Pesti Napló, 1920. szeptember (71. évfolyam, 207–231. szám)

1920-09-01 / 207. szám

sreftts Wilson küldötte mérsékletet követel a lengy­elektől Parisból jelentik. House ezredes, aki ismét Pa­risban tartózkodik, rendelkezésére bocsátotta a el­it Párisien"-nek a világpolitika állásáról a me-i újságok számára írt cikkét. Ebben kijelenti, így azt remélik, hogy a győzelmes Lengyelország Sovjetoroszországgal ellentétben mérsékletet fog tnu­­it­ani. Lengyelországban persze azt a meggyő­ződést vallják, hogy még nem fejezte be feladatát Meglehet, hogy a danzigi kérdés és a ukránokkal szemb­en követendő politika ismét napirendre ke­rül, minthogy ezek megoldása soha nem elégítette ki a lengyeleket. A Danzigon át való lőszerszámítás nehézségei megerősítették a lengyeleket abban a kívánságukban, hogy ezt az ügyet most szeretnék a maguk javára megoldani. Ámde Szovjetorosz­ország sincs még leverve. A szövetségesek együttes szilárd politikájára van szükség. House ezredes közli Paleologuenak a minisz­terelnök nevében a Public képviselője előtt tett nyilatkozatát, amely szerint a francia kormány kész bármiféle orosz kormányt elismerni, ha a nép általános és befolyásolhatatlan akaratnyilvánításán alapszik. Csak a moszkvai hatalom birtokosokon áll, hogy általános választásokat rendeljenek el. House ezredes végül utalt az eddigi tévedésekre, s azt követelte, hogy ne csak a szövetségesek fogja­nak össze, hanem mindazok az erők, amelyek a törvényt és az igazságot védelmezik. Neki az a vé­leménye, hogy ezeknek az erőknek egybegyűjté­sére a legalkalmasabb eszköz a népszövetség. PESTI NAPLÓ szeptemberi. Értesülésünk szerint a villa­mostársaság néhány napi ellenőrző próbát tesz és ha az eredmény az új terv helyességét mutatná, rövidesen behozza az egy koronás szakaszjegyeket.­ ­ Egy korona lesz a villlamos viteldíj Megszüntetik az átszállójegyeket . (Saját tudósu­inktól) Az igazi „perpetuum mo­ale". Az örök téma. A villamos.­­ Szinte már gondolni se merünk azokra az időkre,­­ amikor még hat krajcár volt egy szakaszjegy és éj­jel egy óráig járt a villamos, amelyen az ember oly kényelmesen, utazhatott, mintha kétforcnton ülne. És milyen elemi erővel zúgott fel a tiltakozás moraja, amikor hét-, majd — Uram bocsá'! — tíz-tizenöt és harminc krajcárra emelték fel az utazás árát?! Mi minden történt azóta, mily sok mindenen ment ke­resztül Budapest társadalma és mennyi vér meg­könny áztatja azt az utat, amely a ha krajcáros folxusu­nktól a két- és négykoronás hévingcsomago­lásig és a „lógásokig" vezet?! Egymásután­ mondott le a nagyközönség a kényelem legkülönbözőbb ideg-nyilvánulásairól és hovatovább teljesen töröl­i a ké­nyelmet a szótárából. A mai állapotot igazán nem kell ismertetni, sa­ját kárán, boszúságán és idegeinek leromlása árán tanulta az megismerni a publikum. Nappal — és kü­lönösen egyes órákban — szinte már tűrhetetlen a villamos-utazás, az esti kényelmesebb kocsikázás pe­dig magas árfolyamával elriasztja a hazai gyekvők ismét­­ BEVV igénybevételétől. A villamos társaság is látja a helyzet vigasztalan voltát, ámde azon egyelőre segíteni nem tud. Vannak azonban bizo­­nyos anomáliák, amelyek megszüntetése nem ütkö­zik különösebb akadályokba és így minden valószí­nűség szerint már a legközelebbi jövőben elintézést nyernek. Ez­ek korait a legfontosabb, ami a közönséget is a legközelebbről érdekli, a tarifa megváltoztatása. Nem Erről van szó, hogy —három koronára emeljék a jegy árát — aa­int azt a közelmúlt hetekben erősen kol­portálák, — hanem éppen ellenkezőleg ... leszállított áron utazhat ezentúl a közönség. A társaság ugyanis rájött arra, hogy az átszálló­jegyekkel rendkívül sok visszaélést követnek el és ezért elhatározta, hogy az átszálló jegyeket megszün­teti, viszont az egy menetre szóló jegyek árát egy ko­ronában szándékozik megállapítani. Hogy ez a nagy­közönség szempontjából megtakarítást jelent-e vagy sem, pillanatnyilag nem lehet megálapíani, egészen bizonyos azonban, hogy ez a rendelkezés a visszaélé­seknek egyszerre útját vágná. A mai viszonyok között ugyanis, miután az egy- és több mer­etre jogosító te­gyek ára között nincs különbség, csaknem mindenki átszálló jegyet vált. Már­pedig az utasoknak a fel­e sem használja ki teljes egészében a jegyét és igen sokszor látni, amint az emberek vagy a kalauznak ad­ják vissza a még értékesíthető jegyet — gondolják, hadd keressen az is! — vagy pedig a megállóknál­­.