Pesti Napló, 1920. augusztus (71. évfolyam, 182–206. szám)

1920-08-04 / 184. szám

2 Szerda m * PESTI NAPLÓ 1920. augusztus , három pillanat múlva. Pogány rákiáltott, hogy maga az oka, hogy annyi embert a vágóhídra szállítottak. Ekkor Pogány és Horváth-Sanovics rálőtt. Mikor az első két lövés eldördült és gróf Tisza eldőlt, ekkor ?Itt egy fiatalabb hölgy, nagy jajveszékeléssel reá borult Tiszára s ekkor Dobó félrerántotta a hölgye­ket Dulakodás támadt s ekkor történt még két-há­rom lövés. Az első két lövés elhangzása után beug­rottam a hallba és valamit kiáltottam, de nem em­lékszem, hogy mit, nagyon ideges voltam. 1 .Írkor megijedtek s mindnyájan szaladtak kifelé. Az udva­ron lévők már a lövések zajára elmenekültek. Tárgyalásvezető: Én nem tudom megérteni, ha a sortüzet adó két emberre visszaemlékszik, hogy miért nem emlékszik vissza a harmadikra? Sztanykovszky: Lehetséges, hogy lőtt Dobó is. (Készülődés Tisza megölésére) Tárgyalásvezető: Ismertesse, mi indította a gyilkosságra. Adrja elő a gyilkossággal összefüggő cselekmények történetét. Sztanykovszky elbeszéléseit az október 24-i várbeli tüntető sebesültjeinek fölenyhítéséve­l kezdi. A Gizellra­téri Károlyi-palotába a következő napon ment fel,Marxal Csernyák fogadta civilru­hában, aki a Milhaelkomnntödo cseh és osztrák tisztjei ellen lázított , , perszexu­ál unió és a nem­zeti királyság létrehozása céljából a katonatanács szervezésének fontosságát fejtette ki. A kö­vetkező nap küldöttségbe mentek Károlyi Mihályhoz. Ká­rolyi beszédet intézett és üdvözölte a megalakult katonatanácsot Beszélt Fényes László is, akit már látásból ismert. Károlyi, mint a nemzeti tanács elnöke, buzdította a katonatanácsot és kérte, hogy pártolják a nemzeti tanácsot. Mi­kor a GSzalIn­tene visszamentünk, egy százados megjelent és bejelentette a k­inigyi törzstisztek csatlakozását. Ez huszonötödikén vaigy huszonhatodikán volt. Körülbelül reggel­­iíg.1 órakor távoztunk és min­de­nkinek ki lett osztva, milyen lesz a szerepe. Népgyűlés rendezéséről volt szó a Gizella-téren. Másnap kezdtük a rokkant cigarettaárusotoat ér­tesíten­i, hogy megalakult a katonatanács, értesít­sék erről ismerőseiket és hogy délután három órakor legyenek a Gizella-téren. Huszonhatodi­kán reggel Csernyák elküldött, hogy szerezzek tö­meget A Keleti-kávéházba tenger­észekkel talál­koztam, ezek mondották, hogy tömeget hoznak a gyűlésre. Ezzel telt el a délelőtt. Huszonhatodi­kán a délutáni gyűlés elmaradt, eső volt, kevés embert jelent meg. A tengerészek négy bizalmast, küldöttek a nemzeti tanácsihoz és bejelentették a tengerészek csatlakozását. Ezek között volt Hor­vát-Sanovics. Ezután megalakult a katonatanács, majd egy szűkebb kör­ű­ katonatanács és ezeknek ki­­osztották a szerepüket. Nekem ae, ellenkatona­rendőrség szervezése jutott ki. Aki bejelentette csatla­kozását, attól fogadalmat vagy becsületszót vettek, hogy nem árulja el senkinek, amit halla­nak. Körülbelül harminc tagja lehetett a katona­tanácsnak. Huszonhatodikán este volt az első katonatanácsi ülés. A politikusok a másik szobá­ban voltak. Este mutatott­­be Friedrich Istvánnak Csernyák és közölte, hogy a nemzeti tanácsnak a katonatanácsba delegált tagja. Mindjárt az első ülésen szó volt magasabb rangú katonák esetleges őrizetbevételéről és politikusok őrizetbevételéről. Ez azonban elmaradt másnapra, mert a forrada­lom kitörését attól tettük függővé, váljon Károlyi bécsi­­útjáról miniszterelnökként érkezik-e vissza. Jegyzeteibe tekintve, elmondja, hogy Tisza, We­kerle, Szterényi neveire emlékszik. Ezután a tárgyalást vezető kérdésére elmondta, h­ogy csak a vizsgálat során értesült Magyar Lajos indítványáról, ki Lukachichot és Bangha pátert le akarta gyilkoltatni. 