Pesti Napló, 1912. szeptember (63. évfolyam, 206–230. szám)
1912-09-01 / 206. szám
4 Budapest, vasárnap PESTI NAP-OKsz szeptember 1. 205. szám, ák utján megint csak odaért, ahol akkor állt, aminr Lukács László átvette a kormányt s az egyes impártokkal a rendes képviselőházi viszonyok elyreállításáról tárgyalást folytatott. Akkor az uj miniszterelnök, akit a békére irányuló legkomolyabb törekvés vezetett, azt a természetes követelést állította fel az ellenzékkel szemben, hogy ezek a béke érdekében állapodjanak meg közös programaiban, mert az ő számára lehetetlenség volna az egyes pártokkal tárgyalnia, ha ezeknek követelései egymással ellenkeznének. A baloldali pártok ezt a józan tanácsot meg is tagadták s igy keletkezett az a békejavaslat, amelyet Kossuth Ferenc május végén a képviselőházban az ellenzéki pártok nevében kifejtett. Ismeretes, hogy mely okokból volt kénytelen Lukács miniszterelnök június 2-ikán Kossuthhoz intézett levelében ezt a javaslatot olyannak kijelenteni, amely tárgyalás alapjául nem szolgálhat. A kérdés lényege ma abban a bizonyára sajnálatos körülményben keresendő, hogy az egyesült ellenzéki pártok oly felfogásokat vallanak a magukénak, amelyek minden egyébnek inkább mondhatók, mint összhangzóknak. Egyenetlenség uralkodik e pártok vezetői között a sokat emlegetett restitució in integrum körül, egyenetlenség, amint gróf Batthyány Tivadarnak, a Justhpárt alelnökének és a pártonkivüli ellenzéki gróf Károlyi Mihálynak galántai beszédei tanúsítják Lukács és Tisza visszalépésének követelésére nézve; s hogy az Andrássy és Zichy grófok a választási reform tekintetében Justhtal és a szociáldemokratákkal nem árulhatnak egy gyékényen, azt nem is igen kell külön bizonyítgatni. Hogy tehát kora őszszel újabb megegyezési akcióról lehessen szó — és Lukács László az első, aki ezt a legkomolyabban kívánja — akkor mindenekelőtt az egyesült balpártoknak ismét egységes felfogásra kell jutniok a vitás kérdésekről vallott eltérő nézeteik tekintetében, ami a béke és a normális parlamenti viszonyok érdekében bizonyára óhajtandó dolog. Az ellenzék akciója. A szövetkezett ellenzék intéző bizottsága a szeptember 3-ra egybehívott ülését Justh Gyula betegsége miatt szeptember 10-én délelőtt tartja meg a néppárt helyiségében. Gróf Apponyi Albert, ki e héten érkezett vissza franciaországi útjáról, holnap, vasárnap, Éberhardról Somorjára utazik Sághy Gyulának, a somorjai kerület országgyűlési képviselőjének beszámolójára. Gróf Apponyi Albert ez alkalommal fog (Lukács László miniszterelnök és gróf Tisza Itván elhangzott beszédeire válaszolni. Tiszalökön Papp Zoltán képviselő mond beszámoló beszédet délután fél négy órakor. A népgyűlésen a szövetkezett ellenzék részéről Mezőssy Béla, Szentiványi Árpád, Zlinszky István, Benedek János, Zboray Miklós, Jaczkó Pál, Gedeon Aladár és Szabó István (nagyatádi) vesznek részt. — Hallja, válogassa meg a szavait! — Ön nem érdemel más elbánást — kiártotta a festő magánkívül. — Most már tudom, hogy ki ön. A régi idők becsületes, lelkes embereinek maszkjába öltözött vén csirkefogó! Külsőleg olyan, mint azok a nagyjaink, akiknek már csak a képemását tisztelhetjük, de belül egy modern, alkalmazkodó szélhámos, aki olyan szívós, mint a kaucsuk, amit az ön gyára az automobilokra illeszt. — Mit fecseg ez a bolond itt össze-vissza? — kérdezte az öreg úr és Évához fordult. Éva lesütötte a szemét. Az anyja pedig sápadtan, ijedten hallgatott. — Ön fiatal leányokat alkalmaz a gyári irodájában — magyarázta dühvel Oszkár. — Olcsó fizetés fejében kiszipolyozza az életerejüket, ha becsületesek vagy csúnyák. De bezzeg ha szépek, nem menekülnek el a maga kerítői elöl! Ezt a nőt is, akit feleségül vettem, az ön karmai