Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)

1915-12-01 / 335. szám

3 Szerda ! A most folyó negyedik görzi csata már nem a számító hadvezér, hanem a mindenkit s terrorizáló olasz politika műve. Az angol stratégia kezdte itt meg munkáját olasz vér­rel. Cadorna olasz fővezér utolsó erőpróbája folyik és hat hónap hibás stratégiájának a kimúlás előtti halálküzdelme ez. Most minden áldozat kevés lesz, kevés maga az egész olasz hadsereg is. Most már csak az fog következ­hetni, hogy Cadorna maga vezesse magasra tartott zászlóval a kezében a rohamot St. Mi­chele ellen, mert többet harcba vetni a buda­pesti és nagyváradi honvédezredek ellen a helyszűke miatt igazán nem lehet.­­ Az olasz vezérkar jelentése November 29. A Popena-völgyében (Rienz) egy osztagunk Schluderbachtól nyugatra, a Ma­rogna-hídnál­­ megtámadta és elpusztította az ellenségnek egy kisebb védművét. A Kra-szakaszon csapataink tegnap megújították támadásaikat a Mrzli Vrh és a Vedil­ meredek lejtői ellen. Elkese­redett, változó szerencsével folyt harcok után erős ellenséges állások birtokunkban maradtak. Tüzér­ségünk pontos tüze három gépfegyvert elpusztí­tott. A Görztől és­zaknyugatra levő magaslatokon az ellenség óriási erősítések érkezte után egész na­pon át heves ellentámadásokat intézett, miközben néhány ponton sikerült új lövészárkáinkba beha­tolnia, de heves kézitusában visszavetettük. A Karszt fensikon csapataink a Monte San Mich­ele északi lejtői hosszában és San Martino felé erő­teljes támadást intéztek és lövészárkokat foglaltak el. E harcokban 702 foglyot ejtettünk, köztük 15 tisztet, azonkívül négy gépfegyvert és nagymeny­nyiségű hadiszert zsákmányoltunk. Budapest, november 30. — Vilmos császár a birodalmi kancellár szü­letésnapjára, Berlinből jelentik. A birodalmi kan­cellár születésnapja alkalmából számos üdvözlést kapott. Vilmos császár értékes vázával ajándékozta meg és a következő táviratot küldte a kancel­lárhoz : — Gratulálok önnek kedves Bethman­nom szivemből mai születésenapjához, amelyet most már másodízben sajnos a háborúban ül meg. Ön e nehéz időben hű és kipróbált táma­szom volt, akinek sikerei őszinte szerencse­kívánataimat épp annyira megérdemlik, mint azokat ellenségeink irigylik és aminőket a gondviselés adjon meg Önnek következő élet­évében is. A császár és birodalom javára és övéi büszke örömére..Ez az őszinte kívánsága hálás császárjának és királyának. Vilmos I. R. — Ugy tartja kezében a vén gaz a puskát, mint Páduai Szent Antal a liliomot és mégis olyan biztos a lövése, hogy tűzben esik a vad előtte. Lapockán lövi meg az ugró őzet is, s morgott bosszúsan a főtisztelendő, mikor néha az öreg Dzsánó viselt dolgairól folyt a beszéd. A plébánosunkról a káplánunkra is át­származott a Dzsánó iránt táplált jogos ellen­érzés. Hetekig, hónapokig nyomozott a vén cigány után. Nem egy éjszakát áldozott fel a káplán, hogy bű­nön érje őt. Meg is orrolt a kellemetlen ellenőrzésért a megátalkodott műre. — Tu szinyal jekh­ergyánó rablóró . . . Gonosz legényke maga!... Irigyli a szegény cigánytól még a napfényt is, — duzzogott, mi­kor a káplán egy szeptemberi holdfényes éj­szakán lefülelte a kukoricások mellett terülő bükkönyön. — Följelentelek vén tolvaj. Becsuknak. Nem volt még elég a büntetésből? Miért nem folytatod inkább a becsületes