Pesti Napló, 1917. február (68. évfolyam, 32-59. szám)
1917-02-01 / 32. szám
**Csütörtök PESTI NAPLÓ 1917. február 1. ez a párt, amelynek egész sereg tagja van literáló és árdrágító bankok révén összeférhetetlen állásokban, ez a párt, amely valósággal sziámi ikerként hozzánőtt a legmerkantilebb vállalkozó tökéhez, most fellépteti Zsembery Istvánt, akinek szabadelvű jelöltsége éppen olyan erkölcsi lehetetlenség, mint amilyen lehetetlenség az, hogy a kijárók továbbra is tagjai maradhassanak a Háznak és dönthessenek ama törvények fölött, amelyeket ők előszeretettel meg nem tartanak. i-—ur- rt— i| -r i rr f rriuTurrqnál felelős a listáért? Mezőssy Béla interpellációja a maga szükségleteit közvetlenül a termelőtől szerezze be, legyenek azok mezőgazdák, iparosok, vagy bármily cikk előállítói. Most a közelmúlt napokban a Ház asztalára került egy lista. Elsősorban is őszintén sajnálom, hogy ez a lista abban a formában került a képviselőház asztalára, aminő formában az a miminiszterelnök úr által felolvastatott. Sajnálom azért, mert a túloldal részéről is pártkülönbség nélkül tisztelt és becsült olyan képviselőtársaink neve is kerülhetett oda teljesen altruisztikus akciókkal kapcsolatban, akik éppen ezért ezt a közvetett — nem akarom mondani, — hogy szégyenpadratételt . . . Gróf Tisza István miniszterelnök: Nem is az! Mezőssy Béla: . . . talán erős kifejezést használtam, ezt a közvetett diffamációt, ezt a közvetett meghurcolást nem érdemelték meg. De kifogásolnom kell — és ez tulajdonképpen interpellációm fő része — az, hogy ezt a listát, amint az köztudomású, az őfelsége személye körüli miniszter állította össze. Méltóztassék megengedni, ha t. miniszterelnök úr által előterjesztett listának indokolása ellen is bizonyos aggályokat leszek bátor a t. képviselőház szíves figyelmébe ajánlani. Én tudom azt, hogy ezek a dolgok illetékes bírájuk, az összeférhetetlenségi zsűri előtt állanak. (Felkiáltások balfelől: Az összeférhetetlenségi állandó bizottság előtti) Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr azt a szellemes distinkciót ajánlók és érdeklődők között megtenni jónak látta. Úgy az állandó összeférhetetlenségi bizottságnak, mint a zsűrinek a múltban az összeférhetetlenségi ügyekben való felfogása nem nevezhető valamely túlzottan szigorú álláspontnak. Teljes tisztelettel adózunk minden olyan pénzintézet iránt, mely az ő hivatásának megfelelően a nemzetet ebben az irtózatos élet-halál harcában támogatta annyiból, hogy a rendelkezésére álló tőkéket a nemzeti célok használatába bocsátotta. Kifogásolom, hogy ha a bankok akár áruüzletekkel, akár hadseregszálításokksal foglalkoznak, ami nem esik az ő üzleti hatáskörükbe. S ha a közvélemény és ellenzék látja, hogy bizonyos hatalmas központok és bizonyos bankok is, melyek felfogásom szerint nem üzletkörükbe eső vállalatokkal foglalkoznak, mind gyengéd ügyeimet tanúsítanak vagy tanúsítottak a múltban a kormányzat iránt, nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy ugyanilyen gyengéd figyelmet tamisíthatnak a jövőben is. S ennek a figyelemnek aztán a következménye az, hogy a választási esélyek szerencsére könnyen megkorrigálhatók s az aztán rettenetes helyzet lenne, ha égi/ ezer sebből vérző, kifáradt, békére vágyó országot ismét megrohanják a mostani szűk választói joggal béklyóba kötött közigazgatási rendszerben ugyanazokkal a hatalmi eszközökkel, amelyekkel megrohanták a múltban és amelyeknek eredménye lesz aztán egy többség, amely többségnek zalmát, kisasszony é s a mylord mélyen meghajolt. — Kit óhajt még meghívni? Hányan leszünk? A vacsora miatt kérdem. — Igazán örülök, hogy méltóságod ilyen jókedvű, — a színésznő most fölragyogtatta legbájosabb mosolyát — és ha nem tudná, ketten leszünk, szives engedelmével, lord Henry St. John és hűséges szolgálója, Marion La Pastourelle. Az énekesnőn volt a sor, kisietett a színpadra. A lord felírta a kisasszony címét egy papírlapra, kiment az utcára s így szólt inasához, aki a kisajtónál