Pesti Napló, 1912. január (63. évfolyam, 1–26. szám)

1912-01-02 / 1. szám

Budapest Iroda P -úTI NAPLÓ 1912 január 2.­1. szán.’. 3 ■ ■«■»W !■■■ — »■■ nek, munkaképessége biztosításának kérdését Hiszem és remélem, hogy a hazafias belátás minden oldalról diadalmaskodni fog és hogy a képviselőház tárgya­lásai a jövőben a házszabályok valódi in­tenciójának megfelelő mederben fognak haladni. Újból köszönti a miniszterelnököt. (Éljenzés.) Gróf Héderváry Károly miniszterelnök meg­köszönte az üdvözlést, aztán a következőket mon­dotta: A parlament munkaképességéről első feladatunk gondoskodni és minden tehetségünket, minden erőn­ket arra kell szentelnünk, hogy a parlamenti életnek ezen előfeltételét a magunk részéről is biztosítsuk. Szíves voltál jelezni, hogy követtetek a múltban ab­ban, amit eljárásomban szükségesnek és helyesnek tartottam. Hálás szívvel mondok nektek ezért köszö­netet. Még inkább köszönöm azt, hogy­­jövőre is kilá­tásba helyezitek szíves támogatástokat. Ha meddő volt is talán a parlament működésé­ben a legutóbbi félév, nem mondhatjuk, hogy a mi eljárásunk hiábavaló lett volna. Ellenkezőleg, én úgy tudom és érzem, hogy két irányban is nagy előnyö­ket biztosított nekünk ezen meddőnek mondott mun­kánk. Az egyik abban áll, hogy ezen magunk tartása által „megnyertük a nemzet szimpátiáit“. De még egy­mást is eredményezett ez az idő. És ez az, hogy — ha ugyan ez egyáltalán lehetséges volt — m­ég jobban összeforrasztott bennünket. Én, aki­ az életben elég hosszúra nyúlt politikai működésem alatt mindig a küzdelem középpontjában állottam és nem­­egyszer élesebb harcra is kényszerültem, nem riad­tam ettől sem vissza, ha meggyőződésem szerint csak úgy tudtam szolgálni hazám érdekét. Így vagyok ma is. De valamint minden áldozatra készen vagyok e téren, azért mégis, épp úgy, miként a múltban, a jö­vőben sem akarok kizárni egy békés fejlődést sem, ha ez a nemzet érdekeivel és becsületével össze­egyeztethető. Egész határozottsággal egy cél felé tö­rekszünk. És e tekintetben mindig ugyan törvényes, de olyan eszközökkel is kívánunk élni, amelyek cél­jaink elérését csakugyan biztosítják is. E tekintetben nyugodt lélekkel nézhetünk a jö­vőbe. Mert hiszen mit is kívánnánk ma, az újév első napján a nemzetnek mást, mint békét és nyu­galmat? Ezt óhajtva szívünkben, tudjuk, hogy meg­felelünk a nemzet érzéseinek is, mert hiszen a nem­zet is csak békét és nyugalmat óhajt. De ha vár valamit tőlünk a nemzet, elvárja től­lünk a munkát. Mi ennek is meg akarunk felelni; mi dolgozni akarunk, mi munkálkodni akarunk, amint­hogy ez természetesen kötelességünk is, mert hiszen a nemzet bizalma azért fordult felénk, mert ezt a munkát várta tőlünk és ezt várja a jövőben is. A miniszterelnök és a kormány jelenlévő tagjai még jó ideig beszélgettek az üdvözlésre megjelent tagokkal, majd a képviselőházba vonultak a Ház el­nökének üdvözlésére. — Bizony kérem, — mondotta — el sem fogják hinni az urak, hogy én is milyen gazsi voltam valamikor. — Hát maga micsoda suskust csinált? — kérdezte a polgármester.­­— Az enyém nagyon érdekes — hunyorí­tott a vendéglős. — Mikor itt a „Fekete Sas“­­ban pincér voltam, hiszen tetszenek emlékezni, két billiárdgolyót loptam a gazdámtól. — Billiárdgolyót? — kérdezték nyugtalan tekintettel. — Igen, kettőt, éppen az utolsó napon. És tetszik tudni, mit tettem velük? — Ugyan mit?