Pesti Napló, 1921. január (72. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ 1921. január 13. M egállapították az uj orvosi tiszteletdíjakat Az uj fíjszabást csak a szegényekre kell alkalmazni . A jobbmódúak dupláját, a gazdagok többszörösét fizetik fát tudósítónktól.) Szerdán délután hat óraszámban gyűltek egybe a Budaipesti Őretség tagjai a Kétly-klinika e egyik előadóia, hogy rendes közgyűlésen tárgyaljanaka minimális tiszteletdíjakról, amelyeket az a mai viszonyok között megkívánhatnak. Közgyűlést a Budapesti Orvosszövetségeb Dollinger Gyula tanár nyitotta meg és a megjelenteket, hogy az Orvosszövetségnek válssazanak ügyészt. A közgyűlés egyhangúlag dr. Hehleb Zr.itím ügyvédet választotta meg a tisztségre, a 1fi nTt"» 11[[|u HMi rUr*'' dr. Csillér András szólalt fel és erős szavakkal az Orvosiszövetség hivatalos lapja ellen támadt, amelynekszerkesztője — mondta — a legutóbbi számiban kétféle orvosi morálról ír a városházi választásokkal kapcsolatban. — Ez nem politikai testület — mondotta Csilléry — ide nem szabad a politikának bevonulni. A megjelentek heves zajlása közben Csilléry megfeledkezett bölcs kijelentéséről és védte a maga vallotta politikai irányzatot. Azt indítványozta végül, hogy a választmány és az igazgatóság foglalkozzék ezzel a tűrhetetlen dologgal. Dr. Flesch Nándor a leghatározottabban tiltakozott az ellen, mintha ő politikát vinne a lap szerkesztésébe. Mindannyiantudják, hogy ő miért küzdött és küzd most is. Hatalmas éljenzés fogadta szavait. Most Dollinger elnök jelentette be, hogy a lényegesen leromlott gazdasági élet miatt már régebben fel kellett volna az orvosi honoráriumokat emelni. Ez most már elodázhatatlan. 1920 áprilisában történtek meg erre nézve az első lépések, amikor dr. Nüll Hümért, akiö sebészt hívták meg azzal, hogy készítsen- i vicet. Hültl azóta fáradhatatlanul dolgozott .̋ • a nehéz kérdésen és még a 'múlt év végén elkéset dolgával. A gyűléseket betiltó kormányrendés.." folytán azonban csak ma tárgyalhatnak a díjaokstervezet fölött. Hültl tanár azzal kezdte refere.dáját hogy a valuta újabb romlása folytán az általa megállapított minimális díjak sem állhatna már meg. Ez "a tervezet legkardinálisabb hibája". Konskrét propozícióm az, hogy mindenütt emelni kell a tételeket. Kizárólag Budapest területére szorítkozik, ez a vidékiek csinálják meg a maguk díjszabását, különben is ők jobban megtalálják számításaikat, mint fővárosi kollégáik. Egyik tételt sem szabad véglegesnek tekinteni, ha javul a helyzet, leszállítják, ha rosszabbodik, felemeljük. Az operációs, manuális ténykedéseket külön csoportokba kell osztani és így díjaztatni megfelelő módon. Magyarországon a szegényekért az állam fizet, a munkásokért a betegsegélyző pénztár, a feranit radó elem olyan különféle műveltségű és jövedelmű, hogy az a helyes, ha a gyógyítás megkezdése előtt az orvos páciensével szabadon egyezkedik. Szükség van ez új díjszabásra azért is, mert az 1900-ban készült díjszabás az irányadó, a peres, vitás esetekben még most is, ez pedig igazán abszurdum. Az új díjszabás a régi felhasználásával, a régi princípiumok betartásával készült, csak a díjak változtak meg. — A szemészetnél, fülészetnél, nőgyógyászatnál, szülésnél — mondta — az orvosnak a honos Táraim felszámításakor arra is ügyelnie kell, hogy milyen jellegű a betegség, milyen testi és szellemi erő kívántatik a gyógyításhoz az orvos részéről, mibe kerülnek az összes kellékek, gyógyszerek, meddig tart az operáció, hány segéddel dolgozik és egyebekre. A háziorvosi honorárium is lehetetleen. A jövőben vigyázzanak arra a fiatal orvosok, hogy ezer koronán alul ne itáltaljanak háziorvosi állást. Még ez is szörnyen kevés. A háziorvos nincs kötelezve oltásokra, konziliumokból való részvételre operációk végzésére, virrasztásra, szülés vezetésére, nagyobb orvosi vélemény szerkesztésére. Külön díj illeti meg éjjeli látogatásért és kocsi kolling. Az V. kerületi orvostársaság azt ajánlotta, hogy a háziorvos évenként legföljebb harminc látogatásra köteleztessék, többi munkája számlarendszer szerint történjék. Olyan nagy az orvoskínálat, hogy mindenki félti azt a pár