Pesti Napló, 1912. április (63. évfolyam, 79–103. szám)
1912-04-02 / 79. szám
4 Budapest, kedd PESSI NAFLO 1912 április 2. 79. szánt száz közönségének tudomására. A kormánynak félhivatalos lapjában közzétett kijelentés, megmagyarázva más kormánylapoknak kijelentésével is, abban találja magyarázatát, hogy a t. kormány egy olyan tény elé lett állítva, hogy vagy felségének lemondásával kellett ■volna számolnia, vagy pedig meg kellett tennie azt a lépést, hogy önmagát és pártját dezavuálja. Egyikünknek sincs az a kívánsága, hogy a mi Bölcs uralkodónknak, ki ilyen szép kort töltött el kormányzásának gondjaiban, uralkodói ideje csak egy mappal, egy órával is megrövidíttessék. De hogy ismét ezeket a legkényesebb, legnehezebb kérdéseket a nemzet elé állítjuk, mint alkotmányos jogainak érvényesülésének akadályát, hogy a király egy olyan érzelmi világban él, hogy ő egy egyszerű alkotmányos jogainak talán korlátozásában is saját lelkiismereti világának lerombolását látja és egy ilyen tényre ragadtatja el magát, hogy inkább lemond, semhogy milyen irányban a kormány álláspontját magáévátegye, ez is mutatja, hogy milyen óvatosan kell kormányoknak eljárniok, mikor kormányzati tényeket állítanak fel, mikor pozícióban való maradásuknak vagy meg nem maradásuknak feltételeit maguk részére megállapítják. Mert ha ezek mind számbaveendő körülmények, akkor lehetetlenség, hogy ezeket mérlegeljék kellő időben, hanem odaállítsák anemzetet, hogy vagy dinasztikus érzelmeiben kell alábbszállnia, vagy meg kell tagadnia alkotmányához és törvényeinek értelmezésé-* hez való ragaszkodását. * Ahelyett, hogy a kormány tájékozta volna magát a korona elhatározásáról még azelőtt, mielőtt belevitte magát meggondolatlanul egy könnyelmű lépésbe és levonta volna magára nézve azt a következtetést, hogy miután nem bírta beváltani követeléseit, ám jöjjön más, nem ezekből a sorokból. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a párthatározat?) Gróf Esterházy Mihály: A nemzeti hősök! Holló Lajos . . . hanem máshonnan. A kormányállásának megmentése érdekében mozgósították a törvényhatóságok egész sorát és most azokat is odaállítják, hogy a saját álláspontjuknak megtagadásával legyenek kénytelenek ismét ellentétes álláspontot elfoglalni és magukat a mindenkori kormány értéktelen játékszeréül feltüntetni. Tudjuk, hogy a közös minisztereknek nincs semmi beavatkozásuk Magyarország belügyeibe és mi örömmel látjuk, hogyha önök a hadügyminisztert, aki csakis resszortminiszter, is támadásban részesítik, ha belügyeinkbe avatkozik. Elvárjuk, hogy adelegációban is így fognak cselekedni vele szemben. Bakonyi Samu: Mint a múltkor, mint decemberben! (Zaj.) Farkas Zoltán: Az önök barátja! (Zaj.) , Holló Lajos: De mikor látjuk, hogy a válság mostani megoldásánál a másik resszortminiszter, aki szintén a közös ügyek csak egy részének ellátására van hivatva, a külügyminiszter elejétől végig befolyt a válság megoldásába, folyton tárgyalt a miniszterelnökkel ezekben a kérdésekben, vájjon ennek a másik közös resszortminiszternek a mi belügyeinkbe való befolyása nem volt-e Szintén illetéktelen befolyás, amelyet a túloldalnak hasonlóan vissza kellene utasítania? Helytelenül tett a t. miniszterelnök úr, amidőn arra más faktoroknak befolyást engedett, ellenben az uralkodót gondosan elzárta attól, hogy más felfogású magyar politikusok kifejthessék előtte álláspontjukat. Farkas Zoltán: Polónyit kellett volna meghívni, ugye? (Zaj.) Lovászy Márton: Az nem nyelt volna úgy, mint ön! Az nem nyelte volna le, szégyeljék magukat, nemzeti hősök! (Nagy zaj.) Gróf Batthyány Tivadar: Ellenállást hirdettek két hétig! Lovászy Márton: Legalább egy napig szégyeljék magukat! Nagy Sándor: Nagyon el vagytok keseredve! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt le kell nyelni!) Holló Lajos: Ismétlem, hogy a válság egész lefolyása igazolta a mi álláspontunkat. Rákosi Viktor: Talán csak tréfa az egész! Április elseje van! (Derültség a szélsőbaloldalon.). Holló Lajos: Ebből a parlamentből ki kell küszöbölni a nehezebb nemzeti kérdéseknek felvetését s ezeknek, megoldását az uj, nemes és hamisítatlan parlamentre kell bízni. Fejtegeti a választói reform dolgában a függetlenségi álláspontot s igy fejezi be szavait: Máltoztassék visszatekinteni a történelmi régi időkre, hogy a magyar nemzet gerincét képező középosztály vitte mindig Magyarország életében a vezető szerepet. Még a Werbőczyek korszakában is mindig ez a hatalmas, a magyar nemzeti élettel összeforrott középosztály volt az, amely vezető szerepet játszott. A múlt században is a Beöthyek, Baloghok, a felsőbüki Nagy Pálok, majd később a Deák Ferencek és Kossuth Lajosok irányították az ország közéletét. Mindig láttuk tehát azt, hogy a demokratikus középosztály erejére volt hatírozva a nemzet fejlődése. Utóbbi időben, Deák Ferenc ideje óta erről a demokratikus bázisról letértünk. Életbelépett a hatalmi érvényesülésnek más módja, más formája, amidőn a parlamenti cselszövések, a felső hegyekbe való becsempészések és hasonló módok lettek felhasználva arra, hogy a politikai életben kultusznak káros formája fejlett ki nálunk, amely megakadályozza a tehetségek, az érdemek kellő érvényesülését, ahol felnőnek egyesek a hatalom árnyékában, nem azért, hogy az egyéniségüket a nemzet szolgálatába bocsássák, hanem azért, hogy hatalmi céljaikat elérhessék: ez oly megrongálása a magyar közéletnek, melyből kiszabadulni csak egy igazi demokratikus Magyarország visszaállításával lesz lehetséges. Mindezek a körülmények bennünket arra vezetnek, hogy a t. kormánynyal szemben újabb reaktiválása alkalmából a legteljesebb bizalmatlanságunkat fejezzük ki. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) (A néppárt s a pártonkívüliek.) Szünet után Zichy Aladár okolta meg a néppárt álláspontját. Azt az állásfoglalást, melyet néhány héttel az egész Ház manifesztált, nem lehet most egyszerűen a sutba dobni. Mivel pedig akadhatnak magyar emberek, akik a póttartalékos törvényt úgy értelmezik, ahogy az egy inparlamentáris kormány értelmezte, ezért szükség van a törvény értelmében helyreállítására s hozzájárul tehát Kossuth Ferenc határozati javaslatához. Egry Béla a kormányválság körülményeit feszegetve, szóba hozza azokat az újsághíreket, melyek szerint Héderváry pénteki audienciáján lemondásával fenyegetőzött. Kérdi a miniszterelnököt, igazak-e ezek a hírek s ha igen, hogyan jutottak a nyilvánosság elé? (Andrássy beszél.) Gróf Andrássy Gyula: Én a magam részéről teljesen helyeslem a miniszterelnök úr eljárását. Az ő helyén magam is így cselekedtem volna. De tovább megyek, nem képzelek lelkiismeretes magyar embert az ő helyében, aki e percben másként cselekedhetett volna, mint ahogy ő cselekedett. Az a kézirat, amelyet mindnyájan ismerünk, bizonyítja, hogy olyan hangulattal találkozott a miniszterelnök, amelyet tekintetbe nem venni nem lehetett. Olyan hangulattal kellett találkoznia, amelyet tekintetbe nem venni bűn lett volna, nem a nemzet, hanem a király iránt... (Helyeslés jobbfelől.) Kun Béla: Hát a nemzet jogai? (Folytonos zaj.) Gróf Andrássy Gyula: ...amelyet tekintetbe nem venni történelmi hiba és történelmi hálátlanság lett volna. Én nemcsak a kormány intencióját helyeslem, hanem helyeslem eljárásának lényeges részeit is. Én nem tudtam volna megnyugvással elfogadni azt, hogy a miniszterelnök úr holmi formulával akarta volna a nemzetet félrevezetni, hogy ha egy formulára akarta volna ráfogni, egy olyan formulára, amelynek tartalma nincsen, hogy ez megoldja a helyzetet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Önök találták ki!) Igen helyes az, hogy ha nem tudott eredményt elérni, ezt nyíltan, férfiasan bevallotta (Derültség), hogy azért nem forszírozta a dolgot, mert magasabb kötelesség ezt követelte. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Nem tudtam volna abba se belenyugodni, ha bárminő kegyelet, tisztelet és szeretet arra bírta volna a kormányt, vagy a többséget, hogy jogi felfogását megtagadja. Erre semminemű kegyelet jogot nem ad. A nemzet jogaiból feladni egy mákszemnyit soha, semmi körülmények közt senki kedvéért nem szabad. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha tehát a kormány azt mondaná, hogy magáévá teszi azt a felfogást, amely, sajnos, őfelségének felfogása az 1888-iki törvényre vonatkozólag, én lettem volna az, aki a legélesebben megtámadtam volna ezt a kormányt, mert nem szabad, nem lehet jogi felfogásokat mástól átvenni, nem lehet egyáltalában és nem szabad az ország jogaiból egy mákszemnyit sem engedni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De mikor a kormány ezt nem teszi, mikor a kormány és a többség, tudtommal, kijelenteszt, hogy ragaszkodik eddigi felfogásához (Derültség a szélső baloldalon), aminek az a következése, hogy ha egy olyan kormány jönne, amely ezt az 1888-iki törvényt olyan értelemben akarná alkalmazni, mint amiket mi a rezolucióban ki akartunk zárni, akkor ez a többség kötelezve volna ezen kormány ellen állást foglalni, a harcot tehát nem egyedül a mai ellenzék vívná, hanem az ország többsége, akkor jogot föl nem adtak, mert hiszen az összes tárgyalásokból, a mai tárgyalásból is látszik, hogy nincs egyetlen egy pártja sem a Háznak, talán nincs egyetlenegy képviselője sem, aki úgy értelmezné az 1888-iki törvényt, mint ahogy az egy ízben már értelmeztetett. Tehát ezt a jogi álláspontját föl nem adja a többség, ahhoz ragaszkodik, de oportunitási szempontból, kegyeletből, kötelességteljesítésből eláll attól, hogy ma ezt a kérdést tisztázza, oyan módon, amelyhez őfelsége hozzájárulása is kívántatnék. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Avval végzem felszólalásomat, hogy nem fogadom el Kossuth Ferenc határozati javaslatát, azért, mert a történtek után azt hiszem, hogy biztos sikertelenséggel jár (Úgy van! a jobboldalon) és nem fogadom el Egry javaslatát sem, mert az rossz tréfa a komoly helyzetben. (Taps a jobboldalon.) Egry Béla tiltakozott az ellen, hogy Andrássy tréfának tüntesse föl az ő fölszólalását, mireAndrássy Gyula megjegyezte, hogy’ Egry beszédét félreértette, ezért nyilatkozott tévesen. Gáboray és Apponyi beszéde.Hr. Zboray Miklós utal arra, hogy a kormány újra való kinevezését olyan kommentárok kísérik, melyek szerint a kormány vállalkozása nagy veszedelmet hárított el. Határozott fölvilágosítást kér: mi lett légyen ez az elhárított veszedelem? Csak három esetre gondolhat: vagy lemondott volna a király, vagy alkotmányellenes uralkodás következett volna, vagy pedig, hogy a következő uralkodó nem koronáztatta volna meg magát. Egyenes tájékoztatást kér, melyik eset volt az a fenyegető veszedelem, amelyre a kormány oldaláról is annyi célzás történt? (Zajos tetszés a néppárton és a Justhpárton.) Gróf Apponyi Albert honorálja a miniszterelnöknek azt a tájékoztatását, hogy a válság megoldásának módjával súlyos konfliktusból menekedtünk. De azt kívánja, hogy ebben a kijelentésben ne legyen semmi gyanúsítás, semmi föltételezés a jövendő uralkodóval szemben. (A miniszterelnök s az egész munkapárt élénken helyesel.) Ha a természet rendje szerint elkövetkezik is a trónváltozás eshetősége, bár emily fájdalmasan