Pesti Napló, 1916. március (67. évfolyam, 61–91. szám)

1916-03-01 / 61. szám

, Szerös, Hága, február 29. A Times katonai szakértője a verduni csatáról következőket írja: Verdünn­él, mint sejthető, alighanem 25 német hadtest van összpontosítva. Éppen ilyen valószínű az is, hogy a német csapatok főparancsnoka Beseler tábornok. Verdinnnek a lüttichi tapasztalatok után nincsen már akkora értéke, mint az ilyen erődítményeknek addig volt. Sajnos, valószí­nűleg hamarosan megtudjuk, hogy Franciaor­szág sok emberét és ágyúját vesztette el Annyi azonban bizonyos, hogy a harcvonal biztonsága nincs veszélyeztetve. A Maas jobb­partjának elvesztése ugyan sajnálatos volna, de nem életbevágó jelentőségű. Nem tételez­hető fel, hogy a 118 német divízió közül csak­­25 venne részt ebben az offenzívában, ezért hamarosan újabb offenzíváról fogunk hallani a Champagneban. Rotterdam, február 29. A Courant jelenti Londonból. A lapok nézetei a verduni csatáról szétágaznak. Néhány lap komo­lyabbnak mondja a franciák terepveszteségét, mint a többiek. A Daily Chronicle a hivatalos je­lentésekről szólva azt írja, hogy nem tud vissza­emékezni olyan m­iugati csatára, amelyről a jelen­tések annyira ellentmondottak egymásnak és annyira különbözően ítéltettek meg. A Times vezércikkben ezt írja: Mint a fran­ciák jelentették, Douaumont erődöt a háború első hónapjaibaól leszerelték. Ágyú és legénység nem volt benne Ez a közlés épp olyan fontos, mint amilyen egyszerű. Modern erődök arra vannak itértve, hogy kelepcéi legyenek az ágyutüzelésnek, amint azt Lüt­tieh esete mutatja. Amikor Sarrail tábornok Verdun egész szakaszát megerősíteni kezdte, az ágyukat Douaumon erődből — talán más helyekről is — eltávolította és fedett állá­sokba vitette. A németek eszerint csak elhagyott falakat tal­álnak. A Times ezután megkísérli, hogy az erőd elfoglalását minden jelentőség nélkül uiának tüntesse fel. Katonai munkatársa sajná­latát fejezi ki, hogy az évszak és a terepviszonyok az oroszokat és az olaszokat még akadályozzák nyomás kifejtésében. Verdunt — írja tovább — a szövetségesek vonala egyik részének kell tekin­teni, nem pedig külön­leges várműnek. Ál­landó erődítések ebben a háborúban a nehéz tarackok na­gy ereje miatt nem jelentősek. Minden, ami eddig történt, csupán az, hogy a frontnak köny­nűen sérthető kiugró része be lett nyomva, épp ugy, amiként az más hasonló pontokon már eddig is megtörtént. Francia jelentés Délután 3 óra. Belgiumban ütegeink lö­völdözték a Steenstraateval szemben levő né­met berendezéseket. A Champagneban az ellenségnek sikerült a Navarin-farm táján (Louaintól északra) rajtaütéssel előretolt állásunk és egy mellék­árok egyes részeibe behatolnia. Verduntól észak­ig a németek részéről való heves bombáz­tatás tovább tart. A Poivre-on újabb támadási kísérlet nem történt. Tegnap este a németek ismét többször megkísérelték, hogy Douaumont falut tőlünk elragadják. Erőfeszítéseik megtörtek csapata­ink ellenállásán, melyeket a legdühösebb tá­madások sem tudtak megingatni. Douaumont erődnél, mely továbbra is szorosan körül van zárva, a helyzet változatlan. Vaus falutól északra eső terepen a harc kevésbé volt heves. A Woevreben az ellenség tegnap este és az éj folyamán élénk tevékenységet fejtett ki. Aix vasútállomása támadás és ellentáma­dás következtében ötször gazdát cserélt, de az­után a mi birtokunkban maradt. Az Aixtól délkeletre levő 255 számú magaslat ellen inté­zett támadás nem tudott minket innen elűzni. Tovább délre a Manheulles ellen intézett né­met támadás teljesen meghiusult. Tüzérsé­günk erélyesen viszonozta az ellenséges bom­bázást az egész arcvonalon. A Vogézekben több ellenséges szállást Ban de Sapt vidékén lövöldöztünk. Február 28, éjjel 11 óra. Az Argonneok­ban nehéz és tábori ütegeink lövöldözték az ellenség utánpótló útjait, különösen Cheppy erdő vidékén. Reggel a 285. magaslatnál