Pesti Napló, 1911. május (62. évfolyam, 103–127. szám)
1911-05-03 / 103. szám
Budapest: Szerda on értékesnek bizonyult Egy miniszter, aki vett a tárgyalásban, így nyilatkozott: - Ami nekünk jogászoknak és patikusoknak nem jutott eszünkbe, azt hadügyminiszter egyszerűen és szeencsésen kitalálta. Ezek után a tárgyalás gyorsan és simán folytatott. Tory államtitkár az utolsó munkát végezte hadügyminiszter javaslatán és a nyelvről szóló szaksz az államtitkár fogalmazásában az összes tények hozzájárulásával intéződött el. Ezzel átestek aztolsó nehézségeken és a még függőben levő sszes kérdéseket már most gyorsan elintézték. Fél tizenegykor befejezték a katonaiüntető perrendtartásról szóló tárgyalást, megálmodtak a kiadandó kommüniké szövegében s abban győztek meg, hogy a törvényjavaslatot a magyar épviselőház elé való terjesztése előttem fogják nyilvánosságra hozni. Báró ■jj i e ne r th, akit a király vasárnapra kihallgatásra endelt, hogy folyó ügyekről jelentést tegyen, maára vállalta, hogy a királyt értesíteni fogja a megjegyezésről és a tárgyalás befejezéséről. rAz aradi zászlóbontás. f — Justh Gyula a választási rendszerről. — Arad, május 1. (Kiküldött munkatársunktól.) A szociáldemokrata párt húsvéti határozata után az új fegyvertársak, a szocialisták és a függetlenségiek gyorsan megtartották első közös népgyűlésüket. Mintegy próba volt ez az első gyűlés és a próba azt bizonyította be, hogy a két, merőben ellentétes végső célokért küzdő párt jóhiszemű, becsületes együttműködésének semmi akadálya nincsen és ez a közös harc épp olyan népszerű a függetlenségi párt, mint a munkások tömegei előtt. A szociáldemokrata párt politikai küzdelme szinte létezése óta az általános választójog jegyében folyt, a függetlenségi pártot pedig a viszonyok rákényszerítették, hogy mindent félretéve követelje a választási rendszer reformját, amelytől a parlament reá nézve előnyös megújhodását reméli. Ezért mutatkoztak őszintéknek az Aradon elhangzott beszédek, ezért ostorozta Justh Gyula a választási korrupciót épp olyan hévvel, mint Ormós Ede, a szociáldemokrata küldött. A függetlenségi pártvezér egyébként jelentékenyen mérsékeltebb volt hangjában, kifejezéseiben, mint választási agitációs körútja közben. Meg is mondotta: nem a szenvedélyekre, hanem az értelemre akar hatni. A mai választási rendszer statisztikája *— a függetlenségi agitációban szinte új eszköz *— volt a beszéd középpontja és érdekes volt megfigyelni, hogy ő is, gróf Batthyány Tivadar is, a függetlenségi párt többi szónokai is hogyan iparkodtak jó soviniszta lendületet, a virágos beállítást bizonyos didaktikus, magyarázó módszerrel helyettesíteni. A gyűlés képe impozáns volt. Azezrekre menő hallgatóság legnagyobb része munkásokból, kispolgárokból állott, de meglehetősen nagy számban voltak ott intelligens választók is. A Justh-párt értekezletén tudvalevőleg politikai jelentőséget nyertek a jelvények is. Az aggódók megnyugtatására a vörös zászló egyáltalában nem szerepelt, nemzetiszinű volt minden lobogó, csupán az általános választójogot éltető felirás vörös rajtuk. A szicialista szónok mint a leghazafiasabb pártot üid vözölte Justhékat, Jászi Oszkár pedig, a választójogi liga képviselője, a két legmagyarabb párt szövetsége gyanánt emlegette az együttműködést. Meg kell állapítani, hogy az erőltetettségnek nyoma sem volt a két párt első közös fellépésénél, természetes és őszinte sesztussal történt a kézszorítás. A hosszúra nyílt gyűlés vége felé beszélt programmon kivil Pop Cs. István román nemzetiségi képviselő is, akit a hallgatóság köréből szólítottak fel a nyilatkozásra. A gyűlés részleteiről a következő tilteósitásunk számol be: (A bevonulás.) Vasárnap korán reggel indultak el a nyugati Pályaudvarról , az aradi gyűlésre utazó kisldöttek párt tagjait, Bakonyi János, mig ,in tizenta az elnökközpontjából sztójogr. Jászi ír. Fried Josan. Ut.tóbbi küldették ma-Ornyai, rádapá-48-as váradi gyulai Depu- Nagya