Pesti Napló, 1921. január (72. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1921. január 1. 3 Miért hirdették ki Triesztben az ostromállapotot? Nacionalista tüntetések és kommunista zavarok — Triesztben konzulátus* Elütöttünk fel a visszavándorlók irányitására — Magyar sorsok idegen földön (Saját tudósítónktól.) A ma reggeli lapok jelentették, hogy Triesztben ostromállapotot hirdettek ki. Mindenki sejtette, hogy a szűkszavú távirat mögött érdekes események rejtőznek, amelyeket csak később fogunk megtudni, amelyek azonban mindenesetre összeköttetésben vannak a fiumei eseményekkel Egy kereskedő ma érkezett meg Triesztből és az ott uralkodó állapotokról a következőket mondotta el nekünk: — Trieszt az első pillanatra minden vendégét elkápráztatja. Este érkezett meg a vonaton és a város fényárban úszott. Nincs semmiféle korlátozás, mindenki annyi villanyt éget, amennyi jólesik és amit meg tud fizetni. A világító reklámok egymást licitálják túl fényességükkel. Az egész város a jólétet sugározza ki magából. Az áruboltok zsúfolva árukkal, nincs semmiben sem irány, mindent lehet kapni, amit a szem és a száj megkíván. — Ha azonban csak egy napiig él az ember a kikötővárosban, rögtön látja, hogy a külső fény nagyon csalóka. Szociális forrongás rázza a város testét. A sztrájkok egymást érik és igazán egyetlen egy nap sem múlik el, valamiféle újabb sztrájk nélkül. Megérkezésemkor éppen az államtisztviselők sztrájkoltak és a postások is csatlakoztak hozzájuk. .A posta épülete be volt zárva, a postaládikák nyílásait agitációs írásokkal ragasztották le a sztrájkolók. Négy napig nem tudtam hírt adni magamról családomnak és ismerőseimnek. Azután a diákok sztrájkoltak, majd a tanárok követték példájukat, később már úgy megszoktuk a sztrájkokat, hogy még beszédtémának is unalmas volt. — Ilyen körülmények között érthető, hogy fegyveres erővel valósággal tömve van a város. Négyféle katonaság, illetve rendőrség van Triesztben. A városi rendőrség, az állami rendőrség, a zsandárok és a sorkatonaság őrködik a rend felett. Érdekes, hogy a németek és az osztrákok iránt engedett az ellenséges hangulat, ellenben a szlávokat jobban gyűlölik, mint valaha. Németül szívesen beszélnek, a magyarokat elég szimpatikusan fogadják. Igen sok magyar kereskedő fordul meg Triesztnek, sokszor lehet magyar szót hallani az utcán. A szlávok központja a Balkán-szálló volt, amelyet felgyújtottak, teljesen leégett, csupán a tűzfalak merednek csupaszon az ég felé. Palánkkal fonták körül, emellett még katonaság is őrködik, nehogy közelébe menjenek és esetleg újabb tüntetéseknek legyen szintere a szlávok volt gyülekező helye. Trieszt lett a központja azoknak a kivándorlóknak, akik elvesztették exisztenciájukat a volt monarchia területén. A legtöbb természetesen a vakutas, akik útlevél nélkül próbálnak az új világig áthajózni. Mégis emerkednek egyegy hajóskapitánnyal, vagy más hajózási tisztviselővel, addig barátkoznak velük, amíg felveszik őket a hajóra mint munkásokat és ígysikerül nekik alkalmas pillanatban Amerika földjére lépni. Amíg nem tudnak elutazni, addig munkát vállalnak. — így két műegyetemi hallgatóval ismerkedtem meg, akiket a numerus clausus miatt nem vettek fel a budapesti egyetemre. Mindketten egy piskótagyárban dolgoznak, az a munkájuk, hogy a kész lepényeket egy villanyós forma alá helyezik. Nagyon jól keresnek. Egy öltözet ruhában érkeztek meg Triesztbe, jól eszmek-isznak és emellett még minden héten egy inget és fehérneműikészletet szereznek be. Nevetve mesélték, hogy hamarosan ugy ki lesznek stafirozva, hogy Pesten egy hercegitek sincsen olyan fényes ruhatára. — A Magyar Bank egyik hivatalnoka eleinte szintén fizikai munkával