Pesti Napló, 1921. január (72. évfolyam, 1–24. szám)
1921-01-22 / 17. szám
Budapest, 1921 ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egy hóra 25 kor. Negyed évre 70 kor. Fél évre 140 kor. Igész évre... „. 280 kor. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon _ 2 kor. ^ / - JB21 -Ah. Mi*a 2 korona Szombat, január 22 SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Erzsébet körut. 18 szám . TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 » Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62—36 ..'.Ínji»/ Az első humok Olyan időben, amit^ nem is pénz a pénz, ha nem ezzes^J nem fog éppen elemi erővel hatni a hiaf^ogy ma már tizenöt» husz fillérrel olstfrobban fogyaszthatjuk az egyszerű, dej^An éppen mennyei ízű bab» f az eléket^már amennyibe az a mult héten került Mégis ennek a pillangós virágú hüvelyesnek szerény visszahúzódása az árképződés felhőkbe nyúló létráján olyan esemény, mely megérdemli, hogy pillanatnyi stációt tartsunk nála. Kevés oly közfogyasztásra szánt adagot tudunk, amely legutóbb annyira nyeregben lett volna, mint a bab, amelynek népszerűsége kétségtelen és egyetemes volt az összes exportőr körökben. Adták is rá elég bőkezűen a kiviteli engedélyt, amire, természetesen, gőzerővel megindult a vásárlás azon az egész területen, mely régi, jobb időnkből az „áldott magyar vi* dék" nevezetét örökölte. Most pedig történt az, hogy Amerikából egy hullám verődött át azokra a partokra, amelyekre a magyar export számíthatott és erre a babára esni kezdett, annyira, hogy a magyar vidéken összevásárolt mennyisége ket, dacára a valutadifferenciának, csak veszteséggel lehetne elhelyezni a külföldön. Az a hullám ugyanis, amely ezúttal ütődött az európai partokhoz, nem a megszokott amerikai hőhullám volt, hanem az élelmiszerárak esésének egy olyan föl* gerjedt folyamata, amely végig fog rezegni a gazdasági élet egész területén. Ha pedig ennek a tünetnek a jelentőségét bárki szemében is mér* sékelné a szerény bab egyszerű neve, helyettesíthetjük azt az amerikai szén méltóságával és nagyhatalmával is, mert ennek a szénnek Rotterdamban a múlt év szeptemberében 31 dollár volt az ára, decemberben 22, ma pedig nyolc dollár. És adjuk még ehez a világ összes, teljes gőzzel dolgozó ipari államainak kétségbeesését azon, hogy produkálóképességükkel távolról sincs arányban a fogyasztás, hogy Amerikában és nyugati Európában túlzsúfolt gyárak, műhelyek, áruraktárak sorakoznak egymás mellett, hogy a tengerercet iparcikkekkel roskadásig megrakott hajók, a szárazföldet tehervonatok szelik át. Svájc kereskedelmi mérlege a nyersanyag behozatalánál és a kivitel csökkenésénél fogva egymilliárd frank deficitet mutat, — nyilvánvaló, hogy itt a fogyasztók piacától elzárt, produkáló győztes világ közelgő katasztrófájának képe int felénk. A barrikádot pedig keleti és Közép- európa, továbbá a termelőlendületben levő országok és földrészek, közé egy oly igazságtalan, a való helyzetnek meg nem felelő dolog emelte, amilyent irgalmatlanságában csak a tekintet nélküli gazdasági versengés tud megalkotni. Ez a valutaterület. Alkalmas eszköz a legyőzöttek megbénítására és további kifosztására, de tarthatatlan, mert visszafelé is csepeg* teti mérgét, fogyasztópiacától fosztván meg a világot. A mi és szomszédaink be* teg pénzének gyógyítása kell, hogy ma már épp oly gondja legyen egykori ellen* ségeinknek, mint amennyire levág bennün* ket és ez az