Pesti Napló, 1919. május (70. évfolyam, 103–113. szám)

1919-05-01 / 103. szám

Csütörtök­­4 egész világ forradalmát is, mely a magyar for­radalomhoz szegődik és testvéri robbanásokkal viszi előre az egész emberiség ügyét. Május: mi hiszün­k te benned. A lakásügy országos rendezése Letartóztatják a zaklatókat A lakásügy országos ren­dez­éséről szóló­­1919 április 30-iki rendelet 2. szakasza alapján a szociális termelés népbiztossága országos Lakásügyi biztossá Somló Dezső elvtársat ne­vezte ki. Az Országos Lakásbiztossági 1. számú rendelete Az utóbbi időben­ sok burzsoá hagyta el laká­sát, amelyek ezáltal felszabadultak. Ezért felhívjuk a házi bizalmiakat, hogy a helyiségösszeíró lapok­nak a liszthivatalokhoz történt beszolgáltatása óta az egyes lakásokban bekövetkezett megüresedése­ket három napon belül írásban jelentsék be az Or­szágos Lakáóbiztossághoz. (Főrendiház, XVI. számú kapu.) A jövőben is minden lakásmegüresedést azon­nal be kell jelenteni az Országos Lakásbiztossághoz, amely rendelkezik az üres lakások felett Figyelmeztetjük továbbá az összes házi bizal­miakat, hogy a lakásokról készített és még be nem szolgáltatott helyiségösszeíró lapokat az illetékes liszthivatalokhoz sürgősen szállítsák be, mert kü­lönben mulasztásukért felelősségre vonjuk őket. A liszthivatalokat pedig felhívjuk, hogy a még eddig be nem szolgáltatott nyilvántartási lapokat minél előbb juttassák az Országos Lakásbiztossághoz. Budapest, 1919. április 30-án. Országos Lakásbiztosság. Az Országos Lakásb­iztosság 2. számú rendelete Kávéházak, vendéglők, szállodák, penziók és italmérések, korcsmák helyiségei csak a szállodák országos biztosa és az Országos Lakásbiztosság ál­tal együttesen rekvirálhatók. Olyan helyiségek, amelyek lakás céljaira alkalmasak, semmiféle hiva­tal céljaira igénybe nem vehetők. Szocializált üzemek­hez tartozó munkás- és tiszt­­viselő-lakások nem rekvirálhatók. Ezekbe a mun­kás-, illetve tisztviselőlakásokba kizárólag az illető gyár, illetve üzem munkásai és tisztviselői helyez­hetők be. A behelyezést a gyár üzemi tanácsa esz­közli. Ha valamely közhasznú intézménynél valamely állás természetbeni lakással volt egybekötve, a volt­­alkalmazott mindaddig a lakásban maradhat, amíg részére a kerületi, illetve városi vagy községi lakás­bizottság uj lakást ki nem utal. Tartozik az ilyen közhasznú intézmény a fenti körülményről a kerü­leti, illetve városi, községi lakásbizottságot hala­déktalanul értesíteni.­­ Budapest, 1919. április 30-án, Országos Lakásügyi Biztosság. Figyelmeztetés Sem az Országos Lakásbiztosság, sem az Or­szágos Bútorelosztó Hivatalhoz magánfelek sem lakásért, sem bútorért nem fordulhatnak. Bútorért vagy lakásért kizárólag az illetékes kerületi, il­letve városi és községi lakásbizottságokhoz kell for­dulni. Az Országos Lakásbiztossághoz csak az egyes népbiztonságok, kerületi lakásbizottságok, szakszervezeti és közhasznú intézmények igazolt meghatalmazottjai fordulhatnak közvetlenül. Aki ennek ellenére akár az Országos Lakásbiztosságot, akár az Országos Bútorelosztó Hivatalt zaklatja, és munkájában akadályozna, azt le kell tartóz­tatni. A® Országos Lakásbiztosságban délután 2 óra után senki meg nem fordulhat. Budapest, 1919. április 20-án. Somló Dezső, országos lakásügyi biztos. Értekezlet az Országos Lakásbiztonságnál Az Országos Lakásbiztossághoz az egyes régi biztosságok által kinevezett elvtársak pénteken, május 2-án, délután fél öt órakor az Országos Lakásbiztos­ságnál (Főrendiház, XVI. számú kapu) értekezletet tartanak, amelyre az elvtársak pontos megjelenését kérik. Az Országos Bútorelosztó Hivatal költözködése Az Országos Bútorelosztó Hivatal 1919. május 2-án, a Veres Pálné­ utca 24. száma alól V., Nádor­utca 10. szám alá (volt Lipótvárosi kaszinó) költöz­ködik, amiért is úgy ezen a napon, mint szombaton is a hivatal működése szünetel és igy a hivatal mű­ködését vasárnap, május 3-án kezdi meg. PESTI NAPLÓ 1919. május 1. Külföldiek lakásának védelme Az Országos Lakásügyi biztos rendelete szerint tilos külföldi alattvalónak lakásába, vagy olyan há­zába, melyben egyedül lakik, lakásrekvirálás céljából bárkinek a külföldieket védő hivatal erre szóló külön