Pesti Napló, 1917. január (68. évfolyam, 1-31. szám)
1917-01-01 / 1. szám
5 éve Aláírták a gazdasági kiegyezés szerződését A kiegyezési év. Az 1916. év utolsó napján az a meglepő év érkezik Bécsből, hogy a magyar és az osztrák kormány az új gazdasági kiegyezésre vonatkozó szerződés záró jegyzőkönyvét aláírta. A tudósítás, mely ezt a meglepő újságot hírüladta a bécsi Reichspost-ot jelöli meg a hír forrása gyanánt. Ebben a bécsi lapban azonban csak egy cím, egy vastag betűből szedett mondat, a lap élén, jelenti magát a puszta tényt. A közlemény hiányzik a Reichspost-ból s talán azon az üres folton volt, mely a cenzúra közbelépésére vall. Csak a minap fejtettük ki Spitzmüller osztrák pénzügyminiszter programbeszéde kapcsán, hogy ez az illetékes osztrák államférfiú olyanféleképpen beszélt a kiegyezési tárgyalásokról, mint amelyek már elintézetteknek tekinthetők. Amit Spitzmüller a kiegyezésről mondott, az meglehetősen valószínűvé teszi a bécsi lap értesülését. A koronázási ünnepek alatt Budapesten voltak az osztrák gazdasági miniszterek és hivatalosan közölték, hogy a magyar minisztériumok szakembereivel tanácskozásaikat folytattak. Mint az egész idő alatt, most sem árulták el e tanácskozások tárgyát, nincs azonban kizárva, hogy valóban a végső megállapodások történtek most a kiegyezés dolgában. Soha ilyen titokzatosság a kiegyezés előkészítését nem vette körül, viszont soha olyan fontos nem volt, mint most, hogy miben állapodik meg a két kormány Magyarország és Ausztria gazdasági jövőjére nézve. Minden elfogulatlanul gondolkodó politikusnak és amellett minden, a politikától távol álló, gazdasági szakembernek is az volt a nézete és az a nézete ma is, hogy a háború folyamán, midőn a gazdasági élet minden törvénye feje tetejére van állítva, midőn sejtelmünk is alig van arról, hogy milyen közgazdasági irányzat kerekedik felül a békekötés után, az eljövendő időkre nézve magunkat megkötni teljesen lehetetlen. Úgyszólván egy ember képviselte e józan felfojtással szemben a kiegyezés sürgős és végleges megkötésének gondolatát. Tisza István miniszterelnök ez az egy ember, aki természetesen számít arra, hogy pártja gondolkodás és habozás nélkül követi. Ha valóban igaz a bécsi hír, akkor most már nem lehet sokáig titkolni, akkor — lezáratván a tárgyalások — nem lehet a parlamenti felelősségrevonással szemben azzal kitérni, hogy folyamatban levő tanácskozásokról a kormány nem nyilatkozhat. S ezek után a parlament, az ellenzék dolga megmagyarázni, hogy viszont nem lehetséges a háború zivatara közben más, mint provizórikus megoldást létesíteni. A reánk köszöntő újév, 1917, a kiegyezés éve. Az Ausztriával 1907-ben kötött szerződés ennek az évnek végén lejár és addig gondoskodni kell az új megállapodásokról. Semmi akadálya nincs azonban annak, hogy ezek a megállapodások ideiglenesek legyenek és a végleges rendezés maradjon akkorra, amidőn a normális állapotok helyreálltak. Tisza István több parlamenti felszólalásában azzal okolta meg a kiegyezés végleges szabályozásának sürgősségét, hogy kereskedelmi szerződéseinket, melyek ugyancsak 1917 végén járnak le, meg kell újítani, hogy nem lehetünk bizonytalanságban, tárgyalási alap nélkül, a külfölddel szemben. Ez az argumentum azonban elesik, mert a kereskedelmi szerződések provizórikus, egy évvel való meghosszabbítására ezek a szerződések mind módot adnak. S a meghosszabbítás most annál könnyebben keresztülvihető, mert a háborús állapot miatt tulajdonképpen egyetlen szerződésről, a német-magyar-osztrák kereskedelmi szerződésről van szó és nem szabad kételkednünk abban, hogy szövetségesünk előzékenyen segítségünkre jön a meghosszabbítás tekintetében. Annál könnyebben megteheti, mert ugyancsak a háborús állapotok miatt e szerződések legfontosabb részei teljesen hatástalanok. Miért tehát ez a nagy sietség? A