Pesti Napló, 1919. január (70. évfolyam, 1–27. szám)

1919-01-01 / 1. szám

2 Szerk. PESTI NAPLÓ 1919. január 1. 11 . ; Esterházy jelentése A kormány közzéteszi a svájci információkat Esterházy csak privát személyekkel tár­gyait — Alaptalan aggodalmak — A kor-Laány és a zavargások — A politika eseményei Végre, amikor már egészen elvesztette az Aktualitását, nyilvánosságra került ama bizo­nyos jelentés, amelyet gróf Esterházy Mihály svájci útjáról terjesztett a miniszterelnök elé. A kormány igen helyesen­ nyilvánosságra hozza az önkéntes diplomata útleírását, amely útleírásnak nem utleírás és diplomáciai jelen­tésnek se nem diplomácia, se nem jelen­tés.­Most, hogy a válság, amely tulajdonképen ezekből a rossz svájci hírekből keletkezett, el­intéződött, mulatságosan kiderül, hogy gróf Esterházy Mihály nem is beszélt érdemleges személyiségekkel Svájcban és adatokkal nem szolgál, okmányokra nem hivatkozik, úgy, hogy sem a tapasztalatai, sem az abból levont követ­keztetéseket nem lehet komolyan venni. A külügyi helyzet, mint bennünket értesí­tenek, a kormány megítélése szerint a svájci jelentéssel ellentétben határozottan javul, mert ama információk szerint, amelyeket a kormány megbízottai küldenek Svájcba, szó sincs arról, hogy a kormány túlságosan radikális volna az entente számára és hogy ezzel a kormánynyal az entente nem volna hajlandó tárgyalni. Es­terházy információival szemben állanak a kor­mány hivatalos információi, amelyeket arra illetékes tényezők folytattak ama illetékes en­tente-körökkel s amelyek adatokra és okmá­nyokra hivatkoznak és megbízható közléseik­ben homlokegyenest ellenkező tényeket állíta­nak Esterházy jelentésének adataival szemben. Érdekes az is, amit hitelesen megállapítot­ták, hogy gróf Esterházy Mihály mindössze három napig volt. Bernben. Entente-diploma­tákkal egyáltalán nem érintkezett, hanem kísé­rőjével, Balog Elemér tanárral könyvtárakat hány külföldi hirlaptudósitóval társalgott. Meg­hány külföldi hirlaptudóstval társalgott. Meg­állapítoták azt is, hogy Esterházy é­s kísérője, Balog Elemér a török­ követség útján óhajtott összeköttetést teremteni a francia követséggel. A berni török követség tudomásul vette Es­­terhá­zyék kívánságát, végül azonban­­nem tud­tak rendelkezésre állni, mert ki­jelen­tették, hogy „ők maguk is szeretnének összeköttetést a francia követséggel". A kormány egyébként nyilvánosságra hozza félhivatalos kőnyomatosa által a svájci expedíciónak egyik mulatságos adatát, egy táviratot, amelyből kiderül, hogy Balog Elemér svájci útjáról szerzett érdemei elismerései, és főként azzal az indokolással, hogy az az entente kívánsága is, egyetemi tanár akar lenni. A délután folyamán előbb miniszteri érte­kezleten, majd minisztertanácson foglalkozott a kaszárnyákban történt zavargásokkal. Fes­tetics Sándor hadügyminiszter jelentést tett az eseményekről és a tett intézkedésekről, ame­lyeket a kormány tudomásul vett. Kan azonban hátratántorodott , először érezte a­zt , a rettenetes, különös „tünete"-et, mely azóta több­ször megkínozta . . . Olyat­ volt, mintha váratlanul erősen mellbe ütötték volna . . . Aztán tompa, égető fájdalom fogta el, mely az egész mellkason végighajgott, majd egyetlen ponton gyűlt össze, éppen a szív fölött és ekkor egy pillanatra elviselhetetlennek tetszett, mintha a szívet valaki erősen megmarkolta volna. A szorítás lassan engedett s utána kéjes