Pesti Napló, 1919. november (70. évfolyam, 143–168. szám)

1919-11-19 / 158. szám

gy Széria A franciaországi választások eredményét előre lehetett látni, hiszen a nemzeti blokk "ve­zére Clemenceau, a győzelmes Franciaország vezére is egyben, az ő páratlanul népszerű ne­vével indult a választási küzdelembe a nemzeti blokk s ez a név meg is hozta számára a győ­zelmet, olyan győzelmet, amelyhez foghatót ke­vés kor­­mán­y és kevés párt tudott eddig felmu­tatni. Olaszországban is vasárnap volt a válasz­tási küzdelem. A választás, amelyben — m­­int már megírtuk — Giob­ili pártja, a szabadelvű párt, a keresztény népipárt és a szocialistáik mérkőztek egymással, a római jelent­lések sze­rint zavartalanul, nyugodtan folyt le. Eddig pontos adatokat nem lehet tudni a választások eredmény­ei­ről. Rómában, ahol a választóknak csak egyharmad része szavazott, — hír szerint — a katolikus néppárt jutott győzelemre. Milá­nóban a választóknak mintegy hetven százaléka vett részt a szavazáson, Firenzében pedig csak a választók egyötöde tett eleget alkotmányos kötelességének. Fiuméban is vasárnap volt a választás, de az eredmény még itt sem ismeretes. A fiumei olasz parancsnokság hirdetményt t­ett közz­é, hogy a választás teljes szabadságát biztosítja. Választó minden 120. évét betöltött férfi és nő, akár tud írni és olvasni, akár nem, ha fiumei illetőségű. Belgiumban szintén vasárnap járultak az­­ urnák elé a választók. A választási küzdelem­­ itt is incidens nélkül folyt le. Mint Brüsszelből­­ táviratozzák, az eddig beérkezett jelentések sze­rint az új kamarában 79 katolikus 38 liberális és 67 szocialista fog helyet foglalni. Eszerint a katolikusok mintegy 15, a libe­rálisok 8 kerületet vesztettek a szocialisták ja­vára. Mindazonáltal a katolikus csoport lesz a legerősebb a parlamentben. • amerikai szenátus egymásután szavazza meg az ellenzéki szenátorok fenntartási javas­latait a b­ékeszerződés vitája során. A szenátus — s ez egyáltalán nem meglepetés — szinte pontról-pontra megváltoztatja a békeszerződést és Wi­lson művét a népszövetségi szerződést is, s mint a Times írja, még az sem biztos, részt fog-e venni egyáltalán Amerika a népek ligá­jának szervezési munkálataiban. Az Uniónak a népszövetség szervezésében való részvétele hovatovább mind kétsé­gesebb s még az is egészen bizonytalan, milyen álás­pontot fog elfoglalni a szenátus a francia-ame­rikai szerződés tekintetében. Több szenátor úgy nyilatkozott, hogy Amerikára nézve jobb volna, ha nem avatkozna újabb európai ügyekbe. Ilyen körülmények között érthető, hogy Wilson elkeseredésében olya­n kijelentést tett, hogy ezt a megcsonkított békeszerződést nem hajlandó aláírni. A demokrata párt egyetért az elnökkel, mert — mint a Daily Mail írja — a demokrata szenátorok kijelentették, hogy a megcsonkított békeszerződés ellen fog­­­nak szavazni. Azonban remélik még, hogy a republikánusok engedni fognak. Egyébként most már néhány napon belül el kell dőlnie a dolognak, mert a szenátus elfogadta Lodge szenátor javaslatát a vita berekesztésére vonatkozólag. Egy-két na­p múlva tehát meg fogjuk tudni: ratifikálja-e a békét az Unió. Budapest, november 13 — Az ungvári vasutasok nem tesznek hűség­eskik a cseheknek. A pozsonyi „Magyar Újság" jelentése szerint az ungvári vasutasok megtagadták a cseh-szlovák hűségeskü letételét és memorandu­mot nyújtottak át a kormánynak, amelyben köve­telik, hogy emeljék fizetésüket, mert ily csekély fizetésért nem hajlandók tovább dolgozni. Tiltakoz­tak az ellen is, hogy a nem szlovenszkói, -- igy ne­vezik a csehek a felvidéket, — illetőségű vasutaso­kat kiutasítják a városból és elrekvirálják laká­sukat. PESTI NAPLÓ 1911­. november 110. Történek­as beszéd a pár­t­közi konferencián Sir George Clerk a.