Pesti Napló, 1913. január (64. évfolyam, 1–27. szám)
1913-01-01 / 1. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1913 január 1. T. szám. 3 história amaz urainak, akik mindig a nemzeti haladásnak és boldogulásnak útjában állottak, Koppány vezérnek, trencséni Csák Máténak és Zápolya Jánosnak a lelke, mintha most a gróf Tisza, István halandó hüvelyében lakoznék, hogy régi módra, egyszerre üzenjen hadat a magyarság egységének, a nép jogainak és a királyi korona fényének. Kik segédkeznek Tiszának ebben a munkában? Azok, akik Csák Máténak segédkeztek. Udvarnokök, lézengő ritterek, kóbor szerencsevadászok, lélek- és értelemnélküli emberek, akik számára az élet arasznyi jelentősége egyetlen napi gondtalan dáridóban merül ki. Tudjuk, hogyan gondolkoztak a régi nagyurak ez udvarnokokról. Tartották őket borral, pecsenyével, aprópénzt juttattak nekik, hogy két serlegű bor között kockajátékkal gyilkolhassák az időt és alkalomadtán megparancsolták nekik, hogy fegyveresen támadjanak azokra, akiket a pártütő nagyúr kijelölt, jobbágyokra, kalmárokra, esetleg magára a népével érző koronás magyar királyra, de lelkükben mélyen megvetették a ténfergő zsoldos csapatot. És várjon a pártütő Tisza mire becsüli az ő hiv gárdistáit, akik most közvitézei annak az oligarchikus zendülésnek, amelyik egyformán támad a demokratikus népre, városi polgárságra és a királyra ?... Mit mondjunk még? Annyira tisztában vagyunk a mai javaslatnak pusztán tünetszerű jelentőségével, hogy nem is tudjuk azt túlságosan komolyan venni. A javaslatnak áttetsző hitványsága és nevetséges gonoszsága szinte emberfölötti hittel tölt el bennünket az iránt, hogy ez a terv megbukik és a történelem legszomorúbb emlékeinek lomtárába kerül. Egyetlen hivatása van csupán és ez: hogy kettőzött erővel támassza fel mindazt az erőt, elkeseredést, lelkesedést és öntudatot, amelynek el kell söpörnie az oligarchia utolsó hatalmasságait az ő cselédjeikkel egyetemben, azért, hogy a tavaszi szélnek nagy lomtisztító és magvető hatalmával megteremtse az új, szabad, demokratikus és magyar Magyarországot. Ezt a hivatását pedig teljesíteni fogja a fércjavaslat, ésülettel követünk. Isten tartson meg sokáig nekünk, családodnak és a magyar hazának. A függetlenségi és 48-as párt nevében gróf Batthyány Tivadar alelnök. A néppárt gróf Zichy Jánost üdvözölte, aki a következő választ küldte Molnár Jánosnak: Molnár János úrnak, az országgyűlési néppárt alelnökének, Budapest. Igen melegen köszönöm a szives szavakat, amelyekkel boldogult kedves atyám feledhetlen emlékének áldoztatok, valamint a nekem felette becses és kedves üdvözletei, melylyel a beköszöntő újév alkalmából megtisztelni kegyeskedtetek. Fogadjátok kérlek viszont egyénként és összesen az én legbensőbb üdvözletemet, melylyel én is lelkem egész hevével kívánom hazánk borús egének kiderülését, ragyogását, valamint a ti jóléteteket, hogy egy szívvel, egy lélekkel küzdhessünk még igen sokáig, elévülhetetlen, népeket boldogító elveink diadaláért. Budapest, december 31. A politikai újév. A Választójog Országos Szökesésre a következő táviratban üdvözölte az újév alkalmából Justh Gyulát. A tarróságos Justh Gyula képviselő úrnak torgyán. Az a tábor, amelyben polgárság és munkásság vezetése alatt egyesült, az általános, egyenlő és titkos választójog törvénybe iktatására, hálás szeretettel emlékezik meg ez évfordulón arról a nagy horderejű, önfeláldozó, lankadatlan munkáról, amelylyel nagy és szent ügyünket állandóan szolgálod." Ennek az ügynek szolgálata jutalmát önmagában és a