bá­gyadtság-féle jött. A­ szemek könnyel teltek meg , a torokból valami erős, artikulátlan hang akart előbugyb­orékolni, valami felszakadó, felszabaduló kiáltás, mely azonban nehéz, tompa sóhajba fult. . . Az egész délelőttöt kedvetlenül töltötte. A ká­nyházban megfáj­ult a szeme, m­íg a reggeli lapok gyorsírású-jelvényeinek ha­jsz­álfinoin vonalait nézte. Fáradtan le-lebágy­adó szemhéjai mögött a sötétpiros derengésen makacs, múlni nem akaró, apró, sárga cikkcakkok nyilaltak át, melyek akkor is tovább táncoltak előtte, mikor ismért kinyitotta a szemeit. Az egyik szomszéd asztalnál egy vendé­g megcsön­dítette kanalával a poharát, h­ogy a nunéért hivja. Ettől a hangtól megismétlődött a Briggs reggeli rohama. Görcsösen megmarkolta a márvány-asz­tal szélét s kinjai közt az a furcsa érzéke volt, hogy válla közé húzott fejjel le kell kuporodnia az asztal lapja, mögé, mintha védelmet keresne. S utána ismét a kellemes bágyadtság öntötte el, va­lami szelíd hullám, melyen Arnstein kikaf­szony szőke feje ringott eléje, tágra nyitott kék szemek­kel is halványpiros ajkak titokzatosan ismerős ívelésével . . . S most, itt ülnek, együtt, a repülőgépen. A Programm az volt, hogy a társaság könnyű, két­személyes monoplán­okon megy ki a­­sárosból a só­bányákhoz s megtekinti az ásatások kezdetét. Az, hogy Briggs és Arnstein kisasszony egy gépre ke­rültek, ne­m volt véletlen,­­— a kisaszony a maga hűvös és­ csöndes módján már kacérkodott a born­sday-i professzorral. A leány az indulásnál külön, bifegu. kia zott ivőgé­pével jelent meg és mag­at hivta meg Briggs-et a második ülésre. Sőt maga segítette nyeregbe kapaszkodni s langyos érin­tésű, nyugodt szorítással fogva át az angol vé­kony csuklóját. Eleinte nem beszélgettek. Briggs néha-néha, fordított egy­et a kormány keréken s amint a gép rézsűt dőlt, nézőin élvezte az egy pillanatra reá­nehezedő női váll kedves nyomását. Átengedte magát valami álmos, ernyedt szerelmi érzésnek. Arnstein kisasszonyon nincs semmi különös, — mondogatta újra magában, de az öngúny nagyon enyhe volt s legszívesebben átkarolta volna, szép csendesen és egyszerűen,­a leányt. Az a tegnapi érzés, hogy régi ismerőssel találkozott össze, ismét felébredt benne, de most már nem nyugtalaní­totta. A rossz éjszaka, a különös rohamoktól fel­tépett délelőtt utáni idegei boldogan pihentek a langyos délután azúr­ fürdőjében. Álmosodó öntu­datán hunyorogva derengett át, mint valamely messzi, sötét tüzű parassiás, idegenül sejtett meg, hogy mind­ennek a furcsa fájljenak é­s zavarnak valahogyan Arnstein kisasszony az oka, most fe csöndies megelégedéssel töltötte el. Egyszerre megcsendült a leány hangja. Briggs felriadt s ekkor újra jelentkezett a ,,ro­ham". De ez már nagyon gyönge, csaknem szelíd ütés volt s a szín.­ nem vonaglott meg utána. Csak a torokban reszkettek meg a hangszálak, a rejtel­mes kiáltás ismét elő akart törni s Briggs most hirtelen élességgel, világosan érezte, hogy végre meg fogja találni a fájó, drága, megváltó szót.... A leány beszélt: _ Mily furcsa, hogy mi most ketten, egy né­met, meg egy angol, szép nyugodtan keringünk itt a levegőben, ahol száz év­vel ezelőtt angol és német halálra kereste egymást . . Milyen jó, h­ogy mi mind, az egész eaibsziség, elfeledtük azok­at a borzai­l­ókat . . Briggs valami udvarias semmiséget akart vá­laszolni a szentimentális, régi közhelyre. De nem tudott. Mély megindulást érzett