Pesti Napló, 1917. szeptember (68. évfolyam, 218-243. szám)
1917-09-01 / 218. szám
Számijai 1917. szeptember 1. A PESTI NAPLÓ fs politika eseményei A népjóléti minisztérium — A hadisegélyek ügye — Az őszi ülésszak — A munkapárt bomlása rA. politika mai napját a tegnapi minisztertanács utólagos hívei foglalkoztatták, egyébként semmi nem történt, semmi feljegyzésre méltó. A miniszterek folytatják megszokott napi munkájukat, csak Ugron Gábor belügyminiszter utazott el néhány napra Marosvásárhelyre és Vázsonyi Vilmos ment rövidebb tartózkodásra Balatonfüredre. Most már előrelátható, hogy a politikai élet mindaddig csendes és lanyha lesz, amíg a parlament össze nem ül. Az őszi ülésszak Szász Károly, a képviselőház elnöke a jövő hét keddjén érkezik Budapestre és akkor fog vele tárgyalni Wekerle a parlament összehívása ügyében. Az ülésszak megnyíltáig egyébként még igen sok tárgyalni valója lesz a miniszterelnöknek. Természetesen tárgyalni fog a munkapárt vezetőségével is, bár lehetséges, hogy ez a tárgyalás közvetlenül az ülésszak megnyíltát megelőző napokra marad, amikorra gróf Tisza István Budapestre érkezik és újra részt kér pártja munkájából. A tárgyalások egyelőre arra vonatkoznak, hogy a munkapárt ne gördítsen akadályokat a népjóléti minisztérium új szervezésénél és a budget emeléséről szóló törvényjavaslatok megszavazása előtt. A népjóléti minisztérium Gróf Batthyány Tivadar — aki, mint negírjuk — a minisztertanácstól felhatalmazást kapott egy állandó népjóléti minisztérium alakításáról szóló törvényjavaslat kidolgozására és a szükséges előkészületekhez a megfelelő segédszemélyzetet is megkapta, máris hozzáfogott a munkához. Az új törvényjavaslat készítésére egyébként az a körülmény ad okot, hogy a tárcanélküli minisztériumok létesítéséről szóló törvényjavaslat benyújtása előtt gróf Esterházy Móric tanácskozott a munkapárt vezető férfiaival és elfogadta gróf Tisza István és Teleszky János ama feltételét, hogy az új miniszterek évi költségvetése százezer Elég az hozzá, hogy ennek a dekoratív életfelfogásnak a dekorációban lévén tartalma, tulajdonképpen csak stílusa lehet és semmi egyebe. S ezért természetes, hogy mindaz, ami a szerkezeten, a veseszövő leleményen és életrekeltő fantázián innen van, a legszemélyesebb megszorítási forma, a legmeglepőbb, a legegyénibb magyar mondat, a szavak, a Szórend, a hangok mind Szomoryé. Szomory valósággal fölsfokozta mondatát minden sajátosságainak szédült fölmagasztalásáig és fölkorbácsolta a maga lényének vonagló karikatúrájáig; de ezért még ez is stílus ő nála. Ez a szép fintor morbidezzás stílusa, koronát meg nem haladhat. A törvény tényleg százezer koronában állapította meg a tárcanélküli miniszterek évi budgetjét, gróf Batthyány Tivadar pedig — igen helyesen— úgy találja, hogy egy nagyszabású, minden szociális kérdés megoldására alkalmas minisztériumot százezer koronás költégvetéssel nem lehet elképzelni. Ezért szükséges, hogy állandó népjóléti minisztériumot szervezzenek. Gróf Batthyány Tivadar már a legközelebbi napokban tárgyalásokat kezd a szakminiszterekkel, hogy elsősorban a hatásköri kérdéseket állapítsák meg, azután pedig következik a szervezés előkészítése, amelyben részt fognak venni a szociális munkával foglalkozó körök és az orvostudomány kiválóságai is. Mihelyt a javaslat elkészül, a kormány azt okvetlenül azonnal a képviselőhöz elé terjeszti, tekintet nélkül arra, hogy sikerült-e Fekedének addig megszereznie a többséget, vagy sem. A hadisegélyek felemelése A tegnapi minisztertanács a hadisegélyek felemelésének kérdésével is részletesen foglalkozott. A tárgyalás során az a felfogás alakult ki, hogy a felemelésnek elvi akadályai nincsenek, azonban a pénzügyminiszternek megfelelő fedezetet kell