Pesti Napló, 1919. november (70. évfolyam, 143–168. szám)
1919-11-01 / 143. szám
2 Szombat PESTI NAPLÓ 1919. november 1. ország az ő dominiumok, rendelkezhetnek vele, mint a birtokukkal. Hetykék, gőgösek mint régen. Megint azt kiabálják, hogy a haza vezetése nekik kizárólagos joguk, ahhoz csak ők értenek, ne szóljanak az ő dolgukba bele, ők mindennek legjobban tudói... . . . Ne, ne illessze ajkához a magyar trombitás a magyar trombitát. Hadd aludjanak ők ott a galíciai, orosz, szerb, olasz satöbbi temetőben. Hadd higyyék, hogy nem haltak meg hiába, hogy megboszulták szeretett trónörökösünk halálát, hogy a haza nagyobb és boldogabb, mint valaha, hogy itt mosoly ül az ajkakon, öröm a szívekben, boldogság a lelkekben. Hadd higgyék. Minden fájdalmat és minden keserűséget, amit most magyar földről a szél felkavar, nyeljük mi is, mi élek, s a fájdalom meg a keserűség változzék át bennünk reménnyé,a haza jövőjében való reménnyé), akarattá (sorsunkon változtatni elszánt akarattá) és gyűlöletté . Kérn Bieray nem vesz részt a világbokságban Oroszországgal szemben Csicserin távirata a német kormányhoz Berlin, október 31. Csicserin a lapok jelentése szerint szikratáviratot küldött a német kormánynak és közli vele, hogy Németországnak Szovjet-Oroszország blokádjában való részvételét előre megfontolt ellenséges cselekedetnek minősítené. A szovjet kormány elhatározta, hogy Németország részvétele esetén megfelelő ellenintézkedéseket tesz, azonban bízik benne, hogy a német kormány határozottan visszautasítja az entente követelését, amely megcsúfolása az igazság legelemibb, követelményeinek. A lapok jelentése szerint a birodalmi kormány ma adja át válaszjegyzékét az enterjúnak arra a felszólítására, hogy Németország is járuljon hozzá Szovjet-Oroszország blokálásához. A jegyzék kifejti, ,hogy Németországban is voltak bolsevikiek, de sikerült őket legyőzni. Németországnak tehát bizonyos tapasztalásai vannak ebben a dologhím és elvben teljes mértékben egyetért ugyan az ententóval, hogy a bolsevizmust le kell győzni, a kiéheztető blokádot azonban nem tartja helyes eszköznek. Németország hajlandó a szükséges intézkedésekről tárgyalni, de teljesen tehetetlen mindaddig, amíg a Keleti-tengeren meg nem szűnik a blokád. Ez az oka annak, hogy az entente szándékát nem támogathatja kellő erővel abban, hogy ő ennek a két udvarlójának egészen egyformatárcákat ajándékozott. Fátyolos tekintettel kérlte a barátait. Milyen szép és egészséges mindkettő. Erősek és férfiasak és mind a kettő az övé lehetne és mi is lehetne mind a kettőé. Nem. Ő csak egygyé lehet. De melyiké legyen? ő nem tudja eldönteni, döntsön tehát a sors közöttük. Hirtelen Kristóf felé fordult: — Kristóf, magánál van az a tárca, amit tőlem kapott? — Nálam van. •— Adja ide. Boér elkényszeredett mosolylyal kivette a tárcáját és kifogástalan udvariassággal oda adta. — Ha megbánta, tessék, visszaadom. Dus Ilka mosolygott: — Ej, szó sincs róla. Nem bántam meg. Azután Csala felé, fordult: — Adja csak mag is ide a magáét. Ez gyanakvóbb volt és valamivel akaratosabb is, mint a barátja. — Muszáj? — kérdezte vontatottan. — Muszáj hát, ha kérem! Engedelmeskednie kellett. A tárcát ő is odaadta. — Nem őriznek valami titkot benne? — kérdezte Ilka pajkosan. — Üresen adta — dümmögött Csala Ottó egy kicsit ingerülten. — Akkor jól van — kacagott Ilka. — Most csak maradjanak nyugodtan, amig visszajövök. — Elmegy? — Nem. Csak a másik szobába megyk. De mindjárt itt leszek. Rásurrant. A két férfi egymást nézte. .Ez a lány vajaim tréfáin töri a fejét. • ' * I Bécs, október 31. Dr. Renner