Pesti Napló, 1922. július (73. évfolyam, 146–171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

­- ^Szombat PESTI WAPLO 1922 július 1. 3 HQisp@nf.om az mg orientációt kereső politikai tárgyalások ,n.i ••• ni —r—- ' ' \ 72 komfomációsoa vett megoldások személyi kérdéseken feneklettek meg -' (Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló már két izben adott hírt azokról a kulisszák mögötti tárgyalásokról, amelyekre vonatkozóan beava­tott politikusok azt a prognózist állították fel, hogy ezeknek a következménye nagy politikai változás lesz, amely belátható időn belül be­következik. Ezek a közlemények politikai kö­rökben érthető feltűnést keltettek és úgy a pártokban, mint a parlament folyosóin élénk diszkusszió tárgya voltak. Megállapítható, hogy az utóbbi napokban a politikai közvéle­ményre ennek a várható változásnak az elő­érzete nyomást gyakorolt, amely főleg abban jelentkezik, hogy a kormánnyal és a kormány­párttal szemben sehogy sem akart kialakulni az­ egységes ellenzéki front. Az ellenzéken csak a liberális polgári pártok és a szociáldemo­krata párt állanak szigorúan eredeti pro­gram­mjukon, míg a keresztény ellenzéket máris megbontotta a bejósolt változás. Igen érdekes karakterisztikuma a kulisszák mögött folyó tárgyalásoknak az ezzel parallel tö­rténő bomlási folyamat, amely­ei Friedrich-csoportot és gróf "Andrássy Gyula politikai környezetét, főleg a legutolsó két napon, igen élesen állí­totta egymással szembe. Magáról az uj belpolitikai orientációt ke­reső tárgyalásokról eddtig közölt értesülésein­ket a következőkkel egészíthetjük ki: E pillanatban — mint azt velünk igen jól értesült helyről közlik — súlyos személyi kér­dések tornyosultak a megegyezés lehetősége elé s a tárgyalások is zátonyra futottak. A dolgok kronologikus sorrendjében legelsősor­ban azt a döntő jelentőségű momentumot kell megemlítenünk, amely úgy a legitimista olda­lon, mint magában a kormányban és a kor­mányzópártban megérlelte azt a gondolatot,­­hogy a királykérdés tekintetében az eddig széteső álláspontokat a legitimitás szellemében kell összhangolni. " • Ai tárgyalásokat a kormány interálta, a meny­nyiben egy politikán­ kívül... állói Metsiétyfái, gróf Mikes Jánoson keresztül kérdést intéztek a legitimista keresztény ellenzék tagjaihoz, hogy hajlandók volnának-e ezirányban békü­lékeny tárgyalásokat kezdetit. Azt az alapot azonban, amelyet a tárgyalások első fázisában a kormány részéről a legitimista ellenzék elé terjesztettek, éppen a kormányelnök személye miatt nem fogadhatták el a legitimisták, kü­lönösen az Andrássy—Rakovszky-cso­port jelentette ki, hogy ilyen megol­dásba semmi körülmények között sem mehetnek bele. Ekkor kezdődött meg a tárgyalások má­s­odik fázisa, amelyben Friedrich István vette át a vezetőszerepet, aki a gróf Bethlen István miniszterelnök által kontemplált megoldásra, egy politikán teljesen kinü­l álló személyiséget ajánlott. Ugyancsak ezzel a megoldással kap­csolatban olyan konkrét propozíciókat is tett, amelyek a IV. Károly halálával bekövetkezett jogi helyzetre vonatkozó megoldást a tiszta legitimitás alapjára helyezte volna. Erről a kérdésről illetékes körökben napokig folytak a tárgyalások, végül is különböző, nem tisztán belpolitikai