Pesti Napló, 1911. május (62. évfolyam, 103–127. szám)

1911-05-03 / 103. szám

Budapest: Szerda­­ on értékesnek bizonyult Egy miniszter, aki vett a tárgyalásban, így nyilatkozott: - Ami nekünk jogászoknak és pa­­tikusoknak nem jutott eszünkbe, azt hadügyminiszter egyszerűen és sze­­encsésen kitalálta. Ezek után a tárgyalás gyorsan és simán folyta­tott. Tory államtitkár az utolsó munkát végezte hadügyminiszter javaslatán és a nyelvről szóló sza­­ksz az államtitkár fogalmazásában az összes ténye­­­k hozzájárulásával intéződött el. Ezzel átestek az­tolsó nehézségeken és a még függőben levő sszes kérdéseket már most gyorsan e­lintézték. Fél tizenegykor befejezték a katonai­üntető perrendtartásról szóló tárgyalást, megálm­odtak a kiadandó kommüniké szövegében s abban győztek meg, hogy a törvényjavaslatot a magyar épviselőház elé való terjesztése előtt­em fogják nyilvánosságra hozni. Báró ■jj i e n­e r t­h, akit a király vasárnapra kihallgatásra endelt, hogy folyó ügyekről jelentést tegyen, ma­ára vállalta, hogy a királyt értesíteni fogja a meg­jegyezésről és a tárgyalás befejezéséről. rAz aradi zászlóbontás. f — Justh Gyula a választási rendszerről. — Arad, május 1. (Kiküldött munkatársunktól.) A szociáldemokrata párt húsvéti határozata után az új fegyvertársak, a szocialisták és a függet­lenségiek gyorsan megtartották első közös nép­­gyűlésüket. Mintegy próba volt ez az első gyű­lés és a próba azt bizonyította be, hogy a két, merőben ellentétes végső célokért küzdő párt jóhiszemű, becsületes együttm­űködésének sem­mi akadálya nincsen és ez a közös harc épp olyan népszerű a függetlenségi párt, mint a munkások tömegei előtt. A szociáldemokrata párt politikai küzdelme szinte létezése óta az általános választójog jegyében folyt, a függet­lenségi pártot pedig a viszonyok rákényszerí­­tették, hogy mindent félretéve követelje a vá­lasztási rendszer reformját, amelytől a parla­ment reá nézve előnyös megújhodását reméli. Ezért mutatkoztak őszintéknek az Aradon el­hangzott beszédek, ezért ostorozta Justh Gyula a választási korrupciót épp olyan hévvel, mint Ormós Ede, a szociáldemokrata küldött. A füg­getlenségi pártvezér egyébként jelentékenyen mérsékeltebb volt hangjában, kifejezéseiben, mint választási agitációs körútja közben. Meg is mondotta: nem a szenvedélyekre, hanem az értelemre akar hatni. A mai választási rendszer statisztikája *— a függetlenségi agitáció­­ban szinte új eszköz *— volt a beszéd közép­pontja és érdekes volt megfigyelni, hogy ő is, gróf Batthyány Tivadar is, a függetlenségi párt többi szónokai is hogyan iparkodtak jó sovi­niszta lendületet, a virágos beállítást b­izonyos didaktikus, magyarázó módszerrel helyettesí­teni. A gyűlés képe impozáns volt. Az­­ezrekre menő hallgatóság legnagyobb része munkások­­ból, kispolgárokból állott, de meglehetősen nagy számban voltak ott intelligens választók is. A Justh-párt értekezletén tudvalevőleg politikai jelentőséget nyertek a jelvények is. Az ag­gódók megnyugtatására a vörös zászló egyáltalában nem szerepelt, nemzetiszinű­ volt minden lobogó, csupán az általános választó­jogot éltető felirás vörös rajtuk. A sz­­icialista szónok mint a leghazafiasabb pártot üid vözölte Justhékat, J­á­s­z­i Oszkár pedig, a vála­sztójogi liga képviselője, a két legmagyarabb párt szövetsége gyanánt emlegette az együtt­működést. Meg kell állapítani, hogy az erőlte­­tettségnek nyoma sem volt a két párt e­lső kö­zös fellépésénél, természetes és őszinte s­esztus­­sal történt a kézszorítás. A hosszúra nyí­lt gyű­lés vége felé beszélt programmon kivi­l Pop Cs. István román nemzetiségi képviselő is, akit a hallgatóság köréből szólítottak fel a ny­ilatko­zásra. A gyűlés részleteiről a következő tilteósitá­­sunk számol be: (A bevonulás.) Vasárnap korán reggel indultak el a­­ nyugati Pályaudvarról , az aradi gyűlésre utazó kisldöttek p­árt tagjait, Bakonyi János, mig ,in tizen­­ta az elnök­­központjából sztójog­r. J­á­s­z­i ír. Fried Josan. Ut­­.tóbbi kül­dették ma-O­r­n­y­a­i, r­á­d­a­p­á-48-as váradi