Pesti Napló, 1921. április (72. évfolyam, 69–93. szám)
1921-04-12 / 77. szám
TÜNDÉRKEDT / REGÉNY (2(3) IRTA: HÓRICZ ZSIGMOND A fejedeltfiú egyszerű közvetlen hangon, mintha már teljesen ihvolába tekintené, szólt: Küldd be Nagy András uramat egymagát. (Jéc/y prágai módra meghajlott . ..frissen kiment. Nem bírt "annyira uralkodni magán, hogy arcáról be virítson a megelégedés s odakint csodálkozva néztek rá. — Nagy András uram őkegyelmét kéreti fejedelem urunk önagys.Vga. Nagy András nehézkesen mozdult, Imreffy sértődötten hallgatott. Mikor a hajdúvezér a fejedelemmel szemben volt, az még mindig az ablakban állott. Ez az ablak nem volt átlátszó, nem lehetett rajta kinézni, mert nem üveggel volt behúzva, hanem áttetsző hólyaggal, lanternával. A fejedelem önkéntesen azért állott meg itt, hogy az ő arca sötétben maradjon, a többiekét világosban lássa — Nagy András uram. — mondta komolyan — mi régen ismerjük egymást, kegyelmed tudja, hogy én nem vagyok a sok szóbeszéd embere. Én azt kérdem kendtől, hány emberre ad parolát? Nagy András, aki az este hatvanezer kardról beszélt, tűnődve nézett maga elé a földre. — Nagyságos uram, - mondta — az a beszéd, hogy hát mire való nevist . . . Tudni kell azt — mondta a fejedelem megütközésére — hun? merre's mér? A fejedelem hosszan, élesen nézett az arcába. Hallgatott. — És ha én azt kegyelmeteknek ma íég meg nem mondom? Nagy András hallgatóik — Az is tehetséges . . . Mer vagy a fejedelem fizet, vagy a led nípe . . . Mer az, hogy ki fizeti a kötségeket . . . A fejedelem lassan érteni kezdte: azért akarja tudni, hol lesz a háború, hogy mennyi zsákmányra lehet számítani. Csak mondja ki kend, hizlalta a haalul, s élesen vizsgálgatta annak hidegtől, melegtől feketére perzselt arcát, ameh olyan volt, mint a kordovány, nem ártott neki se szél, se jégeső, viz nem! ,érte, csak ha eső verte, szemérem nem pirította,csak ha korbácsütés érte. Nagy András nem nézett szembe. Néha fel-fel vetette a pillantását a fejedelemre, de csak épp egy villanásig, különben maga elé kalandozott s lassú, tempós, higgadt szóval bötyögte, amit mondani hajlandó volt. — Mer aztal kérdezi Nagyságod, mondta — hogy hát mennyi van ••• szálkard?! . . . Hát uram. Nagyságod, könnyű annak válaszja: ahány s amennyi szám köböl búzát á:i Nagyságod élelre ki: annyi szál kard pattan ez főbbül ki . . . — Búzát? — álmélkodott el a fejecklenl. — Mer nagy az insíg, nagy a szükség . . . Ha az erdéli fejedelem őnagysága ötvenezer kőből búzát béküld a hajdúságra, akkor ippen annyi kard fog kiállani, ha többet, több . . — ötvenezer köböl búzát. — mondta a fejedlelem megdühödve.' — Hogy gondolja kegyeined?! Hogy én itt a magtárakból csak ugy kiveszek, szekérre rakatok ötvenezer köböl buzát s azt pskín küldöm kendteknek . . . Tizezer vagy ber szekeret rakatok meg búzával, ákitol,i minden kér mellé tíz katonát, avagy huzat, hogy az latroktól ment legyen ez szűk világban: vagyis küldjek bá nektek histanciával ötvén-e'.er köböl búzát százezer kísérővel, akkori lik l'elölb'ik s mi mert tiz vagy tizenkéte a-en elsétáltok utánam, azt a sékkádta . . . igy gondolja kend ' Nagy Aidrásnak még a szeme se rebbent. — Nagyságos uram, én Nagyságodat számról megkövetem: nem kell k . Tél, sem tiz. sem húszezer, sem ezer, sem ötszáz: rakassa Nagyságod szekerekre, a többi a mi dómunk. Ezt elhiszni. - kiáltotta