kereste meg kenyerét, most pedig egy könyvkereskedésben a német könyveket árulja. Egy másik tisztviselő jól hegedül, mulatókba jár és így biztosítja exisztenciáját- Egy mérnökemberrel találkoztam, aki eredeti foglalko- zássa mellett nem tudott megmaradni, egy exportcégnél alkalmaztatott. — Mutogattak magyar emigránsokat is, akik azonban csak álnév alatt bujkáltatnak, mert a hatóságok minden munkásbeavatkozás ellenére erősen üldözik a kommunistákat. Nemrégen a kommunisták egy puccsot készítettek elő, amely Milánóból indult ki, szocializáltak egy csomó gyárat és nagy felfordulásokat néztek elő. A mozgalmat véresen leverték és Giolitti arra használta fel ezt az incidenst, hogy az állami rendőrök számát százezerrel emelte fel. Trieszt a mi szempontunkból újabb jelentőségre tett szert. Eddig a visszavándorlók kalan-Ho,usakovi foltot kényelenek Magyarországba surranni, most már azonban konzulátust létesítettünk Trieszteben, amelynek élére báró Ghillány került, ő fogadja a visszavándorlókat és hazaszállításukról gondoskodik. Amikor jegyet váltottam, a konzulátus embere éppen 160 magyar ember részére váltott jegyet Budapest felé. E. W. Todger menyasszonya Írta: Bródy Miksa E. W. Todger középső ujjának csontos bütykével erélyesen kopogott az ajtón. — Szabad! Come in! En trez! Herein! — ordítottam a vendégszerető hév nyelvészeti humorával, mert a kopogás hanghullámán át megérezni véltem E. W. Todger középső ujjának csontos bütykét. Belépett a szobába, kiboxott kezét betette az enyémbe és így szólt: — Hogy van? — Jól és ön, Todger? — Nagyon jól és ön, hogy van? — Tudtam, hogy így nem érek célt vele, más tárgyra tértem át. — Üljön le, oda a kályha mellé és melegedjék. Közben meséljen valamit magáról. Mi újság? Hogyan töltötte, a karácsonyi ünnepeket? Kaapott-e levelet Birminghamből? Leölt a kályha mellé, megdörgölte jobb kesével a bal csuklóját, bal kezével a jobb csuklóját, kék szeme meleg pillantásával megcirógatta az arcomat, sokáig nem mondott semmit, végül így szólt: — Hogy van? . . . E kérdésben mi sem volt egy brit Hamlet töprengéséből, hogy kifürkéssze pillanatnyi hogy létem titkát, de volt benne valami egy hangosan el nem árulható önvallomásból, amely beliöreszeket mondja: — Végtelenül rokonszenves vagy verkem exotikus középeurópaiságoddal, de mimondanivalónk van nekünk kettőnknek egymásnak. . . Utóbjc azonban mégis elmondta merített Akar felein vacsorázni ma este. Megérkezett Birminghamből a menyasszonyom és vele együtt megérkeztek a menyasszonyom szülei. Szeretném, ha megismerkednék velük. Brit érzékenységét nem akartam megbántani visszautasítással, még csak meg sem kérdeztem tőle, mi jó van abban, ha megismerkedem a birminghami családdal; elfogadtam a meghívást. — Köszönöm, — mondta és melegen megrázta kezem. — Beszéltem magáról a menyasszonyomnak, elmondtam neki, hogy ön milyen jellemes ember, hogy mily nagyra becsüli a mi Shakespear-ünket és a mi Lloyd George-unkat, azt is, hogy meghonosítani akarja Magyarországon a mi eriquet-játékunkat. . . . azt az óhaját fejezte ki hogy szeretne megismerkedni önnel. Még félóráig ült nálam, amely idő alatt összesen a következő három mondatot váltottuk egymással: — Egészséges? — Köszönöm, kitűnően érzem másam. És ön? — Köszönöm, kitűnően érzem magam. A menyasszonyom szerint pompás színben vagyok. Jó tíz percig dörgölte némán a kezét, láttam, hogy mondani akar még valamit: várakozó álláspontra léptem. — Akar még valamit közölni velem, Todger? — kérdeztem végül, amikor már elégsokáig vártam — Igen. — felelte. Felkelt, megfogta kezemet és így szólt: — Csak azt akartam még mondani, hogy ... de nem.ligvis elég korán fogja megtudni. Annyi időm sem maradt, hogy