Pesti Napló, 1921. február (72. évfolyam, 25–47. szám)

1921-02-25 / 45. szám

Budapest, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 40 tor. Negyed évre 110 kor Kél évre 230 kor. Egész évre— — 440 kor. Egyes szám ára Buda­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon 2 kor. P 72. évfolyatr 45. péntek, február 25 SZERKESZTŐSÉG KIADÓHIVATAL: Erzsébet-körut S8 as&m TELEFON: József 62-30, 62-31, 6232 Nyomdai telefon­. József 71-15, Felelős szerkesztő­­. József 62—36 A nemzet n­evében beszél, h­, lármáz ma mi­­denki Ha vala­­melyik fajankónak eszébe jut valami, tele tüdővel orditja bele a világba, hogy a nemzet lelkiösmerete megszólalt, s ez a lelkiösmeret ezt vagy azt kívánja paran­­csolóan. A fajankó mellé okos üzletembe­­rek tolakodnak fel, akik éppen olyan jó torokkal hirdetik, hogy a nemzet nem arra, hanem erre szomjazik, — azt persze bölcsen elhallgatják, hogy az erre csodál­latosan összevág az ő üzleti számításuk­­kal. A nemzet nevében szavalnak minden zugból, Petőfi-pózzal, égnek emelt pillana­tással, türelmetlen gesztussal. Csuda-e, ha a politika nádasában eligazodni nem tudó egyszerű polgár zavarodottan néz körül s elfogadva kérdezi, voltaképpen ki­­nek van itt hát igaza? Mi azt mondanánk ennek az egyszerű polgárnak, fordítsa el fejét szem­pillan­­tásra a lármázókról és nézzen a nemzetre. Nézzen magára a nemzetre és hallgassa meg, amit az beszél. Mert a nemzet, ha már megunja a sok haszontalan és bűnös szószátyárkodást, néha maga is felemeli az ő mély, komoly, majdnem szigorú hangját, — könnyen ráismerhetsz polgár­­társ, a megtévesztésig emlékeztet Deák Ferenc, Eötvös József, Kossuth Lajos csu­­dálatosan szép férfihangjára. Most megint megszólalt, ezúttal Bor­­sod vármegye törvényhatósági bizottsá­­gának lelkén és ajkán keresztül. Ez a test­testü­lt lelkestül szinmagyar vármegye nem birta tovább türelemmel nézni azt a politikát, melyet a nemzet nevében egyes ,ők folytatnak. Nem tudta tovább nézni a estvérharcot, a felekezeti villongásokat, a türelmetlenség hirdetését, konkolyhintést is mindazokat az ártalmas nyavalyákat, amelyek az ilyen politika lába alatt éppen olyan bizonyosan kiütköznek, mint az inj­ekció nyomán a gengedés és a sorvadás, s nem ez »kell a magyar nemzetnek, állítja , nemzet­e legmagyarabb része, nem ez­ell. A minden oldalról fenyegetett nemz­etne­c egységre, összetartásra és megért­ésre van szüksége. A nemzetgyűlés tolja élre a pártszempontokat, „fogjon össze a­énzügyi és gazdasági rekonstrukció sün­ös munkájára, a jogrendnek biztosítására s a társadalmi kibékülés létesítésére". Meg vagyunk róla győződve, ha holn­ap szerte az országban olvasni fogják­zeket a szavakat, a megkönnyebbülés ')haja röppen el az ajkakról, olyan érzés­tpózik a szívekbe, mint mikor májusban ossza,­­száraz hetek után végre megered­­ áldott országos eső. Igen, ezt vártuk,­­ kell, ezért imádkoztunk. Békességre, iyetértésre, összetartásra, közös munk­ára van szükségünk; ez segíthet rajtunk, g­omorúságunk rettentő terhét ez képes elkönnyíteni. Ez az igazi magyar polit­ka, ezt kívánja a magyar nemzet. Bors­od vármegyének ezt a feljajdulását nem a kára visszhangzani fogja az egész ors­ág, hiszen ez a vármegye a nemzeti eszm­ének és nemzeti gondolatnak mindenk­or a legtüzesebb bajnoka volt, é­s ha­tszer-egyszer kezébe ragadta a zászlót, vid idő múlva már seregek sorakoztak igéje. Így lesz ez most is. Hiszen csak ttz között kell az országnak választani, s egyik oldalon a szájhősök maroknyi da­lgá. A másikon­ nemes Borsod várm­egye komor alakja magasodik a magas felé, a hazafiasság ősi vértezetében, szin­ben és szájában