Pesti Napló, 1911. december (62. évfolyam, 285–310. szám)
1911-12-01 / 285. szám
Budapest/ péntek PESTI NAPLÓ dja a felkínált ösvényt, amelyen a brit harc és az elvállalt kötelezetteiül presztízsének megőrzésével a vonulhat. Az ellenzéknek sem oka, kedve erre a visszavonulásra, advezetőség meghátrálása, igényesleszállítása súlyos veresége azok, akik a véderőjavaslatokkal előállottak. Erre a vereségre nem lehet az a válasza az ellenzéknek, hogy kerülő után részleges győzelemhez engedi a kormányt. Megvert csapatokkal nem így bánnak és egy súlyos harcokkal kivívott diadalt nem hagynak kihasználatlanul azok, akik egyik jelentős pozíciójából kiverték már az ellenséget. Az a visszavonulás, melyet most készítenek elő a legfelsőbb katonai körök, csak újabb és még elszántabb harcok kezdetét jelenti. Aztán jöjjön a kormány egy harmadik javaslattal, mely már nem a véderőreformot, de a felemelt újoncjutalékot akarja kerülő utón becsempészni a törvénytárba. A hadvezetőségben sok a zseniális ember. Idejük is van, csak esztergályozzanak hát zseniális eszméket a maguk szórakoztatására. Budapest, november 30. A képviselőház holnap, pénteken délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen a kereskedelmi tárca költségvetését tárgyalja. A király, Bécsből jelentik: A király ma délelőtt Kolozsváry altábornagyot, a M. hiadtestparancsnokság megbízott parancsnokát, báró Hötzendorfi Konrád gyalogsági tábornokot, a vezérkar főnökét, továbbá báró Burián közös pénzügyminisztert, majd gróf Aehrenthal közös külügyminisztert külön kihallgatáson fogadta. A tengerésztisztek létszámának emelése. A „Zet“ értesülése szerint, a jövő évben a tengerészeti tisztek létszámának jelentékeny szaporítását tervezik. Tizenhét új tiszti állást rendszeresítenek, gukról az iskola porát s a közélet arénájában mikor jelennek meg. Az első szülött, Endre, aki a Barkóczy-majorátussal a Barkóczy nevet is örökölte, eleinte nem igen törte magát a parlamenti szereplés után s helyét a főrendiházban foglalta el. A második fiú, Hadik János, a családi hagyományokhoz képest a katonai pályának indult s igy, miután nagykorúságát elérte, csak a harmadik fiú, a Sándor érkezhetett be a politikai versenypályán elsőnek s amikor beérkezett. Szilágyi Dezső már miniszter volt és ötvenedik évében járt. Hadik Sándor pedig akkor lett nagykorú s még alig múlt huszonöt éves. Egy daliás fiatal gróf, akinek a mágnásnevelésen kivül tehetség is jutott, aki az európai nyelveket a kisdedóvodában tanulta, akinek gyermekjátékai közé tartozott, hogy kifejlődjék a zene és a Sport terén, aki éppen olyan szellemes causeur volt, mint amilyen jó vívó és pisztolylövő, aki éppen olyan jól táncolt, mint amilyen atléta volt, akinek éppen olyan kitűnő modora volt, mint amilyen természetes humora s éppen annyi fiatalos életkedve, mint amennyi ambíciója, — ez volt Hadik Sándor. És Magyarországon egy ilyen fiatal mágnásnak megjelenése a közélet porondján még ma is szenzáció és még az idősebbek és az érdemesebbek is tisztelettel nyitnak utat neki, hogy előre haladhasson. Így volt az gróf Hadik Sándorral is, akit először a Nemzeti Kaszinó aranyifjusága karolt fel, aztán pedig a szabad elvi párt. Jókai Mór tárcákat irt Hadik Sándor testi erejéről, leírta egy egy nagy tölgyfaasztalt, mely könyvekkel,kar volt tele, egyik lábánál fogva kifeszifel a földről és vízszintesen hogy egy két urnyi melle körül csavart, puszta lélegzetvétele által szakított ketté; Gajáry Ödön pedig szintén tárcában tette közhírré, hogy Hadik Sándor a pisztolylövésben