megából kikelve a fejedelem - rakassak szekérre öt-erezer köböl buzál, r,ám is kevesebbel, ötvelezes- köblöt! akkor aztán eljönnek a hajdúk, majd elviszik, nem kell busuilli, elviszik ők szekerestől, lovastól, még attól se félnek, hogy szerezzenek hozzája egy kis vágómarhát, disznót récét ez! azt, ami a körmük alá kerül . . . Hogy isavval kezdem-e az hadat, hogy először i.i fejemre gyujtom a házat? Neui ugv. lélekadt.p.! hanem ha e—s'ál hajdú beteszi az lábát féédemre, parancsok parencsá! hiedetletiíii.i meg. bíigy míndenilek k'niév .kötelessége missliikbe vágni még :'z lelki! is! . . . Ni-'.iy András jól tudta, hov. ez igy van rendén. Remánlatlen hirregvérrel, éles gubóval vont vállat.: - Xoyo, idős negyságám, nem kell síszelni, kár egy szót is vesztegelni . . . Nincs ebbe semmi . . . .lövő-menő ember vagyok én, ahogy gyűjtsm, el is mehetek: én nagysájod parancsolatjára mind érkor szíves?.. n átgyűrök az országba egy kis cipóér. A i'i'.b.lelem forró lázban állt előtte: — Hagyja ker. .cigálybéli nyelve'lesz! Tudja kend. iv mindenkv ;• megéri el lük egymást! . . . en megmondom keh Ind.. mit akarok, ki e!len t-s hol fogok hercolni, de c.rkitszöaf kem'ünei, he.yb-t lead nekem káronrá s ellenemre tesz az tudományával: is!m istenni re !egen: én kendet felkutatom még a bécsi császárnal» A főváros szentesit! a szeparé intézményét (Saját tudósítónktól.) Budapest közgyűlése március végén módosította az vigalmi adóról szóló szabályrendeleteit s ez a módosított rendelet — amelyet azóta már megfeledkettek a belügynö Hunterhez — nagy kavarodást keltett színházi Aströkiben. A rendelet, amelynek bizonyos pontjai merész őszinteségükkel korszakalkotónak mondhatók ,Budapest erkölcsi életének törénetében, mindenekelelőtt a színészek helyzetét tette bizonytalanná,mert a Színigazgatók Szövetsége, noha az évrőlévre megújított kollektív szerződés értelmében április folyamán köteles lett volna letárgyalni a Színészek Szövetségével az új kollektív szerződést, úgy határozott, hogy megkéri a Színészek Szövetségét, halassza el egy hónappal ezeket a tárgyalásokat, mert májusra talán rendezettebbek lesznek a valutáris viszonyok és a vigalmi adó kérdésében is döntés történik. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a színházak tíz százalék vigalmi adót kötelesek fizetni s azonkívül premierek alkalmával ötvenszázalék adót. A színészek — mint értesülünk — hajlandók is méltányolni az igazgatók argumentumait, de semmi esetre sem egyeznek bele abba, hogy egy teljes hónappal elhalasszák a szerződtetési tárgyalásokat, ellenben azt fogják javasolni, hogy üljön össze a színészek és direktorok közös bizottsága ? ez a bizottság döntsön a kollektív szerződés és a halasztás kérdésében, amely semmi esetre sem lehetne két hétnél hosszabb terrminus. Van "azonban az új vigalmiadó-rendelétnek még az eddigieknél is fantasztikusabb pontja, amelynek megalkotásával Budapest fürge törvényhatósági bizottsága minden várost megelőzött kaiaek e világon. Nem elég ugyanis, hogy mindert disztingválás nélkül egy kalap alá sorozták az úgynevezett dohányos színházakat, tehát a rendes varietéket a kimondott mulatóhelyekkel és kivétel nélkül mindet ötvenszázalékos vigalmi adóval sújtottál, a már amúgy is érvényben lévő huszonötszázalékos állami fényűzési ekdó mellett, kiegészítették a rendeletet egy ponttal, amely vígjátékötletnek