Pesti Napló, 1919. október (70. évfolyam, 116–142. szám)

1919-10-09 / 123. szám

2 Csütörtööki PESTI NAPLÓ 1919. október 9. nak, amelyet eddig a hitvesek és a szüzek obai elé tettünk. A meginduló békés idők feladata, hogy a fogalmakat ismét tisztázza és kinek­kinek a­ helyét megjelölje. A rendőrség rendé­szeti okokból talán kénytelen elnézni, hogy a demind­álás piszkos patakja a szobáján végig­hömpölyögjön. A közéletben azonban ezt nem lehet eltűrni. Itt a rágalmazókat könyörtelenül meg fogjuk ragadni és szemükbe mondjuk, hogy rágalmaztak. Még éppen csak az hiányzik ennek az or­s­zágnak, hogy szereplési viszketegségben szen­vedő senkik, akik, ha milliókba bele nem szü­letnek, egy téglahordó helyét sem tudnák a társadalomban tisztességesen betölteni, ezek üljenek be a birói székbe. Andrássy a helyzetről Friedrich István tárgyalásai a pártvezérekkel Gróf Andrássy­ Gyula vejének, gróf Czirálay Józsefnek sopron megyei birtokáról kedden este Bu­dapestre érkezett. Értesülésünk szerint Andrássy érintkezésbe lépett a pártok vezetőivel, de egyelőre csak abból a célból, hogy tájékozódjék a helyzetről.­­Andrássy ma az Új Nemzedék tudósítója előtt kifejtette álláspontját. Elhibázottnak tartja a ha­talomért való küzdelmet pártpolitikai alapon, mert ma sokkal fontosabb, mint máskor, hogy a társa­dalom békéjét biztosítsák a pártok. Szerinte a kor­mány legelemibb kötelessége: lehetőleg tartózkodni a nagy politikától és minden elkerülhető tevékeny­ségtől. A zsidókérdéssel szerinte csak a nemzet­gyűlésnek lesz joga foglalkozni, a mai kormány­hatalomnak garantálnia kell azt, hogy a zsidó­ellenes szellem ne vezessen pogromhoz, ártatlanok üldözéséhez. A régi képviselőház összehívásának tervét Andrássy ellenzi, mert „veszedelmes előtérbe állítani egy olyan szervet, amely ha egyszer akti­váltatik, sokkal többet pretentálhat magának, mint amit azok szántak neki, akik életre hívták". Csak a nemzeti szuverenitás teremthet új jogi alapot. Kötelességének tartja Andrássy, hogy részt vegyen a politikai életben, egyelőre azonban nincsen még kellően tájékozva. Az ország célja a jövőben az lesz, hogy a gazdasági kapcsokat Magyarország határain belül lehetőleg fenn­artsa. • Friedrich István szerdán hosszasan tárgyalt Heinrich Ferenccel, a Magyar Polgári Párt vezető­jével, Varjasai­ Lajossal, a Nemz­eti Demokrata Pol­gári Párt egyik alvezérével, Pállffy Dániellel, az Ipartestületek Országos Pártjának elnökével és má­sokkal. Ezek a tárgyalások mintegy előkészítői a koncentrációs kormány alakulására vonatkozó, leg­közelebb meginduló megbeszéléseknek. A liberális pártok fúziója után következik a két párt blokkjá­nak formális megalakulása, ezt követi azután a blokk megállapodása az egyesült kereszténypártok­kal a végleges kibontakozásra vonatkozóan. A nemzeti szabadelvű párt kedden délután Zsolnay Miklós elnöklésével ülést tartott, amelyen Ugrón Gábor előterjesztése alapján kimondotta a demokrata párttal való egyesülést. Ugrón Gábor előterjesztésében vázolta a szabadelvű pártoknak blokká való egyesülésre irányuló törekvéseit és ezek kapcsán hangsúlyozta a polgári elem­ek törve-­­rü­lésének szükségességét. Ez a törekvés korántsem irányul a kormány ellen, mert nézete szerint a párt minden olyan kormányt szívesen lát helyén, amely az entente elismerését bírja. Javasolta a demokrata­párttal való egyesülést Nemzeti demokrata polgári párt elnevezéssel. A gyűlés Ugron Gábor előterjesz­tésének szellemében hozzájárult a fúzió kimon­dásához­. • Csütörtökön minisztertanács lesz, amelyen Rn­­hinek Gyula földmívelésügyi miniszter előterjeszti a birtokreformról készült javaslatát. A javaslat a független kisgazdák számának szaporítását célozza. A kormány kisbirtokokat akar létesíteni a hitbizo­mányi, egyházi és egyéb nagybirtokok és községi birtokok felhasználásával. Hangsúlyozza a javaslat a belterjes gazdálkodás előmozdításának­ szükségét és elsőbbségi