­, entente teljhatalmú meg­bízottja a tegnapi pártközi értekezletet angol nyel­ven nagy beszéddel nyitotta meg, amelynek főbb ré­szei­­ a következők: Uraim! Felkértem önöket arra, hogy ma dél­után velem itt találkozzanak, minthogy ki akarom fejteni önök előtt és önök révén Magyarország népe előtt oly tisztán, amennyire csak tudom azt a problémát, amely előtt áll most az önök országa. (Milyen legyen a korm­n­y) Amint önök tudják, a békeértekezlet legfőbb tanácsa azzal bízott meg engem, hogy békemisszió­val jöjjek Budapestre. Magyarország békét kíván, a szövetségesek b­ékét kívánnak, Európának békére van szüksége. Békét­­azonban csak olyan feltételek alatt lehet kötni, amelyek a béke tartósságának biztosítékait adják meg. A szövetségesek azt­ mond­ják, hogy ha Magyarország békét kíván velük, ak­kor a­ szövetségeseknek bizonyosoknak kell lenniök afelől, hogy az az ideiglenes kormány, amelyivel a tárgyalásokat megkezdik, megfelelő módon képvi­seli nem­­csupán a politikai élet valamennyi nagy irányát, hanem az országnak összes életbevágó fontosságú anyagi érdekeit is; ez a kormány olyan legyen,­­hogy önmagában hordja a választanok tel­jes szabadságának és pártatlanságának biztosítékát, mert ezeknek a választásoknak eredményétől függ Magyarországnak jövendő alkotmánya. Bárminő nagy legyen az egyik pártnak több­sége az országban, a szövetségesek ragaszkodnak ahhoz, hogy a kisebbség ugyancsak képviselve le­gyen ebben az ideiglenes közigazgatásban, amely­nek feladata annak a hídnak a megépítése, melyen keresztül Magyarország át tud vergődni azon a posványon és mocsáron, amely ma ellepi. (Két félreértés) És itt engedjék meg önök, hogy két komoly félreértést helyesbítsek, amelyek hivatalos nyilat­kozatban is kifejezésre találtak. Az egyik az, mint­ha a Magyarországgal megkötendő békére talán még sürgetőbb szükségük volna a szövetségesek­nek, mint Magyarországnak. Kérem önöket, ne adják át magukat efféle illúzióknak. Mi bizonnyal valamennyien helyét kívánunk, azonban a szövet­ségesek minden nehézség nélkül, könnyűszerrel túl tudják magukat tenni azokon az aránylag csekély jelentőségű kényelmetlenség­eken, amelyeket a békekötés meghiúsulása jelentene. Azonban ugyan­ezt mondhatja-e Magyarország is? Kérdezzék meg a pénzügyminisztert! Kérdezzék meg a háziasz­szonyt, edd nem tud sót vásárolni. A másik félreértés az, hogy a szövetségesek igyekeznek beleavatkozni Magyarország belünkéibe. Ez nem áll. Azonban­ a szövetségesek azt mondják Magyarországnak: „Ha az ország belyét akar, a fel­tétel, amely mellett a tárgyalások megindulhatnak, a következő: ideiglenes és koalíciós közigazgatás, amely biztosít bennünket a szabad, pártatlan és demokratikus választásokról. (Friedrichnek távozni kell) Teljese­n felismertem a magyar nép nagy több­ségének érzelmét. Én volnék az utolsó, ak­i szembe­szálllna azza­lt, ami keresztény és ami nemzeti a ma­gyarság érzelmi világában. Azonban az ország tör­ténelmének ezen válságában a keresztény és nem­zeti fogalmaknak a legtágabb értelmezést kellene ad­niok, ami sok esetben személyes áldozatokat jelent. Magyarországnak több mint három hónapon keresztül oly­an kormánya volt, amelye­t a szövet­ségesek nem ismertek el, mivel ez a kormány akkor, amidőn a hatalmat megszerezte, a dinasz­tia egyik tagját hívta meg az állam kormányzójául. A szövetségesek azt kívánták, hogy a kormányzó vonuljon vissza és — ezt elismerem — a kor­mányzó Magyarország üdvéért egy nagy tradíció méltóságával ebbe beleegyezett. Azonban a kor­mánynak a feje, aki őt meghívta, hivatalában ma­radt és ennek következtében azoknak az elveknek képviselőjévé tette meg magáit, amelyeket a szövet­séges népek örökre a Habsburgok és Hohenzoller­nek nevével fognak azonosítani. Ez az oka annak, amiért a szövetségesek nem ismerhetik el a kor­mányt mai formájában. Amidőn a szövetségesek visszautasíto­­ák József főherceg elismerését, ennek semmiféle személyes éle nem volt. Semmiféle személyes éle nincs most sem annak, amidőn visszautasítják a jelenlegi mi­­niszterelnök elismerését. A szövetségesek visszauta­sításának nem az az oka, hogy a miniszterelnök a keresztény nemzeti blokk vezetője. Ám térjen a miniszterelnök helyére vissza, mint a nemzet ve­zére, akit mint ilyent egy szabad nép szabad sza­vazata állít helyére és jogát el fogjuk ismerni. A­ szövetségeseknek azonban bizonyosoknak kell­ len­niük afelől, hogy az egész népnek egyforma módja volt akaratának