Pesti Napló, 1921. szeptember (72. évfolyam, 193–217. szám)

1921-09-01 / 193. szám

* cmftrn É*EJETI NAPLI 1921 szeptember T. Veszedelemben a kecskeméti művésztelep is város erdészeti iskolát akar létesíteni a helyén — Pekár államtitkár tárgyal It Nagyatádi Szabó miniszterrel, hogy a telepről mondjon le — Lyka K­ároly a vidéki művésztelepek sorsáról feoldi faajjót' tudósítónktól.) A Pesti Napló megemlék­ez arról, hogy a kultuszkormány és Mis­k­ola között létrejött megegyezés folytán a művésztelepet augusztus elején átadták , és Benkhard Ágost festőművész-tanár vezetése alatt a növendékek továbbképzése már m­egkezdődö­tt. Ugyancsak beszámoltunk arról is, hogy Pécs város tanácsa már több izben felért a Jealtasskormányhoz egy művésztelep felállítása ér­dekében. A vidéki művésztelepek szervezésében igen tevékeny részt vett Lyka Károly, az Országos Kép­zőművészeti Főiskola kiváló igazgatója, aki csak nemrég érkezett vissza Miskolcról, ahol az új mű­vésztelep művészi munkájának megindítás­ában is közreműködött. Munkatársunk felkereste Lyka Ká­rolyt, tót a vidéki művésztelepek fejlődéséről és művészi programmjáról a következő érdekes infor­mációt adta: Három vidéki művésztelepünk közül a szolnokiról — sajnos — alig lehet beszélni. A ro­mánok romhalmazzá tették a nagy reményekre jo­rgosító telepet. Egy jobb idö jöttével kerülhet csak ismét rá a sor, hogy felépíthessék. A kecskeméti művésztelep szintén válságot iorítg az el. A tizenöt ideális atelier­rel rendelkező­­telepet — amilyet a mai viszonyok mellett egyál­talán nem lehet építeni — komoly veszedelem fe­­nyegeti. A kecskemétiek ugyanis át akarják adni a­­földművelésügyi miniszternek, hogy csináljon belük erdészeti iskolát. Természetesen mi a lehetőséghez képest tiltakozunk az ellen, hogy az ország mű­vé­­szetének e jelentős otthonát elveszítsük. Mi is azon az állásponton vagyunk, hogy szükség van erdé­szeti iskolára, azonban keresni kell egy olyan meg­oldást, amely szerint nem kellene a művésztelep­­megtemmitrülésével megfizetni az erdészeti iskola felállítását. Építsenek erdészeti iskolát, vagy ha ez lehetetlen, helyezzék az iskolát más városira, hisz tudomásom szerint öt város versenyez érte. Mi nem adtunk fel még minden reményt arra, hogy a mű­vésztelepet sikerül megmenteni hivatásának. Ez esetben az a terv merült fel, hogy a telep, amely most Kecskemét város tulajdonát képezi, az Orszá­gos Képzőművészeti Főiskola fenhatósága alá ke­rülne. Pekár Gyula kultuszállamtitkár igen hatha­tósan támogatja ezt az eszmét. Ez ügyben már közvetlen tárgyalásokat is folytatott nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minis­zterrel, akitől azt kérte, hogy a földmivelésügyi minisztérium mondjon le arról, hogy a művésztelep helyén er­dészeti szakiskolát létesítsen A miniszter határozott választ nem adott, de megígére, hogy a döntés előtt még értekezni fog Pekstr államtitkárral. .