Pesti Napló, 1920. január (71. évfolyam, 1–27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

jísa&nda PESTI NAPLÓ 1920. jaauar 14. 3 I——•— • •»! ' .. .. igenesetre közgazdasági és politikai iskolázatlan­ságuak a kifejezője és emellett igazságtalan és­­antiszociális is. Meg kell végre mondania az ille­tékes köröknek, hogy nem is gondolunk arra az eredendő bűnre, hogy a pénzt lebélyegezzük, il­letve kényszerkölcsönnel kapcsolatban a pénz egy részét bevonjuk. Ha e tekintetben eloszlatjuk a közönség jogos aggályait és ha nem akadályoz­zuk meg a birtokosokat abban, hogy az­­ élelmi­cikkek eladásából nyert pénzükért földet vehesse­nek, akkor ezzel egyúttal megoldjuk a közélelme­zés legsúlyosabb problémáit Méhely Kálmán, a Víziváros (IV. választó­kerület) pártonkívüli képviselőjelöltje, kedden este választói körében Magyarország­ ipari és ke­reskedelmi újjáépítéséről tartott előadást, külö­nösen hangsúlyozván annak szükségességét, hogy erőteljes nemzeti gazdaságpolitika inaugurál­tassék. Renner kudarca Právílián ismét Párisba utazik az osztrá­k kancellár A prágai tanácskozás eljtről érkezett hírek szerint a cseh és az oztrák államférfiak nem tudtak megegyez­ése jutni. Ennek egyik oka az, hogy Auchsniaban, különösen a polgári elen akarnak Csehországgal szövetkezni — a nacionalisták természetszerűleg Német­országhoz húznak, de egyébként sincs semmi oka a polgárságnak arra, hogy Renner poli­tikáját támogassa. Már­pedig Renner politiká­­jának sarkköve a Csehországgal való minél szorosabb együttműködés, mert csak úgy tart­hatja magát, ha az entente támogatja, az en­tente pedig, azaz Clemenceau, ragaszkodik a cseh-osztrák együttműködéshez. Ami a csehek­nek Ausztria iránt táplált érzelmeit illeti, iga­zán nem lehet csodálkozni azon, hogy Prágá­ban nem nagy örömmel fogadták a közeledés tervét, hiszen Rennerék üres kézzel jöttek Prá­gá­ba, de annál töb­bet kértek. Adni nem tud „Európa koldusa" semmit, hiszen amije volt, azt a csehek és a jugoszlávok már régen el­vették tőle. Reimer kancellár a prágai kudarc után most újból Párisba készül, hogy Clevren­ceautól „további parancsot" kérjen. Távirataink, a következő: Bécs, január 13. , A Neues Wiener Journal vezető helyen azt ír­ja, hogy a prágai tárgyalások eredménye nagyon szegényes és a tanácskozás egyelőre holtpontra ju­tott. A Neue Freie Presse Tusar cseh miniszterel­nöknek a prágai tárgyalások eddigi eredményé­ről tett nyilatkozatát közli. Tu­sár ezt mondta a többi közt: — A pénzügyi tárgyalást még nem fejeztük­ be és valószínűen Bécsben fogjuk folytatni. A kő­szén és cukor dolgában szintén nem fejeztük még be a tárgyalást. Hajlandók vagyunk Ausztriát a lehetőséghez képest segíteni, ami azonban a kő­szenet illeti, bizonyos mennyiségen túl nem me­hetünk, mert a mi termelési, viszonyaink is ked­vezőtlenek. A helyzetünk jelenleg nem engedi meg, hogy véglegesen határozzunk és hosszabb időre kössünk szerződéseket. A bizottságok, amelyek itt nem fejezhetik be a tárgyalásokat, Bécsben ülnek össze ismét. Ha szükségessé válnék, a cseh kor­­mány tagjai is Bécsbe utaznak, hogy rész­t vegye­nek a tárgyaláson. Ez magától értetődik és semmi politikai jelentősége nincs. Bécs, január 13. (Saját tudósítónktól.) A prágai tanácskozások sikertelensége miatt Renner kancellár terveiben előreláthatóan lényeges változás fog beállni. A kan­cellár úgy tervezte, hogy Prágából Bécsen át Belgrádba utazik, hogy ott megállapodjék a jugo­­szláv kormánnyal. Minthogy azonban Prágában nem tudtak végleges megegyezésre jutni, a kan­cellárnak még egyszer Parisba kell utaznia, hogy ott Clemenceauval megbeszélje a további teendő­ket. A párisi tanácskozás után Renner esetleg még egyszer Prágába utazik és csak azután Bel­grádba. Bécs, január 13. Az osztrák nemzetgyűlés holnap tartja elszék­ülését a karácsonyi szünetek után. Ugyanekkor érkezik vissza dr. Renner kancellár az államtitká­rokkal a prágai tárgyalásokról Bécsbe. Parlamenti körökben ma elterjedt hírek szerint a nemzet­gyűlés holnapi ülése kizárólag a prágai tanács­kozások eredményére vonatkozó felsz­ól­alá­sokkal fog eltelni. A békefeltételeket e