ak­nát légberöpítettünk, és tölcsérét megszáll­tuk. A Verduntól északra elterülő vidéken mindkét tüzérség tevékenysége még mindig igen élénk volt, a Maastól nyugatra elterülő szakasz kivételével, ahol az ellenséges lövöl­dözés bizonyos csökkenése volt észlelhető. A németek a nap folyamán több részleges tá­madást kíséreltek meg, amelyeket tüzelésünk és ellentámadásaink visszautasítottak Külö­nösen a Douaumonttól nyugatra folyt ember­ember elleni harc. Az ellenséget elűztük egy kis erősség­ből, amelyben elhelyezkedni tudott. A Woevreben Fresnes elleni két támadás teljesen meghiusult. Lotharingiában tüzérsé­günk Reillon, Donevre és Badonweiler sza­kaszon igen serény volt. Belgium. Február 28. Az egész arcvona­lon csekély erejű kölcsönös tüzelés. Anglia. Február 28. Tegnap este a néme­tek kisebb támadását Alberttől délnyugatra visszavertük. Az ellenség a Labasée-csatornától délre aknát robbantott, amely lövészárkainkat kissé megrongálta. Ma tüzérségi tevékenység Auberstnél és az Ypern-Comines csatorna mentén. Franciaopsseágttal szünetel a táviró-összeköttetés Genf, február 29. Franciaországnak a külfölddel való táv­iróösszeköttetése tegnapelőtt óta teljesen szü­netel. A vidéki sajtót szigorú büntetésekkel fenyegették meg az esetre, ha az első verduni eseményekről, vagy a Vogézekben szükségessé vált csapateltolásokról híreket adnának. Ily, körülmények között a katonai szakértők nem tudták megállapítani, várjon Humbert tábor­nok a saját vezérkarának tanácsára, vagy pedig Joffre vagy Castelnau utasítására inté­zett öt hiábavaló támadást Douaumont erőd ellen. A szakértők egyszerűen elsiklanak ama intézkedések felett, amelyeket Humbert tábor­nok tett a német hadállásoknak Douaumont­tól keletre és nyugatra történt jelentékeny ki­bővülése folytán. Clemenceau olvasóinak el­nézését kérte, amiért lapjában katonai cikk helyett filozófiai cikket írt. A közönség azon­ban meg fogja érteni az ő hangulatát. Zsúfolva a francia kórházak Bern, február 29. A svájci távirati ügynökség jelenti Genf­ből: Lyonba 45 óra óta szakadatlanul számta­lan kórházvonat érkezik. A város és az or­szág délkeleti részének összes kórházai zsú­folva vannak sebesültekkel. Harminc és fejeseink az ostromban Genf, február 29. A New­ York Herald párisi kiadása jelen­ti. Verdunnél a francia repülők felderítő út­jukon megállapították, hogy a német front , nyolc helyéről osztrák-magyar harminc és feles mozsarak lövik a franciák erőd­jeit és állásait. A tüzérség nagy sikerében ezeknek igen jelentős része van. A verduni helyőrség elszállítása Genf, február 29. Párisból .jelentik: Verdun sorsa egész Párisban háttérbe szorít minden más kérdést. A Petit Párisien egy verduni képviselőtől hírt kapott a verduni helyőrségnek más terepre való esetleges elszállításáról. Szerinte a Woev­re-terepen ez óriási nehézségekbe ütköznék. Semleges katonai vélemény Bem, február 29. Stegemann a Bund-ban a harctéri hely­zetről a következőket írja: Az egész verduni permanens erődítmény­rendszer megingott, midőn a brandenburgiak Douaumont-ot megvívták és a nehéz tüzérség Lou­vemont felől tűz alá vette Bras irányában az or­szágút mélyedését. Teljesen meg van bénítva az egész francia frontnak sarkoszlopa, amelyet egy nagy hadsereg jobbról és balról szorosan körül­zárt. Ez a vár valamikor talán arra volt hivatva, hogy kiindulópontja és támasza legyen a Rajna elleni francia offenzívának. Hogy Verdunnél helyreálljon az egyensúly, ahol óriási haderőket kell a franciáknak a Maas balpartján megfelelő helyen összpontosítaniok. A harctéri helyzet nyu­gaton — írja Stegemann — mindenesetre olyan, hogy Svájc kénytelen katonai rendszabályait meg­felelő terjedelemben fentartani, hogy a helyzet követelményeinek megfelelhessen és a határ eset­leges megsértésénél semlegességi kötelességét tel­jesíthesse. PESTI NAPLÓ 1916. márciu­s 1. Miért nincs­ tűzifa?