­­ .A kecskeméti lakosság határozottan ellen­­­szervvel viseltetik a művésztelep iránt. Ez az­ ellen­s szem* még a kommunizmus idejéből datálódik, amikor a szovjet mindenféle szedett-vedett elemet odaküldött művészeti továbbképzés címen a jó kecskemétiek nyakára. A lakosság tartózkodó ma­gatartása az utóbbi két évben csökkent, sőt a Révész Imre tanár vezetése alatt az idén ott mű­ködő húsz növendéket már szeretetükbe fogadták. Ha sikerül az a megoldás, hogy a telep a jövőben a mi irányításunk alá fog kerülni, úgy jövő prog­r­am munk nak­ykoncepciójú terveket ölel fel. Egész éven át működő iskolát akarunk ott létesíteni és a telepet arra is berendeznénk, hogy néhány tehet­séges növendékünk ott továbbképezte magát és za­vartalanul dolgozhasson. — Ami a miskolci telepet illeti, ott már javá­ban folyik a munka. Egyelőre még szerény keretek között, de rövid idő múlva iparművészeti és szob­rászati tanfolyamot is berendezünk Miskolcon. Az iparművészeti tanfolyam a textilművészet minden ágára ki fog terjeszkedni. Főleg művészi csomózott szőnyegeket és az ősi matyó művészetet fogjuk favorizálni. A szobrászati tanfolyamnak szintén nagy gyakorlati jelentősége lesz. Művészeink tét­­­lenül állnak, mert a bronz és a márvány megfizet­hetetlen. — Mi a kerámiára helyezzük majd a fősúlyt. Megállapodásra jutottunk egy a művésztelep szom­szédságában lévő gőztéglagyárral és ezután iskola­szerűen fogjuk kultiválni a terrakotta legkülönbö­zőbb nemeit, edényeket, domborműveket, szobro­kat fogunk formálni. Ki akarjuk küszöbölni a csehországi és tiroli vallásos tárgyú szobrokat a forgalomból, hogy a magyar szobrászok alkotásai kerüljenek a helyükre. A magyar művészek alko­tása amellett, hogy versenyképes lesz, hiven meg fogja őrizni a magyar motívumokat is. Kis mére­tekben indulunk útnak­, de ennek az akciónak oda kell fejlődni, hogy munkát és kenyeret biztosítson a tehetséges­ magyar szobrászok nem kisszámú csapatának. Végül a pécsi művésztelep tervéről beszélt Lyka igazgató. A pécsi művészeti viszonyokat — mondotta — a város felszabadulása óta az illetékes tényezőknek még nem volt módjában behatóan ta­nulmáyozni s igy ehez a tervhez még nem lehet hozzászólni. Bizonyos, hogy az ősi magyar kultú­rával rendelkező város, most, hogy lerázta magáról az idegen igát, ezen a téren is nagy arányokban fog fejlődni. A franciákkal akarta megbuktatni Tabódy ezredes a kommünt Be akart vonulni Budapestre . A franciák nem vállalkoztak, mert nem bíztak legény­ségükben . Érdekes tanúvallomás a Ta­bódy-pörben Szegedről jelen­t­k. A Tabodyi­ör zerdai fő­tárgyalásán elsőnek Horváth István főhadnagyot hallgatták ki tanúként. Horváth elmondta, hogy egy .vasárnapon behívták a gazdasági hivatalba, melynek főnöke volt és ott Szabady hadnagy, a nemzetőrskülönítmény parancsnoka, fölszólította, hogy Tabódy parancsára adja ki a legénységnek három havi illetményét. A tanú írásbeli parancsot kért, de nem kapott, miért is­em teljesítette Sza­bady kívánságát. A pénzt még akkor sem adta ki, amikor Szabady két altisztje elhozta a pénztárod­tól a pénztár kulcsát. Ekkor Szabadly altisztjeiül elvitte a pénztárt 02.000 korona tartalmával együtt. Tanút a bíróság vallomására megeskette. A következő tanú, Lázár Domokos ezredes, elmondta, hogy Neuberger annak idején követte Tabódy­tól, hogy támadják meg a franciákat. Tal­ódy erről hallani sem akart és eltávozott. A vörös hadsereg felirású igazolványokat Tabódy azzal a­dta ki, hogy a vörös szót ki kell törölni, mert a szegedi katonaság csak a rend fenntar­tására" szolgál. A város kiürítésére vonatkozólag Tabódy nem adott határozott parancsot, hanem azt