Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)
1913-02-01 / 28. szám
2 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1913 február 1. 28. szám, ehet általános gyanúsításokkal elintézni. Ezért valakinek felelni is kell! Ez nem humoros kérdés. Itt nincs heve se sületlen vicceknek, se rosszakaratú és hivatalos gyanúsításoknak! Ami pedig a roakcióval való folytonos takaródzást illeti, ez már a tisztességbe vág. Ha ebben az ügyben, ha másban a koalíció bármely tagja interrektséget követett el, tessék leleplezni könyörtelenül az illetőt! De az általános rágalmazás és izmán az óvatos visszahúzódás egyenesen utálatos. Ha Sobri vagy Becskereki feltámadna és pisztolyt szegezne reám, tudom, hogy nem becsületemet támadja, de pénzemet akarja. Odaadnám. És rendben lenne a dolog. De mit szóljak a magyar hivatalosok azon bakonybeli tempójához, hogy egyre a mi szemünkben keresgélik a szálkát és azt hiszik, hogy a közvélemény így nem látja meg azt a gerendát, amely felettük ott terpeszkedik. A közélet tisztasága nem lehet pártkérdés: az a nemzet legbecsesebb erkölcsi java! Mikor a Tomasics visszaéléseit kikezdtem, vagy a Duvas úr közismert disznóságairól volt szó, a kormány a világért se akarta elővenni a vasvesszőt. Az ellenzék politikai hajszát csinál: ez volt a védekezés és tartották a végletekig az exponenseket. Mit értek el? Kirúgták őket, Bécsből! Odáig jutottunk el tehát, hogy a magyar kormány csak akkor helyez súlyt a közélet tisztaságára, ha azt Bécsből is megőrizik?! Itt mi nálunk mindent lehet, szabad! Nagy szavak röpködnek a levegőben. 48—67 harcáról beszélnek. Ugyan, ugyan! Ezért kell, hogy fenmaradjon minden áron a nemzeti munkapárt?! Szó sincs róla! Ellenkezőleg, azt tartom és a mostani eset megerősíti bennem azt a hitet, hogy közjogi jelszavakra való tekintet nélkül, de meg kell alakítani: a tisztességes emberek pártját hall, azért bizony nem kár, akár a képviselői padokon ül, akár egyebütt. Itt, vagy ott! Egyre megy! De az a kormány, amely a közvagyonnak ily súlyos megkárosítását, hitelünknek a külföld előtt való hírnevét ilyen félvállról, ilyen irányi-veti módon kezeli, eljátszotta azt a jogát, hogy erkölcsbírói trónusról próbáljon nekünk leckéket adni. Kérem, csak méltóztassanak saját szemetes házuk előtt seperni! Van ott kikotorni való elég! * 1 * 1 És ha valaki ezen a politikai rostán kidarad annyi, mint társadalmi kérdések boncolása, most azokhoz csatlakozik, kiknek a dráma ,a meggyűlt viharfellegek hirtelen összeütközése, a felhalmozódott feszültség fellobbanó kisülése. Mögötte és benne ott van az író világnézete, de a sikerért való játszmában nem ez a betét, hanem az előzményektől esedékessé tett események torlódó rohanása. Semmi félrenézés és semmi mellékes megterhelés, hanem sebes iramlás a jelenetek betetőzésére, mely után újabb nekivágás következik újabb csúcspontok irányában. Bánhegyi felesége egy óvatlan beszélgetésből megtudja, hogy az urának szeretője van. Hallván, hogy kiről van szó elhatározza, hogy kiváltja az urát és egy barátját, ki évek óta szerelemmel környezi, követségbe küldi a leányhoz. Egy perc múlva belép a leány fivére, ki Bánhegyit keresi, hogy pénzt kérjen tőle és aki önkénytelenül is további felvilágosításokkal szolgál az asszonynak. A hazatérő férj kidobja a fiút, de felesége előtt színt kell vallania. Válni fog, hogy aztán a leányt vegye feleségül és csak kis leányától akar elbúcsúzni, míg az asszony még egy próbára szánja magát: elmegy az ura szeretőjéhez. A következő felvonás: a következő óra. A leány