Pesti Napló, 1917. május (68. évfolyam, 113–138. szám)

1917-05-01 / 113. szám

4 A politika eseményei "A királyi kézirat hatása — Tisza a »pártok harmóniáját" keresi — Uj ülésszak: a választójog nevében! — Az ellenzék nem tár ; Kyal a kormány választójogáról — Ki az izgató? — A Károlyi-párt értekezlete (Itt 30 sort törölt a cenzúra) . ~ K A királyi kézirat tudvalevőleg arra hívja fel a kormányt, hogy a népjóléti intézmények sorozatáról, a választójog kiterjesztéséről tegyen mielőbb javaslatokat. Tiszának félhivatalos kommentárja, amely, mint gróf Andrássy mondotta nekünk: „tönkresilányította a királyi kézirat hatását", voltaképp igazolása a munkapárti politikának és főleg a pártvezér Tisza parlamenti felszólalásainak. Eddig ugyanis Tisza az egész párt tomboló helyeslése közepette ridegen és fölényesen visszautasított minden javaslatot, amely a választójog kiterjesztésének gondolatát, halovány gondolatát szolgálta. Emlékezetes a hősök választójogáról szóló vitában a Vázsonyi beszédére adott miniszterelnöki válasz, amely egyenesen kifigurázta a vitézségi érmesek választójogát, mondván, akkor a vízben fuldoklót megmentő gyermek is politikai jogokra tarthatna igényt. Szóval nem olyan hajthatatlan inkvizítor ez a miniszterelnök, mint amilyennek a gyengébb idegzetű polgártársak elképzelik őt. Tisza e hét végén újra kihallgatásra megy Bécsbe a fiatal királyhoz és csak ezután kerülnek a királyi kézirattal kapcsolatos intézkedések napirendre. Akik Tisza álláspontját az utolsó napokban megismerni voltak szerencsések, úgy tudják, hogy a miniszterelnök szívesen látná a parlamenti pártok harmonikus együttműködését. Ez annyit jelent, hogy legközelebb keresni fogja az alkalmat: beszéd vagy írásmű formájában felszólítani az ellenzéki pártokat, hogy „tegyenek félre minden kicsinyes haragot és aggodalmat, tárgyalják nyugodtan és lelkesedéssel" — az 1913-iki torzválasztójognak ezt a májusi fattyúhajtását. A Ház június 15-én ül össze. Munkaprogramul ja már volna, de hogy milyen lesz a munka, az még nagyon is a holnap kérdése. „Éljen a választójog!", tombolt a szélsőbaloldal, mikor a százat elnapolták s a választójog nevében indul meg az új ülésszak is. Hogy mi mindent elbír a papiros, annak gyönyörű bizonyítéka a Budapesti Tudósítónak egy bécsi távirata, amely Budapesten készült ugyan, de előbb Bécsbe küldték a Politische Correspondenz-nek, amely azután abban a reményben t degrafálta vissza Budapestre, hogy a drótoknak ezen a viszontagságos útján talán mégis kap valamit a komolyság mázából. De úgy látszik, teljesen kárba veszett a tekervényes út. Mert lehet-e nevetésre gömbölyödött vonások nélkül elolvasni olyanokat, hogy a választójog most közölt reformjainak „hatása a képzelhető legjobb és legreményteljesebb , hogy a kézirat nincsen tüntető éllel az ellenzék ellen". De még inkább azt. ..Hogy a kormány milyen megértő módon fogja fel az uralkodó nemes intencióit, legjobban bizonyítja a legfelsőbb kézirathoz kapcsolt kommentárja, amely már most adja mindenkinek tudtul, hogy a kormány Őfelsége parancsának a legrövidebb idő alatt eleget fog tenni". De ha mindez még nem elég és ha az ellenzék se tudná, milyen álláspontra helyezkedjék a nagy reformokkal szemben, ő is megkapja a bécsi utasítást. ... „Ha az ellenzék ebben az utóbbi , kijelentésben messzebbmenő kívánságot tár fel, — tanácsolja a bécs-budapesti köztávirat — mint amin őket a kormány megvalósítani szándékozik, hát akkor most ezeket a kívánságokat revízió alá kell vennie s már politikai eszélyességből is őfelsége leghívebb ellenzékének igyekeznie kell, hogy a v választói jog kérdésében épp ugy közeledjék gróf Tiszához, mint amilyen erélyes lépésekkel közeledik feléje gróf Tisza'4... Hát ezeket az erős lépéseket bízvást megtehetik a leghívebb ellenzék és a miniszterelnök, mert ha megtesszik, sem találkoznak. De hisz nem ez a fontos. A Budapesti és a Politische azt még engedi, hogy a kormánynyal szemben ellentétes álláspontot foglaljon el, „de nem foglalhat