kovácsmestersé­get? Nem puska, hanem patkó való a te ke­zedbe, — pattogott a káplán úr. — Patkó? Nehéz nékem már a kalapács... Vén vagyok... Nem csinálok én már több patkót... Maholnap magam fogok majd el­patkolni ..." Nem érek én már több kakuk­szót... Már várakozik is reám a böngeszkére a pokolban a tüzes vasvillával, — nyöszörgött Dzsánó és villogó szemmel méregette a káp­lánt, aki elvette tőle a kotyogós flintácskát. A következő héten megint csak megszó­lalt Dzsánó puskája az akácosban. Megint csak szerzett valahol fegyvert. Megrögzött szokásához híven pusztította is a vadat. De óvatos volt a vén kópé. Sosem tévesztette szem elől, hogy az erdőnek füle van, a mező­nek szeme van. 2. Eljött a karácsony borzos szakállával... Elszakadt a csizmám, nem győzöm kapcával ... — szavalták karácsony szombatján a gyerekek a vidám rigmusokat a füstölgő há­zikók ereszetei alatt. A pógárok ezt a napot, a szent vigiliát megböjtölik. Nem esznek húst. Délben len­cseleves és mákos bobájka az ebéd, az éjféli mise után aztán kocsonya a trakta. A plébánosunk egymagában üldögél a szemeskályha mellett. Az ünnepi prédikációt tanulja és rövid-hosszu időközökben egyet­kettőt hörpint a borocskából. Hiszen, az em­ber csak egyszer él és az évek elsuhannak, hát föl kell használni a karácsonyi hangula­tokat ... A káplán a szomszédos faluba gyalogolt, hogy egy haldoklót a­viatrcum­mal ellásson a hosszú útra. Tartós hideg és magas hóállás volt azon a télen. Minden csupa fehér, fehér. Csak az északi szélnek fekvő csürhejáráson lehetett látni egy-egy rozsdás foltot, ahol aprósza­kállu, szikes füvek aszalódtak. A délelőtt még napos,, fényes volt. Szinte káprázott a sárgás világításban a billió és billió kasadó. . . Ott, ahol a Kigyóspatak a gerebre fox.­Amsterdam, november 30. Vasics ezredes a prizrendi frontról Duraz­zon át azt táviratozza a szerb kormánynak, hogy Szkutariba szándékozik menni. A szerb hadsereg azokat a szorosokat védi, amelyek összeköttetést alkotnak a koszovói síkság és Prizrend közt. Az állásokból való visszavonu­lást a hajdani szerb-török határ mentén rend­ben és aránylag kevés veszteséggel hajtják végre. A koszovói síkságon több ezer menekülőt hagytak hátra. A Szkutariba és Durazzóba való visszavonulás elhatározott dolog. Az elő­védek Ljunikulánál már át is vonultak az al­­bán határon. Amit tüzérségi anyagból maguk-o­kai nem hurcolhattak, azt megsemmisítették. Vasics ezredes továbbá kijelenti, hogy, minden reményt feladott Monasztir megmen­tése tekintetében. dúl, a hideg nem tudott megbirkózni a víz­zel. A gerebnél nem fagyott be a sebesen folyó patakvíz. Néhány tőkeruca himbálód­zik a fodros víztükrön. A parton egy vén égerfa sudarán lesi is a galambász-sólyom a kacsatársaságot. A távolban a magános ha­tárfa koronáján a szárnyasvilág vérszopója, egy ölv tollászkodik. A mély földszakadék bogyós bokrain fenyvesmadarak röpködnek, a hervadt haraszton pedig feketerigó ugrál és hallatja halk takktakkolását. A berekben szerelmi kirándulásokra készülődő róka set­tenkedik. A délután már ködös volt. Lomha pely­hekben a hó is hulldogált. A köd olyan vas­tagon ereszkedett, hogy négy órakor már egészen sötét volt. A faluban mindenki tető alatt volt. Egyetlen élő lelket sem lehetett látni a me­zőségen. Azaz csak egyetlen egyet lehetett látni. Egy rongyos szürgubába burkolt alak töri a térdig érő havat a Berekaljon. Nehéz varjúcsizmáiban izzadva viaskodik a süppedő hóval. Apró szemeivel izgalmasan vizsgáló­dik a szűzfehér lepelen, mert hát legjobb ve­zető eb a friss hó. Ki lehetne másvalaki ez a sötétségtől, vad magánytól, dermesztő hidegtől vissza nem rettenő ember, ha nem a vén Dzsánó .