vonatkozásű­ meggondolá­sok folytén ettől a megoldástól egy időre elte­kintettek. Ezzel egyidejűleg Andrássyék részéről közvetítettek egy javaslatot illetékes körök elé, amelynek feltételei személyi kérdésekben úgy körvonalazhatók, hogy azt a vezető poziciót, amelyet a belpoliti­kai változással kapcsolatban legelső al­kalommal gróf Bethlen István szemé­lyével hoztak kapcsolatba, gróf And­­­rássy Gyula vegye át. Ez a propozíció természetesen a kormány ré­széről ab ovo­ elutasításra talált. Mint a fentiekből látható, a magyar poli­tikának új orientációt kereső tárgyalásai holt­pontra jutottak. Természetesen nem azon mú­lott az egyezkedés lehetősége, — mint ahogy azt egyes politikusok állítják — hogy a tár­gyalásoknak egyik vezetője, gróf Teleki Pál, — aki bizonyos ideig valóban végigvezette a tárgyalások egyik fázisát — már hosszabb idő óta beteg. Egészen más elhatározásokon múlott az, hogy e pillanatban sem a legitimisták, sem pedig az egész koncepciónak a kormányban helyet foglaló kezdeményezői a kilátásban lévő megoldással nem értenek tökéletesen egyet. Arról volna ugyanis szó, hogy IV. Károly halálával beállott alkotmányjogi helyzetet rövid időn belül a tiszta legitimitás szellemé­ben akarnák megoldani, természetesen az adott helyzetnek és vonatkozásoknak pontos mérle­gelésével,­­ csupán a megoldás személyi része nem azonos a tárgyalások eddigi fázisaiban felmerült lehetőségek egyikével sem". Itt jegyezzük még m­eg azt, hogy ha a sze­mélyi megoldás különösebb meglepetéseket nem is hoz magával, a­ belpolitikában beálló teljesen új orientációt igen élénken fogja do­kumentálni a személyi megoldással szorosan egybefüggő közjogi változás. Pedrow kapitányt amerikai tiszteletbeli magyar konzullá nevezi ki a kormányzó Holnap délelőtt bucsu-defeuneren fogadja — átadja neki a Magyar Vöröskereszt legmagasabb kitüntetését is — Ír kapitány szombaton délután utazik el Budapestről (Saját tudósítónktól.) Holnap, szombaton délután hagyja el Budapestet Pedrow kapi­tány, miután több mint két esztendőn át áldá­sos működésével feledhetetlenül befesrta nevét és egyéniségének emlékét többszázezer hálás magyar gyermek szívébe. Mielőtt hajóra lépne és visszatérne Amerikába, amelynek segítő­kedvét, pénzét és erejét hozta el a letiport Magyarországra, a magyar gyermekek, a ma­gyar hatóságok, a­ magyar társadalom még egyszer köréje fognak seregleni, hogy meg­szorítsák a kezét és meleg búcsút mondjanak neki, kifejezze háláját, köszönetét, csorbítha­tatlan ragaszkodását. A hajóállomáson meg­ható ünnepségben lesz része Pedlow kapitány­nak is, a hálás magyar gyermekeknek is. Bizonyára széles körökben fog örömet kel­teni, hogy ezzel a holnapi megható búcsúval­­nem szakad teljesen vége Pedlow kapitány áldásos tevékenységének. Úgy értesülünk ugyanis, hogy a messzi Amerikában Pedrow kapitánynak módja és alkalma lesz felhasz­nálnia befolyását Csonka-Magyarország gyer­mekei és szűkölködői, de általában összes gazdasági érdekei javára. Még­pedig nem is mint magánember, hanem m­int, hivatalos té­nyező. Értesülésünk szerint a kormányzó ki­'''nevezte Pedlb'w kapitányát tiszteletbeli amerikai magyar konzullá, s ebben a minőségében ily módon hivatalosan is folytathatja munkásságát javunkra­­Amerikában. A