Pesti Napló, 1922. július (73. évfolyam, 146–171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
- ^Szombat PESTI WAPLO 1922 július 1. 3 HQisp@nf.om az mg orientációt kereső politikai tárgyalások ,n.i ••• ni —r—- ' ' \ 72 komfomációsoa vett megoldások személyi kérdéseken feneklettek meg -' (Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló már két izben adott hírt azokról a kulisszák mögötti tárgyalásokról, amelyekre vonatkozóan beavatott politikusok azt a prognózist állították fel, hogy ezeknek a következménye nagy politikai változás lesz, amely belátható időn belül bekövetkezik. Ezek a közlemények politikai körökben érthető feltűnést keltettek és úgy a pártokban, mint a parlament folyosóin élénk diszkusszió tárgya voltak. Megállapítható, hogy az utóbbi napokban a politikai közvéleményre ennek a várható változásnak az előérzete nyomást gyakorolt, amely főleg abban jelentkezik, hogy a kormánnyal és a kormánypárttal szemben sehogy sem akart kialakulni az egységes ellenzéki front. Az ellenzéken csak a liberális polgári pártok és a szociáldemokrata párt állanak szigorúan eredeti programmjukon, míg a keresztény ellenzéket máris megbontotta a bejósolt változás. Igen érdekes karakterisztikuma a kulisszák mögött folyó tárgyalásoknak az ezzel parallel történő bomlási folyamat, amelyei Friedrich-csoportot és gróf "Andrássy Gyula politikai környezetét, főleg a legutolsó két napon, igen élesen állította egymással szembe. Magáról az uj belpolitikai orientációt kereső tárgyalásokról eddtig közölt értesüléseinket a következőkkel egészíthetjük ki: E pillanatban — mint azt velünk igen jól értesült helyről közlik — súlyos személyi kérdések tornyosultak a megegyezés lehetősége elé s a tárgyalások is zátonyra futottak. A dolgok kronologikus sorrendjében legelsősorban azt a döntő jelentőségű momentumot kell megemlítenünk, amely úgy a legitimista oldalon, mint magában a kormányban és a kormányzópártban megérlelte azt a gondolatot,hogy a királykérdés tekintetében az eddig széteső álláspontokat a legitimitás szellemében kell összhangolni. " • Ai tárgyalásokat a kormány interálta, a menynyiben egy politikán kívül... állói Metsiétyfái, gróf Mikes Jánoson keresztül kérdést intéztek a legitimista keresztény ellenzék tagjaihoz, hogy hajlandók volnának-e ezirányban békülékeny tárgyalásokat kezdetit. Azt az alapot azonban, amelyet a tárgyalások első fázisában a kormány részéről a legitimista ellenzék elé terjesztettek, éppen a kormányelnök személye miatt nem fogadhatták el a legitimisták, különösen az Andrássy—Rakovszky-csoport jelentette ki, hogy ilyen megoldásba semmi körülmények között sem mehetnek bele. Ekkor kezdődött meg a tárgyalások második fázisa, amelyben Friedrich István vette át a vezetőszerepet, aki a gróf Bethlen István miniszterelnök által kontemplált megoldásra, egy politikán teljesen kinül álló személyiséget ajánlott. Ugyancsak ezzel a megoldással kapcsolatban olyan konkrét propozíciókat is tett, amelyek a IV. Károly halálával bekövetkezett jogi helyzetre vonatkozó megoldást a tiszta legitimitás alapjára helyezte volna. Erről a kérdésről illetékes körökben napokig folytak a tárgyalások, végül is különböző, nem tisztán belpolitikai vonatkozásű meggondolások folytén ettől a megoldástól egy időre eltekintettek. Ezzel egyidejűleg Andrássyék részéről közvetítettek egy javaslatot illetékes körök