Pesti Napló, 1920. szeptember (71. évfolyam, 207–231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

Csütörtök ! Sztanykevszky! és Dobó! / férfi­ra ítélték Hiltonson:en­öt évi súlyos börtönt kapott """Elsápadva remegtek meg szuronyos őreik közzött a kézsrekerült Tisza-gyilkosok: a félművelt, a forradalomban nagyhangú, dicsekvő lakatos, az er­kölcsileg zsüllölt szökött zászlós, a cinikus, számító, előkelő családból származott főhadnagy. A katonai igazságszolgáltatás ítélt a Margit-körúti hadosztály­bíróság nagy főtárgyalási termében katonák fölött, a szigorú, látószemű igazságnak téve eleget. Hat­heti szenzációikban és izgalmakban gazdag tárgya­lás óriási anyagának mérlegelése után mondta ki a katonai bíróság Dobó Istvánra és Sztanykovszky Tiborra a kötél általi halált, Hübtner Sándorra a 15 évi súlyos börtönt. A beteg tárgyalásvezető Mondada Jenő száza­d­os­ hadbíró helyett Géczy Iván főhadnagy-jegyző­kön­yvezető olvasta föl az ítéletet. A fiatal főhad­nagy kezében remegett a papír, az összeg­örnyed­ten, magaikba bukva ülő szinüket vesztett vádlottak látható izgalomb­al figyeltek minden szavára. A magyar állam nevében! A m. kir. hadosz­t­álybiróság Dobó István tartalékos fegyversegédet, Sztánykovszky Tibor tartalékos zászlóst, Hernád-Mádonyi Hüttner Sándor főhadnagyot és Vágó-Wilhelm Jakab népfölkelőt bűnösnek mondja ki és pedig Dobó István elsőrendű vádlottat felbérelt gyilkosság bűntettében és Almássy Denise grófinő megsebesítésében, Sztanykovszky Tibort b­­ntársi minőségben véghezvitt felbérelt gyilkosság, Hütt­ner Sándort bűntársi minőségben véghezvitt felbé­relt gyilkosság, Vágó-Wilhelm Jakabot első szökés bűntettében. Ezért a haditörvényszék Dobó Istvánt rendfokozatától való lefokozás, érmeinek elvesztése és a hadseregből való kicsapás mellett kötél általi halálra, Sztanykovszky Tibort ugyanezek hozzá­adásával kötél általi halálra ítéli, Hüttner Sándort pedig rangvesztés, nemességének és kiitüntetéseinnek elvesztése mellett 15 évi, havonta egynapi kemény fekhellyel s a büntetésnek minden évében október 31-ik napján sötét zárkába való zárással súlyosbí­tott súlyos börtönre, Vágó-Wilhelm Jakabot 3 havi súlyos börtönre, ami azonban a hosszúra nyúlt előzetes letartóztatással, illetve vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vétetik. Elrendelte a haditörvényszék, hogy a katonai bűnperrendtartás alapján először Sztanykovszky Tiboron, azután Dobó Istvánon haj­tassék végre a halálos ítélet. Síri csöndben hallgatta végig a termet zsú­folásig megtöltő közönség az ítéletet, egy nagy fellélegzés és megkezdődött az ítélet indokolásá­nak felolvasása. Az indokolás először a merénylet végrehaj­tásának körülményeit állapította meg, majd a vádlottak bűncselekményének indító okaira vetett világot. Részletesen ismertette a merénylet végrehajtását attól az időponttól kezdve, mikor a gyilkosok Kéri Pál vezetésével kiindultak tettük végrehajtására. A bizonyítási eljáráson felmerült adatok súlyosan terhelik Sztanykovszkyt arra nézve, hogy a negyedik lövést ő­ adta a már ha­lott Tiszára. A forradalmi politikusokból alakult Nemzeti Tanács határozta el Tisza István meg­öletését. A merénylet megszervezésével Fényes Lászlót,­­Friedrich­­Istvánt, Kéri Pált és Csernyák Imrét bízták meg, akik nem riadtak vissza a pénzáldozatoktól sem, hogy elérjék a kívánt sikert. Dobó beismerő vallomásának visszavonását a haditörvényszék figyelembe nem vehette, mert Dobó már