* különösen az átszálló helyeken leselkedő gyerekh­íd kéri el — Bácsi, adja ide a jegyét. — felkiáltással — a még használható jegyet. Ez utóbbiak már odáig t­it­ték a dolgot, hogy szántó üzérkednek a jegyekkel. A társaság a kalászok jövedelmét az átlagon felli bevételt felmuta­tk részére kiom­lt százalékkal akarja fokozni, de­­— érthetőleg — nem engedheti meg, hogy ilyen viszaélésekkel őt magát, mint amúgyis horribilis deficittel dolgozó kenyéradó gazdái megkárosítsák. IJAPTííírek: A német császár fiai lemondtak a ko­ro­náh­oz való jogukról. Berlini távirat szeri­n Vi­ggies Vilmos volt trónörökös után most is a többi császári herceg is formálisan lemondott ér trónhoz védő minden jogáról. A hercegek a rassz békére való hivatkozással okolják meg elcsatározásukat. Lemondott a spanyol kormány, Madrid­ból táviratozzák. A kormány benyújtotta lemon­dását a királynak. — Írország alkirálya — az angol kormány el­len. Írországban egyre komolyabb eseményekben robban ki az elégedetlenség, melyet az írek Anglia fenhatósága ellen táplálnak. Az ír városok­ban szinte napirenden vannak a zavargások. Bel­fastban — m­int Londonból jelentik —ifformális utcai harc folyt le tegnap, amelynek lelh­alottja és 200 sebesültje volt s az izgatott hazlgulatot még növeli a kormány azzal, hogy n­em akar meg kegyelmezni a carcki sinntein-párti polgármester­nek. Az ír békekonferencián, amely Dublinsban tartja ülését, feltűnő incidens történt. French lord, Írország alkirálya azt indítványozta, hogy a kon­gresszus igen erélyesen fejezze ki rosszulását a kormány politikája iránt, amely Írországot egyene­sen anarchiába kergeti. French lord nagyon indula­tosan kelt ki a katonaság beavatkozása ellen. A dublini érsek pedig fölhívást bocsátott ki a néphez amelyben azt írja, hogy a kormány magatartása méló a militarizmus és a brutális erőszak kormá­nyához. — Tüntetnek a bécsi bolsevisták. Bécsből je­lentik: Tegnap délután itt kommunista gyűlés volt amelyen mintegy ezren vettek részt. A gyűlés részt­vevői végigvonultak a városon és abcugolták a burzsoáziát. Semmiféle rendzavarás nem történt.­­ Fekete golyóval szavaz a városházi ellenzék. A szerdai közgyűlésen Sipőcz Jenőt fogják meg­választani polgármesternek. A dem­okrata párt úgy döntött, hogy a szavazáson résztvesz és Sipőcz ellen fekete golyóval szavaz. A liberális párt is ha­sonló határozatot hozott. Az alpolgármesteri ál­lásra pályázott Antoni Béla esztergomi polgármes­ter is, ezenkívül Kovács Miklós ruszti tanácsnok. Kovács pályázik a tanácsnoki állásra is. A tanács­noki állásra pályáznak továbbá: Pettykó Antal ny. fővárosi főjegyző, dr. Toldy László egyetemi mangántanár és dr. Wälder Gyula műegyetemi ta­nársegéd műszaki tanácsnoki áfásra. — Hanka lesz az olmützi érsek. Prágából je­lentik. Az olmützi Cezor jelentése szerint, mégis igaznak bizonyul a lapokban ismételten közölt és ugyanannyiszor megcáfolt jelent­és, hogy Hlinka páter lesz az olmützi érsek. Hlinka megválasztása már szinte bizonyos. — A visszatérő fecskék. Ha az ember mosta­nában a főváros valamelyik pályaudvarába téved és ott egy-egy vonat megérkezését végignézi, majd­nem mindig tanúja lehet annak, hogy három-négy kocsiból apróbb és nagyobb gyermekek nevetve­kacagva ugrálnak le. Ezek a visszatérő fecskék. A nyár elején vagy a tavasz derekán mentek el a poros-füstös Budapestről az ország egyik-másik kies vidékeére, vagy épenséggel a csodás Svájcba és­­ a bájos Hollandiáiba röpültek, sorra visszaszálldos­nak a régi fészekbe. A régi fészek még most is éppen olyan poros és füstös, mint volt — ha ugyan nem porosabb és füstösebb, — ők azonban az apróságok alaposan megváltoztak. — Hát te vagy az, Janikám — hallatszik innen is, onnan is a perronan, — te vagy az Bö­zsikéim? Alig ismertelek meg! Milyen pompás színben vagy! Hogy lesültél ... ! S ölelésre fonódnak a karok, cuppannak a csókoik, könyekkel telnek meg a szemek. A gyer­mekek legelső szava, ha