Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)
1915-12-01 / 335. szám
3 Szerda ! A most folyó negyedik görzi csata már nem a számító hadvezér, hanem a mindenkit s terrorizáló olasz politika műve. Az angol stratégia kezdte itt meg munkáját olasz vérrel. Cadorna olasz fővezér utolsó erőpróbája folyik és hat hónap hibás stratégiájának a kimúlás előtti halálküzdelme ez. Most minden áldozat kevés lesz, kevés maga az egész olasz hadsereg is. Most már csak az fog következhetni, hogy Cadorna maga vezesse magasra tartott zászlóval a kezében a rohamot St. Michele ellen, mert többet harcba vetni a budapesti és nagyváradi honvédezredek ellen a helyszűke miatt igazán nem lehet. Az olasz vezérkar jelentése November 29. A Popena-völgyében (Rienz) egy osztagunk Schluderbachtól nyugatra, a Marogna-hídnál megtámadta és elpusztította az ellenségnek egy kisebb védművét. A Kra-szakaszon csapataink tegnap megújították támadásaikat a Mrzli Vrh és a Vedil meredek lejtői ellen. Elkeseredett, változó szerencsével folyt harcok után erős ellenséges állások birtokunkban maradtak. Tüzérségünk pontos tüze három gépfegyvert elpusztított. A Görztől északnyugatra levő magaslatokon az ellenség óriási erősítések érkezte után egész napon át heves ellentámadásokat intézett, miközben néhány ponton sikerült új lövészárkáinkba behatolnia, de heves kézitusában visszavetettük. A Karszt fensikon csapataink a Monte San Michele északi lejtői hosszában és San Martino felé erőteljes támadást intéztek és lövészárkokat foglaltak el. E harcokban 702 foglyot ejtettünk, köztük 15 tisztet, azonkívül négy gépfegyvert és nagymenynyiségű hadiszert zsákmányoltunk. Budapest, november 30. — Vilmos császár a birodalmi kancellár születésnapjára, Berlinből jelentik. A birodalmi kancellár születésnapja alkalmából számos üdvözlést kapott. Vilmos császár értékes vázával ajándékozta meg és a következő táviratot küldte a kancellárhoz : — Gratulálok önnek kedves Bethmannom szivemből mai születésenapjához, amelyet most már másodízben sajnos a háborúban ül meg. Ön e nehéz időben hű és kipróbált támaszom volt, akinek sikerei őszinte szerencsekívánataimat épp annyira megérdemlik, mint azokat ellenségeink irigylik és aminőket a gondviselés adjon meg Önnek következő életévében is. A császár és birodalom javára és övéi büszke örömére..Ez az őszinte kívánsága hálás császárjának és királyának. Vilmos I. R. — Ugy tartja kezében a vén gaz a puskát, mint Páduai Szent Antal a liliomot és mégis olyan biztos a lövése, hogy tűzben esik a vad előtte. Lapockán lövi meg az ugró őzet is, s morgott bosszúsan a főtisztelendő, mikor néha az öreg Dzsánó viselt dolgairól folyt a beszéd. A plébánosunkról a káplánunkra is átszármazott a Dzsánó iránt táplált jogos ellenérzés. Hetekig, hónapokig nyomozott a vén cigány után. Nem egy éjszakát áldozott fel a káplán, hogy bűnön érje őt. Meg is orrolt a kellemetlen ellenőrzésért a megátalkodott műre. — Tu szinyal jekhergyánó rablóró . . . Gonosz legényke maga!... Irigyli a szegény cigánytól még a napfényt is, — duzzogott, mikor a káplán egy szeptemberi holdfényes éjszakán lefülelte a kukoricások mellett terülő bükkönyön. — Följelentelek vén tolvaj. Becsuknak. Nem volt még elég a büntetésből? Miért nem folytatod inkább a becsületes