Pesti Napló, 1914. február (65. évfolyam, 28-51. szám)

1914-02-01 / 28. szám

4 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ (28. szám­.­ 1914. február )) aki a bukaresti poltbaaláztatásért nem kap elégtételt Berchtoldtól, olyan lelket f­acsarón méltó lett Tiszához, aki a Désy pisztolya­­éreztére olyan sietve megadja azt az elégtételt, amit a Házban megtagadott ; és Tisza, akinek akkor is össze kell törni a magyar szuprrmá­­ciát, ha ő maga talán nem akarná, olyan lelket­facsaró méltó lett Tiszához, aki a maga kápláni, kisbirói koncepcióját szüntelenül a magyar szupremácia veszélyével indokolja. . . . Befejezte. A szürke szárnyak fárad­tan csapnak össze. A gárda nekikényszeredet­­ten tapsolt és ami épen maradt az előadásából , azt Bethlen István mesteri egyszerűséggel zúzza szét és a munkapárt számára nem maradt más hátra, mint tudomásul venni a választ. * A jelentős ülés részletes tudósítása ez : A Cemin-ügy a Házban Gróf Bethlen István interpellációja Gróf Bethlen István: T. Ház! Két okból lát­tam szükségesnek, hogy gróf Czernin ismert nyi­latkozatai tárgyában interpelláció alakjában fordul­jak a miniszterelnök úrhoz. Először azért, mert az a nyilatkozat, melyet gróf Czernin tett, egészen más világításban, egészen más színben tünteti fel azokat a tárgyalásokat, (Igaz! Úgy van! balfelől.), amelyeket a miniszterelnök úr immár huzamosabb idő óta a hazai román nemzeti párt komitéjával folytat, mint amely világításba azokat az ő delegá­­cionális és képviselőházi beszédei helyezték. De má­sodszor szükségesnek tartom, hogy interpelláció alakjában forduljak a miniszterelnök úrhoz azért is, mert azt tartom, hogy gróf Czernin ezekkel a nyi­latkozatokkal túllépte azt a jog- és hatáskört, mely­­őt, mint a monarkia követét, megilleti. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Térjünk vissza, t. Ház, ennek a kérdésnek az antecedenciáira. (Mit mond Czernin — mit mondott Tisza?) A miniszterelnök úr a delegáció december 11-iki ülésében olyan nyilatkozatokat tett, hogy az ő tárgyalásai és a külpolitikai helyzet között sem­miféle összefüggés nincs. (Úgy van! a baloldalon.) Ezzel szemben gróf Czernin ebben az intervjúban leplezetlenül mutat rá arra, hogy ezek a tárgyalá­sok Románia és a monarkia kölcsönös viszonyának kialakulásában igenis nagyon jelentős szerepet játszanak. (Úgy van! a baloldalon.) Rámutat arra, hogy ha ezen tárgyalások eredménytelenül fejeződ­nének be, ez olyannyira súlyosbítaná az ő felfo­gása szerint külpolitikai helyzetünket, hogy, amint ő magát kifejezte, erre az eshetőségre jó nem is gondolni. Rakovszky István: Beavatkozás a mi bel­­ügyeinkbe!­­Úgy van­ balfelül.) Gróf Bethlen István: A miniszterelnök úr de­cember 11-iki delegácionális beszédében ezt mondta (olvassa) : „Amint más jeleztem, ünnepélyesen til­takozom az ellen, hogy a magyar kormánynak, vagy személyemnek erre irányuló akciója“ — t. i. az ő tárgyalásai —, „a külügyi helyzettel bárminő kap­csolatba hozassák.“ És beszédének tovább folya­mán azt mondja (olvassa): „Ami pedig a dolog idő­szerűségét illeti, méltóztassanak nekem megen­gedni, az a szempont, hogy a jelen pillanatban akad­nak itt is, ott is olyanok, akik a külpolitika szem­pontjából sürgetik és kívánják ezt a dolgot, nem lehetne ok a dolog megindítására, ha azt külön­ben indokoltnak nem tartaná, de viszont nem le­het ok arra sem, hogy meg ne tegyek valamit, amit az ország érdekében valónak tartok.