Pesti Napló, 1918. július (69. évfolyam, 151–176. szám)

1918-07-02 / 151. szám

e­t megszokta a közvélemény. De a nyugdíjasokkal szemben még ez­t sem lehet felhozni. A nyugdíjasok nincsenek olyan sokan, hogy sorsuk megjavítása leküzdhetetlen pénzügyi akadályokba ütköznék. Azt a néhány millió adótöbbletet, amit a nyug­díjasok jóléte a termelőikre és a kereskedőikre há­rítana, azok megsem éreznék, nem is sajnálnák, talán szívesen is adnák. Nincs tehát semmi ko­moly akadálya annak, hogy az állam haladéktala­nul segítsen azokon a szegény szerencsétleneken, akiknek minden bűnük az, hogy az álla­m, érdeké­ben végzett nagy munkájuk közben elszállt fölöt­annyian még 1014-ben. Mi^UU ' M. m. «14 mA WW »«o«* ""«' Kerenszfii han­g*ulat-körut­ja az entente'államokban Az orosz ellenforradalom­ teljes sikeréről szombaton elterjedt hírek­ alaptalanoknak bi­zonyultak, úgy, ahogy mi előre megmondot­tuk, Kornilov nem vonult be Moszkvába és nem is Kornilov részéről fenyegeti ve­szély az orosz kormányt. A cseh-tót brigá­­­dok fellépése a népbiztosok tanácsa ellen an­nál súlyosa­bb­ veszedelem. A szovjetnek aligha vall olyan­­hadserege, amely a siker reményé­vel vehetné fel a harcot a cseh-tót csapatok ellen. Már­pedig ezek elvágják az orosz köz­társaságot Szibériától, amely Moszkva és Pé­tervár egyetlen gabona-rezervoárja, amióta Ukrajnát megszállották a központi hatalmak. A cseh-tót brigádok kiéheztethetik Lenin és Trockij birodalmát, ha megmaradnak hadál­lásaikban. Kerenszki Londonból Parisba érkezett. Érdekes, hogy sem az angol, sem a francia kormánynál nem volt része hivatalos fogadás­ban az orosz köztársaság volt diktátorának. Anglia és Franciaország alighanem szabad ke­zet akarnak biztosítani maguknak Oroszor­szegben.­szággal Berlin, július 1. Az Allgemeine Handelsblad jelentése szerint Kerenszki az angol munkásvezérek előtt kijelen­tette, hogy az oroszországi helyzet legutóbbi fejle­ményei őt is optimisztikussá tették. Nyilvánvaló, hogy Lenin napjai meg vannak számlálva és a reakciónak föltétlen be kell következnie. Termé­szetesen Kerenszki nem akarja titkolni azt a körül­ményt, hogy az orosz hadsereg belefáradt a há­borúba és legközelebb Amerikába fog utazni, hogy ott is hangulatot teremtsen arra, hogy az en ten­e beavatkozzék Oroszország ügyeibe. Dr. G. K. Kerenszki Parisban Genf, július 1. Kerenszki, Mouret francia szoc­ialista közreműködésével iparkodik a francia saj­tót a maga számára megnyerni. Kerenszki Pá­risba való megérkezése után titkára, Fabrikant kí­séretében nyomban az orosz nagykövetségre ment, ahol hosszabb ideig értekezett Maklakov nagy­követtel. A román kamara jóváhagyta a békeszerződést — A Pesti Napló tudósítójától — Berlin, július 1. Bukarestből jelentik. A Jassyban ülésező par­­lament harmadik olvasásban egyhangúan jóvá­hagyta a békeszerződést. Az első olvasásnál 165-en szavaztak a javaslat mellett és négyen ellene. A szavazás eredményének kihirdetésekor az elnök így szólott: — Mi megtettük kötelességünket, most lássunk mindnyájan munkához, hogy újjáépítsük Romá­niát ! Az alelnök számos képviselő által aláírt in­dítványt nyújtott be, amelyben a flöldhitelintézet újjászervezését javasolja, hogy azt a liberális párt politikusok befolyása alól megszabadítsa! Dr. G. V. Hindenburg rendelete­­ a kurlandi területeken való letelepedésről Agrár­reform Kurlandban Kovuo, június 27. (Wollf.) Hindenburg ve­zértábornagy, mint a tábori hadsereg vezérkara­ A cári család Krimben Kopenhága, június 30. A National Tidende ama hírek alkalmából, hogy az orosz özvegy anya­cárnénak a német katonai hatóságok nem­ adták meg az engedélyt, hogy Krímből Dániába utazzék, Ki­hlmann államtitkárhoz távirati kérdést intézett, amelyre a következő válasz érkezett: A volt orosz cári család ama tagjai — tehát az özvegy anya­cárné is — akik Krím félszigeten tartózkodnak, maguk sem kívántak változást életmódjuk, vagy tartózkodási helyük tekintetében. Az az állítás, hogy az anyacárnénak nem adtak engedélyt, hogy Dániába utazzék, ennélfogva helytelen. Take Jonescu Svájcban Bukarest, július 