Pesti Napló, 1913. március (64. évfolyam, 52-76. szám)

1913-03-01 / 52. szám

»­4 Budapest, szombat , E­ST­I NAPLÓ 1913 március L 52. szánt. I szabadulását várják az ellenzék akciójától. — Nyugodtan vállalom a küzdelmet, azt a ren­geteg nehézséget is, a­mivel az ellenzéknek meg kell birkóznia. Ez a bizalmam természetesen csak fokozódnék, ha sikerülne az ellenzéki frakciók kö­­­zött szorosabb nexust létrehozni és cél­jaik egyöntetűségét külsőleg is félrem­agyarázhatat­­lanul az ország elé állítani. — Zich­y János lemondása nem olyan tény, amely mellett vállvonogatással vagy szenve­­delmes kifakadásokkal napirendre lehessen térni. Hogy Zichy János benmaradt a munkapártban és a helyzetet annak a pártnak a kebelében véli orvo­solhatónak, ezt én politikai tévedésnek tartom, mely azonban nem szállítja le Zichy le­mondásának nagy erkölcsi jelentőségét. Ezt a je­lentőséget ő maga jellemezte, amidőn további poli­tikai ténykedését ahoz a feltételhez fűzte, hogy a közismert milliós vádakat a bizonyítás és ellenbizonyítás teljes szabadsá­gával tisztázhassák. Mivel erre hajlandóság nem mutatkozott, elhagyta a kormányt és ezzel sújtó ítéletet mondott arról az eljárásról, amely ilyen, az ország reputációját érintő ügyek teljes tisztázása elől kitér.­­ A Lukács-kormány megbukott, ez az én teljes meggyőződésem. De azt is meg tudom érteni, hogy ennek a bukásnak a lebonyolítását kíméletes formában akarják elintézni ama nagy szolgálatok után, amiket ez a kormány a bécsi legkedvesebb érdekeknek tett. A Kossuth-párt pártértekezlete. A negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-párt március 2-án, vasárnap, este hat órakor a párt Irányi­ utcai helyiségében pártértekezletet tart. Az általános sztrájk. A hatalom elkészült az ostromállapot tervével. Az a történelmi nevezetességű tábori kép, amely csa­­taldzsai sáncoknak varázsolta át Budapest tereit és utcáit, minden valószínűség szerint, már hétfőn reg­gel újra megelevenedik. A karhatalom főparancsnoka Bail- G­raessen altábornagy, helyettese pedig S­c­h­a­y vezérőrnagy lesz, akik mind a ketten állan­dóan, éjjel-nappal a főkapitányság épületében időz­nek. A várost hat v­i­l­a­j­e­t­ben darabolják fel és a hadtestek élén Podhoránszky vezérőrnagy, Lukachich és Planzer ezredesek, továbbá M­e­n­g­e­r­e alezredes állanak. A külvárosokban és a perifériákon tartalékcsapatok táboroznak. Az egész várost a katonaság számára külön tele­fonnal szerelik fel, sőt utcai telefonállomások is lesz­nek. Mindegyik mozgótartaléknál nyílt parancs­csal ellátott­­rendőrtiszt lesz. Az összes fővárosi üzemeket katonaság száll­ja meg, a munkásokat katonák váltják fel. A vízmű­veknél, a világítási üzemeknél, a kenyérgyárban és a vágóhidakon. Pénteken tizenegykor megjelent a főkapitánysá­gon Bucsi­­nger Márie, a szociáldemokrata­ párt­szervezet egyik vezető férfia és Barkas párttitkár, akiket B­o­d­a Dezső főkapitány fogadott. A szo­­cialista­ párt küldöttei kijelentették a főkapitány előtt, hogy ők pártjuk megbízásából járnak és a szakszer­vezet nevében azt a kijelentést tették, hogy a jövő héten meginduló tömegsztrájkot feltétlenül békés szándékkal akarják lefolytatni. Garanciát vállalnak a rendért, de a következő bejelentésük van: a sztrájk első napjára engedé­lyezzen a főkapitány felvonulásokat, a sztrájk második napjára pedig engedélyezzen különböző helyeken megtartandó nép­­gyűléseket. A főkapitány ezt a két bejelentést nem vette tudomásul és elutasító válaszát azzal okolta meg, hogy a kritikus, izgalmas napokon semmiféle csoportosulást nem enged meg, legkevésbé pedig fel­vonulást, vagy népgyűlést. Egyebekben a főkapitányságon már minden elő­készületet megtettek a tömegsztrájkra vonatkozóan. A sztrájk napjain a rendőrségen kívül ezernél több csendőr és megfelelő számú katonaság fogja ellepni az utcákat. A nyomdában már készen van a rendőr­ség felhívása, amelyben a tömegsztrájk esetére tá­jékoztatja a közönséget. A