Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)
1915-03-01 / 60. szám
Angol hajók pusztulása A blokád újabb angol hajók pusztulásáról, egyesek eltűnéséről hoz hírt a távíró. A blokád csöndes, egyenletes pusztító munkája folyik tovább. Ennél is fontosabb azonban az angol munkások mozgalma, amely különösen a tengerészek és az észak-kerületi bánya- és vasmunkások között, akik pedig számos hadiszert is készítenek, nagy mértékben terjed. Az angol kormány minisztertanácson foglalkozott ezzel a munkásmozgalommal, amely, úgy lehet, egy eljövendő polgárháború kezdetét jelenti. Ugyancsak minisztertanács foglalkozott az Egyesült Államok jegyzékével is. A hajózást fokozatosan bénítja, hogy azoka hollandiai tengerészek, akik eddig angolországi hajójáratokat láttak el, szintén sztrájkba léptek. Torpedólövések egy anggol hajóra Paris, február 28. A Matin jelenti Dieppeből, hogy Saint Valery-sur-Somme mellett egy angol kereskedelmi hajó torpedólövést kapott. A topSrandia hadügyminiszter a visszaesiek mellett Stockholm, február 28. A Dagblad közli az amsterdami Vaderland-ban közzétett beszélgetést, amelyet a lap egyik munkatársa Staal hollandi hadügyminiszterrel folytatott. A hadügyminiszter ezeket mondotta: — Fel kell tenni, hogy az angol nép többsége sem fogadja nagy rokonszenvvel !"Angliának azt az eljárását, amelylyel a német nép tönkretételén fáradozik. Ilyen körülményelv között ki tételezhetné azt fel, hogy a németek tűrni fogják az angolok kiéheztetési törekvéseit? Az angolok a semleges zászlókkal való visszaélésüket Nelsonnal akarják igazolni. De ha ezt teszik, hogyan merészelnek Németországnak szemrehányást tereni azért, hogy ez Belgium neutralitását megsértette. Tudvalevő ugyanis, hogy Anglia két évvel Nelson halála után szintén megsértette egy államnak, Dániának neutralitását, bombáztatta Kopenhágát és kényszerítette Dániát, hogy szolgáltassa ki flottáját. Hogy Németország az angol rendszabályok ellen szintén rendszabályokhoz fordul, az igen természetes. A semleges államokat ez nem térítheti el attól a kötelességüktől, hogy tiltakozzanak Angliának amaz eljárása ellen, hogy semleges lobogókkal akar visszaélni. Két nemzet élet-halálharcáról van itten szó. A semleges államoknak nem lehet más feladatuk, mint hogy távoltartsák magukat a küzdelemtől, de szigorúan őrködnek a felett, hogy semlegességüknek gyakorlatilag is — ha kell — érvényt szerezzenek. Aknára futott egy svéd hajó Rotterdam, február 28. Ymuidenbe tegnap a Svartpen nevű svéd gőzös érkezett, amelynek kapitánya jelentette, hogy az Északi-tengeren a hajót vagy torpedó érte, vagy aknára futott. A hajó előrészén nagy lyuk tátongott, azonban a gépek nem mondták fel a szolgálatot és a hajót sikerült a hollandi kikötőbe eljuttatni. A legénységből senki sem sérült meg. A kapitány azt hiszi, hogy a hajó német vagy angol aknára futott, mert a robbanás színhelye körül rengeteg mennyiségű döglött halat láttak. Az angol tengerész-sztrájk Berlin, február 28. A Tägliche Rundschau-nak jelentik Hágából. A Sunderlandpost szerint az angol matrózok sztrájkja sokkal nagyobb kiterjedésű, mint azt az eddigi jelentésekből hinni lehetett volna. A Tune, Humber és a Themse folyón több mint 130 hajó horgonyoz, melynek legénysége megtagadta a szolgálatot. Úgy látszik azonban — írja az angol lap — hogy a mozgalomnak nem a német tengeralattjáró hajóktól való félelem az oka, „mert az angol matróz nem szokott félni", hanem bérmozgalom okozta a sztrájkot. A matrózok ugyanis az élelmiszerek drágulása és a hajózás nagyobb