s megránduló aj­kai, szelíden, engedelmesen ismételték a leány szavátt — ... elfeledtüi . . . Arnstein­­kisasszony folytatta: — lemeri a Charles Pivert elégiáját a hábo­rúról . S már szava­ta is, zengő, lassú ritmussal: Európa jegében vad vihart sodorván, Pokoli pilóta, zengve lecsapott — S két iszonyú szárnyát megtüzve mogorván Eiffel csuda csúcsán s Reims isteni tornyán, Elfedte rőt teste az arany napot... Briggs Tom nem szerette a költőket. Egy íz­ben a bombay-i klub dohányzójában azt mondta róluk, hogy a középkor utolsó maradványai a XXI. században, az egyházak és a misztikus bölcselmi rendszerek bukása után a zagyvább emberiség sü­letlen szószólói. A reális rendű életformák és a technikai tökéletesség korában olyanok, mint a kérge macskák, melyek a felhőkarcolók tetejére is felmásznak, hogy a hold felé nyávogják bódult énekeiket. Egy ilyen költőfélét, aki Tavindahoz is merészelt írni pár rimes szamárságot, példásan megfenyített, betört pofacsonttal maradt a klub hús-termének vörö­s pokrócán. De most nem tudott a vers ellen küzdeni. A régi, kopott zenéjű, akadozva búsongó sorok, a leány csöndes és tiszta hangjától átitatva, mintegy új életnedv áramlásától, ismét megelevenedtek. Rég meghalt a katonák víziója kelt, karjukkal bágyadtan intve, valamely sáros és véres messzeségből, a bol­dogabb utódok felé.­­ — Charles Pivert — mondta a leány — itt zuhant le, ahol mi most a bányák felé siklunk ... Azt olvastam róla, hogy iszonyú magasságból jöt­tök le, lángolva esett a gép s lent, a roncsok, a drótok és rongyok közé kuszált bordák mögött a sasnné égett test pirosan és sértetlenül mutatta a szivet... Arnstein kisasszony arca sápadt volt, szája szélei reszkettek. A szavalás lendületétől könyek szöktek a 'kék szemekbe s a szőke fej ernyedten bil­lent félre. •— En­­neon tudom* — nyögte halvásig ét, gjtáv» Uróf Esterházy Mihály jelentése svájci átjárói Gróf Esterházy Mihály, aki tudvalevőleg Svájc­ban töltött néhány napot, útjáról most jelentést tett a kormánynak­ A jelentésből kiderül, hogy a gróf nem jutott túl az előszobákon s meg nem nevezett újságíróktól szerezte azt az értesülést, hogy entente­körök a Károlyi-kormányt, mely — mint a mai események is bizonyítják — a legélesebb harcban van a kommunizmussal — szélsőségesen radikális­nak tartják. A jelentés legkiemelkedőbb része egyéb­ként az, mely a lét és nem lét legfontosabb nemzeti kérdéseinek elintézése után hosszasan fejtegeti, hogy Esterházy Mihály útitársát, Balogh E­lemért okvetlenül egyetemi tanárrá kell kinevezni. A valóban nagyon tanulságos jelentésből a kö­vetkezőket közöljük: — Bernbe érkezve, dr. Balogh Elemér tanár úr­ral egyttesen elsőbben is a svájci intéző körökkel léptünk összeköttetésbe, hivatalos látogatást tettünk a külügyi osztály vezetőinél, akik készeknek nyilat­koztak Magyarország érdekeit melegen támogatni. Akikkel érintkezésbe jöttünk, azon felfogásuknak adtak kifejezést, hogy Bédy-Sch­wimmer Róza úr­nőnek követté való kinevezése oly újítás, melynek bekövetkezésére a mai idő nem alkalmas. Több he­lyen megjegyzéseket tettek arra is, hogy az új ma­gyar kormány a gyakorlott diplomáciai személyze­tet teljesen mellőzi. — Az ott lévő francia követségi tanácsos kö­zölte velem, hogy nincsen a mai viszonyok melle­m azon helyzetben, hogy a magyar kormány megbí­zottait fogadhassa külön felhatalmazás nélkül, el­lenben módot adott, hogy a követségi titkár révén az általunk tett közléseket ad referendum vehesse, továbbá közölte velünk, hogy a mi missziónk tár­gyában már is sürgönyzött a követség Parisba. Ugy a­z angol, az olasz, valamint az amerikai követsé­gen első­sorban az iránt érdeklődtek, hogy felke­restük-e a francia követséget s minden megbeszé­lésből csak megerősödött az a m­egfigyelésünk, hogy a vezetés teljesen a franciák kezében van.