száz koronát is, amit mint háziorvos kap. Az új díjszabás tervezet célja az, hogy úgy a betegek, mint az orvosok érdekei megóvassanak és legyen egy irányadó a peres ügyekben. — Éjjel — folytatta előadását — feltétlenül ki kell fizettetni a beteggel a fuvart, kapupénzt, liftet. Ha kocsit nem hajlandók adni, az orvos megtagadhatja a kimenetelt. Az orvos által megszabott időért kevesebb, a beteg által megjelöltért "több számítható. Sürős hívást duplán kell merd fizettetni. Egy órán túl külön díjazás kérhető. Konzíliumoknál külön pótdíjat kell szedni, az orvost épp úgy kell fizetni, mint a tanárt. A kellékeket, üzemköltséget külön kell felszámítani. Főelv az, hogy mindlig a minimum a díjszabás és hogy ezek a díjak nem érintik és nem akadályozzák a szabad egyezkedést. Többek részben helyeslő, részben ellenző felszólalása után Hait! tanár a következő díjszabást terjesztette elfogadás végett a közgyűlés elé: K 1. Látogatás art'.pal az orvos által meghatározott időben 100 2. Látogatás nappal a hivő fél által meghatározott időben 150 3. Látogatás éjjel (kocsi külön ) 1-'0O 4. Sürgős eset • 200 5. Mer kezdett óra nappal , 50 6. Megkezdett óra éjjel 100 7. Rendelés az orvos lakásánál—100 7. További rendelés 50 9. Orvosi konzílium nappal és éjjel 2001 10. Orvosi bizonyítvány 11. Kimerítő kórrajz látlelet 12. Orvosi szakértő működésért 13. Kórszövettani vizsgálati díjszabást egyhangúan elfogadta a gyűlés. Ilaics tanár előadása végén igazat adott a Sümegi felszólalónak, akiszerint a díjszabást csak a szegényekre kell alkalmazni. A jobbmódnak a dupláját, a gazdagok többszörösét fizessék. Az operációs munkák díját 100 koronától 2000 koronáig állapítja meg a díjszabás. Figyelmeztette végül Hültl tanár kollégáit az ildomosságra is, mert lehetetlen az, — mondotta — hogy egyesek egész egyszerű esetek alkalmával 10— 1 i0.O1ló koronát számítsanak fel. A közgyűlés nagy derültsége közben jelentette ki Hültl professzor, hogy tud esetről, amikor egy kollégája szemölcsvágásért ezreseket fizettetett. Ezután a közgyűlés az új tagválasztásokra tért át, mennyiséget már régen feldolgoztál a szalámigyárosok, mert eddig csupán a bejelentési kötelezettség volt előírva. Egészen más azonban a szituáció akkor, ha a gyárban egy-egy hivatalos ellenőr vigyáz a szabályok betartására. Most olyan hírek érkeznek, hogy újabb harmincezer darab sertés levágására akarják a szalámigyárosok az engedélyt kiforszírozni. A gyárosok minden pénzt megadhatnak a sertésért, mert ők a költségeket bőven beszedik. Mi természetesen nem konkurálhatunk velük, mert nekünk a közönség fizetőképességét is figyelembe kellvennünk. Amikor a részükre negyvenötezer darab sertést engedélyeztek és az első hónapban tizenötezer sertést vágtak le. A sertés élősúlyára rögtön 137 koronára ugrott föl. A hentesek még tőkehiány nehézségeivel se küzdenek, míg a szalámigyárosok mögött három nagy tőkeerős bank áll. Így nem lehetetlen feltételezni azt, hogy ebben az egyenlőtlen harcban, amelyben a közönség mellett csak a mi érdekeink forognak kockán, a siker újra a másik oldalon lesz. ( A hentesek és a szalámigyárosok harca jiccauu» olcsóbbodását ígérik m csak még 30.000 darab sörgyártási célokra tudósítónktól.) A szalámigyárosok és a "•ek között már régen dúl a háború. A szaláimgyárosok kitűnő üzleteket csinálnak, mert a valamit Pesten négyszáz koronáért, külföldön pedig a rossvaluta miatt még drágábban, hatszázhétszáz koronáért tudják értékesíteni. A harc minden valószínűség szerint nyílt ütközetre fog kerülni, mert ebben az ügyben holnap a közélelmezési minisztériumban Bezerédy miniszteri tanácsos elnöklésével értekezlet lesz. A szalámigyárosok újabb sertésvágási engedélyt kérnek, míg viszont a hentesek azt hangoztatják, hogy a közönség érdekében ezt az engedélyt nem szabad megadni, mert ez újabb árdrágulásra adna alkalmat. Vass közéistanezési miniszter külön!..?n a Pesti Napló vasárnapi számában ki is jelentette, hogy az engedélyt semmi körülmények között nem fogja megadni. A kishentesek részéről ebben az ügyben a következő felvilágosítást kaptuk: — Nemcsak a magunk érdekében, hanem a közönség érdekeit szem