Pesti Napló, 1920. május (71. évfolyam, 105–129. szám)

1920-05-30 / 129. szám

2 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1920. május 30. MIM honvédelmi miniszter Irin alá allékét­i­isélteegyesületek Magyarországért - Melindultak a gazdasági (Saját tudósítónktól) Néhány hónappal ezelőtt tárgyalások Oroszország is az entente között ~­­ a miniszterelnök­ által szignált kormányrendelet UT A legfelsőbb tanács tudvalevően jegyzékben közölte a magyar kormánnyal azt a kívánságát, hogy a békeszerződést — miután gróf Apponyi Al­bert lemondott a békedelegáció elnökségéről — a kormány egy tagja írja alá. Eleinte az a terv merült fel, hogy gróf Teleki Pál külügyminiszter írja alá jún­ius 4-én a kormány nevében a békét. Ettől a tervtől azonban később elálltak, mert ez a­­szomorú megbízatás megingathatta volna a kü­l­ügy­miniszter fontos pozícióját, s Teleki Pál, mint régi híres erdélyi c­salád sarja, nem is írhatott volna alá egy szerződést, amely elszakítja Erdélyt Magyarországtól. Ma azután félhivatalos úton közli a kormány, akinek osztotta ki a XXXXXX iversaillesi missziót. Eszerint a m­ai minisztertanács úgy határozott, hogy a békeszerződést bádoki Soós Károly hon­védelmi miniszter írja alá. X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X I X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X Bázelben pünkösd vasárnap óta tanácskozik a békeegyesületek nemzetközi szövetségének köz­gyűlése. Ez az első alkalom a háború óta, hogy a békeegyesületek ismét összeültek. Mint bécsi tudást tank jelenti, a közgyűlés határozati javaslatban állást foglalt a népek szö­vetsége és a világbéke helyreállítása mellett. A magyar, bolgár, török és osztrák békeszerződésekre­ ­­­ vonatkozóan a rezolució a népek önrendelkezési jogának az érvényesítését követeli. A magyar kérdés igazságos megoldása ér­dekében a békeegyesületek közgyűlése kö­veteli a népszavazást az egész vonalon, még­pedig pártatlan nemzetközi ellenőrzés mellett, amely a szavazás tisztaságát garantálja. A versaillesi szerződésre vonatkozóan a közgyűlés saj­nálkozását fejezi ki azért, hogy ezt a s­zerződést­ a diplomaták a parlamentek és a népek meghallga­tása nélkül szerkesztették meg. A lengyel fronton, ahol a bolsevisták ellen­támadásaikkal áttörték a lengyelek harcvonalát, — XXXXXXXXXX XXXXXXXX— most ismét megfordult a hadi szerencse. Londoni lap­jelentések szerint a lengyelek május 27-én újra ofenziába léptek, miután már előbb átkeltek a Berezinán, s elvágták az ellenség visszavonulási útját. Ezzel egyidejűleg Keletkaréliában is sikeresen indultak meg a finnek hadműveletei az előnyomuló bokevilkiek ellen. Mialatt a frontokon folyik a küzdelem, Lon­donban megkezdődtek a hivatalos tárgyalások az entente és Szovjetoroszország közt a kereskedelmi forgalom újból való megindítá­sa dolgában. Krassin, az orosz kereskedelmi misszió ve­zetője pénteken tanácskozott a legfőbb gazdasági tanács képviselőivel, s e tanácskozáson elhatározták, hogy a delegáció első közös ülését szerdán, június 2-án tartják meg. X X X X X X X X X X **Dimmmtefm^memmW^w»« Megoldható a magyar szénkrízis Verebélyi László a vasutak villamosításáról (Saját tudósítónktól.) A szénprobléma, amely­lyel a megcsonkított Magyarország százszoros ke­servvel birkózik, az egész világnak fenyegető nagy kérdése, amely erősen ráterelte a figyelmet az energiakészletek kihasználására. A kutatások bebi­zonyították, hogy a leggazdaságosabb, ha a rendel­kezésre álló en­ergiakészleteket villamos energiává alakítjuk át és országos vezetékhálózattal juttatjuk a fogyasztóhoz. Első helyen új vasutak állanak itt és mind komolyabb formában esik szó arról, hogy az államvasutak fővonalain a forgalmat villamos üzeműre alakítják át. Verebélyi László, az államvasutak villamosí­tási osztályának vezetője nagyszabású programmot dolgozott ki erről a nagy kérdésről, amelyben a külföldi példákat bemutatva és a magyar lehetősé­gekkel számolva, fejti ki a villamosítás mérhetet­len előnyeit. Tőle kapjuk ezeket az adatokat.