Pesti Napló, 1914. február (65. évfolyam, 28-51. szám)
1914-02-01 / 28. szám
4 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ (28. szám. 1914. február )) aki a bukaresti poltbaaláztatásért nem kap elégtételt Berchtoldtól, olyan lelket facsarón méltó lett Tiszához, aki a Désy pisztolyaéreztére olyan sietve megadja azt az elégtételt, amit a Házban megtagadott ; és Tisza, akinek akkor is össze kell törni a magyar szuprrmáciát, ha ő maga talán nem akarná, olyan lelketfacsaró méltó lett Tiszához, aki a maga kápláni, kisbirói koncepcióját szüntelenül a magyar szupremácia veszélyével indokolja. . . . Befejezte. A szürke szárnyak fáradtan csapnak össze. A gárda nekikényszeredetten tapsolt és ami épen maradt az előadásából , azt Bethlen István mesteri egyszerűséggel zúzza szét és a munkapárt számára nem maradt más hátra, mint tudomásul venni a választ. * A jelentős ülés részletes tudósítása ez : A Cemin-ügy a Házban Gróf Bethlen István interpellációja Gróf Bethlen István: T. Ház! Két okból láttam szükségesnek, hogy gróf Czernin ismert nyilatkozatai tárgyában interpelláció alakjában forduljak a miniszterelnök úrhoz. Először azért, mert az a nyilatkozat, melyet gróf Czernin tett, egészen más világításban, egészen más színben tünteti fel azokat a tárgyalásokat, (Igaz! Úgy van! balfelől.), amelyeket a miniszterelnök úr immár huzamosabb idő óta a hazai román nemzeti párt komitéjával folytat, mint amely világításba azokat az ő delegácionális és képviselőházi beszédei helyezték. De másodszor szükségesnek tartom, hogy interpelláció alakjában forduljak a miniszterelnök úrhoz azért is, mert azt tartom, hogy gróf Czernin ezekkel a nyilatkozatokkal túllépte azt a jog- és hatáskört, melyőt, mint a monarkia követét, megilleti. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Térjünk vissza, t. Ház, ennek a kérdésnek az antecedenciáira. (Mit mond Czernin — mit mondott Tisza?) A miniszterelnök úr a delegáció december 11-iki ülésében olyan nyilatkozatokat tett, hogy az ő tárgyalásai és a külpolitikai helyzet között semmiféle összefüggés nincs. (Úgy van! a baloldalon.) Ezzel szemben gróf Czernin ebben az intervjúban leplezetlenül mutat rá arra, hogy ezek a tárgyalások Románia és a monarkia kölcsönös viszonyának kialakulásában igenis nagyon jelentős szerepet játszanak. (Úgy van! a baloldalon.) Rámutat arra, hogy ha ezen tárgyalások eredménytelenül fejeződnének be, ez olyannyira súlyosbítaná az ő felfogása szerint külpolitikai helyzetünket, hogy, amint ő magát kifejezte, erre az eshetőségre jó nem is gondolni. Rakovszky István: Beavatkozás a mi belügyeinkbe!Úgy van balfelül.) Gróf Bethlen István: A miniszterelnök úr december 11-iki delegácionális beszédében ezt mondta (olvassa) : „Amint más jeleztem, ünnepélyesen tiltakozom az ellen, hogy a magyar kormánynak, vagy személyemnek erre irányuló akciója“ — t. i. az ő tárgyalásai —, „a külügyi helyzettel bárminő kapcsolatba hozassák.“ És beszédének tovább folyamán azt mondja (olvassa): „Ami pedig a dolog időszerűségét illeti, méltóztassanak nekem megengedni, az a szempont, hogy a jelen pillanatban akadnak itt is, ott is olyanok, akik a külpolitika szempontjából sürgetik és kívánják ezt a dolgot, nem lehetne ok a dolog megindítására, ha azt különben indokoltnak nem tartaná, de viszont nem lehet ok arra sem, hogy meg ne tegyek valamit, amit az ország érdekében valónak tartok.