városth Gyula veze, veje volt gróf Bata Samu, Ábrahám , a párt több képviselő öten jelentek megséget. A szociáldem dr. Ormós Ede utazott Országos Szövetsé Oszkár, dr. Vámos Hi Ödön, dr. Baracs Máré közben és Aradon csatlakodöttségek. Nagyobb deputációkat a makói, a csanád majláthfalvai, oroshácai és aradvármegyei fő szervezetek. A választójogi szt. fiókját Ágoston Péter, jogakad, fiókját Berényi Ármin ügyvéd . rádót küldött a szerb demokratikindáról Jaksich Milutin és úgálasztójogi szövetség kikindai fiókja isich Marko vezetésével Útközben még alig lehetett tudni, milyen *, számíthat az új akció és a függetlenségi jelek meglehetős izgalommal néztek a gyűlés Az aradi pályaudvaron azonban nyilvánvaló legalább is a nagy érdeklődés. Zsúfolásig meg , ez a régi és szűk pályaudvar. A kevés helyet is lállták a tető ócska, vastag faoszlopai. Az érkeket hirtelen a vonathoz szorította a tömeg és a nagy gomolygásban alig lehetett tudni, mi történik. A vonat egyik végén sűrűen vették körül a leszálló Justh Gyulát, a másik végén a dalárda énekelt. A szónoklatból, amelyet Justh Gyula itt mondott az üdvözlőknek, semmit sem lehetett hallani és maga a pártvezér is csak úgy jutott ki, hogy egy tucat fiatalember körülvette és valósággal utat tört számára. A pályaudvar előtt aztán hirtelen vége volt a tolongásnak. A pesti vendégek kocsira szálltak, a menet, háromszínű lobogókkal, elhelyezkedett. Impozáns tömeg volt itt együtt, de nincs az a hatalmas hadsereg, amely az aradi pályaudvartól a városig vezető úton eme veszne, kicsinek ne látszana. Egy páratlanul széles út ez, ha helyes ez a hihetetlen adat: száztizenegy méter a legszélesebb helyen és hiába szegélyezik nagy, modern házak, szinte hosszan elhúzódó falusi piac gyanánt hat. Közepén azonban nemcsak ócska lóvonat tülköl, de nagyon modern automobil-omnibusz is vágtat ,— irigységet keltve a budapesti látogatóban — a széles aszfalton pedig gummikerekü bérkocsik robognak. A város belső részein megtelnek az ablakok, erkélyek, kendők lobognak, éljen hallatszik fel, Sz-' val a bevonulás sikere teljes. — Itt futott meg Tisza — mutatják eg'' mellékutcánál — és megelégedésül az ar "••• A menet a Központi szálloda erkélynél állapodik meg, ennek erkélyéről Justh Gyula és gróf Batthyány Tivadar mond rövid beszédet, azután a piros gombos szocialisták és a gyűlés nemzetiszin jelvényes polgári rendezői sietnek ebédelni. (A népgyűlés.) Az utcák és a terek" mind túlzott méretűek Aradon és hatalmas kiterjedésű a Szabadság-tér is, középen a vértanuk szobrával. A szobor, amelyről minden alap nélkül terjedt el az a legenda, hogy nagyon szép, mintegy két részre osztja a teret. Előtte, a város felé érő részen állítottak fel egy kis tribünt, akkorát, hogy éppen egy szónok beszélhet és mozoghat rajta. Hja, az új koalíciónak nincs pártkaszszája. Három óra után, meglehetősen lassan, gyülekezik a tömeg. A bevonulásnál szerepelt zászlók jelennek meg újra, két rúdon pedig vásznat tartanak ezzel a felírással: — Választójogot a nőknek! A kis tribün korlátján nemzetiszinü drapéria, előtte két asztal és néhány szék az újságíróknak. A tömeg egyszerre valahonnan kezd gyülekezni és mire a küldöttek megjelennek, már alig tudnak eljutni a tribünig. A kémlelő rendőrök szerbe megelégedetten siklik végig a sűrű emberöprokoni. Már telik a tér és még mindig jönnek és mire megállapodik a közönség, a mindenütt jelenlevőszakértők mintegy négy-ötezerre becsülik. A várban országos jogászgyűlés volt, román zsinat volt és a fotoművészeti kiállítás,ezértvoltak, akik tip ittak tőle, hogy a közönség megoszlik. Az történ azonban, hogy idegenek is mind eljöttek, megnézni a pikáns vétkezést. Három óra után egy öregedő, szikár ír. M . Lajos közjegyző fölment az emelvényre és bejetette, hogy a gyűlés megkezdődik. Azután nyitan helyet foglalt a tribün lépcsőin. Az első szónok gróf Batthyány Tiv. Rutinosan és elfogulatlanul beszél, ha nincs be egy szó, nem törődik vele, robog tovább zavartál. Ahogyan fedetlen fővel áll ott, az erősödő haját, szakállát lobogtatja, mintha hevesebb akkrdokkal végződő beszédhez hangolt gesztus volna Sokat foglalkozott Tisza Istvánnal és rögtön kide-', rült, milyen hálás ez a téma. Arad népe szívesen és viharosan abcugolta képviselőjét, valahányszor a nevét kiejtette, a legváltozatosabb formában röpültek a haragos visszautasítás kifejezései. •— Abcug, le vele! — ez volt a legenyhébb. 