Pesti Napló, 1919. február (70. évfolyam, 28–51. szám)

1919-02-01 / 28. szám

V­asárnap• Csökken a sziléziai sztrájk Benbben, január 31. Felsősziléziában a leg­utóbbi napokban a sztrájk tetemesen csökkent Teg­napelőtt a Ferdinánd-bányában még hatvan száza­léka sztrájkolt a munkásságnak, tegnap csak tizen­három százaléka, ma pedig úgy ebben a bányában, mint az Oheim-bányában teljesen megszűnt a sztrájk. A Pless-féle bányában a munkásoknak még ötven százaléka sztrájkol, épp úgy a többi tizenegy bányában is. Tizenhárom bányában még általános a sztrájk. Díjat tűztek ki Radek fejére Berlin, január 31. A bolsevizmus elleni szö­vetség Radek fejére 10.000 márkás díjat tű­zött ki. Konfliktus a német nemzetgyűlés és a munkástanácsok­ között — A Pesti Napló tudósítójától — Berlin, január 31. A munkás- és katonatanácsok decemberben tar­tott birodalmi konferenciája, minden spartacus puccskísérlet ellenére túlnyomó többséggel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jövendő német államot az egész népnek és nem egyetlen osztály­nak kell kormányoznia. Azóta hat hét telt el s ezt az időt a függetlenek és a spartacusok serény agitációval sikeresen használták ki a tanácsok rendszerének fenntartása mellett és ma ismét fe­nyegetően emelkedik fel a kérdés, hogy Német­országot tartósan a szocialisták, a munkás- és ka­tonatanácsok vagy a nép minden rétegéből össze­tevődött kormányhatalom kormányozza-e. A mun­kás- és katonatanácsok foglalkoznak egy új biro­dalmi konferencia egybehívásának gondolatával. Ha ez a törekvés tényleg többséget talál, akkor a munkás- és katonatanácsok és a német nemzetgyű­lés között elkerülhetetlenül súlyos konfliktusok fognak kitörni. A végrehajtó­ bizottság ma Nagy-Berlin vala­mennyi munkás- és katonatanácsát gyűlésre hivta fi­sze. A szónoki asztal előtt vörös zsexlé lengett afiú a felírással: „l­lyen a kommunista világforradalom!” * A szándék nyilvánvalóan az volt, hogy a nem­zetgyűlés ellen nagy tüntetést rendezzenek. A gyű­lésre a kormányt is meghívták s ott felelősségre akarták vonni, de a kormány elutasító választ adott, azzal az indokolással, hogy egy lokális szerv előtt nem jelenhet meg, mert különben minden nap ilyen felszólításoknak lehetne kitéve. A központi tanács nevében Cohenneuff beszélt Kijelentette, hogy csak egy mód van Németországnak az elbu­kástól való megmentésére: termelni, termelni és újra termelni. — Sajnos igaz — mondotta — hogy a bőséges munkanélküli segély csak fokozza az amúgy is nö­vekvő munkaellenszenvet. A nitrogéngyárak, szén­­bányák, ezőgazdasági üzemek nem dolgoznak, mert nincs munkaerő. A horribilis bér — és ezt minden csak kevéssé is okos embernek be kell látnia — en­emitás, amely a jelenlegi gazdasági helyzet felől rövid időre csalódásba ejt Cohenneuff beszédének végén komoly intelmet intézett a radikálisokhoz, hogy ne vigyék az orszá­got szerencsétlenségbe és reményét fejezte ki, hogy a függetlenek és a többségi szocialisták hasznot hajtó munkára fognak mégis egyesülni. Daeumig társelőadó a függetlenségi párt nevé­ben szólalt fel és a munkás- és katonatanácsok fentartása mellett nyilatkozott, a következő hatá­rozati javaslatot nyújtotta be: — Nagyberlin munkás- és katonatanácsai felszólítják a központi tanácsot, hogy oly gyorsan, amint csak lehetséges, de legkésőbb február fo­lyamán hívja össze kongresszusra egész Német­ország munkás- és katonatanácsait, hogy állást foglalhassanak a nemzetgyűlés kérdésében és döntsenek a munkás- és katonatanácsok további szerepéről. A hangulat általában inkább a függetlenek mel­lett nyilatkozott meg, mert a részvétel általában csekély volt és a függetlenek véletlenül számosab­ban voltak jelen, mint a többségi szocialisták. Dr. Glück Kálmán. A katonatanácsok bizalmatlanságot szavaztak a központi tanácsnak — A Pesti Napló tudósítójától — Berlin, január 31. Nagyberlin katonatanácsainak tegnapi ülésén [48 szavazattal 47 ellenében elfogadták azt a hatá­rozati javaslatot, amely szerint Nagyberlin ka­tonatanácsainak együttes ülése a legerélyesebben tiltakozik a parancsnoki hatalom módosítására vo­natkozó intézkedések ellen. Követelik a birodalom valamennyi katonatanácsának és hadtestének kon­gresszusra való összehívását és addig a szóban levő rendelet felfüggesztését. A lapok megjegyzik, hogy ez a határozat bi­zalmatlansági szavazatot jelent a központi tanács­csal szemben. Noskénak a parancsnoki hatalomra vonatkozó rendelete olyan konfliktusra szolgáltatott alkal­mat, amelynek következményeit egyelőre nem le­het belátni. Egész napon át a város legkülönbö­zőbb helyein gyűlések folynak. Majd a katonák, majd a tisztek protestálnak és a legradikálisabb eljárással fenyegetik a kormányt. A volt német hadsereg tisztjei sztrájkot hirdetnek arra az esetre, ha a rendeletet vissza nem vonják. A hamburgi katonatanács megkísérli, hogy a parancsnoki hatalomra vonatkozó új kormány­rendelet visszavonását kikényszerítse. A IX. had­test katonatanácsának mai ülésén közölték, hogy az élelmiszerhajók első csoportjának február 4-ikére tervezett megindítását erőszakkal meg fog­ják akadályozni. A tengerészek szövetsége állítólag szintén a hajók elindítása ellen van. - , „.-,•,- ,­­­. PESTI NAPLÓ 1919. február 2. 9 |1 Ó NYAJAS OLVASÓ! In ! Az elátkozott munkáskisasszony (Mese kis kommunistáknak. Irta: Lenin-Benin bácsi.) Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon, még a demarkációs vonalon is túl, volt egyszer egy sze­gény, szerencsétlen, földhözragadt tőkepénzes em­ber. Ennek a szegény tőkepénzesnek volt egy fia, úgy hívták, hogy Mehrwert Náci, Aszongya neki az apja. No, édes fiam, erigy­ol szerencsét próbálni, mert én már nem tudlak tégedet eltartani, aszongya. Szegény Náci felkötötte hátára a batyut, édes­anyja en­tött neki egypár hamuban ült részvényku­pont, mivel egyik nem volt a háznál. Ment, mendegélt szegény Náci az országúton, hát egyszerre csak egy sürü, nagy erdőhöz ért. Nagyon megéhezett szegény Noci, de még el is tévesztette az utat. Hát egyszerre csak ott te­rem fim egy rettenetes nagy vasorrú bába. Olyan csúnya volt, mint a megtestesült nagybirtokos. — Jó estét, öreganyám, — mondta neki a Náci. — Szerencséd, hogy elvtársnak szólítottál, — válaszolt a vasorrú. — Hálából adok neked egy ezreebankót. — Mit csináljak én ezzel az ezreebankóval ? — kérdezte mosolyogva Náci. — Van ilyen nálunk otthon a pitvarban, annyi mint a szemét.­­— Tudd meg, te szegény, szerencsétlen, föld­hözragadt tőkepénzes — magyarázta a vasorrú elv­társ, — ez egy olyan csodálatos ezresbankó, hogyha ezt háromszor megforgatod, el tudod olvasni Gyászi Oszkár politikai beszédeit. — No még ilyet se hallott a nagyapám se, — nevetett Náci, — hogy egy ezresbankónak ilyen ereje van. De azért eltette a bankót és tovább mende­gélt. Egyszerre csak elér ám egy kacsalábon forgó nagy barakkhoz- Hej, bezzeg káprázott a szeme a kis tőkepénzesnek, mert ő ilyet még sohase látott. — Hát te mi járatban vagy erre, ahol a ma­dár se jár, — kérdezte tőle egy elvtárs. — Csak azt szeretném megtudni, kié ez a gyönyörű barakk? — kérdezte alázatosan a Náci. — Hát még azt se tudod? — mondta erre az elvtárs. — Tudd meg hát, halandó szegény tőke­pénzes, ami vagy, — itt lakik maga a mesebeli Vasmunkás. Vigyázz, meg ne lásson, mert men­ten leü­tteti a fejed. Nagyon megijedt a Náci. — Aztán minek akarja leütni a fejem? — kérdezte. — Azért, mert igen nagy a szomorúság a ház­ban. A hetedhét országra szóló Vasmunkás kisasz­szonyt, az­ ő gyönyörűséges leányát, elátkozta egy gonosz boszorkány és átváltoztatta feketerigóvá. És csak az mentheti meg a varázslattól, aki egy szuszra el tudja olvasni Gyászi Oszkárnak összegyűj­tött