Pesti Napló, 1914. január (65. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-01 / 1. szám

Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. január­­ 1. szám. 3 szakította Gotthilfet — aki az alispáni jelentéshez kért szót — és kijelentette, hogy panasza nem a tárgyhoz tartozik. Gotthilf azonban elégtételt kö­vetelt, mert szerinte a főispán visszaélt hivatali ha­talmával. E kijelentés után Kubinyi megvonta a szót Gotthilftől. Az ellenzék zajos tapsban tört ki, míg a munkapárt mindvégig csöndben maradt, csupán a főispán fia, ifj. Kubinyi Géza helyeselt. A gyűlésen különben a megyei főügyészi állásra az ellenzék jelöltjét, dr. Mihalik Dezső nagyrőcei polgármestert választották meg. Bécs és Budapest Egy új közös ügy Budapestről szólt az ének az osztrák urak­­háza keddi ülésén. Az ausztriai politikának ál­talában nagy és eseményekben teljes napja volt a keddi: parlamenti béke született meg közvet­lenül az év elmúlta előtt, obstrukció aludt el s a kényszerparagrafussal való kormányzás gondjától menekültek meg a Stürgkh-kormány tagjai. Magyar kollégáik talán irigykedve gon­dolnak a bécsiek szerencséjére. Gondolhatná­nak azonban arra is, hogy másként intézték el odaát a panama-botrányokat is, rövidebben végeztek gyanús emberekkel s nem mentek bele annak az elméletnek a védelmezésébe, hogy ál­lami pénzeket korrupciós célokra felhasználni szabad. Az érdekes és szövevényes osztrák politi­kai események ilyen torlódása közepette is ne­vezetes volt az az incidens, mely az urakházát arra késztette, hogy Budapesttel, mint a csá­szárváros konkurrensével foglalkozzék. A felsőház az immár hírhedt totalizatőr-adót tár­gyalta s gróf Hardegg fejtette ki igen élénk he­lyeslés kapcsán, milyen elviselhetetlen hát­rányt jelent Bécsnek Budapesttel szemben a lóversenyfogadások súlyos megadóztatása. Hosszú, idő­ óta talán először történt, hogy nem a düh és a gyűlölet, hanem a csendes keserűség és az irigykedés hangján szólottak rólunk. Gróf Hardegg elmondotta, hogy az új adó ki­­pusztítja a lóversenyt Bécsből, a budapestit el­lenben félelmes mértékben felvirágoztatja; a magyar főváros felé tereli Bécs egész elmaradó idegenforgalmát s nagyszerű szezont biztosit nekünk; a haját és a rézvörös arcok felpirulnak a leányka karcsú bokája láttára. Mintha a fel­vidék minden nagyon öreg embere összegyü­lekezett volna a kisasszony esküvőjére. Ma­gányos, zordon agglegények jönnek messzi falvakból és a legtávolibb rokon, bizonyos Kuminszky úr, akinek már csupán a fülén van hajzat, napok óta üldögél az ebédlőasz­talnál, pálinkát, bort és sört felváltva iszik, „hisz úgy is elviszik a lányunkat!“ zokogva mondja el pohárköszöntőit és a zsellér­gyere­kek a sarokban úgy sírnak, mintha kisértetet látnának. — No Mari lelkem, egy kis jeges sört hozass! — mondja a pohárköszöntő után. — Kuminszky részeg ugyan, de neki van a legjobb szive a családban! — szólnak he­lyeslőig a vendég nagybácsik, mire a falusi kurtanemes telesírja az asztalkendőt.­­Torokon és lakodalmakon megfizethetet­len emberek a Kuminszkyhez hasonlatos em­berek. Eltűnt vagy halott családtagok hőstet­teit pontosan tudják, tót közmondákat kever­nek a beszédbe és egy vén kopókutya láttára sírni kezdenek, amelyet bizonyos Edmund bácsi szeretett egykoron.) A kisasszony, mint egy boldogtalan már­tír járt-kelt csizmaszagu rokonai között, akiktől életében irtózott dohányszagu, illet­len szájuk miatt. És most Kuminszky bácsi gyakorta megszólal: — Gyere ide, szegény kis menyasszony, hadd csókoljalak