előzőleg többször beismerte gyilkos szereplését. A vádlottak valamennyien beszámít­ife^gA-p tett s&Hes^fis I &M Pénzbeli jutalmazásukat­­is a véghezvitt gyilkos­ság bére fejében kapták. Ami az illetékesség kér­dését illeti, a vádlottak leszerelését a haditörvény­szék nem látta igazoltnak. Az ítélet kihirdetése után az elnök kérdésére a vádlottak kijelentették, hogy az ítéletet megér­tették. A védők a felebbezés és semmiségi pana­szok benyújtására háromnapi haladékot kértek. Dr. Sós, Vágó védője kérte védencének szabad­lábrahelyezését. Itt jegyezzük meg, hogy Vágó­ Wilhelm a polgári biróság előtt mint bűnsegéd van vádolva a Tisza gyilkosai ellen indított per­ben, így ő a Margit-körutról visszakerül a Markó­utcai fogházba. PESTI NAPLÓ 1920. szeptember 16. ^ Németország visszautasítja az entense diktátumát Találkozás Lloyd George és Millerand között? olasz sajtó az aix-les-bainsi tanácskozások­. »61 -a azt írja, hogy mindkét dowmimy megálla­ttt arra nézve, hogy mapfek­féle közös külpo­litikai frontról lemondo­tt. Általános megegye­, tehát nem jötty*reés a két kormány esetről-Ire fog tárg^Hna közös eljárás létrehozása cél­jáhólLMJm^A^re voltaképpen csak annyi történt Aix-les-Ba­insiben, hogy kissé barátságosabb lett a viszony Olaszország és Franciaország között. Giolitti újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy az aix-les-bainsi megállapodásoknak az a pontja, amely szerint csak azokat a nemzeteket veszik fel a népszövetségbe, amelyek teljesítik a vállalt kö­­­telességeket, nem úgy magyarázandók, mintha Németországot csak akkor vennék fel a népszövet­s­­égbe, ha előzően eleget tett valamennyi kötele­zettségének, hanem Olaszország csak azt követeli, hogy Németország adja tanújelét jóakaratának. A francia sajtó most, miután látja, hogy Olasz­országgal nem tudnak közös frontot létrehozni, ismét az angol orientáció mellett foglal állást. Azt írják ma a párisi lapok, hogy a francia külügy­iminiszittérium és a párisi angol nagykövet közvetlen tárgyalásokat kezdett, hogy minél előbb találkozás jöjjön létre Lloyd George és Millerand között. Ha egy félhivatalos indiszkréciónak hinni lehet — írja az Exelsior. H­ogy Londonnak javaslatot tet­tek arra nézve, hogy körülbelül két hét múlva ta­lálkozzék a két miniszterelnök Biarritzban. Anglia részéről a biarritzi találkozásra vonatkozóan még nem történt nyilatkozat és az Exelsior az angol ál­láspontról csak annyit tud, hogy „meglehet, hogy Lloyd George elfogadja ezt a javaslatot". Az aix-les-bainsi megállapodásoknak az a pont­ja, amely a jóvátételi bizottságra bízza a né­met kártérítés kérdését, meglehetős megdöbbenést keltett Németországban. A félhivatalos Deutsche Allgemeine Zeitung emlékeztet a spaai megállapo­dásokra, amelyek szerint véget akartak vetni a diktálás rendszerének és kijelenti, hogy ha Páris­ban ragaszkodni akarnak a jóvátételi bizottság dik­­tátumához, akkor Németországnak egyáltalán nem érdeke, hogy tovább foglalkoz­zák ezzel az ügügyel, mert ebben az esetben a leghelyesebb az volna,­­ho­ Németország egyszerűen lemondana arról, hogy ösz­szeköthtetésbe lép­jen a jóvátételi bizottsággal, amely­lyel mint döntő fórummal tárgyalni Németországra néz­ve teljesen céltalan. siesen állja a sarat és nem akar lemondani hol­mijáról, a jobb jövő reményében. Ezeknek is ren­delkezésükre áll az árverési csarnok, amely egy­úttal beraktározási hely is. Hihetetlen mennyiségű vagyon van most elraktározva a