Pesti Napló, 1916. március (67. évfolyam, 61–91. szám)
1916-03-01 / 61. szám
, Szerös, Hága, február 29. A Times katonai szakértője a verduni csatáról következőket írja: Verdünnél, mint sejthető, alighanem 25 német hadtest van összpontosítva. Éppen ilyen valószínű az is, hogy a német csapatok főparancsnoka Beseler tábornok. Verdinnnek a lüttichi tapasztalatok után nincsen már akkora értéke, mint az ilyen erődítményeknek addig volt. Sajnos, valószínűleg hamarosan megtudjuk, hogy Franciaország sok emberét és ágyúját vesztette el Annyi azonban bizonyos, hogy a harcvonal biztonsága nincs veszélyeztetve. A Maas jobbpartjának elvesztése ugyan sajnálatos volna, de nem életbevágó jelentőségű. Nem tételezhető fel, hogy a 118 német divízió közül csak25 venne részt ebben az offenzívában, ezért hamarosan újabb offenzíváról fogunk hallani a Champagneban. Rotterdam, február 29. A Courant jelenti Londonból. A lapok nézetei a verduni csatáról szétágaznak. Néhány lap komolyabbnak mondja a franciák terepveszteségét, mint a többiek. A Daily Chronicle a hivatalos jelentésekről szólva azt írja, hogy nem tud visszaemékezni olyan miugati csatára, amelyről a jelentések annyira ellentmondottak egymásnak és annyira különbözően ítéltettek meg. A Times vezércikkben ezt írja: Mint a franciák jelentették, Douaumont erődöt a háború első hónapjaibaól leszerelték. Ágyú és legénység nem volt benne Ez a közlés épp olyan fontos, mint amilyen egyszerű. Modern erődök arra vannak itértve, hogy kelepcéi legyenek az ágyutüzelésnek, amint azt Lüttieh esete mutatja. Amikor Sarrail tábornok Verdun egész szakaszát megerősíteni kezdte, az ágyukat Douaumon erődből — talán más helyekről is — eltávolította és fedett állásokba vitette. A németek eszerint csak elhagyott falakat találnak. A Times ezután megkísérli, hogy az erőd elfoglalását minden jelentőség nélkül uiának tüntesse fel. Katonai munkatársa sajnálatát fejezi ki, hogy az évszak és a terepviszonyok az oroszokat és az olaszokat még akadályozzák nyomás kifejtésében. Verdunt — írja tovább — a szövetségesek vonala egyik részének kell tekinteni, nem pedig különleges várműnek. Állandó erődítések ebben a háborúban a nehéz tarackok nagy ereje miatt nem jelentősek. Minden, ami eddig történt, csupán az, hogy a frontnak könynűen sérthető kiugró része be lett nyomva, épp ugy, amiként az más hasonló pontokon már eddig is megtörtént. Francia jelentés Délután 3 óra. Belgiumban ütegeink lövöldözték a Steenstraateval szemben levő német berendezéseket. A Champagneban az ellenségnek sikerült a Navarin-farm táján (Louaintól északra) rajtaütéssel előretolt állásunk és egy mellékárok egyes részeibe behatolnia. Verduntól északig a németek részéről való heves bombáztatás tovább tart. A Poivre-on újabb támadási kísérlet nem történt. Tegnap este a németek ismét többször megkísérelték, hogy Douaumont falut tőlünk elragadják. Erőfeszítéseik megtörtek csapataink ellenállásán, melyeket a legdühösebb támadások sem tudtak megingatni. Douaumont erődnél, mely továbbra is szorosan körül van zárva, a helyzet változatlan. Vaus falutól északra eső terepen a harc kevésbé volt heves. A Woevreben az ellenség tegnap este és az éj folyamán élénk tevékenységet fejtett ki. Aix vasútállomása támadás és ellentámadás következtében ötször gazdát cserélt, de azután a mi birtokunkban maradt. Az Aixtól délkeletre levő 255 számú magaslat ellen intézett támadás nem tudott minket innen elűzni. Tovább délre a Manheulles ellen intézett német támadás teljesen meghiusult. Tüzérségünk erélyesen viszonozta az ellenséges bombázást az egész arcvonalon. A Vogézekben több ellenséges szállást Ban de Sapt vidékén lövöldöztünk. Február 28, éjjel 11 óra. Az Argonneokban nehéz és tábori ütegeink lövöldözték az ellenség utánpótló útjait, különösen Cheppy erdő vidékén. Reggel a 