Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)
1915-08-01 / 212. szám
3L41 Vasárnap mert az otthonvalófajta iszonyú tusában vérzik, de azért is, mert most előszörnehéz Amerikában másnak lenni, mint yankeenek, mert most először csinált Amerika nemzetiségi politikát. A magyar ember jól érezte magát az amerikai nagy szabadságban és az amerikai most gondoskodni akar róla, hogy ne legyen olyan nagy a szabadsága. Amerikában nemzetiségi politikát kezdtek csinálni és ennek az első következése az volt, hogy a magyar munkást százával dobják ki az utcára. Az amerikai kéményekből milliónyi magyar energia remegő láza, véres füstje csapott ki naponta. Istenem, milyen szükség lesz itt a háború után ezekre az emberekre! Milyen szükség lesz — nem a keserves munkával, az amerikai kapitalizmussal kötött Faust-szerződésekkel szerzett pénzükre, de a karjuk erejére, a szívük melegére, az eszük, a lelkük, a gondolatuk tüzére. Nemcsak a háborút kell szervezni, nemcsak a háborút kell előkészíteni, de a békét is és ha a háborúban megbukott az a bizonyos túlerő, annál diadalmasabban fog érvényesülni a népek békés versenyében. A mi túlerőnk Amerikában is most és milyen nagyszerű volna, milyen jöles, milyen messzelátó, milyen emberséges nemzetpolitika volna, ha már most megszerveznék az akciót, hogy amire a világháborúban az utolsó puskagolyót is kilőtték, nekünk csak inteni kell át az Óceánon, csak inteni keil, hogy mi egy nagy darab magyar történelmet megcsináltunk, most jöjjetek ti és segítsetek az új Magyarország megteremtésében. Budapest, július 31. Marosvásárhely új képviselője. Marosvásárhelyről jelentik: Marosvásárhely II. kerületének választópolgársága szombaton reggel egyhangúlag országgyűlési képviselővé választotta dr. Ugrón Gábort, az alkotmánypárt jelöltjét. A honvédelmi miniszter Bécsben, Bécsből jelentik, hogy báró Hazai Samu honvédelmi miter szombaton reggel Belitska ezredessel és Kubinyi alezredessel odaérkezett. Tárcája körébe eső ügyekről fog tárgyalásokat folytatni Bécsben. A hazajáró lélek írta: Szirti Gyula 1. Nattó Pál nem örökölt egyebet az apjáról, mint a piros galléros és hajtókás hamuszínű hálókabátját, hímzett, bojtos hálósapkáját és hosszúszárú csibukját, amelynek a tajtékja pirosra volt szíva. Nattó Pál megértette ezeknek az ereklyéknek a jelentőségét és a bennük rejlő életbölcseséget- Ezek szerint élt is negyven éves koráig. Csak épp annyit gondolkodott, amenynyi a megélhetéséhez okvetlenül szükséges volt. Legszívesebben otthon, a karosszékben csibtakozott és igyekezett lehetőleg keveset szólni a feleségéhez, akit csöndes, nyugodt természete miatt választott magának élettársul. És egyszer, mikor a földre hajolt a zsebkendője után, Nattó Pálnak a vér hirtelen az agyába tódult, kellemes szédülést érzett és a belsejében valami különös, szokatlan elváltozást. Békésen füstölt tovább rendületlenül, amikor egyszerre különös neszt hallott. — Flóra, te vagy az? — kérdezte, de nem felelt senki. — Flóra, mit csinálsz ott? — kérdezte újra, de megint nem látott senkit. Pedig valaki mégis lehetett a szobában. Tisztán hallotta, hogy valaki nyújtózik, nyöszörög. Aztán elcsitult minden. Nattó Pál érezte, hogy egyszerre oda van az, amit a földön a legtöbbre becsült, a nyugalma. Valahányszor egyedül lesz, megfog jelenni előtte a rém panaszos ajakával. Ezentúl kerülnie kell majd a békés csöndet, mert annak a méhében rejtőzik az anyöszörgő hang. — Elment! — könnyebbült meg az asszony, mikor