Pesti Napló, 1919. január (70. évfolyam, 1–27. szám)
1919-01-01 / 1. szám
2 Szerk. PESTI NAPLÓ 1919. január 1. 11 . ; Esterházy jelentése A kormány közzéteszi a svájci információkat Esterházy csak privát személyekkel tárgyait — Alaptalan aggodalmak — A kor-Laány és a zavargások — A politika eseményei Végre, amikor már egészen elvesztette az Aktualitását, nyilvánosságra került ama bizonyos jelentés, amelyet gróf Esterházy Mihály svájci útjáról terjesztett a miniszterelnök elé. A kormány igen helyesen nyilvánosságra hozza az önkéntes diplomata útleírását, amely útleírásnak nem utleírás és diplomáciai jelentésnek se nem diplomácia, se nem jelentés.Most, hogy a válság, amely tulajdonképen ezekből a rossz svájci hírekből keletkezett, elintéződött, mulatságosan kiderül, hogy gróf Esterházy Mihály nem is beszélt érdemleges személyiségekkel Svájcban és adatokkal nem szolgál, okmányokra nem hivatkozik, úgy, hogy sem a tapasztalatai, sem az abból levont következtetéseket nem lehet komolyan venni. A külügyi helyzet, mint bennünket értesítenek, a kormány megítélése szerint a svájci jelentéssel ellentétben határozottan javul, mert ama információk szerint, amelyeket a kormány megbízottai küldenek Svájcba, szó sincs arról, hogy a kormány túlságosan radikális volna az entente számára és hogy ezzel a kormánynyal az entente nem volna hajlandó tárgyalni. Esterházy információival szemben állanak a kormány hivatalos információi, amelyeket arra illetékes tényezők folytattak ama illetékes entente-körökkel s amelyek adatokra és okmányokra hivatkoznak és megbízható közléseikben homlokegyenest ellenkező tényeket állítanak Esterházy jelentésének adataival szemben. Érdekes az is, amit hitelesen megállapították, hogy gróf Esterházy Mihály mindössze három napig volt. Bernben. Entente-diplomatákkal egyáltalán nem érintkezett, hanem kísérőjével, Balog Elemér tanárral könyvtárakat hány külföldi hirlaptudósitóval társalgott. Meghány külföldi hirlaptudóstval társalgott. Megállapítoták azt is, hogy Esterházy és kísérője, Balog Elemér a török követség útján óhajtott összeköttetést teremteni a francia követséggel. A berni török követség tudomásul vette Esterházyék kívánságát, végül azonbannem tudtak rendelkezésre állni, mert kijelentették, hogy „ők maguk is szeretnének összeköttetést a francia követséggel". A kormány egyébként nyilvánosságra hozza félhivatalos kőnyomatosa által a svájci expedíciónak egyik mulatságos adatát, egy táviratot, amelyből kiderül, hogy Balog Elemér svájci útjáról szerzett érdemei elismerései, és főként azzal az indokolással, hogy az az entente kívánsága is, egyetemi tanár akar lenni. A délután folyamán előbb miniszteri értekezleten, majd minisztertanácson foglalkozott a kaszárnyákban történt zavargásokkal. Festetics Sándor hadügyminiszter jelentést tett az eseményekről és a tett intézkedésekről, amelyeket a kormány tudomásul vett. Kan azonban hátratántorodott , először érezte azt , a rettenetes, különös „tünete"-et, mely azóta többször megkínozta . . . Olyat volt, mintha váratlanul erősen mellbe ütötték volna . . . Aztán tompa, égető fájdalom fogta el, mely az egész mellkason végighajgott, majd egyetlen ponton gyűlt össze, éppen a szív fölött és ekkor egy pillanatra elviselhetetlennek tetszett, mintha a szívet valaki erősen megmarkolta volna. A szorítás lassan engedett s utána kéjes