Pesti Napló, 1912. május (63. évfolyam, 104-128. szám)
1912-05-01 / 104. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ rgnt május 1. 104. szám. , föltétlenül kiábrándító hatással van. A magyardelegáció urai azonban nagyjában meg voltak elégedve vele. A külügyi vitából, mely a négyes albizottságban folyt, fel kell említeni a fiatal Windischraetz Lajos hercegnek erős támadását Olaszország ellen, melyet nyomban lefülelt Berzeviczy Albert és gróf Tisza István, hogy megmutassák, mennyivel gondosabb politikus az, aki nem mond igazat, mint aki őszinte. A külügyminiszter után Auffenberg hadügyminiszter tett rövid nyilatkozatot, melyben cinikus kedvvel ügyet sem vetett arra a konfliktusra, melybe a magyar parlamenttel keveredett, ellenben kijelentette, hogy azonosítja magát a végleges véderőreformmal. Holnap Désy Zoltán bizalmatlansági indítványt fog ellene tenni. Szerepelt hosszabb beszéddel Bilinski közös pénzügyminiszter is, aki a bosnyák kérdést minden zsen nélkül kizárólag az osztrák érdekek szempontjából fejtegette s az osztrák forgalmat szolgáló boszniai vasutak építését is közös pénzen szeretné elvégeztetni. A közös miniszterek közül csak neki volt kis része ideges tiltakozásokban. Ez a mai nap rövid egyenlege. Holnap mindkét delegáció teljes ülése tárgyalja a bizottságok által már elfogadott hathónapi indemnitási javaslatot, de valószínű, hogy a ma fölvetett kérdések megakadályozzák a tanácskozások gyors befejezését. Ha ugyan nem gondolják a magyar többség tagjai, hogy — úgyis mindegy. Tudósításaink itt következnek. Az első teljes ülés. A delegációnak ma délelőtt tizenegy órakor kezdődött első ülésén a kormány tagjai közül Lukács László miniszterelnök, Teleszky János pénzügyminiszter és Hazai Samu honvédelmi miniszter voltak jelen. Feltűnt, hogy a delegátusoknak csak körülbelül a fele jött fel az ülésekre Bécsbe. A munkapártiak közül jelen volt gróf Tisza István és Berzeviczy Albert, a Kossuth-pártból gróf Apponyi Albert és Désy Zoltán, a függetlenségi pártból csupán Bakonyi Samu. A közös miniszterek: gróf Berchtold, lovag Biin ski és lovag Auffenberg, valamint gróf Montecuccoli tengerészeti parancsnok szintén jelen voltak. Gróf Zichy Ágost alelnök vezette az ülést, mivel báró Láng Lajos megbetegedése miatt nem jöhetett Bécsbe. Az elnök megnyitó beszédében megemlékezett gróf Aehrenthal elhunytéról s kiemelte, hogy az elhunyt külügyminiszter Magyarország érdekei iránt is mindenkor lojalitást tanúsított. s Gróf Berchtold külügyminiszter szólalt föl ezután s kissé akadozva ugyan, de mégis magyar nyelven, a következő nyilatkozatot tette: Tisztelt országos bizottság! A közös minisztérium nevében van szerencsém az ez évi május 1-től október 31-ig felmerülendő közös költségek megállapítása tárgyában egy előterjesztést benyújtani és szlés elfogadását ajánlani. Az előterjesztést ezután az egyesült négyes albizottsághoz utasitották s ezzel az ülés véget ért. A négyes albizottság. Délben tizenkét óra után az egyesült négyes albizottság tartott ülést, amelyen gróf Berchtold közös külügyminiszter előterjesztette a külügyi helyzetre vonatkozó terjedelmes expozéját. A külügyminiszter magyarul kezdte beszédét, de aztán arra hivatkozva, hogy csak felnőtt korában tanult meg magyarul, a delegátusok engedelmét kérte ahoz, hogy előterjesztését német nyelven folytathassa. Az expozé. Az expozé azzal kezdődik, hogy a külügyminiszter a folytonosság szellemében fogja a külső politikát vezetni, azaz a gróf Aehrenthal politikája által kijelölt irányítást elfogadja, mert minden egészséges külső politikának a folytonosság a szükségképpeni alapja. A hármas szövetséghez, mint az európai államrendszer szilárd, kipróbált alapjához hűségesen fog ragaszkodni. A hármas szövetségen belül viszonyunk a német birodalommal változatlanul a legbensőbb egyetértés jegyében áll. Az olasz külügyminiszterrel foytatott értekezései arról győzték meg hogy Olaszországhoz való viszonyunk sem változott és biztosította az olasz külügyminisztert, hogy a nálunk beállott személyi változás semminemű irányváltozást nem idézett elő politikánkban. Az a hosszas háború, melyet olasz szövetségesünk folytat, sajnos, még nem ért véget. Élénken óhajtjuk, hogy