Pesti Napló, 1920. december (71. évfolyam, 283–307. szám)
1920-12-01 / 283. szám
£ESTZ NAPLŐ 1920. december í. 3 Helerné a fiát vádolja szeretsesétlenségéért. Izgalmas szembesítés a detektivfőnök előtt — Weisz Annie holttestének felboncolásától várják a perdöntő bizonyítékot — Heller Oszkárt szabadlábra helyezték rendőrség sérülési osztálya is nyomozza a gyilkosság tetteseit (Saját tudósítónktól.) 108 egész nap WeistrAimie halálának rejlő spíkkörülményeivel foglalkoz(AC(K. Kisslyim rendőrtanácsos és az az egész aprwwawrt?, amely ennek a titokzatos bűnügynek a felderítésén eddig is fáradozott. Nem mondható, hogy a nyomozás labirintusba jutott, amelyből visszatérnie a kiindulási pontig igen nehéz, de annyi bizonyos, hogy minél több közvetett bizonyítékot gyűjt össze a rendőrség, annál sűrűbb a homály, amely az érdekes és izgalmas bűnesetet borítja. A tragédia, amelynek fejezeteit immár öt napja igyekszik egymás mellé rakni a bűnügyi referens, az ötödik napon sem érkezett el a csattanójához. Egyre szaporodik a tanúvallomások száma, súlyos és terhelőknek látszó adatok tömege gyűl egybe, amelyek Hellerék szereplését Weiss Annie halálával kapcsolatban csaknem érthetetlenné teszik, ezzel szemlél azonban afly az özvegy, mint dr. Heller Róbert teljes lelki nyugalommal megmaradnak tagadói állomásui mellett. Fantartással kell tehát megítélni sok mindent, ami ezzel az üggyel összefüggésben van. Perdöntő bizonyítékot valószínűleg a boncolás fog majd szolgáltatni. Önként fölvetődik az a kérdés, hogy tulajdonképpen miért nem boncolták fel Welhs Annie holttestét, amikor a halálát felfedezték? Érdekében állt-e valakinek az, hogy a masakmódleányt boncolás nélkül temessék el? Megállapított tény, hogy a kritikus napon egy rendőrforgalmazó és dr. Hartha rendőrorvos jelent meg a lakásban; ők konstatálták a halálesetet és erről jegyzőkönyvet állítottak ki. Minthogy az orvosi bizonyítvány nem tartalmazott olyan ténybeli bizonyítékot, amelyből arra llhetett volna következtetni, hogy a halál nem normális öngyilkosság útján állott be, a rendőrség sérülési osztályának vezetője, az elhunyt fivérének kérelmére eltekintett a boncolástól. A mai napon a következő újabb adatokat gyűjtötte össze a rendőrség. A Régiposta utca egyik tisztítóintézetéből, ahol dr. Heller Róbert öccsének, Heller Oszkárnak fehérneműjét tistitják, bevittek a rendőrségre egy zsebkendőt, amelyet Heller Oszkár a „Madame" szerkesztőségi szolgájával küldött el. Ez a zsebkendő vérnyomokat mutat. Ugyancsak a rendőrségre került egy sötétkék ruha, amelyen a bitén gyanús foltokat fedeztek fel. Szabad szemmel nem tudták megállapítani azt, hogy vér-e ez, vagy nem és az,ért elrendelték a vegyvizsgálótól. Heller Oszkárt, akit tegnap este állítottak elő a rendőrségen, minden körülményre nézve kihallgatta dr. Kiss rendőrtanácsos, azonban Heller Oszkár mindenre így válaszolt: — Nem tudom, mi történt, sejtelmem sincs Weiss Annie halálának körülményeiről. Vallomásának azonban mégis volt egy része, amely belevilágít abba a lélektani rejtélybe, amely ennek az egész ügynek a titkozatos hátterét alkotja és amelynek ismerete nélkül a benne szereplő egyének egymáshoz való viszonyát nem is lehetne megérteni. EgyébkéntHeller Oszkár a maga részéről teljes alibit tudott bizonyítani és miután az eddig kihallgatottak részéről sem hangzott el vele szemben terhelő vallomás s a nyomozás során nem áll olyan bizonyíték rendelkezésre, amely Heller Oszkár bűnösségét vagy részvételét bizonyítaná, dr. Kiss rendőrtanácsos délután öt órakor szabadlábra helyezte. A rendőri nyomozás egyik leghatalmasabb támasztéka — mint azt megírtuk — az a búcsúlevél, amelyet Weisz Annie ügyvédje, dr. Polyák Béla juttatott el a rendőrségre és, mint az utóbb megállapítható volt, nem naptáriakra, hanem az Auer Gesiztófény részvénytársaságiak egy reklámcédulájára van irvtv. A rendőrség ezt az előtte fontos bizonyítékot minden vonatkozásaivan megvizsgálja és kipróbálja. Ma délelőtt megismételtették egy özvegy Heller Simonnéval, iránt dr. Heller Róberttel tukáspróbát, újra megkérdezték Pintélits irássszekértő