Pesti Napló, 1920. december (71. évfolyam, 283–307. szám)

1920-12-01 / 283. szám

£ESTZ NAPLŐ 1920. december í. 3 Helerné a fiát vádolja szeretsesétlenségéért. Izgalmas szembesítés a detektivfőnök előtt — Weisz Annie holttestének felboncolásától várják a perdöntő bizonyítékot — Heller Oszkárt szabadlábra helyezték rendőrség sérülési osztálya is nyomozza a gyilkosság tetteseit­ ­ (Saját tudósítónktól.) 108 egész nap Weist­rAimie halálának rejlő spík­körülményeivel foglal­koz(AC(K­. Kissl­yim rendőrtanácsos és az az egész aprwwawrt?, amely ennek a titokzatos bűn­ügynek a felderítésén eddig is fáradozott. Nem mondható, hogy a nyomozás labirintusba jutott, amelyből visszatérnie a kiindulási pontig igen ne­héz, de annyi bizonyos, hogy minél több közve­tett bizonyítékot gyűjt össze a rendőrség, annál sűrűbb a homály, amely az érdekes és izgalmas bűnesetet borítja. A tragédia, amelynek fejezeteit immár öt napja igyekszik egymás mellé rakni a bűnügyi re­ferens, az ötödik napon sem érkezett el a csatta­nójához. Egyre szaporodik a tanúvallomások szá­ma, súlyos és terhelőknek látszó adatok tömege gyűl egybe, amelyek Hellerék szereplését Weiss Annie halálával kapcsolatban csaknem érthetet­lenné teszik, ezzel szemlél azonban afly az özvegy, mint dr. Heller Róbert teljes lelki nyugalommal megmaradnak tagadó­i állomásui­ mellett. Fan­tar­tással kell tehát megítélni sok mindent, ami ezzel az üggyel összefüggésben van. Perdöntő bizonyíté­kot valószínűleg a boncolás fog majd szolgáltatni. Önként fölvetődik az a kérdés, hogy tulaj­donképpen miért nem boncolták fel Welhs Annie holttestét, amikor a halálát felfedezték? Érdekében állt-e valakinek az, hogy a ma­sak­módleányt boncolás nélkül temessék el? Megálla­pított tény, hogy a kritikus napon egy rendőrfor­galmazó és dr. Hartha rendőrorvos jelent meg a lakásban; ők konstatálták a halálesetet és erről jegyzőkönyvet állítottak ki. Minthogy az orvosi bizonyítvány nem tartalmazott olyan ténybeli bi­zonyítékot, amelyből arra llhetett volna követ­keztetni, hogy­ a halál nem normális öngyilkosság útján állott be, a rendőrség sérülési osztályának vezetője, az elhunyt fivérének kérelmére eltekin­­tett a boncolástól. A mai napon a­ következő újabb adatokat gyűjtötte össze a rendőrség. A Régiposta­ utca egyik tisztító­intézetéből, ahol dr. Heller Róbert öccsének, Heller Oszkárnak fehérneműjét tistit­­ják, bevittek a rendőrségre egy zsebke­ndőt, ame­lyet Heller Oszkár a „Madame" szerkesztőségi szolgájával küldött el. Ez a zsebkendő vérnyomokat mutat. Ugyancsak a rendőrségre került egy sö­tétkék ruha, amelyen a bitén gyanús foltokat fedeztek fel. Szabad szemmel nem tudták megállapítani azt, hogy vér-e ez, vagy nem és az,ért elrendelték a vegyvizsgálótól. Heller Oszkárt, akit tegnap este állítottak elő a rendőrségen, minden körülményre nézve kihallgatta dr. Kiss rendőrtanácsos, azonban Heller Oszkár mindenre így válaszolt: — Nem tudom, mi történt, sejtelmem sincs Weiss Annie halálának körülményeiről. Vallomásának azonban mégis volt egy része, amely belevilágít abba a lélektani rejtélybe, amely ennek az egész ügynek a