a vérontás mielőbb véget érjen. E szándékban ezután is készek vagyunk a szem előtt tartandó semlegesség keretében minden akcióhoz csatlakozni, amely alkalmasnak mutatkozik arra, hogy kielégítő megegyezést létesítsen. Az expozé ezután az Oroszországhoz, Franciaországhoz és Angolországhoz való jó viszonyunkat hangoztatja. A közeli Kelet békéjének föntartására fog irányulni diplomáciai tevékenységünk ezután is. Nem is kell megokolni, hogy miért és mennyin: óhajtjuk a jó viszonyt a balkáni államokkal. A római kabinettel folytatott érintkezéséből kifolyóan a külügyminiszter határozottan bízik abban, hogy Olaszország részéről sem a Balkán nyugalmát, még kevésbbé Törökországnak a Balkánon való területi épségét veszedelem nem fenyegeti. Ami a Dardanellák elzárását illeti, a porta figyelmét barátságosan fölhívta arra, hogy ez az intézkedés hajózásunkra kedvezőtlen hatással van s kifejezte a porta előtt azt a reményét, hogy a zár meg fog szűnni, amint a Dardanellák közvetlen veszedelmeséget ér. Megemlékezik még az expozé a Kínában lefolyt legutóbbi eseményekről is. A haditengerészet ottani különítményeit, melyek pekingi követségünk és tiencsini telepünk biztosítására szolgálnak, megerősítették s ezenkívül egy hadihajó, a „Kaiser Frinz Josef“ minden eshetőségre készen áll Sanghajban. A köztársaság elismerése kérdésében érintkezésben vagyunk a többi hatalommal s az egyöntetű eljárás e kérdésben biztosítva van. A külpolitika képe nem mondható kedvezőtlennek, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az újabb mélyreható nemzetközi változásokat. Az új események új csoportosulásokat hoztak létre, az új érdekkörök pedig új súrlódási lehetőségeket teremtettek meg és a nyugtalanság oly elemét vitték a külpolitikába, amelyről idejekorán tudomást vennünk: az észszerűség parancsa. Utolsó akcentusa a beszédnek a hadsereg megerősítésének követelése volt, mert szerinte csak ez lehet záloga erkölcsi és anyagi birtokállományunk védelmének és a béke biztosításának. Auffenberg nyilatkozata. A küügyminiszter éljenzéssel fogadott expozéja után Auffenberg hadügyminiszter tett rövid nyilatkozatot Legutóbbi beszéde óta a hadseregben lényegesebb változás nem fordult elő, ezért újabb érdembeli mondanivalója nincs. Csak annyit jelent be, hogy az altiszti kérdés megoldására vonatkozó javaslat már elkészült és a két kormány is helyesnek találta. Ez is bizonyítéka annak, hogy mennyin fontos a védőerőreform életbeléptetése. Azért hangoztatja ezt, hogy bebizonyítsa az ellenkező híresztelések helytelenségét. Kiemeli még, hogy minden előterjesztésében csak objektív katonai, azaz hadtechnika nézőpontok vezetik. A vita: Rosenberg Gyula alkalmat kíván adni a közös pénzügyminiszternek, hogy a Boszniában követendő gazdasági és vasúti politikájáról alapos és beható tájékozást nyújtson. Gróf Batthyány Tivadar: A délszláv politikáról is! Rosenberg Gyula: Ébren fognak őrködni afölött hogy a magyar gazdasági érdekek ott semminemű csorbulást ne szenvedjenek. Bilinski beszéde. Lovag Bilinski közös pénzügyminiszter sajnálja, hogy nem tud magyarul. A közös pénzügyminiszterek mind a zseniális Kállay örökéből élnek. Tudja hogy mint közös miniszternek az a kötelessége, hogy a két állam teljes paritásának elvével a közösség elvét szem előtt tartsa. Bosznia és Hercegovina kormányzásánál is a teljes paritásra törekszik. E ké ország lakossága jövendőbeli közjogi helyzetének állandósítására törekszik, de ez ügy megoldásával nem foglalkozik. Szól a trializmusról, mely szerinte a délszláv testületeknek az a tendenciája, hogy három területből egy trializmust akarnak teremteni. Ő a dualizmus híve, de úgy látja, hogy a boszniai nép sem gondol a trializmusra. A népnek kulturális és gazdasági tekintetekben még óriási segítségre van szüksége. Szól az erdőeladásoknál elkövetett visszaélésekről, a kmet-megváltás kérdéséről, majd elmondja, hogy az osztrák delegátusokkal csak azér folytatott külön megbeszélést az osztrák vasutak kérdéséről, mert az osztrák delegációnak bosnyák albizottsága van, mely most nem fog összeülni. A vasútügy Boszniában azért játszik nagy szerepet mert egy országnak gazdasági tevékenysége mindenekelőtt jó közlekedést tesz