bágyadtság-féle jött. A szemek könnyel teltek meg , a torokból valami erős, artikulátlan hang akart előbugyborékolni, valami felszakadó, felszabaduló kiáltás, mely azonban nehéz, tompa sóhajba fult. . . Az egész délelőttöt kedvetlenül töltötte. A kányházban megfájult a szeme, míg a reggeli lapok gyorsírású-jelvényeinek hajszálfinoin vonalait nézte. Fáradtan le-lebágyadó szemhéjai mögött a sötétpiros derengésen makacs, múlni nem akaró, apró, sárga cikkcakkok nyilaltak át, melyek akkor is tovább táncoltak előtte, mikor ismért kinyitotta a szemeit. Az egyik szomszéd asztalnál egy vendég megcsöndítette kanalával a poharát, hogy a nunéért hivja. Ettől a hangtól megismétlődött a Briggs reggeli rohama. Görcsösen megmarkolta a márvány-asztal szélét s kinjai közt az a furcsa érzéke volt, hogy válla közé húzott fejjel le kell kuporodnia az asztal lapja, mögé, mintha védelmet keresne. S utána ismét a kellemes bágyadtság öntötte el, valami szelíd hullám, melyen Arnstein kikafszony szőke feje ringott eléje, tágra nyitott kék szemekkel is halványpiros ajkak titokzatosan ismerős ívelésével . . . S most, itt ülnek, együtt, a repülőgépen. A Programm az volt, hogy a társaság könnyű, kétszemélyes monoplánokon megy ki asárosból a sóbányákhoz s megtekinti az ásatások kezdetét. Az, hogy Briggs és Arnstein kisasszony egy gépre kerültek, nem volt véletlen,— a kisaszony a maga hűvös és csöndes módján már kacérkodott a bornsday-i professzorral. A leány az indulásnál külön, bifegu. kia zott ivőgépével jelent meg és magat hivta meg Briggs-et a második ülésre. Sőt maga segítette nyeregbe kapaszkodni s langyos érintésű, nyugodt szorítással fogva át az angol vékony csuklóját. Eleinte nem beszélgettek. Briggs néha-néha, fordított egyet a kormány keréken s amint a gép rézsűt dőlt, nézőin élvezte az egy pillanatra reánehezedő női váll kedves nyomását. Átengedte magát valami álmos, ernyedt szerelmi érzésnek. Arnstein kisasszonyon nincs semmi különös, — mondogatta újra magában, de az öngúny nagyon enyhe volt s legszívesebben átkarolta volna, szép csendesen és egyszerűen,a leányt. Az a tegnapi érzés, hogy régi ismerőssel találkozott össze, ismét felébredt benne, de most már nem nyugtalanította. A rossz éjszaka, a különös rohamoktól feltépett délelőtt utáni idegei boldogan pihentek a langyos délután azúr fürdőjében. Álmosodó öntudatán hunyorogva derengett át, mint valamely messzi, sötét tüzű parassiás, idegenül sejtett meg, hogy mindennek a furcsa fájljenak és zavarnak valahogyan Arnstein kisasszony az oka, most fe csöndies megelégedéssel töltötte el. Egyszerre megcsendült a leány hangja. Briggs felriadt s ekkor újra jelentkezett a ,,roham". De ez már nagyon gyönge, csaknem szelíd ütés volt s a szín. nem vonaglott meg utána. Csak a torokban reszkettek meg a hangszálak, a rejtelmes kiáltás ismét elő akart törni s Briggs most hirtelen élességgel, világosan érezte, hogy végre meg fogja találni a fájó, drága, megváltó szót.... A leány beszélt: _ Mily furcsa, hogy mi most ketten, egy német, meg egy angol, szép nyugodtan keringünk itt a levegőben, ahol száz évvel ezelőtt angol és német halálra kereste egymást . . Milyen jó, hogy mi mind, az egész eaibsziség, elfeledtük azokat a borzailókat . . Briggs valami udvarias semmiséget akart válaszolni a szentimentális, régi közhelyre. De nem tudott. Mély megindulást