Pesti Napló, 1917. február (68. évfolyam, 32-59. szám)

1917-02-01 / 32. szám

**Csütörtök­ PESTI NAPLÓ 1917. február 1. ez a párt, amelynek egész sereg tagja van li­­teráló és árdrágító bankok révén összeférhetet­len állásokban, ez a párt, amely valósággal sziámi ikerként hozzánőtt a legmerkantilebb vállalkozó tökéhez, most fellépteti Zsembery Istvánt, akinek szabadelvű jelöltsége éppen olyan erkölcsi lehetetlenség, mint amilyen le­hetetlenség az, hogy a kijárók továbbra is tag­jai maradhassanak a Háznak és dönthessenek ama törvények fölött, amelyeket ők előszere­­tettel meg nem tartanak. i-—ur- rt— i| -r i rr f rriuTurrqn­ál felelős a listáért? Mezőssy Béla interpellációja a maga szükségleteit közvetlenül a termelőtől sze­rezze be, legyenek azok mezőgazdák, iparosok, vagy bármily cikk előállítói. Most a kö­zelmúlt napokban a Ház asztalára került egy lista. Elsősorban is őszintén sajnálom, hogy ez a lista abban a formában került a képviselőház asztalára, aminő formában az a mi­­miniszterelnök­ úr által felolvastatott. Sajnálom azért, mert a túloldal részéről is pártkülönbség nélkül tisztelt és becsült olyan képviselőtársaink neve is kerülhetett oda teljesen altruisztikus ak­ciókkal kapcsolatban, akik éppen ezért ezt a köz­vetett — nem akarom mondani, — hogy szégyen­­padratételt . . . Gróf Tisza István miniszterelnök: Nem is az! Mezőssy Béla: . . . talán erős kifejezést hasz­náltam, ezt a közvetett diffamációt, ezt a köz­vetett meghurcolást nem érdemelték meg. De kifogásolnom kell — és ez tulajdonképpen interpellációm fő része — az, hogy ezt a listát, amint az köztudomású, az őfelsége személye körüli mi­niszter állította össze. Méltóztassék megengedni, ha t. miniszterelnök úr által előterjesztett listának indokolása ellen is bizonyos aggályokat leszek bátor a t. képviselőház szíves figyelmébe ajánlani. Én tudom azt, hogy ezek a dolgok illetékes bírájuk, az összeférhetetlen­ségi zsűri előtt állanak. (Felkiáltások balfelől: Az összeférhetetlenségi állandó bizottság előtti) Sajná­lom, hogy a miniszterelnök úr azt a szellemes di­stinkciót ajánlók és érdeklődők között megtenni jó­nak látta. Úgy az állandó összeférhetetlenségi bizottságnak, mint a zsűrinek a múltban az összeférhetetlenségi ügyekben való felfogása nem nevezhető valamely túlzottan szigorú álláspontnak. T­eljes tisztelettel adózunk minden olyan pénz­intézet iránt, mely az ő hivatásának megfelelően a nemzetet ebben az irtózatos élet-halál harcában támogatta annyiból, hogy a rendelkezésére álló tőkéket a nemzeti célok használatába bocsátotta. Kifogásolom, hogy ha a bankok akár áruüzletek­­kel, akár hadseregszálítások­ksal foglalkoznak, a­mi nem esik az ő üzleti hatáskörükbe. S ha a köz­vélemény és ellenzék látja, hogy bizonyos hatal­mas központok és bizonyos bankok is, melyek fel­fogásom szerint nem üzletkörükbe eső vállalatok­kal foglalkoznak, mind gyengéd ügyeimet tanúsíta­nak vagy tanúsítottak a múltban a kormányzat iránt, nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy ugyanilyen gyengéd figyelmet tamisíthatnak a jö­vőben is. S ennek a figyelemnek aztán a következ­ménye az, hogy a választási esélyek szerencsére könnyen megkorrigál­hatók s az aztán rettenetes helyzet lenne, ha égi/ ezer sebből vérző, kifáradt, békére vágyó országot ismét megrohanják a mostani szűk választói joggal béklyóba kötött közigazgatási rendszerben ugyanazokkal a hatalmi eszközökkel, amelyekkel megrohanták a múltban és amelyeknek eredménye lesz aztán egy többség, amely többségnek zalmát, kisasszony é s a mylord mélyen meg­hajolt. — Kit óhajt még meghívni? Hányan leszünk? A vacsora miatt kérdem. — Igazán örülök, hogy méltóságod ilyen jókedvű, — a színésznő most fölragyogtatta legbájosabb mosolyát — és ha nem tudná, ketten leszünk, szives engedelmével, lord Henry St. John és hűséges szolgálója, Marion La Pastourelle. Az énekesnőn volt a sor, kisietett a szín­padra. A lord felírta a kisasszony címét egy papírlapra, kiment az utcára s így szólt ina­sához, aki a kisajtónál várakozott