beszédeit a nemzetiségek velleitásának racio­­nális ideológiájáról. Sokan próbálkoztak, de még egynek se sikerült. — No, majd én megpróbálom, — mondta a szegény kis tőkepénzes. Nagy volt az öröm a házban. Étellel, itallal lakatták a jelentkezőt, még a fürdőt is elvtársak készítették neki. Ő pedig megforgatta háromszor a bűvös ezresbankót és lám! menten el tudta ol­vasni a beszédeket. — No, te szegény tőkepénzes, — mondta az ősz Vasmunkás — egy életem, egy halálom, — ne­ked adom a lányomat, meg a fele napibéremet. Úgy is lett. Nagy lakodalmat csaptak és még ma is élnek, ha közben nem akkumulálódott az ér­téktöbblet a gazdasági osztályharc kollektív indi­vidualizmusa irányában. (K.) Mely házakban nem fizetik a házbért A rendőrség készülődései " Körülbelül egy hét óta tart a kommunisták házbérakciója — amely különösen a város külső részein volt erős — de meg lehet állapítani, hogy nem járt a várt sikerrel. Legalább is péntek estéig csak­ igen kevés házba­n határozták el a lakók, hogy február elsején nem fizetnek házbért. Az ellenakciót nemcsak a kormány, de első­sorban a szociáldemo­krata párt is teljes erejéből támogatta és a Nép­szava nyomatékosan figyelmeztette a szociáldemo­kratákat, hogy a kommunisták házbérfizetést meg­tagadó mozgalmában ne vegyenek részt. Péntek estig a következő házak lakói jelentet­ték rá a házbérfizetés megtagadását: Budafoki-út 91., a Fehérvári-út külső részének több háza, a Héri­ház, a 13 ház, Váci-út 104., Mohács-utca 10., Fót­i-út 23., Dob-utca 108., az Örömvölgy-utca legtöbb házá­ban, Ernő-utca 17., 20., 24. 28., a Hab­er-utca 43, 44., 45., 40—48, a Telepi-utca 1. és végül a Viola-utca 11- 37. és 39. számú házak.­­ Ezek azok a házak, amelyekről a rendőrségeik tudomás van, de nincsen kizárva, hogy még más házak is csatlakoztak a házbérakcióhoz. A rendőr­ség természetesen a kormány hozzájárulásával meg­tette a szükséges intézkedéseket, amelyekkel a­z esetleges zavargásokat elnyomhatja. Erről és az eftész akicóról Schreiber Emil főkapitányhelyettes ezeket mondotta a Pesti Napló munkatársának: „ Föltehető, hogy egyes házakban, ahol magukat kommunistáknak nevező bizottságok szervezték a hátbérakciót, zavargásra kerül a sor, részben azért, mert lesznek, akik nem haj­landók a házbér 50 százalékát a bizalmi férfinak átadni vagy mert lesznek, akik meg akarják majd akadályozni, hogy egyesek a háziúrnak fizessenek. Miután híreink vannak arról, hogy főként a külső részeken erőszakkal fenyegették meg a háztulajdonosokat, azzal, hogy lerombol­ják, demolálják a házakat, a rendőrség minden intézkedést megtett, hogy az ilyen eseteknek ele­jét vegye. A fővárost 51 rajonra osztottuk, a ve­szélyeztetettebb vidékre kisebb területre erősebb, 20—30-as őrségeket tettünk, míg a belső részeken gyöngébb különítményeket helyeztünk el. Minden őrség rendőrből, a véderő katonáiból és detektí­vekből fog állni. A detektívek majd bemennek a házakba puhatolódzni és ott, ahol szüksége mu­tatkozik, karhatalommal fognak fellépni. Tizen­hat helyen állandó készültségeink lesznek, ezek persze állandó kontaktusban lesznek az őrjára­tokkal. Erős számú készültség lesz azonkívül a főparancsnokságon és a főkapitányságon, az egész rendőrség permanenciában van. Én különben nem hiszem, hogy kenyértörésre kerül a dolog, annál is inkább, mert a szocialisták teljes erejükből mellettünk állnak és nem tűrik ezt az akciót Mindazonáltal készen vagyunk minden eshető­ségre. Dietz Károly főkapitány különben a következő figyelmeztetést ragasztotta ki: Tudomásomra jutott, hogy bizonyos magtárat kommunista pártnak nevező egyének részében sajtó útján, részben gyülekezeteken nyilvánosan szóval arra hívják fel a lakásbérlőket, hogy a házaikat a háztulajdonosoktól minden ellenszolgáltatás nél­kül vegyék köztulajdonba, az esedékes béreket pe­

Next