285. magaslatnál aknát légberöpítettünk, és tölcsérét megszálltuk. A Verduntól északra elterülő vidéken mindkét tüzérség tevékenysége még mindig igen élénk volt, a Maastól nyugatra elterülő szakasz kivételével, ahol az ellenséges lövöldözés bizonyos csökkenése volt észlelhető. A németek a nap folyamán több részleges támadást kíséreltek meg, amelyeket tüzelésünk és ellentámadásaink visszautasítottak Különösen a Douaumonttól nyugatra folyt emberember elleni harc. Az ellenséget elűztük egy kis erősségből, amelyben elhelyezkedni tudott. A Woevreben Fresnes elleni két támadás teljesen meghiusult. Lotharingiában tüzérségünk Reillon, Donevre és Badonweiler szakaszon igen serény volt. Belgium. Február 28. Az egész arcvonalon csekély erejű kölcsönös tüzelés. Anglia. Február 28. Tegnap este a németek kisebb támadását Alberttől délnyugatra visszavertük. Az ellenség a Labasée-csatornától délre aknát robbantott, amely lövészárkainkat kissé megrongálta. Ma tüzérségi tevékenység Auberstnél és az Ypern-Comines csatorna mentén. Franciaopsseágttal szünetel a táviró-összeköttetés Genf, február 29. Franciaországnak a külfölddel való táviróösszeköttetése tegnapelőtt óta teljesen szünetel. A vidéki sajtót szigorú büntetésekkel fenyegették meg az esetre, ha az első verduni eseményekről, vagy a Vogézekben szükségessé vált csapateltolásokról híreket adnának. Ily, körülmények között a katonai szakértők nem tudták megállapítani, várjon Humbert tábornok a saját vezérkarának tanácsára, vagy pedig Joffre vagy Castelnau utasítására intézett öt hiábavaló támadást Douaumont erőd ellen. A szakértők egyszerűen elsiklanak ama intézkedések felett, amelyeket Humbert tábornok tett a német hadállásoknak Douaumonttól keletre és nyugatra történt jelentékeny kibővülése folytán. Clemenceau olvasóinak elnézését kérte, amiért lapjában katonai cikk helyett filozófiai cikket írt. A közönség azonban meg fogja érteni az ő hangulatát. Zsúfolva a francia kórházak Bern, február 29. A svájci távirati ügynökség jelenti Genfből: Lyonba 45 óra óta szakadatlanul számtalan kórházvonat érkezik. A város és az ország délkeleti részének összes kórházai zsúfolva vannak sebesültekkel. Harminc és fejeseink az ostromban Genf, február 29. A New York Herald párisi kiadása jelenti. Verdunnél a francia repülők felderítő útjukon megállapították, hogy a német front , nyolc helyéről osztrák-magyar harminc és feles mozsarak lövik a franciák erődjeit és állásait. A tüzérség nagy sikerében ezeknek igen jelentős része van. A verduni helyőrség elszállítása Genf, február 29. Párisból .jelentik: Verdun sorsa egész Párisban háttérbe szorít minden más kérdést. A Petit Párisien egy verduni képviselőtől hírt kapott a verduni helyőrségnek más terepre való esetleges elszállításáról. Szerinte a Woevre-terepen ez óriási nehézségekbe ütköznék. Semleges katonai vélemény Bem, február 29. Stegemann a Bund-ban a harctéri helyzetről a következőket írja: Az egész verduni permanens erődítményrendszer megingott, midőn a brandenburgiak Douaumont-ot megvívták és a nehéz tüzérség Louvemont felől tűz alá vette Bras irányában az országút mélyedését. Teljesen meg van bénítva az egész francia frontnak sarkoszlopa, amelyet egy nagy hadsereg jobbról és balról szorosan körülzárt. Ez a vár valamikor talán arra volt hivatva, hogy kiindulópontja és támasza legyen a Rajna elleni francia offenzívának. Hogy Verdunnél helyreálljon az egyensúly, ahol óriási haderőket kell a franciáknak a Maas balpartján megfelelő helyen összpontosítaniok. A harctéri helyzet nyugaton — írja Stegemann — mindenesetre olyan, hogy Svájc kénytelen katonai rendszabályait megfelelő terjedelemben fentartani, hogy a helyzet követelményeinek megfelelhessen és a határ esetleges megsértésénél semlegességi kötelességét teljesíthesse. PESTI NAPLÓ 1916. március 1. Miért