kovácsmesterséget? Nem puska, hanem patkó való a te kezedbe, — pattogott a káplán úr. — Patkó? Nehéz nékem már a kalapács... Vén vagyok... Nem csinálok én már több patkót... Maholnap magam fogok majd elpatkolni ..." Nem érek én már több kakukszót... Már várakozik is reám a böngeszkére a pokolban a tüzes vasvillával, — nyöszörgött Dzsánó és villogó szemmel méregette a káplánt, aki elvette tőle a kotyogós flintácskát. A következő héten megint csak megszólalt Dzsánó puskája az akácosban. Megint csak szerzett valahol fegyvert. Megrögzött szokásához híven pusztította is a vadat. De óvatos volt a vén kópé. Sosem tévesztette szem elől, hogy az erdőnek füle van, a mezőnek szeme van. 2. Eljött a karácsony borzos szakállával... Elszakadt a csizmám, nem győzöm kapcával ... — szavalták karácsony szombatján a gyerekek a vidám rigmusokat a füstölgő házikók ereszetei alatt. A pógárok ezt a napot, a szent vigiliát megböjtölik. Nem esznek húst. Délben lencseleves és mákos bobájka az ebéd, az éjféli mise után aztán kocsonya a trakta. A plébánosunk egymagában üldögél a szemeskályha mellett. Az ünnepi prédikációt tanulja és rövid-hosszu időközökben egyetkettőt hörpint a borocskából. Hiszen, az ember csak egyszer él és az évek elsuhannak, hát föl kell használni a karácsonyi hangulatokat ... A káplán a szomszédos faluba gyalogolt, hogy egy haldoklót aviatrcummal ellásson a hosszú útra. Tartós hideg és magas hóállás volt azon a télen. Minden csupa fehér, fehér. Csak az északi szélnek fekvő csürhejáráson lehetett látni egy-egy rozsdás foltot, ahol aprószakállu, szikes füvek aszalódtak. A délelőtt még napos,, fényes volt. Szinte káprázott a sárgás világításban a billió és billió kasadó. . . Ott, ahol a Kigyóspatak a gerebre fox.Amsterdam, november 30. Vasics ezredes a prizrendi frontról Durazzon át azt táviratozza a szerb kormánynak, hogy Szkutariba szándékozik menni. A szerb hadsereg azokat a szorosokat védi, amelyek összeköttetést alkotnak a koszovói síkság és Prizrend közt. Az állásokból való visszavonulást a hajdani szerb-török határ mentén rendben és aránylag kevés veszteséggel hajtják végre. A koszovói síkságon több ezer menekülőt hagytak hátra. A Szkutariba és Durazzóba való visszavonulás elhatározott dolog. Az elővédek Ljunikulánál már át is vonultak az albán határon. Amit tüzérségi anyagból maguk-okai nem hurcolhattak, azt megsemmisítették. Vasics ezredes továbbá kijelenti, hogy, minden reményt feladott Monasztir megmentése tekintetében. dúl, a hideg nem tudott megbirkózni a vízzel. A gerebnél nem fagyott be a sebesen folyó patakvíz. Néhány tőkeruca himbálódzik a fodros víztükrön. A parton egy vén égerfa sudarán lesi is a galambász-sólyom a kacsatársaságot. A távolban a magános határfa koronáján a szárnyasvilág vérszopója, egy ölv tollászkodik. A mély földszakadék bogyós bokrain fenyvesmadarak röpködnek, a hervadt haraszton pedig feketerigó ugrál és hallatja halk takktakkolását. A berekben szerelmi kirándulásokra készülődő róka settenkedik. A délután már ködös volt. Lomha pelyhekben a hó is hulldogált. A köd olyan vastagon ereszkedett, hogy négy órakor már egészen sötét volt. A faluban mindenki tető alatt volt. Egyetlen élő lelket sem lehetett látni a mezőségen. Azaz csak egyetlen egyet lehetett látni. Egy rongyos szürgubába