teremtenie erre az újabb államköltségszaporulatra, mielőtt az erre vonatkozó javaslatot jóváhagyás végett a minisztertanács elé terjesztenék. Megbízható hírek szerint a legközelebbi minisztertanács véglegesen rendezni fogja ezt a kérdést és a javaslat már az őszi ülésszakon tárgyalásra kerül. Munkapárti ügyek Politikai körökben ma az a hír terjedt el, hogy a munkapártban megindult kiválási mozgalomnak folytatása van, újabban ismét több képviselő lépett ki a pártból, sőt neveket is kolportáltak, közöttük Szilágyi Lajos, Ulászló Mihály, Zákó Milán, SzacsVáry György, Huszár Károly (nagytorlend), Darvas Fülöp, Angyal József és mások nevét, összesen tizenkét újabb távozóról szólnak a hírek. A legfeltűnőbb volna Darvas Fülöp és Angyal József állásfoglalása, akik mind a ketten igen régen nagy szerepet visznek a munkapárt körében és már a régi szabadelvű pártban is előkelőbb helyet foglaltak el. E pillanatban még nem lehet megállapítani, hogy mennyiben felelnek meg a valóságnak ezek a hírek, más oldalról érkező jelentések azonban azt állítják, hogy Angyal József, a képviselőház háznagya és Darvas Fülöp nem lépnek ki a pártból és nem foglalkozatja őket ilyen szándék. A pártkörökből A pártkörökben is teljesen hiányzott az élet. Az Apponyi-pártban néhány volt képviselő járt fenn, a Károlyi-pártban is nagyon kevesen voltak, közöttük néhány percre Justh Gyula is, az alkotmánypárt és a néppárt teljesen kihalt. * És most odalyukadtam, fogják mondani !Szomory nem kevés ellenségei, ahová élt. Mert én is azt állítom, amit ők. Hogy tudniillik Szomory a maga írói lénye eredendő árnyfoltjainak eltakarására találta ki a rugónyomásra kivilágítható, transparens álarc szabadalmát. Azaz hogy ez a csillogás mesterséges fény. Mire Szomory hívei méltán azt felelhetik: No jó! És ha?. Mondjuk, hogy ez a mesterség csak mesterséges. Lehet, nem lehetetlen, sőt valószínűen az, de vájjon azért kevésbbé virtuóz? Kevésbbé bámulatra méltó? Kevésbbé egyetlen? Mi közöm hozzá, hogy Szomory orchestere ,tehetségeinek szakadékai fölött bug. Én csak azt érzem, hogy a hangszerelés és a dallamok polyphon meglepetései újra meg újra, folyton fogva tartanak. Ami pedig a természetellenes segély Szomory ellen oly gyakran emelt vádját illeti, az irodalmi őszinteség kérdése még nagyon is tisztázatlan kérdés. Szomory apart ember, apart életű, illik, hogy apart legyen az őszintesége is. Annyi biztos, hogy nincs igazuk azoknak a rövidlátó rosszakaróknak, akik Szomoryt Parisból közénk tévedt franciának, azaz hogy franciák utánzójának vélik. Sőt épp ellenkezőleg. Szerintem Szomory a legpestibb jelenség, a legfővárosibb magyar. S ezt leginkább bizonyítja, hogy barátai és ellenségei majd hibául, majd megérdemül, de egyaránt külön ki szokták emelni Szomorynak nyugati műveltséggel átitatott lényét. Ez a legkeletibb szidalom, illetve a legkeletibb dicséret. Mert aki nyugaton született, az a nyugat// született, magában hordja, vele jár, annak nem külön érdeme és nem külön hátránya, hogy nyugati. Csak keleti fajunk egyes díszpéldányait lehet azért dicsérni vagy pedig azért megróni, mert a nyugatot magukévá tették, épp úgy, mint Loti, Farrére vagy Kipling, a boldog nyugatiak, kik eltöltötték magukat a legpompásabb kelettel. De ahogy Lott keletje józanul érzelgős, francia keleti Kipling dzsungellé city humora londoni, olyan pesti Páris, pesti Lonidon, pesti nyugat, olyan balkáni Európa a Szomory Dezsőé. Viszont azonban távoli képeinek és határozatlan leírásának bengóhtüzü fátylán keresztül, folyton Pest és újra Pest képeit vetíti fel mondatainak áttüzesedett vásznára. Íme, fantasztikus beteglátogatás mesebeli kórházba visz: „És odakünn nagy fák és nagy mezők voltak az ablak alatt és lombos lankások a láthatáron, virággal