1. Az úgynevezett­ Take­vonat Jassyból jövet Magyarországon és Ausztrián át útban Svájc felé át haladt Bukaresten. A vona­ton Tace Jonescun kivü­l az olasz és a szerb köve­tek, valamint román diákok utaznak, akik tanul­mányaikat Svájt­ban akarják folytatni. Azonkívül betegápolók és orvosi személyzet, összesen 190 ember utazik ezzel a vonattal. Kerenszki agitációs körútja — A Pesti Napló tudósítójától — a­n­nak főnöke, június 17-én a keleti katonai köz­igazgatás területére vonatkozóan az agrár­kérdés rendezésére rendeletet bocsátott ki amely nagy­arányú módon tör utat a kurlandi területeken való letelepedésre. A rendelet kifejti, hogy ha az Oroszország által évszázadokon át elhanyagolt szélső államok a német gazdasági élet védelmi kö­rébe lépnek, ennek az egész nép, minden­ hasz­nát fogja­­látni. Ludendorf főszállásmester ugyanaz nap kelt, a kurrfend­i telepítésre vonatkozó rendelete arra kö­telez minden kurlandi lovagi birtoktulajdonost, sok az idő, megöregedtek, elgyöngültek, munkára akinek birtoka a 360 hektárt meghaladja, hogy, s, képtelenekké váltaik és nem haltaik meg mind­ felépítési vállalkozás végrehajtással megbízott tár­saságnak vétel ellenében engedje át birtokának egy harmadrészét, még pedig telepítésre alkalmas földben. A társaság vételár fejében az 1914. évi békeárakat tartozik fizetni. A rendelet úgy haj­tandó végre, hogy eleinte minden földbirtokos, akire a rendelet vonatkozik, földjének 25%-át adja át a társaságnak, a többi 8 és fél százalék le­hetőleg szabadkézi vásár tárgyát képezze. Termé­szetesen Az 1914. évi békeárak alapján. A rendelet okozik a hitbizományokra is. Kühlmann békeajánlata Angol hivatalos vélemény a német államtitkár nyilatkozatáról London, julius 1. A Reuter-ügynökség értesülése szerint az aláb­biak a mértékadó angol körök véleményének tekin­tendők Kühlmann beszédéről. Nincs semmi kétség aziránt, hogy a német államtitkár Angliának tudomására akarta hozni, hogy Angliával a főkérdésben megegyezésre jut­hatna, ha Németország szabadkezet kapna Keleten. A német miniszter három feltételt állít fel: 1. A történelmi határ (mindegy, hogy ez mit akar je­lenteni), másodszor a tengerentúli birtokok, har­madszor a tengerek szabadsága. A tengerentúli bir­tokokról szándékosan határozatlanul nyilatkozott. Nem mondja h­ogy Németország minden gyarmatát visszaköveteli, hanem hogy rendelkeznie kell ten­gerentúli birtokokkal úgy, amint azokra gyarmat­politikai célokból szüksége van. Ami a tengerek szabadságát illeti, úgy nyilván azt a jogot akarja valójában, hogy minden szükséges nyersanyagot megszerezhessen. A németeknek ez időszerint két­ségtelenül ez a fő gondjuk és figyelemre méltó, hogy Kühlmann fejtegetései nem hivatkoznak köz­vetlenül erre. Az a tény, hogy erről hallgat, bizo­nyítja, hogy nem akarja világosan feltüntetni előt­tünk, hogy mennyire foglalkoztatja őt ez a kérdés. Egy bizonyos ajánlatfélét tett, amelyről azt hiszi, hogy a pacifisták vagy félig-meddig pacifisták szempontjából elfogadható volna. Másrészről nem csinál titkot abból, hogy­ Németország mindent meg akar tartani, ami fölött Oroszországban ren­delkezik. Beszédét nyilvánvaló békeajánlatnak te­kinti, amely lényegében Angliának szól. Ami Franciaországot illeti, erre Kühlmann nem veszte­get fáradságot. Fejtegetései kétségtelenül Angliának szólnak. Mindazokhoz fordul ,akik azt hiszik, hogy nem lesz döntő katonai győzelem. Belátja, hogy a kérdés bennünket csak elszántabbakká tenne s ezért kerüli Beszéde az ügyet egyáltalán nem viszi előbbre. Tulajdonképpeni érdekessége abban rej­lik, hogy megvilágítja a német belviszonyokat. Ki lehet olvasni belőle, hogy Németországban az okos emberek igen nyugtalankodnak. Az osztrák vereség ezt a nyugtalanságot fokozta, mert Németország belátja, hogy Ausztriától mit sem­ remélhet és hogy a kettős monarkia hamarosan terhére válhatik. Kühlmann kísérlete igen otromba, mert senki sem hajlandó békét kötni, amellylyel Németország Észak-Oroszországot és a déli területeket annek­tálná és amely oly óriási hatalmat s azonkívül legal­áb­­is néhány