Pesti Napló, 1919. október (70. évfolyam, 116–142. szám)
1919-10-09 / 123. szám
2 Csütörtööki PESTI NAPLÓ 1919. október 9. nak, amelyet eddig a hitvesek és a szüzek obai elé tettünk. A meginduló békés idők feladata, hogy a fogalmakat ismét tisztázza és kinekkinek a helyét megjelölje. A rendőrség rendészeti okokból talán kénytelen elnézni, hogy a demindálás piszkos patakja a szobáján végighömpölyögjön. A közéletben azonban ezt nem lehet eltűrni. Itt a rágalmazókat könyörtelenül meg fogjuk ragadni és szemükbe mondjuk, hogy rágalmaztak. Még éppen csak az hiányzik ennek az országnak, hogy szereplési viszketegségben szenvedő senkik, akik, ha milliókba bele nem születnek, egy téglahordó helyét sem tudnák a társadalomban tisztességesen betölteni, ezek üljenek be a birói székbe. Andrássy a helyzetről Friedrich István tárgyalásai a pártvezérekkel Gróf Andrássy Gyula vejének, gróf Czirálay Józsefnek sopron megyei birtokáról kedden este Budapestre érkezett. Értesülésünk szerint Andrássy érintkezésbe lépett a pártok vezetőivel, de egyelőre csak abból a célból, hogy tájékozódjék a helyzetről.Andrássy ma az Új Nemzedék tudósítója előtt kifejtette álláspontját. Elhibázottnak tartja a hatalomért való küzdelmet pártpolitikai alapon, mert ma sokkal fontosabb, mint máskor, hogy a társadalom békéjét biztosítsák a pártok. Szerinte a kormány legelemibb kötelessége: lehetőleg tartózkodni a nagy politikától és minden elkerülhető tevékenységtől. A zsidókérdéssel szerinte csak a nemzetgyűlésnek lesz joga foglalkozni, a mai kormányhatalomnak garantálnia kell azt, hogy a zsidóellenes szellem ne vezessen pogromhoz, ártatlanok üldözéséhez. A régi képviselőház összehívásának tervét Andrássy ellenzi, mert „veszedelmes előtérbe állítani egy olyan szervet, amely ha egyszer aktiváltatik, sokkal többet pretentálhat magának, mint amit azok szántak neki, akik életre hívták". Csak a nemzeti szuverenitás teremthet új jogi alapot. Kötelességének tartja Andrássy, hogy részt vegyen a politikai életben, egyelőre azonban nincsen még kellően tájékozva. Az ország célja a jövőben az lesz, hogy a gazdasági kapcsokat Magyarország határain belül lehetőleg fennartsa. • Friedrich István szerdán hosszasan tárgyalt Heinrich Ferenccel, a Magyar Polgári Párt vezetőjével, Varjasai Lajossal, a Nemzeti Demokrata Polgári Párt egyik alvezérével, Pállffy Dániellel, az Ipartestületek Országos Pártjának elnökével és másokkal. Ezek a tárgyalások mintegy előkészítői a koncentrációs kormány alakulására vonatkozó, legközelebb meginduló megbeszéléseknek. A liberális pártok fúziója után következik a két párt blokkjának formális megalakulása, ezt követi azután a blokk megállapodása az egyesült kereszténypártokkal a végleges kibontakozásra vonatkozóan. A nemzeti szabadelvű párt kedden délután Zsolnay Miklós elnöklésével ülést tartott, amelyen Ugrón Gábor előterjesztése alapján kimondotta a demokrata párttal való egyesülést. Ugrón Gábor előterjesztésében vázolta a szabadelvű pártoknak blokká való egyesülésre irányuló törekvéseit és ezek kapcsán hangsúlyozta a polgári elemek törve-rülésének szükségességét. Ez a törekvés korántsem irányul a kormány ellen, mert nézete szerint a párt minden olyan kormányt szívesen lát helyén, amely az entente elismerését bírja. Javasolta a demokratapárttal való egyesülést Nemzeti demokrata polgári párt elnevezéssel. A gyűlés Ugron Gábor előterjesztésének szellemében hozzájárult a fúzió kimondásához. • Csütörtökön minisztertanács lesz, amelyen Rnhinek Gyula földmívelésügyi miniszter előterjeszti a birtokreformról készült javaslatát. A javaslat a független kisgazdák számának szaporítását célozza. A kormány kisbirtokokat akar létesíteni a hitbizományi, egyházi és egyéb nagybirtokok és községi birtokok felhasználásával. Hangsúlyozza a javaslat a belterjes gazdálkodás előmozdításának szükségét és elsőbbségi