Pesti Napló, 1914. január (65. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-01 / 1. szám
Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. január 1. szám. 3 szakította Gotthilfet — aki az alispáni jelentéshez kért szót — és kijelentette, hogy panasza nem a tárgyhoz tartozik. Gotthilf azonban elégtételt követelt, mert szerinte a főispán visszaélt hivatali hatalmával. E kijelentés után Kubinyi megvonta a szót Gotthilftől. Az ellenzék zajos tapsban tört ki, míg a munkapárt mindvégig csöndben maradt, csupán a főispán fia, ifj. Kubinyi Géza helyeselt. A gyűlésen különben a megyei főügyészi állásra az ellenzék jelöltjét, dr. Mihalik Dezső nagyrőcei polgármestert választották meg. Bécs és Budapest Egy új közös ügy Budapestről szólt az ének az osztrák urakháza keddi ülésén. Az ausztriai politikának általában nagy és eseményekben teljes napja volt a keddi: parlamenti béke született meg közvetlenül az év elmúlta előtt, obstrukció aludt el s a kényszerparagrafussal való kormányzás gondjától menekültek meg a Stürgkh-kormány tagjai. Magyar kollégáik talán irigykedve gondolnak a bécsiek szerencséjére. Gondolhatnának azonban arra is, hogy másként intézték el odaát a panama-botrányokat is, rövidebben végeztek gyanús emberekkel s nem mentek bele annak az elméletnek a védelmezésébe, hogy állami pénzeket korrupciós célokra felhasználni szabad. Az érdekes és szövevényes osztrák politikai események ilyen torlódása közepette is nevezetes volt az az incidens, mely az urakházát arra késztette, hogy Budapesttel, mint a császárváros konkurrensével foglalkozzék. A felsőház az immár hírhedt totalizatőr-adót tárgyalta s gróf Hardegg fejtette ki igen élénk helyeslés kapcsán, milyen elviselhetetlen hátrányt jelent Bécsnek Budapesttel szemben a lóversenyfogadások súlyos megadóztatása. Hosszú, idő óta talán először történt, hogy nem a düh és a gyűlölet, hanem a csendes keserűség és az irigykedés hangján szólottak rólunk. Gróf Hardegg elmondotta, hogy az új adó kipusztítja a lóversenyt Bécsből, a budapestit ellenben félelmes mértékben felvirágoztatja; a magyar főváros felé tereli Bécs egész elmaradó idegenforgalmát s nagyszerű szezont biztosit nekünk; a haját és a rézvörös arcok felpirulnak a leányka karcsú bokája láttára. Mintha a felvidék minden nagyon öreg embere összegyülekezett volna a kisasszony esküvőjére. Magányos, zordon agglegények jönnek messzi falvakból és a legtávolibb rokon, bizonyos Kuminszky úr, akinek már csupán a fülén van hajzat, napok óta üldögél az ebédlőasztalnál, pálinkát, bort és sört felváltva iszik, „hisz úgy is elviszik a lányunkat!“ zokogva mondja el pohárköszöntőit és a zsellérgyerekek a sarokban úgy sírnak, mintha kisértetet látnának. — No Mari lelkem, egy kis jeges sört hozass! — mondja a pohárköszöntő után. — Kuminszky részeg ugyan, de neki van a legjobb szive a családban! — szólnak helyeslőig a vendég nagybácsik, mire a falusi kurtanemes telesírja az asztalkendőt.Torokon és lakodalmakon megfizethetetlen emberek a Kuminszkyhez hasonlatos emberek. Eltűnt vagy halott családtagok hőstetteit pontosan tudják, tót közmondákat kevernek a beszédbe és egy vén kopókutya láttára sírni kezdenek, amelyet bizonyos Edmund bácsi szeretett egykoron.) A kisasszony, mint egy boldogtalan mártír járt-kelt csizmaszagu rokonai között, akiktől életében irtózott dohányszagu, illetlen szájuk miatt. És most Kuminszky bácsi gyakorta megszólal: — Gyere ide, szegény kis