Pesti Napló, 1919. január (70. évfolyam, 1–27. szám)

1919-01-01 / 1. szám

10 Szterea A román szocialisták az önálló erdélyi köztársaságért Berthelot tábornok magyarországi útja A gyulafehérvári román nemzetgyűlés egy­es­dalu elszakadási határozata a magyarországi román szocialistái­ között is nagy elégedetlensé­get keltett. Ezért a budapesti román szocialista frakció a­­budapesti ,erdélyi, bánáti és külföldi román szocialistákat ma délelőttre kongresszusira hívta össze, hogy tiltakozzék a gyulafehérvári hatá­rozat ellen. A kongresszuson az ország minden részéből megjelentek a szocialista pártok képviselői, sokan jöttek el a megszállott területekről is. A kon­gresszus tárgyalása tíz órakor kezdődött Crecu­lescu elnök vezetésével. Az elnök proletárdiktatú­rát követelte az egész világon. Drogu fölhívta, a kon­gresszust, foglaljon állást a gyulafehérvári hatá­rozattal szemben és vizsgálja meg, ha hibái tör­téntek, ki követte el azokat. , Karikás, Kagan, Hoppe kommunista irányú felszólalása után Brettalean (Brassó) a romániai imperializmus ellen szólalt fel A román hadsereg, amely állítólag azért vonult be, hogy felszabadítsa Erdélyt, elkobozta mindazokat a szabadságokat, amelyeket a magyar népköztársaság biztosított nekik. Amióta román csapatok vannak Erdélyben, megszűnt a gyülekezési jog, megszűnt a sajtó­szabadság, a román munkásoknak nem engednek gyűléseket tartani. Flueras é­s társai a román mun­kásság árulói. Canstein, aki néhány héttel ezelőtt szökött át Romániából, azt mondotta, hogy abból a Romá­niából jön, ahol üldözik a szocialistákat és ahol a nép ma is a legnagyobb elnyomatásban él. Romá­niában letartóztatják a szocialistákat, véresre verrik siket és ennek a kongresszusnak nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is be kell bizonyítani a román munkásság nemzetközi szolidaritását. Avramescu (Budapest) azt hangoztatta, hogy ha Románia nem lesz köztársaság, akkor Ferdinánd valamelyik fiát vagy unokáját fogja Magyarországba küldeni, hogy felborítsa a m­a­­gya­r köztársaságot és a magyar trónra üljön. Nekünk minden áldozat árán meg kell védelmezni a magyar köztársaságot. Muntean (Budapest) elmondta, hogy bejárta az erdélyi román vidékeket, és azt tapasztalta, hogy a­ romá­nok egyáltalán nem kívánnak Romániához csatlakozni, mert az újabb rabszolgaságot jelen­tene. Össze kell fognunk, hogyha kell, fegyvere­sen verjük le a romániai uralmat. A magyar népköztársaság is hibákat követ el, de azért ke­künk itt több a szabadságunk és ezért a szabad­ságért kell küzdeni. A pártvezetőség egy tagja a kongresszust meg­előzőleg úgy nyilatkozott, hogy a román szocialis­ták helytelenítik, hogy az Erdélyben lévő magyarok ezüstok, székelyek romániai elnyomatás alatt él­jenek. ők az önrendelkezési jog alapján állanak és követelik, hogy Erdély, valamint a Bánát füg­getlen köztársaság legyen, amelyben minden nem­zet, tehát a magyar is teljes autonómiát élvezzen svájci minta szerint kantonokban egyesítve. Berthelot Debrecenben és Szatmáron Debrecen, december 31. Vasárnap este kilenc 1 órakor érkezett ide az a különvonat, amelyen Berthelot tábornok érkezett kíséretével. A vonatot román vasutasok vezették. Berkelot tábornok másfél óra hosszat tartózkodott a városban. A tábornok hivatalos fogadtatást nem óhajtott és a pályaudvaron csupán a rend fentartásával meg­bízott Demetrovics százados és a szociáldemo­krata párt részéről Beininger bizalmi férfi fogad­ták. Berthelot kíséretével hosszabb sétát tett a városban­, majd visszatért szalonkocsijába. Sz­atmár, december 31. Berthelot tábornok vo­nata hétfőn délelőtt tíz órakor érkezett meg Szat­márra. A pályaudvaron Kossacki László kor­mánybiztos, Lénárd István polgármester és a ro­mán nemzeti tanács tagjai várták a tábornokot. Mikor a tábornok kiszállt a vagyonból, hangos „Vive la France!" kiáltással üdvözölték. A kül­döttségeket Berthelot szalonkocsijában fogadta. Dr. Barbus Illés Károly ügyvéd a román nemzeti tanács nevében beszélt. Ezután a város küldött­ségét fogadta Berthelot, akihez a kormánybiztos beszédet intézett. A tábornok a többi közt a kö­vetkezőket felelte : — Mindig jóakarattal vagyok eltelve orszá­guk iránt, nem szándékozom azt katonailag