“ (Mindig Erdély) Ezzel szemben leszek bátor gróf Czernin intervjujának egy és más nyilatkozatát szintén felolvasni, ő azt mondja (olvassa): „Minden magas pozíciójú román, aki barátja Magyarországnak és valamennyi azt reméli, hogy gróf Tisza tárgyalásai az erdélyi románokkal kedvezően fog végződni. Inkább ellenségeink kívánják az ellenkezőt és hogy ha mégis ellenségeink kívánsága teljesülne, ez a szomorú körülmény igen súlyosbítaná a helyzetet.“ Azután (olvassa): „Románia és a monarkia egymáshoz való viszonya az utóbbi időben bizonyos feszültséget szenvedett. De tekintettel arra a jó és őszinte hajlandóságra, melylyel Románia politikusai vannak Ausztria-Magyarország iránt, remélnem kell, hogy mihelyt az erdélyi románok kérdése meg lesz oldva, mindent... (Zaj a baloldalon.) Rakovszky István: Mindig Erdély! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) (Gróf Bethlen István: „Az a véleményem — tudniillik Czerninnek a véleménye, — hogy okvetlenül szükséges, hogy az ország és román nemzetiségű polgárai megértsék egymás.“ És a riporternek arra a kérdésére, hogy mi történik akkor, ha a románok teljesíthetetlen feltételeket szabnának ennek a békének? ő komoran azt válaszolta (olvassa): „Uram, Ausztriának és Magyarországnak nagy érdeke, hogy ne is gondoljunk ilyen szerencsétlen eshetőségre.“ (Derültség a baloldalon.) Rakovszky István: Messzire jutottunk! Szép nagyhatalom! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Halljuk a megalázást! Gróf Bethlen István: Mielőtt tovább mennék, az igazság kedvéért meg kívánom állapítani, hogy a miniszterelnök úr idézett beszédében két passzus között bizonyos eltérés van és a kettő közül az utóbbi volt alkalmas ■—■ ha valami egyáltalában alkalmas — arra, hogy ebben az irányban a magyar közvéleménynek bizonyos megnyugtatást adjon, mert a magyar közvélemény végeredményben nem arra kiváncsi, hogy a miniszterelnök úr milyen szubjektív indokok alapján cselekszik (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.), hogy milyen indokokat tart magára nézve elegendőknek, hogy bizonyos tárgyalásokba belemenjen, igen vagy nem, hanem elsősorban arra kíváncsi, hogy vannak-e a miniszterelnök úrnak szubjektív és spontán indokain kívül más fontos és, sajnos, a magyar politikában már nem ismeretlen tényezők, amelyek ezeket a tárgyalásokat sürgetik (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) olyannyira, hogy ezek mellett a miniszterelnök úr szubjektív és spontán indokai egészen harmadrangú tényezőkké lesznek. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) (Hálásak lehetünk Czerninnek) Erre a kérdésre pedig az az interviu, amely megjelent, fényes világot vet és mi tulajdonképpen gróf Czerninnek hálásak lehetnénk, hogy egy, a diplomáciában úgy látszik járatlan embernek a nyiltszivüségével . . . Rakovszky István: Nem is tett diplomáciai vizsgát! Gróf Bethlen István: . . . mutatott rá minden kérlelés nélkül arra az összefüggésre, amely a külpolitika és ezen tárgyalások között fennáll. Ő rámutatott arra, hogy ezen tárgyalások meghiúsulása a monarkia helyzetét nagyon is súlyosbítaná; rámutatott arra, hogy ez a paktum Románia barátsága megszerzésének egyik feltétele., (Mi fizetjük a számlát!) De ha lenne még valaki, aki kételkednék abban, hogy ez így van, az olvassa el nyilatkozatait két igen kiváló román államférfiúnak: az egyik Take .Ionescu, a konzervatív demokratikus pártnak