Pesti Napló, 1914. március (65. évfolyam, 52-77. szám)

1914-03-01 / 52. szám

2 Ladás'Cot, vasárnap ,--------------------------------------------------------------—-—’■"■" -'— -t is inkább egyéni hajlamnak lehet a dolga. Talán ezeknek a férfiaknak valamivel jobb kondícióban van a lelkiismeretük. Ám minek tűrjön a munkái- sport privilégiumokat, holott hatalmában van válogatás nélkül mindenkitől "eltávolítani saját bűnei Meduzafejének "álomrontó látását? A Zselénszkyek, Tiszák és Lukácsok szenvedőtársai tehát most már felléllegzenek, összezúzták a tükröt, leszúrták rossz cselekedeteiknek körülöttük lebegő kísérteteit, rátérdepeltek a lidércre, mely álmatlan éjszakákon a mellüketszokta szorongatni. A sajtó nem fogja többé ezer torokból feléjük harsogni hegyen-bércen felcsendülő visszhanggal az idegbontó szózatot: bűnös vagy! Most még csak az kell, hogy a testükből is ki tudják tépni a bennök a szunnyadó lelkiismeretnek elrejtőzködött maradványait, — akkor aztán egészen nyugodtan alkotnak. ^VVVwVwVWVV^VwVvVvVV\A.VVV\AVVWl Budapest, február 28. Dalnok — államtitkár — képviselőjelölt. Rosenberg Gyula halálával megüresedett abrudbányai mandátumra a munkapárti választók az újonnan kinevezett kereskedelmi államtitkárt, Vargha Gyulát jelölik. Az államtitkárhoz vasárnap küldöttség jön Budapestre, ahogy a jelöltséget felajánlja. Vargha Gyula különben tegnap már elfoglalta hivatalát. Ellenzéki pártértekezletek. A függetlenségi párt vasárnap este hat órakor pártértekezletet tart. Az értekezletet megelőzően fél hat órakor az elnöki tanács tart megbeszélést. — Az alkotmánypárt ugyancsak vasárnap, este hét órakor saját közhelyiségében értekezletet tart. — Értekezlete lesz vasárnap a néppártnak is. Feloszlatják a tiroli tartománygyülést. Bécsből táviratozzak. A „Wiener Zeitung“ császári pátenst közöl, amely elrendeli a tiroli tartománygyülés feloszlatását és az uj választások kiírását. A feloszlatás azért történik meg idő előtt, hogy az uj választási rend alapján a választások mihamarább keresztülvitessenek engembe, amelyet ingem alatt viseltem. Jól hajtanak az irodalmi agarak, mondogattam, Aigner Lajos műveimet felvette a zöld könyvtárba s innen származtak Mária tallérjai.) Nagyon szerelmes lehettem az aranymivesnőbe, hogy néhány darab aranyat olykor csakugyan gondjaira bíztam. Estella, — bár igen vagyonos úrnő volt, — gyermekes boldogsággal csókolta meg a pénzeket és könnybeborult szemmel mondogatta, hogy sorsa szerelmem révén akkor is biztosítva volna, ha történetesen szelek születik. — Ugye bár, te eltartanál engem? — Iia felcsattanó boldogsággal. — Hisz ated vagyok! A kitartott rongy kedvesedok. Utcalánya, lovaskatonák csizmatalpú nétdombok virága vagyok. De te eltartaszom, így örvendezett a gazdag és tiszteletre-' Itó Estella aranyainak, amelyek századré- t sem tették ki azon nagyobb összegnek, mlylyel ő a nyár folyamán megajándéko- A titkos helyre dugott harisnyába boldogogtalansággal eregette újabb aranyaimat már nem messzire volt a nap, midőn azbegyűjt pénzösszegen tekintélyes síremléket ,lehet boldogult édesanyám sírja felett a budai régi temetőben. A frank úr megjelenése aztán végét vetette játékszerencsémnek. Olyan bajsza volt, mint a muskétásnak lehetett a Dumas regényében és nyugodt mosolylyal ajkán úgy dobta a labdát, mint maga az ördög. Addigi jólétemnek egyszerre vége volt, éjjelente gyilkosságra, rablásra gondoltam sétáimban a csendes pesti utcákon, midőn fillér nélkül elhagytam a kávéházat, másnap francia fodrászomat sem tudtam fizetni és a Sasban adós maradtam ebédem árával. Champagne