sú­lyosam megszállani. Kisebb román csapatok mellé francia tiszteket küldök megbízott emberekként, összekötő tiszti minőségben, akik mindkét fél meg­hallgatása után közvetlenül nekem referálnak az eseményekről. Kérem a hatóság vezetőit barátsá­gos összműködésre. A békére vonatkozólag meg­ PESTI NAPLÓ 1919. január 1. jegyzem, hogy az összeülő kongresszus a világ minden nemzetének igazságot fog szolgáltatni. A vonat azután egyórai tartózkodás után to­vább indult Nagybánya felé. A szerbek kivonulnak a Muraközből A szerb csapatok a Bánátban maradnak Arad, december 31. A francia csapatoknak Aradra való bevonulása azt a véleményt keltette, hogy a szerb csapatokat a Bánátból kivonják. Er­ről szó sem lehet A szerb csapatok a Bánátban maradnak. Legfeljebb beállhat az, hogy úgy mint Temesváron és a környékén történt, francia csa­patokkal egészítik ki a szerb megszálló sereget. Szó van arról is, hogy az idősebb korosztálybeli szerb katonákat mezőgazdasági munkára szabad­ságolják­: haza Szerbiába és helyüket fiatalabb korosztályú katonákkal töltik be. Ezeket a pót­lásokat oly katonákból állítják össze Szerbiában, akik a háború alatt szökevények voltak és akiket statáriális után most fogdostak össze. Gambetta tábornok nem jön Budapestre Temesvár, december 31. Gambetta tábornok, a francia megszálló csapatok parancsnoka, nem utazhatott Budapestre, mert Temesváron betegen fekszik. A jugoszláv csapatok kivonulnak a Muraközből — A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése — Nagykanizsa, december 31. A Kortor községet megszállva tartó horvát zászlóalj, amely hétszáz emberből és huszonhat tiszt­ből áll, tegnap éjjel Zágrábból kapott parancs kö­vetkeztében kivonult Kortorból és hátrahiraóztott Tarasd felé. Ebből Nagykanizsán azt a következte­tést vonják le, hogy a jugoszláv sereg hamarosan kivonul a Muraközből. A Muraszombatot megszállva tartó jugoszláv csapatról kiderült, hogy a várost parancs nélkül szállták meg. Ezért Szombathelyről szerdán erős csapat indul kiverésükra Zala várme­gye alispánjának a nagykanizsai kormánybiztoshoz érkezett jelentése szerint az Alsólendvát megszállva tartó jugoszláv csapatok Csáktornyáról erősítést kértek és kihirdették a statáriumot. A mai nap fo­lyamán Molnári községet kétszáz főből álló szerb csapat szállta meg. Reinstein államtitkár a béketárgyalásokról Még­sem biztos, hogy a legyőzött országok részt vesznek a béketárgya­lásokon — A Pest Napló bécsi szerkesztőségétől — Bécs, december 31. Berlini meghozottunk útján több kérdést in­téztünk Bernhain Ed­ward államtitkárhoz, aki a független szocialistákat képviseli a birodalmi kincstári hivatalban. Arra a kérdésünkre, hogy Németország pénzügyileg vagy gazdaságilag nem ment e tönkre, azt felelte Bernstein, hogy egyelőre nem tud pontosan válaszolni, mert minden attól függ, hogy Németországra mekkora terhet ró az entente és hogy mikor állnak be rendezett viszo­nyok a gazdasági életben. Arra a kérdésre, várjon részt vesz-e a békekon­ferencián és kapott-e meghívót Parisba, azt felelte, hogy erről egyelőre még nem is tanácskoztak. Arra a kérdésre pedig, hogy megkezdték-e a gazdasági előmunkálatokat a békekonferenciára, úgy vála­szolt, hogy nagyon természetesen rendszere® mun­kát végeznek sőt annak jelentékeny részét már el is intézték. Különleges előkészületekről azonban nem tud semmit, mert hiszen az sem bizonyos, hogy a legyőzött országok részt vesznek-e egyáltalán a békekonferencián. Arra a kérdésre, milyen üzemeket és üzem­ágazatokat gondol már megéretteknek a szocializá­lásra, Bernstein így felelt: — Elsősorban azokat az üzemeket, amelyek lé­nyegben hasonló produktumot állítanak elő nagy tömegben, tehát főként­ a félgyártmányok üzemeit , és általában az éstraktív iparvállalatokat és ehhez­­ hasonló vállalkozásokat.