Pesti Napló, 1918. július (69. évfolyam, 151–176. szám)
1918-07-02 / 151. szám
et megszokta a közvélemény. De a nyugdíjasokkal szemben még ezt sem lehet felhozni. A nyugdíjasok nincsenek olyan sokan, hogy sorsuk megjavítása leküzdhetetlen pénzügyi akadályokba ütköznék. Azt a néhány millió adótöbbletet, amit a nyugdíjasok jóléte a termelőikre és a kereskedőikre hárítana, azok megsem éreznék, nem is sajnálnák, talán szívesen is adnák. Nincs tehát semmi komoly akadálya annak, hogy az állam haladéktalanul segítsen azokon a szegény szerencsétleneken, akiknek minden bűnük az, hogy az állam, érdekében végzett nagy munkájuk közben elszállt fölötannyian még 1014-ben. Mi^UU ' M. m. «14 mA WW »«o«* ""«' Kerenszfii hang*ulat-körutja az entente'államokban Az orosz ellenforradalom teljes sikeréről szombaton elterjedt hírek alaptalanoknak bizonyultak, úgy, ahogy mi előre megmondottuk, Kornilov nem vonult be Moszkvába és nem is Kornilov részéről fenyegeti veszély az orosz kormányt. A cseh-tót brigádok fellépése a népbiztosok tanácsa ellen annál súlyosabb veszedelem. A szovjetnek aligha vall olyanhadserege, amely a siker reményével vehetné fel a harcot a cseh-tót csapatok ellen. Márpedig ezek elvágják az orosz köztársaságot Szibériától, amely Moszkva és Pétervár egyetlen gabona-rezervoárja, amióta Ukrajnát megszállották a központi hatalmak. A cseh-tót brigádok kiéheztethetik Lenin és Trockij birodalmát, ha megmaradnak hadállásaikban. Kerenszki Londonból Parisba érkezett. Érdekes, hogy sem az angol, sem a francia kormánynál nem volt része hivatalos fogadásban az orosz köztársaság volt diktátorának. Anglia és Franciaország alighanem szabad kezet akarnak biztosítani maguknak Oroszorszegben.szággal Berlin, július 1. Az Allgemeine Handelsblad jelentése szerint Kerenszki az angol munkásvezérek előtt kijelentette, hogy az oroszországi helyzet legutóbbi fejleményei őt is optimisztikussá tették. Nyilvánvaló, hogy Lenin napjai meg vannak számlálva és a reakciónak föltétlen be kell következnie. Természetesen Kerenszki nem akarja titkolni azt a körülményt, hogy az orosz hadsereg belefáradt a háborúba és legközelebb Amerikába fog utazni, hogy ott is hangulatot teremtsen arra, hogy az en tene beavatkozzék Oroszország ügyeibe. Dr. G. K. Kerenszki Parisban Genf, július 1. Kerenszki, Mouret francia szocialista közreműködésével iparkodik a francia sajtót a maga számára megnyerni. Kerenszki Párisba való megérkezése után titkára, Fabrikant kíséretében nyomban az orosz nagykövetségre ment, ahol hosszabb ideig értekezett Maklakov nagykövettel. A román kamara jóváhagyta a békeszerződést — A Pesti Napló tudósítójától — Berlin, július 1. Bukarestből jelentik. A Jassyban ülésező parlament harmadik olvasásban egyhangúan jóváhagyta a békeszerződést. Az első olvasásnál 165-en szavaztak a javaslat mellett és négyen ellene. A szavazás eredményének kihirdetésekor az elnök így szólott: — Mi megtettük kötelességünket, most lássunk mindnyájan munkához, hogy újjáépítsük Romániát ! Az alelnök számos képviselő által aláírt indítványt nyújtott be, amelyben a flöldhitelintézet újjászervezését javasolja, hogy azt a liberális párt politikusok befolyása alól megszabadítsa! Dr. G. V. Hindenburg rendelete a kurlandi területeken való letelepedésről Agrárreform Kurlandban Kovuo, június 27. (Wollf.) Hindenburg vezértábornagy, mint a tábori hadsereg vezérkara A cári család Krimben Kopenhága, június 30. A National Tidende ama hírek alkalmából, hogy az orosz özvegy anyacárnénak a német katonai hatóságok nem adták meg az engedélyt, hogy Krímből Dániába utazzék, Kihlmann államtitkárhoz távirati kérdést intézett, amelyre a következő válasz érkezett: A volt orosz cári család ama tagjai — tehát az özvegy anyacárné is — akik Krím félszigeten tartózkodnak, maguk sem kívántak változást életmódjuk, vagy tartózkodási helyük tekintetében. Az az állítás, hogy az anyacárnénak nem adtak engedélyt, hogy Dániába utazzék, ennélfogva helytelen. Take Jonescu Svájcban Bukarest, július 1. Az