borát nem nyitották ki "koromhoz és nefelejcseket sem küldhet Potemkin ? Azt hisszük, régi ismerősre bukkanunk a Potemkin, a lázadó orosz hadihajónak abban a matrózában, akit állítólag elfogtak Bukarestben debreceni bombavető gyanánt. Ismerősünk az egész rend, társadalmi osztály, mely újkeletű tradicióit is oly híven őrzi. A lázadó tengerészek történelmi nevezetességű esete, menekülése és Romániában való megtelepülése óta ugyanis nem volt olyan szövevényesebb bűnügy, melynek tetteseit a Potemkin-matrózok között ne keresték volna, ha a szálak valahogyan Romániába vezettek. Főként politikai színezetű támadások, merényletek, terrorista cselekedetek végrehajtásában okvetlenül kellett Potemkin-matróznak szerepelnie, s annyi egykori lázadó letartóztatásáról olvastunk már különböző alkalmakkor, hogy már mindnyájan börtönben ülnének, ha megbízhatóak volnának ezek a hírek. Úgy látszik azonban, még mindig szabadon jár közülük néhány s egyikük volna a debreceni merénylő. Lehet, hogy igaz. Bugarszky Katalin esetében is nyilvánvaló volt ugyan, hogy semmi köze a merénylethez, de kár lett volna ezt előre hangoztatni, mert helyes, ha egy nagyszabású nyomozás a legvalószínűtlenebb feltevések iránt is érdeklődik. Tehát nincs kizárva, hogy valóban Potemkin-matróz küldötte Debrecenbe a bombát. E pillanatban azonban az látszik valószínűnek, hogy valamely Romániában élő, de orosz és mindenre elszánt terrorista felé nem annyira a tények, mint inkább a nyomozó hatóságok vágya irányítja a figyelmet. A Potemkin regénye abban a kombinációban szerepel, hogy összeköttetésben állott gróf Bobrinszkivel, aki Máramarosszigetről való hazautaztában tárgyalt volna vele. A debreceni tragédia bonyodalmának ilyen kibogozása kívánatos volna a románok számára, akiket nem lehetne ugyan felelőssé tenni egy ember nihilista gaztettéért, de épp oly kevéssé lehetne a tömegek gyűlölködésétől mentesíteni. Még kívánatosabb volna azonban az orosz kéz működésének leleplezése a magyar és az osztrák félteni minden nap imádott asszonyomnak. Az előkelő gavallérból nyomorult koldus lett, aki teljesen pénztelenül ődöngött a főváros utcáin. Estella már megrendelte a sírkövét egy híres szobrásznál és kérte, hogy egészíteném ki a harisnya tartalmát újabb aranyakkal. Egy estén, midőn zálogba vetett amulettemért kapott összeg is elúszott a császárnál, csúf fergeteges idő fogadott az utcán, hozzá szokás szerint pénz nélkül léptem ki az éjféli órában. Az utóbbi időben soha sem voltam éhes, vagy szomjas. Most mindkét érzés kínozott, holott vacsorára meglehetős jó étvágygyal fogyasztottam egy kakast a Csigerszkyféle pincében. A borbély tányérok zörögtek a szélben, mint Don Gunárosz verseiben és kegyetlen hideg áramlott a Duna felől. Ekkor eszembe jutott a harisnya, amelybe Estella aranyaimat eldugdosta. Egyszer véletlenül meglestem a titkos helyet a szekrényben, hol a harisnya az aranyműves úr tudtán kívül lakott. S ah, már sokszor leírták a regényekben a hasonló lelki állapotokat. Az esőcsatornán felkúsztam az aranymivesék erkélyére, mély csen volt Pesten mindenfelé. Az ablakot benyomtam és a kulcsot megfordítottam. Szinte önkívületben feszítettem fel zsebkésemmel a régi szekrény ajtaját az ebédlőben, néhány pillanat múlva birtokomban volt a harisnya. Aztán nyugodtan, lelkiismeretfurdalás nélkül siettem vissza a Török Császárba, hol reggelig játszottam. Midőn ágyamban felébredtem, az aranymivesné állott szobámban. Egyik kezében az imakönyv — amint a vasárnapi miséről jött — a másikban a megtalált üres harisnya. Az arcán végtelen bánat... — Estella! — kiáltottam