elé, amelynek feltételei személyi kérdésekben úgy körvonalazhatók, hogy azt a vezető poziciót, amelyet a belpolitikai változással kapcsolatban legelső alkalommal gróf Bethlen István személyével hoztak kapcsolatba, gróf Andrássy Gyula vegye át. Ez a propozíció természetesen a kormány részéről ab ovo elutasításra talált. Mint a fentiekből látható, a magyar politikának új orientációt kereső tárgyalásai holtpontra jutottak. Természetesen nem azon múlott az egyezkedés lehetősége, — mint ahogy azt egyes politikusok állítják — hogy a tárgyalásoknak egyik vezetője, gróf Teleki Pál, — aki bizonyos ideig valóban végigvezette a tárgyalások egyik fázisát — már hosszabb idő óta beteg. Egészen más elhatározásokon múlott az, hogy e pillanatban sem a legitimisták, sem pedig az egész koncepciónak a kormányban helyet foglaló kezdeményezői a kilátásban lévő megoldással nem értenek tökéletesen egyet. Arról volna ugyanis szó, hogy IV. Károly halálával beállott alkotmányjogi helyzetet rövid időn belül a tiszta legitimitás szellemében akarnák megoldani, természetesen az adott helyzetnek és vonatkozásoknak pontos mérlegelésével, csupán a megoldás személyi része nem azonos a tárgyalások eddigi fázisaiban felmerült lehetőségek egyikével sem". Itt jegyezzük még meg azt, hogy ha a személyi megoldás különösebb meglepetéseket nem is hoz magával, a belpolitikában beálló teljesen új orientációt igen élénken fogja dokumentálni a személyi megoldással szorosan egybefüggő közjogi változás. Pedrow kapitányt amerikai tiszteletbeli magyar konzullá nevezi ki a kormányzó Holnap délelőtt bucsu-defeuneren fogadja — átadja neki a Magyar Vöröskereszt legmagasabb kitüntetését is — Ír kapitány szombaton délután utazik el Budapestről (Saját tudósítónktól.) Holnap, szombaton délután hagyja el Budapestet Pedrow kapitány, miután több mint két esztendőn át áldásos működésével feledhetetlenül befesrta nevét és egyéniségének emlékét többszázezer hálás magyar gyermek szívébe. Mielőtt hajóra lépne és visszatérne Amerikába, amelynek segítőkedvét, pénzét és erejét hozta el a letiport Magyarországra, a magyar gyermekek, a magyar hatóságok, a magyar társadalom még egyszer köréje fognak seregleni, hogy megszorítsák a kezét és meleg búcsút mondjanak neki, kifejezze háláját, köszönetét, csorbíthatatlan ragaszkodását. A hajóállomáson megható ünnepségben lesz része Pedlow kapitánynak is, a hálás magyar gyermekeknek is. Bizonyára széles körökben fog örömet kelteni, hogy ezzel a holnapi megható búcsúvalnem szakad teljesen vége Pedlow kapitány áldásos tevékenységének. Úgy értesülünk ugyanis, hogy a messzi Amerikában Pedrow kapitánynak módja és alkalma lesz felhasználnia befolyását Csonka-Magyarország gyermekei és szűkölködői, de általában összes gazdasági érdekei javára. Mégpedig nem is mint magánember, hanem mint, hivatalos tényező. Értesülésünk szerint a kormányzó ki'''nevezte Pedlb'w kapitányát tiszteletbeli amerikai magyar konzullá, s ebben a minőségében ily módon hivatalosan is folytathatja munkásságát javunkraAmerikában. A kormányzó egyébként kitüntető módon búcsúztatja el Magyarországtól. Holnapra dejeunerre hívta meg az amerikai kapitányt és ez alkalommal nyújtja át neki kinevezési homályát az amerikai magyar, konzulságra, egyúttal pedig átadja Pedlow kapitánynak a Vöröskeresztrendjel legmagasabb magyar, kitüntetését is. Ez a kitüntetés joggal fogja