szükségessé. Boszniának pedig a monarkiához való közlekedése fontos. A földrajzi helyzetet tekintve, az annektált országok inkább Magyarország szférájába tartoznának, de a nyugati rész, miután Ausztriához közelebb esik, Ausztria érdekszférájába jobban beletartozik. Oly vasúti vonalak kerültek meggondolásra, melyek egyrészről az osztrák, másrészről a magyar befolyás szférának kellene, hogy megfeleljenek. Ezek a vasutak részben stratégiai érdekekből is szükségesek. Azok a vasutak, amelyek az egyikvagy a másik állam érdekszférájának vagy katonai érdekek szolgálatában állanak, a monarkia által építendők. E mellett vannak egyes vonalak, amelyek inkább helyi érdekeknek szolgálnak és ezért tartományi költségen volnának építendők. A miniszter megállapítja, hogy az utóbbiakhoz, tehát a tartományi vasutak közé számítandó három vonal: Novi—Bihács, Banjaluka—Jajce és Brcska—Tuzla—Banjaluka—Raca. Ami a többi vonalakat illeti, amelyeknek költsége kvótaszerűen eloszlanék a két állam között, e vonalak a következők volnának: Jajc el Mosz tár, ami részben új építkezés, részben normális nyomtávolsággá való átalakítás volna. Ez a vonal katonai harcképességünk érdekét is szolgálja. A legutóbbi tárgyalásoknál, amelyekről föntebb volt szó, az osztrák kormány a Bugojnótól vagy Prozortól Arzanóig terjedő vonal építését tartotta fenn. Az osztrák és a magyar kormány viszonya e vasutat illetőleg több fázison ment keresztül. Mindenesetre szem előtt kell tartani, hogy a dalmáciai lakosság évtizedek óta sürgeti e vasút kiépítését. A keleti oldalon Magyarország felől tervbe van véve egy új összeköttetés Szarajevó felé és pedig Samactól Dobóiig. Ez a vonal egy ízben junktimbe volt állítva a Bugo i no—Ar za no vonalon, máskor a Banjaluka—Jakce vonallal. A magyar kormány most arra törekszik, hogy e vonal folytatásaképp a keskenyvágányu vonat Dobóitól Szerajevőig rendes vágányúvá átalakíttassák, amely törekvést a miniszter érthetőnek találja, de nem anynyira a technika, mint inkább a forgalom szempontjából a legerősebb aggodalmai vannak ellene, mert az átépítés folyamán Magyarországnak semmiféle összeköttetése nem volna Bosznia és Hercegovina felé. Ezt az átépítést későbbi időpontra kellene elhalasztani, amit a magyar kormány akar is, amenynyiben ez az átépítés második helyen áll. Az első dolog a Samac—Doboj vonal megépítése. A Bosznia-Hercegovina érdekében építendő Brcska—Tuzla vonal és ennek folytatása Szerajevó felé Magyarországnak egy másik összeköttetése volna Szerajevó fővárossal. A magyar kormány el van határozva a Samac— Doboj—Szerajevó vonal megépítésének és rendes vágányává való átalakításának prioritását elismerni úgy, hogy tehát ez előbb említett Tuzla— loptam neked, vagyont gyűjtöttem neked, mindent odaadtam neked, ami bennem érték volt, az egész életem a munka volt, a lelkiismeret, a becsület, s te, te vörös kigyó, te . . . — De nem szerettél, nem szerettél, — védekezett az asszony. Frigyes ijedten nézett a feleségére. Erre nem volt válasza, mert érezte, hogy az agya ég, a vére forrni kezd, valami megindul és föltárnád benne, hogy kiejtettek előtte egy szót, amit hosszú éveken át nem hallott, ami idegen vol az ő önző szívének és számító elméjének. Hogy ő nem szerette a feleségét? Hát mit tett -ő egyebet, mint szeretett? Részletesen és hoszszan akarta ezt magyarázgatni, de már kimerült, erőtlen és ellentállásra alkalmatlan kis fizikuma roskadozott, amint a másik szobába támolygott s az iróasztal a fiókjából kivette a töltetlen revolvert . . . Meg kell halnom, gondolta Frigyes, mert csak így védhetem meg a tisztességemet, a nevemet, a pozíciómat. — Mit akarsz? — kérdezte az asszony. — Meghalok, — mondta Frigyes bánatosan. A töltetlen revolver csövét a halántékának szorította. S amint egy pillanatig így ott állt, világos tudatában annak, hogy nem fog meghalni, de egy benső ösztökélés hipnózisában, hogy mutatnia kell a halálraszántságot az aszszonya előtt, aki közben rárohant, s kiütötte kezéből a revolvert: ebben a pózban elragadó és gyönyörű volt a defenzív életű Frigyes, gyönyörű, mint a halálfejű lepke, amelynek a pusztulását épp úgy nem sietteti a halálfeje, mint ahogy Frigyesét nem siettette a töltetlen revolver ...