Pesti Napló, 1920. január (71. évfolyam, 1–27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
jísa&nda PESTI NAPLÓ 1920. jaauar 14. 3 I——•— • •»! ' .. .. igenesetre közgazdasági és politikai iskolázatlanságuak a kifejezője és emellett igazságtalan ésantiszociális is. Meg kell végre mondania az illetékes köröknek, hogy nem is gondolunk arra az eredendő bűnre, hogy a pénzt lebélyegezzük, illetve kényszerkölcsönnel kapcsolatban a pénz egy részét bevonjuk. Ha e tekintetben eloszlatjuk a közönség jogos aggályait és ha nem akadályozzuk meg a birtokosokat abban, hogy az élelmicikkek eladásából nyert pénzükért földet vehessenek, akkor ezzel egyúttal megoldjuk a közélelmezés legsúlyosabb problémáit Méhely Kálmán, a Víziváros (IV. választókerület) pártonkívüli képviselőjelöltje, kedden este választói körében Magyarország ipari és kereskedelmi újjáépítéséről tartott előadást, különösen hangsúlyozván annak szükségességét, hogy erőteljes nemzeti gazdaságpolitika inauguráltassék. Renner kudarca Právílián ismét Párisba utazik az osztrák kancellár A prágai tanácskozás eljtről érkezett hírek szerint a cseh és az oztrák államférfiak nem tudtak megegyezése jutni. Ennek egyik oka az, hogy Auchsniaban, különösen a polgári elen akarnak Csehországgal szövetkezni — a nacionalisták természetszerűleg Németországhoz húznak, de egyébként sincs semmi oka a polgárságnak arra, hogy Renner politikáját támogassa. Márpedig Renner politikájának sarkköve a Csehországgal való minél szorosabb együttműködés, mert csak úgy tarthatja magát, ha az entente támogatja, az entente pedig, azaz Clemenceau, ragaszkodik a cseh-osztrák együttműködéshez. Ami a cseheknek Ausztria iránt táplált érzelmeit illeti, igazán nem lehet csodálkozni azon, hogy Prágában nem nagy örömmel fogadták a közeledés tervét, hiszen Rennerék üres kézzel jöttek Prágába, de annál többet kértek. Adni nem tud „Európa koldusa" semmit, hiszen amije volt, azt a csehek és a jugoszlávok már régen elvették tőle. Reimer kancellár a prágai kudarc után most újból Párisba készül, hogy Clevrenceautól „további parancsot" kérjen. Távirataink, a következő: Bécs, január 13. , A Neues Wiener Journal vezető helyen azt írja, hogy a prágai tárgyalások eredménye nagyon szegényes és a tanácskozás egyelőre holtpontra jutott. A Neue Freie Presse Tusar cseh miniszterelnöknek a prágai tárgyalások eddigi eredményéről tett nyilatkozatát közli. Tusár ezt mondta a többi közt: — A pénzügyi tárgyalást még nem fejeztük be és valószínűen Bécsben fogjuk folytatni. A kőszén és cukor dolgában szintén nem fejeztük még be a tárgyalást. Hajlandók vagyunk Ausztriát a lehetőséghez képest segíteni, ami azonban a kőszenet illeti, bizonyos mennyiségen túl nem mehetünk, mert a mi termelési, viszonyaink is kedvezőtlenek. A helyzetünk jelenleg nem engedi meg, hogy véglegesen határozzunk és hosszabb időre kössünk szerződéseket. A bizottságok, amelyek itt nem fejezhetik be a tárgyalásokat, Bécsben ülnek össze ismét. Ha szükségessé válnék, a cseh kormány tagjai is Bécsbe utaznak, hogy részt vegyenek a tárgyaláson. Ez magától értetődik és semmi politikai jelentősége nincs. Bécs, január 13. (Saját tudósítónktól.) A prágai tanácskozások sikertelensége miatt Renner kancellár terveiben előreláthatóan lényeges változás fog beállni. A kancellár úgy tervezte, hogy Prágából Bécsen át Belgrádba utazik, hogy ott megállapodjék a jugoszláv kormánnyal. Minthogy azonban Prágában nem tudtak végleges megegyezésre jutni, a kancellárnak még egyszer Parisba kell utaznia, hogy ott Clemenceauval megbeszélje a további teendőket. A párisi tanácskozás után Renner esetleg még egyszer Prágába utazik és csak azután Belgrádba. Bécs, január 13. Az osztrák nemzetgyűlés holnap tartja elszékülését a karácsonyi szünetek után. Ugyanekkor érkezik vissza dr. Renner kancellár az államtitkárokkal a prágai tárgyalásokról Bécsbe. Parlamenti körökben ma elterjedt hírek szerint a nemzetgyűlés holnapi ülése kizárólag a prágai tanácskozások eredményére vonatkozó felszólalásokkal fog eltelni. A békefeltételeket e hét