“ (Mindig Erdély) Ezzel szemben leszek bátor gróf Czernin in­­tervjujának egy és más nyilatkozatát szintén fel­olvasni, ő azt mondja (olvassa): „Minden magas pozíciójú román, aki barátja Magyarországnak és valamennyi az­t reméli, hogy gróf Tisza tárgya­lásai az erdélyi románokkal kedvezően fog vég­ződni. Inkább ellenségeink kívánják az ellenke­zőt és hogy ha mégis ellenségeink kívánsága telje­sülne, ez a szomorú körülmény igen súlyosbítaná a helyzetet.“ Azután (olvassa): „Románia és a mon­arkia egymáshoz való viszonya az utóbbi időben bi­zonyos feszültséget szenvedett. De tekintettel arra a jó és őszinte hajlandóságra, melylyel Románia politikusai vannak Ausztria-Magyarország iránt, re­mélnem kell, hogy mihelyt az erdélyi románok kér­dése meg lesz oldva, mindent... (Zaj a baloldalon.) Rakovszky István: Mindig Erdély! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) (Gróf Bethlen István: „Az a véleményem — tudniillik Czerninnek a véleménye, — hogy okvet­lenül szükséges, hogy az ország és román nemzeti­ségű polgárai megértsék egymás.“ És a riporternek arra a kérdésére, hogy mi történik akkor, ha a ro­mánok teljesíthetetlen feltételeket szabnának ennek a békének? ő komoran azt válaszolta (olvassa): „Uram, Ausztriának és Magyarországnak nagy ér­deke, hogy ne is gondoljunk ilyen szerencsétlen es­hetőségre.“ (Derültség a baloldalon.) Rakovszky­­ István: Messzire jutottunk! Szép nagyhatalom! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. El­nök csenget.) Halljuk a megalázást! Gróf Bethlen István: Mielőtt tovább mennék, az igazság kedvéért meg kívánom állapítani, hogy a miniszterelnök úr idézett beszédében két passzus között bizonyos eltérés van és a kettő közül az utóbbi volt alkalmas ■—■ ha valami egyáltalában al­kalmas — arra, hogy ebben az irányban a magyar közvéleménynek bizonyos megnyugtatást adjon, mert a magyar közvélemény végeredményben nem arra kiváncsi, hogy a miniszterelnök úr milyen szubjektív indokok alapján cselekszik (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.), hogy milyen indokokat tart magára nézve elegendőknek, hog­y bizonyos tár­gyalásokba belemenjen, igen­ vagy nem, hanem el­sősorban arra kíváncsi, hogy vannak-e a miniszter­­elnök úrnak szubjektív és spontán indokain kívü­l más fontos és, sajnos, a magyar politikában már nem ismeretlen tényezők, amelyek ezeket a tárgya­lásokat sürgetik (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) olyannyira, hogy ezek mellett a miniszterelnök úr szubjektív és spontán indokai egészen harmadran­gú tényezőkké lesznek. (Úgy van! Úgy van! a bal­oldalon.) (Hálásak lehetünk Czerninnek) Erre a kérdésre pedig az az interviu, amely megjelent, fényes világot vet és mi tulajdonképpen gróf Czerninnek hálásak lehetnénk, hogy egy, a diplomáciában úgy látszik járatlan embernek a nyiltszivüségével . . . Rakovszky István: Nem is tett diplomáciai vizsgát! Gróf Bethlen István: . . . mutatott rá minden kérlelés nélkül arra az összefüggésre, amely a kül­politika és ezen tárgyalások között fennáll. Ő rámutatott arra, hogy ezen tárgyalások meg­hiúsulása a monarkia helyzetét nagyon is súlyos­bítaná; rámutatott arra, hogy ez a paktum Románia barátsága megszerzésének egyik feltétele., (Mi fizetjük a számlát!) De ha lenne még valaki, aki kételkednék ab­ban, hogy ez így van, az olvassa el nyilatkozatait két igen kiváló román államfér­fiúnak: az egyik Take .Ionescu, a konzervatív demokratikus pártnak vezére