úgynevezett Takevonat Jassyból jövet Magyarországon és Ausztrián át útban Svájc felé át haladt Bukaresten. A vonaton Tace Jonescun kivül az olasz és a szerb követek, valamint román diákok utaznak, akik tanulmányaikat Svájtban akarják folytatni. Azonkívül betegápolók és orvosi személyzet, összesen 190 ember utazik ezzel a vonattal. Kerenszki agitációs körútja — A Pesti Napló tudósítójától — annak főnöke, június 17-én a keleti katonai közigazgatás területére vonatkozóan az agrárkérdés rendezésére rendeletet bocsátott ki amely nagyarányú módon tör utat a kurlandi területeken való letelepedésre. A rendelet kifejti, hogy ha az Oroszország által évszázadokon át elhanyagolt szélső államok a német gazdasági élet védelmi körébe lépnek, ennek az egész nép, minden hasznát fogjalátni. Ludendorf főszállásmester ugyanaz nap kelt, a kurrfendi telepítésre vonatkozó rendelete arra kötelez minden kurlandi lovagi birtoktulajdonost, sok az idő, megöregedtek, elgyöngültek, munkára akinek birtoka a 360 hektárt meghaladja, hogy, s, képtelenekké váltaik és nem haltaik meg mind felépítési vállalkozás végrehajtással megbízott társaságnak vétel ellenében engedje át birtokának egy harmadrészét, még pedig telepítésre alkalmas földben. A társaság vételár fejében az 1914. évi békeárakat tartozik fizetni. A rendelet úgy hajtandó végre, hogy eleinte minden földbirtokos, akire a rendelet vonatkozik, földjének 25%-át adja át a társaságnak, a többi 8 és fél százalék lehetőleg szabadkézi vásár tárgyát képezze. Természetesen Az 1914. évi békeárak alapján. A rendelet okozik a hitbizományokra is. Kühlmann békeajánlata Angol hivatalos vélemény a német államtitkár nyilatkozatáról London, julius 1. A Reuter-ügynökség értesülése szerint az alábbiak a mértékadó angol körök véleményének tekintendők Kühlmann beszédéről. Nincs semmi kétség aziránt, hogy a német államtitkár Angliának tudomására akarta hozni, hogy Angliával a főkérdésben megegyezésre juthatna, ha Németország szabadkezet kapna Keleten. A német miniszter három feltételt állít fel: 1. A történelmi határ (mindegy, hogy ez mit akar jelenteni), másodszor a tengerentúli birtokok, harmadszor a tengerek szabadsága. A tengerentúli birtokokról szándékosan határozatlanul nyilatkozott. Nem mondja hogy Németország minden gyarmatát visszaköveteli, hanem hogy rendelkeznie kell tengerentúli birtokokkal úgy, amint azokra gyarmatpolitikai célokból szüksége van. Ami a tengerek szabadságát illeti, úgy nyilván azt a jogot akarja valójában, hogy minden szükséges nyersanyagot megszerezhessen. A németeknek ez időszerint kétségtelenül ez a fő gondjuk és figyelemre méltó, hogy Kühlmann fejtegetései nem hivatkoznak közvetlenül erre. Az a tény, hogy erről hallgat, bizonyítja, hogy nem akarja világosan feltüntetni előttünk, hogy mennyire foglalkoztatja őt ez a kérdés. Egy bizonyos ajánlatfélét tett, amelyről azt hiszi, hogy a pacifisták vagy félig-meddig pacifisták szempontjából elfogadható volna. Másrészről nem csinál titkot abból, hogy Németország mindent meg akar tartani, ami fölött Oroszországban rendelkezik. Beszédét nyilvánvaló békeajánlatnak tekinti, amely lényegében Angliának szól. Ami Franciaországot illeti, erre Kühlmann nem veszteget fáradságot. Fejtegetései kétségtelenül Angliának szólnak. Mindazokhoz fordul ,akik azt hiszik, hogy nem lesz döntő katonai győzelem. Belátja, hogy a kérdés bennünket csak elszántabbakká tenne s ezért kerüli Beszéde az ügyet egyáltalán nem viszi előbbre. Tulajdonképpeni érdekessége abban rejlik, hogy megvilágítja a német belviszonyokat. Ki lehet olvasni belőle, hogy Németországban az okos emberek igen nyugtalankodnak. Az osztrák vereség ezt a nyugtalanságot fokozta, mert Németország belátja, hogy Ausztriától mit sem remélhet és hogy a kettős monarkia hamarosan terhére válhatik. Kühlmann kísérlete igen otromba, mert senki sem hajlandó békét kötni, amellylyel Németország Észak-Oroszországot és a déli területeket annektálná és amely oly óriási hatalmat s azonkívül legalábis néhány gyarmatát