Pesti Napló, 1921. január (72. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-22 / 17. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1921. január 22. 3 Harc egy nagy takarékpénztől is !Brammer posztókereskedő között Kitali,és Itatták Brammert bécsi utcai üzletéből (Sajót trufositónktól.) A mai esti lapokban feltűnést tart be hirdetés jelentés meg, amelyben Brammer Ödön közli a vevőivel ,hogy IraTiliiUC* négy év óta fennálló cédustik szemét egyelőre bekell szüntetnie, mjj^toéesi-utca -1. számú házban lévő helyn&tifélrfíi a Magyar Országon Központi Takarékpénztár három óra alatt kilakoltatta. Ennek az egészen szokatlan hirdetésnek eredete felől bennünket a következőképp informáltak: A Brammerseeg 1889-ben költözött -a MOKTÁR tulajdonát képez Bécsi utca 4. számú házba. 1917 májusában, amikor a háborús rendeletek még nem voltak hatályban, az MOKTÁR felmondott a cégnek, azzal, hogy novemberben ki kell költözködnie. Később kiegyeztek. Előbb 1918 májusáig, később novemberig hagyta meg a bank a céget az üzletben, azért, mert megtudta, hogy a Brammerseegmegvásárolta a Koronaherceg utca 1. számú házat és előbb-utóbb oda fog költözni. Időközben megjelent a háborús rendelet, a Brammerbégnek nem kellett kimennie a helységből és nem kellett beköltöznie az uj házba. Ez a rendelt ugyanis hatásozatan időre meghosszabbította a bérleteket. 1920 május 19-én a MOKTÁR váratlanul azzal fordult a Lakbérleti Bizottsághoz, hogy huszkik négy óra alatt lakoltassák ki az üzletből Brammer Ödönt. A kérést elutasították és a kilakoltatást prolongálák november elsejére. Brammer keszeselte ezt a féléves határidőt és megmagyarázta, hogy nem tud erre az időre beköltözni a saját házába, mert ott fel kell mondania a bérlőknek. Ezután a fázis után egy SZÍVÓS légiháború kezdődik a Brammer-cég, a Lakáshivatal, a Panaszs bizottság és az igzságügyi minisztérium között. A MOKTÁR jogerős határozattal kezében, november elsején már ki akarja lakoltatni a céget. Ekkor érkezik az igazságügyminiszter felfüggesztő határozata. A MOKTÁR kénytelen volt tovább is megjárni a hivatalos fórumokat. Majd ismét a MOKTÁR kerül felül. És a közelharc későbbi stádiumában a stratégiai helyzet a bank javára fordul. A Lakbérleti Bizottság prolongáló végzését az igazságügyminiszter éppen a kormány lemondásának napján kérette magához és amire még alig volt példa, maga írta alá a végzést, amely szerint nem óhajt a Bizottság döntésébe avatkozni, de utasítja a Bizottságot, hogy január 5-éig okvetlenül döntsön e kérdésben. Ez a végzés nagy mérteikben meglepte Brammeréket, mert hiszen a lakbérleti rendelet 36. szakasza értelmében a Lakáshivatalt nem lehet terminus betartására utasítani, min hogy a Bizottságnak éppen az a rendeltetése, hogy a felek helyzetét és a folyton változó körülményeket vegye figyelembe. (Törlés.) a MOKIÁR újból megindította offenzíváját és tegnapelőtt délután végleges és döntő csapást mért ellenfelére. Délután négy órakor megjelentek az üzletben a bank szolgái, az árukat kicipelték az üzletből, a pultokat kitették az utcára és a cég ezzel meg is szűnt létezni. Még mielőtt ez történt, a Brammers cég érdekében az OMKE s a Baross Szövetség képviseletében eljártak Hegyeshalmit kereskedelemügyi miniszternél, aki azonban semmit sem tehetett Brammerés érdekében. A MOKTÁR-nak tehát sikerült ezt a harminckét év óta fennálló céget hajléktalanná tenni. Bizonyos, hogy a MOKTÁR, amelynek jogi képviselője dr. Bangha Gyula, igen szerencsés kézzel intézte ezt az ügyet, amely ekként a takarékpénztárnak teljes, diadalával végződött. A lehúzott redőnyök, az utcára kitett pultok és a nedves pinceraktárakba dobott miliókat érő áruk hirdetői ennek a diadalnak. Amidőn égiszen, szárazon elmondottuk ennek a kis közigazgatási háborúnak történetét, végezetül csak annyit kell kérdeznünk, vajjon kinek az érdeke volt, hogy egy ilyen régi magyar kereskedő cég hajléktalanná legyen? A kereskedelem érdeke bizonyára nem. Wilson — néptórs a térkép előtt Hogy döntöttek a monarkia sorsáról (Saját tudósítónktól.) Az Amerikai Egyesült Államokban hetek óta egy konferenciassorozatot tartanak a békeszerződésekről. A legutolsó előadás színhelye Philadelphia volt, ahol dr. Seymour Károly elmondotta, miképpen osztották fel az osztrák-magyar monarkiát. Leymour annak a bizottságnak volt elnöke, amelyik a monarkiával összefüggő kérdésekkel foglalkozott, így tehát mindent tudott és látott.