rála: — Ide figyelj! Elmegy a Kék Ökörtbe és azt mondod Bougelas mesternek, hogy állít­son össze két személynek való pompás vacso­rát a hozzávaló italokkal. Megvárod, míg el­készültek vele, azután­­elhordatod az élteit meg italt erre a címre, — és odaadta az inas­nak az énekesnő címét. — Egy óra múlva ott legyél. A Kék Ökörnek megmondod, hogy a számlát kifizetem holnap. Most szólsz a ko­csisomnak, hogy egy óra múlva várjon itt. Az inas elsietett. A lord a nézőtérre ment. A színpadon az énekesnő éppen egy nagy áriát adott elő. Hangja, mely sötét színezetű volt s kellemesen csengett, betöltötte a termet. Az énekesnő nagyon szépen, érzéssel, és ahol kellett, erős szenvedélylyel énekelt. Nagy si­kere volt, az áriát befejezvén, hatalmas taps zúgott fel a nézőtérről. A színpadon levő egyik páholyból virágokat dobtak a művésznő lábai elé, aki kedvesen mosolygott és haj­longott. St. John lord is meg volt elégedve a si­kerrel, bólogatott és megállapítottta, hogy Marion tehetséges leány. Amikor pedig látta, hogy­ virágokat dobnak neki, tetszett neki ez nevében aztán, mint nemzeti akarat szerepelhesse­nek az urak. Interpellációul egyébként a következő: Miért vállalkozott a felség személye körüli miniszter arra, hogy egy nem az ő hatáskörét képező és nem az ő politikai felelőssége alá eső ügyben ?— a közös hadügyminiszternek aláren­delt szakközegeként — adatokat gyűjtsön? Mi szükség volt erre a felesleges interven­cióra és miért nem szerezte be maga a közös hadügyminiszter az összes katonai parancsnok­ságoktól a náluk közbenjárt egyének névsorát? Ki vállalja az alkotmányos faktorok közül a felelősséget a közzétett névsor teljességéért? (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István miniszterelnök: Ajánlóknak azokat nevezte, akik ajánló írást adtak, érdek­lődőknek azokat, akik többször is eljártak és ér­deklődtek az ügyben. Járuljon hozzá az ellen­zék ahoz, hogy ezt az ügyet tisztázzák, foglalja el a ellenzék azt az egy helyet, amely az összefér­hetetlenségi bizottságban véletlenül üres. Báró Roszner Ervin, a felség személye körüli miniszter: Azért vállalkozott erre a szerepre, mert a köz érdekében valónak tartotta. Mező­sy Béla: Ami a miniszterelnök azon fel­hívását illeti, hogy az ellenzék vegyen részt a dolgok elbírálásában az összeférhetetlenségi bizottság­ban és zsűriben, természetes, erre megadni a vá­laszt e pillanatban hivatva nem vagyok. Hogy az­ ellenzék miként fog határozni a kérdésben, termé­­szetesen függ az ellenzék összességétől. Hogy azon-­­ban ezek az előzmények valami nagy kedvet nem ébresztenek az ellenzékben e szerep játszására, magától értetődik. Már most rátérek az Őfel­­­sége személye körüli miniszter válaszára, ő, hogy abban a körben, melyben a megbízatást vál­lalta, azt jól teljesítette, innen az ellen­zéki padokról is konstatálni kötelességem. Azt mondja: ezt a listát neki a közös hadügy-­ miniszter úr állította össze. A miniszter úr a leghatározottabban kijelentette, hogy 1915 óta­ egyetlen magyar képviselő sem járt a közös had­ügyminisztériumban, sem magánál a miniszternél, sem az illető szakreferenseknél. E­z kétségtelenül örvendetes tény. De nem tudom, hogy ez a meg­állapítás a közös hadügyminiszter úr részéről vonatkozik e­ az alá­ja rendelt összes komman­dókra is? A magam részéről a választ tudomásul veszem, annak kijelentése mellett, hogy fentart­­juk magunknak a jogot annak elbírálásaira, hogy miért tartották ezt másfél évig titokban. Budapest, január 31. Gusztáv svéd király a dán királynék Stockholmból jelentik. Gusztáv király, aki ezt idő szerint Schoonenben időzik, szombaton a dán királynál egy napos látogatást szándéko­zik tenni. a gondolat: — Uraim, várjanak, ma én va­gyok a soros. Előadás után kocsijába segítette az éne­kesnőt, akinek nagy örömet szerzett azzal, hogy dicsérte énekét. Marion odasimult a lordhoz, mint a kedveskedő macska ahhoz, aki simogatja. Megérkeztek. Az énekesnő kis szobájában égtek a sok­karú tartókba tűzdelt gyertyák. Az asztal megtérítve várta a színésznőt és a