engedélye nélkül bemenni. Az esetleg eddig történt behelyezések felülvizsgálata céljából a házak főbizal­miai 1919. május 3-áig írásban kötelesek az Országos Lakásbiztossághoz (főrendiház, XVI. kapu) bejelen­teni azoknak a lakóknak neveit, családtagjaik számá­val együtt, akik akár az Országos Lakásbiztosság, akár kerületi lakásbiztosságok engedélyével, akár­ engedély nélkül külföldi alattvalóknak lakásába be­költöztek. E rendelet ellen vétők nevét az Országos Lakásbiztossággal kell közölni. Német-Jusztrie Klopm­ánya támogatja a magyar ellenforradalmat A Magyar Távirati Iroda jelenti: A német­osztrák kormány válasz nélkül hagyta a magyar tanácskormány utolsó jegyzékét. Válasz helyett rö­vid kommünikét tett közzé, amelyben görcsösen erőlködik, hogy az egész vitát hamis vágányokra terelje. Mi röviden és világosan kijelentettük, hogy hajlandók vagyunk döntőbíróság elé állni. A német­osztrák kormány ezt a félremagyarázhatatlan nyi­latkozatunkat ellenkezőképpen értelmezi s határo­zottan állítja, hogy elutasítottuk a döntőbíróságot "Ez természetesen durva valótlanság. A német­osztrák kormány azzal akarja az elferdített való­ságot valószínűvé tenni, hogy azt állítja, mi csak azért javasoltuk a harmadik Internacionale dön­tését, mert Moszkvában van a székhelye, tehát olyan városban, amely mindenféle közvetetlen köz­lekedéstől el van zárva. Úgy látszik, Bauer, a szo­ciális soviniszta, amióta állami hivatalban dolgozik, az Internacionalét is olyan hivatalnak tartja, amely­ben néhány bürokrata ül és aktacsomókat rendez. A harmadik Internacionale azonban nemcsak Moszkvában van, hanem világraszóló eleven moz­galom, am­ely mindenütt jelen van, Oroszországban éppen úgy, mint Magyarországon, Németországban éppen úgy, mint Svájcban, Olaszországban, Francia­országban, Hollandiában, sőt Bauer úr közvetetlen közelében, Bécsben is. Ha tehát Bauer úr meg akar jelenni a harmadik Internacionale döntőbírósága előtt, nem is kell Moszkvába mennie. Ez a kifogás csupán átlátszó ürügye a szocializmust el­áruló burzsoákorm­ánynak, amely el akarja kerülni a valóban illetékes, nemzetközi proletár ítélőszék ítéletét. A kommüniké megkísérli,­­ hogy az úgynevezett sajtószabadságra való utalással mentegesse azt a kedvezést, amelyben a né­met-osztrák kormány a magyar ellenforradal­mi mozgalmat részesíti. Azt nem is m­eri két­ségbe vonni, hogy ő maga lábbal talpossa ezt az úgynevezett sajtószabadságot, amennyiben a neki nem kedvező helyreigazításainkat nem engedi közzétenni. E szánalmas kifogások után lemond­hatnánk a vita nyilvános folytatásáról, ha a német­osztrák kormány nem adna nekünk napról-napra újabb anyagot a kezünkbe, amelyből világosan lát­s­zik, hogy lépten-nyomon megkönnyíti a magyar ellenforradalmárok munkáját Még meg sem szá­radt annak az utolsó jegyzéknek a tintája, amely­l­yel Bauer úr bizonyítani akarta, hogy nem se­gíti a magyar ellenforradalmat, amidőn közölték ve­lünk, hogy a bécsi szocialista és patrióta kormány Szmrecsányi úrnak, a magyar ellenforradalmi moz­galom vezérének nem­csak­ vendégjogot ad Ausztriá­ban, hanem a német-osztrák állampolgári jogokat is megadta neki, tehát nem csupán ellenforradalmi üzelmeit, hanem magyar parasztok kifosztása út­ján szerzett értéktárgyait is a német-osztrák kö­vetség különös oltalmába vette. E tényekkel szem­ben merészség kell hozzá, hogy tagadják az ellen­forradalmi mozgalom támogatását. Nincs diplomá­ciai kifejezésünk ennek az eljárásnak a jellem­zésére. W«M»iriV i»l» • IHMIIIWX'KWIHI* Mt«WMI>»»»)l«w 6 storaunizmus elmé marad Kun Béla elvtárs nyilatkozata A Der Neue Tag Budapestre küldött tudósítója beszélgetést folytatott Kun Béla népbiztossal, aki arra a kérdésre, vájjon a szovjet kormány állan­dóságában és a kommunizmusnak a szomszédos or­szágokra való átharapódzásában bízik-e, ezt vála­szolta: — Semmi kétségem nincs a kommunizmus állandóságában és továbbterjedésében. Arra a kérdésre, hogyan viselkednek a parasz­tok, Kun Béla ezt válaszolta: — Kitűnően. Ezek a szegény emberek, akik eddig jobbágysorban voltak, most tudják, hogy sa­ját földjüket művelite meg az amsterdami szocialista konferencia a m­m­­békéért Amsterdam, április 30. A nemzetközi szocialista