jogot állapít meg a kisbirtokokra a földműves katonák és az elesett hősök családtagjai számára. Elsőbbségi joguk lesz a földműves szövetkezeteknek is. Nagy gondot akar fordítani a kormány a javaslat szerint a közös legelőkre. * A keresztény pártok vezetői szerdán délelőtt Friedrich István elnöklésével értekezletet tartottak, hogy megállapítsák együttműködésük részleteit. Az értekezleten résztvettek: a keresztény nemzeti párt részéről Teleki Pál, Csilléry András, Erdei Károly és Pekár Gyula, a keresztényszocialisták részéről Haller István és Huszár Károly, az egyesült földműves- és kisgazdapárt képviselőjében Rubinek Gyula, sokorópátkai Szabó István, Meskó Zoltán és Novák János. A tanácskozáson a pártok képviselői között az együttműködés minden részletére nézve teljes megegyezés jött létre és annak biztosítására kilenc tagból álló vezérlőbiottság alakítását határozták el. Elhatározták végül azt is, hogy közös párthelyiséget tartanak: a nagy tiszta csendes szobák, a felhrajzók, a szőnyegek, az aranyrámás képek. Mikor a keskeny inasszoba ataja fölött megrebbent a csengő, úgy megijedt, hogy a szíve szinte leszaladt a gyomrába. Eleinte még nagyon drukkolt. Csak ketten voltak cselédek a nagy házban: ő, meg egy idősebb, hervadt szakácsné. Egyszer, egy vacsora után, nem volt senki otthon, csak a kisasszony, meg ő. Meg lent a konyhában a szakácsné. Bement a szobába, hogy tegyen a tűzre. A kisasszony a pamlagon hevert. Csak az íróasztalon égett egy kis ernyős lámpa. Csendesen becsukta a nagy cserépkályha ajtaját és lábujjhegyen kifelé indult, mert úgy tűnt, mintha a kisasszony szundikálna a pamlagon. Két karját a feje alá fonva, összegombolyogva, mint a cica. Mikor már a kilincset fogta, a kisasszony kurtán utána szólt. — Gyere ide. Odament. — Húzd le a cipőmet. A kisasszony kurtán kidugta a szoknyája alól a fekete selyemcipőjét. Mihály letérdelt a szőnyegre, kezébe vette a kisasszony .lábát és levette róla a félcipőt, óvatosan, hogy el ne törjön. A kisasszony visszahúzta a selyemharisnyás lábát, amely olyan meleg volt, mint a tűz, és a másikat nyújtotta oda. Ahogy ott térdelt a szőnyegen és a másik cipővel bajlódott, a kisasszony rászólt: — De komisz pomádéval kened te a fejedet! Megmosod a fejed, érted? Holnap majd kapsz tőlem egy kis brillantynt . . . A kisasszony boglyos, szőke fejét a színes párnák közé fúrta, erőltetve ásított és két kezét ökölbe szorítva, végignyújtózott egész testével a pamlagon. Mihály ott állott a pamlag előtt, leeresztett, nehéz kezelten gyengéden tartotta a két kis cipőt. Egy percig várt, de mikor lálta, hogy a kisasszony úgy tesz, mintha aludni akarna, lóujjhegyen kiment a szobából. * Egyszer, mikor az úr szobájában a szőnyeget göngyölgette, a kisasszony váratlanul megtámadta. — Szoktad te a fogadat mosni? Elkapta a száját és ujjaival felnyitotta az ajkát. A sötétvörös vények alól fehér fogak villantak elő, fehérek és erősek, mint a vadállaté. Mihály elnevette mgát. — Mit röhögsz? — Nem röhögök, — mondta. Keze fejét a szája elé tette, elfordult, úgy röhögött. A kisasszony trallalázva kilejtett a szobából, ő pedig tovább göngyölgette a szőnyeget. Ebéd alatt, míg a levest kanalazták, ő a kredenc mellett állott és ebben az óvatlan pillanatban figyelmesen elnézte a kisasszony arcát. Tulajdonképpen csak most nézte meg először. A kisasszony talán húszéves lehetett, fehér arcát szeplők hintették be és a szeme színtelen, zöld színű volt. Az arca nem volt szép és nem volt kedves, ez egy fáradt és álmos arc, melyben azazemek fogtosan aludnának. Csak a nagy, a vörösszőke, boglyos haja volt szép, meg a finom vonalú, fehér nyaka, melyet egy vékonyka aranylánc ölelt, annyi csak, mint egy arany gondolat. És a keze! Amely, olyan fehér és olyan gyenge és olyan illatos volt, mint a virág. A kisasszony a hosszú sötét téli délutánokon, mialatt odakint az