1 fi Tojásgróf! *— állapította meg valaki új címét. *— Kötél a nyakára! *— süvített valaki más alkalommal. A jelenlévő rendőrtiszt éppen a közbekiáltó közelében állt, rá nézett szó nélkül, de olyan szemekkel, hogy sietve távozott a hóhérhajlandóságú politikus. Gróf Batthyány Tivadar a kormány politikájának kritikája után a függetlenségiek és a szocialisták együttműködéséről a következőket mondotta: — Midőn azt látjuk, hogy az országban erősebb néleti tényezők részben nyíltan, részben határozottan választói refom ellen foglalnak állást, és mindet megtesznek, ami erejüktől kitelik, hogy a népre,ment megvalósítását megakadályozzák, kérdem, hogy azok, kik a általános, egyenlő és titkos választói jogot nem esik jelszóul használják, hanem a szívük mélyéből, a lükükben élő igazság tudatábóla nép iránti szeretetből és a népjogok iránti lelkesedésből kívánják, sürgetik és követelik, — ezek egyáltalán figyelemmel lehetnek-e arra, hogy égjük vagy másik, _U ugyranezen célra törekszik, — micsoda pártállása ás nem kötelessége-e mindenkinek, kik ebben az esti kérdésben egyetértenek, hogy egymásét támogatva, egyetértve küzdjenek a közös célért 'a - általános, egyenlő é'K.'átbs-'iválasztói topért? A gyurlás viharosan héyeselt és Batthyány, előterjesztette a követező határozati javaslatot: _ Mono'13 az aradi 1511 április 30-án megy„ Gés, hogy sürgeti és követeli az immár két trónbg-'p'dben is megígért általános, egyenlő és tartott nagyj- / két trónba? — — ------- ,, titkos ysztól jognak sürgős, minden más egyéb és kü!IV''?In a véderő-javaslatokat is megelőző tolvajé iktatását. Felhívja a nagygyűlés az általános és egyenlő választói jognak és a titkosan és községenként gyakorlandó szavazásnak barátait, hogy álljanak csatasorba és ne nyugodjanak mindaddig, amíg vállvetett küzdelmünk a nagy reformtervet meg nem valósítja. Elhatározza a nagygyűlés, hogy a képviselőházhoz ily értelemben feliratot intéz és egyben megalakítja az általános, egyenlő és titkos választói jog országos szövetségének aradi fiókját. Újabb éljenriadal és azután megjelenik a tribünön Justh Gyula. Az első pillanatban kissé izgatottnak látszik, kissé megfogyott, mióta az elnöke széket elhagyta és az eseményekkel teljes hónapok izgalmas nyomot hagytak rajta. A hatalmas éljenzésre felragyog a szeme. A szűk tribünön megfordul a vértanuk szobra felé és emléküket aposztrofálja egy kerek képpel, amely még egészen a régebbi függetlenségi szónoklatokból való. A vértanuktól azonban csakhamar új közönségéhez tér a beszédben és maga is megfordul. Azután is folyton mozog, hol előre, hol hátra, majd oldalt, majd körül a kis négyszögű helyen. Néha izgatottan dobbant a lábával, nyugodtan állva nem marad egy pillanatig sem és erősen emlékeztet arra az időkre, amidőn házelnök korában a folyosón tört ki akkor még fegyvertársai ellen. Elfogultsága gyorsan elmúlik, fiatalos, fürge lesz, láthatóan élvezi a jó hatást, örül a nagy hallgatóságnak, a sikernek, az élénk közbeszólásoknak. (Justh Gyula beszéde.) Amidőn a vértanuk városában, itt a tizenhármak fércszobra előtt beszédemhez fogok — kezdette Justh Gyula — lehetetlen, hogy mélységes nagy kegyeletemnek ne adjak kifejezést azon nagy férfiak iránt, akik annak idején önzetlenül készek voltak mindenüket feláldozni a hazáért. Úgy érzem, hogy az ő szellemük itt lebeg most közöttünk. Bár a választások alkalmával is az ő emlékük kegyeletes tiszteletet az ő szellemük hatotta vsina át Arad vára 1911 május a. ,33. szám. 1. PE