veszedelme miatt magasabb béreket követelnek. Újra elveszett egy angol hajó Genf, február 28. Az angol admiralitás közli, hogy a Claymonaughton felfegyverzett kereskedelmi hajó, melynek február 3-ikán kellett volna megérkeznie, elveszettnek tekinthető. A tengeren roncsokat találtak, amelyek valószínűleg ennek a hajónak a maradványai. Azt hiszik, hogy, hajótörést szenvedett. A hajó fedélzetén húsz tengerésztiszt és kétszázhatvan matróz volt. Hollandiában is sztrájkolnak a matrózok Berlin, február 28. A hollandi hajóstársaság elhatározta, hogy elbocsátja szolgálatából az Amstelstrom gőzös legénységét, mely a hajózás mostani veszedelmei miatt nem akart Angliába hajózni. Erre a társaság összes matrózai sztrájkba léptek és kijelentették, hogy csak újabb feltételek mellett állanak ismét munkába. A hajók hadibiztosítása London, február 28. A Daily Telegraph tengeri biztosítási szakértője írja. A legutóbbi veszteségeket a biztosító intézetek ugyan a hadibiztosítás szükséges kísérő jelenségeinek tekintik, a díjtételek azonban tegnap határozottan magasabbak voltak, különösen azokra a szállítmányokra, melyek Londonba, a keleti part kikötőibe, Franciaország északi kikötőibe vannak rendelve. Newyork, február 28. A hadibiztosítási iroda a Londonba, Liverpoolba és Glasgowba irányított szállítmányok biztosítási díját 9%-ról 1%-ra emelte. A hajók biztosítási tétele az oda- és visszautazásra Németországba induló hajóknál az oda- és visszautazásra 4—6%. Németországba szóló árukért, amelyek nem hadisugárak, 3—5% a biztosítási díj. A Dácia sorsa Berlin, február 28. A B. Z. am Mittag jelenti Amsterdamból, hogy egy francia cirkáló a Dácia gyapotszál A kárpáti törvonal mögött Egy orosz tiszt naplójából A Pesti Napló kiküldött munkatársától Kárpáti harctér, február 28. A kárpáti harctér keleti tűzvonalában a szefid hajlású . . . . i dombok mentén egymás mellett több lakó falu állott, melyek évtizedeken átősi csendben élték színtelen életüket. A vidék különösen kegyurára, a szótalan, szomorú báróra volt roppant büszke. Egy patinás, karcsú kupolájú kastélyban lakott a borongós úr. A régi rezidencia ajtai csak ritkán nyíltak meg, de néhány héttel ezelőtt, amikor a háború szele már nagyon csapdosta ezt a járást, egyszerre furcsa élet kerekedett bene és a hangtalan bárónak éppen ugy menetülni kellett, mint a plebejusnak a rozzantviskóból. Hamarosan előálltak a zörgő kordék, aponyvás szekerek, a törött targoncák és egyébjárművek, hogy jól felpakolva útnak induljanak a biztosabb vidék felé. A község egyszerre expornált stratégiai ponttá lépett elő és civilemberekesnek menni kellett még a tájékáról is. A kastély előtt sok kocsi állott, mivel sokat alva harl menteni. Egész nap csomagoltak a jámbor felvidékiek és egész nap imádkoztak. Mire a falu kiürült, a község mellett már megszólaltaka fegyverek. A menekülök még ki se értek a község innenső hatájából, a túlsó oldalra már csapkodott a halált osztogató gépfegyver és az ágyuk már bömböltek ... az ellenséges hadak közeledésétől dübörgött a föld. Mire beállott az éjszaka, a vidék ellenség kezébe került . . . * Az orosz ütegek a keleti Beszkidek Gehelye és Vereticse platóin ágyazták be magukat. A tűzvonalba eső községek nagyon sokat szenvedtek. Csupán néhány ember maradt a falvakban, melyek felett egész nap zúgtak a srapnellek, a gránátok. Még a lakásokban is veszélyes volt a tartózkodás. Az ottmaradt polgárság kivonult a házakból, pincékbe és a hegyek lejtőibe vájt üregekben keresett menedéket. — Ó, bozse nás, bozse nás! Cs . Iszusze