­­— Odaadtam ajándékba a kegyelmes ur­nak, aki akkor írnok volt­, hiszen tetszenek em­lékezni, a Tabajdi ügyvéd urnái. Egyszerre öten is ráförmedtek. — Ez nem igaz! — De mennyire igaz! — harsogta a ven­déglős diadalmasan — annyira igaz, hogy mi­kor két évvel reá a szolnoki vasúti állomásnál találkoztam vele, úgy pofon ütött! — Pofon ütötte? — kérdezte a polgár­­mester. — Kétszer egymásután. Hehe! Kétszer! A szemem is szikrázott. De most már nem harag­szik. Tegnapelőtt találkoztam vele a patika előtt, messziről rám kiáltott: „No, Pepi, mikor hoz nekem megint billiárdgolyókat?“ — Nagyon tájin ember a kegyelmes úr! Az urak azon éjjel nagyon rossz kedvvel távoztak a vendéglőből. Mint akik egy kedves illúzióval lettek szegényebbek. A főügyész va­lósággal dühöngött magában. Minek vállalta ma­gára azt a váltóhamisítási históriát? Minek? Hiszen, ha igaz lenne, akkor is tagadni kellene. A nyavalya törje ki a kegyelmes urat! És a sárba dobta a félig elszitt szivart pa­­ffírszipkástal együtt Justh Gyula üdvözlése. Az országos függetlenségi és 48-as párt Tor­nyán tartózkodó elnökét, J­u­s­t­h Gyulát az újév alkalmából táviratban üdvözölte. Az üdvözlő távirat a következő: Az újév küszöbén szeretettel üdvözölnek pár­tod tagjai abban az erős hitben, hogy a te inga­dozást nem ismerő vezérleted, pártunk rendületlen kitartása és küzdőtársaink kipróbált elvhűsége a ránk következő évben eredményesen fog ellen­állni a túlzott katonai követeléseknek és ki fogja nemzetünk számára küzdeni a népjogok győzedel­­mét, alkotmányunk megerősítését és a nemzeti ura­lomnak demokratikus alapokon való szilárd fölépí­tését. Batthyány Tivadar, Kossuth Ferenc beszéde. A negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-párt tagjai ma délben testületileg felkeresték a párt ve­zérét és elnökét, Kossuth Ferencet, hogy az újév alkalmából jó kívonataikat fejezzék ki. A pártvezért G­á­l Sándor üdvözölte. Kossuth Ferenc megköszönte az üdvözlést. Nagy korom és nagyon is gyakran megújuló betegségem­­— úgymond — nem egyszer keltették fel bennem azt a kételyt, vájjon nem jött-e el már annak az ideje, hogy fiatalabb erőknek adjam át a párt vezetését és az igaz és tiszta függetlenségi eszmék képvisele­tét, annál is inkább, mert az, aki erre hivatott, so­raitokban meg is van. De meg kellett győződnöm ar­ról, hogy helyem még mindig ki van jelölve és azt feladnom nem szabad, annál kevésbbé, mert az ese­mények szükségessé tették, hogy még továbbra is legyen a Kossuth névvel összekötött gócpontja a függetlenségi elveknek. Most a függetlenségi eszmék még más veszélynek is vannak kitéve. Ezek részben onnan erednek, hogy a magyar nemzet érdeke ál­tal körvonalazott határt teljesen figyelmen kívül ha­gyó ultra­demokrácia igyekszik a függetlenségi tö­rekvéseket az ő saját érvényesülése érdekében ki­használni, ami veszélyes azért, mert a függetlenségi elvek alapfeltétele a magyar haza szeretete, a ma­gyar nemzet történelmi jogainak megvédése és a ma­gyar államnak minden olyan kockázattól való meg­óvása, amely a történelmi magyarságot veszélyez­tethetné. Másrészt azonban éppen ez a hazát nem is­merő radikalizm­us amely az utóbbi időben rendsze­resen együtt szokott megjelenni a függetlenségi párt egy részével, némely régi függetlenségi körökben olyan visszatetszést szült, hogy