érzett s megránduló ajkai, szelíden, engedelmesen ismételték a leány szavátt — ... elfeledtüi . . . Arnsteinkisasszony folytatta: — lemeri a Charles Pivert elégiáját a háborúról . S már szavata is, zengő, lassú ritmussal: Európa jegében vad vihart sodorván, Pokoli pilóta, zengve lecsapott — S két iszonyú szárnyát megtüzve mogorván Eiffel csuda csúcsán s Reims isteni tornyán, Elfedte rőt teste az arany napot... Briggs Tom nem szerette a költőket. Egy ízben a bombay-i klub dohányzójában azt mondta róluk, hogy a középkor utolsó maradványai a XXI. században, az egyházak és a misztikus bölcselmi rendszerek bukása után a zagyvább emberiség sületlen szószólói. A reális rendű életformák és a technikai tökéletesség korában olyanok, mint a kérge macskák, melyek a felhőkarcolók tetejére is felmásznak, hogy a hold felé nyávogják bódult énekeiket. Egy ilyen költőfélét, aki Tavindahoz is merészelt írni pár rimes szamárságot, példásan megfenyített, betört pofacsonttal maradt a klub hús-termének vörös pokrócán. De most nem tudott a vers ellen küzdeni. A régi, kopott zenéjű, akadozva búsongó sorok, a leány csöndes és tiszta hangjától átitatva, mintegy új életnedv áramlásától, ismét megelevenedtek. Rég meghalt a katonák víziója kelt, karjukkal bágyadtan intve, valamely sáros és véres messzeségből, a boldogabb utódok felé. — Charles Pivert — mondta a leány — itt zuhant le, ahol mi most a bányák felé siklunk ... Azt olvastam róla, hogy iszonyú magasságból jöttök le, lángolva esett a gép s lent, a roncsok, a drótok és rongyok közé kuszált bordák mögött a sasnné égett test pirosan és sértetlenül mutatta a szivet... Arnstein kisasszony arca sápadt volt, szája szélei reszkettek. A szavalás lendületétől könyek szöktek a 'kék szemekbe s a szőke fej ernyedten billent félre. •— Enneon tudom* — nyögte halvásig ét, gjtáv» Uróf Esterházy Mihály jelentése svájci átjárói Gróf Esterházy Mihály, aki tudvalevőleg Svájcban töltött néhány napot, útjáról most jelentést tett a kormánynak A jelentésből kiderül, hogy a gróf nem jutott túl az előszobákon s meg nem nevezett újságíróktól szerezte azt az értesülést, hogy ententekörök a Károlyi-kormányt, mely — mint a mai események is bizonyítják — a legélesebb harcban van a kommunizmussal — szélsőségesen radikálisnak tartják. A jelentés legkiemelkedőbb része egyébként az, mely a lét és nem lét legfontosabb nemzeti kérdéseinek elintézése után hosszasan fejtegeti, hogy Esterházy Mihály útitársát, Balogh Elemért okvetlenül egyetemi tanárrá kell kinevezni. A valóban nagyon tanulságos jelentésből a következőket közöljük: — Bernbe érkezve, dr. Balogh Elemér tanár úrral egyttesen elsőbben is a svájci intéző körökkel léptünk összeköttetésbe, hivatalos látogatást tettünk a külügyi osztály vezetőinél, akik készeknek nyilatkoztak Magyarország érdekeit melegen támogatni. Akikkel érintkezésbe jöttünk, azon felfogásuknak adtak kifejezést, hogy Bédy-Schwimmer Róza úrnőnek követté való kinevezése oly újítás, melynek bekövetkezésére a mai idő nem alkalmas. Több helyen megjegyzéseket tettek arra is, hogy az új magyar kormány a gyakorlott diplomáciai személyzetet teljesen mellőzi. — Az ott lévő francia követségi tanácsos közölte velem, hogy nincsen a mai viszonyok mellem azon helyzetben, hogy a magyar kormány megbízottait fogadhassa külön felhatalmazás nélkül, ellenben módot adott, hogy