Pesti Napló, 1919. október (70. évfolyam, 116–142. szám)

1919-10-01 / 116. szám

Szerda Az entente a balti tartományok kiürítését követeli Nocdent tábornok jegyzéke a német kormányhoz Berlin, szeptember 30. Noudent tábornok jegyzéket intézett a német­­kormányhoz a balti tartományok kiürítése ügyében. A jegyzék egyebek közt ezeket mondja: A szövetséges és társult kormányok kijelentik, hogy addig az időpontig, amikor megállapíthatják, hogy igényeik mindenben kielégíttetnek, nem vehe­tik figyelembe a német kormánynak Németország élelmiszer- és nyersanyagellátására vonatkozó in­dítványai egyikét sem. Ennek következtében utasí­tást adtak, hogy ez indítványok egyikének se adja­nak helyt. Egyebekben a szövetséges kormányok azokat a pénzügyi könnyítéseket, amelyeket a né­met kormány a szövetséges kormányoknál vagy azok állampolgárainál el akar érni, meg fogják ta­gadni. Ha ,a német kormány továbbra sem teljesíti kötelezettségeit, akkor a szövetséges hatalmak min­den nekik szükségesnek látszó intézkedést megtesz­nek, hogy biztosítsák a fegyverszüneti szerződés említett rendelkezéseinek teljesítését. A Deutsche Allgemeine Zeitung azt a megjegy­zést fűzi a jegyzékhez, hogy a német kormány nem kísérli meg azt, hogy ellentétbe helyezkedjék az ál­tala elfogadott egyezménynyel s ezt az intézkedések­ egész sorával bizonyítja. Ilyen körülmények között remélhető, hogy azokat a kényszerrendszabályokat, amelyekkel Németországot megfenyegetik és ame­lyek Németország romlását jelentenék, a blokád felújítását és az élelmiszerbehozatal meggátlását, nem fogják valóra váltani, ha a szövetségesek azt a meggyőződést szerzik, hogy a birodalmi kormány az akarat és a tett minden eszközét felhasználja a szerződés teljesítésére. Berlin, szeptember 30. Megbízható hír szerint von der Goltz táborno­kot, mivel az a törekvése, hogy a csapatokat a balti tartományokból való visszavonulásra bírja, ered­ménytelen maradt, végleg visszahívták. Hock János levelei a pozsonyi börtönből (Saját tudósítónktól.) Hock János, az októ­beri forradalom nemzeti tanácsának elnöke a proletárdiktatúra alatt verőcei házában­ húzta meg magát. Július közepén azután kül­földre akart menekülni, de csak Pozsonyig jutott el. A csehek ott elfogták és börtönbe került Hosszú nyolc hétig ült fogságban, előbb a Városbörtön ablaktalan odújában, majd hetek múlva a hajléktalanok menhelyén. Mi­közben Budapesten arról beszéltek, hogy ő is áldozata lett a vörös hóhéroknak, családjának tagjai nyugodtan cáfolták meg a rémhíreket, mert tudták, hogy Hock János biztos, nagyon is biztos helyen ül. Ő maga értesítette sorsá­ról rokonait a fogságból kicsempészett leve­leiben. Alkalmunk volt ezeket a leveleket látni s érdekes dokumentumokat adunk közre, amikor a magyar nemzeti tanács egykori elnökének a börtönben kelt írásai közül az utol­sót, amelyet a minap kapott meg Hock családja, az alábbiakban közöljük: Pozsony, hajléktalanok menhelye. Levelemért, amelyet most írok, olyan ke­rekre bízom, hogy a régi magyar posta meg­bízhatósága sem volt ennél megnyugtatóbb. Bárczy István viszi hozzátok e sorokat, akit a jó Isten a nyolcadik héten az én vigasztalá­somra küldött hozzám. Az első reménysugár a bujdosás sötétségében. Azt hiszem, a deren­gést követni fogja nemsokára a teljes verő­­fény. Milyen boldogság nyugodtan bevárni az eseményeket és élesen megfigyelni, hogy ala­kul ki a legszomorúbb helyzetből a legkívá­natosabb és csüggedés és zúgolódás nélkül tudjuk bevárni a gondviselés döntését. Csak akkor látjuk be, hogy az egyedüli jó út az volt, amelyre a fájdalom ostorával kergettek ben­nünket. Keserű tűzcseppeket itattak velünk, de az volt az egyedül hatályos orvosság. Sokszor rájövünk, hogy a meg nem hallgatott imádsá­gokban rejlik az Isten legnagyobb kegyelme. Az én fogságom lelki hasznát már­is vilá­gosan érzem. A hullámhegyről az örvények fenekére jutottam. Az életnek egész átmetsze­­tét mutatta meg a sors rövid féléven belül. Styx Jankónak van igaza, aki közönyös arc­cal énekli a pokolban: „Voltam