28-án délután két órára berendel­ték a Royal-szállóba, ahol elkezdték neki beszélni, hogy Tisza Istvánt el kellene tenni láb alól. F.közben bejött Fényes László, mire Kéri intett a szemével, hogy hagyjuk abba a beszédet. Ezután a röpcédu­lák megszövegezéséhez fogtak. 28-án délután öt és hat óra között megint katonatanácsi gyűlés volt és ott a Tisza-ügyről volt szó. A gyűlésen Csernyák, illet­ve előzőleg Friedrich részletesen ismertette azt, hogy a nemzeti tanács a forradalom mellett döntött mert Károlyi nem mint miniszterelnök jött vissza Bécsből. Megint kezdtek beszélni egyesek letartóztatásáról. Friedrich félrehívott s azt mondotta, hogy milyen nagy ember lehetek én, ha Tiszát el­teszem láb alól. Kapacitált engem, hogy az az ember Magyarország haladásának kerék-kötője, ő felelős a háborúért. Friedrich na­gyon rossz szinten tüntette fel előttem gróf Tisza Istvánt. Én azt mondottam, a gyilkosságra nem vagyok haj­landó. Utólag megtudtam, hogy Pusztai­ főhadnagyot bízták meg előzőleg ezzel a dologgal. Ő keresett em­bereket Tisza meggyilkolására. Ezután megint Fried­rich kezdett beszélni a többiekhez: — Ti itt ültök — mondotta — mint a rab­!­ák, ahelyett, hogy cselekednétek valamit. Az ország tetteket vár tőletek, mi azt mondottuk, még nincs előkészítve tökéletesen a forradalom. Később azt inditványozta Friedrich, hogy imlitsü­nk egy tüntető menetet Buda várába Jó­zsef főherceg diktátorhoz, hogy hallja meg a nép til­takozóiit. Magyar ember kell nekünk: Károlyi Mi­­hály! Döngesse meg a szentséges nén a királyi vár ka­t.­a­ozsás.) Mi nem­ akartunnk lelem­ni, me­rt féltünk, hogy elfognak bennünket Közvetlenül a fel­vonulás előtt Friedrich újból ismételte előbbeni kije­lentését. Az ország tetteket vár tőletek — mondotta — ahelyett, hogy lövetnétek azokat a katonákat, akik még ellenállnak. Az elnök a tárgyalást tíz percre félbeszakítja. Szünet után Sztanykovszky folytatta vallomását, elő­adja, hogy 29-én délelőtt tíz órakor az Asztúriában találta Friedrichet, Fényest, Csernyákot, Kérit, Dobót. Ekkor Csernyák és Friedrich részéről történtek ki­jelentések. Azt mondották, hogy a nemzeti tanács el­határozta, Tiszának láb alól való eltételét. Tárgyalásvezető: ön azt mondja, hogy Csernyák és Friedrich részéről történtek ezek a kijelentések. Az előzetes eljárás soránt azt vallotta, hogy vagy Cser­­nyák, vagy Friedrich. Sztanykovszky: Mind a ketten beszéltek. Referál­tak arról, hogy a nemzeti tanács elhatározta Tiszá­nak láb alól való elterését A gyűlés végével Fried­rich megint kapacitált engem. Tárgyalásvezető: Friedrichl Sztanykovszky: Igen. Ugyanazokkal a szavakkal kapacitált mint az előző napon. Én megint ellenáll­tam. Hock János egyik szobából a másikba szalad­gálva ellenezte Tisza meggyilkolását Nyílt titok volt az, hogy Tiszát a forradalom során meg fogják gyil­kolni. Én azonban nem hittem ezt el, csak akkor, amikor láttam. Tárgyalásvezető: Vannak körülmények, még­pe­dig az, hogy autón mentek, az autóra fegyverek voltak rakva, ön gondolhatta, hogy mi következik! Sztanykovszky: Hogy a gyilkosság bekövetkez­hetik, azt nem tudtam. Tárgyalásvezető: Kék­ künmaradt? Sztanykovszky: Ki minél nagyobb gazember volt, annál messzebb állott. (A vérdíj kikötése) Tárgyalásvezető: Kapott ön valami jutalmat, pénzt vagy egyebet ezért a cselekedetéért? Sztár­­kovszky: Hadzsizs századostól én és a többi katonatanácsi tagok tíz-tízezer koronát kap­tunk költség-megtérítés címén és századosi előlép­tetési előleget. November 3-án felhivattak a mi­nisztériumba, ott Hadzsizs százados azt mondotta, hogy ő most Linder hadügyminiszter szavait tol­mácsolja nekünk: A forradalom szervezéséért szob­rot kelene a hálás nemzetnek emelnie. Azt mon­dotta, hogy bennünket meg fognak jutalmazni