hors concours áll. Természetes, hogy minden szem a szenzációs jövevényre tapadt és mindenki leste, hogy kihez csatlakozik? Hadik Sándor pedig Szilágyi Dezsőhöz csatlakozott, vagyis, az akkori szójárás szerint, Szilágyi Dezső volt az, aki rögtön rátette a kezét és lefoglalta magának. Az alatt a néhány év alatt, míg Hadik Sándor ki nem költözött Amerikába, Szilágyi Dezső és Hadik Sándor elvárhatatlanok voltak. Együtt vivtak Keresztessynél, együtt tették meg a Szilágyi rendes nagy sétáit és együtt vacsoráltak a Nemzeti Kaszinóban, vagy a Szilágyi más kedvenc helyein. És Szilágyi azt is elnézte Hadik Sándornak, ha néhanapján megugrott tőle s ha ilyenkor napokig nem látta. Tudta, hogy e mögött mindig valami diszkrét kaland lappangott s roppant örömöt okozott Szilágyinak az ilyen kalandok hősnőit kitalálni, vagy furfangos keresztkérdések által kivenni a szökevényből. Ami különben nem is volt nehéz. Mert Hadik Sándor nemcsak a politikában szeretett a kuliszszák között mozogni, hanem a hölgyvilágban is. Női ideáljait a színpad szépei közt kereste s csak azok közt szerette megtalálni. Hallgatása tehát hiábavaló volt, mert a színpadi istennőktől elválaszthatatlan pletyka mindent kibeszélt, néha többet is. Ifilitt amennyi igaz volt. És Szilágyi Dezső, amennyire nem tudott bolondja lenni egy asszonynak sem, annyira bolondja volt a szép asszonyokról szárnyra kelt pletykáknak, s abban az egyben önzetlenül gáláns volt, hogy mindig a szép asszonyok pártját fogta. Hadik Sándort a múlt század kilencvenes éveinek elején, kevéssel a Tisza Kálinán visszalépése után, egy időközi választás alkalmát választottat meg képviselőnek a délvidék Mindenki adta, hogy a Szilágyi Dezső benne volt ebben is, így Hadik Sándor a lerdekesebb situációk egyikébe csöppent bele politikai intrkáknak fénykora volt az. A szab elvű pártnál gróf Szapáry Gyula volt a „hitalos“ vezér, és Tisza Kálmán volt az önkér „k ö z k a t o t á ja“. De volt egy nagy csop melyet az alkori idők nyelvén „Tisza-kliptbna neveztek, meg ha nem is volt a szabadelvű pártak abszolút többsége, de amelylyel számai kellett. Ez a csoport azonban az akciókép nem a Tisza Jábnán, hanem a Tisza Istvi személye körül csoportosult, aki a „közgzdasági tevékenység“ jelszavát abba időben adta ki és számos követőkre talált. Ipáry a Tisza-cikk ellen eleinte azzal védett, hogy a közigazgatás államosítását In grammjába vévén, megmutatta az utat az Axnyival való éyesírlés lehetőségéhez. Szilyi Dezső pedig e két áramlat közt éppen ugya,, mint a Mahomé koporsója az ég és a föld között. A Tisza-coport hegemóniája épp oly kevéssé vált ingáre mint az Apponyira vsaló elvesülés, tehát állig begombolkozott haragos képet vágott. Szilágyi maga erejét s tidta, hogy ha de félnek tőle. Ezért alkatot izolált helyzetében is. tak nyugodtan frindf ist, so denkt er uv intrikust Szilágyral való tüntetős hátsó gondolata Dezsőnek eszéből nemcsak sin t“ is ne’ ami körülbelül az öszszes vizrebocsájtandó ciire us Dreadnought, a „Viribus Unitis'* szükségletén felel meg. Utazás a gáz körül. — A képviselőház ülése. — Budapest, november 30. A káposztáról már kiderült, hogy legalább is problematikus értékű a fölmelegítése előnyeiről ismert példabeszéd. Szmrecsányi György ma pedig még merészebb kísérletre vállalkozott: ugyanazt a pikáns szószt szervírozta másodszor. Hétfőn szenzációt aratott a főváros dolgairól mondott leleplezéseivel. Ma visszatért ezekre s bár mártását ezúttal új és erős fűszerekkel frissítette fel, az érdeklődés megcsappant iránta s úgy