díszíteni Pedrow kapitányt, hiszen oly férfit ér a kitüntetés, aki valóban első helyet foglal el a Vöröskereszt fáradhatatlan, nemes lovagjai között. Munkatársunk ma felkereste a távozó kapitányt. Lakosztályában mozdulni sem lehet a rengeteg hála-levéltől, fotográfiától és vázákban, vizesüvegben, pohárban illatozó virágtól. A rózsacsokrokon még rajta az előkelő virágüzlet aranyzsinórja, a jószagú kis szimpla szegfűket szemmel láthatólag utcasarkon, vagy Csarnokban vették — néma tanúi annak, hogy Pedrow kapitányt a magyar társadalom minden rétegében szeretik. — Fáradt vagyok — sóhajtja mosolyogva a kapitány. — Két éve szakadatlanul dolgozom, kora reggeltől késő estig, vasárnap, ünnepnap, mindig. — Borzasztó, hogy most elveszítjük kapitány urat . .. — De hisz nem veszítenek el! Most hazahív a kötelesség és a munka a munka Magyarország érdekében. Folytatni fogom, amit itt megkezdtem, csak talán hatásosabban és tágabb keretek között. Három magyar, érdekért akarok dolgozni a hazámban: a magyar gyermekért, a magyar kereskedelemért és azért, amit maguk magyar, propagandának neveznek. — Sok barátot hagy itt? — Hogy sokat-e. Azt hiszem mindenkit, — hisz nekem mindenki barátom maguknál, nem. Csupa derű a kapitány úr kék szeme ennél a kérdésnél, melynek előre tudja a válaszát és szinte rosszul esik most egy másikat, csúnyát, elkedvetlenítő, de önkénytelenül kikívánkozót intézni hozzá. — Hogy örülök, hogy csupa kellemes impressziót visz magával rólunk — és Wolfot ugye, azt kidobta az emlékei közül! Igazán nem lehetne árnyéknak nevezni azt a másodpercnyi elkomolyodást, mely most végigsuhan szép férfias arcán. — De kérem, én egyáltalában nem haragszom Mr. Wolfra! És meg vagyok róla győződve, hogy ő se rám! Ha most itt ülne velem szemben, a ranga helyén, bizonyára nagyon nagyon jóbarátok lennénk. Mert a politika tudja, az csúnya mesterség, de Amerikában is csak politika. Ott sem vennék komolyan a Mr. Wolffot. Én azért magam is elpolitizálgatok otthon, de csak mint magánember., Mint polgár. A munkámba nem viszem be. Szeretnénk a „kis kapitány" elvét csendes üzenetként áttovábbítani e nagy magyar, politikushoz, — hátha tanulna belőle. Búcsúzunk Mr. Pedrowtól,— este kilenci van, máj? nagyon fáradt, de még sokan akarnak beszélni vele. Egy hölgy a gyerekek fogápolásának és kezelésének kötelező iskolai ellenőrzéséről ,egy úr, úgy látszik, kérni akar, valamit, —a kapitány nyújtózik egyet, aztán rendelkezésükre áll. — A „viszontlátás", — mosolyog még egy, szer rám. Karácsonyra egész biztos visszajövök vizitbe, — egy boldog karácsonyt szeretnék eltölteni a gyerekeim közt . . . Pedrow kapitány különben egy hatalmas titokzatos ládát is mutatott a podgyásza közt. Drága primitív kis gyerekjátékok, babák, kézimunkák vannak benne, melyeket hálás kispesti gyerekek küldtek emlékbe az ő amerikai barátjuknak. .... . Ka nem jó — ne fizesse meg! Ka jó aranyat adtunk papirosért! Bérmentve küldjük „Perirat14 patkányirtót „Perimur" egérirtót Ön csak akkor fizessen, ha hatásos volt IMMUNITÁS R.-T. orvos-vegyészeti laboratórium Budapest, Párisi u. 4. Terefon 127-17 „„öl Üzletberendezésből egy szeszrény, egy nagy pult, 5 drb. szék, egy pad egy tételben! Só a ban teljesen uj, szesz, spiritusz, benzin részére, azonnal nagyon ízsz’nyosam Sapítaf*. Szabó Gyula műszaki nagykereskedő, Budapest, V. ker., Vilmos császár ut 72. Telefon: 54-33