Pesti Napló, 1913. február (64. évfolyam, 28–51. szám)

1913-02-01 / 28. szám

2 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1913 február 1. 28. szám, ehet általános gyanúsításokkal elintézni. Ezért valakinek felelni is kell! Ez nem humoros kérdés. Itt nincs he­­ve se sületlen vicceknek, se rosszakaratú és hivatalos gyanúsításoknak! Ami pedig a roak­cióval való folytonos takaródzást illeti, ez már a tisztességbe vág. Ha ebben az ügyben, ha más­ban a koalíció bármely tagja in­te­r­r­e­k­t­s­é­g­e­t követett el, tes­sék leleplezni könyörtelenül az illetőt! De az általános rágalmazás és izmán az óvatos visszahúzódás egyene­sen utálatos. Ha Sobri vagy Becskereki feltámadna és pisztolyt szegezne reám­, tudom, hogy nem becsületemet támadja, de pénzemet akarja. Odaadnám. És rendben lenne a dolog. De mit szóljak a magyar hivatalosok azon bakonybeli tempójához, hogy egyre a mi szemünkben keresgélik a szálkát és azt hiszik, hogy a közvélemény így nem látja meg azt a gerendát, amely felettük ott ter­peszkedik. A közélet tisztasága nem lehet párt­kérdés: az a nemzet legbecsesebb erkölcsi java! Mikor a Tomasics visszaéléseit ki­­kezdtem, vagy a Duvas úr közismert disz­­nóságairól volt szó, a kormány a világért se akarta elővenni a vasvesszőt. Az ellen­zék politikai hajszát csinál: ez volt a véde­kezés és tartották a végletekig az exponen­seket. Mit értek el? Kirúgták őket, Bécs­­ből! Odáig jutottunk el tehát, hogy a ma­gyar kormány csak akkor helyez súlyt a közélet tisztaságára, ha azt Bécsből is meg­őrizik?! Itt mi nálunk mindent lehet, sza­bad! Nagy szavak röpködnek a levegőben. 48—67 harcáról beszélnek. Ugyan, ugyan! Ezért kell, hogy fenmaradjon minden áron a nemzeti munkapárt?! Szó sincs róla! Ellenkezőleg, azt tartom és a mostani eset megerősíti bennem azt a hitet, hogy közjogi jelszavakra való tekintet nélkül, de meg kell alakítani: a tisztességes emberek pártját­ hall, azért bizony nem kár, akár a képvi­selői padokon ül, akár egyebütt. Itt, vagy ott! Egyre megy! De az a kormány, amely a közvagyon­nak ily súlyos megkárosítását, hitelünknek a külföld előtt való hírnevét ilyen félvállról, ilyen irányi-veti módon kezeli, eljátszotta azt a jogát, hogy erkölcsbírói trónusról pró­báljon nekünk leckéket adni. Kérem, csak méltóztassanak saját sze­metes házuk előtt seperni! Van ott kiko­torni való elég! * 1 * 1 És ha valaki ezen a politikai rostán ki­darad annyi, mint társadalmi kérdések bonco­lása, most azokhoz csatlakozik, kiknek a dráma ,a meggyűlt viharfellegek hirtelen össze­ütközése, a felhalmozódott feszültség fellobbanó kisülése. Mögötte és benne ott van az író világ­nézete, de a sikerért való játszmában nem ez a betét, hanem az előzményektől esedékessé tett események torlódó rohanása. Semmi félre­néz­é­s és semmi mellékes megterhelés, hanem sebes iramlás a jelenetek betetőzésére, mely után újabb nekivágás következik újabb csúcs­pontok irányában. Bánhegyi felesége egy óvat­lan beszélgetésből megtudja, hogy az urának szeretője van. Hallván, hogy kiről van szó el­határozza, hogy kiváltja az urát és egy barát­ját, ki évek óta szerelemmel környezi, követ­ségbe küldi a leányhoz. Egy perc múlva belép a leány fivére, ki Bánhegyit keresi, hogy pénzt kérjen tőle és aki önkénytelenül is további fel­világosításokkal szolgál az asszonynak. A haza­térő férj kidobja a fiút, de felesége előtt színt kell vallania. Válni fog, hogy aztán a leányt vegye feleségül és csak kis leányától akar el­búcsúzni, m­íg az asszony még egy próbára szánja magát: elmegy az ura szeretőjéhez. A következő felvonás: a következő óra. A leány