Pesti Napló, 1919. november (70. évfolyam, 143–168. szám)
1919-11-08 / 149. szám
Budapest, 1919 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 20 kor. — fiUL Negyedévre 56 « — « Fél évre... 110 « — « Egész évre 220 « — « Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályar udvarokon 80 fillér. YV •H* IK)-ik évfolyam, 149. szám. Censupat: Vasile, Szombat, november 8 NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 18. TELEFON: József 62—30, 62—31, 62—32, 62-33, 62—34. Nyomda: 54—39. Felelős szerkesztő: József 62—Sft Igazgatósági József 62—35. Spre complectarea avizului dat, se face cunoscut, ca in total vor sosi din Románia 75 sistema ce se vor distribui sub controlul Ministerului de Finante ungar prin Federatia uleicultor minerale. Pretul de desfacere fixat este de 7.40 koroane benzina grea si 8.20 koroane benzina usoara, preturi calculate dupa preturile Ministerului de industrie roman, care sunt 1 leu 50 si 1 leu 70 franco Campina la care sa adaguat spesele de transport, manipulatie sindistribut is. A már kiadott hirdetmény kiegészítésére közhírré tétetik, hogy Romániából összesen 75 ciszterna benzin fog Budapestre érkezni, amelyet a magyar pénzügyminisztérium fog kiosztani az Ásványolajközpont útján. A könnyű benzin ára 8.20 korona, a nehéz benzin ára 7.40 korona. Ez az ár, a román ipari minisztérium által megállapított árak alapján van kiszámítva, amelyejben 1.50 és 1.70 árnak felel meg, franco Campina állomás, ehhez hozzá lesz számítva a szállítási, kezelési és szétosztás költség. ' ' ' Fabricele, care dorese a trats chestiunea in legiatura cu colaborarea industriei din Romania, se pot adresa delegatului Ministerului de industriei Hotel Astoria. '',' Azok a gyárak, amelyek a rofficani ipari köröktől érintkezésbe lépni óhajtanak, forduljanak a román ipari minisztérium megbízottjához (Budapest, Astoria-szálló). Országgyűlést! A politikai válság legfrissebb hullámgyűrűi csak megerősítenek egy a lelkekben már hetek óta felülkerekedni akaró benyomást. Ez a benyomás pedig az, hogy a félelem és rettegés kiterjesztett szárnyakkal jár közöttünk. Budapestet, vagy legalább a főváros egy részét, aggodalom fogta el arra a hírre, hogy Horthy Miklós csapatai idejönnek. Nem tudtak eleget mesélni azokról a borzalmakról, amelyeknek a főváros lesz a színhelye, ha fehér katonák léptei fogják a kövezetet döngetni. Részleteket tudtak a készülő vérengzésről, a beavatottak komolyan adták tovább megbízható híreiket, sőt már a várható áldozatok számáról is pontos adatok kerültek forgalomba. Ugyanakkor, amikor ezek a mesék zümmögtek a levegőben, másfajta fantasztikumok is röpdöstek a fülek körül. A szocialisták nem hagyják magukat, van annyi hadviselt emberük, annyi fegyverük, de még gépfegyvereik is vannak , ha nem engedik be őket a parlamentáris életbe, majd azon kívül keresik meg a maguk igazságát. Vázsonyiék és Loviászyék szintén nem nyugodnak bele, hogy csak ugy kifricskázzák őket, mint a bilimagot, ők is pokoli terveket kovácsolnak cilinderük mögött s csak az alkalmas percet várják, hogy a puccs kalapácsával levágjanak. Hogy a kommunisták nem nyugodtak meg a róluk hozott nemzeti ítéletben, talán mondani is felesleges. Moszkvától Bécsig minden fűszálat és bokrot megmozgatnak, hogy még egyszer a szovjetház terített asztalai mellé visszakerülhessenek. Vörös lobogójuk van már elég, most vörös katonák verbuválásán fáradoznak. Rossz rágondolni, mi lesz, ha a bolsevizmus ismét győz; a kemencékben és a kályhákban burzsujokkal fognak fűteni és a kapitalisták szívével kövezik ki a aiegrongiált Marsithidiat. A jóbbirek közül ki sem maradhattak a keresztény blokk nyomán felikavart mendemondák sem. Mi lesz, ha győz ez a keresztény blokk? Papok országa lesz. Magyarország, a szabadság madarának kitépik mind a két szárnyait, megbénul a haladás, a civilizáció összeaszik, mint a nagyon öreg asszony arca, az előretörés, a kételkedés, az emberi jólét e két hatalmas emeltyűje, lakat alá kerül s sötétség borul arra a gyönyörű, szép, magyar kék égre, amelyiken annyi fényes nap szikrázott. S ki tudná mind itt elsorolni az elmének azokat a ficamait, amelyekkel az utóbbi hetekben a félelem és a rettegés a levegőt megtöltötte?! Mindenki fél mindenkitől, mindenki gyanakszik mindenkire. E lelkiállapot magyarázatát voltaképpen könnyű megtálálni az elmúlt nőnapok eseményeiben. Olyan mélyen színtű rázkódtatások vágtattak keresztül a nemzeten, hogy egyáltalán nem szabad e beteges lelkiállapoton meglepődni s nem csoda, hogy a híres, magyar, acélos politikai érzék kissé meghibbant. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy ez az állapot gyökeret verjen nálunk. Ellenkezőleg, azon kell lennünk, hogy ezt a idércnyomást minél előbb levegyük az országról. Ez pedig, a mi felfogásunk szerint, csak egyféleképpen lehetséges. Úgy, ha meggyújtjuk a lámpást. Most tulajdonképen homályban kiabálunk össze-vissza és csapkodunk jobbra-balra. Ki tud egészen bizonyosat arról, mit akar Friedrich, mit Horthy, mit Vázsonyi, mit Buchinger? Senki. Talán még ők maguk sem, mert hiszen az én politikámat nem csupán az én nézetem, hanem az ellenfelem állásfoglalása is megszabja. Ez a homály, ez a bizonytalanság, ez a beteges idegesség csak akkor illanhat el, ha a nyilvánosság nagy lámpása, az országgyűlés, szerteszét szórja maga körül a világosságot. Ha lesz parlamentünk, a pártok, törekvések és meggyőződések egyszeriben kikristályosodnak, a szemhatár kitisztul, a körvonalak élesek lesznek. Az a tanácskozás, amelyen Horthy Miklós és a pártvezérek részt vettek, bizonyára nem tekinthető parlamenti tárgyalásnak. De másfél órai vita meggyőzte az urakat arról, hogy az egyik nem akar katonai diktatúrát, a másik távol áll a destruktív törekvésektől, a harmadik nem szándékozik a bolsevizmust visszahívni — de valamennyien ezt a boldogtalan nemzetet szeretnék a porból felemelni. Ez a meggyőzés, az eszmék és jogaknak e tisztázása még fokozottabb mértékben lenne lehetséges az országgyűlésen. Akár keresztény blokk, akár másfajta blokk csak addig tetszik oly félelmetesen titokzatosnak, míg a papiroson van. Mihelyt bejön a parlamantbe, ahol rátűzhet a bírálat fénye, egyszerre lehámlik róla a titokzatosság is, meg a félelmetesség is. Egy alapos képviselőházi vita, még ha maroknyi is az ellenzék, úgy megcibálhatja a legpuffadtabb blokkot is, hogy pár hét múlva megnyúlt ábrázattal nézhet azoknak a kerületeknek a közvéleményére, amelyek a választások alkalmával még melléje állottak- Mindenáron módot kell tehát találni arra, hogy országgyűlésünk legyen. Még ha a legelvakultabb pártpolitika is vezetné a választásokat, még az ilyen választások alapján összeülő parlament is többet érne és többet használna az országnak, mint a mostani kóros fogvafogás és örökösi kisértetlátás. Ottawa államtanács Újabb nehézségek a politikai helyzetben (Saját tudósítónktól.) Friedrichékről el kell ismerni, hogy szívósság dolgában minden eddigi kormányt felülmúlnak. Mindenki joggal hitte, hogy az entente-nak Sir George Clerk útján tmácsolt akarata és Horthy Miklós fővezér ismert deklarációja elhárítja a koncentrációs megegyezés akadályait. De nem úgy történt. Friedrichék meggondolták miatgukat és kétségbeesett erőfeszítéssel próbállnak lehetetlenné tenni minden elfogadható megoldást. Sir George Clerk pénteken fogadta Friedrich Istvánt és gróf Sommsich Józsefet, akik a minisztertanács megbízásából közölték a kormány feltételeit, amelyek mellett — szerintük —koncentrációról szó lehet. Ezeket a feltételeket ismertettük már. Friedrich István hajlandó átemgedni a miniszterelnöki állást, de csak olyannak, aki tagja a keresztény nemzeti egyesülés pártjának. Hajlandó nagyikegyesen elvállalni a belügyi, vagy a Lagügyi tárcát a koncentrációs kabinetban, de kiköti, hogy a kabinetnsek legfeljebb két liberális és két szocialista tagja lenet. Ezeknek a feltételeknek az elfogadása esetében is csak akkor jöhet — a kormány álláspontja szerint — a koncentrációs kabinet, ha bizonyos erőhatalmi tényezők már nem gyakorolhatnak befolyást a magyar politikára. Hogy mit válaszolt az entente főmegbízottja ezekre a feltételekre, arról pozitív értesülés természetesen nincsen, de a válasz nem lehet kétséges, mert hiszen Sir George Clerk a Versailles konferenciai legfőbb tanácsainak az álláspontját jött érvényesíteni, ezt az álláspontot pedig Clemenceau ismeretes távirata már régien precizírozha. Nem lehet kétség az iránt, hogy Friedricliére erőlködése teljesen meddő és a koncentrációs kabinjetnek mihamarább lé-. lesülnie kell. Tudja ezt jól Friedrich István is és erre vezethető vissza az az átlátszó taktika, hogy míg a nyilvánosság előtt váltig ragaszkodik hatalmához, a háttérben egyezkedni próbál az ellenzéki pártokkal. Megírtuk, hogy az Országos Nemzeti Párttal való tárgyalások teljes eredményre vezettek és most már tisztára a személyi kérdések volnának hátra. Itt azonban későn határozta el magát Friedrich István a komoly tárgyalásokra. Az Országos Nemzeti Pártban ugyanis napok óta súlyos bomlási tünetek észlelhetők. Lovászyék bizalmatlansággal figyelik Simontsits és Heinrich tárgyalásait a kormánnyal és a bizalmatlanságot csak kevéssé enyhítette, hogy a legutóbbi tárgyalásoknál Heinrich helyett Platthy György vett részt. Viszont a volt Magyar Polgári Párt tagjai között valósággal konsternációt keltettek azoknak a tárgyalásoknak a hírei, amelyek utóbbi időben Lovászy Márton és a többi ellenzéki pártvezérek (Vázsonyi, Szabó, Garami) között történtek. Úgy mondják, hogy Keinrichéknek előzetesen fogalmuk sem volt arról a találkozásról, amely szerdán Sir George Clerknél az ellenzéki pártvezérek — közöttük Lovászy Márton — és Horthy Miklós fővezér között lefolyt és most azzal vádolják Lovászyt, hogy a párt egyetemének tudta és meslbizása