Romániában, a másik pedig Filipescu úr, aki a balkáni válság idejében felelős pozícióban volt, amennyiben tényleg a hadügyi tárcát töltötte be. Románia elsidegülésének nem a nemzetiségi kérdés mikénti kezelése az oka, hanem azok az ügyetlenségek, azok a baklövések, amelyeket diplo­máciánk elkövetett (Helyeslés balfelől.) és ezekért a baklövésekért Románia részéről benyújtott szám­lát külügyi kormányunk és az ő képviseletében gróf Czernin nekünk prezentálja kifizetés végett. (Úgy van! Úgy van! Taps a baloldalon.) (Paktum — Romániával!) Ha ez a paktum ilyen körülmények között lé­tesül, akkor az nemcsak paktum lenne a miniszter­­elnök úr és Papp György, a komité elnöke között, hanem paktum a miniszterelnök úr, a magyar ál­lam és R­ománia között is és gróf Czernin és kül­ügyi politikánk jóvoltából a nemzetiségi kérdés ke­zelésére befolyást nyerne a külügyi politika, annak révén Ausztria és Végeredményben egy külállam, Románia is. (Igaz! Úgy van­ a baloldalon.) Rakovszky István: Törökország! Polónyi Géza: Macedóniává tenne bennünket! Gróf Bethlen István: Eléret­ek-e a cél, a lel­kek megnyugvása, az egyetértés, ha a mi román­jaink tudatára fognak ébredni annak — és sajnos, már tudatára is ébredtek. —­­Úgy van! a balolda­lon.­ • - -Jaczkó Pál: Tessék lemenni! Gróf Bethlen István: ... hogy ezen koncesz­­sziókat nem a miniszterelnök úrtól kapták, hogy ezen koncessziók nem a magyar politikai élet tala­jából nőttek ki (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) és azokat Románia határozott fellépésének köszönhe­tik. (Miből oszt ajándékot az osztrák diplomácia?) Gróf Czernin nyilatkozata homlokegyenest el­­­­lenkezik azon nyilatkozatokkal, amelyeket a minisz­terelnök úr tett, ő azt mondja, hogy a külpolitika és a paktum között szoros összeköttetés van, a mi­niszterelnök úr pedig azt mondja, hogy a kettő közt semmi összefüggés sincs. Melyik az igaz? Hozzá va­gyunk, sajnos, szokva ahoz, hogy az osztrák diplo­mácia urai nem a saját ügyességük, nem a saját fellépésük erejétől és súlyától, nem a saját tapin­tatuktól várják az útjukban feltornyosuló nehézsé­geknek elhárítását, hanem a monarkia szerencsétlen viszonyaira hivatkoznak és mint máskor, úgy ezút­tal is a magyar államiság testéből kivágott aján­dékokkal akarják a saját tehetetlenségüket, a saját ügyetlenségüket palástolni. (Igaz! Úgy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Lehetetlen kritika nél­kül tűrni azt, hogy egy akkreditált követ olyan hangon merjen nyilatkozni a hazai viszonyokról,­ amint ezt gróf Czernin tette . . . Rakovszky István: Magyar miniszterelnökkel szemben! Gróf Bethlen István: ... hogy merjen olyan, hangon a magyar viszonyok jogos, vagy jogtalan voltáról, a miniszterelnök úr eljárásának helyes,­ vagy helytelen voltáról nyilatkozatot tenni. (Úgy van­ a baloldalon.) (Elégtételt!) Vagy követünk gróf Czernin s akkor mellőz­­­tassék ilyen nyilatkozatoktól tartózkodni, vagy mondjon le arról az álásról, amelyet a mi jóvol­tunkból tölt be s akkor beállhat a Skotus Viatorok és Popovics Aurélok sorába és azok sorából rákiált­, halja erre a szerencsétlen országra, hogy itt igaz­ságtalan állapotok vannak; de ameddig ennek az országnak követe, addig határozottan tiltakozunk és kikérjük magunknak, hogy ilyen hangon a mi viszonyainkról beszéljen. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőb­aloldalon.) És nem vet-e elénk világot ennek az urnák egész gondolkodásmódjára az az egy szó, amelyet odabiggyeszt, amikor a nemzeti egységünkről, a magyar nemzeti egységről beszél, amikor azt mondja, hogy az önök nemzeti eszméjét? (Nagy mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Hát, bocsána­­­­tot kérek, ezzel az egy szóval ez az úr megtagad minden közösséget a mi történelmi múltúnkkal. (Úgy van! a baloldalon.) Nem látja-e a miniszter­­elnök úr elkövetkezettnek az időt arra, hogy meg­tagadjon minden közösséget azzal az úrral? (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A következő interpellációt terjesztem elő a mi­niszterelnök úrhoz. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak (El­nök csenget.) arról, hogy Az Est című napilap ja­nuár 25-iki számában „Beszélgetés Czernin Ottokár­­ gróffal“ cím alatt egy interview jelent meg, mely-k­ben Ausztria-Magyarország bukaresti követe a­ monarkiának Romániához való viszonyáról és azon összefüggésről nyilatkozik, amely ezen viszony és a miniszterelnök úr által folytatott tárgyalások közt áll fenn. Azonosítjsa-e magát a miniszterelnök úr Czer­nin Ottokár grófnak ezen interview-ban foglalt ál­­­láspontjával? És ha nem, hajlandó-e odahatni, hogy ezen nemzeti méltóságunkat sértő, valamint állami önrendelkezési jogunkat érintő nyilatko­zatért a külügyi kormány részéről teljes reparáció adassák? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a magyaror­szági román nemzeti párt vezető férfiaival folyta­tott tárgyalásokat abbahagyni, vagy legalább addig függőben tartani, amíg a monarkiának Romániá­hoz való külpolitikai viszonya teljesen nem tisz­­táztatik. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon, a szónokot számosan üdvöz­­lik.) - Tisza válasza Gróf Tisza István miniszterelnök: Mindenek­­előtt meg kell jegyeznem, hogy igen kényes dolog­nak­­tartom azt, ha valamely állam diplomáciai megbízottja egyáltalán interjúkat ad, egyáltalán a sajtó előtt nyilatkozik. Különösen kényesnek tar­tom akkor, ha ennek a nyilatkozatnak tartalma olyan belügyi kérdése a megbízó államnak, amely belügyi kérdés a viszonyoknál fogva közelről érinti annak az államnak a közvéleményét is, amely ál­lamnál az illető akreditálva van. (A korrekt, a legális, a drága Cernin) Én tehát sajnálatomat kell, hogy kifejezzem azon, hogy az interjú egyáltalán létrejött, sajnála­tomat fejezném ki még akkor is, ha annak tartal­mával egyetérthetnék. De természetesen hatvá­nyozza sajnálkozásomat az a körülmény, hogy az interjú tartalmának lényeges részével szemben is lényeges észrevételeim és kifogásaim vannak. En­nek a kijelentésnek megtételétől nem tarthat visz­­sza, csak fokozhatja sajnálatomat az a körülmény, hogy Czernin Ottokár gróf személye iránt igen messzemenő rokonszenvvel, nagyrabecsüléssel, sőt hozzáteszem, intencióinak lojalitásába és korrekt­ségébe vetett teljes bizalommal is viseltetem. (De­rültség a baloldalon.) Rakovszky István: A cukkerli megvan! Gróf Tisza István miniszterelnök: Azóta, mióta Czernin gróf jelenlegi állomáshelyére kine­veztetett, a dolog természeténél fogva volt alkal­mam ismételten érintkezésbe lépni vele. Egyúttal konstatálhatom azt, ami nem újság a Ház t. tag­jaira nézve, hogy a mi egyéni nézeteink közt sok tekintetben talán áthidalhatatlan úr is mutatkozik, de másrészről konstatálhatom azt is, hogy hivatá­sát, feladatát, mint a dualisztikus monarkia kép­viselője, a legkorrek­tebb módon fogja fel és kí­vánja teljesíteni. Holló Lajos: Ez a tárgyi bizonyíték.

Next