ránkköszöntő év csak akkor lehet a kiegyezés, a gazdasági tárgyalások éve, ha vele együtt a béke is reánk köszönt. Ha a háború közepette A Központ! hatalmak közük Ufilsoimnal bÉkefeltételei isf Az entente uj háborús programatja — A semlegesek a háború folytatása ellen — Brazília, Argentina és Chile csatlakozása a békeakcióhoz A mai jelentések nagy része még mindig az orosz háborús manifesztum hatása alatt állanak s úgy látszik, hogy az entente-államok még mindig az orosz leviatan kimeríthetetlen erejére építenek. Megjött a központi hatalmak békejavaslatának visszautasítása, jelentéseket adnak le egy újabb nagyszabású offenzíváról, amely Belföldtől a belga határig terjedne, egy újabb félmilliós angol hadseregszállítmányról, amely arra szolgálna, hogy ezt az offenzívát végrehajtja. A borús évzárlat tehát még teljes háborús prográramot mutat s hogy ha e lapjelentéseknek hitelt adunk, el kell fogadnunk, hogy az entente új és roppant erőfeszítéseket tesz, hogy egy állítólagos új haditervet végrehajtson. Másrészt a diplomácia munkája folytatódik, aminek az entente válaszjegyzéke csak újabb anyagot ad. Mai számunkban jelentettük, hogy a diplomáciai események lehetőségei között áll Wilson további közvetítése Németország és szövetségesei békeföltételei tárgyában. Egy új jelentés most megerősíti e föltevésünket. A német kormány — egy angol forrás szerint —bizalmasan hajlandó közölni a feltételeket Wilsonnal, hogy az elnök ugyancsak bizalmasan közölje e feltételeket az ellenséges hadviselő kormányokkal. A háborús sajtó részére aránylag kevés közlemény juthat a diplomácia munkájából s amit leadhat, az a közvélemény általános tájékoztatására szolgálhat csak. Mindegyik hadviselő államiban — különösen az ententeban — egyes sajtóorgánumok különböző nehézipari érdekcsoportok képviseletében állanak, minek az ágyú-, vas-, hajóépítő-gyárak és különböző hadseregszállító csoportok, ezeknek az érdeke egyrészt a háború konjunktúráinak kihasználása, megnyújtása, a közvélemény felizgatása egyik vagy másik politikai csoport ellen. E hiéna-csoportosulásoknak adna tápot a békefeltételek hivatalos közlése s erre a koncra rávetné magát úgy a Northcliff-sajtó, mint az entente-pénzen élő Novoje V rémja, a Rjecs és más orosz lapok, a Corriere della Sera, Popolo d‘Italia, Secolo, Parisban az Echo de Paris, Matin, Figaro stb. Németország és szövetségeseinek békefeltételeit legelsőbben a komoly angol sajtó, a Manchester Guardian és a Westminster Gazette stb. óhajtotta félhivatalosan Anglia és szövetségesei nevében. Föltehető, hogy a békeföltételek közlése a nyilvánosság elé egyelőre nem jut, mert a hiénák prédájává válnék. Egészen más esettel állnánk szemben egy más világrendben, ahol megvolnának a parlamenti alapok arra, hogy a külpolitika parlamenti ellenőrzés alatt álljon. A demokratikus törekvések — sajnos —egyelőre mindenfelé gyöngéknek mutatkoztak még a háború folyamán a külpolitika ellenőrzésének hatásos érvényesítésére, de ez a programra meg van úgy Németországban, mint Franciaországban és Angliában. Hogy a demokratikus ellenőrzés érvényesülhessen, mindenfelé az eddigi idevonatkozó elavult törvények parlamenti lomtárba helyezése szükséges. A világháború véres leckéje megmutatta az összes népeknek, hogy a külpolitika nem lehet többé divinális fogalom, hanem minden egyes polgárnak zsebére és bőrére megy s szoros összefüggésben áll úgy a bel-, mint a külpolitikával, azaz mindkét irányzat egymásra hatása adja meg egyes nemzetek boldogulási lehetőségeit. Egyébként Wilson szerepe most már nyilvánvalóan az, hogy a további közvetítésnek antennája legyen a hadviselő államok között. J Wilson közvetítése azonban, úgy látsják, nem más, mint előkészítő eszmecsere a közeledés lehetőségére. Amennyiben az entente-államok a központi hatalmak által felállítandó általános