véleményét, aki kijelentette, hogy a három első szó özvegy Hellerné, a több! ( pedig dr. Heller Írás«, dielőtt folyamán míg ugyanis «tájé tartották latt Hellernek ezt a seafcordi véleményt, de 8 újból tagadott, a maga szerepéről ebben a momentumban tudni sem akart.». az előadása folyamán ugy beszélt, mintha ő óhajtana a rendőrségnek útmutatással szolgálni ebben az áthatolhatatlannak látszó kérdésben és olyasféle kijelentést tett, hogy az írás nem Weiss Annie-é ugyan, de másvalakié lehet. — Hát ki írhatta? Ki lehet az, akiről ön sejti, hogy a levelet leírhatta? — • kérdezte a rendőrtanácsos.. Dr. Heger nem állt szembe a kérdéssel, kitért az egyenes válasz elől, de úgy sejttette, mintha gyanúja arra a Kretzulovra volna irányítva, aki Bécsben lakik és aki Budapestre lett volna érkezendő azon a napon, amikor Weiss Antoe meghalt és akitől ez a nő annyira félt. Fontos volt annak a megállapítása is, hogy az a reklámcédula, amelyre Weiss Annie búcsúszavait írta, hogyan került az elhunyt lakására. Neme Ztellerék birtokában volt és csak miután már ráírták az ismert szöveget, azután csempészték a masamedlány lakására. Az Auer-részvénytársaság ezeket a reklámcédulákat egyik tisztviselője, Schönfeld Viktor útján oszttatta szét a városban és ezért a rendőrség, ma beidézte ezt a tisztviselőt, akinek a vallomásával akarta kideríteni, hogy ennek a cédulának ki volt tulajdonképpen az eredeti tulajdonosa. Schönfeld valomása során elmondta, hogy a kritikus napon körülbelül fél tíz órakor délelőtt ő vitte el a cédulát, mégpedig Weiss Annie lakására, a Népszínház a tea 27. számú házba. Becsöngetett a lakás ajtaján, ~ csengő szavára kijött a «zotaaleá'H»%a»*ltotta az ajtót » a tisztviselő megmondotta, hogy azért jött, mert a lakás úrnőjének egy reklámosdülót akar átadni. — A teássv, nRTO tutdva, hogy milyen járatban vagyotk, mert '4-Wam, hogy rí Inc* tisztában a rrmvi telem céljával azt mondta, hogy majd kiírja a nagyságos asszolyt, de engem beeresztett a konyháiba Pár pillanat múlva ki is jött a talpig feketébe öltözött Weiss Annie, átvette a cédulát, én pedig eltávoztam. A rendőrt tanácsos intézkedett, hogy Weiss Armie szobalánya jelenjék meg azonnal, hogy szembesíthessék Schönfelddel, annak megálfáspítására, hogy ez a látogatás csakugyan így folyt-e le. A szoballány megjelent, megismerte Sclhönfektet és s®óról -szóra egyezően adta elő az eseményeket, ahogy azt most ismertettük. Ugyancsak kihallgatták őt Weiss Anoie kezeírása körül száranazott ellentétek tisztázása céljára is, mert föltehető volt, hogy a szobaleány, aki oly bizalmas viszonyban állott úrnőjével, bizonyára jól ismerte annak kézírását. A bűnügyi iratok között fekszik az a boríték, amelyben a halála előtt Weiss Annie negyven-nyolcezer koronát küldött el dr. Heller Róbert részére, édesanyja, özv. Heler Simonné címén. Ezt a borítékot dr. Hellerné átadta a rendőrségnek és dr. Kiss rendőrtanácsos felmutatta azt a szobalánynak, megkérdezve őt, tudje-e, ki irta ezeket a szavakat. Méltóságos özvegy dr. Heller Simonné úrnőnek. — Nem tudom, — válaszolta a leány. — Felismerné-e a volt úrnője írását? — Felismerném és azt is mondhatom, hogy a botitik címzése nem Weiss Annie nagyságot aazszony írása. Erre a rendőrtanácsos egy egész csomó másmás kéztől származó írást mutatott fel s a leány egyikben sem ismert is volt woitje írására. # Még egy próbát tett X rendörtanácsos abból a célből, hogy bizonyosságot szerezzen afelől, váljon ismertte a szobaleány volt úrnője írását. Fölmutatott előtte egy negyvenötezer koronáról szóló nyugtát, amelynek az aláírását eltakarta. A szobaleány néhány pillanatig olvasgatta a szöveget, nézegette a képvonásokat, azután igy szólott: — Igen, ez az Armie nagyságot asszony kezétől származik. Fölmutatták a nyugtát Pinterits írásszakértőnek is, aki ugyanezt állapította meg és amikor a mér említett negyvennyolc ezer koronát tartalmazó borítékot is átadták neksi, hogy retorrást megvizsgálja, akkor arra az eredményre jutott, hogy az nem Weisz Annie kezeírása, hanem az írta, aki a búcsúlevél második részét, azaz dr. Heller Róbert. A