• Mikor az osztrák-magyar monarkia likvidálása került sorra, a tárgyalásokat a legegyszerűbben, minden formalitások nélkül folytatták. Wilson, Clemenceau, Lloyd George fesztelenül láttak hozzá a diszkusszióhoz. Legtöbbször Wilson szalonjában beszélgettek. Egy este óriási térképet terjesztettek ki a szalon parkettjére. Ez a monarkia térképe volt. Wilson négykézlábra ereszkedett ésigy nézte az országokat, városokat és a határokat. Majd egy vörös ceruzát vett a kezébe és rajzolgatni kezdte az utódállamok határait. Ez lesz Csehoszlovákia határa, ez Romásniác, ez Szerbiáé. Clémenceau és Lloyd George szintén letérdelt melléje s úgy ellenőrizték, hova húzza a vonalakat. Meg kell mondanom, hogy Wilson sokkal, de sokkal nagyobb érdeklődéssel viseltetett e kérdések iránt, mint Lloyd George vagy Clemenceau. Különösen Clemenceau volt szkeptikus. Mindjárt a tárgyalások elején megmondotta kereken, hogy nem hisz az eljövendő békében és az általános megbékülésben. Éppen azért unatkozva, közömbösen hallgatta az argumentumokat és az ellenvetéseket. Az utódállamok delegátusai mindig csak Wilsonhoz fordultak, mert ő számtalan tanújelét adta annak, hogy keresi az igazságot és hogy a méltányosság emszere. Akárhányszor megtörtént, hogy ezek a delegátusok így szólottak. ..Belenyugszunk abba, amit az amerikaiak proponáltak, bizonyítékot nem is kérünk rá, mert tudjuk hogy amit eddig az amerikaiak mondottak, mindig megfelelt a tényeknek." A monarkia sorsáról igy vélekedik dr. Seymour: " A monarkia helyén alakult kisállamok nagy veszedelmet jelentenek Európa békéjére. Ezekből az államokból ugyanis hiányzik a mérsékletnek és a megegyezésnek az a szelleme, mely a nyugalom fentartásához fültélénül szükséges. Mqndulcioperáció exportáron / , ^ IAz expnprfir.ik fogalma nálunk nem igen ismert. Bécsben és* Berlinben azonban bevezetett szokás, hogy an%o**'epváns,mi-misszióhoz, vagy katonai alakulathoz tartozó külföldi vendég megjelenik ecsy üzletben, ott olyan áron vásárolhatja az általa szükségelt cikket, mint amilyen áron hazájában kapná. Ezt nevezik exportárnak és állítólag már több budapesti kereskedő is bevezette, hogy külföldi üzleti eleit exportárak mellett szolgálja ki. Arról, hogy a kereskedőknek ezt a licenciáját más tényezők is átvették volna, eddig még nem tudtunk. Ma azonban tudunk róla. Történt a napokban Budapesten hogy Ili hivatalos minőségben tartózkodó angol hadnagy mandulabajt kapott, amellyel egy neves fővárosi specialistát keresett fel. Az orvos megvizsgálta betegét és műtétet tartott szükségesnek. Nem komoly operációról volt szó, egészen könnyű műtét volt, a beteg utána gyalogszerrel mehetett haza. Másnap reggelre megkapta az orvos számláját. Nyolcvanötezer koronát kért az orvos a mandulaoperációért, amely összeg körülbelül negyven font sterlingnek felel meg. Az összeget az angol hadnagy kissé sokalla, borítékot vett elő és huszonötezer koronát küldött el a doktornak, ami körülbelül tíz font sterlingnek felel meg. Mandulaoperációért ennyit szokott otthon fizetni. Talán mondani sem kell, hogy az orvos ezt az összeget is szívesen elfogadta, amin talán legjobban az angol hadnagy csodálkozott, mert valószínű, hogy Londonban nem szoktak ilyen hatalmas engedményeket tenni, sem a kereskedők, sem az orvosok. Úgy tudjuk, hogy orvosi körökben elítélik az operáló doktort, azzal az indokolással, hogyha már nyolcvanötezer koronát kért, akkor nem lett volna szabad megelégednie a huszonötezer koronával, viszont a nyolcvanötezer koronás számlával kissé mintha túllőtt volna a célon. Mindezt pedig nem azért mondottuk