­­ Hogy meddig tarthat Németország számára a­­ munkátlanság, arra vonatkozóan kijelentette Bern-­­­stein a következőket: — Igenis, számítás-ba veszem annak lehetősé- ? gét, hogy nagy munkanélküliség következik, éppen , azért minden szocialista kötelességének tartom,­­ hogy lehetőleg minekért erejével oda hasson, hogy­­ a német szoulas­ági élet ma­g--riszt a­ mostani állapo­­­­tában további megrázkódtatásokat ne éljen át­, más-­­­részt, hogy lehetőleg megerősödve újra a háború­­ előtti mederbe terelődjék-­­ Utolsó kérdésünk Bernateinhoz az, várjon a nyersanyaghiány miatt és a­miatt, hogy a külföld sem igen fog hitelt nyújtani Németországnak, nem kell-e arra számítanunk, hogy Németország­nak agrár­állammá kell lennie. — A kényszerben — mondta Bernstein — én nem hiszek. Sajnos azonban a lehetőséggel szá­molni kell. Nincs egészem kizárva, de természetesen attól függ, hogy milyen nagyok lesznek azok a terhek, amelyeket a győztes entente­ hatalmai a német népre rónak a békeszerződésben. Kívánatos­nak természetesen nem tarthatjuk Németország jövő fejlődése szempontjából, hogy agrárállammá legyen, már c­sak azért sem,­­mert ez nem történ­hetnék meg anélkül, hogy több millió ember le­szegényedjék és ez a leszegényedő,­ természetesen nemcsak gazdaságilag, de kulturális téren is érez­tetné a maga hatását. Dr. Szabó István:­ ­ ( Erdély sorsáról az aradír esetről, Berthelot kijelentéseiről és a román önálló kiztársaságról Erdélyi Jámes miniszter nyilatk­ozata Berthelot tábornok látogatásaival, az aradi román-magyar véres összeütközéssel Erdély fáj­dalmas sorsára különösebben terelődött rá az iz­galmas érdeklődés. A francia főparancsnok meg­értésre valló nyilatkozatai joggal keltették fel azt a reményt, hogy ami Románia részeiről nálunk végbemegy, az részben már mielőbb, de általában legkésőbb a békekonferenciáin orvosláshoz jut. A Pesti Napló tudósítójának ma este alka­lma volt minderről dr. Erdélyi János román meghatalma­zott miniszterrel beszélni. — Mi az ítélete miniszter úrnak az aradi incidensről, amelyről a­ Berthelot legszűkebb kör­nyezetében lévő tisztek is azt mondották Debre­cenben, hogy a románok magatartása idézte elő? — volt első kérdésünk. — Miután a hiteles tényállást nem ismerem — hangzott a válasz — nem tudom, történt-e provokáció és kinek a részéről és igy most nem mondhatok még véleményt. Egyet azon­ban megjegyezhetek. Szegeden­ találkoztam Berthelot tábornokkal, akivel közöltem, hogy elsősorban Arad polgármestere óhajt nála a vasúti állomásnál tisztelegni és azután jön a románok részéről a fogadtatás. Tehát előre bocsátottuk a magyarság képviselőjét. Tudtom­mal így is történt Mihelyt a hiteles tényállás birtokában leszek, nem zárkózom el attól, hogy kellőképpen elbíráljam az aradi sajnálatos konfliktust . Berthelot tábornok nagyváradi és temes­vári nyilatkozataiban hangsúlyozottan biztosította­ a magyarság képviselőit, hogy szigorúan érvényt fog szerezni a fegyverszüneti feltételeknek és a jogellenesen lehetetlenné tett magyar közigazga­tást hamarosan vissza fogja állítani. Ha tehát ez az öntárst most már igazán lecáfolhatatlan aka­rata, milyen alapon járnak el önkényesen a ro­mánok? — Berthelot tábornok kijelentéseihez sem­miféle kommentárt fűzni nem kívánok. Ami persze a kérdés érdemét illeti, a hozzám jutta­tott panaszok alapján tudok a Bánátban a szerb megszálló hadsereg részéről történt vissza­élésekről. Én hozzám azonban a magyar kor­mány sem a Bánátra, sem más románlakta területet illetőleg semmiféle nehezményezésnez nem fordult. Nem kaptam azonban hivatalos értesítést a nagyszebeni kormányzótanácstól sem, hogy mely területrészeken mellőzte, vagy távolította el a magyar közigazgatási közegeket. Azt azonban már most mondhatom, hogy mi a székelyeknek, a nagyobb magyar, német és szláv enklávéknak a legmesszebb menő auto­­nómiát fogjuk megadni.­­ A román csapatok is túlteszik magukat a fegyverszüneti szerződés megállapodásain, szor­galmasan lépik t­úl a demarkációs vonalat, meg­szállják a magyar városokat s az erdélyi románság tüntető csatlakozása mellett rendezkednek be úgy, mintha a békekonferencia már nem is volna előt­tünk. Nem érinti ez a miniszter urat és nincs módjában, hogy megnyugtatóan irányítsa a dol­gokat? — Erre nézve nekem beleszólásom nincs, mert a román csapatok az entente parancsnok­sága alatt állanak és annak az utasítása szerint járnak el. Nekem egyelőre az a hivatásom, hogy a román kormányzó tanács és a magyar népköztársaság kormánya között felmerülő ügyekben, nemkülönben az óriási számú gaz­­dasági kérdésekben eljárjak, és a súrlódási fe­lületeket lehetően csökkentsem.

Next