­­­­ Mi őneki a karácsonyest szent m­iszti­kuma, mikor arról van szó, hogy most za­vartalanul garázdálkodh­atik a síkon, lapá­lyon és a pagony ölén? . ? . A legendák szerint ezen az éjszakán PESTI NAPLÓ 1915. december 1. Krcsevó és Krusevó elesett a bolgárok nagy győzelmei A Magyar Távirati Iroda jelenti: Pancse Dorev budapesti bolgár főkonzul a következő táviratot kapta Radoszlavov miniszterelnöktől. Hivatalos jelentés a november 28 iki hadműveletekről: Prizrend irányában csapataink to­vább üldözik a szerbeket, akik nagy ren­detlenségben vonulnak vissza Montenegró felé. A Pristina és Prizrend felé vezető út katonai tárgyakkal és hadianyaggal van tele.­Ez itt mindkét oldalán számos elhul­lott lovat és ökröt lehet látni, cserbenha­gyott automobilokat, megrongált kocsi­kat, Suhareka körül pedig jelentékeny mennyiségű felgyújtott muníciót és meg­semmisített ágyút és szekereket, amelyek mind már csak romoknak tekinthetők. Egy műszaki század összes pontonjait és hadiszerkészletét az úton hagyta. Mindez azt bizonyítja, hogy a szerb hadsereg ma­radványai nem egyebek többé bolyongó tömegeknél. E nap folyamán 2200 foglyot ejtettünk, 16 ágyút, 22 láda muníciót zsák­mányoltunk. A déli arcvonalon a hadműveletek reánk nézve kedvezően folynak. Csapa­taink 26-án elfoglalták Kicsevót, ma pe­dig Krusevót. A szerbek e területen már csak kis elszigetelt különítményekkel ope­rálnak, amelyek semmi összefüggésben nincsenek magasabb parancsnokságaik­kal. A Duna felső folyásánál operáló csa­pataink átkeltek a folyón és hatalmukba kerítették a hidakat és az utakat, amelyek Monasztir felé vezetnek. A többi arcvonalon nincs újság. Szerbiai előnyomulásunk A Pesti Napló haditudósítójától Sajtóhadiszállás, november 30. A szövetségesek előnyomulása Mon­tenegró és Albánia ellen, a téli háború minden nehézsége ellenére zavartalanul folyik. A Pribojtól Plevlje ellen hatoló Kuk-csoport, miután elérte az 1400 méter magas és teljesen behavazott hegygerincet, átkelve elérte a Pobjenik-Planinát, vala­mint Plasce hegységet. A Mitrovica­csoport Rudniknál szerb utóvédeket elfo­gott, részben pedig Ipek felé vetette vissza őket. A bolgárok átlépték az ezer méter magas mitanovac-planinai hegyfensíket és most lefelé haladnak a Drin folyó felé. Közel állnak Djakovához és Prizrendet már el is értek. •­ Lázár Miklós Szerb vereség Monasztir alatt Milano, november 30. A Corriere della Sera monasztiri jelentése szerint a legutóbbi négy napon több ezer szerb katona érkezett oda, akik dacára annak, hogy az út nehézségei és az éhezés nagyon kimerí­tette őket, nyomban védelmi állásba vonultak. A Monasztir és Prilep közti úton a szerbeket újból megverték, ugy hogy azok kénytelenek voltak a Topolcianinál tartott állásokat fel­adni. Róma, november 30. A Giornale d'Italia jelenti Athénből: Vas­sics ezredes Monasztir előtt ellenáll háromszor oly nagy bolgár seregnek és fedezi a visszavo­nulási utat Bilbassan felé. Monasztir utolsó órái A bolgár hadsereg előnyomulása

Next