király Beádé­ban“. Igazán mindegy. Tünemények vagyunk a láthatatlan, de örök valóságok világában. Előre kiosztott szerepeket játszunk a földön, és a nagy rendező előtérbe tolt, vagy a sülyesz­­tőben tüntet el bennünket. Kétlábú fonográf­­masinák susognak vagy menydörögnek, ahogy a lemezükre rákarcolták, mielőtt a gyárból forgalomba kerültek. Ma már azt mondom, jó volt a nyolc heti fogság. Aki még nem próbált meg valamit, az mit tud? — kérdi a szentírás. Milyen más szemmel nézem én ma már az emberek nyomo­rúságát! Én is gázoltam az élet sötét mélysé­geiben az erkölcsi elaljasodás posványaiban szenvedő testvéreim között. Emberek azok is és darócruh­ás rabok bilincsei között hány tiszta lélek senyved. Megtanultam, hogy van olyan szoba is, melynek nincs ablaka. De négy heti szenvedés után áthoztak a hajléktalanok men­­helyére. Ez már haladás. Van ablakos szobánk és pompás szalmazsákunk. A férgek is jóval kevesebbek. Hogy lázongtam még négy-öt héttel ezelőtt. Csodálkoztam, hogy a vajas fejemmel estem le a sárba. Jókor jött ez a cseh-szlovák jeges­zuhany, amely egyszerre kijózanított. Elgondol­kozom, ha én egyenesen kijuthattam volna Svájcba, hogy rohantam volna már haza, hogy részt vegyek az új alakulásokban. De a jó Isten lekötött. Lekéstem a vonatról, amelyen biztos veszélybe rohantam volna­ Az a sárban fetrengő politikai birkózás, amely a világ derültsége között a magyar arénában folyik le most, utá­latos és megdöbbentő. Még most is pártoskod­nak! Még most nem tudnak eszükre térni! A vörös terror után, amelyről csak undorral be­szélhetünk, ugyanazt a terrort alkalmazzák, — de fehérben. A durva lelkek őrjöngése után jönnek a finom lelkek, hasonló eszközökkel. Ed­dig a zsidó öletett. Most öljük mi a zsidót. Pusztítsuk ki a megtévedteket, mert mi nem javítani, hanem gyilkolni ak­arunk. A kereszt alatt, — keselyűs kézzel. Jaj a legyőzötteknek! Nem akarok résztvenni­ a pusztulás ezen utá­latosságaiban. Nem megyek haza, még ha utca­­sepréssel is kell kenyeremet keresni az idegen­ben. Nem,­­ mindaddig, mig a gyújtogató fák­lyát világosságnak­­ tekintik otthon, mig a f­­egyver helyett ásót és kalapácsot nem­­vesz­nek ismét kezeikbe. A jövő év végéig fog szerintem elhúzódni a meg­csillapodás. Majd akkor megyek. Nem po­litizálni, hanem hirdetni új eszményeket és új erkölcsöket. Krisztus keresztjének ideáljait, az egyetemes emberszeretetet, amely a faji, nyelvi és vallási ellentétek fölé tud emelkedni. Út­törő­je akarok lenni az egyszerűségben, az igénytelenségben, a munkában, a jövendő vi­lágnak. Minden erőmmel kiegyenlíteni és össze­­forrasztani akarok, hogy a hegycsúcsokat le­dönthessük, a völgyeket betömhessük és ne le­gyen a földön lenézet és megvetett munka és ember. (Hosszasan szövi tovább ezt a fonalat, majd visszatér levelének kiindulási pontjára.) Most veszem észre, mennyire eltértem szán­­■ dákomtól. Arról az örömről akartam írni, amely Bárczy látogatásával fénybe borította börtön­­szobám­at. Ő az első ember, aki Pozsonyban fel­keresett és érdekemben magát exponálta. Igazi jó barát. Hűségét e nehéz idők próbálták ki. Ezért a pillanatért érdemes volt nyolc hétig szenvedni. Ő adott lökést kiszabadulásomhoz, amely pár napon belül várható. Hogyan mehe­tek ki külföldre, még mindig nem látom tisztán. A jövő esztendő is szomorú lesz, de már nem olyan siralmas. 1920 után pedig már megyünk kifelé a nyomorúságb­ól. Akkor már én is haza­megyek. Ma még nem vagyunk a fenéken. Ad­dig pedig nem emelkedhetünk, míg a mélység legmélyét is meg nem jártuk. Át kell mennünk rajta. Ugy­e, hogy minden beteljesedett, amit előre megmondtam? A vörös rémuralom július végéig tartott Ez a fehér valamivel hosszabb lesz, de ennek is vége fog lenni. Csak azt saj­­nálom, hogy Krisztus keresztje alatt szervezik a gyűlöletet és a vallást ismét belekeverik a­­politikába. Igazán érik a talaj, hogy a csalódá­sokban összetörött nemzetet újra megtisztítsuk egy erkölcsi forradalom révén. Ez lesz a poli­tikai és szociális forradalomnak a befejezése. A