végén is sújtják át Hitelesítették a békedelegátusok meghatalmazásait . Az adriai kérdés Már egy hete, hogy a magyar békedelegáció Pamba érkezett, de eddig mindössze annyi történt, hogy a delegátusok meghatalmazásait átvizsgálták. Erre egy külön bizottságot küldött ki a békekonferencia, amelynek elnöke Jules Cambon. Mint az Havas-iroda hivatalosan jelenti, a bizottság a magyar békemegbízottak meghatalmazását rendben találta. Hátravan még, hogy az entente-képviselők meghatalmazásait nyújtsák át a magyar békedelegációnak. Ezután előreláthatóan nyomban átadják békeküldötteinknek az entente békefeltételeit. Az eddigi jelentések szerint a békeszerződés átnyújtása előreláthatóan e hét végén fog megtörténni. Még több kisebb kérdés nincs elintézve. A feltételek átnyújtásának pontos idejét a legfőbb tanács külön ülésen fogja meghatározni. A fiumei kérdéssel kapcsolatban egyes entente-hatalmiak tudvalevően azt javasolták, oldják meg a fiumei kérdést olyképpen, hogy Magyarország mondjon le a Fiuméról a népszövetség javára. Az utóbbi napokban Párisban sűrűn tanácskoztak az adriai kérdésről, amelyet, úgy látszik, még a magyar békeszerződés átnyújtása előtt akarnak egymás közt rendezni az entente-hatalmak, az Havas-iroda jelenti, ma délelőtt Clemenceau, Lloyd George és Nitti meghallgatták Trumbicsnak Jugoszlávia általános helyzetéről szóló hosszabb fejtegetéseit. Az adriai problémát és Fiume kérdését a délutáni ülésre tűzték ki. Arról is szó volt, hogy Venizelosz nyilatkozni fog az északepiruszi kérdésről. Ezt az előadást azonban a későbbi időpontra halasztották. — Egy érdekes posphumus irds — Megkapó korkér^^^Tsz pódik ki a budapesti bürrtetőtörvényszja^Tnúlt évi eseményeiből, a statisztika szápw^R keresztül, ha a jogász és a filozófu~ tigurm~" A háború utáni világnak ezt a korképét tárja elénk egy cikk, amelynek cione. ..Glosszák a büntetőtörvényszék 1918. évi statisztikai tábláihoz". Önmagában is érdekes, de sokszorosan azzá lesz, ha megtudjuk, hogy a gloszszák szerzője Kovács Lajos, a tragikus véget ért vizsgálóbíró, akinek posthumus írása lépten-nyomon elárulja a meleg emberi érzéseket. Az érdekes írás főbb részeit itt közöljük: Szomorú, de természetes társadalmi jelenség, hogy a büntetőperek száma a háborús évek alatt fokról-fokra emelkedett A háborús idők bünterínelő ereje tehát a büntetőbíróságokat megfeszített tevékenység kifejtésének szüksége elé állította. De munkaképessége intenzitásának megtartása ma is egyik tényező azon, több összetevő eredményeként jelentkező szociológiai állapot kialakulásánál, váljon a háborúskodás megszűntével a belső rend és jogbiztonság normalitása rövidebb vagy hosszabb idő múltán tér-e vissza? . Mert amennyire a megbocsátás jegyében folyó korszellem által engedett mérték az érvényesülését megengedi annak a büntetőpolitikai vezérelvnek, hogy a bűnt nyomon kövesse a büntetés, ma inkább, mint azelőtt bármikor irányadó szempontul kellene szolgálnia valamennyi büntető igazságosztás mnden fórumán. A háború előtt teljes értéket képviselt társadalmi nagy erkölcsi tőke a háborús évek változatos, de szenvedés, nyomorúság, kinkiváltásban mégis oly egyforma pörölycsapásaitól fokozatosan forgácsolódott s a teljes erkölcsi leromlás ijesztő veszélye közelségében a pusztulástól okkal-imóddal való megmentés célja szolgálatában ez is hozzájárulhatna az orvoslás sikeressé tétele megkönnyítéséhez. A bábor Nessus inge ünnepi mezként vétetett fel, a paroxizmus számba menő, mindhalálig való histelességteljesítés jegyében. Amikor pedig a szétmarcangolt testről végre lekerült az átkos ing, a másik véglet megdöbbentő rémképe bontakozott ki. A háborús tapasztalatok, a termelő munkasorból talán évekre terjedett kiesések, a szabadon hirdetett veszélyes jelszavak helytelen és társadalomellenes irányban való kihatása a bűn szülőanyja, a semmittevés, a rendszeres munkátlanság emlőihez kergette nemcsak a kevésbbé bűnhajlamos társadalmi rétegeket, de megmételyezte az egyébként természeténél fogva józan gondolkodású népeiket is. S a dekadens áramlat méregcseppei