várakozott rála: — Ide figyelj! Elmegy a Kék Ökörtbe és azt mondod Bougelas mesternek, hogy állítson össze két személynek való pompás vacsorát a hozzávaló italokkal. Megvárod, míg elkészültek vele, azutánelhordatod az élteit meg italt erre a címre, — és odaadta az inasnak az énekesnő címét. — Egy óra múlva ott legyél. A Kék Ökörnek megmondod, hogy a számlát kifizetem holnap. Most szólsz a kocsisomnak, hogy egy óra múlva várjon itt. Az inas elsietett. A lord a nézőtérre ment. A színpadon az énekesnő éppen egy nagy áriát adott elő. Hangja, mely sötét színezetű volt s kellemesen csengett, betöltötte a termet. Az énekesnő nagyon szépen, érzéssel, és ahol kellett, erős szenvedélylyel énekelt. Nagy sikere volt, az áriát befejezvén, hatalmas taps zúgott fel a nézőtérről. A színpadon levő egyik páholyból virágokat dobtak a művésznő lábai elé, aki kedvesen mosolygott és hajlongott. St. John lord is meg volt elégedve a sikerrel, bólogatott és megállapítottta, hogy Marion tehetséges leány. Amikor pedig látta, hogy virágokat dobnak neki, tetszett neki ez nevében aztán, mint nemzeti akarat szerepelhessenek az urak. Interpellációul egyébként a következő: Miért vállalkozott a felség személye körüli miniszter arra, hogy egy nem az ő hatáskörét képező és nem az ő politikai felelőssége alá eső ügyben ?— a közös hadügyminiszternek alárendelt szakközegeként — adatokat gyűjtsön? Mi szükség volt erre a felesleges intervencióra és miért nem szerezte be maga a közös hadügyminiszter az összes katonai parancsnokságoktól a náluk közbenjárt egyének névsorát? Ki vállalja az alkotmányos faktorok közül a felelősséget a közzétett névsor teljességéért? (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István miniszterelnök: Ajánlóknak azokat nevezte, akik ajánló írást adtak, érdeklődőknek azokat, akik többször is eljártak és érdeklődtek az ügyben. Járuljon hozzá az ellenzék ahoz, hogy ezt az ügyet tisztázzák, foglalja el a ellenzék azt az egy helyet, amely az összeférhetetlenségi bizottságban véletlenül üres. Báró Roszner Ervin, a felség személye körüli miniszter: Azért vállalkozott erre a szerepre, mert a köz érdekében valónak tartotta. Mezősy Béla: Ami a miniszterelnök azon felhívását illeti, hogy az ellenzék vegyen részt a dolgok elbírálásában az összeférhetetlenségi bizottságban és zsűriben, természetes, erre megadni a választ e pillanatban hivatva nem vagyok. Hogy az ellenzék miként fog határozni a kérdésben, természetesen függ az ellenzék összességétől. Hogy azon-ban ezek az előzmények valami nagy kedvet nem ébresztenek az ellenzékben e szerep játszására, magától értetődik. Már most rátérek az Őfelsége személye körüli miniszter válaszára, ő, hogy abban a körben, melyben a megbízatást vállalta, azt jól teljesítette, innen az ellenzéki padokról is konstatálni kötelességem. Azt mondja: ezt a listát neki a közös hadügy- miniszter úr állította össze. A miniszter úr a leghatározottabban kijelentette, hogy 1915 óta egyetlen magyar képviselő sem járt a közös hadügyminisztériumban, sem magánál a miniszternél, sem az illető szakreferenseknél. Ez kétségtelenül örvendetes tény. De nem tudom, hogy ez a megállapítás a közös hadügyminiszter úr részéről vonatkozik e az alája rendelt összes kommandókra is? A magam részéről a választ tudomásul veszem, annak kijelentése mellett, hogy fentartjuk magunknak a jogot annak elbírálásaira, hogy miért tartották ezt másfél évig titokban. Budapest, január 31. Gusztáv svéd király a dán királynék Stockholmból jelentik. Gusztáv király, aki ezt idő szerint Schoonenben időzik, szombaton a dán királynál egy napos látogatást szándékozik tenni. a gondolat: — Uraim, várjanak, ma én vagyok a soros. Előadás után kocsijába segítette az énekesnőt, akinek nagy örömet szerzett azzal, hogy dicsérte énekét. Marion odasimult a lordhoz, mint a kedveskedő macska ahhoz, aki simogatja. Megérkeztek. Az énekesnő kis szobájában égtek a sokkarú tartókba tűzdelt gyertyák. Az asztal megtérítve várta a színésznőt és