Pesti Napló, 1920. május (71. évfolyam, 105–129. szám)
1920-05-30 / 129. szám
2 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1920. május 30. MIM honvédelmi miniszter Irin alá allékétiisélteegyesületek Magyarországért - Melindultak a gazdasági (Saját tudósítónktól) Néhány hónappal ezelőtt tárgyalások Oroszország is az entente között ~ a miniszterelnök által szignált kormányrendelet UT A legfelsőbb tanács tudvalevően jegyzékben közölte a magyar kormánnyal azt a kívánságát, hogy a békeszerződést — miután gróf Apponyi Albert lemondott a békedelegáció elnökségéről — a kormány egy tagja írja alá. Eleinte az a terv merült fel, hogy gróf Teleki Pál külügyminiszter írja alá június 4-én a kormány nevében a békét. Ettől a tervtől azonban később elálltak, mert ez aszomorú megbízatás megingathatta volna a külügyminiszter fontos pozícióját, s Teleki Pál, mint régi híres erdélyi család sarja, nem is írhatott volna alá egy szerződést, amely elszakítja Erdélyt Magyarországtól. Ma azután félhivatalos úton közli a kormány, akinek osztotta ki a XXXXXX iversaillesi missziót. Eszerint a mai minisztertanács úgy határozott, hogy a békeszerződést bádoki Soós Károly honvédelmi miniszter írja alá. X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X I X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X Bázelben pünkösd vasárnap óta tanácskozik a békeegyesületek nemzetközi szövetségének közgyűlése. Ez az első alkalom a háború óta, hogy a békeegyesületek ismét összeültek. Mint bécsi tudást tank jelenti, a közgyűlés határozati javaslatban állást foglalt a népek szövetsége és a világbéke helyreállítása mellett. A magyar, bolgár, török és osztrák békeszerződésekre vonatkozóan a rezolució a népek önrendelkezési jogának az érvényesítését követeli. A magyar kérdés igazságos megoldása érdekében a békeegyesületek közgyűlése követeli a népszavazást az egész vonalon, mégpedig pártatlan nemzetközi ellenőrzés mellett, amely a szavazás tisztaságát garantálja. A versaillesi szerződésre vonatkozóan a közgyűlés sajnálkozását fejezi ki azért, hogy ezt a szerződést a diplomaták a parlamentek és a népek meghallgatása nélkül szerkesztették meg. A lengyel fronton, ahol a bolsevisták ellentámadásaikkal áttörték a lengyelek harcvonalát, — XXXXXXXXXX XXXXXXXX— most ismét megfordult a hadi szerencse. Londoni lapjelentések szerint a lengyelek május 27-én újra ofenziába léptek, miután már előbb átkeltek a Berezinán, s elvágták az ellenség visszavonulási útját. Ezzel egyidejűleg Keletkaréliában is sikeresen indultak meg a finnek hadműveletei az előnyomuló bokevilkiek ellen. Mialatt a frontokon folyik a küzdelem, Londonban megkezdődtek a hivatalos tárgyalások az entente és Szovjetoroszország közt a kereskedelmi forgalom újból való megindítása dolgában. Krassin, az orosz kereskedelmi misszió vezetője pénteken tanácskozott a legfőbb gazdasági tanács képviselőivel, s e tanácskozáson elhatározták, hogy a delegáció első közös ülését szerdán, június 2-án tartják meg. X X X X X X X X X X **Dimmmtefm^memmW^w»« Megoldható a magyar szénkrízis Verebélyi László a vasutak villamosításáról (Saját tudósítónktól.) A szénprobléma, amelylyel a megcsonkított Magyarország százszoros keservvel birkózik, az egész világnak fenyegető nagy kérdése, amely erősen ráterelte a figyelmet az energiakészletek kihasználására. A kutatások bebizonyították, hogy a leggazdaságosabb, ha a rendelkezésre álló energiakészleteket villamos energiává alakítjuk át és országos vezetékhálózattal juttatjuk a fogyasztóhoz. Első helyen új vasutak állanak itt és mind komolyabb formában esik szó arról, hogy az államvasutak fővonalain a forgalmat villamos üzeműre alakítják át. Verebélyi László, az államvasutak villamosítási osztályának vezetője nagyszabású programmot dolgozott ki erről a nagy kérdésről, amelyben a külföldi