Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)

1915-03-01 / 60. szám

Angol hajók pusztulása A blokád újabb angol hajók pusztulásáról, egyesek eltűnéséről hoz hírt a távíró. A blokád csön­des, egyenletes pusztító munkája folyik to­vább. Ennél is fontosabb azonban az angol munkások mozgalma, amely különösen a tengerészek és az észak-kerületi bánya- és vasmunkások között, akik pedig számos hadiszert is készítenek, nagy mértékben ter­jed. Az angol kormány minisztertanácson foglalkozott ezzel a munkásmozgalommal, amely, úgy lehet, egy eljövendő polgárháború kezdetét jelenti. Ugyancsak minisztertanács foglalkozott az Egyesült Államok jegyzékével is. A hajózást fokozatosan bénítja, hogy azok­­a hollandiai tengerészek, akik eddig angol­országi hajójáratokat láttak el, szintén sztrájk­ba léptek. Torpedólövések egy anggol hajóra Paris, február 28. A Matin jelenti Dieppeből, hogy Saint Valery-sur-Somme mellett egy angol kereske­delmi hajó torpedólövést kapott. A topSrandia hadügyminiszter a visszaesiek mellett Stockholm, február 28. A Dagblad közli az amsterdami Vader­land-ban közzétett beszélgetést, amelyet a lap egyik munkatársa Staal hollandi hadügymi­niszterrel folytatott. A hadügyminiszter ezeket mondotta: — Fel kell tenni, hogy az angol nép többsége sem fogadja nagy rokonszenvvel !"Angliának azt az eljárását, amelylyel a né­met nép tönkretételén fáradozik. Ilyen körül­ményelv között­ ki tételezhetné azt fel, hogy a németek tűrni fogják az angolok kiéheztetési törekvéseit? Az angolok a semleges zászlókkal való visszaélésüket Nelson­nal akarják iga­zolni. De ha ezt teszik, hogyan merészelnek Németországnak szemrehányást tereni azért, hogy ez Belgium neutralitását megsértette. Tudvalevő ugyanis, hogy Anglia két évvel Nelson halála után szintén megsértette egy államnak, Dániának neutralitását, bombáz­tatta Kopenhágát és kényszerítette Dániát, hogy­ szolgáltassa ki flottáját. Hogy Németor­szág az angol rendszabályok ellen szintén rendszabályokhoz fordul, az igen természetes. A semleges államokat ez nem térítheti el attól a kötelességüktől, hogy tiltakozzanak Angliá­nak amaz eljárása ellen, hogy semleges lobo­gókkal akar visszaélni. Két nemzet élet-halál­harcáról van itten szó. A semleges államok­nak nem lehet más feladatuk, mint hogy tá­voltartsák magukat a­ küzdelemtől, de szigo­rúan őrködnek a felett, hogy semlegességük­nek gyakorlatilag is — ha kell — érvényt sze­rezzenek. Aknára futott egy svéd hajó Rotterdam, február 28. Ymuidenbe tegnap a Svartpen nevű svéd gőzös érkezett, amelynek kapitánya jelen­tette, hogy az Északi-tengeren a hajót vagy torpedó érte, vagy aknára futott. A hajó elő­részén nagy lyuk tátongott, azonban a gépek nem mondták fel a szolgálatot és a hajót sike­rült a hollandi kikötőbe eljuttatni. A legény­ségből senki sem sérült meg. A kapitány azt hiszi, hogy a hajó német vagy angol aknára futott, mert a robbanás színhelye körül ren­geteg mennyiségű döglött halat láttak. Az angol tengerész-sztrájk Berlin, február 28. A Tägliche Rundschau-nak jelentik Há­gából. A Sunderlandpost szerint az angol mat­rózok sztrájkja sokkal nagyobb kiterjedésű, mint azt az eddigi jelentésekből hinni lehetett volna. A Tune, Humber és a Themse folyón több mint 130 hajó horgonyoz, melynek le­génysége megtagadta a szolgálatot. Úgy lát­szik azonban — írja az angol lap — hogy a mozgalomnak nem a német tengeralattjáró hajóktól való félelem az oka, „mert az angol matróz nem szokott félni", hanem bérmozga­lom okozta a sztrájkot. A matrózok ugyanis az élelmiszerek drágulása és a hajózás na­gyobb veszedelme