otthona, hol éppen vacsorához készülnek, fék­telen étvágygyal, melyet boszussá tesz, hogy csak silány fogásokkal kell megelégedni. Jön az asszony követe és százezer koronát kínál, ha a leány lemond Bánhegyiről. A leány azonban többet kiván, az egész Bánhegyit akarja és el­utasítja az ajánlatot. Az apa és anya még sirátt-l­kozik az eldobott százezer korona miatt, mi­kor jön a feleség. Elszánt, mindjobban fel­forró, szúrásokkal és ütésekkel váltakozó pár­baj indul meg a két nő között; a leány kizárja­ szomjas nagyravágyását, fiatalságának és szép­ségének gőgös kegyetlenségét, az asszony­ gondolkodásának vereséges tisztaságát, feldúlt otthonának boldogtalanságát és mikor már mindent elmondtak egymásnak, belép a férj, hogy levonja a következtetést. A felesége után jött és a szeretőjénél marad, engedelmeskedve ösztöneinek és eljegyezve a romlásnak. Ami még hátra van, az ennek a bemuta­tása. Az író azt akarta, hogy e látvány egy­szersmind az elhagyott asszony elégtétele is legyen és evégből még egyszer össze kellett hoznia az egymástól elszakadtakat. Hogy ezt megtehesse, egy bizarr ötlethez folyamodott. Egy éve múlt már, hogy Bánhegyi elvált az e­l­s­ő­től és feleségül vette a m­á­s­o­d­i­k­at. Az író felteszi, hogy új családjának ösztökélésére Bánhegyi drámát b­ első házasságáról, hogy e drámát a színészcsalád, közvetlenebb kipróbá­lás céljából, betanulja és hogy egy részletet Bánhegyivel együtt jótékony célra eljátszanak egy tátrai szálloda halljában. A nézők között ott van Bánhegyi első felesége is, ki azóta férjhez ment állhatatos imádójához és a színpadi kép feltárja volt urának a bünhődését. Tehetsége megroppant, munkája merő kínlódás, akik kö­rülötte vannak, igazi arcukkal láttatják magu­­­­kat, otromba önzéssel hajszolják, zsarolják, a levegő, mely körülveszi, gyűlöletet lehel, ő maga is meggyűlölte, akikhez csatlakozott, me­nekülne tőlük és a hallgatók között megpillantva első feleségét — a játék egy pillanatra átsiklik az élet sínpárjára — odarohan hozzája és lábai elé borul, de elkésve. Második felesége ugyan csillapítólag simogatja a fejét, de a színpadi kép megmutatta a valóságot és ehhez képest éppen e simogatás is az, amit illusztrál: az egymás­hoz kötöttek külső egymáshoz törődése a játék. Az előadásnak G­á­l Gyula mellett, a­ki az apa szerepében mutatott be kitűnő figurát, Cs. Alszeghy Irén és P­au­lay Erzsi a fő­erősségei. Cs. Alszeghy Irén megkapó benső­­séggel játszotta az első feleséget, Paulay Erzsi pedig ami sokféle feladatot a második feleség sokrétű szerepében maga elé tűzött, az­­ábrá­zolás pompás biztosságával és gazdagságára juttatta kifejezésre. Ami a többi szereplőt illeti: Somlai Arthur talán kissé a kelleténél is gyámoltalanabbnak látszotta Bánhegyit; éle­sen megrajzolt karrikatúrát mutatott be K­ü­r­t­h­y György egy mágnás szerepében, va­­lamint dicsérettel említjük Kiss Irént, So­mid Emmát és P­e­t­h­e­s Imrét is, aki egyszersmind az előadás rendezésével is kiérdemelte az el­ismerést. A közönség meleg tetszéssel fogadta a darabot és a szerzőt a szereplőkkel együtt is, meg külön is sokszor kitapsolta. Salgó Ernő,­ ­ Budapest, január 31. Fejérváry a királynál, Bécsből táviratoztak: Báró Fejérváry Géza, a magyar királyi testőr­ség­ újonnan kinevezett kapitánya ma délelőtt Sch­önbrunnban letette az ünnepélyes hivatali es­küt a király kezébe. A tartalékosok­ Bécsből jelentik. Ma dél­előtt a német nemzeti szövetség, a keresztény­­szocialista párt, a cseh, lengyel és horvát nemzeti párt megbízottai megjelentek Georgi landwehir­­mii írisz térnél, hogy a behívott tartalékosok ügyében különböző