milliók szerzetében hordja. Ennek a szeretetnek melegét érezd e pillanatban is, mikor erőt egészséget kívánunk neked a további küzdelemre. A Választójog Országos Szövetsége. Táviratban üdvözölte Justh Gyulát a függetlenségi párt is. Ez a lelkes hangú távirat igy hangzik: Szeretett vezérünk! Elveink diadalába vetett erős bizakodással köszöntünk az uj esztendő küszöbén. Harcaink, lelkesedésünk, amely a te lelked tüszén táplálkozott, kitartásunk, amelyet a te példád tett erős csatákra edzetté, meg fogják hozni nemzetünknek a boldogulást. Ebben a nagy küzdelemben, amely éppen a te törekvéseid egyik sarkpontjához, a választójogi harc teljességéhez érkezett, az országnak szüksége van a te kétségen felül álló hazafiságodra, tántoríthatatlan elvhűségedre, példátlan tetterődre. Vezess bennünket erős egészséggel tovább ebben a harcban és mi harcol be. A munkapárt bomlása. (Uj igazságügy minisztert keresnek. — Sándor Pál filippikája. — Székely Aladár és Erdélyi Sándor kilépett. — Rémülten folyik a kapacitálás.) A munkapárt gőgös hajója, a parancsnoki hídján Tisza Istvánnal, a kormányzó kerekénél Lukács Lászlóval, ez az annyi vihart és égszakadást megúszott kalózhajó a mai napon léket kapott. A kormány választójogi javaslata alapjában rázkódtatta meg az egységesnek, törhetetlenül megalázkodónak hirdetett többséget, ma már a miniszterelnök is kénytelen beismerni, hogy Székely Ferenc igazságügyminiszter valóban rendelkezésére bocsátotta tárcáját; Sándor Pál, ifj. Erdély Sándor és Székely Aladár levélben jelentették kilépésüket ; Márkus József, Dungyevszky Gedeon, Várady Zsigmond holnap követik a tiszteletreméltó és férfias példát; tizenöt-húsz képviselő nyíltan állást foglal a javaslattal szemben, ha egyelőre a párt kötelékében marad is. Akinek kétsége volt az iránt, hogy Tisza és Lukács választójoga minden demokratikus és liberális törekvésnek egyenes meghamisítása és megszégyenítése, elolvashatja a törvényjavaslat indokolását, amelyet a miniszterelnök ma délben terjesztett a munkapárti Ház elé. A képviselőház folyosóján végigreszketett az izgalom és a munkapárton végigborzongott az elmúlás lehellete. Lukács László már ma fel is ajánlotta az igazságügyminiszteri tárcát Vavrik Bélának, a Kúria másodelnökének, aki azonban meggondolási időt kért. Ha Vavrik agg korára való tekintettel nem vállalná, akkor az új igazságügyminiszter dr. Tőry Gusztáv, a mostani igazságügyi államtitkár lesz. Sándor Pál levelét, amelyben a munkapárt elnökségének bejelenti kilépését a pártból, mai lapunk élén közöljük. Kilépésének megokolásában hónapok óta vívott lelki tusáját őszintén feltárja, a munkapárt erkölcsi züllöttségét keményen megbélyegzi, s a ma beterjesztett választójogi javaslat szégyenteljes képtelenségeit, nemzet- és dinasztia-ellenes tendenciáját oly határozott szavakkal bírálja, hogy kilépő levele valósággal kortörténeti jelentőségű dokumentuma lesz a Lukács—Tisza-rezsim és a munkapárti uralom gyásznapjainak. A mai izgalmas nap politikai eseményeiről részletes beszámolónk itt következik: Zajlik a munkapárti folyosó. A torzszülött választójogi javaslat keresztelőjére az országház palotáját még a szokottnál is nagyobb rendőri és csendüri kirendeltséggel vették körül. A képviselőház belső helyiségeiben szintén nagy a fegyveres erő; az elnöki terem előtt teljes díszben egy szakasz rendőren; a pincében és a rejtett helyeken csendőrök várják Tisza István parancsát. Mert ő itt az úr, a Nagyúr, a fogkaszáló törvényjavaslat igazi apja, Lukács László szegény, csak amolyan bérelt szülő, a