­­ Az időpont a villamosítás keresztülvitelére éppen szomorú viszonyaink miatt a legjobb. Az ál­lamvasutak mozdonyállománya mindenképpen nagyarányú és sürgős kiegészítésre szorul, úgy, hogy éppen a mostani vigasztalan helyzet teremti meg a legtökéletesebb kiindulási állapotot s lehető­­séget arra, hogy fővonalainkon­ a jövő forgalmi eszközét bevezethessük. Az államvasutak üzemét il­letőleg sem képzelhető el a mainál kedvezőbb idő­pont, mert új nemzetközi viszonylataink, eltolódott gazdasági érdekeink miatt egész közlekedési poli­tikánkat újonnan kell irányítanunk és összes me­netrendjeinket gyökeres változásnak kell alávet­nünk.­­ A lokomotivgyártás mielőbbi megindítása semmi nehézségbe nem ütközik, mert gyáraink e téren kiváló szakfér­fiak vezetése alatt eddig is út­törő munkásságot fejtettek ki. Ugyanez áll a felső­vezeték anyagára és építésére vonatkozóan is,­­amennyiben a költséges vörösréznek acél- és alu-kóiniumhuzalokkal való pótlása — a szigetelőket kivéve — függetlenít a külföldi termékektől. Az energiaellátást illetően másképpen állunk, két-há­rom évre van szükség, amíg első áram­fejlesztő te­lepünk első egységeivel üzem­be juthat, az első próbalokomotivok és a pró­bavonalszakasz megépí­tése azonban nyomban megkezdhető, amelyek energiaszükségletét a lágymányosi és istvántelki erőmű telepek elláthatnák. " Bármiképpen is alakuljanak Magyarország jö­vendő határai, Budapestről, kiinduló fővonalháló­zatunknak villamosüzemre való átalakításával min­dig elérhetjük azt, hogy vasutaink széngazdálko­dását a megváltozott viszonyok körülményeinek megfelelően energiakészleteink szűkreszabott telje­sítőképességével összhangba hozzuk és a legyőzhe­tetlen fizikai és elviselhetetlen anyagi nehézsé­­ki­gekbe ütköző külföldi szénbehozatalt megszün­tessük. A bányatelepeink körzetében felállított és egy­mással országos vezetékhálózattal összekötött áramfejlesztő telepeink elsősorban is olyan silá­nyabb minőségű szenet fognak külön e célra épí­tett kazánjaink alatt nagy gazdaságossággal el­égetni, amely a szállítás magas díjszabásait már nem bírná el és amely lokomotív tüzelésre szóba sem jöhet. A villamosüzem gazdaságossága nemcsak 60 százalékot meghaladó tényleges szénmegtakarítás­ban és ezáltal a külföldi szénbehozatal megszünte­tésében rejlik, hanem abban is, hogy a villamos energiafejlesztésre használt 3 százaléknak meg­felelő jobb minőségű szenet is felszabadítja, úgy­hogy ez részben megmaradó nagyteljesítményű gőzlokomotivjaink­, részben hazai iparunk rendel­kezésére lesz bocsátható, csökkentve ilyen módon ez utóbbi külföldi szénszükségletét is. E nagy szénmegtakarítást és a belőle származó összes előnyöket,­­ amelyek közé tartozik az is, hogy a szénlepárlási termékek nagy mennyisége olcsón fog rendelkezésre állani — már akkor is­elérjük, ha a villamosenergia szolgáltatását kizá­róan széntüzelésű telepekre bízzuk. Ez elsősorban arra az esetre érvényes, ha Magyarország egyelőre a Clemenceau-féle határok közé szorul, amelyeken belül a már épülő soroksári és a mosoni és szent­endrei Dunaágban tervezett vizierőtelepeken kívül számottevő vizierő nincsen. Egészen mások lenné­nek azonban a viszonyok, ha az ország területi­­épségének közelítő megtartása mellett a Kárpátok láncolatának vízierői és az erdélyi medence jelen­tékeny földgázkészlete állanának rendelkezésünkre. Ekkor a villamosenergia előállításának súlypontja a jövőben elsősorban a gáz- és vízművekre helyez­kednék, amelyek országos energiahálózatához szénbányáink csak a tartalék és csúcsteljesítmény­átvevő szerepében csatlakoznának. Ebben az eset­ben a régi határok közé eső Magyarország 2,228 kilométernyi fővonalhálózatán az évi szénmegtaka­rítás 2,945 millió tonna, vagyis a Máv egész háló­zatán, teljes gőzüzemmel fogyasztandó szénm­ennyi­ségnek 17,8 százaléka lenne.