miatt magasabb béreket követelnek. Újra elveszett egy angol hajó Genf, február 28. Az angol admiralitás közli, hogy a Clay­monaughton felfegyverzett kereskedelmi hajó, melynek február 3-ikán kellett volna megér­keznie, elveszettnek tekinthető. A tengeren roncsokat találtak, amelyek valószínűleg ennek a hajónak a maradványai. Azt hiszik, hogy, hajótörést szenvedett. A hajó fedélzetén húsz tengerésztiszt és kétszázhatvan matróz volt. Hollandiában is sztrájkolnak a matrózok Berlin, február 28. A hollandi hajóstársaság elhatározta, hogy el­bocsátja szolgálatából az Amstelstrom gőzös le­génységét, mely a hajózás mostani veszedelmei miatt nem akart Angliába hajózni. Erre a tár­saság összes matrózai sztrájkba léptek és kijelen­tették, hogy csak újabb feltételek mellett állanak ismét munkába. A hajók hadibiztosítása London, február 28. A Daily Telegraph tengeri biztosítási szakér­tője írja. A legutóbbi veszteségeket a biztosító in­tézetek ugyan a hadibiztosítás szükséges kísérő je­lenségeinek tekintik, a díjtételek azonban tegnap határozottan magasabbak voltak, különösen azokra a szállítmányokra, melyek Londonba, a keleti part kikötőibe, Franciaország északi kikötőibe vannak rendelve. Newyork, február 28. A hadibiztosítási iroda a Londonba, Liver­poolba és Glasgowba irányított szállítmányok biz­tosítási díját 9%-ról 1%-ra emelte. A hajók biz­tosítási tétele az oda- és visszautazásra Né­metországba induló hajóknál az oda- és vissza­utazásra 4—6%. Németországba szóló árukért, amelyek nem hadi­sugárak, 3—5% a biztosítási díj. A Dácia sorsa Berlin, február 28. A B. Z. am Mittag jelenti Amsterdamból, hogy egy francia cirkáló a Dácia gyapotszál­ A kárpáti törvonal mögött Egy orosz tiszt naplójából A Pesti Napló kiküldött munkatársától Kárpáti harctér, február 28. A kárpáti harctér keleti tűzvonalában a sze­fid hajlású . . . . i dombok mentén egymás mel­lett több lakó falu állott, melyek évtizedeken át­­ősi csendben élték színtelen életüket. A vidék kü­lönösen kegyurára, a szótalan, szomorú báróra volt roppant büszke. Egy patinás, karcsú kupolájú kastélyban lakott a borongós úr. A régi reziden­cia ajtai csak ritkán nyíltak meg, de néhány hét­tel ezelőtt, amikor a háború szele már nagyon csapdosta ezt a járást, egyszerre furcsa élet kere­kedett bene és a hangtalan bárónak éppen ugy menetülni kellett, mint a plebejusnak a rozzant­­viskóból. Hamarosan előálltak a zörgő kordék, a­­ponyvás szekerek, a törött targoncák és egyéb­­járművek, hogy jól felpakolva útnak induljanak a biztosabb vidék felé. A község egyszerre expo­rnált stratégiai ponttá lépett elő és civilemberek­esnek menni kellett még a tájékáról is. A kastély előtt sok kocsi állott, mivel sokat alva h­arl menteni. Egész nap csomagoltak a jám­bor felvidékiek és egész nap imádkoztak. Mire a falu kiürült, a község mellett már megszólaltak­­a fegyverek. A menekülök még ki se értek a köz­­ség innenső hatájából, a túlsó oldalra már csap­kodott a halált osztogató gépfegyver és az ágyuk már bömböltek ... az ellenséges hadak közele­désétől dübörgött a föld. Mire beállott az éj­szaka, a vidék ellenség kezébe került . . . * Az orosz ütegek a keleti Beszkidek Ge­helye és Vereticse platóin ágyazták be magukat. A tűzvonalba eső községek nagyon sokat szen­vedtek. Csupán néhány ember maradt a falvak­ban, melyek felett egész nap zúgtak a srapnellek, a gránátok. Még a lakásokban is veszélyes volt a tartózkodás. Az ottmaradt polgárság kivonult a házakból, pincékbe és a hegyek lejtőibe vájt üre­gekben keresett menedéket. — Ó, bozse nás, bozse nás! C­s . Iszusze lasz­kavij, színe