Pesti Napló, 1913. június (64. évfolyam, 129-153. szám)

1913-06-01 / 129. szám

* 4 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1913 junius 1. 129. szám. tett vallomásában foglaltatik. Ezek között első­sorban Hencz Károlyt és Szü­­l­ő Gézát em­legetik. Velejárója Zichy kilépésének, hogy N­á­­rai Szabó Sándor, a közoktatás­­ügyi minisztérium egyik államtit­kára, távozik. * Zichy János válaszol a munkapárt részéről ellene intézett támadásokra. Elmondta, hogy a szabadbárándi kerületben minden költséget maga fizetett és nem a pártkassza. Ha a munkapárt ér­dekéből több kerületben fel is lépett, előre kije­lentette, hogy ezt a párt érdekében teszi, a mun­kából kiveszi a részét, de a megáéból csak egy kerület költségeit fedezi. • Jellemző a munkapárti kapkodásra a mára­­marosszigeti kudarc. Lator Sándor, a mára­­marosi választókerület munkapárti képviselője, levelet írt Sugatagi János pártelnökhöz, amely­ben lemond a mandátumáról. A levelet ma pub­likálta az egyik máramarosszigeti kormánypárti lap. Azt írja benne a képviselő, hogy változott életpályáján is meg­­fogja őrizni polgártásai és választói iránt érzett háláját és kéri, hogy a pol­gároknak meleg üdvözletét tolmácsolja. Délután azután Lator Sándor táviratot inté­zett a lap szerkesztőségéhez és kéri annak közzétételét, hogy a mandátumról nem mond le. Most nem tudják, miért szívta vissza lemondását a képvi­selő, akinek utódjául egész biztossággal Vadász Lipót igazságügyi államtitkárt nevezték meg.­­ Az ellenzéken ezalatt teljes az egység. A Justh-pártban megfordult számos képviselő kö­zött hosszabb időt töltött a pártkörben J­u­s­t­h Gyula pártelnök, báró Kemény Árpád fő­rendiházi tag s a párt tagjaival beható diskusz­­sziót folytattak. A beszélgetés tárgya a Dásy- Lukács-per volt, melynek immár minden rész­lete a védelem által megvilágítva áll a közvé­lemény előtt. Meleg elismeréssel nyilatkoztak a védelem páratlanul nagyszerű működéséről és V­á­z­s­o­n­y­i Vilmosnak frappáns hatású, nagy koncepciójú beszédéről. Sokat foglalkoztak Zichy János volt kultuszminiszter magatartá­sával és nyílt, őszinte szóki­mondása sok szimpátiával találkozott a párt tagjai között. Úgy ítélik meg ezt a pert, hogy kezdetét képezi a közélet megtisztítására irányuló processzusnak s ezzel kapcsolatban a munkapárt szétzüllésének. Konstatálták, hogy a munkapárt soraiban kitört az egyenetlenség, amit legékesebben bizonyítanak azok az éles és kíméletlen támadások, amelyeket a munkapárti lapok Zichy János ellen vallomástétele óta nap­­ról-napra hevesebben intéznek. Mind e bajok között, amelyek a kormányt érték, Lukács ma ráért a horvát ügyekről báró Rauch Pállal tárgyalni. Ugyanekkor a kor­mány kihallgatáson fogadta Unkelhäuser horvát belügyi osztályfőnököt. Rauch bizo­nyára előre jelezte Lukácsnak, hogy a király elcsapja Duvaj királyi biztost és Unkelhäuser lesz a helyettes bán. Ha Lukácsnak tetszik, azt is állíthatja, hogy ezen bukott meg. Elhinni úgy sem fogják neki.»____________________________ Budapest, május 31. Munkapárti törvény­üzem. A munkapárti Ház csonka bizottságai közül a zárszámadási ma elfogadta a horvátországi számadásokat, a köz­oktatási kiadta a javaslatokat az előadóknak, a munkás­ügyi pedig kisebb módosításokkal elfo­gadta a záróra-törvényt. " A Fuggerék főbérlete. A Lukács-per­t Mohács előtt. 