hét végén is sújtják át Hitelesítették a békedelegátusok meg­hatalmazásait . Az adriai kérdés Már egy hete, hogy a magyar békedele­gáció Pamba érkezett, de eddig mindössze annyi történt, hogy a delegátusok meghatal­mazásait átvizsgálták. Erre egy külön bizott­ságot küldött ki a békekonferencia, amelynek elnöke Jules Cambon. Mint az Havas-iroda hivatalosan jelenti, a bizottság a magyar békemegbízottak meghatalmazását rendben találta. Hátra­­van még, hogy az entente-képviselők meghatalmazásait nyújtsák át a magyar béke­delegációnak. Ezután előreláthatóan nyomban átadják békeküldötteinknek az entente béke­feltételeit. Az eddigi jelentések szerint a békeszerződés átnyújtása előrelátha­tóan e hét végén fog megtörténni. Még több kisebb kérdés nincs elintézve. A fel­tételek átnyújtásának pontos idejét a legfőbb tanács külön ülésen fogja meghatározni. A fiumei kérdéssel kapcsolatban egyes entente-hatalmiak tudvalevően azt javasolták, oldják meg a fiumei kérdést olyképpen, hogy Magyarország mondjon le a Fiuméról a népszövetség javára. Az utóbbi napokban Párisban sűrűn ta­nácskoztak az adriai kérdésről, amelyet, úgy látszik, még a magyar békeszerződés átnyúj­tása előtt akarnak egymás közt rendezni az entente-hatalmak, az Havas-iroda jelenti, ma délelőtt Clemenceau, Lloyd George és Nitti meghallgatták Trumbicsnak Jugoszlávia álta­lános helyzetéről szóló hosszabb fejtegetéseit. Az adriai problémát és Fiume kérdését a dél­utáni ülésre tűzték ki. Arról is szó volt, hogy Venizelosz nyilatkozni fog az északepiruszi kérdésről. Ezt az előadást azonban a későbbi időpontra halasztották. — Egy érdekes posphumus irds — Megkapó korkér^^^Tsz p­­­ód­ik ki a budapesti bürrtetőtörvényszja^Tnúlt évi eseményeiből, a sta­tisztika szápw^R keresztül, ha a jogász és a filozó­fu~ tigu­rm­~"­ A háború utáni világnak ezt a korképét tárja elénk egy cikk, amelynek cione. ..Glosszák a büntetőtörvényszék 1918. évi statisz­tikai tábláihoz". Önmagában is érdekes, de sok­szorosan azzá lesz, ha megtudjuk, hogy a glosz­szák szerzője Kovács Lajos, a tragikus véget ért vizsgálóbíró, akinek posthumus írása lépten-nyo­mon elárulja a meleg emberi érzéseket. Az érde­kes írás főbb részeit itt közöljük: Szomorú, de természetes társadalmi jelenség, hogy a büntetőperek száma a háborús évek alatt fokról-fokra emelkedett A háborús idők bünter­ínelő ereje tehát a büntetőbíróságokat megfeszített tevékenység kifejtésének szüksége elé állította. De munkaképessége intenzitásának megtartása ma is egyik tényező azon, több összetevő eredményeként jelentkező szociológiai állapot kialakulásánál, vál­jon a háborúskodás megszűntével a belső rend és jogbiztonság normalitása rövidebb vagy hosszabb idő múltán tér-e vissza? . Mert amennyire a megbocsátás jegyében folyó korszellem által engedett mérték az érvényesülését megengedi annak a büntetőpolitikai vezérelvnek, hogy a bűnt nyomon kövesse a büntetés, ma in­kább, mint azelőtt bármikor irány­adó szempontul kellene szolgálnia valamennyi büntető igazságosz­tás mnden fórumán. A háború előtt teljes értéket képviselt társa­dalmi nagy erkölcsi tőke a háborús évek változa­tos, de szenvedés, nyomorúság, kinkiváltásban mégis oly egyforma pörölycsapásaitól fokozatosan forgá­csolódott s a teljes erkölcsi leromlás ijesztő ve­szélye közelségében a pusztulástól okkal-imóddal va­ló megmentés célja szolgálatában ez is hozzá­járulhatna az orvoslás sikeressé tétele megkönnyí­téséhez. A bábor Nessus inge ünnepi mezként véte­tett fel,­­ a paroxizm­us számba menő, mindha­lálig való histelességteljesítés jegyében. Amikor pe­dig a szétmarcangolt testről végre lekerült­ az át­kos ing, a másik véglet megdöbbentő rémképe bontakozott ki. A háborús tapasztalatok, a termelő munkasor­ból talán évekre terjedett kiesések, a szabadon hir­­detett veszélyes jelszavak helytelen és társadalom­ellenes irányban való kihatása a bűn szülőanyja, a semmittevés, a rendszeres munkátlanság emlői­hez kergette nemcsak a kevésbbé bűnhajlamos társadalmi rétegeket, de megmételyezte az egyéb­­ként természeténél fogva józan gondolkodású nép­eiket is. S a dekadens áramlat méregcseppei