jogot állapít meg a kisbirtokokra a földműves katonák és az elesett hősök családtagjai számára. Elsőbbségi joguk lesz a földműves szövet­kezeteknek is. Nagy gondot akar fordítani a kor­mány a javaslat szerint a közös legelőkre. * A keresztény pártok vezetői szerdán délelőtt Friedrich István elnöklésével értekezletet tartottak, hogy megállapítsák együttműködésük részleteit. Az értekezleten résztvettek: a keresztény nemzeti párt részéről Teleki Pál, Csilléry András, Erd­ei Károly és Pekár Gyula, a keresztényszocialisták részéről Haller István és Huszár Károly, az egyesült föld­műves- és kisgazdapárt képviselőjében Rubine­k Gyula, sokorópátkai Szabó István, Meskó Zoltán és Novák­ János. A tanácskozáson a pártok képviselői között az együttműködés minden részletére nézve teljes megegyezés jött létre és annak biztosítására kilenc tagból álló vezérlőbiottság alakítását hatá­rozták el. Elhatározták végül azt is, hogy közös párthelyiséget tartanak: a nagy tiszta csendes szobák, a felhr­ajzók, a sző­nyegek, az aranyrámás képek. Mikor a keskeny inasszoba ataja fölött megrebbent a csengő, úgy megijedt, hogy a szíve szinte leszaladt a gyomrába. Eleinte még nagyon drukkolt. Csak ketten voltak cselédek a nagy házban: ő, meg­ egy idősebb, hervadt­ szakácsné. Egyszer, egy vacsora után, nem volt senki ott­hon, csak a kisasszony, meg ő. Meg lent a konyhá­ban a szakácsné. Bement a szobába, hogy tegyen a tűzre. A kisasszony a pamlagon hevert. Csak az író­asztalon égett egy kis ernyős lámpa. Csendesen becsukta a nagy cserépkályha ajta­ját és lábujjhegyen kifelé indult, mert úgy tűnt, mintha a kisasszony szundikálna a­ pamlagon. Két karját a feje alá fonva, összegombolyogva, mint a cica. Mikor már a kilincset fogta, a kisasszony kur­tán utána szólt. — Gyere ide. Odament. — Húzd le a cipőmet. A kisasszony kurtán kidugta a szoknyája alól a fekete selyemcipőjét. Mihály letérdelt a szőnyegre, kezébe vette a kisasszony .­lábát és levette róla a félcipőt, óvatosan, hogy el ne törjön. A kisasszony visszahúzta a se­lyemharisnyás lábát, amely olyan meleg volt, mint a tűz, és a másikat nyújtotta oda. Ahogy ott tér­delt a szőnyegen és a másik cipővel bajlódott, a kisasszony rászólt: — De komisz pomádéval kened te a fejedet! Meg­mosod a fejed, érted? Holnap majd kapsz tőlem egy kis brillantynt . . . A kisasszony boglyos, szőke fejét a színes pár­nák közé fúrta, erőltetve ásított és két kezét ökölbe szorítva, végignyújtózott egész testével a pamlagon. Mihály ott állott a pamlag előtt, leeresztett, ne­héz kezelten gyengéden tartotta a két kis cipőt. Egy percig várt, de mikor lálta, hogy a kisasszony úgy tesz, mintha aludni akarna, lóujjhegyen ki­ment a szobából. * Egyszer, mikor az úr szobájában a szőnyeget göngyölgette, a kisasszony váratlanul megtámadta. — Szoktad te a fogadat mosni? Elkapta a száját és ujjaival felnyitotta az ajkát. A sötétvörös vények alól fehér fogak villantak elő, fehérek és erősek, mint a vadállaté. Mihály elnevette mgát. — Mit röhögsz? — Nem röhögök, — mondta. Keze fejét a szája elé tette, elfordult, úgy röhögött. A kisasszony trallalázva kilejtett a szobából, ő pedig tovább göngyölgette a szőnyeget. Ebéd alatt, míg a levest kanalazták, ő a kre­denc mellett állott és ebben az óvatlan pillanatban figyelmesen elnézte a kisasszony arcát. Tulajdon­képpen csak most nézte meg először. A kisasszony talán húszéves lehetett, fehér arcát szeplők hintet­ték be és a szeme színtelen, zöld színű volt. Az arca nem volt szép és nem volt kedves, ez egy fáradt és álmos arc, melyben az­azemek­ fo­gtosan aludnának. Csak a nagy, a vörösszőke, boglyos haja volt szép, meg a finom vonalú, fehér nyaka, melyet egy vékonyka aranylánc ölelt, annyi csak, mint egy arany gondolat. És a keze! Amely, olyan fehér és olyan gyenge és olyan illatos volt, m­int a virág. A kisasszony a hosszú sötét téli délutánokon, mialatt odakint az ablaka előtt felfelé kavarta a szél a hópelyheket és a kandallóból bíbor fény pa­takzott a földre terített fehér medvebőrre, óraszám hevert és nyújtózkodott a pamlagon. Nyilván, na­gyon unta az életét. Napközben az ablak mellett ülve, sárgafedelű regényeket olvasott.