burkolt alak töri a térdig érő havat a Berekaljon. Nehéz varjúcsizmáiban izzadva viaskodik a süppedő hóval. Apró szemeivel izgalmasan vizsgálódik a szűzfehér lepelen, mert hát legjobb vezető eb a friss hó. Ki lehetne másvalaki ez a sötétségtől, vad magánytól, dermesztő hidegtől vissza nem rettenő ember, ha nem a vén Dzsánó . Mi őneki a karácsonyest szent misztikuma, mikor arról van szó, hogy most zavartalanul garázdálkodhatik a síkon, lapályon és a pagony ölén? . ? . A legendák szerint ezen az éjszakán PESTI NAPLÓ 1915. december 1. Krcsevó és Krusevó elesett a bolgárok nagy győzelmei A Magyar Távirati Iroda jelenti: Pancse Dorev budapesti bolgár főkonzul a következő táviratot kapta Radoszlavov miniszterelnöktől. Hivatalos jelentés a november 28 iki hadműveletekről: Prizrend irányában csapataink tovább üldözik a szerbeket, akik nagy rendetlenségben vonulnak vissza Montenegró felé. A Pristina és Prizrend felé vezető út katonai tárgyakkal és hadianyaggal van tele.Ez itt mindkét oldalán számos elhullott lovat és ökröt lehet látni, cserbenhagyott automobilokat, megrongált kocsikat, Suhareka körül pedig jelentékeny mennyiségű felgyújtott muníciót és megsemmisített ágyút és szekereket, amelyek mind már csak romoknak tekinthetők. Egy műszaki század összes pontonjait és hadiszerkészletét az úton hagyta. Mindez azt bizonyítja, hogy a szerb hadsereg maradványai nem egyebek többé bolyongó tömegeknél. E nap folyamán 2200 foglyot ejtettünk, 16 ágyút, 22 láda muníciót zsákmányoltunk. A déli arcvonalon a hadműveletek reánk nézve kedvezően folynak. Csapataink 26-án elfoglalták Kicsevót, ma pedig Krusevót. A szerbek e területen már csak kis elszigetelt különítményekkel operálnak, amelyek semmi összefüggésben nincsenek magasabb parancsnokságaikkal. A Duna felső folyásánál operáló csapataink átkeltek a folyón és hatalmukba kerítették a hidakat és az utakat, amelyek Monasztir felé vezetnek. A többi arcvonalon nincs újság. Szerbiai előnyomulásunk A Pesti Napló haditudósítójától Sajtóhadiszállás, november 30. A szövetségesek előnyomulása Montenegró és Albánia ellen, a téli háború minden nehézsége ellenére zavartalanul folyik. A Pribojtól Plevlje ellen hatoló Kuk-csoport, miután elérte az 1400 méter magas és teljesen behavazott hegygerincet, átkelve elérte a Pobjenik-Planinát, valamint Plasce hegységet. A Mitrovicacsoport Rudniknál szerb utóvédeket elfogott, részben pedig Ipek felé vetette vissza őket. A bolgárok átlépték az ezer méter magas mitanovac-planinai hegyfensíket és most lefelé haladnak a Drin folyó felé. Közel állnak Djakovához és Prizrendet már el is értek. • Lázár Miklós Szerb vereség Monasztir alatt Milano, november 30. A Corriere della Sera monasztiri jelentése szerint a legutóbbi négy napon több ezer szerb katona érkezett oda, akik dacára annak, hogy az út nehézségei és az éhezés nagyon kimerítette őket, nyomban védelmi állásba vonultak. A Monasztir és Prilep közti úton a szerbeket újból megverték, ugy hogy azok kénytelenek voltak a Topolcianinál tartott állásokat feladni. Róma, november 30. A Giornale d'Italia jelenti Athénből: Vassics ezredes Monasztir előtt ellenáll háromszor oly nagy bolgár seregnek és fedezi a visszavonulási utat Bilbassan felé. Monasztir utolsó órái A bolgár hadsereg előnyomulása