óhajokat terjesszenek elő. Különösen azt az óhajtást hangsúlyozták, hogy már a megtörtént szabadságolásokon kívül további könnyítéseket is léptessenek életbe. A többi óhajok pedig az élelme­zésre, a tartalékos havidíjasok helyzetének javítá­sára, valamint a behívott tartalékosok családjainak nyújtandó támogatás sürgős kiutalására vonat­koztak. Georgi miniszter válaszában kijelentette, hogy különbséget kell tenni azok között a tartalékosok között, akik Bosznia-Hercegovina és Dalmácia te­rületére és azok között, akik a többi hadtest terü­letére vannak bet­r­va. Boszniában, Her­cegovinában és Dalmáciában a zászló alatt álló legény­ség felváltása kizárt dolog, mert ott a törvény szerint az összes évfolyamok vannak behíva, illetve visszatartva, a többi had­test területén pedig, amelyek létszámát fölemelték, a behívott tartalékosok és póttartalékosok levál­tása ellenkezik ugyan a törvény szakaszaival, ame­lyek elrendelik, hogy a tartalék, vagy a pót­tar­ta­lék részleges behívása mindenkor úgy történik, hogy a fiatalabb évjáratokat az idősebbek előtt hívják be. Tehát lehetetlen volna az aktív szolgá­latot végző fiatalokat egészen, vagy részben ismét szabadságolni és idősebb évfolyamokhoz tartozók­kal pótolni. A többi óhajtásra nézve Georgi kijelentette, hogy beszélni fog azokról a hadügyminiszterrel. A mozgósított tartalékosok családjainak támogatá­sáról azt mondotta, hogy saját hatáskörében meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. A fiumei püspökség. Évek óta folyik már a fiumei olaszok és magyarok harca, hogy Fiumét ki­vegyék a horvát zenggi püspökség joghatálya alól ,­s önálló fiumei püspökség létesüljön. A kormány­­ ebben az ügyben megtette a szükséges lépéseket és hír szerint, már bírja a király, valamint a római pápa beleegyezését ahoz, hogy Fiumét kivegye a zenggi püspökség hatásköréből és önálló egyház­megyévé alakítsa. Csak az a kérdés nincs még meg­állapítva, hogy a fiumei egyház a püspökség, vagy az önálló prelátusság címét viselje-e. A fiumei püspöki süveggel, hír szerint, Visz­­ta Alajos kanonokot, teológiai tanárt kínálták meg. A munkapárt gazdái. (Kié a hatalom? — A bomló rendszer. — A ferencvárosi választás. — A helyzet.) (Saját tudósítónktól.) Lukács a Semmeringen üdül és gróf Héderváry buzgón kovácsolja a párt egységét. Egy nyilatkozatot kovácsolt ki ma is; ebben az ő közismert de­rűs mosolyával cseveg nagy és még nagyobb dolgokról és elmondja, hogy elvégre a vá­lasztójogi javaslatból is törvény lesz, mert mellette van a képviselőház többsége. Ez a képviselőház és ez a többségi A képviselő­ház csak addig tanácskozhatik, amíg elegendő katona van. A munkapárti parlament munka­képességét a karhatalom szabályozza. Ami pedig a többséget illeti, mit jelent az, hogy a jogfosztó javaslat mellett van­­ ma? Semmit se jelent. Holnap lekesen tapsolni fog a legra­dikálisabb választójognak, ha kormánypro­grammá válik. Mellette volt annak is, hogy azonnal hajtsák végre az adótörvényeket, de csak egyet kellett szólania Lukácsnak és tüze­sen tapsolt az adóreform végrehajtásához. Itt nincs többségi meggyőződés, nem le­het tehát többségi elvről beszélni. Ez az elv személyek szerint igazodik. És e tekintetben is teljes a munkapárt bomlása: most három gazdája van, három nap körül őgyelegnek az apró csillagok, nem tudva, hová csatlakoz­zanak végleg. A miniszterelnök Lukács volna, de a politikai javaslatokat Tisza csinálja, a párt pedig Héderváryra van bízva. Mind a há­rom politikusnak megvannak a maga emberei, akik a jövő miniszterelnökét rejtve szű­kebb vezérükben, apró összeesküvéseket szőnek. in­

Next