egyaránt a nemzet hal­­tatlan igazságával. Lehet-e itt kétséges választás? A magyar nemzetnek ezer­­tendőn keresztül kipróbált politikai érz­et tanú rá, hogy nem lehet. Új liberális blokk alakul Apponyi, Zichy János, Hadik, Kürthy, Vázsonyi,JLigron egy táborba». Andrássy a kereszténypárt elnöke (Saját tudósítónktól.) A Bárczy István veze­tése alatt álló liberális blokk megalakulása­ nem­csak hogy nem akadályozta meg, hane­m meg sietette annak az új liberális tömörülésnek az elő­munkálatait, amelyre vonatkozó tárgyalások már hosszabb idő óta folytak. Arról van szó, hogy egy olyan liberális párt jöjjön létre, amelyben helyet foglalnának a munkapárt legértékesebb elemei. Ap­ponyi Albert régi hívei, a demokraták, a nemzetgyűlés Uber II elemei és öbb olyan politikus, aki nemy tagja a nemz­zetgyűlésnek, köztük elsősorban gróf Zichy János és gróf Hadik János. A legutóbbi napokban ezek között a politikusok, illetve megbízottjaik között élénk tárgyalások voltak, amelyek ugyan még nem vezettek pozitív­­eredményre, de máris biztosítottnak látszik az új liberális párt megalakulása. Különösen gróf Hadik János és gróf Zichy János fáradozik abban az arányban, hogy az új párt minél előbb megala­kuljon. A mozgalom vezetői a párt vezérévé gróf Apipogyi Altertet akarják megnyerni és Appogyiban állítólag megvan a hajlan­dóság arra, hogy élére álljon a pártnak. Nem tartják kizártnak, hogy a tárgyalásokba bevonják a szocialistákat is, természetesen nem azért, hogy őket az új pártba tömörítsék, hanem hogy velük bizonyos megállapodásokat létesítse­nek. Ezt a feltevést megerősíti az a tény, hogy a szocialisták vezetői közül többen, mint Payer Ká­roly volt miniszter és mások hibáztatják, hogy a párt csatlakozott a liberális blokkhoz. Csütörtökön délelőtt a nemzetgyűlés ülése alatt Baltazár Dezső püspök Haypál Benő társasá­gában felkereste a Házban Ugron Gábort és Bródy Ernőt és az iránt érdeklődött, hajlandó volna-e a nemzeti demokrata párt a liberális blokkhoz csat­lakozni. Lgrn és Bródy kijelentették, hogy ez már csak azért is lehetetlen, mert a liberális blokk a demokrata párt mellőzésével alakult meg és így a pártnak nem volt módjában a blokk összetételére vonatkozólag állást foglalni. * A keresztény nemz­eti egyesülés pártja csü­törtökön este fél hét órakor értekezletet tartott, amelyet Rakovszky István mint korelnök nyitott meg. Indítványára a párt intézőbizottságának tag­jaiul megválasztották a következőket: Gróf And­rássy Gyula, Beniczky Ödön, Bleyer Jakab, Ber­nolák Nándor, Ernszt Sándor, Haller István, Hu­szár Károly, Somonnay Tivadar, Kontra Aladár, Kutkafalvy Miklós, Lingauer Albin, Prőhle Vil­mos, Szabó József, Szádeczky Lajos, Szm­recsányi György, Túri Béla, és herceg Windischgraetz La­jos. Hivatalból tagjai az intézőbizottságnak Be­nd­őd, Vass és Hegyeshalmy miniszterek, Pekár ál­lamtitkár és Rakovszky István. A párt igazgatója Taszter Béla lett. Bleyer Ja­kab Nyugati Magyarország kérdésével foglalkozott és azt kívánta, hogy a nemzetiségi minisztérium ismét önállósíttassék. Huber János és Scholtz Ödön a nemzetiségi kisebbségek szá­mára autonómiát követeltek, Rutkafalvy Miklós a rutén kérdésről beszélt. Gróf Andrássy Gyula teljesen osztotta a pártnak Nyugatmagy­arország és általában a nemzetiségi kérdésben eddig köve­tett politikáját. Csak arra intett, hogy a párt tag­jai őrizzék meg egységes felfogásukat ezekben a fontos kérdésekben, hogy az illetékes kormány­tényezők előtt egységesen és nagyobb súllyal de­monstrálhassanak. Ezután az értekezletet öt percre felfüggesztették. Ezalatt az intézőbizottság ülést tartott és a párt elnökének gróf