Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)

1914-07-01 / 153. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ mi. Jorna 1, n0 ez2m.T 3 Változások Bosznia kormányzatában Bilinski, Potiorek és Mandics bukása — Terstyánszkyt emlegetik katonai kormányzónak — Munkapárti legendák Tiszáról és Vojnicsról. (Saját tudósítónktól.) A szerajevói tragédia u­tán minden figyelem az uralkodó dolgozó­szobája felé fordul. Az agg uralkodó megsza­kítva isdili pihenőjét, Bécsben van, s hétfőn is, kedden is az egész napot fogadásokkal töltötte. Mindkét napon hosszas kihallgatáson je­lent meg a királynál Károly Ferenc József ki­rályi herceg, a trón új örököse. Udvari körök­ben jól tudják, hogy az aggastyán király fölötte szereti és kedveli unokaöccsét, a monarkia jö­vendő urát. Az uralkodó akaratából Károly Ferenc Józsefet közelebb fölmentik a debreceni 39. gyalogezred zászlóaljparancsnoki állásától, s mint ezredest őfelsége rendelkezésére osztják be. Károly Ferenc József mellé fogják beosztani Berdolff ezredest, az elhunyt trónörökös kato­nai irodájának főnökét. A hadsereg és tengerészet legfőbb felügye­lőjének hatáskörét nem töltik be. A legfőbb ka­tonai ügyekben a jövőre az uralkodó személye­sen fog intézkedni és báró Konrád Ferenc ve­zérkari főnök egyenesen neki referál. Előrelát­hatólag Frigyes és Lipót Szalvátor főhercegek katonai hatásköre a megváltozott viszonyok folytán ki fog bővülni. Ezeknél a katonai változásoknál jelentő­sebb az, ami Bosznia és Hercegovina vezetésé­ben fog történni. Bevégzett dolog, hogy lovag Bitinski Leó közös pénzügyminiszter, lovag Po­tiorek Oszkár tartomány­főnök és Mandics Mik­lós tartományi főnökhelyettes megválnak mai állásaiktól. A szerajevói golyók megölték kar­­rierjüket, s egyúttal az egész rendszert is. Az uralkodó Bitinski hétfői egy órás ki­hallgatásán már az annektált tartományok mostani kormányzati rendszerével foglalko­zott, s a jövendő intézkedések dolgában hall­gatta meg Berchtold külügyminisztert, Stürgkh osztrák miniszterelnököt és Tisza István ma­gyar miniszterelnököt. Közelebb báró Burián István király személye körüli minisztert, a volt közös pénzügyminisztert fogadja az ural­kodó. Tisza reggel érkezett Bécsbe, ahol előbb Buriánnal tárgyalt, majd Berchtolddal, Stürgkhkel, s Montenuovo főudvarmesterrel tanácskozott. Délelőtt tíz órakor a király fo­gadta kihallgatáson a miniszterelnököt, aki még délután több látogatást tett, majd este visszaérkezett Budapestre. A király a trónörököspár tragédiájának következéseit kétségtelenül le fogja vonni. A monarkia kormányzásában nagyjelentőségű változások lesznek, amelyek ki fognak hatni a magyar politikai életre is. A szerajevói gyilkos­ság mutatja, hogy a monarkia eddigi eltévesz­tett politikájáról vissza kell térni a helyes útra. Mindenekelőtt, — miként már megállapí­­tottuk, — megbukott az eddigi nemzetiségi po­litika. Ez a politika, amelynek Bilinski volt legfőbb szószólója, s amelyet nálunk Tisza is vakon követett, a délszláv gondolat támogatá­sában és a trialista eszme erősítésében állott. Ez a politika vezetett a horvát­ kérdés ismert megoldásához, Mandics Nikola tartományfő­­nökhelyettesi kinevezéséhez, s a boszniai szer­­bek szabados akcióinak tűréséhez. A nagyszerb eszme támogatásának ered­ménye a trónörökös meggyilkolása. Bitinski úgy állította be a dolgokat, mikéntha Boszniá­ban kormányzása alatt