adná vissza neki. Látjuk, hogy a beszéd Kurlandot és Livlandot nyíltan a német birodalom részének tekinti. Meglepő dolog, hogy Küihlmann azt hiheti, hogy egy ilyen kiegyezést a szövetségesek valamikor is elfogadhatnak, ha nem kénytelenek alávetni magukat a német feltételeknek. Ha a németek Keleten szabadkezet s azonkívül mindent megkapnának, amit Észak- és Dél-Oroszországban megszállva tartanak, úgy a háborúból sokkal erősebben kerülnének ki, mint ahogyan abba beleavatkoztak. —1 r 't^hTtti — «ET iiTi^ 'T'jur'ji fl politikajsenKHyd Nyolc órás üléseken fogja tárgyalni a Ház a választójogi reformot. A délelőtti és délutáni egyhuzamban való tanácskozás még az eddiginél is jobban el fogja laposítani a szürke és unalmas vitát, amelyhez a választójogi bizottságban és a parlamentben eddig történtek t ulán a jogkiterjesztés gondolatának vajmi kevés köze van. A kormányhoz közelálló források szerint, a kormány azt hiszi, vagy legalább is így szeretné, hogy a választójogi vita rövidesen véget ér. Állítólag ezen a héten már végeznek az általános vitával. A részletes tárgyalás hosszadalmasabb lesz. Érdeklődés előzi meg a nők választójogának a kérdését. Hír szerint kilátás van rá, hogy legalább ebben a kérdésben győzni fog a jobb belátás és a nők választójogát valamilyen, képzelhetően megszakített formában mégis csak megvalósítják. Wekerle, Popovics és Szterényi Bécsben Wekerle Sándor miniszterelnök vasárnap délelőtt kilenc órakor a Magyar Házból Őfelsége tartózkodási helyére ment, ahol kihallgatáson jelent meg őfelsége előtt. A király kegyesen hallgatta meg a miniszterelnök előterjesztéseit. A miniszterelnök délután fél három órakor érkezett vissza Bécsbe. Szterényi József kereskedelemügyi miniszter a délelőtt folyamán báró Wieser osztrák kereskedelemügyi miniszterrel, Iopovics Sándor pénzkedelemügyi miniszterrel, Popovics Sándor pénzügyminiszterrel tárgyalt resszortügyekben. A magyar kormány tagjai délután együtt utaztak vissza Budapestre. It német félhivatalos a szövetség mélyítéséről Berlinből jelentik. A Nordd. Alig. Ztg. a többi között a következőket írja: A P. LI. gróf Tisza Istvánnal beszélgetést közöl, mely Payer helyettes kancellár fejtegetéseivel foglalkozik. Tisza nyilatkozata közeledést tüntet fel a német helyettes kancellár álláspontjához. A cél tekintetében mindkét államférfiú megegyezik, a különbség csak az utakban van, amelyeket követni kell. Úgy Németországban, mint Ausztria-Magyarországon tisztában vannak afelől, hogy a katonapolitikai szövetség, amely Középeurópát felöleli, egészen más értéket nyer, ha a politikai megállapodásokat gazdasági csatlakozással mélyítenék; a kérdés csak az, hogy mily messzire menjünk a gazdasági közeledésnél. Tisza a vámunió szót emeli ki, noha sem az alkancellár, sem más német hivatalos hely ezt a szót nem ejtette ki. Német részről csak azt hangoztatták mindig, hogy a jelenlegi elkülönültséget gazdasági tekintetben ki kell küszöbölni. Magától értetődő, hogy a határokon fennálló vámokat máról holnapra mindkét részen eltüntetni nem lehet. A legkedvezőbb esetben csak fokozatos kiküszöbölésről lehet szó a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem érdekeinek mindkét részről való figyelembe vételével. Németországban senkinek sem érdeke az osztrák-magyar ipari életet a valóban szükséges vámvédelem megszüntetésével veszélyeztetni. Hogy az átmeneti időre különös védőintézkedéseket, akár karteleket, közbeeső vámokat hoznak-e be, oly probléma, amelyet csak tárgyalás útján lehet megoldani. Itt nagy szerepet fog játszani az, hogy milyen terjedelemben hoznak be közbeeső vámokat. Örvendetes dolog, hogy mindkét monarkia kormánya odáig jutott, hogy első ízben bocsátkozik egyáltalán tárgyalásokba az elvi megegyezésről. Mint ismeretes, július első napjaiban Salzburgban a két ország képviselői tanácskozásra ülnek össze, amelyen minden kívánságot meg fognak beszélni. Elsősorban megegyezést hoznak létre a legfontosabb alapkérdésekben és csak akkor kezdik meg a részetes tárgyalást