el, mintha az Árvizsgáló Bizottság figyelmét arra akarnók felhívni, hogy az exportárakat is maximálja. Ez távol áll tőlünk. Csak azért mondottuk el ezt a szimpla történetet, mert orvosi körökben napok óta suttognak róla. Bednár Jenő festőművészt véletlenségből megszúrta Kőbor Henrik festőművész Bednár állapota nem súlyos (Sajáttudósítónktól.) A rendőrségi kőnyomatos röviden jelentette, hogy Bednár János festőművészt a Bazilika előtt éjszaka egy ismeretlen ember megtámadta és mellbeszúrta. E rendőri hír mögött sajnálatos eset húzódik meg, amelynek részleteiről is következőket jelenthetjük: Kedden este az Operaház egyik kiváló tagja nagyobb társasággal a fioyal éttermében vacsorázott és záróra után feketekávéra hívta meg asztaltársait. A társaságban színészek és művészek voltak, a többi között ott volt Bednár János és Kóbor Ilenlik festőművész, mindkettő a fiatal festőgenerációnak igen tehetséges reprezentása. A Royalból az operaénekeshez ment fel a társaság, csendesen beszélgetve különféle aktuális dolgokról. Még a diskurzus folyamán Kóbor megkérte Bednárt, engedje meg, hogy az éjszaka nála aludjék, mert lakása nagyon messze van, fáradt és már nem akar hazamenni. Bednár, akit Kóborhoz jó barátság fűz, ebbe természetesen beleegyezett és a társalgás tovább szövődött. A vendégek között ott volt Werner Frigyes festőművész- aki valamilyen napi problémáról vitatkozott mellette ülő asztaltársával. Hirtelen egyik kijelentése után élesen csattant fel Kóbor hangja, aki ezt a szót süvítette Werner felé: Houdik! A társaság egy pillanatra megdöbbent, de azután Werner felugrott és Kóbort kezével könnyedén arcul legyintette. De Werner maga is megsajnálta az inzultust, mert nyomban kimagyarázta és kérte Kóbort, ne vegye komolyan a sérelmet. Kóbor azonban — úgy látszik, illuminált állapotban volt — haragosan felugrott és kiabálni kezdett. A házigazda és a többi vendég kérő szóvá csitította a festőművészt és miután a társaság már úgyis hazakészült, Bednár ki is ment az előszobába, hogy kabátját felvegye. Mikor készen volt, visszament a szobába, ahol még mindig igen izgatott volt a hangulat, sőt Kóbor az asztalról felkapott egy sonkavártókést és azzal szinte önkívületi állapotban holdon úszni kezdett maga körül. A vendégek közül senkisem közeledett hozzá, mert a kés pillanatra sem pihent el Kóbor kezében és csak messziről kérlelték, hogy tegye le a kést és nyugodjék meg. Amikor Bednár ezt látta, így szólt: Mi történt Kóbor, megbolondultál? De Kóbor nem felelt, úgy látszót, nem is hallotta, hogy ki szól hozzá, mert még mindig nem tette le a kést, hanem jobbrabalra vagdalt maga körül. Bednár csitítva közeledett feléje, de Kóbor késsel kezében tovább forgolódott. Így látszik Bednár túl közel lépett Kóborhoz, mert egyszerre csak vér fröccsent Bednár bal karjából és melléből is az ingen keresztül vér szivárgott ki. Valószínű, hogy Bednár el akarta kapni Kóbor kezét, de a kés megsebesítette alsókezét és végigszaladva a karon, a mellbe is behatolt, nem sokkal a szív fölött. A vér láttára Kóbor kijózanodott s elejtette a kést. Bednár Raskó Géza színművész támogatásával kocsiba ült és a Róki ,s kórházba hajtatott. Bednár János egyelőre még a Rókusban fekszik, de állapota már annyira javult, hogy valószínűleg két-három nap múlva már el is hagyhatja x kórházat. rAwwAv - v i.v, v aw^k e .v. Február elsejétől a PESTI NAPLÓ iij előfizetési árai: Egy hónapra .... 40 K Negyedévre 110 ,, Félévre 220 „ Egész évre 440 „ A Pesti Napló és Az Est, vagy a Pesti Napló és Magyarország, tehát két lap együttes előfizetési ára: Egy hónapra .... "OK Negyedévre 290 .. Félévre 360 „ Egész évre 700 „ A Pesti Napló, Az Est és a Magyarország, tehát három lap együttes előfizetési ára: Egy hónapra .... 100 . .Negyedévre ..... 280 „ Félévre 550 Egész évre 1000 .. Ausztriában, a megszállott területeken és mindenütt a külföldön a belföldi árak kétszeresét számítjuk. Február elsejéig a még most érvényben lévő kedvezményes árakon fogadunk el előfizetéseket.