nincs tűzifa? Októberben a főváros tanácsa néhány termelővel szerződést kötött, a főváros a leszerződött termelőknek a kormánynál különböző előnyöket eszközölt ki, a termelők alkalmazottait felmentették a katonai szolgálat alól, a termelők a kitermelt fa elszállítására közerőt, kaptak, ezzel szemben vállalták bizonyos mennyiségnek a hatóság által megálapított áron való leszállítását. Ez a hatóság által megáalapított ár 380 korona volt vagyononként, azonban csak Budapesten volt maximális ára a fának és ez a körülmény okozta azt, hogy igen sok termelő nem Budapestre hozta el a fáját, hanem olyan városokba vitte, ahol minden árat megadtak ,azért. Még a várossal szerződésben állló termelők sem tettek teljes mértékben eleget szerződéses kötelezettségeiknek, vagyonhiányra hivatkoztak, ugyanakkor azonban vígan szállítottak oda, ahol maximális ár nem volt érvényben. A várossal nem szerződött termelők pedig — őket nem kötötte ugyanis a maximált faár — még Budapestre is drágább áron adták el a fáit, a vidékein pedig a budapesti maximális árral szemben szívesen fizettek és fizetnek ma is 480, 500 koronát, sőt ennél magasabb összegeket a tűzifáért. A termelőkkel kötött szerződések március 31-ikén lejárnak és ezért a hatóság már most igyekszik biztosítani a főváros közönségének tűzifaszükségletét. Értesülésünk szerint ebben az ügyben tanácskozások indultak meg a földmeívelésügyi minisztérium, a belügyminisztérium és a város tanácsa között; a tanácskozásokon Pich és Kiszely miniszteri tanácsosok és dr. Vita Emil fővárosi tanácsos, a tanács közgazdasági ügyosztályának vezetője vesznek részt és ezeken a tanácskozásokon mindenekellőtt azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy miképen lehetne az egész ország tűzifaszükségletét k eröntetű eljárással biztosítani. A cél az: ne legyen a termelőknek módjuk ahoz, hogy egyik helyen többet kérjenek a fáért, mint azokban a városokban, amelyeiknek vezetősége a maximálással védi a polgárságot a zsarolások ellen. Úgy tudjuk, hogy ezeknek a táncolásoknak meglesz a kívánt eredményük. Végre-valahára lesz egyöntetűen maximált országos ára a tűzifának és ha az országos maximális árat életbe léptetik, akkor egyszerre megszűnnek azok a bajok, amelyeik olyan nyomorúságos helyzetet teremtettek a múlt esztendőben. Ha a termelő például Újpesten sem kérhet többet a fájáért, mint amennyit azért Budapesten kapott, akkor a fa nem fogja elkerülni a fővárost és akkor az idő télen nem következhetik be tüzifainség. Ellenkező esetben tüzifainség lesz a fővárosban. Más esztendőkben ugyanis március elsejétől június végéig szokták felhalmozni a tűzifát, most azonban erre országos ármaximálás nélkül nincsen reménység. Ámbár ezekben a hónapokban a siyasztás csak kisebb szokott lenni, azonban ha nem rendezik sürgősen a kérdést, akkor márciusban sem lesz néhány napi készletnél több a fővárosban és az őszi napok beálltával a megriadt közönség ismét hiába szaladgál majd fáért. A fővárossal szerződött termelők egyébként már most áremelést kérnek. Nincsenek megelégedve a tavaly és most fizetett 380 koronás árral; azt mondják, hogy csak úgy képesek szállítani Budapestre tűzifát, ha az árat 420 koronától 460 koronáig emelik fel; a merészebb termelők ellenben ennél az összegnél is magasabb árat követelnek. A Venezia-kávéházbeli fabörzén már javában eszközölnek kötéseket 1916 őszére és tudunk eseteket, ahol igen tekintéllyé®, a felsőbb tízezerhez tartozó termelők már most 460, sőt 480 koronáért kötöttek le nagyon is jelentékeny mennyiségeket. Az országos ármaximálás esetén ezek a kötések természetesen érvényüket vesztik, mert akkor a kormány minden valószínűség szerint érvénytelennek jelenti ki a szerződéseket, azonban a helyzetre nagyon jellemző, hogy már írra milyen árakat mernok kérni és milyen árakat remélnk a Hsimai."