konferencia a tanács­­kozások befejezése előtt a következő határozati ja­vaslatot fogadta el a népszövetségről: A konferencia tudomásul veszi, hogy a szö­vetséges kormányok közölték a népekkel azt a ja­vaslatot, amely első lé­pés az állandó béke rendsze­res megszervezéséhez. A konferencia azt hiszi, hogy a népszövetség csak akkor töltheti be hivatását, ha 1. kezdettől fogva az egyenlő jogok és köteles­ségek alapján egyesíti azokat a független népeket, amelyek a szerződésben foglalt kötelezettségek tel­jesítését elvállalják és amelyek delegációit a nép-, képviseletek választják meg; * 2. ha nemzetközi hatásköre van és megbíza­tást kap a békeszerződésben vállalt kötelezettségek és a szövetség egyéb feladatainak érvényre juttatá­sára. Kötelezettséget kell vállalnia a gazdasági összeköttetések helyreállítására, hogy lassan kint megszüntesse a nemzetközi kereskedelem és a világ termelésének mindenféle törvényes akadályát. 3. Ha intézkedéseket tesz a további fegyver­kezések megtiltására, a felfegyverzettség mostani állapotának mérséklésére, ellenőrzi a munkciógyá­rakat és a minél gyorsabb szárazföldi és vízi lesze­relésnek teljes mértékben való elérésére törekszik. Amíg a leszerelés meg nem valósult, mindazokat a hadseregeket, amelyek megalakítását a nemzetközi helyzet szükségessé teheti, úgy tényleges erősségük, mint sorozó módszerük dolgában a népszövetség el­lenőrzése alá kell helyezni, hogy a demokrácia min­denféle veszedelme elhárítható legyen. 4. Ha valamennyi nemzet kötelezi magát min­den olyan vitás eset előterjesztésére, amely a nép­szövetség hatáskörébe tartozik és ha arra is köte­lezik magukat, hogy a népszövetség ítéletét elis­merik és hogy semmi esetre sem fordulnak a há­ború eszközéhez. 5. Ha a népszövetség e cél elérése végett ú­ nyilvános diplomáciát honosítja meg, mint pa nemrégen Wilson az Olaszország és Jugoszlávia között felmerült vitás kérdésben, mert ez a mód­­szer biztosíték arra nézve, hogy az egyes államok követeléseit minden egyes esetben el lehet intézni olyképpen,­­hogy ezzel biztosítjuk a béke állandó­sá­gát. Ezeket a feltételeket ez idő szerint nem teljesí­tik a szövetséges kormányok. A konferencia már most számít az egész világ munkásainak ere­jére, valamint arra, hogy a népszövetség­­megr­szervezésében és a tartós béke biztosításában részt fognak venni. Elfogadtak még egy határozati javaslatot, amely a többi közt ezt mondja: Az Amsterdamban összegyűlt konferencia, amely huszonhat nemzet szocialista munkásmoz­galmának képviselőit egyesíti, teljes határozott­sággal jelenti ki, hogy olyan béke érdekében fog dolgozni, amely nincs ellentétben Wilson ti­zennégy pontjával, a békés hajlandóságú demokrata közösségek tartós egyetértésének egyetlen ala­pjá­val. A konferencia megbízza a végreh­ajtó bizott­ság és a szervezőbizottság tagjait, indítványoznák a szövetségek ama négy vezető fér­fiának összejöve­telét, akiknek nagy részük volt az előzetes Léte feltételeinek kidolgozásában, az Internacionale képviselői pedig ragaszkodjanak olyan megoldás­hoz, amely összhangban van a berni és amster­dami határozatokkal. Berlin, április 30. A Vorwaerts jelentése szerint az amsterdami nemzetközi szocialista konferencia állást foglalt Danzignak Lengyelországba való bekebelezése ellen és követelte, hogy a gyarmatokat adják vissza Németországnak. A konferenciáinak több meg­bízottja Párisba utazik, hogy e kérdésekről tár­gyalásokat kezdjenek Wilsonnal. Amsterdam, ápráius 30. A nemzetközi szocialista konferencia vasár­napi ülésén Renaudel elismerte Német-Ausztriá­nak azt a jogát, hogy Németországhoz csatlakoz­hassék. Longuet hangsúlyoz­ta, hogy a német­osztrák proletariátus már meghozta erre vonatko­zólag a maga határozatát. A francia imperialia­tákkal szemben, akik ellene szegülnek a csatlako­zásnak, nyomatékosan hangsúlyozni kell ezt a tényt. »»III IM.'JIHHW Budapest, április SOL — Az egykori szerbiaii katonai főkormányzó­ság havidíjasaihoz. Az egykori szerbiai katonai főkormányzóság havidíjasai írják meg levelező­lapon pontos címüket e címzéssel: Liquidierung»* gruppe des ehemaligen Militaer-treneral-Gouverne­ments Serbien in V­ien, VII., Stiftskasemne Moser­twich JQ.

Next