délután folyamán ismét kihallgatták dr. Freund Armin ügyvédet, a Heller-család barátját, aki, mint említettük, a kritikus napon a Drexlerben ebédelt és akinek állása szerint özv. Hellerné őt ott fölkereste és azt mondotta: Szegény Anniéval nagyi baj van, nem tudom, életben ver-e még. Dr. Freund ekkor csak lényegtelen körülményekről nyilatkozott és ugyancsak másodrendű momentumokat vilánítottak meg a Drexler-vendéglő alkalmazottai is, akiket szintén, kihallgattak. J Helnaptól a nyomozás még komplikáltabb epparátussal folyik, mert bekapcsolódik a rendőrség sérülési osztálya is. Hogy ez megtörténhessék, ma dr. Czibor Ferenc rendőrfőtanácsos, a detektívosztály főnöke múrta elá vezettette dr. Heller Róbertet, hogy kihallgassa. A detektívfőnök az eddig összegyűjtött bizonyítási anyag minden egyes nyomszát újra eléje állította dr. Hevernek, ez azonban egyszóval sem tért el feleleteiben azoktól a vallomásoktól, amelyeket eddig tett és teljes tagadással védekezett. A detektívfőnök ennek befejeztével behozatta maga elé özvegy Hellernét, azzal a céllal, hogy szembesítse fiával. Ez megrázó drámai jelenet keretében játszódott le. Mikor Hettőrné átépte dr. Tibor főtanácsos szobájának küszöbét és megpillantotta fiit, sikoltoaott, kezét tördelve nekirohant: , — Megöllek! — sikoltotta, — megöllek, mert megérdemled, amiért ilyen helyzetbe juttattál engem, — kiáltotta és ha a detektívek közbe nem lépnek, nem lehet tudni,hogy mi történik, mert özvegy Hellerné gesztusaiból a-/, látszott, hogy a fia torkának akar esni, hogy megfojtsa. — Anyám, én semmit sem csináltál ki, — rebegte alig hallható hangon dr. Heller és maga elé tartotta védekezésül a két karját és mereven, mélyen megindulva tekintett anyja belső viharoktól fodült arcára. Hellensié nagynehezen megnyugodott. Majd Otta állt a detektivfőnök elé és igy szólt: — Minden vagyonomat hajlandó vagyok föláldozni és kerüljön akár egy millióbit, annyit is rászánok, csak derítsék ki, hogy ki a tettes. A rendőr főtanácsos megnyugtatta Kelterét, hogy a rendőrség megteszi a kötelességét és mindent elkövet, hogy világosságot derítsen ebben az ügyben s a tettest kézre fogja keríteni. Majd pedig megkezdte Hellerné kihallgatását, aki szintén kategorikusan tagadja, hogy Weiss Annie halálának körülményeiről tudna. A detektívfőnök a dr. Freund Armin és özvegy Heilernének a Drexterben lejátszódott jelenetre vonatkozó vallomásaiban eltérést lát, amenynyiben az ügyvéd azt mondotta, hogy délután két órakor találkoztak ama napon a vendéglőben, viszont dr. Hellerné egy elszólalással az időpontot este folyamára tette. Ezt a körülményt még, tisztázni kell. Ugyancsak tisztázásra vár az is, hogy tulajdonképpen ki írta a reklámcédulára Weiss Annié búcsúszavait. Mint megírtuk, az tény, hogy az Auer Társaság tisztviselője Weiss Annié lakásán adta le a reklámcédulát, a rendőrség azt hiszi, hogy a búcsúlevél ugyan a lakáson íródott, azonban azt ketten készítették. Anya és fia szembesítésekor a Weiss Annie által dr. Hegernek küldött negyvennyolcezer koronát tartalmazó boríték címzését is exakt meg akarta állapítani a detektívfőnök. Heleré a leghatározottabban kijelentette, hogy, ez nem az a boríték, amelyet az elhunyt küldött, ezzel szemben dr. Heller ugyanilyen határozottsággal állja, hogy igenis az. Ezzel a szembesítés véget ért. Éjjel tizenegy órakor a rendőrségen újra kihallgatták dr. Freundot, aki szintén úgy vallott, hogy a rendőrség kezében lévő boríték nem az, amelyben Weiss Annie dr. Hellernek a negyvennyolcezer koronát elküldötte. * Az ügyvéd lelkiismeretbeli kötelességének tartotta, hogy elmondja a rendőrségnek egy télikabát rejtelmes eltűnését és megkerülését mert ezt az eseményt is fel lehet használni bizonyos irányban bizonyítékok megkonstruálására. •— A Révay uta a 6. számú házban — mondotta dr. Freund, — tehát ugyanabban a házban, ahol Hellerék laknak, van egy Krausz nevű szabónak a javítóműhelye, akinek éi az ominózus időben odaadtam javítás céljából a télikabátomat. Amíg a kabát elkészült, addig egy átfestett, katanaposztóból kirapott, kopott télikabátban jártam.