1520-ban II. Lajos Szálkai Lászlót, Má­ria királyné és György őrgróf kegyencét, ne­vezte ki váci püspökké és királyi kancellárrá, rábízván az ország pénzügyeinek sorsát. Szál­kai szegény kézműves fia volt, a királyi kancel­láriában kezdte pályáját, majd Bakócz Tamás a bányavárosokba küldötte, hogy az ország jö­vedelmeinek szaporítására javaslatokat tegyen. Szolgálatkészségével és ügyességével gyorsan emelkedett és amikor a váci püspökséggel együtt az alkincstárnokságot is rábízta II. La­jos, tőle várta az ország gazdasági helyzetének feljavítását. A nemesség is bízott Szálkaiban, aki nem az oligarchák közül származott s aki kisebb állásaiban a köznemesség érdekei mel­lett foglalt állást s emelt szót. Mindenki azt hitte, hogy Szálkái, mint a király kegyence és az or­szág egyik első kormányzója, módját fogja ta­lálni annak, hogy a belső gazdasági rend helyre álljon. De Szálkái pénzvágyánál, roppant önzé­sénél és jellemtelenségénél fogva az ország kü­lönben romlott pénzügyi viszonyait a maga javára hasznosította. A rendek az országgyűlésen erősen köve­telték, hogy az idegeneket, akik a közjövedel­mekben részesülnek, ne engedjék az ország ügyeire illetéktelenül és károsan befolyni, kö­vetelték, hogy a király jó érctartalmu pénzt ve­ressen és az ország javai csak a kincstár ré­szére hasznosittassanak. Szálkai László a ren­dek ez akaratával szemben Kortunátus Imrével szövetkezett. E tekintélyes kitért zsidó, — az első az ország zsidói közül, — aki a református hitet választotta, ajánlatot tett Szálkainak, hogy az ország sóbányáit és ércbányáit adja bérbe a bajorországi Fuggereknek. Szálkai meg is kötötte Fuggerékkel a szerződést. Fuggerék a bányáknak és a sójavadalmaknak bérletéért, to­vábbá a kincstári szállítási jogokért 350.000 aranyforint bért fizettek, amiből azonban csak 150.000 forintot fordí­tottak a török ellen való hadi szer­vezkedés költségeire. 200.000 forin­tot Szálkai részben az udvar segí­tésére költött, részben saját ma­gán céljaira, pártjának és pártfo­góinak szolgálatára hasznosított. B­u­r­g­i­o — a pápa követe — felháborodva ál­lapítja meg, hogy Magyarország közjavai tel­jesen a Fuggerék kezében vannak és a kancel­lár minden pénzt „nem az ország javára, ha­nem magán- és pártcéljainak szolgálatára hasz­nál fel“. Amikor Burgio a pápának ezt jelenti, akkor már a rendek is megelégelték a kincs­tár hallatlan megkárosítását. Burgio figyelmez­tetésére Werbőczi István 1524-ben nagy be­szédet mond, amelyben felhívja a rendek fi­gyelmét azokra a panamákra, amelyeket Szál­kai László Fortunatus Imre közvetítése révén a Fuggerékkel elkövet. Werbőczi beszédében erősen tiltakozik az ellen, hogy az ország jö­vedelmeit bérbe adják. „Már II. Endre megtiltotta, úgymond, hogy a kincs­tári javakból mások hasznot sze­re­z­z­e­n­e­k.“ S éppen ezért óhajtja, hogy Szálkai méltóságától elmozdíttassék, Szeren­csés Imre pedig „gonosz cselekedeteiért mág­lyán bűnhődjék.“ Werbőczi vádja nagy feltűnést keltett. A király két napi gondolkodási idő után 1524. má­jus 15-én a köznemesség százhúsz tagú küldött­sége előtt kijelentette, hogy Szerencsés Imrét törvényszék elé állítja és módot ad arra, hogy az ország a közjövedelmek pazarlását megaka­dályozza. Megígérte a király, hogy a pénzve­rők számadásait megvizsgáltatja, a közjövedel­mek kezelését csak a kincstárnokra bízza és nem tűri, hogy a kö­zjövedelmeket magán- és pártcélok szolgálatára fordítsák. Szerencsés Im­rét csakugyan börtönbe vetették és hiába igye­kezett a Fuggerékre hárítani a vádakat, bebi­zonyult, hogy Szálkai László az ő közvetítésé­vel az ország javaival csakugyan hűtlenül sá­fárkodott. 