Pesti Napló, 1921. október (72. évfolyam, 218–243. szám)

1921-10-01 / 218. szám

SZÖTTIlA SÍ­ ­­ TARZAN A MAJMOK KÖZÖTT Irta: Edgar Rice Burroughs C25) Miutárt a néger nő elájult, az oroszlán újra megpróbálkozott, hogy nagy tömegével befurakod­hassék a kunyhóba. A lány a kunyhó másik végén állott sápadtan, mozdulatlanul és mi­ntán­ növekvő rémülettel ke­reste a menekülés lehetőségét. Keblére szorított keze egyszerre megérezte a revolvert, mit Clayton hagyott vissza neki. Gyorsan kirántotta és az orosz-Ián fejének célozva, elsütötte. Egyetlen fölvillanás, dördülés következett és a fenevad fölordított a fájdalomtól és dühtől. Jane Porter látta, hogy a nagy tömeg hirtelen eltűnik az ablakból, majd elejtette a revolvert és ő is elájult. De az oroszlán sebe nem volt halálos. A golyó csak fájdalmas sebet ejtett lapockáján. A fellobba­nás és a sikerítő dördülés okozta, hogy sietve visszavonult. A következő pillanatban már újra a rácsozat előtt állt és fokozódó dühvel, de egyre csökkenő erővel feszegette a nyílást, mert sebesült tagját alig használhatta. Látta prédáját, a két nőt, eszméletlenül a földön elterülve. Tehát ellenállást már nem kellett legyőznie. Előtte hevert pompás lakomája és csak át kellett furakodnia a rácsoza­ton, hogy prédáját hatalmába kerítse. Lassan szorította át roppant tömegét a nyílá­son. Már bent volt a feje, majd benyomta egyik lábát is. Óvatosan emelte föl megsebesült tagját, hogy vigyázva becsúsztassa a szűk nyíláson. Még egy pillanat és mindkét lába, hosszú teste és kes­keny vékonya is becsúszik. És erre a látványra vetette föl szemét ismét Jane Porter. Tarzan, ki a céltalanul tévelygő két öreg úr után indult, jó néhány mérföldnyire déli irányban akadt rájuk, éppen jókor, hogy megmentse őket egy oroszlántól, mit rettentő orditásával elriasz­tott. A hüledező öreg urakat aztán visszavezette és mikor a kunyhót megpillantották, otthagyta őket és eltűnt a sűrűben. Nagy volt az öröm a kis tanyán, alig győzték elmondani egymásnak kalandjaikat és még a haj­nal is beszélgetés közben virradt rájuk. Különösen Tarzan­ról, csudálatos megmentőjü­kről folyt sok szó.­­Reggel aztán, hogy a kunyhót lakhatóbbá te­gyék, a csontvázak eltemet­és­éhez láttak és ekkor váratlan felfedezést tettek. Clayton nehéz gyűrűt pillantott meg a csontváz egyik ujján és mikor megvizsgálta, megdöbbenve látta rajt­a Greystoke­család címerét. Ugyanekkor Jane az egyik könyv­ben megtalálta John Clayton nevét. Ez a váratlan lelet mély hatást tett a társaságra és nem volt nehéz megállpodniuk abban, hogy ez mit jelent,­­ hogy John Clayton nem veszett a tengerbe, hanem a kunyhóban halt meg. Abban sem kétel­kedtek, hogy a kis majom csontváza a tragikus végű házaspár gyermekéé. Aznap Tarziannak sok megbámulni valója akadt. A kunyhó fölött a sűrű lombok között rej­tőzködve, látta az ünnepies temetési szertartást és ugyancsak töprengett rajta, mirevaló száraz cson­tokat eltemetni. Tarzan azt sem értette, mikor látta, hogy a kis társaság rémülettel szemléli az Arrow hirtelen távozását az öbölből. Tarzan állandóan a kunyhó körül settenke­dett, de nem mert mutatkozni, mert attól félt, hogy a szép fehér lányt megriasztja. Százszor