Pesti Napló, 1916. szeptember (67. évfolyam, 243–272. szám)
1916-09-01 / 243. szám
2 Péntek !?)» átszenvedte, Barbát Valéria, operaénekesnő. Csak a művészetének élt és tudott vele magának, békét, nyugalmat, elégedettséget, boldogságot teremnteni. Emibert nevelt magából és a tehetsége olyan volt, hogy tudatos művész lett belőle. Megtanulta a maga kárán, hogy amit az élet az ember elé hoz, ezt az embernek széjjel kell szednie, hogy bele tudjon látni; ha meg azt, amit széjjelszedett, megint össze is tudja rakni, akkor az a másik, akár ember, akár pedig az emberi elme terméke, művészete már is az övé, így kalandozott el az énekesnő gondolata, elmúlt eseményekről szerzett tapasztalatokra tért, amikor a csengő jelezte, hogy az előadás elkezdődik. Barbát Valéria a színpadra ment, félreült egy csöndes zugba és lehunyt szemmel hallgatta az előzenét, mely, mint nagyszerű imádság, eltöltötte azzal a szent áhítattal, melylyel művészetét a színpadba vitte-Nem érdekelte más, csak a művészete és hogy csakis ennek élt, ezt egy pillanatig sem érezte nyűgös áldozatnak. Ha játszott, ha énekelt, magával hozta a színpadra minden igyekezetét, minden tudását, hálás rajongását s ugy érezte, hogy mindig tanítvány marad, mert el nem lankadó munkakedvvel újabb, meg újabb fordulatokat, vonásokat, megoldásokat talált szerepeinek. Soha sem készült el velük, nagy tehetsége gazdag volt szebbnél kizebb eredményekben. A színen már felhangzott az ének, egyiba szövődtek az énekesek hangjai, meg a tar muzsikája és most ő reá került a sor. Jinixle hősnőjét, tudta, Carmen hogyan játszik a szép, együgyű, félszeg parasztlegénynyel, hogyan csábítja, megbabonázza. És ezt ő nagyszerűen tudta érzékeltetni. Éneke közben félresanditott, mintha nem is törődnék a szegény don Jóséval, csak néha repült feléje egy gyors, kutató, kíváncsi, éhes pillantás. •, és amikor elnézett áldozata fölött, a színpad mellett levő páholyban megpillantotta, egészen váratlanul, volt férje arcát- Ez az arc úgy bukkant fel a páholy homályából, mint egy álomfoszlány. Az énekesnő lélekzete egy pillanatra elakadt, a szíve nagyot dobbant, fülében zúgott a vére — de kifejező szája máris gőgös mosolyra görbült: „ki vagy te ottan és ki vagyok én?" Tudta, hogy Ticzó Péter nem ismerhet reá, mert a maszkja elsőrangú — és most az éneke még csábítóbb, igazán vad emberi szív mélyéből fakadó ének lett. A színház hatalmas nézőtere zsúfolva volt. Az elsiető Carment zúgó tapsvihar követte. Az előadás egy percig megakadt, Ticzó Péter pedig elcsodálkozva nézte a színlapot„Barbát Valéria" — ezt a nevet ő még nem hallotta. Ki lehet ez a csodálatos asszony? ő nagykereskedő volt, aki üzleti útjában kiszállott e nagy vidéki városban, ahová értesitéseket várt, melyek azonban késtek. Hogy estéjét valahogyan eltöltse, színházba ment és bár nem volt nagy hozzáértése, a fővárosi ember nem mindig indokolt fölényes cinizmusával ült a helyére, hogy most mulatni fog egy lehetetlen előadáson; az első fevonás után majd vacsorázni megy, azután meg elolvassa az esti lapokat. Most azonban megdöbbenve nézte Carment, hallgatta énekét és amikor a felvonási Twik vége volt, ő már is kérdezte a jegyszedőnőt, ki az a hölgy? van-e udvarlója? van-e férje? mióta van a társulatnál? — És mert az adatok kedvére valók voltak, átsietett a nagy virágosboltba, pompás csokrot rendelt széles szaklággal és megirta hozzá a levelet: Mélyen tisztelt Művésznő ! Véletlenül mentem ma a színházba és boldog vagyok, hogy én is gyönyörködhettem az ön nagy művészetében. Megvallom, sohasem hallottam önről, azt hiszem, hogy még nem játszott a fővárosban, de ezt a tüneményes művészetet igazán kár a vidéknek hagyni és ezért engedje meg, hogy felajánljam tiszteletteljes szolgálataimat. Nagyon kérem, ne méltóztassék durva tolakodásnak venni, amire kérem, hanem kegyeskedjék elhinni, hogy a legnagyobb megtiszteltetésnek tartanám, ha megengedné, hogy előadás után személyesen tehessem tiszteletemet. Ha megengedné, hogy vacsorára asztalához ülhessek, ezzel nagyon, de nagyon boldoggá tenne. Alázatos, őszinte kivé Ticzó Péter. Amikor elolvasta a levelet, meg volt magával elégedve. Nem vagyok elveszett ember, gondolta magában vidáman, ha nem tudok tovább megélni mint nagykereskedő, majd csak megleszek mint levelező. — És nagyon kíváncsi volt a válaszra. Carmen varázslatos erővel hatott Ez a nő a kóbor, rejtelmes, szeszélyes veszedelem