titkozatos hátterét alkotja és amelynek ismerete nélkül a­ benne szereplő egyének egymáshoz való viszonyát nem is lehetne megér­teni. Egyébként­­Heller Oszkár a maga ré­széről teljes alibit tudott bizonyítani és miután az eddig kihallgatottak részéről sem hangzott el vele szemben terhelő vallomás s a nyomozás során nem áll olyan bizonyíték rendelkezésre, amely Heller Oszkár bűnösségét vagy részvételét bizo­nyítaná, dr. Kiss rendőrtanácsos délután öt óra­kor szabadlábra helyezte. A rendőri nyomozás egyik leghatalmasabb támasztéka — mint azt megírtuk — az a búcsú­levél, amelyet Weisz Annie ügyvédje, dr. Polyák Béla juttatott el a rendőrségre és, mint az utóbb megállapítható volt, nem naptáriakra, hanem az Auer Gesiztófény részvénytársaságiak egy rek­lá­mcédulájára van irvtv. A rendőrség ezt az előtte fontos bizonyítékot mind­en vonatkozásaivan meg­vizsgálja és kipróbálja. Ma délelőtt megismételtet­ték egy özvegy Heller Simonnéval, iránt dr. Heller Róberttel tu­­k­áspróbát, újra megkérdezték Pinté­lits irássszekértő véleményét, aki kijelentette, hogy a három első szó özvegy Hellerné, a több! ( pedig dr. Heller Írás«, dielőtt folyamán míg ugyanis «tájé tartották latt Hellernek ezt a seafcordi véleményt, de 8 új­ból tagadott, a maga szerepéről ebben a momen­tumban tudni sem akar­t.». az előadása folyamán ugy beszélt, mintha ő óhajtana a rendőrségnek út­mutatással szolgálni ebben az áthatol­hatatlannak látszó kérdésben és olyasféle kijelentést tett, hogy az írás nem Weiss Annie-é ugyan, de másvalakié lehet. — Hát ki írhatta? Ki lehet az, akiről ön sejti, hogy a levelet leírhatta? — • kérdezte a rendőrtanácsos.. Dr. Heger nem állt szembe a kérdéssel, ki­tért az egyenes válasz elől, de úgy sejttette, mintha gyanúja arra a Kretzulovra volna irányít­va, aki Bécsben lakik és aki Budapestre lett volna érkezendő azon a napon, amikor Weiss Antoe meghalt és akitől ez a nő annyira félt. Fontos volt annak a megállapítása is, hogy az a reklám­cédula, amelyre Weiss Annie búcsúszavait írta, hogyan került az elhunyt lakására. Nem­e Ztelle­rék birtokában volt és csak miután már ráírták az ismert szöveget, azután csempészték a masa­medlány lakására. Az Auer-részvény­társaság eze­ket a reklám­cédulákat egyik­ tisztviselője, Schönf­­eld Viktor útján oszttatta szét a városban és ezért a rendőrség, ma beidézte ezt a tisztviselőt, akin­ek a vallomásával akarta kideríteni, hogy ennek a cédulának ki volt tulaj­donképpen az eredeti tulajdonosa. Schön­feld valomása során elmondta, hogy a kritikus napon körülbelül fél tíz órakor délelőtt ő vitte el a cédulát, még­pedig Weiss Annie laká­sára, a Népszínház a tea 27. számú házba. Becsön­getett a lakás ajtaján, ~ csengő szavára kijött a «zotaaleá'H»%­­a»*ltotta az ajtót » a tisztviselő meg­mondotta, hogy azért jött, m­ert a lakás úrnőjének egy reklámosdülót akar átadni. — A teáss­v, nRTO tutdva, hogy milyen járatban vagyotk, mert '4-Wam, hogy rí Inc* tisztában a rrmvi­ telem céljával azt mondta, hogy majd k­iírja a nagyságos asszolyt, de engem beeresztett a kony­­háiba Pár pillanat múlva ki is jött a talpig feke­tébe öltözött