Pesti Napló, 1919. szeptember (70. évfolyam, 114-115. szám)
1919-09-28 / 114. szám
úT. Vasárnap PESTI NAPLÓ 1919. szepteiber 28. IV 1 Irta: Rubinér Gyula földminiszter Az intellektuellek uralma nem sokáig tartott, de elég hosszan arra, hogy Magyarország társadalmi és gazdasági békéjét fenekestül felforgassa. Az alkotás vágyától égő intellektuellek próba országa lett Magyarország s nem volt az az izetlen gondolat, amelynek megvalósítását meg ne kísérelték volna rajtunk, így azután fokozatosan szétzüllött a hadsereg, a rendőrség, a kötelességérzet és munkakedv a tisztviselőkből és munkásokból, a magántulajdon, a családi kötelék és a vallás tisztelete a társadalomból. Az így gondosan előkészített talajon nem csoda, ha gyökeret vert a bolsevizmus, ha felburjánzott az anarkia. Az általános felfordulás közepette a társadalomnak csak egyetlen egy osztálya állotta meg helyét — a kisgazda osztály. Sajnos minden szervezettség nélkül ment bele az új szabadságharcba, de a legnagyobb ■elszántsággal és kitartással nem engedve semmiféle terrornak. Az ellenállásnak sok mártírja volt, de meg lett az eredménye. A bolsevista uralom megtört a kisgazda osztály szervezetlen ellenállásán, a hóstérők korábban merültek ki, mint azok a hősök, akik a közért százával-ezrével állottak sorompóba. Ezzel a hasznos tapasztalattal adva van a jövő birtokpolitikájának az iránya. Kisgazdákat kell tenyészteni, a bolsevizmus ellenségeként kisgazda osztályra kell fektetni a jövőben egész gazdasági politikánkat. Ennek a politikának a gyakorlati megvalósításánál két szempont legyen irányadó. Az egyik, hogy értékeket könnyelműen és szükségtelenül el ne pazaroljunk, a másik, hogy a termelés folytonosságát és eddigi hozamátne veszélyeztessük. Az első szempontból kiindulva nem lehet belterjesen kezelt — talán nagyiparral is kapcsolatos — olyan gazdaságok felosztásába belemenni, amelyek felosztása nem csak bevételi kieséssel járna az országra nézve, de megfosztana annak a lehetőségétől, hogy az ilyen gazdaságok nemesített terményei és állatjai a kisgazdaságok termeléseinek a felkarolására legyenek felhasználhatók. Az ilyen gazdaságok mindenesetre fentartandók addig, míg a kisgazda társadalom szakértelme és szervezettsége olyan fokává fejlődik, hogy a gazdálkodás terén ezen magasabb követelményeknek is meg tud felelni. A tanácsköztársaság szomorú példáját adja annak, hogy mennyire kell ügyelni arra, hogy kinek adunk földet. Az úgynevezett nincsteleneknek, de a családoknak is kiosztott földek nagy része műveletlenül maradt, vagy rossz művelés következtében magot nem hozott, mert a földéhség által hajtva s hiányos felszerelés mellett annyi földet vállaltak, amennyit megművelni nem bírtak, de sok esetben nem is akartak. A földbirtokpolitikai akció végrehajtásához azonban két dolog szükséges a szakértő vállalkozókon kívül föld és pénz. Föld bőségesen fog rendelkezésre állani, mert eltekintve a kötött természetű birtokoktól, mint állam, egyház, község, vallásalap, részvénytársasági, hitbizományi stb., a természetben lerovandó vagyonadó révén annyi földhöz fog jutni az állam, hogy annak rövid időn belül való felosztása nem is lesz lehetséges. Ha még megfogjuk az eladásra kerülő birtokokat, amit az emelkedő kulcsú jövedelmi adó fog előmozdítani, akkor a legritkább esetekben kell a kisajátítás eszközét igénybe vennünk. A másik dolog a pénz — azonban már ritkább és drágább lesz s zálogleveleink külföldön való elhelyezésének biztosítása nélkül a parcellázás csak döcögve haladhat előre. A földbirtokpolitika tehát, mint általában agrárgazdasági életünk jövő fejlődése, hitelünk megerősödésétől, valutánk rendezésétől függ. Viszont az is bizonyos, hogy valutánk rendezésénél a földnek nagy szerepe lesz, mert ma sajnos az az egyetlen alap, amelyre a külföld hitelezhet, amelyre egy valutakölcsönt alapozhatunk. Birtokpolitikánk jövő irányelveit egyébként az új nemzetgyűlés lesz hivatott megállapítani, azon lehetőségek fgyelembe vételével, amelyeket az új világban való új elhelyezkedésünk megenged. / * \ / \ /