meg utoljára! Holott azelőtt soha sem csókolta meg. A régi ház egyik sarkán valamikor to­rony volt. A nyolcszögletes szobában olyan Az osztrák gróf bizonyára alaposan túl­zott, midőn ily fényesnek festette Budapest jö­vőjét s oly gyászosnak Bécset. Az okosság azt parancsolja, hogy ne tiltakozzunk az ilyen feltevés ellen, de ne is bízzunk benne. Mert a való az, hogy igen nagy szükségünk volna idegenforgalomra, de nem tartjuk reálisnak azt a forgalomnövekedést, mely hazárdjátékon alapszik, akár lóversenynek, akár játékbank­nak hívják. Bécs forgalma és jelentősége pedig nem azért csökken — mert tényleg csökken — mert a hazárdőrök veszedelembe kerülnek s nem is Biulanest konkurrenciája miatt. Ellen­kezőleg : a monarchia két államában, sajnos, Budapest az a nagyváros, mely még nem eléggé függetlenítette magát Bécs befolyásától. A csá­szárváros évről-évre kevésbbé birodalmi köz­pont. Egyre jobban erősödnek az egyes tarto­mányok külön centrumai s Budapest nemcsak földrajzilag van sokkal közelebb Bécshez, mint például Prága vagy Lemberg, de üzletileg s az idegenforgalom szempontjából is aránylag job­ban táplálja. Mi függetlenebbeknek tudjuk ma­gunkat s ezért kevesebbet törődünk a tényleges fü­ggetlenítéssel,­­kevésbbé agitálunk a bécsi márka ellen. Hiszen a bécsi kultúra — színház, művészet — szintén kevesebb akadályra talál felénk vezető útjában most, mint ezelőtt; igaz, hogy azért, mert a bennszülött német világ pusztulásával ez a kultúra kevésbbé veszedel­mes számunkra. Gróf Hardeggnek tehát inkább az ausz­triai nagyvárosok elszakadása miatt kellett volna keseregnie. Budapest még mindig kelle­ténél több adót fizet Bécsnek és Bécs túlon­túl nagy előnyt élvez ama fikció alapján, hogy, bi­rodalmi székváros, az egész udvar, az egész diplomácia, az összes közös intézmények, az összes központi katonai hatóságok székhelye, A megszámlálhatatlan milliókhoz képest, amit ezek az intézmények forgattak évszázadokon ,át micsoda elenyésző csekélység az a forgalom­­csökkenés, amit a lóverseny-adó talán okoz. S ezért egészen furcsa és indokolatlan gróf Hardegg kesergése. A konzekvencia aztán, amelyet levon belőle ,az már egyenesen képte­len. Hardegg határozati javaslata ugyanis — az osztrák urak háza magáévá tette — kimond­ja egyebek között, hogy ezt az ügyet csak Ma­régi bútorok terpeszkedtek, mint a nagybá­csik az ebédlőben. A komett szinte rádőlt a a vendégre, a székek alattomosan gáncsot ve­tettek lábaikkal, a­ Makart-csokorban fel­­emelkedett a pávatoll, — úgyis elmegy a kis­asszony a háztól. — Kedvesem, — mondtam a leánykának és megfogtam a kezét,­­— holnapig még sok időnk van. Én szeretlek téged, szökjünk meg együtt az esküvő elől. A kisasszonyka megveregette az arco­mat, minden félelem és meglepetés nélkül nézett a szemembe. —­ Kuminszky bácsi is ezt mondta. — Én más vagyok, én különb vagyok mindenkinél, aki ebben a házban van. Szerel­mes vagyok beléd gyerekkorod óta, láttalak felnőni, ahogyan a kis hársfa nő a kert szélén, — egyik tavaszon egyszerre virágokat kap és beillatositja a házat. Tizenhét esztendős vagy és még nem tudsz semmi mást azonkí­vül, amit a vőlegényed mondott délutánon­­kint. Elviszlek messze, Párisba, vagy Ná­polyba, expressz-vonaton utazunk s olyan bundát veszek neked, mint az orosz nagyher­cegnők bundája. Ismeretlen városokban já­runk ismeretlenül, gyönyörű képtárakban töltjük a nappalt, estve az operaházba me­gyünk. Rózasszinü selyemből estélyi ruhát veszek neked és a cipőd oly finom lesz, mint a keztyüd. Ne