mondotta, hogy mindenki tegyen úgy, ahogy akart. Elmondja a tanú: k­­ev­ek­v ízben nagyobb társaság volt az ő lakásán. Tabódy is ott volt, akivel, amikor magukra maradtak, bizalmasan beszélgetve, azt kérdezte, lehet-e a franciáktól va­lamit remélni, mely kérdésével a kommün meg­buktatására célzott. Tabódy erre azt felelte, hogy nem, majd részletesen elmondta, hogy miért nem várható a franciák támogatása. Tabódy kifejtette, hogy Betria­ francia ezredesnek memorandumot terjesztett elő, amelyben indítványozta, hogy a franciák támadják meg a vörösöket, menjenek fel Budapestre és döntsék meg a proletárdiktatúrát. Beitris hímezett-shámozott, azt mondta, hoggy ez nem tartozik a hatáskörébe, de majd jön egy tá­bornok, de Charpy­ adja elő annak a tervet. Ta­bódy tényleg de Charpy tábornoknak el is mondta a, kommün megbuktatására célzó tervet, de mint a tábornok és Betrix beszédjéből kivés­hette, ők azért nem vállalkoztak a terv keresztül­vitelére, mert nem bíztak a saját legénységükben. 11 "' "'„Magam is vállalkoztam arra, — mondotta Tabódy — hogy élükre állok, de hiába, nem sike­rült őket meggyőznöm". Tabódy megkérte a tanut, hogy ne mondja el senkinek a dolgot. Lázár ezredes vallomásában kiterjeszkedik arra is, hogy Tabódy csemlőijárőröket rendelt ki­ ­ TÍRZAN A MAJMOR KÖZÖTT­­. Írta: Edge­r Sice Burroughs Angolból fordította: Bortos Zoltán J­o­h w Figyelmeztess volt az üzenet tartalma, hogy Jonék órinfkedjenek a revolverek elvesztését­­jelenteni,­vagy elmondani, amit az öreg, mat­, elmomiffu nekik — halálbüntetés terhe­­alatt, hiszem, semmi bajunk sem lesz, — szólt clayton fanyar mosollyal. — Mindössze vesz­teg kell maradnunk és várnunk, hogy mi történik. MÁSODIK FEJEZET Otthon a Vadonban És nem is kellett sokáig várniok, mert mikor­­ másnap reggel Clayton a fedélzetre lépett, hogy megkezdje szokott sétáját a reggeli előtt, lövés dör­dült, aztán még egy és még egy . . . Amit látott, legsötétebb aggodalmait erősítette meg. A tisztek kicsiny csapatával szemben állt a hajó egész gyülevész legénysége Fekete Miskával az élükön. A tisztek első sortüzére a matrózok védett he­lyekre menekültek és árbocok, kormányhíd és ka­binok mögül viszonozták az öt ember tüzelését, kik ,st hajón a gyűlölt felsőbbséget képviselték.­­ Kettőt a matrózok közül a kapitány revolvere­­ terített le. Ott feküdtek, ahol elbuktak, a harcolók­­ között. Az első kormányos tüstént előrebukott és Fe­kete Miska parancsszavára a vérszomjas zsiványok rohamot intéztek a megmaradt négy ember ellen. A legénység csak hat lőfegyvert tudott összeszedni, így a legtöbben csáklyákkal, baltákkal, fejszékkel és vasrudakkal voltak felfegyverezve. A kapitány kilőtte volt revolverét és újra töl­tött, miközben közeledett a roham. A másodkor má­n t QPI fegy­vere csütörtököt mondott és így­ csak két fegyver fogadta szemben a lázadókat, amint gyors iramban közeledtek a tisztekhez, ki­k visszavonulni készültek embereik feldühödött támadása elől. Mind a két részen szörnyen káromkodtak és ez, a fegyverek ropogásával és a sebesültek,­ordításával együtt, a Fonalda fedélzetét őrültek házához tette hasonlóvá. Még mielőtt a tisztek tíz lépést hátráltak volna, a lázadók elérték őket. Egy zömök néger, fejszével a kezében, a kapitány fejét kettéhasította és egy