gyulai Depu- Nagy­­a vá­r­o­s­t­h Gyula veze, veje volt gróf Bata Samu, Ábrahám , a párt több képviselő öten jelentek meg­­­séget. A szociáldem dr. Ormós Ede utazott Országos Szövetsé Oszkár, dr. Vámos Hi Ödön, dr. B­a­r­a­c­s Máré közben és Aradon csatlako­döttségek. Nagyobb deputác­iókat a makói, a csanád majláthfalvai, oroshá­­cai és aradvármegyei fő szervezetek. A választójogi szt. fiókját Ágoston Péter, jogakad, fiókját B­e­r­é­n­y­i Ármin ügyvéd . rád­ót küldött a szerb demokra­tikindáról J­a­k­s­i­c­h Milutin és úgá­lasztójogi szövetség kikindai fiókja i­sich Marko vezetésével Útközben még alig lehetett tudni, milyen *, szá­míthat az új akció és a függetlenségi jelek meglehetős izgalommal néztek a gyűlés Az aradi pályaudvaron azonban nyilvánvaló leg­alább is a nagy érdeklődés. Zsúfolásig meg , ez a régi és szűk pályaudvar. A kevés helyet is láll­­ták a tető ócska, vastag faoszlopai. Az érke­­ket hirtelen a vonathoz szorította a tömeg és a na­gy gomolygásban alig lehetett tudni, mi történik. A vo­nat egyik­ végén­ sűrűen vették körül a leszálló Justh Gyulát, a másik végén a dalárda énekelt. A szónok­latból, amelyet Justh Gyula itt mondott az üdvöz­lőknek, semmit sem lehetett hallani és maga a párt­vezér is csak úgy jutott ki, hogy egy tucat fiatalem­ber körülvette és valósággal utat tört számára. A pályaudvar előtt aztán hirtelen vége volt a tolongásnak. A pesti vendégek kocsira szálltak, a menet, háromszínű lobogókkal, elhelyezkedett. Im­pozáns tömeg volt itt együtt, de nincs az a hatal­mas hadsereg, amely az aradi pályaudvartól a vá­rosig vezető úton em­e veszne, kicsinek ne látszana. Egy páratlanul széles út ez, ha helyes ez a hihe­tetlen adat: száztizenegy méter a legszélesebb helyen és hiába szegélyezik nagy, modern házak, szinte hosszan elhúzódó falusi piac gyanánt hat. Közepén azonban nemcsak ócska lóvonat tülköl, de nagyon modern automobil-omnibusz is vágtat ,— irigységet keltve a budapesti látogatóban — a szé­les aszfalton pedig gummikerekü bérkocsik robog­nak. A város belső részein megtelnek az ablakok, erkélyek, kendők lobognak, éljen hallatszik fel, Sz-' val a bevonulás sikere teljes. — Itt futott meg Tisza — mutatják eg'' mel­lékutcánál — és megelégedés­ül az ar "­­••• A menet a Központi szálloda erkél­ynél állapo­dik meg, ennek erkélyéről Justh Gyula és gróf Batthyány Tivadar mond rövid beszédet, az­után a piros gombos szocialisták és a gyűlés nem­­zetiszin jelvényes polgári rendezői sietnek ebédelni. (A népgyűlés.) Az utcák és a terek" mind túlzott méretűek Ara­don és hatalmas kiterjedésű a Szabadság-tér is, kö­zépen a vértanuk szobrával. A szobor, amelyről min­den alap nélkül terjedt el az a legenda, hogy nagyon szép, mintegy két részre osztja a teret. Előtte, a város felé érő részen állítottak fel egy kis tribünt, akkorát, hogy éppen egy szónok beszélhet és mo­zoghat rajta. Hja, az új koalíciónak nincs pártkasz­­szája. Három óra után, meglehetősen lassan, gyüle­kezik a tömeg. A bevonulásnál szerepelt zászlók jelennek meg újra, két rúdon pedig vásznat tartanak ezzel a felírással: — Választójogot a nőknek! A kis tribün korlátján nemzetiszinü drapéria, előtte két asztal és néhány szék az újságíróknak. A tömeg egyszerre valahonnan kezd gyülekezni és mire a küldöttek megjelennek, már alig tudnak eljutni a tribünig. A kémlelő rendőrök szerbe megelégedetten siklik végig a sűrű emberöprokoni. Már telik a tér és még mindig jönnek és mire megállapodik a kö­zönség, a mindenütt jelenlevő­­szakértők mintegy négy-ötezerre becsülik. A vár­­ban országos jogász­­gyűlés volt, román zsinat volt és a foto­művészeti kiállítás,­­ezért­­voltak, akik tip ittak­ tőle, hogy a közönség megoszlik. Az törté­n azonban, hogy idegenek is mind eljöttek, megnézni a pikáns­­ vétkezést. Három óra után egy öregedő, szikár ír. M . Lajos közjegyző fölment az emelvényre és bej­e­tette, hogy a gyűlés megkezdődik. Azután nyi­tan helyet foglalt a tribün lépcsőin. Az első szónok gróf Batthyány Tiv. Rutinosan és elfogulatlanul beszél, ha nincs be egy szó, nem törődik vele, robog tovább zavart­­ál. Ahogyan fedetlen fővel áll ott, az erősödő haját, szakállát lobogtatja, mintha hevesebb akkr­dokkal végződő beszédhez hangolt gesztus volna Sokat foglalkozott Tisza Istvánnal és rögtön kide-', rült, milyen hálás ez a téma. Arad népe szívesen és viharosan abcugolta képviselőjét, valahányszor a nevét kiejtette, a legváltozatosabb formában röpül­tek a haragos visszautasítás kifejezései.