behintett hegyiutak a távoli nyaralók sakkfiguráival és a vasút is itt kúszott el lágy dörgéssel, mintegy a kék egek felé“. Ez a Svábhegy, ugye, a vén fogaskerekű, ahogy az új Szent János-kórház ablakába belefér. Szomorú kalandos képzelmie, ilyen határozottan helyhez kötött, ilyen exaktul világos. És most Adrienné beszél, a szerelem csodálatos kalandjainak heroinája, aki vidéken élt, rejtélyes szépségek zengésével, mint egy részeg hárfával a szivében s ott beleszeret Katy Ábrisba. ..aki komor és hallgatag, mint egy színész, a filmen . .. mint egy plakáton a sötét gavallér“. Ráismersz? Psilander. A kastélybeli úri-Peány számára Szomory lekapja ideálul a külvárosi vonnyadt fehércseléd nyárspolgár eszményképét a pesti kiáltó tűzfalak hirdetéseiről. És most a kórházak siralmas legendája zokog fel pesti egész nyomorúságában, ha Szomory akarja: „Itt szőke napfény derengett a szürke falakon holmi szegényes, kis képeken, melyek a falakat hisztették, igen siralmasan. A szomszédos konyhában holmi bizonytalan cselédlány a tányérokat mosta, zajos csörömpöléssel. Pirlott hagymák, megperzselt márta sok maró illata szállott“ Külön szótár ez, szabadalmazott beszéd Modor, de azért nemcsak a szóval, hanem : szó elhelyezésével és hangzatával is, mindet porosba hatolóan kifejező. „Bizonytalan“ cselédlány, — tenyeres-talpas magyar írók, úgy mondták ezt Szomory előtt: ama bizonyoscselédleány. Szomory felhorkanó idegének kellett jönni, hogy megállapítsa, mily bizonytalan ez a bizonyos s hogy mily bizonyos ez s bizonytalan. És van mersze leírni: bizonytalan cselédlány. S ha ő látta, látom én is. Szúrtosan, kövéren, lomposan, mocskosan és hallom melléje a mosogatás gyakori loccsanásától megszakított magyar dudolását. Senki sem próbálta meg a rassz, pesti szót megnemesíteni, patkosra zendíteni. Szomory épp oly kevéssé fél tőle, mint a múlt írói nemzedék a paraszti beszédtől, melyet viszont az az előtt való írók hittek költőietlennek. „Mindez itt van mellre szíva, mindez itt van nekem, bennem, mint egy halálos öröm és egy nagyszerű seb, mint egy lepra“. Ugye hogy megrázóbb, Velibb kifejezés, mint ez az utcai mellre szíva, nincs a magyar nyelvben? De Szomorú mondata, mert nem a darabja, nem a beszélve, hanem a legsajátabb alkotása, a lelkétől igazán lekrkezett mondata foglalkoztat leginkább, mert ez a mondat, nemcsak Pestet, hanem — igazán jól meggondoltam, amit mondok__néha A lengyel államtanács lemondása — Újabb politikai események előtt — A lengyel államtanács, melyet a Lengyelország helyreállítását megállapító 1916. november ötödikei proklamáció léptetett életbe, tudvalevőleg beadta lemondását. Az államtanács összes ügyeit automatikusan át is vette egy háromtagú bizottság és egyelőre nagyobb zökkenést az állami tanács lemon- sdása — mint Varsóból jelenítik — nem okoz. Tény azonban, hogy a lengyel politikában, s mely mindig igen ellentétes és komplikált áramlatokat foglalt össze, bizonyos izgalom észlelhető. Maguk a német lapok is elismerik ezt az izgalmat. Berlini jelentés szerint a Lokalanzeiger azt írja, hogy történtek hibák a lengyel politikában, a Kreutzzeitung pedig arra mutat rá, hogy a németellenes hangulat Lengyelországban nagy fokot ért el. A lengyel államtanács lemondása összefüggésben áll a lengyel légióval legutóbb történt intézkedéssel. A lengyel légiót mai formájában szintén a nevezetes 1916. évi november ötödikéi proklamáció hívta életbe. A légió most tulajdonképpen egy keret, alapja a jövendő önálló lengyel hadseregnek. Ez a keret igen rövid idő alatt nagyon székien fejlődött. A mostani háborús helyzet azonban szükségessé tette, hogy amint a légió egyes ezredei a frontról mentek Varsóba, hogy segítsenek a lengyel hadsereget kiépíteni, most újra visszatérjenek