teljessé lett volna a rend és a nyugalom. A delegáció elé terjesztett jelentése, a delegációkban mondott beszédei csak úgy áradoztak e politika eredményeinek dicséretétől. Nem ismerte föl e politika vesze­delmeit s ahelyett, hogy elfojtotta volna, még növelte erejét. Bilinski politikáját követték Boszniában Varesanin, majd Potiorek is. Tévedés, hogy Bi­­linski és Potiorek között fölfogás dolgában el­lentétek lettek volna. Potiorek nem igen adott hatáskört a polgári kormányzatnak s e körül voltak súrlódások, de a politika általános irányzatában megegyeztek; a katonai s polgári kormányzat súrlódásai eredményezték azon­ban, hogy a trónörököspár szerajevói fogadá­sánál is csak katonai intézkedések történtek, a rendőrségnek azonban nem volt módja in­tézkedéseket tenni. Bitinski ezzel nem törő­dött; szentül hitte, hogy Boszniában nyugalmat és megelégedettséget teremtett. Bitinski távozása befejezett dolog s vele megy Potiorek is. Az uj közös pénzügyminisz­ter feladata lesz rendet csinálni Boszniában s erre a célra erélyes katonai kormányzót ren­delnek melléje. Az uj katonai kormányzó olyan férfiú lesz, aki távol élt a bosnyák politikai vi­szonyoktól s akinek az a jogcíme lesz állásá­hoz, hogy: erős katona. A katonai kormányzó a jövőben nem fog politizálni, hanem rendet tart. Bécsben úgy tudják, hogy elsősorban Terstyánszky Károly lovassági tábornok, bu­dapesti hadtestparancsnok­a kiszemelt arra, hogy a szerajevói konokban parancsoljon. Az új közös pénzügyminiszter feladata lesz az, hogy Boszniában s Hercegovinában erőteljesen rendet csináljon. Munkapárti poli­tikusok körében ma este arról beszéltek, hogy gróf Tisza István miniszterelnök lesz az új kö­zös pénzügyminiszter és a boszniai tartomány­­főnök helyettesének állását báró Vojnics Ist­vánnal töltik be. Ez a kombináció, amelylyel az este a munkapárti klubban foglalkoztak, már fölmerült egy ízben s most úgy hiszik, hogy az események aktuálissá tették. A munka­párton azt gondolják, hogy Tisza távozásával és Khuen-Héderváry miniszterelnökségével a magyar politikai életben is fordulat várható. Ez a kombináció aligha tekinthető más­nak, mint munkapárti hiszékenységnek. Úgy vélik, hogy Tiszát, az erőszak emberét akarják Bosznia élére állítani. Bécsben azonban éppen az események révén tudják, hogy most az okosság és a bölcs belátás politikájának kell jönnie — mindenütt. Hogy Bilinski megy, az bizonyos, de azt, hogy ki lesz az új közös pénzügyminiszter, ebben a percben alig tudhatja valaki. A várat­lan események készületlenül találták az embe­reket s időbe telik, amig a végleges változások kiformálódnak. Bosznia élére új emberek ke­rülnek s új politikai rendszernek kell kormá­nyozni a monarchát. A szerajevói esemény ta­nulságait le kell vonni s akiknek módjuk volt az utolsó két napon arra, hogy az uralkodó fölfogását tapasztalják, meggyőződhettek, hogy rövidesen új emberek lesznek a kormányzat legfőbb méltóságaiban. Bécs, június 30. Bitinski Leó közös pénzügyminisztert ő felsége kedden ismét kihallgatáson fogadta. A kihallgatás több mint egy óra hosszát tar­tott. Az audiencián ő felsége rendkívül hide­gen viselkedett a közös pénzügyminiszterrel szemben és rendkívül éles kritikával illette a bosz­nia-hercegovinai hatóságok működését, amelyeknek informálatlansága és a tényleges helyzet nem ismerése tette lehetővé a trónörö­kös-pár elleni borzalmas merényletet. Ezért