közül mentettem ki. Az öreg úr valami különös előkelő és fagyos nyugalommal hallgatta végig a festőt. Aztán egyszerre emelt hangon Évához fordult és igy szólt hozzá: — Igaz-e az, amivel ez az ember engem itt megrágalmaz? Éva, akinek az izgalomtól remegett az ajka, nem tudott felelni, csak a fejével intette, hogy: nem. A festő azonban tovább tüzelt: — Hatalmas barátai vannak önnek, azért mászik ki mindig a csávából! Az öreg úr nyugodtan leült az Íróasztaláhozés harsányan, parancsodon rászólt Oszkárra: — Hallgasson! tffc; * . Az automobilgyár közgyűlési termében egy arckép lóg. Diszmagyarban a vezérigazgató úr pompázik a képen. A kackiás öreg úr akkor is lemosolyog a részvényesekre, ha télvíz idején a köszvénye miatt otthon, a kandallójához van láncolva. A kép sarkában ott van a festő neve: Girált Oszkár. » Ha valaki véletlenül odatéved, ne gondoljon rosszat az öreg úrról. Sem csirkefogó, sem gazember, sem faun nem volt soha életében. Nyugodt, egészséges öreg úr, aki még sokáig fogja szívni a tajtékszipkáját. Azért igazán nem felelős, hogy néha, ritkán egy túlbuzgó irodista kisasszony, kissé mélyebben hajol az íróasztala fölé, ha leteszi eléje aláírás végett az aktát. Az öreg úr sokkal jobban ismeri az embereket, hogy sem ennek nagy jelentőséget tulajdonítson. Mindenesetre jól esik neki, hogy fiatal hölgyek figyelemben részesítik. Egy ilyen kisaszonyt, aki a kedvibe tudott járni, önzetlenül ki is házasított. A jogtanácsosához adta feleségül. Jó szívére mutat, hogy Girált Oszkáron olyan időben segített, amikor a festő igazán rá volt szorulva. Oszkár azóta őszinte hálával gondol rá és igazán nem gondol róla semmi roszszat. ✓ De hiába is gondolna. Az öreg úr nem törődik senkivel. Sokkal jobban ismeri az embereket, sokkal régebben kitanulta gyöngéiket, semhogy túlságosan félne tőlük vagy hajtana rájuk. Jöhet automobil, repülőgép, impresszionizmus és mi egyéb, ő marad a régi bölcs. A klasszikus fölényes harmónia. A csákvári kerület függetlenségi párti országgyűlési képviselője, Horváth Gyula, vasárnap kezdi meg kerületében beszámoló körútját. Most vasárnap Pákozdon, Kápolnásnyéken és Velencén tart beszámolót. Megint a szuronyok. Szeptember 17-én tartja a képviselőház a nyári szünet után való első ülését. A kormány most már serényen fogott bele az „előkészületekbe“. A honvédelmi magyar királyi miniszter utasította a csendőrparancsnokságokat, hogy szeptember hónap derekára csendőrséget összpontosítanak Budapestre, ugyanolyan számban, mint legutóbb júniusban. Az ellenzék is. Bárczay Ferenc munkapárti országgyűlési képviselő holnap, vasárnap délután négy órakor tartja meg Abaújszántón beszámoló beszédét, amelyre meghívta kerületének valamennyi ellenzéki pártját is. Azonfelül nemcsak a kerület, hanem egész Abaújtorna vármegye ellenzéki pártjai ott lesznek a beszámolón. Hogy aztán öröme lesz-e ebből a képviselő úrnak, az más kérdés. Séta a politikában, Budapest, augusztus 31. Az érdeklődők emlékezetébe kell idéznünk a Pesti Napló augusztus 11-iki számában „Séta a politikában“ cím alatt megjelent beszélgetést, melynek tartalmát az augusztus 11-ike óta eltelt tizenhét nap nagyobbrészt igazolta. A beavatott államférfiú, aki az aktuális kérdések felől nyilatkozott, nem ok nélkül irányította a figyelmet a külföld felé és nem ok nélkül hivatkozott elsősorban Auffenberg hadügyminiszterre és azután gróf Berchtold külügyminiszterre. Most, hogy ismét találkoztunk kitűnő informátorunkkal, nem mulaszthattuk el megköszönni a riportot. — Tulajdonképpen nem volt politikus cselekedet, ha ugyan a politikus cselekvéseket egyértelműnek tekintjük az okos cselekvésekkel, nem volt politikus dolog figyelmeztetni Lukácsot az ő tájékozatlanságára, viszont gróf