Kinizsy­ utcai rak­tárakban és pincéikben. A legújabb aukciók, amelyek a tárgyak soka­ságában és érdekében felülmúlnak minden előbbit, most már csak a rendezést várják, amennyiben ezentúl több holmit nem fogadnak el. A művészi tárgyak kiállítása a Kinizsy­ utcai csarnokban ok­tóber 3-ától 6-áig lesz, az árverés pedig 8-án kez­­dődik. A negyedik, úgynevezett rendes aukció ki­állítása október 7-étől 10-éig lesz, az árverést pedig 12-én kezdik. /VWAVUVWWWiMWWWVWWVIAWVM A Lendvay-utcai gyilkos vallomása x x x x x x x xx (Saját tudósi lónt0t) Lendvay­ utcai ház­mester gyilkostllbana délben fél egy órakor elfogy­t téren. Tizennyolcéves, kerek arou, zömök termetű parasztsuhanc, Kun Sándor a neve, 1918-ban jött Tápiósápról Budapestre és azóta sem dolgozik semmit, lopásból és betörésből élt. Legutóbb egy betöréses lopás miatt kétévi fegy­házra ítélték, de a ceglédi fegyházból visszaszökött 1 a fővárosba. Érdekes, hogy a Baross-téren posz­toló rendőrt betörőtársai tették figyelmessé Kun Sándorra, akikkel egy István-úti korcsmában is­merkedett meg és akik a lapokban közölt személy­leírás alapján kitalálták, hogy a gyilkos csak a fiatal parasztsuhanc lehet. A rendőr detektíveket hívott a keleti pályaudvar őrségéről, akik közül Windisch detektív szólította meg a fehérnadrágos, sötétszürkekabátos suhancot. Kun Sándor elő­rántotta revolverét, de mikor a rendőrök körül­fogták, eldobta a fegyvert és csak annyit mon­dott: — Itt vagyok. A keleti pályaudvarról automobilon vitték l­e Kun Sándort a főkapitányságra, ahol a fiatal gyil­kos részletes beismerő vallomást tett Halász Fer­­erenc detektívfelügyelő előtt. A detektívek szobájában az ártatlanarcú, becsületesszemű, de ijesztően romlott suhanc munkatársunknak szó szerint a következőképpen mondta el a gyilkossság részleteit és az azóta tör­ténteket: — Tegnap délben fél egy tájban bementem a villába. Senki sem adta a tippet, találomra men­tem. Előbb az utcában bementem négy-öt házba. Ott aztán lementem a pincébe, ahol két deszka között megtaláltam az építőkapcsot. Betettem a zsebembe. Aztán felmentem a második emeletre és zörgettem a bezárt ajtót, hogy van-e ott valaki. Ha feleltek volna, azt mondta­m volna, hogy té­vedtem. Ezután benyomtam az ajtót. Bementem és az előszobában felfeszítettem az első ládát. Kis diványpárnák és szőnyegek "voltak benne. A másik­ ládában nagy firhangok voltak, meg szép selyem­ takarók. Ezeket nem bántottam. Felbontottam a harmadik ládát is, ebben szövetek voltak. Szét­­pakkoltam, különraktam a jót, meg a rosszat. Bementem egy másik szobába, majd a konyhai szobába, fogtam a koffert, felfeszítettem, a holmit kiraktam belőle és teleraktam szövettel. Azután­ felfeszítettem a szekrényt és még több ládát. Ezüstgyertyatartókat és ezüsttálcákat találtam.­ Mikor ezeket szedegettem elő, egyszerre csak hal­lom a nyitást. A szekrényajtó mögé álltam. Akkor jött az az ember és hallottam, hogy mondja: — Istenem, itt jól betörtek. Megállt a konyhánál és szétnézegetett. ..,jó csomó holmit vittek el" mondogatta. Azután az ajtó mellett meglátta a cipőmet, meg a nad­rágomat. Erre elrántotta a szekrényajtót és nekem jött a kulcsokkal. Már akkor kezemben volt a re­volver, de nem volt felhúzva. Az az ember meg­kapta akkor ezt a kezemet, mondott is valamit, de már nem tudom, mit. Kirántottam a kezemet, felhúztam a revolvert és láttam. Az elsír­­golyó nem ment bele. Láttam, hogy komolyra megy' a dolog, mert erősen