ez a visszatetszés könnyen a túlzásokba csaphat át és bizonyos retro­­gád érzelmek kitörésével fenyeget, ami annál sajná­latosabb, mert a függetlenségi eszméket a demokrá­ciától elválasztani nem lehet. Ez idén nagy küzdel­meknek nézünk elébe. A véderőjavaslat ellen foly­tatott küzdelmünket a mai események igazolják. Mi ott folytatjuk a küzdelmet, ahol megkezdettük. Ne csüggedjünk, mert újévünket egy távolról felcsillámló remény jegyében kezdhetjük meg. Már­is kezdenek kialakulni politikai ellenfeleink vereségének látható előjelei. Adja Isten, hogy e vereségből hazánknak legyen haszna, boldogulása és szerencséje. Még egy­szer köszönöm megjelenésieket. (Zajos helyeslés.) munkapárt a házelnöknél. A nemzeti munkapárt tagjai a miniszterelnöktől a képviselőházba mentek, hogy a Ház elnökét üdvö­zöljék. Az elnöki fogadó nagyterem teljesen megtelt a képviselőkkel, akiknek élén ott állott Héder­váry miniszterelnök és a kormány többi tagja. A képviselőház elnökét a nemzeti munkapárt nevében báró G­h­i­fl­á­n­y Imre, a párt alelnöke üdvözölte és többek között ezeket mondta: " Már egy évtizede látjuk, hogy a formali­tások túlzott bálványozása és egyéb indokok mint nehezítik meg a nemzet javát célzó alkotó munkákat és csorbítják a törvényhozás tekin­télyét; bízva nemzetünk annyiszor bevált helyes politikai érzékében, valamint a velünk szemben álló pártok belátásában és hazafiságában és támasz­kodva a mi elszánt akaratunkra, hogy hazánk javára munkálkodhassunk, reméljük az ország érdekében ezen állapotok jobbra fordulását. Návay Lajos elnök megköszönte az üdvözlést. Tisztában vagyok azzal — mondotta aztán — hogy az én állásom a maga egészében rendkívül nehéz. Mindenkor nehéz, de különösen nehéz most, amidőn sok tekintetben éles ellentétek választják el az or­szág politikai pártját, amidőn az elnök nagy köteles­sége, hogy hazánk életében a parlamentnek élet­­képességét és működő­képességét a házszabályokon belül biztosítsa. Hogy ez mennyiben fog az én gyenge erőmnek sikerülni, azt én nem óhajtom meg­jósolni. Hiszen a Ház elnöke nem lehet hivatott arra, hogy a Ház mak­épességét biztosítsa vagy pótolja. Remélem azom­­,i, hogy széles e hazában nyilvánvaló lesz az a tudat és beismerés, hogy bár­mily széles körű ellentétek válaszszák is el a napi politika kérdéseiben az egyes pártokat, nem képzel­hetem, hogy akadhasson magyar ember, ki elfeledje, h­ogy a parlament tekintélyét és ezzel alkotmányunk lényegét veszélyezteti az, ha a parlament szabad működése mesterségesen gátoltatik, illetve lehetet­lenné tétetik. A többi pártok. Az országgyűlés, néppárt az újév alkalmából valamennyi képviselő tagjának aláírásával a követ­kező távirattal üdvözölte gróf Zichy Aladár párt­elnököt: Mennél mélyebb a Te és a mi gyászunk feled­hetetlen alapítónk és vezérünk eltávozta felett, an­nál bensőbben és élénkebben köszöntünk Téged nemcsak az újév alkalmából, de úgyis, mint nagy­nevű atyádnak pártunk élén utódját, buzgón kérve Istent, hogy Te is annyi bölcseséggel, előrelátással, hévvel és rendületlen kitartással vezérelhess ben­nünket, mint ahogy azt kedves atyád cselekedte. Gróf Zichy Aladár Adonyból küldött táviratá­val a következőképpen mondott köszönetet az üd­vözlésért: A szeretett pártvezért együtt siratjuk. E bánat kapcsolja szorosabbra összetartásunkat, kik vele egy közös célért