érint is bennünket ez, de alkotmányunk tzilárd fönnállása iránt ebből a fájdalmas esetből semmiféle kétség nem származhatik. Honorálja tehát azt a nagy politikai momentumot, mely felelősségteljes állásban levő férfiakat arra vitt, hogy a királyt lelkiismereti megrázkódásoktól megkíméljék. De mindennek ellenére súlyos hibának tartja a királyi kézirat kieszközlését, mert abban olyan fölfogást fejez ki a király, amit az újoncmegajánlási jog sérelmének lát az egész Ház. Parlamentáris szempontból is enyhült volna a helyzet súlya, hanem ugyanazok a férfiak vállalkoznak az új helyzetben is. Súlyos hiba volt végül a válságot úgy megoldani, hogy annak eredményeként előttünk van egy egyoldalú királyi magyarázat, amivel szemben a parlament néma marad, tehát az eddigi egyensúly a király fölfogása javára billen meg. E helyzetben igenis fölvilágosítással kell a király elé járulni, ezért Kossuth Ferenc indítványának elfogadását kéri. (Zajos éljenzés és taps a baloldalon.) (A függetlenségi programmért!)' ■ Gróf Batthyány Tivadar: ő és pártja nem vett részt a rezoluciós mozgalomban, mert az immár tizenkét év óta folyó véderő-küzdelemben meggyőződött arról, hogy a mai parlament gyönge arra, hogy a nemzetnek törvényije iktatott jogait biztosítsa. Ezért követelte a függetlenségi párt elsősorban az általános választói jog megvalósítását. De különben is páholyból akartuk nézni a dolgokat, mert meg voltunk győződve, hogy amikor törésre kerül a sor, amikor arról lesz szó, hogy a hatalom mellett maradjanak-e meg, vagy ellenzékbe menjenek ... Polónyi Géza: Ezért nyelték le a békát! Gróf Batthyány Tivadar: . . . önök az elsőt, valósítják meg, beadják a derekukat és ott maradnak a hatalom mellett. Mély fájdalommal állapítom meg, hogy csalódtam Andrássy Gyulában. Jól tudja mindenki, tudjuk mindnyájan és tudja az egész ország, hogy Andrássy Gyulának ezen rezoluciós kérdés felvetésében, kihegyezésében, kiélezésében, egész a súlyos válságig, a krízisig való vitelében igen erős része van. Hogy ma azután Andrássy Gyula mond egy olyan beszédet, aminől imént hallottunk, megvallom, e tekintetben Andrássy Gyulában csalódtam. Azt mondja gróf Andrássy Gyula, hogy a nemzet jogaiból feladni semmit sem szabad. Azt mondja, hogy a többség ragaszkodik a maga eddig elfoglalt elvi álláspontjához. Azonban a miniszterelnök maga ellenjegyez egy legfelsőbb királyi kéziratot, amely ezen álláspontot a maga egészében teljesen lecáfolja és az igen tisztelt többség hajlandó a miniszterelnök urat ezek után is támogatni egy olyan kérdés képviseletében, amelyet sem a többség, sem a kormány meggyőződésből nem feszeget. Egy hang a szélsőbaloldalon: Úgy, mint eddig, mert soha sem volt meggyőződése! Gróf Batthyány Tivadar. Kénytelen vagyok kitérni most arra a kérdésre is, amelylyel a kormány a maga elhatározását mintegy bevezetni és indokolni kísérelte meg már egy félhivatalos közleménynyel, hogy súlyos események, súlyos következmények állottak volna be arra az esetre, hogy ha a kormány megáll a maga álláspontja mellett. Itt elsősorban utalok arra az egyébként sajnos, nagyon kifogásolandó királyi leiratra, amelyben ő felsége kijelenti, hogy ő pedig alkotmányunkat, alkotmányos jogainkat mindenkor tiszteletben kívánja tartani és tiszteletben fogja tartani. Ezzel szemben nem állhat fenn az a tény, hogy a király annyira ragaszkodott volna ezen kormánynak újból való kinevezéséhez, hogy ebből akár lemondás, akár bárminő más alkotmányválság következhetett volna be. Itt ne jöjjön ilyen mumusokkal, hogy a király le akart mondani, tragikus szcénákkal ne akarják fedezni a t. miniszter urak azon tényt, hogy vállalkoztak olyan dologra, amely, ellen a leghatározottabban állást foglaltak, hogy_yíj , ( ‘