kétségbeesve. De ő csendesen eltávozott. Gyönge gyöngy virágillat maradt utána, tőbbség számára. Mikor a gyanakvás, eltekeskedés különböző oldalról sugárzik egyre akkor — ilyen nehéz, szövevényes ügyben - tudvalevőleg csaknem mindig megtalálják kutatók azt a nyomot, melyet meg akarnak találni. Mi reméljük, hogy az igazság ki fog derülni, tekintet nélkül arra, kinek lesz kellemes. Kétségtelen azonban, hogy a Bécsből és Budapestről dirigált hatóságok szinte félelmes buzogalommal igyekeznek mostanában az Ausztria- Magyarországon folyó aknamunkát megvilágítani; a debreceni merénylettel kapcsolatosan már az első naptól kezdve emlegették az orosz kezet ; most egyenesen kapóra jön a Potemkinnek gróf Bobrisznszkivel dolgozó matróza. Bobrinszki nálunk a rutén-perben szerepelt. A rutén-pör egész politikai jelentősé- gét az orosz izgatás adja meg s egészen kétségtelen, hogy Oroszország és a monarchia benső baráti viszonya esetén ez a pör, igy, nem folyt volna le. Benső baráti viszonyról azonban szó sincs a két szomszédos birodalom között. Mi, avatatlanok, csak az ilyen feltűnő jelenségek egymás mellé tevéséből tudjuk meg, műven rideg és gyanakvással teli Bécs és Pétervár. A félreérthetetlen demonstrációk egymást követik. A legfeltűnőbb közöttük a Jandrics-testvérek bécsi kémkedési perének részletes publikálása. Soha nem volt még eset reá, hogy kémek pőréinek anyagát ilyen terjedelemben nyilvánosságra hozták volna. Tulajdonképpen a Jandrics Sándor, a kicsapott hadnagy pőréből tudjuk meg, miből áll az ilyen kisebb tehetségű és pozíció nélküli kém működése , miféle adatokat várnak tőle és mit tud szállítani. Hogy vallomását és vádiratát publikálták, az önmagában véve rendben van; helyes és tanulságos cselekedet. Sok misztikus balhitet tép szét és megérteti, hogy ezek a szegény kémek tömérdek olyan informatív munkát végeznek, mely legkevésbbé sem titkos adatokból tevődik össze s ha a szándék nem volna gonosz, legális uton is — megfelelő költséggel és fáradtsággal — meg volna szerezhető. A hadvezetőség azonban bizonyára nem a közönség informálása céljából leplezte le Jandrics munkájának minden részletét. Nem ezért íratta ki egészen szokatlan módon a tudósítás, vádirat, vallomás minden második sorában Oroszország, pláne a bécsi orosz katonai attasé nevét. Ez a tüntető bőbeszédűség a legmegdöbbentőbb szimptómák közé tartozik. Azt jelenti, hogy félelmesen igazunk volt, midőn része jelenségnek ítéltük, hogy Oroszország és Auda-Magyarország szinte egy napon határoz el a határszéli hadtestek szaporítását. Azt senti, hogy, már nem is politikai, gazdasági okot keresnek az ellentétek motiválására ; már egszerűen az érzelmi motívumok nyomulnak életbe, a kölcsönös gyűlölség és elkeseredés tombol és nyilatkozik meg minden megfontolás nélkül. Hová fog ez vezetni? Valóban gyilkos háborúban kell kitörnie annak az ellentétnek, melynek tulajdonképpeni oka, a balkáni kvalitás már megszűnt, mert a Balkán sem Orosz-országé, sem Ausztria-Magyarországé, hanem a balkáni népeké? Ez a sötét feltevés talán ma nem aktuális. De nem is indokolatlan, hiszen csak most mentünk keresztül megrendítő kül- politikai válságokon s mind a legváratlanabbul jött. Oroszország a tavasszal ismét próba- mozgósítást rendez. Ausztria-Magyarország lázas igyekezettel bizonyítgatja, hogy, egész területét behálózza az orosz akció. A Potemkinmatróz után szinte két kézzel kapnak. Igazuk van? Nem, nincs igazuk egyiküknek sem , se Bécsnek, se Pétervárnak. Csak a népnek van igaza, mely, megdöbbenéssé sózz a sótét tüne! PESTI NAPSZÓ 1914. március 1. '52. sz.