ellentétes álláspontot el a koronával és a néppel szemben, nem lehet és nem szabad akarnia, hogy a magyar képviselőház éppen akkor váljék munkaképtelenné, amikor az osztrák Holchsrat dolgozik**. Tetszik érteni, az ellenzék nem akarhatja, hogy munkaképtelen legyen a Ház. Hiszen emlékeznek még rá, az ellenzék zavarta széjjel. Az ellenzéknek az a része, mely a választójogi blokkban tömörül, értesülésünkra ezért egyáltalában nem hajlandó a Tisza István parlamentjében tárgyalni. Ma ehhez a szándékához véglegesítés kellett, azt a miniszterelnök „reformterve" megadlta Az alkotmánypárt, sőt Apponyi Albert pártja is még élesebb siarcot kíván a Tisza-kormány ellen, hajlandók is normális vitára, csak oly mértékben, amennyiben ez álláspontjuk tárgyilagos kifejtésére szükséges. A többit aztán intézze el Trera ismét zárt körben, egész választójogi törvényét úgy hozták, abszolatt zavartalanságban, majd a kiegészítés is így történik. Hogy ezt a törvényt meghozták, ezóta nincs nyugalom a magyar politikai életben — a király megnyugvást akar, Tisza pedig törvénybe iktatja a nyugtalanságot- Nemcsak — de az ellenzék asszisztenciájával akarja ezt tenni. Bécsi lapokban is olvasunk róla, hogy a kormány békés megegyezést keres az ellenzékkel. Harmóniát, így mondják, harimóniát. A kormány messzemenő előzékenységet tanúsítana, olvassak egyik vezérlő, bécsi orgánumban, a kormány szeretne rendes parlamentáris tárgyalást biztosítaik az új javaslatoknak, a kormány, miután újabb bizalmú nyilatkozatot nyert a koronától, egyáltalában nem gondol újabb fegyverkezésre az ellenzék ellen. Hát erről az egyről, mondják az ellenzéken, szó sem lehet. — Tiszával nem tárgyalnak. Tisza elbúcsúzhatik attól a parlamenttől, amelynek normálisan tárgyaló ellenzéke volt. Semmi csapda, s provokátn, nem birthatja rá az elllenzéket, hogy a választójog legkonokabb ellenségeivel annyi inzulus, aunyi sértegetés után is tárgyaljanak. Úgy tudjuk, nyolféle kompromisszum ki van zárva. Danács Gábor és elvbarátai kánhoz tarjaik az ellenzéken, megalkottatják a kor szellemének megfelelő választójogi reformot, az ellenzék egy szóval sem fogja törvényhozó tevékenységüket megzavarni. A munkapárt reformterveiben nem ismer fiatárt. Egyik munkapárti újságban olvastuk, hogy a büntetőtörvénykönyvnek az izgatásra vonatkozó szakaszát revízió alá veszik és a háborúban szerzett tapasztalatok figyelembevételével szigorítani fogják. Itt ez érthetetlen. Akik mindig a külföldről beszélnek, hogy mit fog szólni a külföld, várjon nem gondolják most, hogy alapot adnak a külföld rágalmainak, minden alap nélküli A király nyilatkozata a nemzetnek a jelen világmérkőzés sorsdöntő papjaiban tanúsított bámulatraméltó erőkifejtéséről és hazafias magatartásáról szól, — valóban, a nemzet minden fia megtette a kötelességét, de hát akkor micsoda „háborúban szerzett tapasztalat" az, hogy az izgatás büntetését szigorítani fogják? Az egész különben oly komfuzus, furcsa, rejtélyes, hogy hajlandók vagyunk elhinni, hogy komolyan foglalkoznak vele, de nem vagyunk hajlandók komolyan foglalkozni vele. A függetlenségi és 48-as párt a legközelebbi napokban értekezletet tart, amelyet gróf Károlyi Mihály távollétében gróf Batthyány Tivadar, a párt helyettes elnöke hívott egybe. Az értekezleten fogják megbeszélni a további teendőket a választójogi blokk és a királyi kézirat kérdésében. A párt felfogását jellemzi gróf Batthyány Tivadarnak az a kijelentése, hogy az általános, egyenlő, községenkénti titkos választójog mellett most már kötelességük a törvényhozás tagjainak a legkíméletlenebb és legkeményebb harcot megvívni. Batthyány elítéli még azt is, hogy a miniszterelnök hallgat a gazdasági kérdésekről és az Ausztriával való kiegyezésről. A tisztviselők ügyében a legfontosabb követelménynek tartja az automatikus előlépés ígéretét, amely szintén hiányzik a kormány kommünikéjéből. Ugyanezek a szempontjai a pártnak is és az értekezlet az aktuális kérdéssel ugyanezen elvek alapján fog foglalkozni. PESTI