otthona, hol éppen vacsorához készülnek, féktelen étvágygyal, melyet boszussá tesz, hogy csak silány fogásokkal kell megelégedni. Jön az asszony követe és százezer koronát kínál, ha a leány lemond Bánhegyiről. A leány azonban többet kiván, az egész Bánhegyit akarja és elutasítja az ajánlatot. Az apa és anya még sirátt-lkozik az eldobott százezer korona miatt, mikor jön a feleség. Elszánt, mindjobban felforró, szúrásokkal és ütésekkel váltakozó párbaj indul meg a két nő között; a leány kizárja szomjas nagyravágyását, fiatalságának és szépségének gőgös kegyetlenségét, az asszony gondolkodásának vereséges tisztaságát, feldúlt otthonának boldogtalanságát és mikor már mindent elmondtak egymásnak, belép a férj, hogy levonja a következtetést. A felesége után jött és a szeretőjénél marad, engedelmeskedve ösztöneinek és eljegyezve a romlásnak. Ami még hátra van, az ennek a bemutatása. Az író azt akarta, hogy e látvány egyszersmind az elhagyott asszony elégtétele is legyen és evégből még egyszer össze kellett hoznia az egymástól elszakadtakat. Hogy ezt megtehesse, egy bizarr ötlethez folyamodott. Egy éve múlt már, hogy Bánhegyi elvált az elsőtől és feleségül vette a másodikat. Az író felteszi, hogy új családjának ösztökélésére Bánhegyi drámát b első házasságáról, hogy e drámát a színészcsalád, közvetlenebb kipróbálás céljából, betanulja és hogy egy részletet Bánhegyivel együtt jótékony célra eljátszanak egy tátrai szálloda halljában. A nézők között ott van Bánhegyi első felesége is, ki azóta férjhez ment állhatatos imádójához és a színpadi kép feltárja volt urának a bünhődését. Tehetsége megroppant, munkája merő kínlódás, akik körülötte vannak, igazi arcukkal láttatják magukat, otromba önzéssel hajszolják, zsarolják, a levegő, mely körülveszi, gyűlöletet lehel, ő maga is meggyűlölte, akikhez csatlakozott, menekülne tőlük és a hallgatók között megpillantva első feleségét — a játék egy pillanatra átsiklik az élet sínpárjára — odarohan hozzája és lábai elé borul, de elkésve. Második felesége ugyan csillapítólag simogatja a fejét, de a színpadi kép megmutatta a valóságot és ehhez képest éppen e simogatás is az, amit illusztrál: az egymáshoz kötöttek külső egymáshoz törődése a játék. Az előadásnak Gál Gyula mellett, aki az apa szerepében mutatott be kitűnő figurát, Cs. Alszeghy Irén és Paulay Erzsi a főerősségei. Cs. Alszeghy Irén megkapó bensőséggel játszotta az első feleséget, Paulay Erzsi pedig ami sokféle feladatot a második feleség sokrétű szerepében maga elé tűzött, azábrázolás pompás biztosságával és gazdagságára juttatta kifejezésre. Ami a többi szereplőt illeti: Somlai Arthur talán kissé a kelleténél is gyámoltalanabbnak látszotta Bánhegyit; élesen megrajzolt karrikatúrát mutatott be Kürthy György egy mágnás szerepében, valamint dicsérettel említjük Kiss Irént, Somid Emmát és Pethes Imrét is, aki egyszersmind az előadás rendezésével is kiérdemelte az elismerést. A közönség meleg tetszéssel fogadta a darabot és a szerzőt a szereplőkkel együtt is, meg külön is sokszor kitapsolta. Salgó Ernő, Budapest, január 31. Fejérváry a királynál, Bécsből táviratoztak: Báró Fejérváry Géza, a magyar királyi testőrség újonnan kinevezett kapitánya ma délelőtt Schönbrunnban letette az ünnepélyes hivatali esküt a király kezébe. A tartalékosok Bécsből jelentik. Ma délelőtt a német nemzeti szövetség, a keresztényszocialista párt, a cseh, lengyel és horvát nemzeti párt megbízottai megjelentek Georgi landwehirmii írisz térnél, hogy a behívott tartalékosok ügyében különböző óhajokat