a követségi titkár révén az általunk tett közléseket ad referendum vehesse, továbbá közölte velünk, hogy a mi missziónk tárgyában már is sürgönyzött a követség Parisba. Ugy az angol, az olasz, valamint az amerikai követségen elsősorban az iránt érdeklődtek, hogy felkerestük-e a francia követséget s minden megbeszélésből csak megerősödött az a megfigyelésünk, hogy a vezetés teljesen a franciák kezében van. Az olasz követségen az a felfogás, hogy direkt érintkezés ez idő szerint nem lehetséges, azonban készek egy a spanyol követség révén benyújtott memorandumot konszideráció tárgyává tenni. Az amerikai követségen előterjesztéseinket figyelemmel hallgatták meg, ad referendum vellék. Az angol követségen találkoztunk a legnagyobb jóindulattal, a közvetlen érintkezésre ez idő szerint lehetőséget nem látnak. — Magyarország ismertetésének előmozdítására egy további lépésünk volt a szerzői jog védelmére létesített berni Unióba való felvételünk előkészítése. Dr. Balogh már megállapodott a svájci hivatalos és tudományos körökkel, hogy ők belépésünket közvetítik. Ezért mielőbb kívánatos volna, hogy dr. Balogh budapesti egyetemi tanársága mielőbb elintézést nyerjen, annál is inkább, mert ily értelmű kormányigéret birtokában, ily minőségben mutatkozott mindenütt be, ennek elmaradása úgyaz ő, mint a kormány pozíciójára nem vetne jó világot. Lovászy Márton miniszteri állásában tett azon kijelentése, hogy a budapesti egyetemen 1910. év január 1-től a francia és az angol jogot is előadják, kedvező hatást keltett. A svájci sajtóval is összeköttetésbe léptünk, hajlandók is a svájci lapok közléseinket átvenni s amennyiben a kormány kívánja, a svájci újságírók is eljönnének Budapestre, erről azonban még tárgyalnunk kellene. A fentiekkel beszámoltam a hivatalos személyekkel való hivatalos színezetű tárgyalásokról. Kötelességemnek tartom, hogy anélkül, hogy e bizalmas jellegű megbeszélések részleteit közölném és szereplőit megnevezném, a miniszterelnök úr tudomására hozzam, hogy az ententebeli, mint a semleges diplomaták, dacára a kormány ismert nevű politikusaink iránt érzett meleg rokonszenvének, azon felfogásban vannak, hogy a köztársasági kormány nem ura a helyzetnek és hogy túlgyorsan halad szélsőséges radikális irányban, amint entente-körök annál súlyosabban mérlegelnek, mert általános a félelem a bolsevizmustól. • Egy mulatságos távirat Bernből Gróf Esterházy Mihály táviratokat is küldött Svájcból a miniszterelnöknek. A diplomáciai sürgönyökben Balogh Elemér egyetemi tanárrá való kinevezését sürgette. Közben maga Balogh is sürgette kinevezését. Legutolsó távirata a következő: Károlyi Mihály grófnak. Miniszterelnökség, Budapest. Legjobb kívánságaim az ünnepre. A tudomány nagyhatalom, melytől fog függeni mindenütt a függő kérdések meglodása. Barátaim a külügyminisztérium szolgálatában vannak s kétségtelen biztítékaim vannak, hogy nagyon érdeklődnek Irántunk. Nem lehet mindig a látszat után itélni. E hét folyamán több megbeszélésem volt és lesz. Szíveskedjék megállapítani visszautazásom idejét, hogy személyesen tehessek jelentést. Kérdezősködtek tőlem a grófnő érkezéséről. Ön nem csalódott: minden honfitársunk, még azok is, akik később érkeztek, ugyanazt a nótát fújják. Végtelenül kérem önt, a budapesti egyetemre való kinevezésem közzétételére. Mindenkor szolgálatára vagyok. Szíveskedjék