Berchtold azóta megkapta a neki szükséges utasításokat, továbbította ezeket és valóban igaza lehetett a bécsi félhivatalosnak, hogy Lukács a legjobb hangulatban ment az ischli audienciára, mert ő már tudhatta, hogy ott ezidő szerint legkevésbbé törődnek vele, egyezkedik-e, nem egyezkedik-e az ellenzéki pártokkal, ha a delegációkban a közös költségvetés megszavaztatását vállalja. A helyzet az, hogy vállalnia kellett és Lukács vállalta. Ezen az alapon aztán Lukács prolongált miniszterelnök maradt és minden eshetőségre készen, magához köttette gróf Tisza István házelnököt. Ahol a delegációbeli ügyek elintézését kívánják, ott azzal a logikával élnek, hogy az idei delegáció még hozzátartozik a véderő megnagyobbításához, mint közösügy, hadügy és külügy. A véderő Herkulese gyanánt pedig Tisza szerepelt, hát Tiszának maradnia kell, hogy megválasztassa a magyar delegáció tagjait. Tisza már a parlament bezárása után ment volna, és magával akarta vinni Lukácsot. Akkor Lukács nem volt hajlandó, hanem úgy gondolta, hogy amennyi Surfanggal a miniszterelnökséghez jutott és az erre való igyekvésében kiböjtölte a Tisza ellentállását, gáncsvetéseit, meg a gróf Kbuen interregnumát, ugyanannyi raffin áriával, megkísérelheti a békekötést és meg is boszulhatja a kudarcot, ami első kabinetalakítási kísérleténél érte. a nyári események, meg az ischli tapasztalatok most viszont arra késztetik, hogy Tiszát ne engedje el. Felsőbb helyen az ellenzéki vezérek nyilatkozataiban semmi olyan biztosítást nem találtak, mintha békekötés és a békekötésben a delegacionális ügyek sima elintézése elérhető lenne, anélkül, hogy az alkotmánysértések reparáltassanak, se pedig, hogy reparációnak elfogadnák tisztán Lukács és Tisza félreállítását. Tehát folytatni kell ott, ahol félbemaradt és ehhez szükség van Tisza beszámító ártatlanságára, és most Tisza megint pattogtathatta a fenyegetés ostorát. Rászabadították ismét az országra. És hogy most mi lesz? Az lesz, hogy szeptember 17-ikén ismét összegyűl a képviselőház. Akkor Tisza a semélyített elnöki székből megteszi az indítványt, hogy másnapra, szerdára tűzzék ki a delegáció tagjainak megválasztását, bejönnek a rendőrök, szerdán ismétbejönnek, kint katonaság lesz és a többség megválasztja a delegátusokat, csak két kicsi napra kérik még a fegyveres erőt, csütörtökön már nem kell, csütörtökön már ismét néma lesz a parlament és ez Januárius vértanú napja lévén, akinek tetszik, meggyőződhetik felőle, hogy rajyam a vértanú ereklyéjén felfakad-e az áldozat vére. Ezenkívül szeptember 24-ikéig marad idő afelől is intézkedni, hogy miképpen zárják el Bécsben a delegációt az ellenzéki képviselők elől, eltekintve attól, hogy a bécsiek szeretnének valamely látványosságban részesülni és hogy az ellenzéknek a rendőrök bevonulásakor, meg a katonai kordonnál való magatartását a bécsi diplomáciánál ■most operettszerűnek szeretik rajzolni. • •— És várjon a diplomácia akceptálja-e az ilyen beállítást? — Az attól függ, hogy melyik hatalom képviselőire gondolunk. Van diplomácia, ahol szívesen fogadják Magyarország lejáratásának gondolatát. Ahol tudják azt, hogy Magyarország a monarkiának veszedelem esetén legerősebb vára és szívesen hallják, ha itt bent viszálykodás és elkeseredés gyengíti az erőket. Múltkoriban a Berlinbe vivő vonaton egy külföldi publicistával utaztam és mutattam neki egy ősi várunk bástyáit. „Látja-e, milyen primitiv, szinte elképzelhetetlen, hogy innen verték vissza az ellenséget“ — szólok neki. ..De bizony elképzelem — felelt az — mert hisz abban a korban a támadó ellenség is primitiv, fegyverekkel küzdött. Azután meg a magyar a háborúban a klasszikus nemzetek régi hitét vallja, hogy ebben nyilvánul meg a jellem ereje.-