Pesti Napló, 1913. április (64. évfolyam, 77-102. szám)
1913-04-01 / 77. szám
tmányozási jogommal mikor és hogyan éljek: ez az én magánügyem, amelyhez senkinek semmi köze. Egyhangúlag fogadta el a közgyűlés a megbélyegző határozatot. Körülbelül százhuszan voltak jelen a közgyűlésen, köztük mintegy ötven munkapárti ás. Az elfogadott hatatározat két részből állt. Első része az állandó választmány javaslata volt, amelyet a választmány Kassa város ismeretes választójogi átiratával kapcsolatosan terjesztett a közgyűlés elé. Ez a javaslat kimondja, hogy: — Az elfogadott törvény egyáltalában nem alkalmas arra, hogy ezt a hazánkra korszakalkotó kérdést jól és a nemzetre nézve megnyugtatóan intézze el. Megdöbbenve tapasztalta a törvényhatóság, hogy a választójogi törvényt a parlamentáris formák mellőzésével, az ellenzék távollétében szavazta meg a képviselőház. Megállapítja, hogy a választójogi törvényalkotás úgy a törvény tartalma, mint a törvényalkotás módja tekintetében a legtávolabbról sem elégítheti ki azokat a várakozásokat, melyeket a törvényhatóság e nagy kérdés megoldásához fűzött és azon reményének ad kifejezést, hogy a magyar nemzet közvéleménye nem fogja megengedni, hogy ez a nemzetünkre életbevágó kérdés lekerüljön a szőnyegről, és minden erejével azon lesz, miszerint — amint a politikai élet felszabadul — a mai rendszer nyomása alól — alkotmányos törvényrevízió útján valósuljanak meg a nemzetnek a kérdéshez fűzött jogos kívánságai. " Az állandó választmánynak ehhez a javaslatához szólalt fel Mezőssy Béla volt államtitkár, akinek beszédét alább ismertetjük. Beszéde végén úgy a maga, valamint Meskó László és társai nevében azt indítványozta, hogy a javaslathoz a következő pótlást fűzzék. Nem hallgathatja el a vármegye közönsége azt a meggyőződését, hogy az ország belső békéjére és alkotmányos rendjének helyreállítására égető szükség van. Azonban ezt másként nem képzelheti el, mint hogy az a kormány, amely az állam pénzét egyoldalú ,pártcélokra használta fel s ezzel a ténynyel eljátszotta minden törvénytisztelő ember becsülését és bizalmát, állását mielőbb odahagyja. Ez a pótlás volt az egyhangúan elfogadott cégbélyegző határozatnak a második része. Ezt az egyhangú határozatot, amelyből már a harmadik törvényhatóság őszinte jókívánságairól győződhet meg a kormány, semmiféle félhivatalos cáfolattal sem lehet többé elsikkasztani. V * Hiába tagadják, legfölebb arról lehet csak szó, hogy őket meg sem kérdezték róla. Bécsben elhatározták, hogy emelni kell a katonai létszámot. Emelni kell, mégpedig csekély ötvenezer főnyi újonccal, vagyis évi 25.000 főnyi regénynyel. Emelni kell, mégpedig még a nyár előtt. Az ukáz elkészült, s május elején, mikor újra összeül a munkapárti értekezlet az országházában, módjukban lesz újra kedveskedni a dédelgetett magyar nemzetnek. Csak egy kis újabb pénzt fognak csapolni belőle, de viszonzásul az a boldogság éri a nemzetet, hogy egy kis ideig viszontláthatja a Lukács—Tisza-rezsim áldásait. Hiába cáfolják! Ezt a keserű poharat a Gondviselés bölcsesége nem fogja eltávolítani tőlük. Újabb százmilliót és újabb ötvenezer főnyi magyar legényt kell beszolgáltatniok — szó nélkül Mert ha szólni mernek, akkor egész különös mozdulattal fogja Bécs őket politikai háremükből kimozdítani. Az adóhadjáratot, amelynek garázdaságai ellen a „Pesti Napló“ vezette az első rohamot, immár végképp lefújták. A király szentesítette az adótörvények elhalasztásáról szóló törvényt, azt a törvényt, amelyben minden fogadkozásuk ellenére kénytelenek voltak beismerni magukról, hogy tehetetlenek az ország közvéleményével szemben, s a csendőrszuronyok védelme alatt csak megszavazni és visszavonni tudnak, mindent parancsra, végrehajtani azonban,, életbeléptetni — semmit sem. Mai híreink egyébként itt következnek: Kossuth válasza Lukácsnak. Kossuth Ferenc a következő nyilatkozatban utasítja vissza Lukács Lászlónak a „P. L.