találták, kissé már állott az ize. Mindenesetre meglátszott adatai beállításán, hogy ezúttal erősen készült beszédére. Sorra vette Vázsonyi ismeretes replikáit s megtalálta bennnük azt a negatívumot, mely neki erősíti az álláspontját. — A két úr — szólt — olyan vádak ellen védekezett, melyeket én nem mondtam. De viszont az állításaimat nem is próbálták megcáfolni. A legnagyobb erővel a gázgyár kérdéseinek látott neki. Ismételte, hogy klikk-érdekek bírták a fővárost arra, hogy ilyen feltételek mellett váltsa meg a gázgyárat, melynek vezetője, Hertai Ferenc, felelősség nélkül gazdálkodhatik a rengeteg vagyon felett. Miért nem cáfolták meg a koksz-panama vádját? És teljes gyönyörűséggel kapott a néppárti szónok a belügyminiszter rendeletén, melyben ez megtagadta a gázgyári szabályrendelet jóváhagyását. Várjon Héderváry is antiszemita, hogy nem tetszik neki az a felfogás, mely a közvagyon dolgában, szerinte, ilyen nagy könnyelműségre mutat? A hosszú beszédben, mely alatt volt néhány izgatott jelenet is, foglalkozott még Szmrecsányi a községi választások lisztájának meghamisításával, a prezenc-márkás közigazgatással, a Városi Villamos Vasút részvényeinek megvételével s azzal fejezte be szavait, hogy a közvélemény ítéletére bizza, kinek van igaza. Ez ítélet kialakulására kívánt bizonyára befolyást gyakorolni Hertai Ferenc, aki nyomban szólásra jelentkezett. Először néhány semleges kérdést kívánt elintézni, így nem osztja Vázsonyi nézetét a fővárosi választásoknak az általános, titkos és egyenlő választói jog kapján való megejtéséről, mert ennek az volna a következése, hogy a községi adminisztráció a szociáldemokraták kezére kerülne. A közcsó preludium után következett a maga ügye zerinte Vázsonyi ugyancsak keztyüs kézzel hozott Szmrecsányival. — Lószőrből való volt az a két jv! -kiáltotta itt élénk derültség közben Kália Tamás. Kiderül hamar, mi volt az, amit gyár talált Heltai. Vázsonyi szerint Szmrecsányi vezető hatása alatt állott. Ezt másképp volna neki mondania! Polónyi Géza erre kiment az ülből. Ő tudta, hogy a gázgyár direktori hogy szerette volna ennek a mondatnak a szövegét Heltai ezután sorra vette az elhangzottírakat. A Városi Villamos Vasút részvényein megvételét nem helyesli, mert ötletnek 'ug£. * jó volt ez a vásár, de azt a célt, amire kéritek nem érik el vele, miután a részvényekne csak a fele jutott a főváros birtokába. Viszont gázművekről, mondott kifogásokra az a ígret, hogy aki adatok nélkül vádol, az kötöléges gyanúsító. Ellenben a Heltai védelmei is elmaradtak az adatok... Reflektált a belpminiszter tegnapi rendeletére, mely vélemérry szerint csak kicsinyes ellentéteket mutat a város és a kormány közt. Körülbelül ennyi volt a beszéd, melyet tat igen nyugodtan és objektív mérséklettel modolt el. Csak a végén fakadt ki, ahol Dáni Ernő volt kereskedelmi miniszter és Márki József főpolgármesterközúti igazgatósági taságára reflektált. — Hogy Szmrecsányi ezt gyanusító formban fölemntette — szólt — arra vall, hogy mtgezett nyilakkal kíván lövöldözni. Ez pedig cs a vádak közt van megengedve. Egyébként baj nélkül befejeződött a forrosi vita, sőt a belügyi költségvetést is megszazták. De Polónyi Géza az ülés után azt fenyegetőzött, hogy az egész kérdést legközebb ismét napirendre hozza. — De akkor már én állok ki! — mondta. Olyan adatokkal jövök, hogy hetekig fog tatani a vita. Ezt a bejelentést tudomásul veték a folyón, de azért egyelőre a főváros támadói is, dői is nyugodtan végezhetik tovább a páriaméten kivül dolgaikat. 1911 december 1. 255.