is föltette magában, hogy­ nappal megy el a tanyára és a nyomtatott belüli segélyével beszélget a lány­nyal, de valahányszor cselekvésre került a sor, cserben hagyta bátorsága. Teltek­ multiik a hetek, a hónapok, a kunyhó lakói egyformán éltek és lassanként hozzászoktak különös új életükhöz. A megszokás annyira me­résszé tette őket, hogy most már külön­­is elcsa­tangoltak az ősbozótba­n, miközben gyümölcsöt kerestek. Egyik napon Tarzan azzal az eltökélt szán­dékkal látogatott el a kis tanyára, hogy dűlőre viszi régi tervét­és­ beszél a lánnyal, mert a betűk segítségével könnyen megérthetik egymást. A kuny­hóban senkit sem talált, lakói az ősbozótban jár­tak. Porter és Philander dél felé csatangoltak a tengerparton, Jane és Esmeralda pedig gyümölcs után jártak az ősbozótban. Amint Tarzan a kunyhó körül őgyelgett Jane visszatértét lesve, egyszerre ismerős neszre­ lett figyelmes. Nagy majom haladt át a fák ágai között, aztán elveszett a hang az ősbozót sűrű­jében. Egyszerre Tarzan rémes sikoltás han­gjára riadt föl, mi az ősbozót sürüj.­böl­­­ri feléje. F­gy pillanat alatt tisztában volt, hogy a szép fehér lányt fenyegeti veszedelem és minden tőle telhető sietséggel iramodott el a veszedelem, szín­helye felé. A sikoltást a férfiak is meghillatták és ha­nyatthomlok csetlődve-botlódva rohantak a kunyhó felé, mit üresen találtak. Az ősbozótba siettek, a sikoltás irányába és hosszas kóborlás és két­ségbeesett keresés után ráaka­dtak Esmeraldára, ki eszméletlenül hevert a sűrűben. Mikor végre eszméletre térítették, megtudták, hogy egy szőrös óriás megtámadta őket, és­,Tanét elhurcolta. (Vége következik.) PESTI NAPLÓ 1921. október 1. 3 Bernes kosztfed­ző akciója megMusuli Tárgyal­nom akart az entente arról, hogy Magyarország Sopront megtarthassa . Bécs, szeptember 30. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) Még csütörtökön délután azt jelentették Bu­dapestről, hogy a magyar kormány az entente által meg­szabott határidőn belü­l ki fogja üríteni Nyugatmagyarországot és a kiürítés sima elintézése érdekében érintkezésbe lépett a szabadcsapatok parancsnokságával. A budapesti kormány úgy informálta az ententeot: BKV,­ a szabadcsapatok vissza fognak vonulni és nem fognak kísérletet tenni arra, hogy a békeszerz­­ődés végrehajtását meghiúsítsák. Az ententenak ez az álláspontja, hogy most már betű szerint végre kell hajtani a békeszerződést, ki kell mllenl­eges?. Nyugalmagyarországot. A magyar kormányt teszik felelőssé, azért, ha a kiürítés nem fog simán megtörténni. Most már tárgyalni sem akarnak arról hogy Magyarország tartsa meg Sopront, vagy az Ausztriának odaítélt területnek bármely más részét. Ha Magyarország nem tesz eleget az entente ulti­mátumának, akkor október 1-én életbe lép a forgal­mi blokád, amelynek programmját már részletesen megállapították. A blokád végrehajtásával a kim­entenie államait bíz­ják meg. Magyarországnak a külvilágtól való elzárása egyszerre fog megtörténnii minden oldalon. Az is lehetséges, hogy a legutóbbi nyugatm­agyarországi események miatt a nagykövet­­ek tanácsa még szigorúbb eszközökhöz fog nyúlni Benes közvetítő akciójáról már nem is beszélnek, mert