Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)

1915-08-01 / 212. szám

3L41 Vasárnap mert az otthonvalófajta iszonyú tusában vérzik, de azért is, mert most először­­nehéz Amerikában másnak lenni, mint yankeenek, mert most először csinált Amerika nemzeti­ségi politikát. A magyar ember jól érezte magát az amerikai nagy szabadságban és az amerikai most gondoskodni akar róla, hogy ne legyen olyan nagy a szabadsága. Ameri­kában nemzetiségi politikát kezdtek csinálni és ennek az első következése az volt, hogy a magyar munkást százával dobják ki az ut­cára. Az amerikai kéményekből milliónyi magyar energia remegő láza, véres füstje csapott ki naponta. Istenem, milyen szükség lesz itt a há­ború után ezekre az emberekre! Milyen szük­ség lesz — nem a keserves munkával, az amerikai kapitalizmussal kötött Faust-szer­ződésekkel szerzett pénzükre, de a karjuk ere­jére, a szívük melegére, az eszük, a lelkük, a gondolatuk tüzére. Nemcsak a háborút kell szervezni, nemcsak a háborút kell előkészí­teni, de a békét is és ha a háborúban megbukott az a bizonyos túlerő, annál diadal­masabban fog érvényesülni a népek békés versenyében. A mi túlerőnk Amerikában is most és milyen nagyszerű volna, milyen jöles, milyen messzelátó, milyen emberséges nemzetpolitika volna, ha már most megszer­veznék az akciót, hogy amire a világháború­ban az utolsó puskagolyót is kilőtték, nekünk csak inteni kell át az Óceánon, csak inteni keil, hogy­ mi egy nagy darab magyar tör­ténelmet megcsináltunk, most jöjjetek ti és segítsetek az új Magyarország megteremté­sében. Budapest, július 31. Marosvásárhely új képviselője. Marosvásár­helyről jelentik: Marosvásárhely II. kerületének választó­polgársága szombaton reggel egyhangúlag országgyűlési képviselővé választotta dr. Ugrón Gábort, az alkotmánypárt jelöltjét. A honvédelmi miniszter Bécsben, Bécsből jelentik, hogy báró Hazai Samu honvédelmi mi­ter szombaton reggel Belitska ezredessel és Kubi­nyi alezredessel odaérkezett. Tárcája körébe eső ügyekről fog tárgyalásokat folytatni Bécsben. A hazajáró lélek írta: Szirti Gyula 1. Nattó Pál nem örökölt egyebet az apjá­ról, mint a piros galléros és hajtókás hamu­színű hálókabátját, hímzett, bojtos hálósap­káját és hosszúszárú csibukját, amelynek a tajtékja pirosra volt szíva. Nattó Pál megértette ezeknek az erek­lyéknek a jelentőségét és a bennük rejlő élet­bölcseséget- Ezek szerint élt is negyven éves koráig. Csak épp annyit gondolkodott, ameny­nyi a megélhetéséhez okvetlenül szükséges volt. Legszívesebben otthon, a karosszékben csibtakozott és igyekezett lehetőleg keveset szólni a feleségéhez, akit csöndes, nyugodt természete miatt választott magának élet­társul. És egyszer, mikor a földre hajolt a zseb­kendője után, Nattó Pálnak a vér hirtelen az agyába tódult, kellemes szédülést érzett és a belsejében valami különös, szokatlan elválto­zást. B­ékésen füstölt tovább rendületlenül, amikor egyszerre különös neszt hallott. — Flóra, te vagy az? — kérdezte, de nem felelt senki. — Flóra, mit csinálsz ott­? — kérdezte újra, de megint nem látott senkit. Pedig va­laki mégis lehetett a szobában. Tisztán hal­lotta, hogy valaki nyújtózik, nyöszörög. Aztán elcsitult minden. Nattó Pál érezte, hogy egyszerre oda van az, amit a földön a legtöbbre becsült, a nyu­galma. Valahányszor egyedül lesz, meg­­fog jelenni előtte a rém panaszos ajakával. Ezen­túl kerülnie kell majd a békés csöndet, mert annak a méhében rejtőzik az a­­­nyöszörgő hang. — Elment! — könnyebbült meg az