vérkeresztség után jönni fog a tűzkeresztség. A lelkeknek­ újjászületése a szeretetben és az igazságban. Mikor az ország függetlenségét proklamál­­tuk és négyszázéves küzdelmeink sikeréhez ér­tünk, ahelyett, hogy porba borulva esküdtünk volna fel, hogy ezt a független hazát munka és becsületes szorgalom által naggyá teszik, elkezdtek rabolni. Mindjárt láttam, hogy ez nem az alkotások ideje. Ezért nem fogadtam el sem hivatalt, sem elmet, sem Méltóságot. A forradalomban az én alakomhoz nem fért gya­lánosa­núsítás. Oly egyszerű szegénységben vonultam vissza, mint voltam azelőtt... Lesz még egyszer ünnep a világon... És ha ez a nép keresztül megy a tisztító tűzön, nem­zet lesz belőle! Meglátjátok, hogy igy teszi Csókol mindnyájatokat ! -t •­t Néhány nap előtt ki is szabadult a cseh fogságból Hock János. Rokonai most kapták a hírt, hogy elutazott Pozsonyból, de h­ogy je­lenleg hol tartózkodik, még nem tudják. PESTI NAPLÓ 1919. október L 3 Feloszlatják az olasz kamarát A fiumei konfliktus — Ellentét Nitti és Tittoni közt D‘Annuuizió önkéntes exped­íciója, amely­­lyel a békek­onf­emicia határozata ellenére el­foglalta Fiumét, nehéz helyzet elé állította a Nitti-kormányt. Wilson és a békekonferencia határozattal követeli, hogy Fiumét ürítsék ki, és adják át a népszövetséginek. — Tittoni nem is titkolta a kam­ara előtt, hogy Amerika gaz­dasági blokád alá helyezi Olaszországot s a népszövetségből is kizárja, ha nem hajlik meg a béke­konferencia határozata előtt — de­ D'Annunzio, ismerve a hadsereg hangulatát, nem hajlandó tárgyalni a Niti-kormánynyal, noha Jugoszlávia már katonai intézkedésekkel fenyegetődzik. Ilyen körülmények között vetette fel a ka­­­­mara vasárnapról hétfőre virradó éjjel tartott­ ülésén Nitti miniszterelnök a bizalmi kérdést,­ hogy megkapja a Ház felhatalmazását a fiumei­ kérdés elintézésére. A Ház bizalmat is szavazott Nittinek, de olyan csekély szótöbbséggel, hogy­ Nitti nem merte magára vállalni a felelősséget és a parlament feloszlatását javasolta a királyi­nak. Nitti azt reméli, hogy a vál­lasztások ered­ménye szilárd támaszt biztosítana a kormány­nak későbbi határozatai számára. A fiumei konfliktussal van kapcsolatban Tittoni lemondási szándéka is, amelyről egy luganoi távirat számol be. Távirataink a következők: Róma, szeptember 30. (Szikratávirat.) A minisztertanács javaslatot ter­­jesztett a király elé, hogy a parlamentet oszlassa, fel és az új választásokat írja ki. 1. Bécs, szeptember 30.­­ A" Neues Wiener Tagblattnak távirat oztzák Lik­ganóból. A Popolo d'Italia értesülése szerint Tit­toni erősen elhatározta, hogy lemond, mert közte és Nitti miniszterelnök között áthidalhatatlan ellentét­­ van.­­ Versailles, szeptember 29. A párisi reggeli lapok szerint a délszláv kor­mány elrendelte szeptember 26-tól kezdődően­­a két hetes teljes határzárt. Az angliai nagy vasutassztrájk Személyszállítás és postaszolgálat repülőgépen Angolországban kitört a vasutasok nagy sztrájkja, melyre már régen készültek. E nagy bérharcnak az a fő oka, hogy­ h a kormány nem akarja valamennyi vasúti rendfokozatot ugyan­azon a fizetési alapon állandósítani, mint aho­gyan a mozdonyvezetők fizetését már állandó­sították. Az angol kormány katonai intézkedé­seket tett a sztrájk letörésére s a sürgősebb postaszolgálat lebonyolítására rep­ülőgépeket alkalmaz. Egy angol részvénytársaság légi sze­mély- és pos­taszállító szolgálatot szervezett. A­ sztrájkban 964.500 vasutas vesz részt. Berlin, szeptember 30.­­ A Deutsche Allgemeine Zeitung-nak jelentik Há­gából. Az angol kormány megtiltotta, hogy Angliá­ból kőszenet kivigyenek, hogy ezzel is megnehezítse a vasutasok sztrájkját. A Daily Herald című mun­­káslap azt mondja a kormány katonai intézkedé­seiről, hogy a munkások valamennyi szállító- és bányamunkás azonnali sztrájkjával torolnák meg, ha a katonaság segítségével akarná a mostani sztrájkot megtörni. Amsterdam, szeptember 30. A londoni Reuter-ügynökség jelenti: A sztrájk Pelewnk­sben komoly helyzetet teremtett A tárnák

Next