“ vasárnapi intervjujában közölt többrendbeli valótlan ráfogásait: — Olvastam Lukács László intervjuját és csodálkozom fölötte, mert van a politikai elfogultságnak határa, amelyen túlmenni, szerintem, nem lenne szabad. Az az állítás, hogy a koalíció épp úgy ellenzék nélkül alkotott törvényeket és végezte törvényhozói feladatát, mint a mostani munkapárt, beleütközik abba a ténybe, hogy akkor alig volt ellenzék, most pedig van, s az akkori igen törpe ellenzéket tűrte az óriási többség, most pedig az igen nagy ellenzéket fegyveres karhatalommal kidobáltatta a többség. A házszabálymódosítás példája is rettenetesen sántít: a koalíciós időhöz kötött módosításból ki voltak véve a közösügyekre vonatkozó törvényhozási intézkedések, a nemzet védekezésének lehetősége tehát a legteljesebb mérvben fenn volt tartva. Lukács nagyon rosszul tudja, hogy miképpen történtek a választások abban a korszakban. Efölött nem csodálkozom, mert akkor a társadalmivá lett Lloyd-körben Lukács alig néhányad magával tartotta fenn az akkor alig pislogó tüzet, tehát nem csoda, hogy nem volt értesülve. De azt tudnia kellett, hogy az akkori utca nem volt a koalíció mellett, sőt ellene volt és csodálkozni kell afölött, hogy e tényt Lukács elfelejtette. Nem felel meg a tényállásnak az sem, hogy a vezérek úgyszólván kinevezték a képviselőket, mert mindössze az történt, hogy (koalícióról lévén szó), közösen kellett megállapítani a közös értesülés alapján, hogy melyik kerületben, melyik párt van többségben s az illető kerületben a többségben levő párthoz tartozó jelöltet ajánlotta a koalíció vezetősége az ottani választóknak. Annyira nem áll az, hogy bármilyen erkölcsi vagy anyagi erőszak alkalmaztatott volna bárhol, hogy számos esetben nem a vezetőség által ajánlott jelölt lett megválasztva. — A választások' teljesen 'tiszták voltak, pártkasszák nem voltak és egyetlen egy esetben sem hallottam erőszakról panaszkodni, még a koalíció ismert és hangos ellenségei részéről sem, kik közül néhányan (tényleg igen kevesen) bejutottak a képviselőházba, de ott nagyon ritkán szerepeltek. Egyébiránt alig érdemes már demontálni mindazt, amit a koalícióról összeírnak és beszélnek. A létszámemelés. * A bécsi „Die Zeit“ jól értesült helyről közli, hogy az újonclétszám jelentős felemelése már minden részletben meg van állapítva. Eddig tudvalévően az újonclétszámot nálunk tíz évenkint állapították meg, de a megajánlást az illetékes törvényhozásoktól évenként kell kérni. Az újonclétszám utolsóelőtti felemelése a közös hadseregben s a magyar honvédségnél 1889-ben, az osztrák honvédségnél 1908-ban volt. A múlt évben törvényerőre emelt véderőjavaslat értelmében a szolgálati időnek két évre való leszállításával felemelték az ujonclétszámot is. Az új véderőtörvény értelmében a közös hadsereg részérel évenként kiállítandó ujonclétszám 159 ezer fő. De a haderő további sürgős fejlesztése most szükségessé teszi, még mielőtt az új véderőtörvényt