menyasszony, hadd csókoljalak meg utoljára! Holott azelőtt soha sem csókolta meg. A régi ház egyik sarkán valamikor torony volt. A nyolcszögletes szobában olyan Az osztrák gróf bizonyára alaposan túlzott, midőn ily fényesnek festette Budapest jövőjét s oly gyászosnak Bécset. Az okosság azt parancsolja, hogy ne tiltakozzunk az ilyen feltevés ellen, de ne is bízzunk benne. Mert a való az, hogy igen nagy szükségünk volna idegenforgalomra, de nem tartjuk reálisnak azt a forgalomnövekedést, mely hazárdjátékon alapszik, akár lóversenynek, akár játékbanknak hívják. Bécs forgalma és jelentősége pedig nem azért csökken — mert tényleg csökken — mert a hazárdőrök veszedelembe kerülnek s nem is Biulanest konkurrenciája miatt. Ellenkezőleg : a monarchia két államában, sajnos, Budapest az a nagyváros, mely még nem eléggé függetlenítette magát Bécs befolyásától. A császárváros évről-évre kevésbbé birodalmi központ. Egyre jobban erősödnek az egyes tartományok külön centrumai s Budapest nemcsak földrajzilag van sokkal közelebb Bécshez, mint például Prága vagy Lemberg, de üzletileg s az idegenforgalom szempontjából is aránylag jobban táplálja. Mi függetlenebbeknek tudjuk magunkat s ezért kevesebbet törődünk a tényleges függetlenítéssel,kevésbbé agitálunk a bécsi márka ellen. Hiszen a bécsi kultúra — színház, művészet — szintén kevesebb akadályra talál felénk vezető útjában most, mint ezelőtt; igaz, hogy azért, mert a bennszülött német világ pusztulásával ez a kultúra kevésbbé veszedelmes számunkra. Gróf Hardeggnek tehát inkább az ausztriai nagyvárosok elszakadása miatt kellett volna keseregnie. Budapest még mindig kelleténél több adót fizet Bécsnek és Bécs túlontúl nagy előnyt élvez ama fikció alapján, hogy, birodalmi székváros, az egész udvar, az egész diplomácia, az összes közös intézmények, az összes központi katonai hatóságok székhelye, A megszámlálhatatlan milliókhoz képest, amit ezek az intézmények forgattak évszázadokon ,át micsoda elenyésző csekélység az a forgalomcsökkenés, amit a lóverseny-adó talán okoz. S ezért egészen furcsa és indokolatlan gróf Hardegg kesergése. A konzekvencia aztán, amelyet levon belőle ,az már egyenesen képtelen. Hardegg határozati javaslata ugyanis — az osztrák urak háza magáévá tette — kimondja egyebek között, hogy ezt az ügyet csak Marégi bútorok terpeszkedtek, mint a nagybácsik az ebédlőben. A komett szinte rádőlt a a vendégre, a székek alattomosan gáncsot vetettek lábaikkal, a Makart-csokorban felemelkedett a pávatoll, — úgyis elmegy a kisasszony a háztól. — Kedvesem, — mondtam a leánykának és megfogtam a kezét,— holnapig még sok időnk van. Én szeretlek téged, szökjünk meg együtt az esküvő elől. A kisasszonyka megveregette az arcomat, minden félelem és meglepetés nélkül nézett a szemembe. — Kuminszky bácsi is ezt mondta. — Én más vagyok, én különb vagyok mindenkinél, aki ebben a házban van. Szerelmes vagyok beléd gyerekkorod óta, láttalak felnőni, ahogyan a kis hársfa nő a kert szélén, — egyik tavaszon egyszerre virágokat kap és beillatositja a házat. Tizenhét esztendős vagy és még nem tudsz semmi mást azonkívül, amit a vőlegényed mondott délutánonkint. Elviszlek messze, Párisba, vagy Nápolyba, expressz-vonaton utazunk s olyan bundát veszek neked, mint az orosz nagyhercegnők bundája. Ismeretlen városokban járunk ismeretlenül, gyönyörű képtárakban töltjük a nappalt, estve az operaházba megyünk. Rózasszinü selyemből estélyi ruhát veszek neked és a