kibontakoznak az es­élyi karokból, majdnem mindig ez: — Anyukám, négy kilót híztam! . . . Ha tud­­nád, mennyi tejet ittam! . . . Ez bizony meg is látszik rajtuk. Valamennyi barnapiros és csillogó szemű. A nézőnek össze­szorul a szíve, ha arra gondol, hogy e­z a pirosság néhány hét múlva lehámlik az arcd­eskákról és a merész fény kialszik a szemekben — a budapesti lakásokban, és a budapesti koszton. De ki törődik most azzal? A boldog szülők csak azt látják, hogy gyermekük viruló egészséget hozott magával s azonfelül „úti­éleményt", nagyon sok úti éleményt. Jóformán még meg sem száradt az üdvözlő csók és a kicsinyek már elkezdik tapasztalataik el­beszélését. Mit láttá­k, milyen vidékeket jártak be, mit ettek, mit hallottak, milyen ruhát kaptak, mennyi élelmiszert hoztak magukkal — mindez egymás hegyén-hátán bugyborékol ki a szájacskák­ból, még mielőtt a villamos megállóhoz érnek . . . Lehet, hogy a gyermeki arcokra lehelt rózsák pár hónap múlva csakugyan elhervadnak, de az bizo­nyos, hogy az utazás és a nyaralás lelki kincsei el nem pusztulnak. Néhány esztendővel ezelőtt a pesti gyermek — ha csak jómódú nem volt — a legritkább esetben mozdult ki Budaipe­stről. Most tízezrével kalandoznak szerte az országban, sőt a világban,­­ látnak, hallanak, tapasztalnak s pesti lelkük mohón szívja magásba a temérdek benyo­mást, újságot, szint és boldogságot. Ha majdnem minden ponton szegényedünk és rongyolódunk is, azon az egyen­ bizony gyarapszunk. Éppen azért melegen kell üdvözölnöm ezeket a hazatérő apró fecskéinket. —­ Elhunyt festőművész. Bécsből jelentik: Köze­luh Sándor magyar származású festőművész, aki akva­relljeivel szerzett nagy hírnevet, ötvennégy éves korá­ban Bécsben meghalt. A m­agyar kormánytól Károly király koronázása előtt hozájuk kapott megbízást Ká­roly király és Ottó trónörökös arcképeinek elkészí­tésére. — Miből él Edison? Bécsből jelentik. Egy osztrák tudósokból álló társaság t­ r! vi­­ s.'a a napokban Ame­rikából. Az egyik úr, aki felkereste Edisont Orangehaw, Newyork mellett fekvő gyártelepi a következő érde­kes aprósásokat mondott e i­l a híres feltalálóról: Edi­son az utóbbi időben egy igen kis terjedelmű akkum­u­látoron dolgozik, amely azonban csak világításra sz­­­gál. A 71 éves ember i ütért most is­­­."UK, négy órát alszik. Rendszerint este palotájába vonul vissza és hozzátar­tozói­ társaságában tölt el egy pil­mtát. Ha valamely találmány kipróbálása van soron, aikkor beviteti tábori árrvát a könyvtárszobába és a kbérletezés négy órsi alvás leszámításával — szakadatlanul tö­vik. A könyvtár­terem talán lóg egy kép, amely a mestert munkatársai körében ábrázolja és a következő felírás lila: Két éjjeli és két nifai szakadatlan r­iinka után k­észü­lek végre, jól dolgozott. Noha ren­dk­ívül sokat t's r-'rasztó munkát végez Edison, i"sem­ eszik mást már évek óta, mint kenyeret és tejet. X X X X X x 4 X X X I X X X X X X X X X X X X X X X •X X X jp X X X X X X X X X X X X xj "x X X X X X X X X .X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X' X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X / X X X X X X X X X X X X X X X X. X X X X X X X X X X X X X X X •x X X X X X X X X •X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X x x X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X 'X X X X X X X X X X X X X X .X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X x. X X ? X X X X X X X X 1 X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X' X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X ^ X X X X X X X X X X X X X X X X X £ X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X ' X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X i X X X X X X X X X X X X X' X X X X X t X X ' X X X X X X ' X X X X X X ' X X X X X X X X X X X X X X X X X X X, X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X " X X X­X X • X X X X X 1 X X X X. X X X X X X X X X X X X X X X X x" X X X X X ' X t X X . X X X X X X X X X X X X X X x X X X X X X X X X X \ X X X X X. % X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X t X X •X X X X X X X X X X X X x-X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X­X X X X X X X X X

Next