könnyelmű hölgyek kölcsönzött,vagy szerződött mamája. Féltizenegy után már rég nem látott élénkséggel nyüzsög a munkapárti folyosó. Székely Ferenc igazságügyminiszter távozása, a kilépő képviselők hiteles névsora hideg zuhanyként hatott a lelkiismeretlen társaságra, amelyet nem tudnak megnyugtatni vezérei. Korán megjelent a Házban Tisza István, hosszú szünet után újra a kegyelmes asszony társaságában. Féltizenegykor pedig a fia kíséretében Lukács László sietett végig a folyosón, egyenesen az elnöki terembe ment, ahol főnökével tanácskozott egy jó félóra hosszat. Mikor a miniszterelnök visszatért, a képviselők száma már nyolcvanra szaporodott. A csoport közepén e pillanatban Sándor Pál állott. Nagy gyűrű fogta körül, tizen is kérdezték tőle egyszerre, megfelel-e a valóságnak az, hogy kilép a pártból. — Rám nézve erkölcsi lehetetlenség tovább is megmaradni a munkapártban! — mondotta Sándor Pál. — Már ki is léptem és elhatározásomon nem változtatok. — Egyedül leszel, mint ahogy az adóreformnál is egyedül maradtál! — szólt közbe Hantos Elemér. — Nem baj! —,volt a válasz. — Én nem kapacitálok senkit, engem sem kapacitált senki. Megyek a magam útján. Lehet, hogy egyedül maradok, de ez nem alterál... Délután már el is küldöm a kilépő levelemet báró Vojnich Istvánnak. Amikor a munkapártiak észrevették Lukács Lászlót, mindnyájan feléje tódultak. A miniszterelnök kínosan mosolygott. A könnyed világfi mosolyát erőltette az arcára, de sehogysem sikerült, bár élcelődni is megpróbált. — A lemondási hírek nem aktuálisak! — így kezdte konferanszát. Ha minden hir igaz volna, úgy már nekem régen ki kellett volna lépni önmagamtól. (Viharos derültség.) Valaki megjegyezte, hogy egész éjszaka nem tudott aludni Székely Ferenc lemondása miatt. Lukács László: Ne legyünk rosszmájuak! (Derültség.) Észrevette Rosenberg Ignácot. — Nem értem barátom — fordult a képviselőhöz, aki Héderváry miniszterelnöksége alatt részt vett Vázsonyi választójogi akciójában — sehogysem megy a fejembe, hogy sem a javaslatot, sem az indokolását nem ismeritek, az én beszédemet sem hallottátok, mégis már ítélni, pálcát törni, kilépni akartok! — Nekem is ez az álláspontom... — szépegett Rosenberg, de később, amikor Lukács arrébb ment, hozzátette: — Elhatározásomat attól teszem függővé, hogy milyennek fogom találni a miniszterelnök javaslatát. Csak akkor fogok határozni, ha annnak minden részletét alaposan átvizsgálom. Márkus József a VII. kerület képviselője így nyilatkozott: — Ha a javaslat, amelyet még nem ismerek és nem is ismerhetek hivatalosan, megfelel azoknak a közléseknek, amiket a „Népszava“ hozott, akkor mint az általános vállasztói jog híve, le fogom vonni a konzekvenciákat és a pártból kilépek. Márkus József az ülés után a háznagy irodájában átvette a javaslatot. Ha átolvassa, bizonyára kilép, így az ő távozását, mint befejezett tényt lehet elkönyvelni. Ifj. Erdélyi Sándor nem csinált titkot, elhatározásából. Vojnich Istvánnak, aki kapacitálni próbálta, ezeket mondta: — Kilépek a munkapártból. Kilépek azért, mert a miniszterelnök választójogi javaslatát nem tartom olyannak, hogy az meg-felelne az én választójogi elvemnek. Kilépő levelemet délután küldöm el. Több sikerrel környékezték meg a darabont'' Lukács Györgyöt. Ez a választásokkor a leghangosabban fogadkozott az általános, titkos választójog mellett. Azóta megeny hült. Az éjszaka még erősen tartotta magát a hír, hogy otthagyja a munkapártot, délre azonban más húrokat pengetett. Báró Dániel Gábor- nak, aki ez ügyben felkereste, lelkendezve dr.