kifejezésére. Ez okból a szövetsé­gesek azt követelik, hogy m­ég az esetben is, ha, amint azt f­ellítják, a jelenlegi kormány mia a nép­nek nyolcvan, sőt kilencven százalékát képviseli, a­ megmaradó résznek egy ideiglenes koncentrációs kormányban képviseletet adjanak. A szövetségesek készek a választásra és a vég­­­eges kormány megalakítására, mihelyt lehetséges. Abban a pillanatban, amint a szövetségesek által el­ismerhető ideiglenes koalíciós kormány megalakul, a választások megkezdődhetnek és a béketárgyalás­­ok­­megindulhatnak, ameddig azonban a jelenlegi kormány változatlanul megmarad, addig a szövet­ségesek elismerésüket megtagadják. A nép vélemé­nyének ilyen kifejezése mögött nem csupán Magyar­­ország szava állana, hanem az egész világ szánkó­dója. Bizonnyal erőfeszítésre érdemes cél. (Magyarország maga rohan vesztébe) Ha azonban a magyarok maguk nem találnak­ kivezető utat a mostani zsákutcából, akkor az én kötelességem újra ráirányítani a figyelmet, mi fo­rog valójában kockán. Ha lesz a jövőben valami, amiért az önök között töltö­ttt idő alatt tanu,sük­ete ma­ eltartásom miatt szemrehányással illethetem mag­amat, akkor ez nem lesz más, minthogy talán túlságosan együtt éreztem önökkel a tekintetben, hogy mire van szükségük és túlságosan együtt-­ éreztem az önök szenvedéseivel. Ha azonban ki-­ nyújtott kezemet nem ragadják meg, ha fáradozá­­saimat a gyengeség jelének és alkudozási lehetőség­,­nek tekintik, akkor Budapestet nyugodt lelkiisme­­rettel hagyom el, de azzal a szomorú tudattal, hogy Magyarország maga rohan vesztébe. Remélem, önök tudják, hogy mindez mit je­­lent. Ez nem csupán azt jelenti, hogy én hagyom el Budapestet e hét végén, hanem azt is, hogy a szö­vetségeseknek Magyarországgal minden relációja megszűnik, mert a szövetségesek Magyarország magatartását­­egyedül úgy értelmezhetik, hogy Magyarország nem akar békét és azt hiszi, hogy­ segítség nélkül is magához térhet. Ez azt jelenti, hogy Magyarország minden szimpátiát elveszít a szövetségeseknél. A szomszédos országokat, ame­­lyek mint a nagyhatalmak szövetségesei küzdöttek és szenvedtek a háborúban, segíteni fogják, hogy újonnan szerzett területükön konszolidálják a­­vi­szonyokat, Magyarországot azonban magára hagy­ják, hogy fűtőanyag, pénz, szállítóeszköz és nyersanyag nélkül nézzen szemébe jövőjének. Csak azzal a kívánsággal jöttem ide, hogy or­száguknak segítségére legyek. Többet nem lehetene. Egy nemzetnek politikája az illető nemzetnek ke­­zéb­en van és sa­ját m­agában hordja jutalmát vagy büntetését. És én épp oly sikerrel kísérelhetném meg a gleccsert elháríthatatlan útjában feltar­tóztatni, mint egy egész népet visszatartani attőt£ hogy öngyilkosságot kövessen el. Sajnálatom csu-­­pán egy derék és becsületes nép áldozatainak és elháríthatatlan, szenvedésének szól. A magyar néni­nek magának feladata az, hogy megtalálja a kivete­­zető utat és valahogyan bízom abban, hogy meg fogják találni.. Az a szellem, amely önöket tegnapi töltötte el, át fogja önöket segíteni e feladaton. KÜLFÖLDI HÍREK Judenics tábornok lemondott Páris, november 13. A Daily Mailnak Jol Hmak Heilsingforsból, hogy Judenics fekész­it a főparancsnoki tiszt­ről. UISTJa "Laidener tábornok, az észtországi hadsereg parancsnoka. A lap szerint Judenics aziért mondott le, nehogy az orosz hadsereget Észtországban internálják. Az észtországi csa­patok még­sem tágitalniaik attól a szándékuktól, hogy a határon­ átözönlő csapatokat internálják. Bukarest, november 18. A Dácia-ü­gynökség jelenti Belgrádból. A közel­­mu­ltban gróf Bobrinszky vezetése alatt Belgrádban orosz komité alakult, amelynek kimondott, célja: a fegyveres csapatok szervezése az orosz bolsevizmus letörése céljából. Valószínű azonban, hogy ennek a­ bizottságnak más politikai oélja is van és többek közt akcióra készül Besszaráb'ádnak Romániához, való csatolása ellen. Az. osztrák keresztényszoerallaták a nemzeti ejrgségek­ 4 Bécs, november 18. A Reichspflost vezető helyen közli a keresztény« szocialia V. párt ötödik gyűlésén elfogadott párt* programm szövegeit. A program ezt m­ondhat:

Next