terjesszenek elő. Különösen azt az óhajtást hangsúlyozták, hogy már a megtörtént szabadságolásokon kívül további könnyítéseket is léptessenek életbe. A többi óhajok pedig az élelmezésre, a tartalékos havidíjasok helyzetének javítására, valamint a behívott tartalékosok családjainak nyújtandó támogatás sürgős kiutalására vonatkoztak. Georgi miniszter válaszában kijelentette, hogy különbséget kell tenni azok között a tartalékosok között, akik Bosznia-Hercegovina és Dalmácia területére és azok között, akik a többi hadtest területére vannak betrva. Boszniában, Hercegovinában és Dalmáciában a zászló alatt álló legénység felváltása kizárt dolog, mert ott a törvény szerint az összes évfolyamok vannak behíva, illetve visszatartva, a többi hadtest területén pedig, amelyek létszámát fölemelték, a behívott tartalékosok és póttartalékosok leváltása ellenkezik ugyan a törvény szakaszaival, amelyek elrendelik, hogy a tartalék, vagy a póttartalék részleges behívása mindenkor úgy történik, hogy a fiatalabb évjáratokat az idősebbek előtt hívják be. Tehát lehetetlen volna az aktív szolgálatot végző fiatalokat egészen, vagy részben ismét szabadságolni és idősebb évfolyamokhoz tartozókkal pótolni. A többi óhajtásra nézve Georgi kijelentette, hogy beszélni fog azokról a hadügyminiszterrel. A mozgósított tartalékosok családjainak támogatásáról azt mondotta, hogy saját hatáskörében meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. A fiumei püspökség. Évek óta folyik már a fiumei olaszok és magyarok harca, hogy Fiumét kivegyék a horvát zenggi püspökség joghatálya alól ,s önálló fiumei püspökség létesüljön. A kormány ebben az ügyben megtette a szükséges lépéseket és hír szerint, már bírja a király, valamint a római pápa beleegyezését ahoz, hogy Fiumét kivegye a zenggi püspökség hatásköréből és önálló egyházmegyévé alakítsa. Csak az a kérdés nincs még megállapítva, hogy a fiumei egyház a püspökség, vagy az önálló prelátusság címét viselje-e. A fiumei püspöki süveggel, hír szerint, Viszta Alajos kanonokot, teológiai tanárt kínálták meg. A munkapárt gazdái. (Kié a hatalom? — A bomló rendszer. — A ferencvárosi választás. — A helyzet.) (Saját tudósítónktól.) Lukács a Semmeringen üdül és gróf Héderváry buzgón kovácsolja a párt egységét. Egy nyilatkozatot kovácsolt ki ma is; ebben az ő közismert derűs mosolyával cseveg nagy és még nagyobb dolgokról és elmondja, hogy elvégre a választójogi javaslatból is törvény lesz, mert mellette van a képviselőház többsége. Ez a képviselőház és ez a többségi A képviselőház csak addig tanácskozhatik, amíg elegendő katona van. A munkapárti parlament munkaképességét a karhatalom szabályozza. Ami pedig a többséget illeti, mit jelent az, hogy a jogfosztó javaslat mellett van ma? Semmit se jelent. Holnap lekesen tapsolni fog a legradikálisabb választójognak, ha kormányprogrammá válik. Mellette volt annak is, hogy azonnal hajtsák végre az adótörvényeket, de csak egyet kellett szólania Lukácsnak és tüzesen tapsolt az adóreform végrehajtásához. Itt nincs többségi meggyőződés, nem lehet tehát többségi elvről beszélni. Ez az elv személyek szerint igazodik. És e tekintetben is teljes a munkapárt bomlása: most három gazdája van, három nap körül őgyelegnek az apró csillagok, nem tudva, hová csatlakozzanak végleg. A miniszterelnök Lukács volna, de a politikai javaslatokat Tisza csinálja, a párt pedig Héderváryra van bízva. Mind a három politikusnak megvannak a maga emberei, akik a jövő miniszterelnökét rejtve szűkebb vezérükben, apró összeesküvéseket szőnek. in