úgy az entente, mint az osztrák kormány véleménye szerint az adott körülmények között semmiféle egyezkedésről nem lehet szó. Ausztria ebben az ügyben is a nagykövetek tanácsára bízza ügyét és a nagykövetek előrelát­hatóan a legrövidebb időn belül nyilatkoznak a további teendőkre vonatkozóan. iCsamnsky lopnak* Plakáttámadás az sdifi Szövetképp4»Ál­talános Fogyasztási «gi vezetősége ellen (Saját tudósítónktól.)" A régi, jól ismert plaká­toknak uj, bár nem egészen szokatlan változata jelent meg ma délután a pesti utcákon. Az Álta­lános Fogyasztási Szövetkezetnél valószínűleg még ebben a hónapban megejtik a küksöttválasztásokat s ezzel kapcsolatban meg fogják választani az új igazgatóság tagjait is. Erre vezethető vissza ez a Központi Szervező Bizottság aláírással ellátott pla­kát, amelynek fontosabb részeit alább közöljük: Csalnak, lopnak, panamáznak az Általános Fo­gyasztási Szövetkezet vezetőségében! Kisembe­rek pénzéből kese­resen összegyűlt milliók sikkad­tak el a sötétben, a romlásunkon dolgozó szabad­kőműves maffia és a szociális igazságot teleszájjal ordító Conti­ utcai néptribunok markain. Véres ve­rejtékkel összehordott filléreinket, kisemberek pén­zét nem arra használták fel, amit mi akartunk, hogy nyomorúságunk enyhüljön, hanem a zsidó nagytőke hizlalására és saját­ zsebeik megtömé­sére. A hitványak, Istent és Hazát tagadók nem törődtek a robotban dolgozó munkásság könnyével, fájdalmával, hanem önző egyéni érdekeiket tartot­ták mindenekfelett szemeik előtt. Elmentünk az Általános Fogyasztási Szövet­kezetbe, ahol a régi vezetőség tagjai e támadás háti teréről és mozgató rugóiról a következőket mond­ták munkatársunknak: — A tagok régebben közvetlenül gyakorolták szavazó jogukat. Idén januárban lépett életbe a küldöttválasztási rendszer, a rendelet azonban, amely erről intézkedett, úgy szólt, hogy ha akár­csak egy tag emel kifogást a választás ellen, az eg­ész választás érvénytelennek tekintendő. Február­ban ejtették meg a küldöttválasztásokat s a hu­szonnyolc kerület közül akadt hét, ahol egy-egy tag nem volt megelégedve a választás eredményével, illetve lefolyásával. Erre az összes választásokat érvényteleneknek nyilvánították és a küldöttek által választott igazg­atóság mandátumát megsemmi­sítve, állami gondnokság alá helyezték a szövet­kezetet. — Állami gondnokul dr. Kraffi Frigyes pénz­ügyminiszteri tanácsost rendelték ki, aki a pénz­ügyi kormányt a Futuránál is képviseli s akiről nagyatádi Szabó István egy felszólalásában azt állította, hogy a Szeszértékesítő által kiszállítandó hétszáz vagonos gabonaexport tervét ő vitte keresz­tül a minisztertanácson. Ő képviseli az Általános Fogyasztási Szövetkezetet a Közélelmezési Tanács­ban, holott mi mindig az élelmiszerkivitel ellen fog­laltunk állást, mert előreláttuk a helyi piac árainak ebből eredő automatikus drágulását. Az események nekünk adtak igazat, hiszen a malmok ma, amikor kilogrammonként több mint húsz koronával többet érhetnek el a lisztért bármely külföldi piacon, Bu­dapesten nem is adnak el árut. Kraffi Frigyes mel­lett Végh Jenő, az OKH igazgatója, Piványi Jenő, a Pénzintézeti Központ revizora és dr. Halla Aurél törvényszéki