vezére Romániában, a másik pedig Filipescu úr, aki a balkáni válság idejében felelős pozícióban volt, amennyiben tényleg a hadügyi tárcát töltötte be. Románia elsidegülésének nem a nemzetiségi kérdés mikénti kezelése az oka, hanem azok az ügyetlenségek, azok a baklövések, amelyeket diplomáciánk elkövetett (Helyeslés balfelől.) és ezekért a baklövésekért Románia részéről benyújtott számlát külügyi kormányunk és az ő képviseletében gróf Czernin nekünk prezentálja kifizetés végett. (Úgy van! Úgy van! Taps a baloldalon.) (Paktum — Romániával!) Ha ez a paktum ilyen körülmények között létesül, akkor az nemcsak paktum lenne a miniszterelnök úr és Papp György, a komité elnöke között, hanem paktum a miniszterelnök úr, a magyar állam és Románia között is és gróf Czernin és külügyi politikánk jóvoltából a nemzetiségi kérdés kezelésére befolyást nyerne a külügyi politika, annak révén Ausztria és Végeredményben egy külállam, Románia is. (Igaz! Úgy van a baloldalon.) Rakovszky István: Törökország! Polónyi Géza: Macedóniává tenne bennünket! Gróf Bethlen István: Eléretek-e a cél, a lelkek megnyugvása, az egyetértés, ha a mi románjaink tudatára fognak ébredni annak — és sajnos, már tudatára is ébredtek. —Úgy van! a baloldalon. • - -Jaczkó Pál: Tessék lemenni! Gróf Bethlen István: ... hogy ezen konceszsziókat nem a miniszterelnök úrtól kapták, hogy ezen koncessziók nem a magyar politikai élet talajából nőttek ki (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) és azokat Románia határozott fellépésének köszönhetik. (Miből oszt ajándékot az osztrák diplomácia?) Gróf Czernin nyilatkozata homlokegyenest ellenkezik azon nyilatkozatokkal, amelyeket a miniszterelnök úr tett, ő azt mondja, hogy a külpolitika és a paktum között szoros összeköttetés van, a miniszterelnök úr pedig azt mondja, hogy a kettő közt semmi összefüggés sincs. Melyik az igaz? Hozzá vagyunk, sajnos, szokva ahoz, hogy az osztrák diplomácia urai nem a saját ügyességük, nem a saját fellépésük erejétől és súlyától, nem a saját tapintatuktól várják az útjukban feltornyosuló nehézségeknek elhárítását, hanem a monarkia szerencsétlen viszonyaira hivatkoznak és mint máskor, úgy ezúttal is a magyar államiság testéből kivágott ajándékokkal akarják a saját tehetetlenségüket, a saját ügyetlenségüket palástolni. (Igaz! Úgy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Lehetetlen kritika nélkül tűrni azt, hogy egy akkreditált követ olyan hangon merjen nyilatkozni a hazai viszonyokról, amint ezt gróf Czernin tette . . . Rakovszky István: Magyar miniszterelnökkel szemben! Gróf Bethlen István: ... hogy merjen olyan, hangon a magyar viszonyok jogos, vagy jogtalan voltáról, a miniszterelnök úr eljárásának helyes, vagy helytelen voltáról nyilatkozatot tenni. (Úgy van a baloldalon.) (Elégtételt!) Vagy követünk gróf Czernin s akkor mellőztassék ilyen nyilatkozatoktól tartózkodni, vagy mondjon le arról az álásról, amelyet a mi jóvoltunkból tölt be s akkor beállhat a Skotus Viatorok és Popovics Aurélok sorába és azok sorából rákiált, halja erre a szerencsétlen országra, hogy itt igazságtalan állapotok vannak; de ameddig ennek az országnak követe, addig határozottan tiltakozunk és kikérjük magunknak, hogy ilyen hangon a mi viszonyainkról beszéljen. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) És nem vet-e elénk világot ennek az urnák egész gondolkodásmódjára az az egy szó, amelyet odabiggyeszt, amikor a nemzeti egységünkről, a magyar nemzeti egységről beszél, amikor azt mondja, hogy az önök nemzeti eszméjét? (Nagy mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Hát, bocsánatot kérek, ezzel az egy szóval ez az úr megtagad minden közösséget a mi történelmi múltúnkkal. (Úgy van! a baloldalon.) Nem látja-e a miniszterelnök úr elkövetkezettnek az időt arra, hogy megtagadjon minden közösséget azzal az úrral? (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A következő interpellációt terjesztem elő a miniszterelnök úrhoz. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak (Elnök csenget.) arról, hogy Az Est című napilap január 25-iki számában „Beszélgetés Czernin Ottokár gróffal“ cím alatt egy interview jelent meg, mely-kben Ausztria-Magyarország bukaresti követe a monarkiának Romániához való viszonyáról és azon összefüggésről nyilatkozik, amely ezen viszony és a miniszterelnök úr által folytatott tárgyalások közt áll fenn. Azonosítjsa-e magát a miniszterelnök úr Czernin Ottokár grófnak ezen interview-ban foglalt álláspontjával? És ha nem, hajlandó-e odahatni, hogy ezen nemzeti méltóságunkat sértő, valamint állami önrendelkezési jogunkat érintő nyilatkozatért a külügyi kormány részéről teljes reparáció adassák? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a magyarországi román nemzeti párt vezető férfiaival folytatott tárgyalásokat abbahagyni, vagy legalább addig függőben tartani, amíg a monarkiának Romániához való külpolitikai viszonya teljesen nem tisztáztatik. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon, a szónokot számosan üdvözlik.) - Tisza válasza Gróf Tisza István miniszterelnök: Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy igen kényes dolognaktartom azt, ha valamely állam diplomáciai megbízottja egyáltalán interjúkat ad, egyáltalán a sajtó előtt nyilatkozik. Különösen kényesnek tartom akkor, ha ennek a nyilatkozatnak tartalma olyan belügyi kérdése a megbízó államnak, amely belügyi kérdés a viszonyoknál fogva közelről érinti annak az államnak a közvéleményét is, amely államnál az illető akreditálva van. (A korrekt, a legális, a drága Cernin) Én tehát sajnálatomat kell, hogy kifejezzem azon, hogy az interjú egyáltalán létrejött, sajnálatomat fejezném ki még akkor is, ha annak tartalmával egyetérthetnék. De természetesen hatványozza sajnálkozásomat az a körülmény, hogy az interjú tartalmának lényeges részével szemben is lényeges észrevételeim és kifogásaim vannak. Ennek a kijelentésnek megtételétől nem tarthat viszsza, csak fokozhatja sajnálatomat az a körülmény, hogy Czernin Ottokár gróf személye iránt igen messzemenő rokonszenvvel, nagyrabecsüléssel, sőt hozzáteszem, intencióinak lojalitásába és korrektségébe vetett teljes bizalommal is viseltetem. (Derültség a baloldalon.) Rakovszky István: A cukkerli megvan! Gróf Tisza István miniszterelnök: Azóta, mióta Czernin gróf jelenlegi állomáshelyére kineveztetett, a dolog természeténél fogva volt alkalmam ismételten érintkezésbe lépni vele. Egyúttal konstatálhatom azt, ami nem újság a Ház t. tagjaira nézve, hogy a mi egyéni nézeteink közt sok tekintetben talán áthidalhatatlan úr is mutatkozik, de másrészről konstatálhatom azt is, hogy hivatását, feladatát, mint a dualisztikus monarkia képviselője, a legkorrektebb módon fogja fel és kívánja teljesíteni. Holló Lajos: Ez a tárgyi bizonyíték.