példákat bemutatva és a magyar lehetőségekkel számolva, fejti ki a villamosítás mérhetetlen előnyeit. Tőle kapjuk ezeket az adatokat. Az időpont a villamosítás keresztülvitelére éppen szomorú viszonyaink miatt a legjobb. Az államvasutak mozdonyállománya mindenképpen nagyarányú és sürgős kiegészítésre szorul, úgy, hogy éppen a mostani vigasztalan helyzet teremti meg a legtökéletesebb kiindulási állapotot s lehetőséget arra, hogy fővonalainkon a jövő forgalmi eszközét bevezethessük. Az államvasutak üzemét illetőleg sem képzelhető el a mainál kedvezőbb időpont, mert új nemzetközi viszonylataink, eltolódott gazdasági érdekeink miatt egész közlekedési politikánkat újonnan kell irányítanunk és összes menetrendjeinket gyökeres változásnak kell alávetnünk. A lokomotivgyártás mielőbbi megindítása semmi nehézségbe nem ütközik, mert gyáraink e téren kiváló szakférfiak vezetése alatt eddig is úttörő munkásságot fejtettek ki. Ugyanez áll a felsővezeték anyagára és építésére vonatkozóan is,amennyiben a költséges vörösréznek acél- és alu-kóiniumhuzalokkal való pótlása — a szigetelőket kivéve — függetlenít a külföldi termékektől. Az energiaellátást illetően másképpen állunk, két-három évre van szükség, amíg első áramfejlesztő telepünk első egységeivel üzembe juthat, az első próbalokomotivok és a próbavonalszakasz megépítése azonban nyomban megkezdhető, amelyek energiaszükségletét a lágymányosi és istvántelki erőmű telepek elláthatnák. " Bármiképpen is alakuljanak Magyarország jövendő határai, Budapestről, kiinduló fővonalhálózatunknak villamosüzemre való átalakításával mindig elérhetjük azt, hogy vasutaink széngazdálkodását a megváltozott viszonyok körülményeinek megfelelően energiakészleteink szűkreszabott teljesítőképességével összhangba hozzuk és a legyőzhetetlen fizikai és elviselhetetlen anyagi nehézsékigekbe ütköző külföldi szénbehozatalt megszüntessük. A bányatelepeink körzetében felállított és egymással országos vezetékhálózattal összekötött áramfejlesztő telepeink elsősorban is olyan silányabb minőségű szenet fognak külön e célra épített kazánjaink alatt nagy gazdaságossággal elégetni, amely a szállítás magas díjszabásait már nem bírná el és amely lokomotív tüzelésre szóba sem jöhet. A villamosüzem gazdaságossága nemcsak 60 százalékot meghaladó tényleges szénmegtakarításban és ezáltal a külföldi szénbehozatal megszüntetésében rejlik, hanem abban is, hogy a villamos energiafejlesztésre használt 3 százaléknak megfelelő jobb minőségű szenet is felszabadítja, úgyhogy ez részben megmaradó nagyteljesítményű gőzlokomotivjaink, részben hazai iparunk rendelkezésére lesz bocsátható, csökkentve ilyen módon ez utóbbi külföldi szénszükségletét is. E nagy szénmegtakarítást és a belőle származó összes előnyöket, amelyek közé tartozik az is, hogy a szénlepárlási termékek nagy mennyisége olcsón fog rendelkezésre állani — már akkor iselérjük, ha a villamosenergia szolgáltatását kizáróan széntüzelésű telepekre bízzuk. Ez elsősorban arra az esetre érvényes, ha Magyarország egyelőre a Clemenceau-féle határok közé szorul, amelyeken belül a már épülő soroksári és a mosoni és szentendrei Dunaágban tervezett vizierőtelepeken kívül számottevő vizierő nincsen. Egészen mások lennének azonban a viszonyok, ha az ország területiépségének közelítő megtartása mellett a Kárpátok láncolatának vízierői és az erdélyi medence jelentékeny földgázkészlete állanának rendelkezésünkre. Ekkor a villamosenergia előállításának súlypontja a jövőben elsősorban a gáz- és vízművekre helyezkednék, amelyek országos energiahálózatához szénbányáink csak a tartalék és csúcsteljesítményátvevő szerepében csatlakoznának. Ebben az esetben a régi határok közé eső Magyarország 2,228 kilométernyi fővonalhálózatán az évi szénmegtakarítás 2,945 millió tonna, vagyis a Máv egész hálózatán, teljes gőzüzemmel