a közös pénzügyminiszter is erkölcsileg felelős. A kihallgatás folyamán a király erősen kikelt a boszniai rendőrség ellen is, amelynek sej­telme sem volt a készülő összeesküvésről s da­cára annak, hogy a katonai hatóságok a szük­séges karhatalmat rendelkezésre bocsátották, nem tudtak kellően gondoskodni a trónörökös és kíséretének biztonságáról. Ha a rendőrség, a bosznia-h­ercegovinai hatóságok a szerb na­cionalista mozgalmat ismerték volna, akkor a rendőrség nem járhatott volna el olyan köny­­nyelmű­en, ahogy eljárt. Bilinski közös pénz­ügyminiszter még az audiencia folyamán be­nyújtotta a királynak lemondását, amit a ki­rály a rendkívül súlyos helyzetre való tekintet­tel nem fogadott el, de teljesen bizonyos, hogy a közös pénzügyminiszter, talán már a trón­örökös temetése után el fogja hagyni állását. Bosznia és Hercegovina kormányzatában szintén nagy változások fognak történni. Az összes vezető állásokban levő tisztviselőket le­mondatják vagy elhelyezik s helyüket újakkal töltik be. A trónörökös temetése után igen rövid időn belül ez meg fog történni. Bécs, június 30. A vzett megbízható szerajevói jelentése sze­rint ott arról beszélnek, hogy a legközelebbi időre tömeges tisztviselői nyugdíjazás várható. A monarchia válságai Gyász és közgazdaság (Saját tudósítónktól.) A szerajevói bor­zalmas események nemcsak a szíveket töltik el gyászszal és keserűséggel. Most, midőn szű­nik az első órák idegeket korbácsoló izgalma, most látni csak, milyen földrengésszerű pusz­títást okozott a gálád merénylet minden téren, közgazdasági relációkban is. Belső krízistől egyelőre nem kell tartani. De külső pozíciónk rosszabb, mint valaha volt. Mindenütt, hatá­rainkon kívül, még olyan helyeken is, ahol — mint Németországban — úgynevezett bará­taink vannak, úgy fogják fel a tragédiát, mint kifejezőjét a monarkia súlyos küzdelmeinek. A délszláv kérdés okozta ezt a véres tragédiát. A délszláv kérdés azonban az utóbbi eszten­dőkben egyik válságot a másik után okozta. Erre lehet visszavezetni súlyos gazdasági hely­zetünket, a pénzügyi pánikokat, melyek Bosznia annexiója, tehát 1908 óta megismét­lődtek. Igaz, hogy a gazdasági válság világjelen­ség. De nincs ország a földön, mely oly erősen szenvedett volna miatta, mint Ausztria és Ma­gyarország. Nincs ország, mely mindig a tűz­­vonalban állott volna, az események fejlődé­sének minden remélhető haszna nélkül. Maga az annexió, a gazdasági válságok kiinduló pontja, a legkülönbözőbb formában ártott a gazdasági világnak. Hónapokig közel állottunk a háborúhoz s ez minden vállalko­zás szünetelését, minden érték devalválását okozta. Törökország, az osztrák és a magyar export egyik legjelentékenyebb fogyasztó terü­lete, ekkor kezdett először bojkottot ellenünk, ennek hatásai még ma sem szűntek meg és soha sem fog sikerülni visszaszerezni az elve­szett és a megcsonkult piacokat. Mind e közve­tett és közvetlen károkon kívül megszámlál­hatatlan milliókat fizettünk ki az annexió miatt szükségessé vált hadi készülődésre. Az olasz-török háború látszólag sem po­litikai, sem gazdasági izgalmat nem okozott nálunk. Semlegességünket mindvégig megőriz­tük. A beavatottak azonban jól tudják, hogy­ ez idő alatt igen élénk készülődés folyt, számba vették egy olasz háború lehetőségeit, megerősítették a határt, ami ismét sok milliót vont el a gazdasági élettől. A Holla rendkívüli.

Next