1524 június 5-én már az volt a hely­zet, hogy Szálkai Lászlóval és társaival végez a köznemesség. A király azonban ekkor Szálkai tanácsára az ország rendeit a Hatvanban összehívott országgyűlésen való megjelenéstől eltiltotta és Budán, Szent Mihály napjára or­­szággyűlést hirdetett. A vármegyékhez körira­tokat intézett, amelyekben kijelenti, hogy az ország szabadságának és javának biztosítására alkotott végzések foganatosítását folytatni fogja, de a hatvani országgyűlést törvénytelen­nek tartja. Szálkai ezalatt mindent elkövetett, hogy magának párthíveket szerezzen. Burgio 1525 jú­lius 11-én kelt jelentése szerint Zápolyai János­nak azt az ajánlatot tette, hogy „Lajost a más­világra küldik uralkodni, János vajdát királlyá kiáltják ki és Máriát nőül adják hozzá.“ Július­ 3-ig,­­ amikor a király a hatvani országgyű­lésen mégis kénytelen volt megjelenni, mert nem mert a köznemességgel szembeszállani, s amely napon Werbőczi hatalmas beszédet mon­­­dott Szálkai ellen — a kancellárnak nem sike­rült a maga pártját teljesen megszervezni. Ami­kor Werbőczi beszéde végén azt követelte, hogy „azokat, akik a királynak hűt­lenül szolgáltak, hivataluktól moz­dítsa el és helyükbe hű hazafiakat rendeljen“, Szálkai védelmét alig hallgat­ták meg. „Ó, úgymond, mindig híven szolgált és igaz tanácsot adott ő felségének. Egyébiránt a kancellári hivataltól mindjárt meg akart válni,, de ő felsége nem engedte. Örvendeni fog, ha e súlyos tehertől megszabadul, akkor majd meggyőződnek arról, hogy tisztét híven töltötte be.“ E szavakat alig hallgatták meg nyugodtan. Egyesek sértő közbekiáltásokat hangoztattak: „Le kell vágni a varga fiát!“ — kiáltozták. Mások súlyos vádakat emeltek s egyik köznemes igy szólt: „Aki a királyi­ könyveket meghamisította, meg-­ érdemelné, hogy máglyán égessék­ el!“ A király némán távozott az országgyűlés­ből és megígérte, hogy a rendek kívánsága­ szerint fog eljárni. Hatvanból Budára utazott s ott hosszasan tanácskozott Szálkaival és Sze­rencsés Imrével, továbbá Bátori Istvánnal, aki a bihari köznemességgel Szálkái mellé állott. Az udvar nyomora arra kész­tette a szerencsétlen II. Lajost, hogy a nemes­ség szándékával szembehelyezkedve a bűnö­­­sök pártját fogja. Szálkáit és Szerencsést, akit­ a nemesek máglyán óhajtottak kivégezni, újból megbízta, hogy számára pénzt szerezzenek. Burgio július 2-án kelt jelentése szerint ez si­került is, Fuggerék egy millió forint értékben elkövetett csalásaikból némi részt a királyi udvarnak és a­ közvetítőknek is juttattak. Szálkai mint esztergomi prímás fejezte be­ életét, Szerencsés Imre mint a budai és a po­zsonyi harmincadok bérlője és a királyi réz­bányák kezelője halt meg néhány nappal a mo­hácsi vész előtt. 1526 augusztus 27-én Szulej­­mán hada a tönkretett, pénztelen, szegény ma­i gyár hadsereget szétszórta, Lajos a harcmezört pusztult el és a nemzet függetlensége áldozatául esett annak, hogy az ország közjavait, ame­lyekből Mátyás a maga hatalmas hadseregét­ szervezte, idegeneknek bérbeadták, kifosztot­­­ták és elsikkasztották, íme a Lukács-per eredetije. Szóval, még az, ötletet is lopták'. bj. íj Budapest, május 31. 'j "b Batthyány Tivadar Budapesten. Gróf Bat­thyány Tivadar, a függetleneségi és 48-as párt alelnöke már visszaérkezett lajtaújfalui birtokáról. Miután egyelőre még mindig orvosi kezelés alatt állt, teljesen aktíve nem vehet részt a politikában. ■­­ Az időközi választások: Gróf Apponyi Jó­bert, aki délben érkezett meg külföldről, este a nyír­­­­bátori kerületbe utazott a szövetkezett ellenzéki párt­­­tok jelöltjének, Hrabovszky Guidónak támoga­tására. A hétfői választásra ugyancsak a kerületbe utaztak: gróf Károlyi Mihály, Mezőssy Béla, Platthy György, Eitner Zsigmond és Horváth­ József képviselők. — Bonyhádon a jelölt An­­­­drássy program injával gróf Appo­nyi Géza lesz.­­ — Gyomán a Mezőfi-párt június 8-án jelölő­ ülést­­ tart. ■­­ • £

Next