meglepődjem a szokatlan beszéden, mert a következő pillanatban Todger már kint volt a folyosón. Eiste megjelentem a szálló halljában, ahol Todger és a birminghamiak az izgatottság minden jele nélkül «jártak rám Egy őszhaju, borotvált awsn, villogó szemű öreg úr, egy őszhajú, sima arcú, villogó szemű öreg hölgy és egy szőke hajú, mosolygó kislány, aki egy nagy karosszék párnás támaszába süppedt bele, azzal a naiv hátsó gondolattal, hogy púposságát így legalább első hatásra leplezni tudja. Megértettem Todger zavarát, melyet nálam ma, délelőtt kifejtett és még a szokottnál is melegebben szorítottam vele kezet. A szótartásos bemutatkozás meglehetős időt vett igénybe. •— Wyndham ur, Fazekas ur. — szavalta Todger. — Hogy van? — kérdezte Wyndham ur. — Fazekas ur, Wyndhamné. — folytatta Todger. •— Hogy van? — kérdezte Wyndhamné. — A menyasszonyom, Wyndham Susan kisasszony. •— Hogy van? — kérdezte Susan kisasszony. Wyndham és Wyndhamné hangjában benne volt egész Nagybritannia és az összes dominiumok, Új Zeelandot is beleértve, és benne vot azonfelül minden, kivéve egy szemernyi kíváncsiságot is hogylétem felől. Susan ellenben bájosan mosolygott a fenti kérdéshez és a hangja hízelgő volt, mintha a lelkemet akarta volna cirógatni. Ideültem a kislány mellé, egyszerű, közép európai pózban keresztbe raktam lábaimat és így szóltam hozzá: — Todger sokat beszélt nekem önről, kis, asszony. — Azt is megmondta, hogy púpos vagyok ? — kérdezte és oly ezüstösen kacagott hozzá, hogy Wyndhamné kerek mozdulatot végzett a székén, Todger pedig lesütötte a szemét. Én magam nem tehettem egyebet, mint hallgattam, de oly kínos volt a helyzet, hogy szerettem volna, ha nyomban elnyelte volna a föld — Susan kisasszonyt. A beásott csendet végig Imvsaci kisasszony ezüstös kacagása töltötte be. Legújabb Rhailys görög miniszterelnök a „német agitációról" — a A Pesti Napló athéni tudósítójától — Rhailys görög miniszterelnök egy interjúban kijelentette, hogy furcsának találja az ententenak ama követelését, hogy a hivatalokból ki kell dobni a németbarát tisztviselőket• Most kérdés az, vájjon kiket értenek ők németbarátok alatt? Vájjon II. Vilmos Németországának barátait, vagy azokat, akik a köztársasági Németországgal szimpatizálnak. — Nemrégen olvastam — így folytatta a miniszterelnök — valamelyik francia lapban, hogy báró Schenk, aki annak idején Görögországban a német propagandát vezette, ismét Athénbe érkezett. Ez természetesen nem igaz, de most ismét kérdezem: várjon ha báró Schenk valóban agiitációt űzne, kinek az érdekében tenné azt, II. Vilmos császár vagy a német köztársaság javára. Azt különben aligha hiszem, hogy II. Vilmosnak most eszébe jutna, hogy Görögországban németbarát argitációt űzzön. Kraszínt visszahívták Londonból — A Pesti Napló párisi tudósítójától — loindoni jelentés szerint Moszkvából érkezett szikratárirat felszólítja Kreszint, hogy térjen vissza, mert az angolokkal folytatott tárgyalások amúgy is eredménytelenek. Pasics kabinetalakítási terve meghiusult — ,A Pesti Napló belgrádi tudósítójától. — Több napon át tartó tárgyalások után Pasics végleg visszaadta a kabinetalakításra vonatkozó megbízatást, miután be kellett látnia, hogy a tervbe vett koalíció a radikálisok és a demokratái között megvalósíthatatlan. A helyzet rendkívül nehész, mert éppen most volna szüksége Jugoszláviának erélyes kormányra és rendesen működő parlamentre, mert a legközelebbi iízben előrelett»»« jóan erélyesebb intézkedésekre lesz szükség a kommunistákkal szemben. A bolsevista üzelmek letörésére Szerbiában életbe léptették a statáriumot kommunista bűncselekményekre, de ezeket az intézkedéseket a lemondott kormány aligha fogja tudni végrehajtani.