a lordot s a kisasszony szobaleánya, meg az angol úr inasa buzgón hordták fel a finom ételt, melyhez pompásan ízlett a háromféle kitűnő bor. A vacsora végeztével az inas meg a szobaleány kivonultak. A lord nem várta meg, amíg az utolsó szál gyertya is elég. Másnap délelőtt a lord, mielőtt búcsúzott volna Mártontól, kis selyemerszényt csúsztatott az énekesnő párnája alá: tíz Louis d‘or volt benne. De Marion csak a lord balkezét nézte. Az angol úr így szólt: — Kedves gyermekem, tudom, hogy önt semmi más nem érdekli, csak ez a rubin. Ezt akarta, és láthatta, hogy én szívesen engedtem akaratának. Amikor most átnyújtom önnek a gyűrűt, újra mondom, hogy e rubin nem drágakő, értéke nincsen. Marion felkacagott. — Ezt csak bízza ream, mylord! Ne törödjék azzal, hogy ez a kő hamis. Kedves emlék marad! — mondotta jókedvűen. St. John Henry lord mély meghajlással búcsúzott. Alig volt künn, Marion máris kiugrott az ágyból. Egy-két percig gyönyörködve nézte a gyűrűt, azután beszólította szobaleányát és gyorsan hozzáfogott az öltözködéshez. Frouchére mesterhez sietett, aki abban az A nevezetes lista ismét napirendre került, de a nagy izgalmak lángolása nélkül. Legfeljebb valami várakozás volt a levegőben, de általában nyugodt volt a Ház tónusa, hogy a veszedelmes összeférhetetlenségi kérdés megint föltárult. Ez főleg Mezőssy Béla óvatos előadásának tulajdonítható, amely a kérdést kiemelte a szenvedélyek tombolásaiból és azt domborította ki, ami a dologból az egész parlament ügye. Mezőssy előbb az egész kérdés parlamenti hisztérikumával foglalkozott, aztán sajnálkozását fejezte ki, hogy a lista olyan formában került a Ház elé, hogy félreértésekre adhatott okot, majd azt a kérdést tárgyalta — s ez volt interpellációja voltaképpeni anyaga is , hogy a Felség személye körüli miniszter miféle hatáskörben folytatta ezt a vizsgálatot és a listával felelősséget vállal-e a közös hadügyminiszter. Az interpellációra elsőbben gróf Tisza István miniszterelnök reflektált. Azután báró Roszner Ervin válaszolt: kijelentette, hogy a lista teljes és végleges, az alkotmányos felelősséget mindenért, amit tett, elvállalja. Mezőssy Béla szólalt most föl. A miniszterelnök abbeli felhívására, hogy az ellenzék vegyen részt ezeknek az elbírálásában, kijelentette, hogy az ellenzék meg fogja fontolni, de utalt arra, hogy az összeférhetetlenségi bizottság a múltban karhatalommal távolította el azokat, akik a vádat képviselték ..Jeztessy Béla: Mikor az uratóztató háború kitört, a H Ház elé határozati javaslatot terjesztettem, melynek az volt a rövid tartalma, hogy utasítlatni kívántuk a kormányt, hogy a hadvezetőség hogy a gyűrűt jól láthassa, hanem hogy forró lehelete érje a két hófehér Imrét. — Ez a rubin csodaszép! — s az énekesnő hangjábanfengett az elragadtatás. — Igaza van, kisasszony, a rubin nagyon szép, de csak az én kezemen. — Ó, milyen ömhitt! — szólt reá a szép Marion La Pastourelle. — Adja idle, engedje, hogy felhúzzam az ujjamra, meglátja, a gyűrű csak olyan szép marad, semmivel sem lesz '■sunyább. — Ha ön hordja, nem fogják elhinni, hogy ez valódi drágakő — mondotta csöndes mosolygással a lord. — Még akkor sem, ha tudni fogják, hogy a gyűrűt ön ajándékozta nekem, mylord? — Tartok tőle, hogy még akkor sem — felelte mylord aggodalmas arccal. — Ha megengedi, megpróbálnám. Ráér ma este? Akarja, hogy együtt töltsük az estét? — Mintha véletlenül tenné, Marion La Pastourelle kebeléhez szorította a lord fehér hűvös kezét. — Szives meghívását köszönettel fogadom — mondotta, a lord nyugodtan — de ismétlem: ez a gyűrű nem érték, én három aranyat adtam érte. — Ne fáradjon, mylord, hallottam már a mesét, hogy ez a rubin nem drágakő, hanem üveg — mondotta az énekesnő és nagyot kacagott. — Éppen azét, ma este eljön hozzám. — A kisasszony nagyon kegyes — szólt mosolyogva az angol úr. — Vacsoráról majd én gondoskodom, ha megengedi. — Mylord ehez sokkal jobban is ért, mint én, szegény kis énekesnő. «— Azon leszek, hogy kiérdemeljem a bi