férje eltávozott. Flórának még remegett az ajka és keze a szivéhez volt szorítva. Halálos félelmen esett át. Ha Nakó Pál életében először le tudta volna győzni lustaságát és közelebbről megvizsgálta volna a rejtélyes hangot, ami úgy megijesztette, akkor a szekrény mélyében megtalálta volna a kísértetet. De a Nattó Pál kíváncsiságának Csipkerózsikája még sokáig nem ébredt föl mély álmából. A „kísértet" már idestova öt év óta látogatta a lakást Mindig titokban, suttyomban érkezett, nem látta senki. Jött-ment, eltűnt, mint az árnyék. Az öt év alatt akárhányszor c csak hajszálon múlt, hogy föl nem fedezték. — Mi ez? — kérdezte egyszer Nattó Pál és Flóra válláról lefejtett egy fekete hajszálat. Minthogy Flóra szőke volt, Pál pedig vörös, ez csak idegen hajszál lehetett. — Miféle hosszú, fekete hajú költő jár titokban hozzád? — kérdezte tréfálkozva Pál Zürich, július 31. A „Pesti Napló" július 18-iki számában „A helyzet Oroszországban" címmel hosszasabban foglalkoztam a cári birodalom jelenlegi súlyos belső bajaival. Mintegy visszhang gyanánt erre a cikkre megérkezett ma az oroszlengyelországi szociáldemokrata szervezetek együttes forradalmi kiáltványa, amelyet szó szerint való szövegében sikerült az itteni szociáldemokrata vezetőségtől megszereznem. A kiáltvány így hangzik : Elvtársak ! Nagy események előestéjén vagyunk ! A cárizmus egy évi háború után a teljes letöretés küszöbén áll. Szétbomlik, mint rothadó hulla ! Legyőzték : nemcsak az ellenség, hanem a saját bűnös gazságai is, a feleségétől. Az asszony tréfával ütötte el a dolgot, de a szive alattomban görcsösen vonaglott. Öt esztendő alatt Flóra roppant sokat szenvedett egy férfi miatt, akit oly titokzatosan kellett rejtegetnie. Bönge Bendegúz hatalmas termetű férfi volt, akit az életben nem lehetett volna véka alá rejteni és mégis a Flóra lakásán aránytalan, hangtalan alakká, „kísértetté" zsugorodott össze. Csak tündérmesékben és szerelmi történetekben esik meg, hogy valaki elveszti testiségét és „köd előttem, köd utánam" láthatatlanná válik, mint a levegő. Száz szomszéd, ezer rossznyelvű ember kíváncsiságát kellett folyton kijátszaniok. Örökké résen kellett lenniök és talán ép azért szerették úgy egymást, Flóra és Bendegúz. A „kisértet" szíve az öt év alatt valami egészen különös szervvé változott át. Mentül több aggodalom, kockázatos percen kellett átmennie, annál jobban szerette azt az asszonyt, aki a másé volt. Néha ugyan elgondolta magában, hogy nem volna-e jobb, ha őszintén és erélyesen lépne föl, ha elválasztaná Flórát a férjétől, elvenné feleségül és akkor napfényben is mutatkozhatnék az emberek előtt azzal a nővel, akit szeretett. De mindig attól félt Bendegúz, hogy ugy jár, mint Nattó Pál és csak aféle tedd ide — tedd oda bútordarabbá lesz a házban. Az öt év leginkább Flórát viselte meg. Ő már szerette volna az őszinteséget, a nyíltságot, de nem volt meg hozzá az erélye. Nattó Pálnak a teljes tudatlansága és mozdulatlansága külömben is arra csábította, hogy ne, bolygassa meg nagyon a családi csöndes békét. Hiszen öt év óta Nattó Pál most vett észre először a lakásán idegen, titokzatos hangot, „kísértetet." . Most mind aketten, Flóra és Bendegúz a* PESTI NAPLÓ 1915. augusztus 1. A király az olasz harctéri csapatokhoz Hadsereg- és flottaparancs Oldtsszország ellen küzdő haderőimhez! Hetek óta álltak a monoklia minden részéből származó derék katonáim, nehéz küzdelemben, a számra nézve nagy túlerőben lévő ellenséggel