is elsőrangú volna. Arról van szó, hogy a közgyűlés — nyilván Budapest jóhírének öregbítésérel— szentesik a szeparé ..intézményét", elismeri a szeparét, amely eddig csak tűrt valamit.""",", amelynek az bp.,a parietékbet. évek sora atap híre sincsen már. A szabályrendelet második szakaszának harmadik pontja ugyanis kimondja, hogy ..az adókötelezettség a mulatságok és szórakozások után kiterjed mindazokra, akik a mulatóhelyeken az úgynevezett szeparékat igénybeveszik." Szeparé alatt pedig ..a mulatóhelyeknek akára nézőtéren, akár azonkívül" fekvő, ajtóval és függönnyel elzárható/avagy nyitott vagy körüliképp elhatárolt oly helyiségrészét kell érteni, armelyik az ott helyet foglalók a közönség többi részétől el vannak különítve." Ennél is mulatságosabb pont azonban ..Az adó mértéke" című szakasz ama megállapítása, amely szerint a szenárékban helyet foglaló minden személy (vendég vagy annak társaságában lévő mulatóhelyi alkalmazott) 50 korona adót tartozik fizetni. Kár, hogy a rendelet nem állapítja meg azt is, hogy mindjárt belépéskor kell-e fizetni az adót vagy csak szórakozás után. Azonban nemis olyan mulatságos dolog, mint amilyennek látszik, mert sok száz derék magyar színész anyagi helyzetét veszélyezteti. A Fővárosi Orfeum, a Nemzeti Royal Orfeum és a Kis Komédia igazgatóságai a polgármesterhez intézett beadványukbanegyáltalán nem titkolják ezt s nyíltan kimondják azt is, hogy szégyenletes a szabályrendeletnek ez a megállapítása. Miáél is többet mond a Magyarországi Artista Egyesület, a Magyarországi Zenészszövetség és a Budapesti Színpadi Munkások Szakosztályának közös beadványa, amely figyelmezteti a fővárost arra hogy ha a rendeletéletbe lép, az orfeumok és varieték kénytelenek lennének átalakulni — az étel- és italkiszolgálás mellőzésére! — olyan vállalatokká, amelyek a tíz százalékos vigalmiadókulcs alá esnek és így a főváros elesne az eddigi hu."- százalék vigalmi adótól, az állam pedig a huszocntszázalékos fényűzési adótól. Ezek után pedig csakízt ajánlhatjuk a. közgyűlés figyelmébe, hogy adóztassa meg az orfeumi zenészeket is, mert ezek ténylg igen sok ..mulatóhelyi alkalmazottal'' ülne!. együtt ..elkerített helyen'"' és elvégre a szabályrendelet nem tesz különbséget a mulatóhelyek férfi és női alkalmazottjai között... PESTI NAPLÓ 1921 április 12. 3 Nemzetközi fényképészeti kiállítás Budapesten tudósítónktól.) Nemzetközi kiállítás .n. Régen ehrfi idők zeréje ez. Kiállitá,általában íem voltak alkalmasak a vitet'i viszonylatra pedig egyáltalértünk. Az első lépést a fényképész'ik teszik meg ezena téren. A Fényképészet" Országos Szövetsége nemzetköziéénykénészeti kiállítást tervez, amelyet május hónapban akarnak megnyitni a városligeti Iparcsircá.van. — A külfölddel szemben — mondták nekünk szakértő helyen — a magyar fényképészek nem fognak háttérivé szorulni. Az óriási merezségek mellett is a fényképeszet nálunk szép fejlődést imitál. Közvetlenül a háború előtt jött haza egy rég fiatal fényképész külföldről , ezek tapasztalatai alapján módern áramliatak meg. Kiszely elé ugyan a háború és az ttzt követő zavarosidő sok nehézséget állított, de azért mégis éreztette hatását. Az anyag-inség és a külföldi ö.