szorongatott, mire négyszer belesütöttem a revolvert. Nem­ tudom, hol találta a golyó. Az­ utolsó lövésre összeesett.. Sza'- Um­i a lépcső felé. A lépcsőházban két ur volt, meg egy asszony. — Mi van? — kérdezte a fbt..iá!)U\ ur. — Egy bácsi! — mondtam ijedtemben és fel­mutattam a második emerre, hogy f­őket. — De a fiatal ur kiáltott a sofi'őrre', hogy fogjon meg. A sofför a a kerítésnél előre a...r ug­rani, de megijedt a revolver ok­érr neki a az e'­ladásnak. Beszaladtam egy házba, átu­grotta?i a deszkakerítésen, el is szakadt a nadr,i_mn s.:a­ladtam egy másik házba, itt egy asszony kér­dezte, hogy mit akarok. — Jaj, mamám, hagyjon békében,­­ mon­dottam és szabdtam a ligetbe. Ott aztán eltévesz­tettek. Megkerültem a ligetet és fogtam maiam Ptosis© m USxá!$! $3$.. Arei Uiesaá, * Ezerhétszáz festmény a legszomorubb) tárlaton (Saját tudósítónktól?­ Szép, szép ez a vagyon­m­entő vásár, seg­i­­mean, hogy azt, amit eladni isen, legalább­­megfelelő pénzért adják oda a rá­szorult, legszégényebb középosztálybeliek. Szép ez a­­**flyo­rmentő vásár, mint látnivaló is, különösen most, amikor a szokásos aukción kívül még kü­lön művészit is rendeznek. Egy pillanatra áten­gedjük magunkat az érdekes és mű­­vészi harmó­niákkal tele látványosságnak, amelyet a most ren­dezés alatt álló kiállítás nyújt, de azután ráesz­mélünk, hogy minél szebb és értékesebb ez a látványosság, annál szomorúbb. Azt jelenti, hogy féltetten becses holmikat, a családi szekrények mélyébe elzárt ereklyéket, szegény emberek büszke drágaságait öntötték ki ide, hogy legyen belőle fa, legyen liszt és házbér. A hozatal egyre növekedik, amint egymás­után tartják az aukciókat. Amit most rendeznek, az immár a negyedik s ezzel párhuzamosan nyílt meg először a különválasztott, művészi tárgyak árverése is. Az eddigi három aukción nem keve­sebb, mint nyolc millió korona folyt be. Úgy lehet, hogy a­ mostani kettős aukciónak ugyanennyi lesz az eredménye. Csupán festményből ezer darab van a negyedik aukción, a művészin pedig, ahova elsőrendű értékeket választottak ki, hétszáz a festmények száma. Ezerhétszáz festmény! Soha Buda­pesten tárlat még nem volt ennyi képpel, amikor a Műcsarnokban leg­fenjebb­ hatszáz vász­nat láttunk. A külföldiek mellett úgyszólván minden magyar festő képviselve van ezen a szép, de szomorú kiállításon. A képeken kívül szobrok, porcellánok, üvegneműek, ékszerek, mindennemű műipari tárgyak, műbútorok és igazi szőnyegek kerültek a művészi osztályba, míg a másik auk­cióra hasonló, de kisebb értékű tárgyakat soroz­tak be. Érdekes jelenség, hogy a tárgyakat behozó közönségnek az a része, amelytől a művészi auk­cióra fogadtak el holmikat, sokkal kisebb kikiál­tási árat jelöl meg, mint azok, akik a közönséges aukción vesznek részt. Ennek az a magyarázata, hogy a művészi árverésen műértő vevőkre számí­tanak, akik úgyis ismerik a tárgyak értékét és ami­nek nagyobb becse van, azt magasabbra fogják felhajtani. Az állami árverési csarnok vezetőségé­nek, mondani sem kell, nagyon sok baja van a kö­zönséggel. Mindenki magas áraikhoz ragaszkodik s alig lehet meggyőzni az embereket, hogy azzal sem­mit sem érnek el, ha a kikiáltási ár nagy. Legfel­jebb az történik meg, hogy a beküldött tárgy vevő nélkül marad és ebben, az esetben meg kell fizet­niök az árverési párcenteket, ami bizony annak, aki meg van szorulva és pénzt vár, keserű dolog. Sokan jelentkeznek a vagyonlakók közül is meg­ik aa@KSE­K.

Next