Élelmezési biztosok leszünk, emeletes házakat sze­­rezhetünk. Tárgyalásvezető: A merénylet előtt azok, arcils önt és a többieket rávenni igyekeztek, miféle tar­talmat ígértek? Beszéltek ezek a nemzet hálájáról­ Sztanykovszky: Friedrich azt mondta, óriási állásokat kaphatunk és örökké hálás lesz a nemzet azért, h­a Tiszát eltesszük láb alól. November első napjaiban mondtam Horváth-Sanovitsnak, hogy baj lehet Tisza megölése miatt Erre ő azt felelte­ -ne félt semmit: Pista most hadügyi államtitkár Horváth-Sanovits mutatott egy kartonlapot, ame­lyen Friedrich felszólítása volt a politikai és ka­­tonai hatóágokhoz, hogy Horváth-Lanovitsot tá­mogassák. Mutatott egy csomagot is, körülbelül ötven darab ezer koronást. Azt mondta, hogy ezt a pénzt Friedrich Istvántól kapta, ezzel megy el Szerbiába propagandát csinálni. (Friedrich állítólagos levele) Tárgyalásvezető: Van-e önnek tudomása egy százezer koronás levélről? Sztanykovszky: December 3-án fenn voltam Hüttner lakásán, ahol Hüttner mutatott nekem egy gépírásos levelet, amely neki volt címezve és Friedrich aláírásával volt ellátva. Friedrich írását ismerem. Ebben fel volt szólítva Hüttner, hogy a Tisza gyilkosság végrehajtására keressen embert, aki megkapja a százezer koronát. Tárgyalásvezető­. Nem gondolja, hogy nagy­fokú naivitás kell ahoz, hogy valaki ilyen levelet állítson ki? Sztanykovszky: Ez igaz, de Hüttner neki bi­zalmasa volt és Hüttner ezt a levelet csak a gyil­kosság után mutatta. Tárgyalásvezető: (Hüttnerhez) Miért? Hüttner: Nem akartam ezt a levelet felhasz­nálni, mert nem akartam, hogy a gyilkosság meg-* történjék. Tárgyalásvezető: Volt még valaki jelen, ami­kor ezt a levelet mutatta? Sztanykovszky: Áldory hadnagy, Landau., azonkívül egy előttem ismeretlen civil. Az első vallatások a rendőrségen Tárgyalásvezető: Mikor lett ön letartóztatva? Sztanykovszky: 1919. augusztus 22-én reggel fél­­ét órakor budapesti lakásomon. A rendőrségen különböző fenyegetések árán olyan vallomást tetet­tek velünk, mintha a tizenegyes katonatanács ter­vezte volna a gyilkosságot. Tárgyalásvezető: Mik voltak a fenyegetések! Sztanykovszky: Nem adták enni és veréssel fenyegettek. Én láttam, hogy mit csinálnak a rend­őrségen az emberekkel, gondoltam tehát, hogy val­lok amit akarnak és majd a vizsgálóbírónál vissza­vonom. Tárgyalásvezető: Tett ön vallomást a vizsgáló­bíró előtt? Sztanykovszky: Tettem, de tagadtam. Azt mond­tam: én bizonyítom az ártatlanságomat, bizonyítsák bűnösségemet A rendőrségen két napig gyúrtak, ijesztgettek, fenyegettek és én tudva azt, hogy a fe­nyegetéssel, vagy kényszerítéssel fel­vett vallomás úgy sem bír értékkel és a bűnvádi perrendtartás sze­rint nem szabad olyan kérdéseket feltenni, amely a feleletre útmutatást ad, már pedig ők kitanították. Gondoltam úgy sem lesz érvényes és majd a főtár­gyaláson kijelentem, hogy nem igaz. Beismerő val­lomást tettem, ami azonban nem felelt meg a tények­nek, különösen a felbujtás dolgában, a gyilkosság ér­telmi szerzői tekintetében. Azt mondottam, hogy Kéri meg Fényes bujtattak föl. Friedrich István akkor mi­niszterelnök volt, természetesen az ő érdekében — amint láttam, tapasztaltam, én is tudok egy kevéssé gondolkodni — tendenciózusan veszik fel a vallomá­somat. Mikor Friedrich nevét kiejtettem, mindjárt azt kérdezték, hogy nem ittunk mi Károlyi előszobájában snapszot? Ha azt mondtam, nem­, akkor Hüttnert mindjárt bevezették és megkérdezték őt is, mert ezt olyan perdöntőnek tartották. Két napig vallattak a rendőrségen, nem hagytak aludni, éjjelenként is ki­hallgattak. Mindent azt mondtam, amit kívántak. Ki­hozták éjjel Kovács vizsgálóbírót automobilon. Neki i­s ugyanazokat mondottam. A Markó­ utcai fogházban Kovács vizsgálóbíró