Andrássy Gyulát választotta m­eg. Az értekezlet újbóli megnyitása után Andrássy kö­­szönetet mondott megválasztásáért és megígérte, hogy minden erejével a pártprogramm megvak­i­tásáért és ió párt megerősítéséért fog dolgozni. A párt nevében megköszönte Haller Istvánnak a párt eddigi vezetését. Az értekezlet ezután elha­tározta, hogy a nemzetiségi minisztérium fen­tartá­sának minden tekintetben való tisztázása céljából eljár a miniszterelnöknél és a külügyminiszternél és a kérdés tisztázását erélyesen szorgalmazni fogja. Végül Haller István indítványára a párt Bozsik Pál vezetésével mezőgazdasági bizottságot küldött ki, hogy a párt agrárprogramutjának erő­sebb hangsúlyozására már most megtörténjenek az előkészületek. Erre — mondották — azért van szükség, mert a párttagok többsége falusi kerületet képvisel. Este gróf Andrássy Gyula­ tiszteletére lakoma volt a Gellért-szálló éttermében. Az első felköszön­tőt Haller István mondta, aki Andrássyt mint a párt új vezérét éltette. Ezután Andrássy szólalt fel. Védekezett azzal a váddal szemben, hogy követke­zetlen. Hivatkozott Kossuth Lajosra, Széchenyi István és Bismarckra, akiknek — mondta —szin­tén megváltozott a meggyőződése. A háború alatt és a bábom után — mondta — társadalmunk bizonyos elemei nem váltak annyira be, mint azt hittem, reméltem. Ennek következtébben levontam a tanulságot. Nem szeretem kimondani a szót, de sok zsidót becsültem és tiszteltem a múltban, mert aki hazafias volt, azt mindig becsültem, de mikor láttam azt, hogy nincs meg az az arány, amely más elemeknél volt, akkor legszigorúbb hazafias kötelességemnek gondoltam, hogy a hatalmi pozí­ciókat, védőállás­okat azok az elemek foglalják el, akik náigyebb arányban vették ki részüket a haza védelmében. Bizonyos veszélyekkel szemben ma sem bízhatunk a társadalom egyes elemeivel szem­ben. Egész Európ­a ma és hosszú időkig szembenáll a világforradalom veszélyével, különösen keletről, ahol Oroszország Lenin és Trockij uralma alatt nyög és hosszú-hosszú ideig a veszélyek forrása lesz. Utána még Huszár Károly beszélt. • A nemzetgyűlés pénteken folytatja , minden­valószínűség szerint be is fejezi a kormány pro­gram­­ja fölötti vitát. A pénteki ülésen terjeszti be Temesváry Imre indítványát az ülések idejé­nek meghosszabbításáról, úgy hogy hétfőtől kezdve a Ház nyolcórás üléseken fogja tárgyalni a pénzügyminiszter javaslatait. Ezek­­közül a hadi­váltságról szóló törvényjavaslattal pénteken fog­lalkozik a pénzügyi és igazságügyi bizottság. Gaál Gaszton, Széler István és mások erős ostromot akarnak indítani a javaslat ellen, amelyet alapjá­ban helyesnek és szükségesnek tartanak, de több tekintetben hiányosnak és igazságtalannak. Nem lehetetlen, hogy a javaslatot újabb átdolgozás vé­gett visszaadják a miniszternek. Hegedűs javaslatai között, szerepel tudvalevő­leg a pénzügyi tanács felállítása. Ennek a tanács­nak Popovics Sándor lesz az elnöke, a tanács tag­jai közül pedig négyet a kormányzó nevez ki a pénzügyminiszter előterjesztésére és négyet a nem­­­zetgyűlés választ a saját kebeléből. Hír szerint a kinevezett tagok a következők lesznek: Wekerle Sándor, Teleszky János, báró Ullmann A Adolf és Wälder Gyula, a nemzetgyűlés által betöltendő he­lyekre pedig báró Korányi Frigyest, Róbert Emilt, báró Szterényi Józsefet és Ernszt Sándort kom­­binálják. • A nemzetgyűlés szombati ülésén néhány é­rté­kes interpellációt fognak előterjeszteni. Hegedűs György a szabadkőművesek vagyonának elkommu­nizálását fogja követelni, Bródy Ernő pedig a bu­dapesti lakás- és létkérdés rejtelmeiből fog né­hány fejezetet a nyilvánosság elé vinni.

Next