menj férjhez, kedves. A határ­szélen van egy állomás, ahol hajnalban jó vonatot találunk, amely elvisz messze­­messze . . . Soha sem látod többé Kuminszky bácsit és társait. »- Ne beszélj bolondokat, bácsi. gitárországgal való megegyezés alapján szabad elintézni. Van tehát egy egészen új közösünv : a ló­verseny-kérdés, helyesebben a totalizatőr-kér­­dés. Deák Ferenc, a kiegyezés megteremtője, nagyot nézne, ha erről a fordulatról értesülne. S nagyot néznek talán a legelszántabb osztrák centralista közjogászok is. Aligha gondoltak arra legbőszebb birodalom-közjogi tervezgeté­­seik közepette sem, hogy Magyarországot meg kell fosztani a lóversenyügy önálló intézésétől. Mulatságos, nevettető dolog ez, de a legharsá­nyabb nevetés közben sem szabad elfelejteni, hogy nem egy lóversenyező, különc osztrák mágnás, hanem az egész Herrenhaus állás­pontja ez. Mind, az összes srakháza-tagok he­lyesnek találják, hogy ha Bécs idegenforgalma Budapest miatt a legtávolabbról is veszedelem­ben forog, akkor rá kell húzni egész Magyar­­országra, akkor ki kell jelenteni: hja, lóver­seny, az közös ügy s ha mi megadóztatjuk, nek­tek is adót kell sózni a nyakatokba. Talán szín­­házat építeni, hangversenyt rendezni, kiállítást szervezni se szabad nekünk Bécs belegyezése nélkül,­­ hiszen ez mind többé-kevésbbé ide­genforgalmat csinál. S végül esetleg a budai hegyeket kell lehordanunk a Duna partjáról, mert hiszen a paritást sértik. Képtelen és boszantó ez a groteszk beavat­kozás. S mégis el kell gondolkodni rajta, mégis van valami magja, amit muszáj komolyan venni: nem azért engedik-e maguknak az osztrák főurak a látszólag oly, naiv követelő­zést, mert tudják, kikkel van dolguk, mert bi­zonyosak benne, hogy Tiszáék végső esetben a lóversenytér kapujára is hajlandók kisze­gezni a kétfejű sast? 1914 január 3­1-én új előfizetést nyitunk a PESTI NMPEU-ra. Kérjük azokat a t. olvasóin­­kat, akiknek előfizetése de­­centisen 31-én lejárni, szíves­­kedjenek a megújításról ideje­­korán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küld­­hessük tovább­. Gazdag vagyok, aranybányáim van­nak, fiatal vagyok és a pénzt szórni fogom kedvedért. Mindig mindig csak imádni fog­lak. Szép verseket mondok a füledbe és pa­radicsom-madár tolla leng a kalapod mellett, így falusi asszony leszel, papucsban jársz, tyúkokat nevelsz, később kenyeret dagasz­tasz és korán elhervadsz, ha nem jösz velem. Jár velem, elviszlek­­ Londonba.­­— Ah, ne mondj rosszat a vőlegényem­ről, mert nagyon szeretem. — Szeretnél színésznő lenni? Az leszel. Csupa diadal lesz az életed. Az arcképeid az újságban megjelennek és férfiak lövik agyon magukat az ablakod alatt. Regény, szerelem, gazdagság, minden a tied. Szökjünk el éj­szaka, kedves. — Szerelmes vagyok, bácsi. — A lengyel király legjobb pajtásom.­­Krakóba megyünk, a Jagellók palotájába és udvarhölgy leszel a jóságos királynő mellett. Én lovag és a folyosókon őrködöm. Vadászni megyünk az udvarral, bölényekre, Ukraj­­nába ... A kürt zeng és mindig a hátad mö­gött hallod a paripám dobogását. — Félek a holnapi naptól. Sinni fogok az oltár előtt. Vagy a kántor leissza magát s nem tudja nyomni az orgonát. — Hát legalább azt engedd meg, hogy hűséges szerelmemért megcsókolhassalak, mint Kuminszky bácsi, vagy a többiek. Hisz napokig utaztam, farkasorditás hallatszott az erdőből, a kocsisom titokban gyilkosságot tervezett a fejében, de mindig egy kis csillag ragyogott a Kárpát felett, a te csillagod. «— Aztán bácsi, vigyázz, hogy, el ne fe-

Next