NÉPSZŐ" A germánok, szlávok és magyarok (Seton-Watson könyve) Irta: Pethő Sándor Hogy az entente békefeltételei sorába iktatta Európának a nemzetiségi eszme alapján való újjáalakítását s ezzel halálra itat olyan hatalmas történeti képződményeket is, mint a magyar birodalom, abban nem kevés részevan annak a célkitűzésein és tevékenységében csodálatraméltó sajtópropagandának, amit az angol és francia háborrú publicisztika végzett világszerte. Nemcsak saját közvéleményét dolgozta meg vele, de fáradhatatlan publicista voyageur-jei úgyszólván felgyújtották a központi hatalmak ellen az öt világrészt s erkölcsileg teljesen elszigeteltek bennünket a semleges népek rokonérzésétől. A demokrácia és a haladás jelszavai mellett a nemzetiségek felszabadításának ígérete volt a leggyújtóbb erejű ideológia, amelylyel ellenünk harcba indultak s vitássá iparkodtak termi az életért való küzdésünk jogcímét. Az entonté szellemi háborújának legveszedelmesebb, mert legeredményesebb katonái közé tartozik Seton Watson, a londoni egyetem Kings College-nek történettanára, akit Scotus Viator néven a magyar politikai közönség is jól ismer. Az entente válasz jegyzékének a nemzetiségi problémára vonatkozó mondatait mintha az ő tolla írta volna. A nyugati népek közszelleme én észjárása, valamint tájékozódása ebben a magyar államra nézve végzetes jelentőségű éraéletben teljesen a tényeknek arra az anyagára, s az erveknek és nézőpontoknak arra a csoportjára van beállítva, amelyeket Seton-Watson összehordott és magyargyűlölet prizmáján keresztül politikai tendenceiknt osztályozott és értékelt. Seton-Watson egyike a legvesnedfeltaeSBÖ® és legtehetségesebb agittátorosconac, akik valaha a magyar álhan és a magyar faj ellenségeárába tartoztak. Kellemes, ízléses stilista. Ha nem 5. Vesz magának fáradságot arra, hogy történetpolitikai kutatásaiban leszálva a fények földalatti gyökereihez, annak a tkérd&nek irodalmát, aradyet megvizsgál; meg WheK-sen ismeri s az egymásvaSl nem ritkán eSsenS-mondó források adatait és uforiásBSt ügyesen tudja alárendelni annak a politikai célgondolatnak, amelynek szolgálatába áttott BraefleQf nagyszerűen szenvelgi az eltogulatlanságot Az olvasót különösen a kontinens viszonyai felé teljességgel tájékozatlan slágerakó britet azon benyomás hangulata alatt tartja, hogy mirár tudományos rongálódásainaak konkériójaképpen jutott el addig a pontig, ahol már a politikai izgatás háttáraival érintkezik. Felületessége célzatos. Legjobban kitűnik abból, hogy különben kétségtelenül színvonalas tanulmányába az elmélet rikító színezése kedvéért belesző meseszerű, vagy pletyka-hitelű elbesül-seket, vagy idézi Ferenc Ferdinándnak állítólagos szavait, melyeket egy magyar főúrnak mondott: „Es war eine Geschmacklosigkeit von den. Herren, dass sie überhaupt nach Europa gekommen sind". Seton-Watson továbbá felújítja az úgynevezett konopisti paktum legendáját, melyet az angol közönséggel előszörSteed, a Times volt bécsi levelezője ismertetett meg. Konopiszban ugyanis M4 jummiában II. Vilmos császár és Ferenc Ferdinánd állítólag megegyezek a Iabsburgi birodalom felosztásában- Károly főherceg, Ferenc Ferdinánd unokaöcscse, a kettős monarkia jelenlegi uralkodója kapta volna az osztrák császárság német tartományait azzal a feltétellel, hogy mint szövetséges fejedelem belép a német birodalomba. Magyarországot és Csehországot viszont Ferenc Ferdinánd kisebbik fia örökli, míg az idősebbik Galíciát és a német segítséggel viszszahódítandó Lengyelországot nyeri el. Ez a konopisti dinasztikus szerződés lényege, melynek végrehajtására föltételezte Oroszország leverését 1914 őszére. A főherceg (Ferenc Ferdinánd) különbésgé volt telve keserűséggel a magyarság, kivált az ú. n. politikai magyar nemzet iránt s rögeszméjévé vált, hogy megtöri a magyarság vezető szerepét a monarkia népei között. Ezért hajlott a II. József-féle dinasztikus radikalizmus felé, de valójában II. József felvilágosodott§4.§fő és demokratikus gerjedelme nélkül.