ablaka előtt felfelé kavarta a szél a hópelyheket és a kandallóból bíbor fény patakzott a földre terített fehér medvebőrre, óraszám hevert és nyújtózkodott a pamlagon. Nyilván, nagyon unta az életét. Napközben az ablak mellett ülve, sárgafedelű regényeket olvasott. Néha a kisasszony jól hátbavágta Mihályt, aki ilyenkor hülyén elnevette magát. Máskor a két kezével belekapaszkodott a fülébe és rázta a fejét. Mihály mindezt úgy tűrte, mint a szelíd medve. Valami pajtáskodó viszony keletkezett közük, a kisasszony úgy játszott vele, mint egy szép állattal. Egyszer elkapta a két fülét, fejét az ajtónak szegezte és a következő pillanatban Mihály azt érezte, hogy a száján egy forró száj vonaglik. Sokáig, vadul. Azután egy szelíd pofont kapott a képbe és a kisasszony kiszaladt a szobábó. Azon az éjszakán nem tudott aludni. A száján érezte a csók emlékét és melegét, mint egy ismeretlen, illatos gyümölcs izét. Ettől kezdve napirenden volt, hogy homályos délutánokon a kisasszony nekiszaladt, két kis meleg tenyerével letapasztotta a szemét és szikét A békeszerződés vitája a francia szenátusban Bourgeois kifogásai a népszövetséggel szemben Páris, október 7. Bourgeois Leon, a békeszerződés bizottságának elnöke, jelentést tett közzé, amelynek alapján né-hány nap múlva a szenátus megkezdi a békeszerződés vitáját. A jelentés elfogadásra ajánlja a szerződést, anélkül azonban, hogy a részleteiben egyetértene. A népszövetségnél kifogásolja, hogy nem tiltja meg az államoknak a háború eszközét. Azok a hézagok, amelyek a szerződésben vannak, nem lennének veszedelmesek, ha a hadviselő feleknek nem lenne katonaságuk. Azoktól az államoktól, amelyek kísértésbe jönnek, hogy megsértsék a jogot és a békét, el kellene venni azokat az eszközöket, amelyekből reménységet merítenek a sikerhez. A békeszerződéshez kapcsolt francia szerződéseknek ez a céljuk és azért szükségesek, mivel Franciaország magában a békeszerződésben nem tudta érvényesíteni a felfogását. Azt is elvárja, Franciaország, hogy Anglia mintájára gyarmatai is képviselve lesznek a népszövetségben. Ha a népszövetség ezen az alapon már fennállt volna, akkor nem tör ki a világháború. Németország tengerészeti lefegyverzésével meg van elégedve a jelentés, a szárazföldivel nem. A fegyverszünet megkötése óta bekövetkezett helyzetről nem lehet a porosz militarizmus megsemmisülésére következtetni. Ezen a visszásságon csupán az ellenőrzés joga segíthet, amit a népszövetség adhat meg, mégpedig a francia kormánynak. A jóvátételre vonatkozóan követeli a jelentés, hogy ismerjék el Franciaország elsőbbségi jogát elpusztított területeinek helyreállítása dolgában, ha kifogásolja, hogy nincsenek nagyobb hamrányú, pénzügyi biztosítékok. Követeli, hogy a szövetségesek politikai tekintetben ismerjék fel Franciaország helyzetét. Ezt a helyzetet azzal lehet jellemezni, hogy a háború nem tört volna ki, hogyha a nagy demokráciák már 1914-ben is szövetségesek lettek volna. Katonai tekintetben nagyon sok függ attól az éberségtől, amrt iyet a szerződés feltételeinek végrehajtásánál gyakorolni fognak. Franciaországi biztosságát a Német birodalom egységének fentartása és a porosz csatlakozás megerősbödése csak fokoz, hatja. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy a szerződés nem befejezést, hanem kezdetet jelent és hogy Franciaországnak ki kell egészítenie szövetségeit szerződésekkel, amíg a népszövetségnek elegendő katonai ereje nem lesz ahhoz, hogy minden egyes tagjának biztosságáért kezeskedhessen. Ezért kell a még meglévő katonai szövetségeket erőssé és teljessé tenni. Ki kell egészíteni elsősorban a Belggiummal és Bulgáriával kötendő szerződéssel, azonkívül pedig nagy takarékossággal kell gazdálkodni, hogy gazdasági életünk helyreállításához minél nagyobb erővel foghassunk hozzá és hogy egyúttal minden téren meginduljon az erőteljes munka.