cipőd oly finom lesz, mint a keztyüd. Ne menj férjhez, kedves. A határszélen van egy állomás, ahol hajnalban jó vonatot találunk, amely elvisz messzemessze . . . Soha sem látod többé Kuminszky bácsit és társait. »- Ne beszélj bolondokat, bácsi. gitárországgal való megegyezés alapján szabad elintézni. Van tehát egy egészen új közösünv : a lóverseny-kérdés, helyesebben a totalizatőr-kérdés. Deák Ferenc, a kiegyezés megteremtője, nagyot nézne, ha erről a fordulatról értesülne. S nagyot néznek talán a legelszántabb osztrák centralista közjogászok is. Aligha gondoltak arra legbőszebb birodalom-közjogi tervezgetéseik közepette sem, hogy Magyarországot meg kell fosztani a lóversenyügy önálló intézésétől. Mulatságos, nevettető dolog ez, de a legharsányabb nevetés közben sem szabad elfelejteni, hogy nem egy lóversenyező, különc osztrák mágnás, hanem az egész Herrenhaus álláspontja ez. Mind, az összes srakháza-tagok helyesnek találják, hogy ha Bécs idegenforgalma Budapest miatt a legtávolabbról is veszedelemben forog, akkor rá kell húzni egész Magyarországra, akkor ki kell jelenteni: hja, lóverseny, az közös ügy s ha mi megadóztatjuk, nektek is adót kell sózni a nyakatokba. Talán színházat építeni, hangversenyt rendezni, kiállítást szervezni se szabad nekünk Bécs belegyezése nélkül, hiszen ez mind többé-kevésbbé idegenforgalmat csinál. S végül esetleg a budai hegyeket kell lehordanunk a Duna partjáról, mert hiszen a paritást sértik. Képtelen és boszantó ez a groteszk beavatkozás. S mégis el kell gondolkodni rajta, mégis van valami magja, amit muszáj komolyan venni: nem azért engedik-e maguknak az osztrák főurak a látszólag oly, naiv követelőzést, mert tudják, kikkel van dolguk, mert bizonyosak benne, hogy Tiszáék végső esetben a lóversenytér kapujára is hajlandók kiszegezni a kétfejű sast? 1914 január 31-én új előfizetést nyitunk a PESTI NMPEU-ra. Kérjük azokat a t. olvasóinkat, akiknek előfizetése decentisen 31-én lejárni, szíveskedjenek a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. Gazdag vagyok, aranybányáim vannak, fiatal vagyok és a pénzt szórni fogom kedvedért. Mindig mindig csak imádni foglak. Szép verseket mondok a füledbe és paradicsom-madár tolla leng a kalapod mellett, így falusi asszony leszel, papucsban jársz, tyúkokat nevelsz, később kenyeret dagasztasz és korán elhervadsz, ha nem jösz velem. Jár velem, elviszlek Londonba.— Ah, ne mondj rosszat a vőlegényemről, mert nagyon szeretem. — Szeretnél színésznő lenni? Az leszel. Csupa diadal lesz az életed. Az arcképeid az újságban megjelennek és férfiak lövik agyon magukat az ablakod alatt. Regény, szerelem, gazdagság, minden a tied. Szökjünk el éjszaka, kedves. — Szerelmes vagyok, bácsi. — A lengyel király legjobb pajtásom.Krakóba megyünk, a Jagellók palotájába és udvarhölgy leszel a jóságos királynő mellett. Én lovag és a folyosókon őrködöm. Vadászni megyünk az udvarral, bölényekre, Ukrajnába ... A kürt zeng és mindig a hátad mögött hallod a paripám dobogását. — Félek a holnapi naptól. Sinni fogok az oltár előtt. Vagy a kántor leissza magát s nem tudja nyomni az orgonát. — Hát legalább azt engedd meg, hogy hűséges szerelmemért megcsókolhassalak, mint Kuminszky bácsi, vagy a többiek. Hisz napokig utaztam, farkasorditás hallatszott az erdőből, a kocsisom titokban gyilkosságot tervezett a fejében, de mindig egy kis csillag ragyogott a Kárpát felett, a te csillagod. «— Aztán bácsi, vigyázz, hogy, el ne fe-