--ze.iöitetés hiánya miatt a tecnika kevésbé haladt előre, ellenben a művészi fejlődés erőse is mutatkozik. Meglátszott ez a tél folyamán az Iparművészeti Műzeumban rendezett kiállításon is, de még jobban jelentkezni fog a nemzetközi erőpróbán, amely előtt most a magyar fényképészek állanak. Alexandra cárné levelei 3 Miklós cárhoz A koronás asszony is csak anya és feleség (Saját tudósítónktól.) Megható levelek kerültek most nyilvánosságra a Revue de France-ban. Aki a leveleket irta, még csak az anyaföldben sem pihen csöndesn és akittek a levelek szóltak, az sem jutott még halál prifcgn sdnyMjj^ioimfo:!: -- testük szétmarcangolva, csokljait szétszórva . . Alexandra cárné levelei fürjéhez, Miklós Cárhoz . . . Noai a koronás asszony, minden oroszok ir.dk«*bibiéja beszél ez irásokban, have:» az aggódó, Szereti ízlsség. Emberi dokumentumok arról, hogy a trónok magaslatán is a gond és a fóris, a valódi érzés a szívhangok vezér-motívuma.is némi enyhe cáfolat is adódik e levelekben kósza pletykaságokkal szemben, mer' kitűnik belőlük, mily bensőségesen szerette a cárné a férjét, mint vágyódott utána, mialatt a cár távol a családjától, a főhadiszálláson időzött. Ez tűnik ki mindjárt az első ~levélből, mely 1914 szeptember 11-én kelt és amelyben a cárné igy ir az biához: Bocsáss meg, kedv»—-», iaeg legutóbbi táv-iralom e.sm volt oly v.-ő :•.•.••} ‚•» szeretettel teljes, min! rendi se». Annit ér. » mrrtek át a táv. Irataim, annyian olvassák, hiszen a oee-are, alól az én távirataim sincsenek mentésivé. Drágám, édesem, tudnim, hogy nagy nmn,...;:»...'a is itii'nbg reens,, családidre gondolsz s hogy ,iáé, báie '.uid messziből is mindig körülöttünk lebegnek. Kalf rövn kis fiunknak hiányzol jiagyon. Mimiig rád kén!«, és minden este, lefekvés elött, érted, egész- 'gébért imádkozik . • , Életünk egyhangú, mireny' biebnek hiányzói . . . Egy másik léve-..ben igy ir a cárné: — Édes, édes uram, Isten áldjon és óvjon minden bajtól: — ez állandó kiváltságom és imádságom. Éppen ebédnél ülüik, de hirtelen.vagy vágyakozás vett erőt rajtam, hegyfel kellett kelnem az asztaltól és innom neked, édesem. A gyerekek vígan és szakadatlanul csicseregnek, nem tudok egy gondolatot végiggondolni, bocsáss meg, ha nem írok oly kimerítően. Kis fiunk szembetűnően jobban van, arca már rózsásod!, és hiszem, ha mielőbb hazalátogatsz, amire vágyva vágyunk, már jobb színben fogod találni. Isten veled, életem napsugara, csókold.l bensőségesen. líll.Vbin Haiputin tefolyts.''fására e cárné leveleiben féltve óvja férjét Miklós nagyhercegtől: - Te vagy az Iranyodó Írja és senki se erőltesse rád ez akaratát, akárki legyen az. Te vagy az úr és mindenki neked ,artorok engedelmeskedni. Négy kóneppl később: Ne;n Utálok savíih.»-.. hogy kiri. .n, mennyire tele van a szívééi. Utolsó leveledből látom, mily jó utón vi.;:», hogy a g.td ..kwr. :'.. érv-'-nvre .iut-Sassad és remélem, hogy energiád mielőbb meghozza gyümölcsét. Jó éjszakát, napsugaram. Törhvetlenül várom csókjaidat. — Sunny. „Sunny volt a cerné becés neve, ahogy a cár nevelte. Már a fogságból két.'áll a következő levél: Hárbi:-: bele venyttk m'.r '!t és ..?a! edana'iui e.-ik. Minden szürke svtftrkenégbe vész. Lebet egy napsugár. Ha ,• ahol vonnál le és felrv.-!e.;r:'etul szerelmérldel, nem bánni m.ez.l a vlg.:szta'.:- a, k.-síz időt. Bq'bvba cárevicsi mivel'-ériül a térd.-n, de báb isten, nincs jelentősége. Agyba fektettem, r.:»r..ilik agyába, mert az a legjobb. Márka matracon fog aludni, nem akarrak neki más ágyat adni.