békefeltételeket a további tárgyalás alapjául elfogadják, feltehető, hgoy viszonválasz érkezik, de az sincs kizárva, hogy e békeföltételeket már a közvetlen tárgyalás alapjának fogják tekinteni. Minden magasra helyezett ellen föltétel dacára is kétségtelen, hogy — az orosz kormány kivételével — valamennyi nyugati állam be akarja fejezni a háborút. Valószínű az is, hogy Németország és szövetségeseinek békeföltételei már útban vannak, ha ugyan már meg nem érkeztek. Ebben a világításban a Giornale d'Italiaban újabban közölt és már ismertetett ententebékeföltételek leginkább az entente-közvélemény használatára szolgálnak s úgyszólván már teljesen idejüket múlták. December 12-ike óta óriási lépéseket tett a béke ügye, sokkal nagyobbakat, mint amelyeket a vasszigorú entente-cenzúra láttatni enged. Angliában négy hatalmas békeegyesület olvadt egybe, hogy az emberiség közös ügyét szolgálhassák s amint közös programmjukban kifejtik, küzdenek a „kilátástalan és gonosz tömeggyilkolás“ ellen, és hogy az ellenpártokat egy „becsületes békéről“ győzzék meg. Újabban Brazília, Argentina és Chile csatlakoztak — Wilson felszólítására — a semlegesek koalíciójához, mely a béke kikényszerítésére van hivatva. PESTI NAPLÓ Í9I3. január 1* 3 erőszakolják a még beláthatatlan jövő ismeretlen gazdasági viszonyainak rendezését, akkor kevés áldást várhatunk a kiegyezés évétől. Németország bizalmasan közli a békefeltételeket Bécs, december 30. Hágából táviratoztak. A Morning Postnak jelentik Washingtonból: Graf Bernstorff német nagykövet közölte az Egyesült Államok külügyminiszterével, hogy a német kormánynak nincs szándékában a békekonferencia öszszeülte előtt békefeltételeit nyilvánosan közölni, de hajlandó ezeket a feltételeket bizalmas utón a washingtoni kormány tudomására hozni abból a célból, hogy ugyancsak bizalmasan közölje az ellenséges államok kormányaival. A skandináv országok jegyzéke Krisztiánia, december 31. A mai reggeli lapok egész terjedelmében közlik és megjegyzésekkel kísérik a három skandináv országnak Wilson békejegyzékére adott válaszát. A három ország egyértelműen fejezi ki hozzájárulását Wilson elnök kezdeményezéséhez. Míg a legelterjedtebb norvég újság, a Tidensiegen, nagy angol barátságában kisebbíteni igyekszik az amerikai jegyzék jelentőségét s abban reménykedik, hogy a szerinte megkéselt és meglehetősen fölösleges szimpátia nyilvánítás legalább nem fog elkeseredést előidézni, addig a többi lap a három kormány együttes föllépését az északi összetartás rendkívül örvendetes jelének tartja és hangsúlyozza, hogy az együttes föllépést a három ország népe is helyesli. Az intelligens Sedler reméli, hogy Wilson kezdeményezésének kedvező eredménye lesz. Béketanácskozások az orosz főhladistálsért Kopenhága, december 3. Az orosz főhadiszálláson szünetlenül folynak azok a tanácskozások, amelyek már csak azért is figyelmet érdemelnek, mert napról-napra újabb jelentékeny személyiségeket hívnak meg részvételre. Pénteken Szaszonov és Stürmer érkezett meg, vasárnap pedig Nikolajevics Miklós nagyherceg jött, aki vasúti baleset következtében késett el. Nemsokára ezután, vagyis a múlt hét első napjaiban Kokovcev és Goremykin, valamint Trepov és Pokrovszky érkezett meg. Ezek a poitikusok csekély megszakításokkal, csaknem állandóan a főhadiszálláson tartózkodnak. Propopov, aki súlyos vesebajban szenved, a nagy eseményekre való tekintettel, szintén elhagyta ágyát. Az újságok szerint ezek a tanácskozások kora reggeltől késő estig tartanak. A cár az összes minisztereket naponként fogadta és a szövetséges nagyhatalmak követei közül egy héten belül háromszor tanácskozott Budhanannal, Paléologuért és Carlottit kétszer fogadta. Egy kopenhágai előkelő orosz személyiségtől, akinek mindig kitűnő információi szoktak lenni, a következőket hallotta az egyik ottani újság ir-