rendőrség a tömegsztrájk idejére háromféle hirdetést készíttetett. Az első falragaszon a rendőr­ség a közönséget figyelmezteti és ennek a tartalma körülbelül ugyanaz lesz, aminőt a tavalyi zavargá­sokkor adott ki a rendőrség. A másodikon arra figyelmezteti a munkásságot, hogy joga van ahoz, hogy ne dolgozzék, de a dolgo­zókat bántalmaznia nem Szabad és figyelmezteti a dolgozni akaró munkásságot, hogy mikor és hol ve­hetik a rendőri segítséget igénybe. A harmadik hirdetésen értesíti a polgárságot ar­ról, hogy a rendőri, csendőri és katonai erőt hol ta­lálhatja, ha gyors segítségre van szükség. A város különböző pontjain elhelyezett készenlétet telefonon lehet fölszólítani. A tömegsztrájk idejére a budapesti gyári ipar egészen szünetelni fog; azokból a műhelyek­ből, amelyek öt munkásnál kevesebbet alkal­maznak, hetven százalékos arányban csatlakoznak a sztrájkolókhoz. A kereskedelmi alkalmazottaknak, — noha nagy részük nincs szervezetben — hatvan százaléka fog sztráj­kolni. A kávés- és vendéglős-ipar számaránya még bizonytalan, de úgy tudják, hogy a lok­ali­tások felét a sztrájk idejére nem nyitják ki. Az üzemben maradó helyiségekben a férfisze­­mélyzetet női kiszolgálással váltják fel. A két villamosvasút-társaság igazgatósága kérdést intézett péntek délelőtt a főkapitányság­hoz, vájjon a rendőrség tud-e majd kellő garan­ciát nyújtani arra, hogy a villamos­kocsik épsé­gét a tömegek indulatával szemben megvédi. A főkapitány utalt feleletében arra az intézkedésre, hogy minden egyes kocsira szuro­­nyos csendőrt és rendőrt vezé­nyel ki. Meghagyta, hogy a kocsik menetét lassítani kell, még­pedig olyanformán, hogy lehetően több kocsi haladjon egymás mellett, így baj, váratlan támadás esetén, a kocsikon szétszórt fegyveres erő gyorsan összefoghat a rombolásra készülő tömeg ellene. A diákok és a sztrájk. A munkásság tervezett tömegsztrájkjának hul­lámai ma átcsaptak az egyetem falai közé is. Déli tizenkét órakor történt a jogi karon, hogy amint Grosschmid Béni tanár befejezte előadását és eltávozott a tanteremből, egyik hallgatója, dr. Turnovszky Sándor ügyvédjelölt a pódiumra lépett és buzdító beszédben felhívta a teremben levő mintegy ötven­­főnyi egyetemi hallgatót, hogy az egyetemen indítsanak mozgalmat a munkásság tö­­megsztrájljáh­oz való csatlakozás ügyében. A felszólaló hivatkozott arra, hogy előtte Földes Béla jogkari dékán úgy nyilatkozott, hogy az egye­temi diákság sztrájkmozgalmának eszméivel me­legen rokonszenvez és sztrájk esetén köz­reműködik arra nézve, hogy az előadásokat a sztrájk tartamára beszüntessék. A szónok ellen Fe­hér Rezsőf harmadéves joghallgató szállt síkra, de sikertelenül, mert a jelen voltak lehurrogtak. A fel­tűnést keltő incidensnek Angy­al Pál egyetemi ta­nárnak megjelenése vetet végett. Sajtóper a Désy-ügy miatt. Megírtuk, hogy a „Magyar Hírlap“ felszólította a félhivatalos „Bud. Tud.“ szerkesztőségét, nevezze meg a Désy-Lukács­ Elek ügyben megjelent közle­mény szerzőjét, hogy a sajtópert megindíthassa el­lene. A „M. H." ma a következőket írja erről az ügyről: — Tegnapelőtti felhívásunkra a „Budapesti Tu­­dósító“ nem adta meg a kivánt feleletet és ezért a „Magyar Hírlap“ szerkesztősége ma fel­kérte V­á­z­s­o­n­y­i Vilmos országgyűlési képviselőt, hogy a „Bud. Tud.“ ellen haladéktalanul indítsa meg a sajtópert, hogy így a gyalázkodó cáfo­lat szerzőjét megismerhessük és felelősségre von­hassuk. Egyben arra kérte föl a „Magyar Hírlap“ szerkesztősége dr. Vázsonyit, hogy ebben a perben a legteljesebb, a minden korlátozástól ment bizo­nyítást engedje meg; sőt: követelje azt Zichy és Jankovich. A hivatalos lap mai száma két királyi kéziratot közöl. Az egyik a gróf Zich­y felmentéséről szóló, a másik kézirat Jankovich Bélának közoktatás­­ügyi miniszterré történt kinvezését tartalmazza. A lemondott vallás- és közoktatásügyi miniszter­­ ma a következő körlevélben búcsúzott el volt tiszt-­­­viselőitől-" Ő császári