as­szony, mikor férje eltávozott. Flórának még remegett az ajka és keze a szivéhez volt szo­rítva. Halálos félelmen esett át. Ha Nak­ó Pál életében először le tudta volna győzni lustasá­gát és közelebbről megvizsgálta volna a rejté­lyes hangot, ami úgy megijesztette, akkor a szekrény mélyében megtalálta volna a­­ kí­sértetet. De a Nattó Pál kíváncsiságának Csip­kerózsikája még sokáig nem ébredt föl mély álmából. A „kísértet" már idestova öt év óta lá­togatta a lakást Mindig titokban, suttyomban érkezett, nem látta senki. Jött-ment, eltűnt, mint az árnyék. Az öt év alatt akárhányszor c csak hajszálon múlt, hogy föl nem fedezték. — Mi ez? — kérdezte egyszer Nattó Pál és Flóra válláról lefejtett egy fekete hajszálat. Minthogy Flóra szőke volt, Pál pedig vörös, ez csak idegen hajszál lehetett. — Miféle hosszú, fekete hajú költő jár titokban hozzád? — kérdezte tréfálkozva Pál Zürich, július 31. A „Pesti Napló" július 18-iki számában „A helyzet Oroszországban" címmel hosszasabban foglalkoztam a cári birodalom jelenlegi súlyos belső bajaival. Mintegy visszhang gyanánt erre a cikkre megérkezett ma az oroszlengyelországi szo­ciáldemokrata szervezetek együttes forradalmi kiáltványa, amelyet szó szerint való szövegében si­került az itteni szociáldemokrata vezetőségtől meg­­szereznem. A kiáltvány így hangzik : Elvtársak ! Nagy események előestéjén va­gyunk ! A cárizmus egy évi háború után a tel­jes letöretés küszöbén áll. Szétbomlik, mint­­ rothadó hulla ! Legyőzték : nemcsak az ellenség,­­ hanem a saját bűnös gazságai is, a feleségétől. Az asszony tréfával ütötte el a dolgot, de a szive alattomban görcsösen vo­naglott. Öt esztendő alatt Flóra roppant sokat szenvedett egy férfi miatt, akit oly titokzato­san kellett rejtegetnie. Bönge Bendegúz hatal­­m­as termetű férfi volt, akit az életben nem lehetett volna véka alá rejteni és mégis a Flóra lakásán aránytalan, hangtalan alakká, „kísértetté" zsugorodott össze. Csak tündér­mesékben és szerelmi történetekben esik meg, hogy valaki elveszti testiségét és „köd előt­tem, köd utánam" láthatatlanná válik, mint a levegő. Száz szomszéd, ezer rossznyelvű ember kíváncsiságát kellett folyton kijátsza­niok. Örökké résen kellett lenniök és talán ép azért szerették úgy egymást, Flóra és Ben­degúz. A „kisértet" szíve az öt év alatt valami egészen különös szervvé változott át. Mentül több aggodalom, kockázatos percen kellett át­mennie, annál jobban szerette azt az asszonyt, aki a másé volt. Néha ugyan elgondolta magá­ban, hogy nem volna-e jobb, ha őszintén és erélyesen lépne föl, ha elválasztaná Flórát a férjétől, elvenné feleségül és akkor napfény­ben is mutatkozhatnék az emberek előtt azzal a nővel, akit szeretett. De mindig attól félt Bendegúz, hogy ugy jár, mint Nattó Pál és csak aféle tedd ide — tedd oda bútordarabbá lesz a házban. Az öt év leginkább Flórát viselte meg. Ő már szerette volna az őszinteséget, a nyíltsá­got, de nem volt meg hozzá az erélye. Nattó Pálnak a teljes tudatlansága és mozdulatlan­sága kü­lömben is arra csábította, hogy ne, bolygassa meg nagyon a családi csöndes bé­két. Hiszen öt év óta Nattó Pál most vett észre először a lakásán idegen, titokzatos hangot, „kísértetet." . Most mind aketten, Flóra és Bendegúz a* PESTI NAPLÓ 1915. augusztus 1. A király­­ az olasz harctéri csapatokhoz Hadsereg- és flottaparancs Oldtsszország ellen küzdő haderőimhez! Hetek óta álltak a monok­lia minden részéből származó derék katonáim, n­ehéz küzdelemben, a számra nézve nagy túlerő­ben