mintha veszendőbe vitték volna a színmagyar faj minden kiváló tulajdonságát! Mintha a munkának hatalma és lélekemelő életöröme az átlag ember lelkéből kiveszőfélben lenne A munkakészségnek, a tetterőnek a minimá­lisra csökkenésével járó elfásultság s az ennek nyomában beálló letargikus állapot szinte ólom­sulylyal nehezedik mellére és ráérő állapota foly­tán feje zavaros, kába gondolatokkal telik meg. Rodin jó munkát (bon travail) kívánt minden­kinek és nem­ jó napot. Most lenne szükség hasonló bölcs jelszóvá általánosított varázsigére, mely a tömeg pszichét dermedt kábultságából felrázná. Mert a bűnösök cinizmusa itt-ott megdöbbentő vi­lágot vet egész társadalmi kategóriák elzülött­ségét mutató gondolkozásmódjára. Egy kertészsegéd védekezett a következőleg: — Azért tettem, mert a­ háború, alatt még job­ban elfajultam. S egy kőmüvesiparos szájából hallottam tett­­ének inditóokát igy magyarázni: -7- Minden im­erősöm lopásból él, hát nekem is fenn kellett tartani, magamat valamiből. S ez az ember büntetlen előéletű volt. Harmadik reflektorsugárképen egy rövid korképet, vetek papírra. Vasúti állomáson­ posztos rendőr sétál a farakások mentén. Közvetlen szeme előtt egy suhanc erőlködik, hogy két hasáb fát a vállára emeljen. A vasúti hivatalnok által kérdőre vont hatósági közeg szintén kérdéssel felel: — Hát látta már maga a polgármester inasát fát vinni f­elo, ugye, hogy nem, mert van elég­ tüzelnivalója; ennek pedig nincs — azért viszi. Emellett az általános demoratizáltság egy másik jelentős kauzájaként azt sem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a bűncselekmények, ki­váltképen az egyidejű tömeges elkövetés esetén, az üldözésre, hivatott hatóságok tevékenysége elé a dolog természete szerint gördülő akadályok miatt , bizonyos százalékban — mely csekélynek éppen kl nem mondható —,megtorlás alá szintén nem ke­rülnek. Ennek dacára — mondja tovább — a büntető­törvényszék ügyforgalmi tabellái az elmúlt évben is a kriminalitás növekedéséről tanúskodnak. Ez­után jön a részletes, számszerű felsorolás, amelyből megtudjuk, hogy a büntető törvényszékhez 1918-ban beérkezett 18.197 ügy, amelyből elsőfokú bűn­ügy volt 14.602, jövedéki kihágás 461, felebbviteli bűnügy 1097, egyéb per 2337. A szaporodáson felül az elintézetlen büntetőperek számát növelték az úgynevezett privilegizált bünperek, amelyekben a vádlottak, tanuk vagy sértettek katonai szolgálatra vonultak be. Ugy, hogy a folyó év­ kezdetén a fo­lyamatban maradt bűnvádi perek száma 3665-re rúgott az 1918. évi 2282-vel szemben.­­ Az élelmezési és ruházkodási nehézségek mily óriási bonkontingenst termelnek csal­ ezen a terü­leten is! — mondja ezután cikkében a szegény, jó Kovács biró, — alá a maga szegénységéből is ismerte ezeket a nehézségeket. — Ez a magya­rázata annak is — fűzi tovább a gondolatot — hogy a törvényszéki büntetések között aránylag oly nagy számmal szerepelnek csak büntetések, s napokban, hetekben kiszabottak, mert a törvény­hozás mulasztását a bírói böl­cs­ségnek kellett a Btk. 92. szakasza segélyével a büntetés neme és mértéke leszállításával annyira-amennyire helyre­hozni. A vádlottak e részbeni hátrányos helyzetét azonban teljesen megszüntetni még­sem lehetett, csak a közkegyelem gyakorlásáról szóló néptör­vény intézkedései segítettek az ilyen elítélteken. Hosszan következnek ezután a statisztikai ada­tok, majd a fiatalkorúak bűnözésére tér át, amit a legszomorúbb részletnek nevez. Ezután így f­ejezi be cikkét: — Mennyi köny, bánat, fájdalom, m­­unyi egyéni, családi, társadalmi tragikum tapad e rideg számokhoz, annak mértékét megközelítő­leg sem lehet összesítve általánosságcím észlelés alá bocsátani, mert annak csak a jó Isten a meg­mondhatója. — Aminthogy a bíróságnak a bűnösség meg­állapítása és a büntetés mértéke k' -.:,!-.'. -i­ál minden konkrét esetben f^ve': : kellett lenni a vajúdó kor rendkívü­H .vis:'.kínálat: 'lm került egyéni motívumokra, megszívlelve az írás szerinti bírói intelmet: ,Jól megh­'.r.-'nek amit cselekesztek, mert nem ember nevében iséltek, hanem az Urnák nevében aki az ih'-Y'ben vele­tek i.csz'.

Next