fogyasztandó szénmennyiségnek 17,8 százaléka lenne. - Mi mntfl felszűmolúsáual ? X X xxxxxxxxxxxx jelent meg, mely az ország ideiglenes határain belül egy negyven kilométeres „élelmezési védelmi zónát" állított fel, s ebből az övből való élelmiszer felhozatalt kizárólagosan az Élelmiszer Felhozatali Egyesülésnek, vagy ahogy röviden nevezték: az ISFB-nek biztosította. Ez a szindikátus, melyet Ipolyi Keller volt államtitkár alapított, tulajdonképpen altruisztikus céllal létesült, s hogy az „élelmiszer árakat" szabályozza, a védelmi zónában valóságos monopolisztikus előnyöket élvezett. A korridorból csakis az ÉFE hozhatott fel árut, illetve ilyent feladni bárki is csak az ÉFE budapesti címére, vagy vidéki kirendeltségei címére adhatott fel. Az ÉFE központja magában a közélelmezési minisztériumban volt, s a közönség nagy várakozással tekintett működése elé. Sajnos, az ÉFE nem felelt meg ezeknek a várakozásoknak. Már működése első idején nehézkesnek, lassúnak bizonyult. A védelmi zónában élvezett monopóliuma csak a konkurrencia kiszorítására volt jó, egyébként azonban az árakat se helyben, se a fővárosban leszorítani nem tudta. Sőt, a szabadkereskedelem kizárása megnehezítette az áruforgalmat és felhozatalt; maga a szindikátus is csak ügynökökkel dolgozhatott, akik azonban — nem lévén verseny, — nem törekedtek olcsóságra. S amíg a korridort megszervezték, hetek teltek el, mely alatt erről a vidékről semmi áru sem érkezett Budapestre, ami itt a vidékre is kiterjedő drágulást idézett elő. A Tiszántúl felszabadulása aztán megadta a kegyelemdöfést az Éfének. X X X X X X X X y X X V X X x X X X X X X X X t k X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X (Itt a cenzúra egy cikkünket törölte) Az egész világ egyetlen falu nern kelendő, ami nem drága Az Amerikai Népszava ma érkezett száma a budapesti drágasággal ismerteti meg az olvasóit a részletes pesti riportok során. — De nem kell csüggedni, — írja — mert sehol sem különb a helyzet. Tessék meghallgatni, mit mond egy amerikai szakember: „A háborúnak profitharácsolói semmit sem törődnek overallokkal, (az amerikai inségruhával), gli gh amokkái, ujjá fikszolt tavalyi ruhákkal, liftnem mennek rendületlenül a maguk útjain, ami természetesen a fényűzésnek és hencoge pazarlásának az útja. Az a gazdug asszony, akinek van, miből kölleni s érti is az észszerű költés módját, — mondja ez a szakértő — nem a newyorki asszony, akinek neve előkelő társadalmi mozgalmakban szerepel. Ennek a ruhái eléggé drágák, talán valamivel drágábbak, mint ahogy kellene, de mindig olyanokat szokott viselni. A nagy költekezőik, az ész nélkül pazarlók a nyugatról, középnyugatról, főleg azonban a délvidékről kerülnek ki. Különösen Atlantai termeli ezeket, az új gyapotmilliók feleségeit, akik nem törődnek azzal, hogy mint szórják a pénzüket. Ezek szokták vásárolni a 90 ezer dolláros bundákat, az ezrekbe kerülő kalapokat s százakba kerülő harisnyákat. Ami fő, meg is követelik, hogy drágák legyenek. Ha valami nem drága, akkor nem is kell nekik. Tudunk például egy délvidéki asszonyról, aki 90.000 dolláros bundában ment be egy newyorki divatáruüzletbe s kalapot kért. Mutattak neki egy 200 dollárosat. — Kétszáz dolláros kalapot egy kilencvenezer dolláros bundához! •— kérdezte megbotránkozva, miután a sorok közt tudtul adta, hogy mily drága kabát van rajta. — Legyen szives, mutasson ennélvalami jobbat. A milliner visszavonult a szentélybe, az üzlet hátulsó részébe, ahol a kalapokat csinálják, a 200 dolláros kalapra néhány platinum-csattot tett és azután diadalmasan előjött. Ugyannak a kalapnak az ára most már 2500 dollár volt, s mivel ily vakmerően drága volt, az újdonsült milliomoenénak rendkívül megtetszett s kifizette. Egy másik asszony az újságban látta egy szint Éferráros- harisnyásllak arasatáját. Ezt megmutatta