volt, aki tönkretesz mindenkit, akit akar, ragadozó asszony volt, aki magával vonszolja mámoros álozatát és aki mindig csak pusztít, addig őt el nem pusztitjék. A közönség PESTI NAPLÓ 1910. szeptember 1. Tisza el akarja napolni a képviselőházat Az ellenzék vezérei és a miniszterelnök A Pesti Napló bő információt adott arról a bizalmas megbeszélésről, amely tegnap délután a várban Tisza István miniszterelnök, valamint gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert és gróf Zichy Aladár pártvezérek között történt, úgyszintén arról a tanácskozásról is, amely ezt követően az Andrássy-féle palotában folyt le az ellenzék több vezéralakjának részvételével. Már tegnap is megírtuk és ezt ma legteljesebb határozottsággal fentartjuk, hogy Tisza azért kérette magához az ellenzéki vezéreket, hogy megkísérelje az ellenzék magatartását a jövő heti ülések tartamára mérsékelni. Sem koncentrációs kabinetről, sem más egyébről nem volt szó, Tisza csak egyet akart, azt, hogy az ellenzék viselkedjék nyugodtan. Éreztette a vezérekkel azt is, hogyha ez az ő kívánsága nem teljesül, akkor a Házat el fogja napolni. Viszont nagy kegyesen hajlandónak mutatkozott arra, hogy még az erdélyi és a román kérdések vitatásába is belemegy, ha az ellenzék vita közben kíméletes lesz-Kevés megjegyzésünk lehet mindezekre az eseményekre, amelyeik minden gondolkodó főben önmaguktól is a legélesebb kritikát vívják ki. Tisza nem hajlandó távozni, nem hajlandó nemzeti erőinket esetleges személyváltozásokkal kabinetjében koncentrálni és a legkevésbbé hajlandó elejteni Buriánt. Ellenben olyan napokban, amikor a nemzeti ellenőrzés legszélesebb lehetőségeire volna szükség, el akarja napoltatni a Házat- Ez nem jutott eszébe a francia miniszterelnöknek Verdim legsúlyosabb napjai alatt, sem Salandrának a mi olaszországi offenzívánk idején, bár ez állásába került neki. Az ellenzék igazi közvéleménye úgy gondolkozik, hogy a képviselőházat máris össze kellett volna hívni, annál torzabb gondolat az elnapolással való fenyegetés, ami a mai időkben egyenesen alkotmányellenes színezetű volna. De ha Tiszának sikerült is volna, aminthogy nem sikerült az ellenzék mérsékeltebb vezéreivel megállapodnia, még ezzel sem ért vona célt, mert hisz sem Andrássynak, sem Apponyinak, sem Zichynek semmiféle ígérete nem kötelezte volna a Károlyi-pártot, amivel nem azt akarjuk mondani, hogy azok, akik a miniszterelnöknél tegnap hivatalosak voltak, magukat, vagy pártjukat bármilyen irányban lekötelezték volna. Tisza azonban a Károlyipárttal még csak nem is tárgyalt és így ha az ellenzék többi részét sikerült is volna egy egészségtelen treuga deire rábírnia, ezt nyomban felboríthatta volna az ellenzék radikálisabb szárnya. A legutóbb elkövetett súlyos diplomáciai hibáiktól a menekülőkről való gondoskodásig annyi minden megbeszélnivalója van a magyar közéletinek, hogy nem is emlékezünk időre, amikor a parlament nyilvánosságára, a nyilvánosság ellenőrző feladatára olyan szükség lett volna, mint éppen most. • A függetlenségi és negyvennyolcas párt tagjai, élükön Károliyi Mihály és Batthiyány Tivadar grófokkal, ma délután újból megbeszélést tartottak a pártnak az Astoria-szállóban levő két helyiségében. Behatóan megvitatták a helyzetet, de a képviselőház legközelebbi ülésein követendő maguk tartásáról még nem döntöttek. A párt mindenesetre megvárja, hoggy a politikai helyzetet mennyiben igyekszik tisztázni az a konferencia, mely a miniszterelnöknél folyt. A képviselők nagy megelégedéssel fogadták az elnök azon elhatározását, hogy a párt önállóan tud haladni a maga útján. Szóba került a beszélgetés során, hogy az erdélyi menekültekről az illetékes hatóságok, s elsősorban a kormány csak akkor kezdett gondoskodni, amikor már a független sajtó és a közvélemény felháborodása kitört. A bizalmatlanságot, melyet a párt a kormány iránt táplál, ez a körülmény még inkább növelte. A párt tagjai holnap este hét órakor újból összejönnek a körben. * Gróf Apponyi Albert, az egyesült függetlenségi és negyvennyolcas párt elnöke, ma reggel fél nyolc órakor eberhardi birtokára utazott, ahonnan vasárnap este érkezik vissza a fővárosba. — Az egyesült függetlenségi és 48-as párt hétfőn, szeptember 4-én, este hat órakor pártértekezletet tart, amelyet délután öt órakor az elnöki tanács ülése előz meg. Az értekezleten a pártnak a képviselőház ülésein követendő magatartását fogják megbeszélni.