Weiss Annie, átvette a cédulát, én pedig eltávoztam. A rendőrt ta­nácsos intézkedett, hogy Weiss A­rmie szobalánya jelenjék meg azonnal, hogy szembesíthessék Schönfelddel, annak megálfáspítá­sára, hogy ez a látogatás csakugyan így fo­lyt-e le. A szoballány megjelent, megismerte Sclhönfektet és s®óról -szóra egyezően adta elő az eseményeket, ahogy azt most ismertettük. Ugyancsak kihallgatták őt Weiss An­oie keze­írása körül száranazott ellentétek tisztázása cél­jára is, mert föltehető volt, hogy a szobaleány, aki oly bizalmas viszony­­ban állott úrnőjével, bizonyára jól is­merte annak kézírását. A bűnügyi iratok között fekszik az a boríték, amelyben a halála előtt Weiss Annie negyven-nyolcezer koronát küldött el dr. Heller Róbert részére, édesanyja, özv. Heler Simonné címén. Ezt a borítékot d­r. Hellerné átadta a rendőrség­nek és dr. Kiss r­endőrtanácsos felmutatta azt a szobalánynak, megkérdezve őt, tudje-e, ki irta ezeket a szavakat. Méltóságos özvegy dr. Heller Simonné úrnőnek. — Nem tudom, —­ válaszolta a leány. — Felismerné-e a volt úrnője írását? — Felismerném és azt is mondhatom, hogy a botitik címzése nem Weiss Annie nagyságot aaz­szony írása. Erre a rendőrtanácsos egy egész csomó más­más kéztől származó írást mutatott fel s a leány egyikben sem ismert is volt w­oitje írására. # Még egy próbát tett X ren­dörtanácsos abból a célből, hogy bizonyosságot szerezzen afelől, vál­jon ismertte a szobaleány volt úrnője írását. Föl­mutatott előtte egy negyvenötezer koronáról sz­óló nyugtát, amelynek az aláírását eltakarta. A szoba­leány néhány pillanatig olvasgatta a szöveget, né­zegette a képvoná­sokat, azután igy szólott: — Igen, ez az Armie nagyságot asszony kezét­­ől származik. Fölmutatták a nyugtát Pinterits írásszakértő­nek is, aki ugyanezt állapította meg és amikor a mér említett negyvennyolc ezer koronát tartal­mazó borítékot is átadták neksi, hogy r­etor­rást­­ megvizsgálja, akkor arra az­ eredményre jutott,­ h­ogy az nem Weisz Annie kezeírása, hanem az írta, aki a búcsúlevél második részét, azaz­­ dr. Heller Róbert. A délután folyamán ismét kihallgatták dr. Freund Armin ügyvédet, a Heller-család barátját, aki, mint említettük, a kritikus napon a Drexler­b­en ebédelt és akinek ál­lása szerint özv. Hel­lerné őt ott fölkereste és azt mondotta: Szegény Anniéval nagyi baj van, nem tudom, életben ver-e még. Dr. Freund ekkor csak lényegtelen körülmé­nyekről nyilatkozott és ugyancsak másodrendű momentumokat vilánítottak meg a Drexler-ven­déglő alkalmazottai is, akiket szintén, kihallgattak. J Helnaptól a nyomozás még komplikáltabb eppa­­rátussal folyik, mert bekapcsolódik a rendőrség sé­rülési osztálya is. Hogy ez megtörténhessék, ma dr. Czibor Ferenc rendőrfőt­a­nácsos, a detektívosztály főnöke múrta elá vezettette dr. Heller Róbertet, hogy kihallgassa. A detektív­főnök az eddig össze­gyűjtött bizonyítási anyag minden egyes nyomszát újra eléje állította dr. Hevernek, ez azonban egy­szóval sem tért el feleleteiben azoktól a vallomás­­októl, amelyeket eddig tett és teljes tagadással védekezett. A detektívfőnök ennek befejeztével behozatta