lordot s a kisasszony szobaleánya, meg az angol úr inasa buzgón hordták fel a finom ételt, mely­hez pompásan ízlett a háromféle kitűnő bor. A vacsora végeztével az inas meg a szoba­leány kivonultak. A lord nem várta meg, am­íg az utolsó szál gyertya is elég. Másnap délelőtt a lord, mielőtt búcsúzott volna Mártontól, kis selyem­erszényt csúszta­tott az énekesnő párnája alá: tíz Louis d‘or volt benne. De Marion csak a lord balkezét nézte. Az angol úr így szólt: — Kedves gyermekem, tudom, hogy önt semmi más nem érdekli, csak ez a rubin. Ezt akarta, és láthatta, hogy én szívesen enged­tem akaratának. Amikor most átnyújtom ön­nek a gyűrűt, újra mondom, hogy e rubin nem drágakő, értéke nincsen. Marion felkacagott. — Ezt csak bízza ream, mylord! Ne tö­­­rödjék azzal, hogy ez a kő hamis. Kedves emlék marad! — mondotta jókedvűen. St. John Henry lord mély meghajlással búcsúzott.­­ Alig volt künn, Marion máris kiugrott az ágyból. Egy-két percig gyönyörködve nézte a gyűrűt, azután beszólította szobaleányát és­ gyorsan hozzáfogott az öltözködéshez. Frouchére mesterhez sietett, aki abban az A nevezetes lista ismét napirendre ke­rült, de a nagy izgalmak lángolása nélkül. Legfeljebb valami várakozás volt a levegő­ben, de általában nyugodt volt a Ház tónusa, hogy a veszedelmes összeférhetetlenségi kér­dés megint föltárult. Ez főleg Mezőssy Béla óvatos előadásának tulajdonítható, amely a kérdést kiemelte a szenvedélyek tombolásaiból és azt domborította ki, ami a dologból az egész parlament ügye. Mezőssy előbb az egész kérdés parlamenti hisztérikumával fog­lalkozott, aztán sajnálkozását fejezte ki, hogy a lista olyan formában került a Ház elé, hogy félreértésekre adhatott okot, majd azt a kérdést tárgyalta — s ez volt interpellációja voltaképpeni anyaga is , hogy a Felség sze­mélye körüli miniszter miféle hatáskörben folytatta ezt a vizsgálatot és a listával felelős­séget vállal-e a közös hadügyminiszter. Az interpellációra elsőbben gróf Tisza István miniszterelnök reflektált. Azután báró Roszner Ervin válaszolt: kijelentette, hogy a lista teljes és végleges, az alkotmányos felelős­séget mindenért, amit tett, elvállalja. Mezőssy Béla szólalt most föl. A minisz­terelnök abbeli felhívására, hogy az ellenzék vegyen részt ezeknek az elbírálásában, kije­lentette, hogy az ellenzék meg fogja fontolni, de utalt arra, hogy az összeférhetetlenségi bi­zottság a múltban karhatalommal távolította el azokat, akik a vádat képviselték ..Jeztessy Béla: Mikor az uratóztató háború kitört, a H Ház elé határozati javaslatot terjesztettem, melynek az volt a rövid tartalma, hogy utasít­­latni kívántuk a kormányt, hogy­ a hadvezetőség hogy a gyűrűt jól láthassa, hanem hogy forró lehelete érje a két hófehér Imrét. — Ez a ru­bin csodaszép! — s az énekesnő hangjában­­fengett az elragadtatás. — Igaza van, kisasszony, a rubin nagyon szép, de csak az én kezemen. — Ó, milyen ömhitt! — szólt­ reá a szép Marion La Pastourelle. — Adja idle, engedje, hogy felhúzzam az ujjamra, meglátja, a gyűrű csak olyan szép marad, semmivel sem lesz '■sunyább. — Ha ön hordja, nem fogják elhinni, hogy ez valódi drágakő — mondotta csöndes mosolygással a lord. — Még akkor sem, ha tudni fogják, hogy a gyűrűt ön ajándékozta nekem, mylord? — Tartok tőle, hogy még akkor sem — felelte mylord aggodalmas arccal. — Ha megengedi, megpróbálnám. Ráér ma este? Akarja, hogy együtt töltsük az es­tét? — Mintha véletlenül tenné, Marion La Pastourelle kebeléhez szorította a lord fehér hűvös kezét. — Szives meghívását köszönettel foga­dom — mondotta, a lord nyugodtan — de ismétlem: ez a gyűrű nem érték, én három aranyat adtam érte. — Ne fáradjon, mylord, hallottam már a mesét, hogy ez a rubin nem drágakő, ha­nem üveg — mondotta az énekesnő és nagyot kacagott. — Éppen azét, ma este eljön hozzám. — A kisasszony nagyon kegyes — szólt mosolyogva az angol úr. — Vacsoráról majd én gondoskodom, ha megengedi. — Mylord ehez sokkal jobban is ért, mint én, szegény kis énekesnő. «— Azon leszek, hogy kiérdemeljem a bi­

Next