­­ Néha a kisasszony jól há­tbavágta Mihályt, aki ilyenkor hülyén elnevette magát. Máskor a két ke­zével belekapaszkodott a fülébe és rázta a fejét. Mi­hály mindezt úgy tűrte, mint a szelíd medve. Va­lami pajtáskodó viszony keletkezett közük, a kis­asszony úgy játszott vele, mint egy szép állattal. Egyszer elkapta a két fülét, fejét az ajtónak szegezte és a következő pillanatban Mihály azt érezte, hogy a száján egy forró száj vonaglik. So­­káig, vadul. Azután egy szelíd pofont kapott a képb­e és a kisasszony kiszaladt a szobábó. Azon az éjszakán nem tudott aludni. A száján érezte a csók emlékét és melegét, mint egy isme­retlen, illatos gyümölcs izét. Ettől kezdve napirenden volt, hogy homályos délutánokon a kisasszony nekiszaladt, két kis me­­­leg tenyerével letapasztotta a szemét és szikét A békeszerződés vitája a francia szenátusban Bourgeois kifogásai a népszövetséggel szemben Páris, október 7. Bourgeois Leon, a békeszerződés bizottságának elnöke, jelentést tett közzé, amelynek alapján né-­­hány nap múlva a szenátus megkezdi a békeszerző­dés vitáját. A jelentés elfogadásra ajánlja a szer­ződést, anélkül azonban, hogy a részleteiben egyet­­értene. A népszövetségnél kifogásolja, hogy nem tiltja meg az államoknak a háború eszközét. Azok a hé­­zagok, amelyek a szerződésben vannak, nem lenné­nek veszedelmesek, ha­ a hadviselő feleknek nem lenne katonaságuk. Azoktól az államoktól, amelyek kísértésbe jönnek, hogy megsértsék a jogot és a békét, el kellene venni azokat az eszközöket, ame­­lyekből reménységet merítenek a sikerhez. A békeszerződéshez kapcsolt francia szerződé­seknek ez a céljuk és azért szükségesek, mivel Franciaország magában a békeszerződésben nem tudta érvényesíteni a felfogását. Azt is elvárja, Franciaország, hogy Anglia mintájára gyarmatai is képviselve lesznek a népszövetségben. Ha a nép­szövetség ezen az alapon már fennállt volna, ak­kor nem tör ki a világháború. Németország tenge­részeti lefegyverzésével meg van elégedve a jelentés, a szárazföldivel nem. A fegyverszünet megkötése óta bekövetkezett helyzetről nem lehet a porosz mi­litarizmus megsemmisülésére következtetni.­ Ezen a visszásságon csupán az ellenőrzés joga segíthet, amit a népszövetség adhat meg, még­pedig a fran­­­­cia kormánynak. A jóvátételre vonatkozóan követeli a jelentés, hogy ismerjék el Franciaország elsőbbségi jogát el­pusztított területeinek helyreállítása dolgában, ha kifogásolja, hogy nincsenek nagyobb hamrányú, pénz­­ügyi biztosítékok. Követeli, hogy a szövetségesek politikai tekintetben ismerjék fel Franciaország helyzetét. Ezt a helyzetet az­zal lehet jellemezni, hogy a háború nem tört volna ki, hogyha a nagy demokráciák már 1914-ben is szövetségesek lettek volna. Katonai tekintetben nagyon sok függ­ attól az éberségtől, amrt­ i­­yet a szerződés feltételeinek végre­hajtásánál gyakorolni fognak. Franciaországi biztos­ságát a Német birodalom egységének fentartása és a porosz csatlakozás megerősbödése csak fokoz­, hatja. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy a szerződés nem­ befejezést, hanem kezdetet jelent és hogy Franciaországnak ki kell egészítenie szövet­ségeit szerződésekkel, a­míg a népszövetségnek ele­gendő katonai ereje nem lesz ahhoz, hogy minden egyes tagjának biztosságáért kezeskedhessen. Ezért kell a még meglévő katonai szövetségeket erőssé és teljessé tenni. Ki kell egészíteni elsősorban a Belg­­giummal és Bulgáriával kötendő szerződéssel, azon­kívül pedig nagy takarékossággal kell gazdálkodni, hogy gazdasági életünk helyreállításához minél na­gyobb erővel foghassunk h­ozzá és hogy egyúttal minden téren meginduljon az erőteljes munka.

Next