szemben. Úgy a vezérek, mint a legénység rangra való tekintet nélkül, idős férfiak és ifjú harcosok versengenek a halált megvető bátorságban. Hegytetőkön, az úttalan Karst-vidéken és a tengeren oly tetteket hajtottatok végre, amelyek méltóak elődeitekhez, akik ugyanezen ellenség ellen harcoltak és azt legyőzték. Megsemmisítettétek ennek az ellenségnek azt a rögeszméjét, hogy a harcba vetett csapatainak tömegével könnyen betörhet szeretett hazánkba. Még mindig kemény munka vár reátok. Ha azonban ilyen kiváló és kitűnően vezetett csoladok, telve igaz lelkesedéssel, legjobb erőiket vetik latba, akkor legyűrik a legsúlyosabb feladatokat. Megoldjátok ezeket a feladatokat a nittgalok becsületére és a haza Tidvére. Hálatelt szívvel emlékezem meg fényes fegyvertényeitekről, csodálattal tekint a haza a szárazföldön és a tengereken küzdő hősies fiaikhoz és bizalommal néz felétek, a monarkia délnyugatán álló hűséges őrségre. -Bécs, 1915. julius 29. FERENC JÓZSEF s. k. A király Jenő főherceghez A hadisajtószállásról jelentik: Ö cs. és kir. apostoli felsége a következő legfelsőbb kéziratot intézte Jenő főherceg vezérezredeshez, a délnyugati fronton küzdő csapatok parancsnokához egy hadseregi- és flottaparancscsal egyfajtán: Kedves orokat,Rin, Jenő főherceg! Átadom Kedvességednek mai napon kelt hadsereg- és flottdiparancsomat és Önnek, az Olaszország ellen küzdő hősök bevált parancsnokának, a hadiékítményes elsőosztályú katolnai érdemkeresztet adományozom. Sietett ki az utcára és a levegőn kissé magához tért. Valami kellemetlenül megváltozott benne, de máris kezdett hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy ezentúl hallucinálni fog. Sok mindenféléhez kellett alkalmazkodnia az életben. Gondolta, hogy ezt is meg fogja szokni. Lám, hivatali főnöke is, aki egyike a legpedánsabb és legjózanabb embereknek, néha fényes nappal ezerszámra lát irodája padlóján nyüzsgő bogarakat, sőt néha, még be is csöngeti a szolgáját, hogy söpörje ki a százlábú férgeket — amik csak a képzeletében vannak meg— és mégsem mond le a hivataláról. Az ember mindig lehet kissé bolond, csak mások nagyon észre ne vegyék. Ebbe a gondolatba Nattó Pál bele is törődött. Amiként teljes mértékben beigazolta azt a bizalmat, amelyiket ön iránt viseltettem, amidőn a bátor harcosai fölötti parancsnokságot kezeibe adtam, ugyanúgy sikerült a maga részére biztosítani összes alárendeltjeinek feltétlen odaadását. Az ily céltudatos vezetés, kapcsolatban kiváló csapataink működésével, Isten segítségével biztosítják a végleges sikert. – Bécs, 1915. július 29. FERENC JÓZSEF s. k. Frigyes főherceg Jenő főherceghez A hadisajtószállásról jelentik: Frigyes főherceg tábornagy hadseregfőparancsnok őfelsége legutóbbi kegyelmi ténye alkalmából a következő táviratot intézte Jenő főherceg vezérezredeshez, a déli hadszintéren küzdő csapatok parancsnokához: Büszke örömmel fogadta az egész hadsereg és haditengerészet legfőbb hadurunk kegyes számit, amelyeket a monarkia délnyugati határán hűségesen őrt álló haderőkhez intézett. Megindulva üdvözlöm az összes Olaszország ellen küzdő csapatokat, bámulatos teljesítményeik ezen legfelsőbb helyről érkezett elismerése alkalmából és őszintén örvendek annak, hogy Fenségednek, mint a bátor hősök diadalmas vezérének érdemeit, az első osztályú katonai érdemkereszttel való kitüntetéssel megjutalmazva láthatom. 1915 július 30-án. Frigyes főherceg tábornagy. Az orosz-lengyelországi szociáldemokraták kiáltványa