előtt azután mindent visszavon­tam. Két napra rá meghalt Kovács. Kihallgatásom al­kalmával azt mondotta: ő előtte nagyon gyanús, hogy Hüttner és én töredelmes vallomást teszünk, azonban van egy bizonyos hézag, amit nem töltünk ki. Hogy mit gondolt ezzel, azt ő t­udta. Ezt bizo­nyára a felbujtás körüli dolgokra értette. Közben Lengyel ü­gyvéd úr beléptére a személyleírást kezd­ték megírni, ma­jd a jegyzőkönyvet félbeszakították azzal, hogy másnapra halasztják a kihallgatást. Más­nap Kovács­ azt mondotta, hogy később fog hivatni, csütörtökön és pénteken nem hivatott, szombaton dél­ben mesézült. A foglyfik azt beszélték, hogy Kovácsot ledobták az emeletről __ A tárgyalásvezető megjegyzésére Sztanykovszky kijelenti, hogy neki is valószínűtlennek látszik ez a szóbeszéd.­­ Az új vizsgálóbírója, Margilits csak január 5-én hallgatta ki először, amikor Sztanykovszky ta­gadni kezdett. Tagadott egészen áprilisig. Májusban áthoztak a hadosztálybírósághoz, amikor megtudta, hogy Hüttnerrel való levelezése kézbekerült, belátta, hogy további tagadásnak a filos értesíü­l. " (A katonaszökevény) A tárgyalásvezető kérdéseire ezután elbeszéli, hogy a munkácsi 65-ik gyalogezredben szolgált Be­tegen a kassai helyőrségi kórházba került hol fegy­vernélküli segédszolgálatra alkalmasnak minősítették. Mint zászlóst a kádernél nem tudtak beosztani, a zászlóalj segédtisztje egy Frietsch nevű osztrák szá­­zados tömérdeket kínozta és állandóan magyargya­lázó kijelentéseket tett reá. Ő miatta szökött meg október 10-én azzal a szándékkal, hogy többé nem lesz katona. Tárgyalásvezető: Gondolt arra, hogy elfogják és annak következményei lehetnek? Sztanykovszky: Legföljebb főbelőttek volta. Tárgyalásvezető: Nem hiszem, hogy olyan köny­nyen vette volna akkor. Sztanykovszky: Akkor nagyon el voltam kese­redve a rossz bánásmód miatt. A tárgyalásvezető kérdéseire beismeri, ho­gy a budapesti katonaszökevényekkel jó összeköttetést tar­tott fönn és tisztában volt azzal, hogy nem fogják elfogni. Csernyáknak megmondta, hogy ő katonszö­kevény. Csernyák maga is lógós volt (Derültség.) (Ellentmondó vallomások) További vallomásában bevallja, hogy tudta azt, hogy a bíróság semmi esetre sem fogja őket fehér báránykáknak tartani, ezért vetett véget a csűrés­csavarásnak. Volt tagadó vallomásom — K­­ondta — volt visszavonó vallomásom és ismét tagadó vallomá­som és ezt a bíróság nem fogja elfogadni és láttam, hogy nincs értelme a további szertetésnek. Tárgyalásvezető Hüttnerhez: Ugyanez késztette önt is. Hüttner: Mikor a főkapitányságon párat reám vágtak — nem vagyok hozzászokva ehhez — azt mondtam, inkább legyen akármi, de nem­ hagyom magamat verni. A detektíveknek még azt is mond­tam, hogy bev­allom, hogy sajátkezűig öltem meg Tiszát, csak ne verjenek. Magyari százados: Vallomása elején azt mon­dotta, hogy a magyar n­emzeti hadsereget akarták megszervezni. Nem találta ön furcsának, hogy rek­lámvigécekből és tengerészőrmesterből álló társaság szervezzen nemzeti hadsereget? " Sztanykovszky: A forradalmat mindig csőcselék csinálta. Tárgyalásvezető: Inkább az volt a szerepe a ti­zenegyes katonatanácsnak, hogy felbomlassza a ka­tonaságot. Sztanykovszky: Mi ha bomlasztottunk, akkor csak Budapesten, ahol már minden bomlott v­it. Tárgyalásvezető: A nemzeti hadsereg csak­­egy jelszó volt. Sztanykovszky: Az egész forradalom csak egy jelszó volt, amivel bennünket elfependítottak. (Tisza revolvere) Ezután Sztupka őrnagy-ügyész intéz kérdése­ket a vádlotthoz, amelyek re merve, Sztanykovszky elmondja, hogy lehetséges, hogy Tisza revolverét F­orvát-Sanovics tette zsebre. Ő a gyilkosság utáni az Astoria előtt leszállt az autóról és a tömegba sfegyetett. Mígy r­áfttt­áló autóra,­­egyéb próra ké­ Bá is.

Next