gyarmatát adná vissza ne­ki. Látjuk, hogy a beszéd Kurlandot és Livlandot nyíl­tan a német birodalom részének tekinti. Meglepő dolog, hogy Küihlmann azt hiheti, hogy egy ilyen kiegyezést a szövetségesek valamikor is elfogad­hatnak, ha nem kénytelenek alávetni magukat a német feltételeknek. Ha a németek Keleten szabad­kezet s azon­kív­ül mindent megkapnának, amit Észak- és Dél-Oroszországban megszállva tartanak, úgy a háborúból so­kkal erősebben kerülnének ki, mint ahogyan abba beleavatkoztak. —1 r 't^hTtti — «ET iiTi^ 'T'jur'ji fl politikajsenKHyd Nyolc órás üléseken fogja tárgyalni a Ház a választójogi reformot. A délelőtti és délutáni egyhuzamban való tanácskozás még az eddi­ginél is jobban el fogja laposítani a szürke és unalmas vitát, amelyhez a választójogi bizott­ságban és a­ parlamentben eddig történtek t ulán a jogkiterjesztés gondolatának vajmi ke­vés köze van. A kormányhoz közelálló forrá­sok szerint, a kormány azt hiszi, vagy leg­alább is így szeretné, hogy a választójogi vita rövidesen véget ér. Állítólag ezen a héten már végeznek az általános vitával. A részletes tár­gyalás hosszadalmasabb lesz. Érdeklődés előzi meg a nők választójogának a kérdését. Hír szerint kilátás van rá, hogy legalább ebben a kérdésben győzni fog a jobb belátás és a nők választójogát valamilyen, képzelhetően meg­szakített formában mégis csak megvalósítják. Wekerle, Popovics és Szterényi Bécsben Wekerle Sándor miniszterelnök vasárnap dél­előtt kilenc órakor a Magyar Házból Őfelsége tar­tózkodási helyére ment, ahol kihallgatáson jelent meg őfelsége előtt. A király kegyesen hallgatta meg a miniszterelnök előterjesztéseit. A miniszter­elnök délután fél három órakor érkezett vissza Bécsbe. Szterényi József kereskedelemügyi minisz­ter a délelőtt folyamán báró Wieser osztrák keres­kedelemügyi miniszterrel, I­opovics S­ándor pénz­kedelemügyi miniszterrel, Popovics Sándor pénz­ügyminiszterrel tárgyalt resszortü­gyekben. A ma­gyar kormány tagjai délután együtt utaztak vis­­­sza Budapestre. It német félhivatalos a szövetség mélyítéséről Berlinből jelentik. A Nordd. Alig. Ztg. a többi között a következőket írja: A P. LI. gróf Tisza Istvánnal beszélgetést közöl, mely Payer helyettes kancellár fejtegetéseivel foglalkozik. Tisza nyilat­kozata közeledést tüntet fel a német helyettes kancellár álláspontjához. A cél tekintetében mind­két államférfiú megegyezik, a különbség csak az utakban va­n, amelyeket követni kell. Úgy Német­országban, mint Ausztria-Magyarországon tisztá­ban vannak afelől, hogy a katonapolitikai szövet­ség, amely Középeurópát felöleli, egészen más értéket nyer, ha a politikai megállapodásokat gaz­dasági csatlakozással mélyítenék; a kérdés csak az, hogy mily messzire menjünk a gazdasági kö­zeledésnél. Tisza a vámunió szót emeli ki, noha sem az alkancellár, sem más német hivatalos hely ezt a szót nem ejtette ki. Német részről csak azt hangoztatták mindig, hogy a jelenlegi el­különültséget gazdasági tekintetben ki kell küszö­bölni. Magától értetődő, hogy a határokon fenn­álló vámokat máról holnapra mindkét részen el­tüntetni nem lehet. A legkedvezőbb esetben csak fokozatos kiküszöbölésről lehet szó a mezőgazda­ság, az ipar és a kereskedelem érdekeinek mind­két részről való figyelembe vételével. Németország­ban senkinek sem érdeke az osztrák-magyar ipari életet a valóban szükséges vámvédelem megszün­tetésével veszélyeztetni. Hogy az átmeneti időre különös védőintézke­déseket, akár karteleket, közbeeső vámokat hoz­nak-e be, oly probléma, amelyet csak tárgyalás útján lehet megoldani. Itt nagy szerepet fog ját­szani az, hogy milyen terjedelemben hoznak be közbeeső vámokat. Örvendetes dolog, hogy mind­két monarkia kormánya odáig jutott, hogy első ízben bocsátkozik egyáltalán tárgyalásokba az elvi megegyezésről. Mint ismeretes, július első napjai­ban Salzburgban a két ország képviselői tanács­kozásra ülnek össze, amelyen minden kívánságot meg fognak beszélni. Elsősorban megegyezést hoznak létre a legfontosabb alapkérdésekben és csak akkor kezdik meg a rés­z­et­es tárgyalást

Next