előtt tartva, nagy izgalommal várjuk a holnapi nap döntését. Az ankéton mi vagyunk legkevésbé képviselve, úgyszólván alig vannak ott a mi embereink, ellenben érdekeiket könnyen megvédhetik a szalámigyárosok és a nagyvágók. A közönséggel szemben egyedül mi állunk és az árdrágításnak minden ódiumát mi vagyunk kénytelenek viselni. A drága árakat a közönség már alig bírja elviselni és egy újabb árdrágítás esetén a mi exisztenciánk katasztrofális helyzetbe kerülne, mert a vásárló közönséget teljesen elveszítenénk. — Elég sertés, van most az országban, ha mi megkaphatjuk a sertéseket, a közönség valóban számíthat az árak esésére. Minden hivatalos nyilatkozat ellenére félünk attól, hogy a szalámigyárosok mégis győzni fognak. Már két hónappal ezelőtt egy memorandumot adtunk be a közélelmezési minisztériumba, amelyben kértük, hogy a gyárakban hivatalos közeg ellenőrizze a gyártás mennyiségét. Az a véleményünk ugyanis, hogy a szalámigyárosok számára engedélyezett sertés " BHliáns, arany, estist Kivándorolnak az ékszerészmunkások — Egyre fenyegetőbb az aranyipar válsága . Az ezüstáru-gyártás virágzásnak indult égi éjjársuk Budaékszerész-negyedét, bnnünk, hogy a kirakatokamikor csillogó, világvárosi díszei voltak fővárosunknak, az igazán finom, művészi kivitelű ékszertárgyak majdnem teljesen eltűntek. Nyoma sincs azoknak az ékszereknek, amelyekről azt hihette volna az ember, hogy a legelső párisi atelierekből kerültek ki. Ma már mindenki tudja ennek okát: a brilliáns kövek napról-napra fogynak, eltűnnek, úgy hogy az anyaghiány miatt azékszerészek hatodrészét sem tudák foglalkoztatnirégi munkásaiknak, minek következtében a képzett ékszerészminkások legnagyobb része, a szakma színe-java kénytelen kivándorolni. Hasonló a helyzet az aranyiparban is. A katasztrófával fenevegető válság itt is az anyaghiányban rejlik. Ha kellő időben nem történik gondoskodás a még itt található aranykészlet megmentéséről; ez a katasztrófa elkerülhetetlen. Sajnos, eddig az illetékes tényezők nem tették meg ebben az irányban a szükséges lépéseket. Németországban aháború kitörése óta korlátozták a német ékszergyáraik részére történő aranykiutalásokat és a kormány kivonta a forgalomból az aranymennyiség legnagyobb részét. Ennélfogva, a németaranyipar központjában, Pforsheimben a szakmunkások, tízezrei maradtak volna munkanélkül, ha az ottani gyárosok nem találták volna ki a módját, hogyan lehet a munkásokat továbbra is foglalkoztatni. Az egész idő alatt acélból gyártották azokat a tárgyakat, amelyek azelőtt aranyból készültek, mégpedig a legművészibb kivitelben. Hogy ezeknek az acéltárgyaknak históriai értéke is legyen, a német kormány beleegyezésével a művészi acél-ékszereket állami védjeggyel látták el fémjelzéshelyett. És a német gyárosok elérték céljukat, megtartották képzett munkásaikat, sőt újabb munkás-generációt neveltek, amely a viszonyok javultával teljesen otthonos lesz az aranyszakmában. Azonkívül a német ékszeripar semmit sem fejlődött vissza. Pesti ékszerészek mondják, hogy a beküldött fényképes árjegyzékek szerint ma sokkal szebb, művészibb ékszereket állítanak elő, mint azelőtt. Sajnos, mi elkéstünk ezektől az intézkedések-től, a legjobb munkások kénytelenek kivándorolni a munkahiány miatt. Sokan mennek Bécsbe, ahol virágzik az ékszer-szakma, még többen Olaszországba, ha tehetik, Amerikába. .4. drágakő-foglaló magyar munkások legnagyobb része Milánóban és Rómában dolgozik. Szomorú, hogy a magyar ékszeripar nagy gonddal és hosszú évek munkája árán kiművelt szakmunkásai külföldön gyümölcsöztetik tudásukat. , A brilliáns- és arany-szakmával ellentétben ezüst-iparunk hatalmas fejlődésnek indult, a műhelyek alig tudják kielégíteni a nagy keresletet. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy kellő anyag áll a szakma rendelkezésére, ami a gyárosoknak alkalmat ad, hogy a legművészibb és legízletesebb tárgyakat készítsék. Mindenesetre örvendetes, hogy hosszú ideig nem kel majd külföldi ezüsttárgyakat importálni. A kivándorló aranymunkásokat viszont nem lehet ebben a szakmában alkalmazni, mert teljesen más képzettséget kíván az arany- és ezüstművesség.