maga elé özvegy Hel­lernét, azzal a cél­lal, hogy szembesítse fiával. Ez megrázó drámai jelenet keretében játszó­dott le. Mikor Hettőrné átépte dr. Tibor főtaná­csos szobájának küszöbét és megpillantotta fiit, sikoltoaott, kezét tördelve nekirohant: , — Megöllek! — sikoltotta, — megöllek, mert megérdemled, amiért ilyen helyzetbe juttattál engem, — kiáltotta és ha a detektívek közbe nem lépnek, nem lehet tudni,­­hogy mi történik, mert özvegy Hellerné gesztusaiból a-/, látszott, hogy a fia torkának akar esni, hogy megfojtsa. — Anyám, én semmit sem csináltál ki, — re­begte alig hallható hangon dr. Heller és maga elé tartotta védekezésül a két karját és mereven, mé­lyen megindulva tekintett anyja belső viharoktól fodült arcára. Hellensié nagynehezen megnyugodott. Majd Otta állt a detektivfőnök elé és igy szólt: — Minden vagyonomat hajlandó vagyok föláldozni és kerüljön akár egy millióbit, annyit is rászánok, csak derítsék ki, hogy ki a tettes. A rendőr főtan­ácsos megnyugtatta Kelterét, hogy a rendőrség megteszi a kötelességét és min­dent elkövet, hogy világosságot derítsen ebben az ügyben s a tettest kézre fogja keríteni. Majd pedig megkezdte Hellerné kihallgatását, aki szintén ka­tegorikusan tagadja, hogy Weiss Annie halálának körülményeiről tudna. A detektívfőnök a dr. Freund Armin és öz­vegy Hei­lern­ének a Drexterben lejátszódott jele­netre vonatkozó vallomásaiban eltérést lát, ameny­nyiben az ügyvéd azt mondotta, hogy délután két­ órakor találkoztak ama napon a vendéglőben, vi­szont dr. Hellerné egy elszólalással az időpontot­ este folyamára tette. Ezt a körülményt még, tisztázni kell. Ugyancsak tisztázásra vár az is, hogy tulaj­donképpen ki írta a reklámcédulára W­eiss Annié búcsúszavait. Mint megírtuk, az tény, hogy az Auer­ Társaság tisztviselője Weiss Annié lakásán adta le a reklámcédulát, a rendőrség azt hiszi, hogy a búcsúlevél ugyan a lakáson íródott, azon­ban azt ketten készít­ették. Anya és fia szembe­sítésekor a Weiss Annie által dr. Hegernek kül­dött negyvennyolcezer koronát tartalmazó borí­ték címzését is exakt meg akarta állapítani a de­tektívfőnök. He­leré a leghatározottabban kijelentette, hogy, ez nem az a boríték, amelyet az­ elhunyt küldött, ezzel szemben dr. Heller ugyanilyen ha­­tározottsággal á­llja, hogy igenis az. Ezzel a szembesítés véget ért. Éjjel tizenegy órakor a rendőrségen újra ki­hallgatták dr. Freundot, aki szintén úgy vallott, hogy a rendőrség kezében lévő boríték nem az, amelyben Weiss Annie dr. Hellernek a negyven­nyolcezer koronát elküldötte. * Az ügyvéd lelkiismeretbeli kötelességének tar­totta, hogy elmondja a rendőrségnek egy télikabát rejtelmes eltűnés­ét és megkerülését mert ezt az eseményt is fel lehet használni bizonyos irányban bizonyítékok megkonstruálására. •— A Révay­ uta a 6. számú házban — mon­dotta dr. Freund, — tehát ugyanabban a házban, ahol Hellerék laknak, van egy Krausz nevű szabó­nak a javítóműhelye, akinek é­i az ominózus idő­ben odaadtam javítás céljából a télikabátomat. Amíg a kabát elkészült, addig egy átfestett, ka­­tanaposztóból kirapott, kopott télikabátban jártam.

Next