­­ Az olasz követségen az a felfogás, hogy direkt érintkezés ez idő szerint nem lehetséges, azonban készek egy a spanyol követség révén benyújtott memorandumot konszideráció tárgyává tenni. Az amerikai követségen előterjesztéseinket figyelem­mel hallgatták meg, ad referendum vellék. Az an­gol követségen találkoztunk a legnagyobb jóindu­lattal, a közvetlen érintkezésre ez idő szerint lehe­tőséget nem­ látnak. — Magyarország ismertetésének előmozdítá­sára egy további lépésünk volt a szerzői jog védel­mére létesített berni Unióba való felvételünk elő­készítése. Dr. Balogh már megállapodott a svájci hivatalos és tudományos körökkel, hogy ők belépé­sünket közvetítik. Ezért mielőbb kívánatos volna,­ hogy dr. Balogh budapesti egyetemi tanársága mi­előbb elintézést nyerjen, annál is inkább, mert ily értelmű kormány­igéret birtokában, ily minőség­ben mutatkozott mindenütt be, ennek elmaradása úgy­az ő, mint a kormány pozíciójára nem vetne jó világot. Lovászy Márton miniszteri állásában tett azon kijelentése, hogy a budapesti egyetemen 1910. év január 1-től a francia és az angol jogot is elő­adják, kedvező hatást keltett.­­ A svájci sajtóval is összeköttetésbe léptünk, hajlandók is a svájci lapok közléseinket átvenni s amennyiben a kormány kívánja, a svájci újságírók is eljönnének Budapestre, erről azonban még tár­gyalnunk kellene. A fentiekkel beszámoltam a hiva­talos személyekkel való hivatalos színezetű tárgya­lásokról. Kötelességemnek tartom, hogy anélkül, hogy e bizalmas jellegű megbeszélések részleteit kö­zölném és szereplőit megnevezném, a miniszterel­nök úr tudomására hozzam, hogy az ententebeli, mint a semleges diplomaták, dacára a kormány is­mert nevű­ politikusaink iránt érzett meleg rokon­szenvének, azon felfogásban vannak, hogy a köztár­sasági kormány nem ura a helyzetnek és hogy túl­gyorsan halad szélsőséges radikális irányban, amint entente-körök annál súlyosabban mérlegelnek, mert általános a félelem a bolsevizmustól. • Egy mulatságos távirat Bernből Gróf Esterházy Mihály táviratokat is küldött Svájcból a miniszterelnöknek. A diplomáciai sürgö­nyökben Balogh Elemér egyetemi tanárrá való ki­nevezését sürgette. Közben maga Balogh is sürgette kinevezését. Legutolsó távirata a következő: Károlyi Mihály grófnak. Miniszterelnökség, Bu­­dapest. Legjobb kívánságaim az ünnepre. A tudo­m­­ány nagyh­atalom, melytől fog függeni mindenütt a f­ü­ggő kérdések meglodása. Barátaim a külügy­minisztérium szolgálatában vannak s kétségtelen bizt­­ítékaim vannak, hogy nagyon érdeklődnek Irántunk. Nem­ lehet mindig a látszat­ után itélni. E hét folyamán több megbeszélésem volt és lesz. Szí­veskedjék megállapítani visszautazásom idejét, hogy személyesen tehessek jelentést. Kérdezősködtek tő­lem a grófnő érkezéséről. Ön nem csalódott: minden honfitársunk, még azok is, akik később érkeztek, ugyanazt a nótát fújják. Végtelenül kérem önt, a b­udapesti egyetemre való kinevezésem közzététe­lére. Mindenkor szolgálatára vagyok. Szíveskedjék

Next