az út, mely ismét el fog vezetni az áraknak normális, emberi értelemmel megfogható alakulásáig. A világ nem boldogulhat hétköznapjaiban csilla*gászati számítással és a jelek azzal biztatnak, hogy nemsokára le fog szokni a milliárdokról és visszatér a számoknak egykori szerény, de biztosabb alapot nyújtó rendszeréhez. (Saját tudósítónktól.) A kormányzópárt pénteken este értekezletet tartott, amelyen Gratz Gusztáv, az új külügyminiszter megismertette a képviselőkkel külpolitikájának irányelveit. A miniszter szerint a békeszerződések alapján kialakult helyzetben ma csak kétféle politika lehetséges: egy a békeszerződéseknek a lehetőség határáig való teljesítésén alapuló, a politikai, társadalmi és gazdasági konszolidációt Európaszerte előmozdító békés és konzovatív politika, vagy a békeszerződések azonnali felbontására törekvő, minden konszolidáció alapjait megingató forradalmi politika. Mindebből az következik, hogy külpolitikánknak a mai viszonyok közepette nem lehet más alapja, mint a mindnyájunk nézete szerint igazságtalan és alig elviselhető, de rövid idő múlt a előreláthatólag mégis életbelépő trianoni békeszerződésnek a lehetőség határáig való betartása. A nyugatmagyarországi hírvés — Mély részvéttel látjuk a súlyos nehézségekkel küzdő Ausztriának egy elhibázott békeszerződés rettenetes súlya alatt való kínos vergődését, amely, ha nem akad kivezető út, oly katasztrófa felé vezethet, amely reánk, közvetlen szomszédjára nézve is visszaíráai lehet. Végtelenül sajátnálatosnak tartom, hogy Magyarország és Ausztria között épp abban a pillanatban, amikor minden előfeltétel megvolna arra, hogy ezentúl jobban értsék meg egymást, mint a múltban, a nyugatmagyarországi kérdés felvetésével újból élvetődött és Ausztria e kérdésben eddig mereven a res judicata álláspontjára helyezkedett. Az utolsó pillanatig nem fogom feladni azt a reményt, hogy Ausztriában e kérdésben a jobb belátás fog felülkerekedni, mely azokban az osztrák hazafiakban, kik a kérdést pártjelszótól elvontan képesek szemügyre venni, máris megvan. A res judicata álláspontjával szemben mi az entente által hitelesen értelmezett trianoni békeszerződésre hivatkozhatunk. Ha az entente Ausztriának megígérte Nyugatmagyarország egy részének átengedését, nekünk viszont megígérte, hogy az ily területi változások előtt módját fogja ejteni a békeszerződésbe becsúszott etnikai és gazdasági igazságtalanságok kiküszöbölésének. Nem kételkedem benne, hogy kivált Nyugatmagyarország esetében ilyen igazságtalanságbon is tatálható. Németország iránt rokonszenvvel viseletünk . Ami második volt fegyvertárunkat. .Németországot illeti már csak azért is őszinte és meleg rokonszenvvel kisérjük belső konszolidálására és gazdasági megerősödésére irányuló törekvéseit, mert hitem és meggyőződésem szerint ezek sikere egész Európa gazdasági regenerálásának és társadalmi megnyugvásának egyik legfőbb előfeltétele. Nekünk, akik híven és becsületesen kitartottunk Németország mellett, a legsúlyosabb napokban is, mert saját védelmünk érdekei és Németország érdekei között érdekszolidaritást véltünk fellelhetni, ma sincsen okunk ezt a szoros viszonyt, amelyben az összeomlásig Németországgal álltunk, szégyenkezve rejtegetnünk és azt a rokonszenvet, melyet a közös küzdelem közöttünk éreztet, akkor is becsesnek tartjuk, ha a jelenlegi politikai érdekeink szempontjából nem is hasznosítható. Békés megegyezést a szomszédos államokkal . A legnagyobb súlyt fogom helyezni arra, hogy azt a szívélyes és frizalomteljes viszonyt, amely közöttünk és Lengyelország között mondhatnám ez utóbbi újjászületésének első pillanatától kezdve a máil, tovább ápoljam és lehetőleg kimélyítsem. * 1 — De fennáll annak szüksége is, hogy közvetlen szomszédjainkkal, dacára azoknak a mély érzetani ellentéteknek, amelyek a közelmúlt eseményeiből kifolyólag közöttünk és közöttük fennállanak normális viszonyba és főleg gazdasági tekintetben szorosabb összeköttetésbe kerüljünk. A magam részéről kész vagyok minden alkalmat megragadni arra, hogy politikai tekintetben valami modus vivendit találjunk, gazdasági tekintetben pedig a kölcsönös forgalom és árucsere minél könnyebb lebonyolítására szükséges sorosabb megállapodásokat is létesítsünk. Bizonyos, részben a közelmúltban lefolyt, részijén a közeljövőben meginduló tárgyalásokban erre az útra már rá is léptünk. Hogy ezen az úton meddigfogunk előrejutni, ez nemcsak mitőlünk függ. Amennyiben ők a maguk résezről is hozzá akarnának járulni ahhoz, hogy a mindnyájunkra tdézve kívánatos kiengesztelődés és kibékülés szellemeet foglaljon, könnyítsék meg ennek térfoglalását a tőlünk elszakadt magyarajkú polgártársaink a békeszerződésben nekik ugy is biztosított érdekei lehető kímélésével. Viszonyunk a nagy entente-hoz . Ami végül a reánk nézve elsősorban fontos államok harmadik csoportját, az európai politikára ma kétségbevonhatatlanul döntő befolyással bíró nagy entente-hatalmakat illeti, mindazt, ami rajtunk múlik, el fogjuk követni, hogy velük őszinte és bizalomteljes viszonyba jussunk. Az entente-államoknak minden oly törekvésébe, amely a béke megóvására és az általános konszolidáció és megnyugvás előidézésére irányul, Magyarország harmonikusan beleilleszkedhetik. Az a vita, amely akörül forog, hogy a nagy ententeállamok közül elsősorban melyiknek irányában orientálódjunk, nézetem szerint tárgytalan, mert hisz a békeszerződés alapján mindig a szövetséges államok összességével állunk szemben és minden politika, amely nem ebből a tényből indul ki, eleve elhibázott volna. Reális magyar külpolitika — A magam személyén érzem a legjobban azokat a súlyos megpróbáltatásokat, amelyeken Magyarország keresztülment. Nyugatmagyarországból származom, a Szepességben születtem és ott töltöttem gyermekéveimet és Erdélyben nőttem fel. Most három hazám mindegyike más-más államnak ígérteg oda és magam a negyedikben, amelyhez szivem minden szála köt, teljesítem feladataimat. Mindazokat a fájdalmakat, amelyek tőlünk elszakadt testvéreinkben élnek, a magam lelkiínen is átérzem. De becsültesen mérsem javasolhatok más politikát, mint az élet keserű valaságain felépült reális poliikát. (Élénk tetszés, helyeslés, éljenzés és taps.) Pécs fel.Zabaditia A külügyminiszter nagyhatású beszéde után Frühwirth Mátyás szóvá tette a Nyugatmagyarország elszakítása érdekében kifejtett nagynémet propagandát. Kiterjeszkedett a külföldi hírszolgálatra és a bolsevizmus elleni küzdelemre. Perlaki György Baranya felszabadítását kötötte az új külügyminiszter lelkére. Horky Gyula képviilő közölte, hogy a nemzetgyűlés első ülés.'n indít* ványozni fogja, küldj''n ki a F *.z egy '10 ta'/u parlamenti bizottságot, amely hadseregünkkel együtt vonuljon be annak idején Pécs városába és ezzel is garantálja az általénOS amnesztiát, ügyminiszter külpolitikaihelyzetünkről és az egyes nemzetekhez való viszonyunkról