­­ Októberben a főváros tanácsa néhány terme­lővel szerződést kötött, a főváros a leszerződött termelőknek a kormánynál különböző előnyöket eszközölt ki, a termelők alkalmazottait felmentet­ték a katonai szolgálat alól, a termelők a kiter­melt fa elszállítására közerőt, kaptak, ezzel szem­ben vállalták bizonyos mennyiségnek a hatóság által megálapíto­tt áron való leszállítását. Ez a hatóság által m­egáalapított ár 380 korona volt vagyononként, azonban csak Budapesten volt maximális ára a fának és ez a körülmény okozta azt, hogy igen sok termelő nem Budapestre hozta el a fáját, hanem olyan városokba vitte, ahol minden árat megadtak ,azért. Még a várossal szer­ződésben állló termelők sem tettek teljes mérték­ben eleget szerződéses kötelezettségeiknek, vag­yonhiányra hivatkoztak, ugyanakkor azonban ví­gan szállítottak oda, ahol maximális ár nem volt érvényben. A várossal nem szerződött termelők pedig — őket nem kötötte ugyanis a maximált faár — még Budapestre is drágább áron adták el a fáit, a vidékein pedig a budapesti maximális árral szemben szívesen fizettek és fizetnek ma is 480, 500 koronát, sőt ennél magasabb összegeket a tűzifáért. A termelőkkel kötött szerződések március 31-ikén lejárnak és ezért a hatóság már most igyekszik biztosítani a főváros közönségének tűzi­faszükségletét. Értesülésünk szerint ebben az ügy­ben tanácskozások indultak meg a földmeívelés­ügyi minisztérium, a belügyminisztérium és a vá­ros tanácsa között; a tanácskozásokon Pich és Kiszely miniszteri tanácsosok és dr. Vita Emil fővárosi tanácsos, a tanács közgazdasági ügyosz­tályának vezetője vesznek részt és ezeken a ta­nácskozásokon mindenekellőtt azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy miképen lehetne az egész or­szág tűzifaszükségletét k er­öntetű eljárással bizto­sítani. A cél az: ne legyen a termelőknek módjuk­ ahoz, hogy egyik helyen többet kérjenek a fáért, mint azokban a városokban, amelyeiknek vezető­sége a maximálással védi a polgárságot a zsaro­lások ellen. Úgy tudjuk, hogy ezeknek a táncolásoknak meglesz a kívánt eredményük. Végre-valahára lesz egyöntetűen maximált országos ára a tűzifának és ha az országos maximális árat életbe léptetik, akkor egyszerre megszűnnek azok a bajok, ame­lyeik o­lyan nyomorúságos helyzetet teremtettek a múlt esztendőben. Ha a termelő például Újpesten sem kérhet többet a fájáért, mint amennyit azért Budapesten kapott, akkor a fa nem fogja elkerülni a fővárost és akkor az idő télen nem következ­h­etik be tüzifainség. Ellenkező esetben tüzifainség lesz a főváros­ban. Más esztendőkben ugyanis március elsejétől június végéig szokták felhalmozni a tűzifát, most azonban erre országos ármaximálás nélkül nin­csen reménység. Ámbár ezekben a hónapokban a si­­yasztás csak kisebb szokott lenni, azonban ha nem rendezik sürgősen a kérdést, akkor már­ciusban sem lesz néhány napi készletnél több a fővárosban és az őszi napok beálltával a megriadt közönség is­mét hiába szaladgál majd fáért. A fővárossal szerződött termelők egyébként már most áremelést kérnek. Nincsenek megelé­gedve a tavaly és most fizetett 380 koronás árral; azt mondják, hogy csak úgy képesek szállítani­ Budapestre tűzifát, ha az árat 420 koronától 460 koronáig eme­lik fel; a merészebb termelők ellen­ben ennél az összegnél is magasabb árat követel­nek. A Venezia-kávéházbeli fabörzén már javában eszközölnek kötéseket 1916 őszére és tudunk ese­teket, ahol igen tekintéllyé®, a felsőbb tízezerhez tartozó termelők már most 460, sőt 480 koro­náért kötöttek le nagyon is jelentékeny mennyi­ségeket. Az országos ármaximálás esetén ezek a kötések természetesen érvényüket vesztik, mert akkor a kormány minden valószínűség szerint ér­vényte­lennek jelenti ki a szerződéseket, azonban a helyzetre nagyon jellemző, hogy már írra milyen árakat mernok kérni és milyen árakat reméln­k a Hsimai."

Next