és apostoli királyi felségének a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetése alól engem legkegyelmesebben felmenteni méltóz­­tatván, az események gyors egymásutáni bekövet­kezése miatt sajnálatomra nem áll módomban a minisztérium tisztviselőkarától személyesen bú­csúzhatni. Amidőn körükből távozom és visszapillantást­ vetek az eltöltött három évi munkásságra, őszintén sajnálom, hogy az idő rövidsége s a nehéz politikai­ viszonyok nem tették lehetővé részemre, hogy mindazokat a kulturális célokat, melyeknek meg­valósítását feladatomul tűztem ki, nem valósíthat­tam meg oly mértékben, mint ahogy szerettem volna. Hogy mégis működésemet több irányban siker koronázta, ezt a minisztérium tisztviselői kara odaadó és buzgó támogatásának és közremű­ködésének tulajdonítom. Megragadom tehát az alkalmat, hogy ezért a tisztviselői karnak őszinte köszönetemet és hálá­mat nyilvánítsam és arra kérjem, hogy szíves jó­­emlékükben megtartani szíveskedjenek, mint ahogy én is mindenkor szívesen fogok az együtt töltött időkre visszagondolni s ápolni kívánom azt a kap­csolatot, mely a közművelődés általános érdekei révén bennünket egybeköt. Jankovich Béla újonnan kinevezett minisz­ter a legközelebbi napokban Bécsbe utazik, hogy le­tegye az esküt. E célból Bécsbe utazik Lukács László miniszterelnök is, hogy az eskütételnél jelen legyen. Mandátumáról hír szerint nem fog lemon­dani Jankovich.­­ Az államtitkárok. A képviselőház folyosóján egész bizonyosság­gal beszélték, hogy a Jankovich Béla kinevezésével megüresedett kultuszminiszteri politikai államtitkári állásra Szisz Károlyt, a képviselőház tegnap meg­választott alelnökét fogja a király kinevezni. Ez­zel együtt megcáfolták azt a hírt, mintha Molnár Viktor nyugalmazott államtitkárnak akarná a kor­mány felajánlani az állást. Az adminisztratív állásban Jankovich minisz­ter Náray-Szabó Sándort szeretné megtartani, amennyiben azonban az államtitkár ragaszkodik le­mondásához, abban az esetben Madách Emánuel miniszteri tanácsost fogják adminisztratív államtit­kárrá kinevezni. Az így megüresedő képviselőházi alelnöki állásra a munkapárt egy része azt kívánja, hogy az erdélyiek is képviselve legyenek az el­nökségben és e réven Lázár Istvánt óhajtanáld az alelnöki székbe ültetni. Náray-Szabó Sándor kultuszügyi államtitkár, ki állásáról lemondott, a következőket mondotta egy hírlapírónak: — Én már régen hangoztatom visszavonulási szándékomat. Nyolc év óta szakadatlanul dolgo­zom s úgyszólván reggeltől estig itt vagyok. De Zichy őexcellenciája több ízben kért, hogy leg­alább addig maradjak, am­ig ő marad.. Most­­ez a terminus is­ letelt s nekem a magam s a csalá­dom érdekében mennem kell. Az uj miniszterrel még nem beszéltem s az ő terveit nem ismerem. Mindenesetre illendőnek fogom tartani, hogy he­lyemet mindaddig el ne hagyjam, amíg itt a hir­telen változás miatt reám szükség lesz. Ez is betiltási ok. Székesfehérvárról jelentik. A pátkai választópolgárok a napokban bejelentették a szé­kesfehérvári járás főszolgabírájának, Kálmán Vin­cének, hogy politikai népgyűlést akarnak rendezni a választójog érdekében. A főszolgabíró a népgyűlést nem engedélyezte és ezt a határozatát a következő­­kép indokolta: „A hónapok óta dúló balkáni háború, ebből kifolyólag a Damokles kardjaként fenyegető európai háború esetleges kitörése oly izga­lomba hozta az országot, hogy a hatóságnak min­den igyekezetével szoros lelkiismeretbe vágó kö­telessége odatörekedni, hogy ezen izgalom tovább ne fejlődhessék és a további bé­kés hangulat fentartassék. A politika elvonja a gazdákat munkájuktól és így az esetleges nép­­gyűlés a gazdasági életre kárt jelentene. A jelen viszonyok között a politikai kérdések tárgyalása népgyű­léseken a helyzet komolyságával nem egyeztethető össze és ennek tartása rend és béke érdekében nem engedélyezhető“. A különös indokolás miatt a legközelebbi vár-­ megyei közgyűlésen interpellálni fognak.

Next