lévő ellenséggel szemben. Úgy a vezé­rek, mint a legénység rangra való tekintet nélkül, idős férfiak és ifjú harcosok ver­sengenek a halált megvető bátorságban. Hegytetőkön, az úttalan Karst-vidéken és a tengeren oly tetteket hajtottatok végre, amelyek méltóak elődeitekhez, akik ugyan­ezen ellenség ellen harcoltak és azt le­győzték. Megsemmisítettétek ennek az ellen­ségnek azt a rögeszméjét, hogy a harcba vetett csapatainak tömegével könnyen be­törhet szeretett hazánkba. Még mindig kemény munka vár reátok. Ha azonban­ ilyen kiváló és kitűnően vezetett csoladok, telve igaz lelkesedéssel, legjobb erőiket vetik latba, akkor legyűrik a legsúlyosabb feladatokat. Megoldjátok ezeket a feladatokat a nittgalok becsületére és a haza Tidvére. Hálatelt szívvel emlékezem meg fényes fegyvertényeitekről, csodálattal tekint a haza a szárazföldön és a tengereken küzdő hősies fiaikhoz és bizalommal néz felétek, a m­onarkia délnyugatán álló hűséges őr­ségre. -Bécs, 1915. julius 29. FERENC JÓZSEF s. k. A király Jenő főherceghez A hadisajtószállásról jelentik: Ö cs. és kir. apostoli felsége a következő legfelsőbb kéziratot intézte Jenő főherceg ve­zérezredeshez, a délnyugati fronton küzdő csapatok parancsnokához egy hadseregi- és flottaparancscsal egyfajtán: Kedves or­okat,Rin, Jenő főherceg! Átadom Kedvességednek mai napon kelt hadsereg- és flottdiparancsomat és Önnek, az Olaszország ellen küzdő hősök bevált parancsnokának, a hadiékítményes első­osztályú katolnai érdemkeresztet adomá­nyozom. Sietett ki az utcára és a levegőn kissé magához tért. Valami kellemetlenül megválto­zott benne, de máris kezdett hozzászokni ah­hoz a gondolathoz, hogy ezentúl hallucinálni fog. Sok mindenféléhez kellett alkalmazkod­nia az életben. Gondolta, hogy ezt is meg fogja szokni. Lám, hivatali főnöke is, aki egyike a leg­pedánsabb és legjózanabb embereknek, néha fényes nappal ezerszámra lát irodája padlóján nyüzsgő bogarakat, sőt néha, még be is csön­geti a szolgáját, hogy söpörje ki a százlábú férgeket — amik csak a képzeletében vannak meg­­— és mégsem mond le a hivataláról. Az ember mindig lehet kissé bolond, csak mások nagyon észre ne vegyék. Ebbe a gondolatba Nattó Pál bele is törődött. Amiként teljes mértékben beigazolta azt a bizalmat, amelyiket ön iránt viseltettem, amidőn a bátor harcosai fölötti parancs­nokságot kezeibe adtam, ugyanúgy sikerült a maga részére biztosítani összes aláren­­deltjeinek feltétlen odaadását. Az ily céltudatos vezetés, kapcsolatban kiváló csapataink működésével, Isten se­gítségével biztosítják a végleges sikert. – Bécs, 1915. július 29. FERENC JÓZSEF s. k. Frigyes főherceg Jenő főherceghez A hadisajtószállásról jelentik: Frigyes főherceg tábornagy hadseregfőparancsnok őfelsége legutóbbi kegyelmi ténye alkalmából a következő táviratot intézte Jenő főherceg vezérezredeshez, a déli had­szintéren küzdő csapatok parancsnokához: Büszke örömmel fogadta az egész hadsereg és haditengerészet legfőbb hadurunk kegyes szá­mit, amelyeket a monarkia délnyugati határán hűségesen őrt álló haderőkhez intézett. Megin­dulva üdvözlöm az összes Olaszország ellen küzdő csapatokat, bámulatos teljesítményeik ezen legfelsőbb helyről érkezett elismerése alkalmá­ból és őszintén örvendek annak, hogy Fenséged­nek, mint a bátor hősök diadalmas vezérének érdemeit, az első osztályú katonai érdemkereszt­tel való kitüntetéssel megjutalmazva láthatom. 1915 július 30-án. Frigyes főherceg tábornagy. Az orosz-lengyelországi szociáldemokraták kiált­ványa

Next