laszkavij, színe Davidov, pomiluj nász! — kiáltották a jámbor emberek, ami magyarul annyit tesz, hogy Ó, Istenem, Istenem, Ó,édes Jézusunk könyörült rajtunk. Az oroszok már benn voltak a községben, tüzéreink azonban még mindig működtek és mihelyt a faluban feltűnt egy-egy ellenséges csoport, azonnal lecsapott közéjük a magyar gránát. Az oroszok éjszakára nem mertek lemenni a néhány ember lakta faluba, mert féltek, hogy halomra lövik őket. Az egyik orosz katona végre azt ajánlotta, hogy kísérjék csak figyelemmel a községben a házakat, minden zsidó lakást kutassanak át, mert e házak egyikéből botosan telefon vezet az ütegek állásaihoz. Átkutatták a falut, de élve onnan egy ember se került vissza. Járom az ellenségtől megtisztított szomorú vidéket. Az emberek sokat beszélnek a néma báróról, kinek kastélyát összelövöldözték az oroszok s a nagy, cirádás termekből minden értékes holmit elvittek. A falu kegyura azonban a sok finom holmiért, a ritka képekért, a vázákért és egyéb ilyen értékes dolgokért kapott valamit cserébe is. A kastély ideiglenes ura, valami főrangú orosz tiszt ott felejtette írásait, leveleit és saplójegyzeteit. Végigmentem a falun, az emberek elsírták nyomorúságukat, az oroszok mindenüket elvitték, a bútoraikat feltüzelték, szobáikat istállónak rendezték be, az üzleteket kirabolták és az épületeket megrongálták. Elmondották alig eltérő változatban, amit már annyiszor hallottunk és amit már annyiszor megírtunk. Látogatást tettem a kastélyban is, melynek ura szívesen fogadott és mint történelmi dokumentumot szedte elő a már magyarra fordított orosz írásokat. Kezembe vettem a tiszt finom noteszét. Az első dátum: szeptember 30. — Anna, kis bolondos drága Annám — mondja a napló — már ősz van és hidegek az éjszakák. Ma igen nagy utat tettem. Egy magaslatot kellett megmásznunk. Fáradt voltam és kimerült, nem bírtam a hegyre felmenni Anna, ki most talán már más ember nyaka köré fonod puha fehér kezed, Anna, te ezen a napon talán vígan korzóztál ée én egy municiós kftcsidaceká- PESTI NAPLÓ WIS mfrdits I. 3 Az angol munkásmozgalom London, február 28. A Daily Telegraph parlamenti tudósítója írja: Az észak-angliai munkáskörök mozgolódása az alsóház mindkét pártjában aggodalmakat kelt. Sokan csodálkoznak, hogy ilyen kritikus pillanatban százezer munkás sztrájkjától kell tartani. Bowerman, a Trade Union titkára az alsóház tegnapi ülésén azt a nézetét fejezte ki, hogy az Asquith György vezetése alatt legutóbb szervezett kormánybizottság képes lesz a felmerült nézetkülönbségeket elintézni. Bowerman szerint a munkások érdekeit legjobban úgy lehet érvényesíteni, ha a munkaadóikkal való viszályok dolgában ilyen bizottság döntene. Mindezekben a viszályokban a közvélemény olyan tényező, amelynek figyelme, kívül hagyása nem volna okos dolog. London, február 28. A Times jelentése szerint a kormány a Clyde kerület sztrájkolóihoz ultimátumfélét intézett, amenyiben Asquith Györgyhöz, a műszaki és hajóépítési vállalatokban alkalmazott munkások központi bizottsága elnökéhez intézett levelében felszólítja a munkásokat, hogy hétfőn álljanak munkába, mert sztrájkjuk fontos hadiszállításokat késleltet. A munka újból való megkezdése után a vitás kérdéseket döntőbíróság elé utalja. A kormány ily módon akarta a döntést kezébe venni. A munkásvezérek a kormány lépése miatt aggódnak, mert egyáltalában nem bizonyos, várjon a sztrájkolók engedelmeskednek-e az ultimátumnak. A munkaadók a dolgok át alakulásában ez egyetlen kivezett utat látják, amely a kormánynak rendelkezésére áll.