kancellár tegnap rendkívül éles beszédet mondott egy választói gyűlésen a kommunisták ellen. Beszédét már az első szó után félbeszakították közbekiáltásokkal. Az első incidens után dr. Renner a következőket mondta: — Ma már nem kell elméleti alapon beszélnünk, mert előttünk vannak a Magyarországon és Olaszországban szerzett tapasztalások. Eszembe sem jut, hogy a külföldi elvtársaknak szemrehányást tegyek, mert csak saját országukkal szemben felelősek. Égésiért másképpen van a dolog azonban azokkal az emberekkel szemben, akik tennünket akarnak kitanítani arról, hogyan kell dolgoznunk. — Hónapokig kellett küzdenünk olyan kísérletek ellen, amelyek nemcsak érveket vittek a har.-ba, hanem pénzzel is dolgoztak és egyik munkást ,a másik ellen uszították. (Felkiáltások: Grácban is!) Valaki Grácot említette, értheti, hogy a gráci munkások nem engedik magukat felelőtlen emberek kisebbségétől terrorizálni (Közbekiáltások: Nyiske pribékjei! Közbekiáltások az ellenkező oldalról: Bettelheim! Menjen ki!) A zaj miatt hosszabb ideig nem lehetett folytatni a tanácskozást. Néhány embert erőszakosan távolítottak el a teremből. Az izgatottság még inkább fokozódott, amidőn egyik rendezői a fejét megsebesítették. Nők és férfiak lódultak a tribünre s az elnök kénytelen volt a gyűlést felfüggeszteni. Ilka alig egy perc múlva visszajött. Most is mosolygott, de elfogódottan. Valami szokatlan ünnepiesség komolykodott fehér homlokán. Boér mindjárt észrevette rajta a változást és még az ő nagyszerűen fegyelmezett szíve is megdobbant. Csala csak azt látta, hogy Ilka gyönyörű szőke haja valamiképpen megzilálódott. Ilka elébük állt. — Megismeri a tárcáját? — kérdezte észrevehető szorongással Boér Kristóftól. — Már hogy ismerném meg. Hiszen amanynak édes testvére, — Hát maga — fordult most Csala felé — megismeri-e ? — Nem ismerem meg. Ilka a tárcákat az asztalkára tette. Ő maga is az asztalkára támaszkodott és a két férfi észrevette, hogy az ujjai reszketnek. Halkan rebegve megszólalt: — Egy hajfürtöt tettem az egyikbe. Most válasszanak. Amazok csak ránéziek. A kérdő tekintetek megbosszantották. — Ugyan ne csodálkozzanak. Egyszer már véget kell vetni érnnek a nevetséges állapotnak. Tudom, hogy szeretnek, ha nem is nagyon, de szeretnek. A kevés célzásból azt is tudom, hogy olyan leánynak tartanak, akit el lehet venni feleségül. Valamelyikök meg is kért volna, ha nem röstelné, hogy a másikat ezzel a barátságtalan önzéssel elkedvetlenítse. Hit azért egyik pi nyilatkozott Én meg tudom becsülni ezt a gyöngéd tapintatot, de beláthatják, hogy addig mégse várhatok, amig maguk egymást meggyűlölik. Azt is beláthatják, hogy két udvarló mellett megöregedni nem túlságosan kellemes. Azt gondolom, én kisegíthetem magukat a kényes szituációból. Maguk nem kérik meg a ke-— A francia sajtócenzúra megszűnése." Párisból táviratozzák. A háború kitörése óta fennállói,a sajtócenzura október 14-én megszűnt, minthogy hónapokkal a békekötés és leszerelts megtörténte után a francia sajtó korlátozására nincs töbvé aznksépzemet, hogy egymást meg ne bántsák, lonta választhatok, mert én se szeretném megbántani valamelyikőjüket. Legjobb, ha a sorsra bízzuk magunkat.. Itt a két tárca. Aki a hajfürtöst választja, azé leszek. Veszedelemre senki sem gondolt, de azt mindegyik érezte, hogy az ötlet naiv és egyúttal bizarr is. Végre asszonyt választani mégse így szoktak. De visszautasítani sem lehet, mert abban igaza vtílt a szőke Ilkának, hogy ezt a négy kézre való zongorázást egyszer mégis csak be kell fejezni. — Ha akarja — szólt Csala Ottó — miért ne. Ez még