teljesen életbe léptetik, hogy az ujonclétszámot ismét felemeljék, a gyalogságnál a békelétszám felemelésére s a tüzérség, géposztályok és műszaki csapatok új formációinak támogatására. Az összes katatonai körök sürgetik az ujonclétszám felemelését s azt elodázhatatlan feladatnak és életérdeknek tartják. A hadügyminisztériumban az újonclétszám felemelését még a nyári szünet előtt akarják elintéztetni a parlamentek által. Lukács László miniszterelnök kihallgatása is e kérdéssel áll összefüggésben. A hadsereg állományát 50.000 újonccal akarják emelni s minthogy kétéves szolgálat van, évenként 25.000 fővel több újoncot követelnek. A kérdéssel, amelyet a katonai körök már letárgyaltak, most foglalkozik a közös pénzügyminisztérium, hogy a megfelelő fedezetről gondoskodjék. A két állam pénzügyminiszterei arra törekszenek, hogy az egyszerre szükségessé váló százmilliós beruházási összeget több évre oszszák fel. Kovács Gyula lemondása. Felemlítettük már, hogy Kovács Gyula elhatározta, hogy lemond mandátumáról. Elhatározását tudomására hozta a szövetkezett ellenzéki pártok vezetőinek, választói előtt pedig április 6-án fogja beszámoló körútjában megokolni elhatározását. Kovács Gyulának a gyomai kerületben erre vonatkozólag kiplakátkozott nyílt levele a következő: Kedves barátaim! A közelmúlt politikai események mindnyájunk előtt ismeretesek, úgyszintén bizonyára tudomással bírnak arról is, hogy felmentésem a semmiségi panaszok visszavonásával végérvényessé vált s igy mi sem áll útjában annak, hogy mentségem a gyomai választókerület polgárai előtt elmondhassam s hogy cselekedeteimről számot adjak. Már előzetesen jelezni kívánom, hogy ez alkalommal egyúttal meg akarom köszönni megtisztelő bizalmukat s megbízatásukat vissza óhajtom helyezni oda, ahonnét azt érdemtelenül nyertem, az önök kezeibe. Beszámolóm elmondására április hó 6-án délelőtt tiz órakor érkezem Gyomára s még a délután folyamán valószínűleg Endrőd községbe látogatok át, míg a kerület többi községeitől a 6-ikát követő ünnepnapokon szándékozom búcsút venni. A viszontlátásig vagyok hazafias üdvözlettel Kovács Gyula országgyűlési képviselő. Mezőssy a szabolcsi közgyűlésen. Mezőssy Béla Szabolcs vármegye szombati közgyűlésén nagyhatású tüzes beszéddel okolta meg nevezetes pótindítványát, amely a kormány megbélyegzését kívánta. Beszédének hatalmas befejező része ez volt: — Megmondtuk és álljuk is szavunkat, hogy mi az új házszabályoknak nem fogunk engedelmeskedni! Én június 4-ikéig mindenféle obstrukciónak ellene voltam, azt nyíltan el is ítéltem. De június 4-ike óta mindaddig, amíg a megsértett jogrend nem orvosoltatik, mindenféle eszközt jogosultnak tartok. A fütyülőt sem szégyeltem, de nagyon szégyelném magamat, ha nyomorúságos pénzbüntetéssel lehetne engemet befolyásolni. Hát el fogjuk veszíteni képviselői fizetésünket, viseljük ezt az áldozatot is, akinek pedig anyagi viszonyai olyanok, hogy a reája rótt érzékeny pénzbüntetések anyagi ekszisztenciájában támadnák meg, azok kell, hogy elfogadják tiszteletdíjainkat tőlünk, vagy saját kerületüktől, akik bizonyára készséggel hoznák meg ezt az áldozatot. Nekem ma is büszkeségemet képezi, hogy ebben a vármegyében egy rövid hét alatt fél milliót gyűjtöttem a darabont korszak idején. Egy percnyi kételyem sincs aziránt hogy a magyar társadalom és elsősorban mi tudni fogjuk ——imm— in ■■ i ■ ■■»Jaa Budapest, ícecftf 1916 április 1. 77. szám, «V* i I NAPLÓ