lelkesedtünk, legyen az az isteni ke­gyelem velünk, hogy az ő szent ügyét sikerrel szol­gálhassuk. Irányítson ebben minket az elhunyt ve­zér szelleme, hozzon ez új év vigaszt az ő művének megerősödésében. A pártonkívüli függet­lenségi képvise­lők Fóton tartózkodó elnöküket, gróf Károlyi Jó­zsefet az újév alkalmával meleg hangú táviratban üdvözölték. Az általános, egyenlő, titkos választójog országos szövetsége nevében Bókay Árpád alelnök és Szende titkár táviratban üdvözölték Justh Gyulát. Az Országos Klub tagjai gróf Andrássy Gyulát az újév alkalmával táviratilag üdvözölték. Egyéb üdvözlések. József főherceg palotájában. A ma­gyar kormány nevében József főherceg és neje előtt a kabinet tagjai idén fejezték ki jókívánságaikat, itt említjük meg, hogy a budavári koronázó Mátyás­templomban vasárnap délután öt órakor tartotta dr. Nemes Antal prelátus az évzáró hálaadó isten­tiszteletet és szentbeszédet. Az istentiszteleten meg­jelent: József főherceg és Auguszta főherceg­asszony s az egész főhercegi család, Conrad bajor herceg, gróf Szapáry József főudvarmester, Orczy Szerafin grófné, Majthényi Anna udvar­­hölgyek és Kratochvill őrnagy. Végighallgatták a litániát és szentbeszédet, azután visszatértek a fői hercegi palotába. A hercegprímásnál, Vaszary Kolos bibornok-hercegprimást az évforduló alkalmából igen sokan keresték fel jókívánságaikkal. Az esztergomi káptalan nevében R­a­j­n­e­r Lajos püspök, érseki helynek, a primási uradalmak tisztviselőkara nevé­ben Vaszary Mihály jószágkormányzó, a fő­városi hitoktatók nevében Thuróczy Kornél, a magyar­­országi irgalmasrend tartományi főnöke, a budavári papság, élén dr. Nemes Antal pápai prelátussal, a kerületi papság dr. Ott Ádám apát, esperes­­plébánossal üdvözölték az újév alkalmával a bíbo­rost, akinek részint személyesen, részint írásban gratuláltak: József főherceg és Auguszta főhercegnő,­ gróf Khuen-Héderváry Károly, Beöthy László, stb. Az üdvözléseket a hercegprímás nevében Kohl Medárd püspök fogadta. Délben díszebéd volt a her­­cegprimási palotában. Az újév alkalmából gróf Batthyány Tivadart ma délután az Állami Tisztviselők Országos Egye­sülete, a Hajós­ Szövetség, a VII. ker. függetlenségi és 48-as párt s még számos egyesület, melynek gróf Batthyány Tivadar az élén áll, részben küldöttség­gel, részben távirattal meleg hangon üdvözölte. A tisztviselők küldöttségének kijelentette Batthyány, hogy rendületlenül küzdeni fog a tisztviselők pót­lékának rendezéséért. A miniszterel­nö­k üdvözlése. Ma dél­ben gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknél az újév alkalmából tisztelegtek: a tudományegyetem tanácsa Fröhlich Izidor rektor vezetésével, a műegyetem tanácsa R­a­d­o­s Gusztáv rektor vezeté­sével, az állatorvosi főiskola tanári kara H­u­t­y­r­a Ferenc rektor vezetésével, továbbá a közigazgatási bíróság részéről W­­­a­s­s­i­c­s Gyula elnök, a Kúria részéről Günther Antal elnök, a budapesti királyi Ítélőtábla részéről C­s­a­t­h­ó Ferenc elnök, azonkívül megjelent Schreiber Viktor hadtestparancsnok és vezénylő tábornok a miniszterelnöknél, hogy, tokír. A kormány tagjai még a párt tisztelgése előtt féltizenegy órakor összegyülekeztek a miniszterel­nöki palotában, hogy Héderváry miniszterelnöknek szerencsekívánataikat kifejezzék. A miniszterelnök az üdvözlést szívélyesen viszonozta.

Next