Davidov, pom­iluj nász! — kiáltották a jámbor emberek, ami magyarul annyit tesz, hogy Ó, Istenem, Istenem, Ó,­­édes Jézusunk kö­nyörült rajtunk. Az oroszok már benn voltak a köz­ségben, tüzéreink azonban még mindig mű­ködtek és mihelyt a faluban feltűnt egy-egy ellenséges csoport, azonnal lecsapott közéjük a magyar gránát. Az oroszok éjszakára nem mertek lemenni a néhány ember lakta faluba, mert féltek, hogy halomra lövik őket. Az egyik orosz katona végre azt ajánlotta, hogy kísérjék csak figyelemmel a községben a há­zakat, minden zsidó lakást kutassanak át, mert e házak egyikéből botosan telefon vezet az ütegek állásaihoz. Átkutatták a falut, de élve onnan egy ember se került vissza.­­ Járom az ellenségtől megtisztított szomorú vi­déket. Az emberek sokat beszélnek a néma báróról, kinek kastélyát összelövöldözték az oroszok s a nagy, cirádás termekből minden értékes holmit elvittek. A falu kegyura azonban a sok finom holmiért, a ritka képekért, a vázákért és egyéb ilyen érté­kes dolgokért kapott valamit cserébe is. A kas­tély ideiglenes ura, valami főrangú orosz tiszt ott felejtette írásait, leveleit és s­aplójegyzeteit. Végig­mentem a falun, az emberek elsírták nyomorúsá­gukat, az oroszok mindenüket elvitték, a bútorai­kat feltüzelték, szobáikat istállónak rendezték be, az üzleteket kirabolták és az épületeket megron­gálták. Elmondották alig eltérő változatban,­­ amit már annyiszor hallottunk és amit már annyi­szor megírtunk. Látogatást tettem a kastélyban is, melynek ura szívesen fogadott és mint történelmi dokumentumot szedte elő a már magyarra fordí­tott orosz írásokat. Kezembe vettem a tiszt finom noteszét. Az első dátum: szeptember 30. — Anna, kis bolondos drága Annám — mondja a napló — már ősz van és hidegek az éjszakák. Ma igen nagy u­tat tettem. Egy magas­latot kellett megmásznunk. Fáradt voltam és ki­merült, nem bírtam a hegyre felmenni Anna, ki most talán már más ember ny­aka köré fonod puha fehér kezed, Anna, te ezen a napon talán vígan korzóztál ée én egy municiós kftcsidaceká- PESTI NAPLÓ WIS mfrdits I. 3 Az angol munkásmozgalom London, február 28. A Daily Telegraph parlamenti tudósítója írja: Az észak-angliai munkáskörök mozgolódása az alsóház mindkét pártjában aggodalmakat kelt. So­kan csodálkoznak, hogy ilyen kritikus pillanatban százezer munkás sztrájkjától kell tartani. Bower­man, a Trade Union titkára az alsóház tegnapi ülésén azt a nézetét fejezte ki, hogy az Asquith György vezetése alatt legutóbb szervezett kormány­bizottság képes lesz a felmerült nézetkülönbsége­ket elintézni. Bowerman szerint a munkások ér­dekeit legjobban úgy lehet érvényesíteni, ha a munkaadóikkal való viszályok dolgában ilyen bi­zottság döntene. Mindezekben a viszályokban a közvélemény olyan tényező, amelynek figyelme­, kívül hagyása nem volna okos dolog. London, február 28. A Times jelen­tése szerint a kormány a Clyde kerület sztrájkolóihoz ultimátumfélét intézett, amenyiben Asquith Györgyhöz, a műszaki és hajó­építési vállalatokban alkalmazott munkások köz­ponti bizottsága elnökéhez intézett levelében fel­szólítja a munkásokat, hogy hétfőn álljanak mun­kába, mert sztrájkjuk fontos hadiszállításokat kés­leltet. A munka újból va­ló megkezdése után a vi­tás kérdéseket döntőbíróság elé utalja. A kormány ily módon akarta a döntést kezébe venni. A mun­kásvezérek a kormány lépése miatt aggódnak, mert egyáltalában nem bizonyos, várjon a sztrájkolók engedelmeskednek-e az ultimátumnak. A munka­adók a dolgok át alakulásában ez egyetlen kive­­zett­ utat látják, amely a kormánynak rendelke­zésére áll.

Next