­­ - Mi mntfl felszűmolúsáual ? X X xxxxxxxxxxxx jelent meg, mely az ország ideiglenes határain belül egy negyven kilométeres „élelmezési védelmi zónát" állított fel, s ebből az övből való élelmiszer felhozatalt kizárólagosan az Élelmiszer Felhozatali Egyesülésnek, vagy ahogy röviden nevezték: az ISFB-nek biztosította. Ez a szindikátus, melyet Ipolyi Keller volt államtitkár alapított, tulajdonképpen altruisztikus céllal létesült, s hogy az „élelmiszer árakat" szabályozza, a védelmi zónában valóságos monopolisztikus előnyöket élvezett. A korridorból csakis az ÉFE hozhatott fel árut, illetve ilyent fel­adni bárki is csak az ÉFE budapesti címére, vagy vidéki kirendeltségei címére adhatott fel. Az ÉFE központja magában a közélelmezési minisztérium­ban volt, s a közönség nagy várakozással tekintett működése elé. Sajnos, az ÉFE nem felelt meg ezeknek a vára­kozásoknak. Már működése első idején nehézkes­nek, lassúnak bizonyult. A védelmi zónában élve­zett monopóliuma csak a konkurrencia kiszorítá­sára volt jó, egyébként azonban az árakat se hely­ben, se a fővárosban leszorítani nem tudta. Sőt, a szabadkereskedelem kizárása megnehezítette az áruforgalmat és felhozatalt; maga a szindikátus is csak ügynökökkel dolgozhatott, akik azonban — nem lévén verseny, — nem törekedtek olcsóságra. S amíg a korridort megszervezték, hetek teltek el, mely alatt erről a vidékről semmi áru sem érke­zett Budapestre, ami itt a vidékre is kiterjedő drágulást idézett elő. A Tiszántúl felszabadulása aztán megadta a kegyelemdöfést az Éfének. X X X X X X X X y X X V X X x X X X X X X X X t k X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X (Itt a cenzúra egy cikkünket törölte) Az egész világ egyetlen falu nern kelendő, ami nem drága Az Amerika­i Népszava ma érkezett száma a budapesti drágasággal ismerteti meg az olvasóit a részletes pesti riportok során. — De nem kell csüggedni, — írja — mert sehol sem különb a helyz­et. Tessék meghallgatni, mit mond egy amerikai szakember: „A háborúnak profitharácsolói semmit sem tö­­­rődnek overallokkal, (az amerikai inségruhával), gli­ gh a­mokkái, ujjá fikszolt tavalyi ruhákkal, lift­nem mennek rendületlenül a ma­guk útjain, ami természetesen a fényűzésnek és hencoge pazarlásá­na­k az útja. Az a gazdu­g asszony, akinek van, miből köll­­eni s érti is az észszerű költés módját, — mondja­ ez a szakértő — nem a newyorki asszony, akinek neve előkelő társad­almi mozgalmakban szerepel. Ennek a ruhái eléggé drágák, talán valamivel drá­gábbak, mint ahogy kellene, de mindig olyanokat szokott viselni. A nagy költekezőik, az ész nélkül pazarlók a nyugatról, középnyugatról, főleg azon­­­­ban a délvidékről kerülnek ki. Különösen Atlantai termeli ezeket, az új gyapotmilliók feleségeit, akik nem törődnek azza­l, hogy mint szórják a pénzüket. Ezek szokták vásárolni a 90 ezer dolláros bundá­kat, az ezrekbe kerülő kalapokat s százakba kerülő harisnyákat. Ami fő, meg is követelik, hogy drá­gák legyenek. Ha valami nem drága, akkor nem is kell nekik. Tudunk például egy délvidéki as­szonyról, aki 90.000 dolláros bundában ment be egy newyorki divatáruüzletbe s kalapot kért. Mu­tattak neki egy 200 dollárosat. — Kétszáz dolláros kalapot egy kilencvenezer dolláros bundához! •— kérdezte megbotránkozva, miután a sorok közt tudtul adta, hogy mily drága kabát van rajta. — Legyen szives, mutasson ennél­­valami jobbat. A milliner visszavonult a szentélybe, az üzlet hátulsó részébe, ahol a kalapokat csinálják, a 200 dolláros kalapra néhány platinum-csattot tett és azután diadalmasan előjött. Ugyannak a kalapnak­ az ára most már 2500 dollár volt, s mivel ily vak­merően drága volt, az újdonsült milliomoenénak­ rendkívül megtetszett s kifizette. Egy másik asszony az újságban­ látta egy szin­t Éferráros- harisnyásllak arasatáját. Ezt megmutatta

Next