mindig jobb, mintha egymást lelődözzük. — Én se bánom — biccentett rá Boér Kristóf. — Óh, igazán? — kérdezte Dús Ilka és valami halk csalódást érzett. Csala Ottó most sem tagadta meg a gavallért. Boérnak kezet nyújtott: — Gratulálok. Azután elköszönt. — De siet — dorombolt Ilka haragosan. — Különben úgyis tudom, hogy a feketéhez megy. Csala elcsodálkozott. — Kihez? — fordult vissza a küszöbön. — Joó Matildhoz. Csala maga elé nézett, mintha gondolkoznék. A szeme lassan megvidámult. — Lássa, Ilka, erre nem gondoltam. De az ötlet igazán nem rossz. Elment. — Most maguk haragban lesznek? — kérdezte Ilka, mikor Kristóffal magára maradt. — Dehogy is. — Az, ugye, képes rá? „ _ Mire? — Hogy azt a... azt a Joó Matildot elvegy a Helsingtors, október 31. A pétervári arcvonalon hir szerint egyre fokozódik a harcok hevessége. Azt hiszik, hogy a legközelebbi napokban tisztázódni fog a katonai helyzet. Az angol flotta ismét megtámadta Kronstadtot és Krasznajagorkát. Berlin, október 31. A Prisyv című lap a következő hadijelentést közli: Judenics tábornok harcvonala. Csapataink a túlerőben lévő ellenség nyomása alatt harcok között folytatták a visszavonulásukat. A csapatok tartják a Cenaja folyótól Ust-Rubizynál (Krasznoje-Gorkától délre) Mihelován, Poroskolp, Robsán, Visnpekojen, Romanovszkán és Msinszkaján át Lugi városáig húzódó vonalat. Oranjenbaumot és Krasznoje-Szelót ki kellett ürítenünk. A többi frontszakaszon nincsen változás. Ma kancellár a kommunistákról és Friedrich Istvánról Az osztrák kormány és a népszövetség Néhány perc múlva folytathatta dr. Renner a beszédét. — Nagy különbség, — mondta — hogy egy országban olyan miniszterelnök van, mint Friedrich, akit tisztek és katonák vesznek körül, aki csak fogházzal boldogítja a népet, vagy olyan népképviselet, amelynek kancellárja idejön önök közé fegyvertelenül, felemelt fővel és számot ad mindenről az összegyűlt népnek. (Viharos tetszés és Hodi kiáltások.) Na azok, akik mindent jobban tudnak, elérnék céljukat, akkor nem önök látnák ennek a hasznát, hanem azok, akik a határon leskelődnek, hogy mikor állíthatják vissza a Habsburgok uralmát, önök osztályuralmat akarnak, erőszakos uralmat, krni a demokráciát akarjuk. A kommunisták azt követelik tőlem, állítsam fel a diktatúrát. Azt akarják, hogy ráerőszakoljam akaratomat a másképpen gondolkodókra is, tekintet nélkül arra, hogy azok vannak többségben. Azt is akarják természetesen, hogy egyúttal rögtönösen kihirdessem a szocializmus egyedüli uralmát. Ez igazságtalan és teljesíthetetlen kívánság. (Zajos helyeslés.) A szocializálást nem lehet rögtönösen végrehajtani, erre a diktatúra sem képes. (Helyeslés.) A kancellár végül Ausztria jövőjéről beszélt. Mi a jövőben a népszövetség politikáját fogjuk követni, nem a csatlakozás vagy a revanche politikáját. Ma már nyugodtan elmondhatjuk: a világ visszanyeri nyugalmát s az entente négy államának uralma alatt helyreállítják a közlekedés szabadságát. A népszövetség hatalma lehetővé teszi ismét az államoknak egymással való érintkezését. Mi kis állam leszünk ugyan, de dolgozni fogunk és megélhetünk és túléljük ezt a rettentő öszeomlást. Ez az a kapu, amelyet az ententso nyitva hagyott nekünk. Azon a napon, amelyen belépünk a népek szövetségébe, követelni fogjuk a közlekedés szabadságát és a Németországhoz való csatlakozás jogát. Ez az egyedüli út, amelyre ráléphetünk. Dr. Renner kancellár hosszantartó, viharos tetszészajban fejezte be beszédét és összetartásra szólította fel a jelenlevőket. Az utcán lelkesen üdvözölték a gyűlésről távozó polgárok. Budapest, október 31.