bíró szerepelnek mint állami gondno­kok, akik mint tanácsiadó közegek dr. Kalmár Si­mon Ernőt, az Általános Fogyasztási Szövetkezet egyik elbocsátott tisztviselőjét vették maguk mellé. Mivel az állami gondnokság egy tagja sem ért a szövetkezet ügyeinek intézéséhez, a kereskedelmi igazgató teendőit Fronius Károly Vilmos látja el, aki azelőtt a Keresztény Behozatali Társaságnak volt az igazgatója, míg a tagosztály élére politikai bizalmiként egy nyugalmazott ezredes került. Ezek tíz-húszezer koronás fizetéseket húznak, bár a gond­nokságot elrendelő végzésben hasonló illetmények­ről szó sincs.­­ A gondnokság legfőbb teendője eddig abban merült ki, ho­g­y több mint másfélszázezer tagról jegyzékeket állítottak össze, amelynek másolatai az EME és a keresztény szociális szakszervezetek birtokában vannak. •rfVVWt/WVVVAAAAiWVWl/VVVVVN Egy ma I if eilen „Mi angol protestánsok neva, ismerünk fe­lek­ezeti lüjlíwífséget" (Saját liríini ) A Nemzetközi Jóbarátság ivetségének magyar osztálya dr. Raffais Sándor evangélikus püspök elnöklete alatt pénteken délután hat órakor Drummond londoni unitárius lelkész tiszteletére nyilvános estét rende­zett.­­V. K. Drummond nyugaton elsőnek emelte fel szavát azok ellen az atrocitások ellen, amelye­ket a román megszállók Erdélyben elkövettek az erdélyi magyar egyházak ellen. A magyarbarát unitárius lelkész Angliában és Amerikában kör­utazást tett, amelynek folyamán felolvasások keretében hívta fel a nyugati körök figyelmét azokra az állapotokra, amelyeket a román invázió teremtett Erdélyben. Az illusztris vendég tiszteletére szépszámú kö­zönség jelent meg a Deák­ téri evangélikus iskola dísztermében. Az elnöklő dr. Raffay Sándor püs­pök lelkes szavakkal köszöntötte a kiváló vendéget és ismertette azokat a szolgálatokat, amelyeket a magyar protestantizmus kifejt külügyi helyzetünk megjavítása érdekében. Ezután W. H. Drummond tartott igen érdekes szónoklatot, amelyet tolmács segítségével hoztak a nagyközönség tudomására. Drummond lelkész hosszast­n beszélt erdélyi útjáról és azokról a szo­morú tapasztalatokról, amelyeket a keleti magyar végeken szerzett. Vázolta azoknak az előadásoknak a hatását, amelyeket Angliában tartott és rámuta­tott arra, hogy az angol protestantizmus rokon­szenvvel kíséri az erdélyi protestáns egyházak sorsát. •— Ahol az igazságról és szabadságról van szó, — mondotta többek között mi angol protestán­sok nem ismerünk felekezeti különbséget. Anglia szeretete és szimpátiája tekint a magyarok felé és ha ezek a baráti megnyilatkozások a sajnálatos háború alatt talán kissé csorbát szenvedtek is, a m­­odern Anglia rövidesen be fog­ja­ bizonyítani, hogy szívének egész melegével fordul a magyar mártirium felé. A világ protestánsait nem érhetné nagyobb szégyen, mintha megfeledkeznének magyar testvéreikről és megfeledkeznének a magyar prot­­estáns egyházak jajkiáltásáról. Mi Krisztus szelle­mét akarjuk követni, a szeretet és az igazság szel­lemét, mert csak akkor leszünk tanainak méltó kö­vetői. Anglia protestánsait fájdalommal tölti el az a tudat, hogy magyar hittestvéreiket elnyomja a gyűlölet, de remélik, hogy ez az elnyomás nem­sokára véget fog érni.

Next