pillanattal utóbb a többiek is elbuktak, holtan vagy sebesülten az ütések záporától és a golyóktól. A Fawalda lázadóinak munkája rövid és bor­zalmas volt, és Joh­n Clayton közben végig ott ál­lott, hanyagul a följárónak támaszkodva és eltű­nődve szívogatta pipáját, mintha csak valami kö­zömbös játékot nézett volna. Miután az utolsó tiszt is elbukott, meggondolta magát, hogy jobb lesz lemenni a feleségéhez, ne­hogy valamelyik matróz magányosan bukkan­jon rá. Noha nyugodtnak és közömbösnek mutatta magát, de belül rosszat sejtett és reszketett, mert a felesége biztonságáért félt ezeknek a fél­állatoknak a hatalmában, hova a sors olyan kegyetlenül jut­tatta őket. Mikor megfordult, hogy leszálljon a lépcsőn, meglepetve látta, hogy felesége a lépcsőn áll, majd­nem mellette.­­— Mióta vagy itt, Alice? — A kezdete óta, — felelt az­ asszony. — Mi­lyen rettentő, John! Óh, milyen rettentő! Mit vár­hatunk ilyen emberektől? — Talán reggelit, — felelt Clayton hősiesen mosolyogva, hogy az asszony félelmét eloszlassa. Én legalább is kérek tőlük! Jöjj velem, Alice. Nem­ szabad mutatnunk, hogy mást is várunk tőlük, mint udvarias bánásmódot. A matrózok ezalatt körülvették a halott és se­besült tiszteket és könyörtelenül hozzáfogtak, hogy az eleveneket is, a holtakat is válogatás nélkül a tengerbe hányják. Hasonló­ szívtelen­séggel bántak a saját sd­­ültjettekel is, és a higepo matróz hullá­jával,a­kiket az irgalmas Gondviselés a lisztek go­lyóitól tüstént meghalni engedett. Egyszer csak az egyik matróz észrevette a kö­zeledő Claytont és feleségét és elkiáltotta magát: — Itt van még két másik hal! És magasra emelt fejszével rohant feléjük. De Fekete Miska gyorsabb volt és a fickó hol­tan bukott el, még mielőtt hat lépést tehetett volna. Fekete Miska hangos ordítással vonta magára társai figyelmét, aztán lord és lady Greystokera mutatva, kiáltott: — Ezek itt a barátaim és békét kell nekik hagyni. Értettétek? • — Ennek a hajónak most én vagyok a kapi­tánya, — tette hozzá Greystokehoz fordulva­­— és amit én mondok, az történik. Maradjanak nyugod­­tan és senki sem háborgatja, — és fenyegetőn né­zett társaira. Claytonék annyira megtartották a Fekete, Miska utulu­já­va il, hogy csak ritkán láttak valakit a legénységből és nem tudták, ezek mit terveznek. Hébe-korba civakodások és verekedések tompa zaja jutott el hozzájuk, két alkalommal pedig lő­fegyverek vésztjósló dörrenése riasztotta meg a csöndet. De Fekete Miska rátermett vezére volt a gyü­levési haramia bandának és elég tűrhető fegyel­met tartott. A tisztek legyilkolását k­ivető,ötödik napon az őrszem földet jelentett. Hogy sziget, avagy konti­nens, Fekete Miska nem tudta, de azt megjelentette Claytonnak, hogy ha a partvidék lakhatónak bizo­nyul, akkor őt és lady Greystakeot marhástul elvillt kiteszik. — Néhány hónapig ott egészen rendben lesz­nek, — magyarázta. — És akkorára mi is ki tu­dunk szállni valami lakatlan partvidéken és elszé­ledni. Aztán majd gondom lesz rá, hogy a kor­mánya értesüljön, merre van és az majd hamarosan hadihajót küld érte. Semmi bajuk sem lesz ott. De civilizált vidéken bajos volna pártra tenni, anélkül, hogy kérdezősködésnek ki ne tennék magunkat, pedig egyikünk sem tudna meggyőző feleletet ki­eszelni " ,1 - Aftoifgf. -

Next