mintha veszendőbe vitték volna a színmagyar faj minden kiváló tulajdonságát! Mintha a munkának hatalma és lélekemelő életöröme az átlag ember lelkéből kiveszőfélben lenne A munkakészségnek, a tetterőnek a minimálisra csökkenésével járó elfásultság s az ennek nyomában beálló letargikus állapot szinte ólomsulylyal nehezedik mellére és ráérő állapota folytán feje zavaros, kába gondolatokkal telik meg. Rodin jó munkát (bon travail) kívánt mindenkinek és nem jó napot. Most lenne szükség hasonló bölcs jelszóvá általánosított varázsigére, mely a tömeg pszichét dermedt kábultságából felrázná. Mert a bűnösök cinizmusa itt-ott megdöbbentő világot vet egész társadalmi kategóriák elzülöttségét mutató gondolkozásmódjára. Egy kertészsegéd védekezett a következőleg: — Azért tettem, mert a háború, alatt még jobban elfajultam. S egy kőmüvesiparos szájából hallottam tettének inditóokát igy magyarázni: -7- Minden imerősöm lopásból él, hát nekem is fenn kellett tartani, magamat valamiből. S ez az ember büntetlen előéletű volt. Harmadik reflektorsugárképen egy rövid korképet, vetek papírra. Vasúti állomáson posztos rendőr sétál a farakások mentén. Közvetlen szeme előtt egy suhanc erőlködik, hogy két hasáb fát a vállára emeljen. A vasúti hivatalnok által kérdőre vont hatósági közeg szintén kérdéssel felel: — Hát látta már maga a polgármester inasát fát vinni felo, ugye, hogy nem, mert van elég tüzelnivalója; ennek pedig nincs — azért viszi. Emellett az általános demoratizáltság egy másik jelentős kauzájaként azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bűncselekmények, kiváltképen az egyidejű tömeges elkövetés esetén, az üldözésre, hivatott hatóságok tevékenysége elé a dolog természete szerint gördülő akadályok miatt , bizonyos százalékban — mely csekélynek éppen kl nem mondható —,megtorlás alá szintén nem kerülnek. Ennek dacára — mondja tovább — a büntetőtörvényszék ügyforgalmi tabellái az elmúlt évben is a kriminalitás növekedéséről tanúskodnak. Ezután jön a részletes, számszerű felsorolás, amelyből megtudjuk, hogy a büntető törvényszékhez 1918-ban beérkezett 18.197 ügy, amelyből elsőfokú bűnügy volt 14.602, jövedéki kihágás 461, felebbviteli bűnügy 1097, egyéb per 2337. A szaporodáson felül az elintézetlen büntetőperek számát növelték az úgynevezett privilegizált bünperek, amelyekben a vádlottak, tanuk vagy sértettek katonai szolgálatra vonultak be. Ugy, hogy a folyó év kezdetén a folyamatban maradt bűnvádi perek száma 3665-re rúgott az 1918. évi 2282-vel szemben. Az élelmezési és ruházkodási nehézségek mily óriási bonkontingenst termelnek csal ezen a területen is! — mondja ezután cikkében a szegény, jó Kovács biró, — alá a maga szegénységéből is ismerte ezeket a nehézségeket. — Ez a magyarázata annak is — fűzi tovább a gondolatot — hogy a törvényszéki büntetések között aránylag oly nagy számmal szerepelnek csak büntetések, s napokban, hetekben kiszabottak, mert a törvényhozás mulasztását a bírói bölcsségnek kellett a Btk. 92. szakasza segélyével a büntetés neme és mértéke leszállításával annyira-amennyire helyrehozni. A vádlottak e részbeni hátrányos helyzetét azonban teljesen megszüntetni mégsem lehetett, csak a közkegyelem gyakorlásáról szóló néptörvény intézkedései segítettek az ilyen elítélteken. Hosszan következnek ezután a statisztikai adatok, majd a fiatalkorúak bűnözésére tér át, amit a legszomorúbb részletnek nevez. Ezután így fejezi be cikkét: — Mennyi köny, bánat, fájdalom, munyi egyéni, családi, társadalmi tragikum tapad e rideg számokhoz, annak mértékét megközelítőleg sem lehet összesítve általánosságcím észlelés alá bocsátani, mert annak csak a jó Isten a megmondhatója. — Aminthogy a bíróságnak a bűnösség megállapítása és a büntetés mértéke k' -.:,!-.'. -iál minden konkrét esetben f^ve': : kellett lenni a vajúdó kor rendkívüH .vis:'.kínálat: 'lm került egyéni motívumokra, megszívlelve az írás szerinti bírói intelmet: ,Jól megh'.r.-'nek amit cselekesztek, mert nem ember nevében iséltek, hanem az Urnák nevében aki az ih'-Y'ben veletek i.csz'.