­­ •— Abcug, le vele! — ez volt a legenyhébb. 1 fi Tojásgróf! *— állapította meg valaki új címét. *— Kötél a nyakára! *— süvített valaki más al­kalommal. A jelenlévő rendőrtiszt éppen a közbe­kiáltó közelében állt, rá nézett szó nélkül, de olyan szemekkel, hogy sietve­ távozott a hóhérhajlandó­­ságú politikus. Gróf Batthyány Tivadar a kormány poli­tikájának kritikája után a függetlenségiek és a szo­­­cialisták együttműködéséről a következőket mon­dotta: — Midőn azt látjuk­, hogy az országban erősebb nél­et­­­i tényezők részben nyíltan, részben hatá­­rozottan választói refo­m ellen foglalnak állást, és mindet megtesznek, ami erejüktől kitelik, hogy a népre,­ment megvalósítását megakadályozzák, kérdem, hogy azok, kik a általános, egyenlő és titkos választói jogot nem esik jelszóul használják, hanem a szívük mélyéből, a lükük­ben élő igazság tudatából­­a­ nép iránti szeretetből és a népjogok iránti lelke­sedésből kívánják, sürgetik és követelik, — ezek egyáltalán figyelemmel lehetn­ek-e arra, hogy égjük vagy másik, _­U ugyranezen célra törekszik, — mi­csoda pártállása ás nem kötelessége-e mindenkinek, kik eb­ben az esti kérdésben egyetértenek, hogy egymásét támogatva, egyetértve küzdjenek a közös célért 'a - általános, egyenlő é'K.'átbs-'iválasztói top­ért? A gyurlás viharosan hé­yeselt és Batthyány, elő­terjesztette a követező határozati javaslatot: _ Mono'13 az aradi­ 1511 április 30-án meg­y„ Gés, hogy sürgeti és követeli az immár két trónbg-'p'dben is megígért általános, egyenlő és tartott nagyj- / két trónba? — — ------- ,, titkos y­sztól jognak sürgős, minden más egyéb és kü!IV''?In a véderő-javaslatokat is megelőző tol­vajé iktatását. Felhívja a nagygyűlés az általános és egyenlő választói jognak és a titkosan és közsé­genként gyakorlandó szavazásnak barátait, hogy áll­janak csatasorba és ne nyugodjanak mindaddig, amíg vállvetett küzdelmünk a nagy reformtervet meg nem valósítja. Elhatározza a nagygyűlés, hogy a képvi­selőházhoz ily értelemben feliratot intéz és egyben megalakítja az általános, egyenlő és titkos választói jog országos szövetségének aradi fiókját. Újabb éljenriadal és azután megjelenik a tribü­nön Justh Gyula. Az első pillanatban kissé izgatottnak látszik, kissé megfogyott, mióta az elnöke széket elhagyta és az eseményekkel teljes hónapok izgalmas nyomot hagytak rajta. A hatalmas éljenzésre felragyog a szeme. A szűk tribünön megfordul a vértanuk szobra felé és emléküket aposztrofálja egy kerek képpel, amely még egészen a régebbi függetlenségi szónok­latokból való. A vértanuktól azonban csakhamar új közönségéhez tér a beszédben és maga is megfordul. Azután is folyton mozog, hol előre, hol hátra, majd oldalt, majd körül a kis négyszögű helyen. Néha iz­gatottan dobbant a lábával, nyugodtan állva nem marad egy pillanatig sem és erősen emlékeztet arra az időkre, amidőn házelnök korában a folyosón tört ki akkor még fegyvertársai ellen. Elfogultsága gyorsan elmúlik, fiatalos, fürge lesz, láthatóan élvezi a jó hatást, örül a nagy hallgatóság­nak, a sikernek, az élénk közbeszólásoknak. (Justh Gyula beszéde.) Amidőn a vértanuk városában, itt a tizenhármak f­ércszobra előtt beszédemhez fogok — kezdette Justh­ Gyula — lehetetlen, hogy mélységes nagy kegy­ele­­temnek ne adjak kifejezést azon nagy férfiak iránt, akik annak idején önzetlenül készek voltak minde­nüket feláldozni a hazáért. Úgy érzem, hogy az ő­ szellemük itt lebeg most közöttünk. Bár a választá­­­sok alkalmával is az ő emlékük kegyeletes tiszte­letet az ő szellemük hatotta vsina át Arad vára 1911 május a. ,33. szám. 1. PE

Next