kormányzó egyébként kitüntető módon búcsúztatja el Magyarországtól. Holnapra de­jeunerre hívta meg az amerikai kapitányt és ez alkalommal nyújtja át neki kineve­zési homályát az amerikai magyar, konzulságra, egyúttal pedig átadja Pedlow kapitánynak a Vöröskereszt­rendjel legmagasabb magyar, kitünte­tését is. Ez a kitüntetés joggal fogja díszíteni Pedrow kapitányt, hiszen oly férfit ér a kitüntetés, aki valóban első helyet foglal el a Vöröskereszt fáradhatatlan, nemes lovagjai között. Munkatársunk ma felkereste a távozó ka­pitányt. Lakosztályában mozdulni sem lehet a rengeteg hála-levéltől, fotográfiától és vá­zákban, vizesüvegben, pohárban illatozó virág­tól. A rózsacsokrokon még rajta az előkelő virágüzlet aranyzsinórja, a jószagú kis szimpla szegfűket szemmel láthatólag utca­sarkon, vagy Csarnokban vették — néma ta­­núi annak, hogy Pedrow kapitányt a magyar társadalom minden rétegében szeretik. — Fáradt vagyok — sóhajtja mosolyogva a kapitány. — Két éve szakadatlanul dolgozom, kora reggeltől késő estig, vasárnap,­ ünnep­nap, mindig. — Borzasztó, hogy most elveszítjük kapi­tány urat . .. — De hisz nem veszítenek el! Most haza­hív a kötelesség és a munka­­ a munka Ma­gyarország érdekében. Folytatni fogom, amit itt megkezdtem, csak talán hatásosabban és tágabb keretek között. Három magyar, érde­kért akarok dolgozni a hazámban: a magyar gyermekért, a magyar ke­reskedelemért és azért, amit maguk magyar, propagandának neveznek. — Sok barátot hagy itt? — Hogy sokat-e. Azt hiszem mindenkit, — hisz nekem mindenki­ barátom maguknál, nem. Csupa derű a kapitány úr kék szeme en­nél a kérdésnél, melynek előre tudja a vála­szát és szinte rosszul esik most egy másikat, csúnyát, elkedvetlenítő­, de önkénytelenül ki­kívánkozót intézni hozzá. — Hogy örülök, hogy csupa kellemes im­pressziót visz magával rólunk — és Wolfot ugy­e, azt kidobta az emlékei közül! Igazán nem lehetne árnyéknak nevezni azt a másodpercnyi elkomolyodást, mely most vé­gigsuhan szép férfias arcán. — De kérem, én egyáltalában nem harag­szom Mr. Wolfra! És meg vagyok róla győ­ződve, hogy ő se rám! Ha most itt ülne velem szemben, a ranga helyén, bizonyára nagyon nagyon jóbarátok lenn­énk. Mert a politika tudja, az csúnya mesterség, de Amerikában is csak politika. Ott sem vennék komolyan a Mr. Wolffot. Én azért magam is elpolitizálga­tok otthon, de csak mint magánember., Mint polgár. A munkámba nem viszem be. Szeretnénk a „kis kapitány" elvét csendes üzenetként áttovábbítani e nagy magyar, poli­tikushoz, — hátha tanulna belőle. Búcsúzunk Mr. Pedrowtól,­­— este kilenci van, máj? nagyon fáradt, de még sokan akar­nak beszélni vele. Egy hölgy a gyerekek fog­ápolásának és kezelésének kötelező iskolai el­lenőrzéséről­ ,egy úr, úgy látszik, kérni akar, valamit, —a kapitány nyújtózik egyet, aztán rendelkezésükre áll. — A „viszontlátás", — mosolyog még egy­, szer rám. Karácsonyra egész biztos visszajö­vök vizitbe, — egy boldog karácsonyt szeretnék eltölteni a gyerekeim közt . . . Pedrow kapitány különben egy hatalmas titokzatos ládát is mutatott a podgyásza közt. Drága primitív kis gyerekjátékok, babák, kézi­munkák vannak benne, melyeket hálás kis­pesti gyerekek küldtek emlékbe az ő amerikai barátjuknak. .... . Ka nem­ jó — ne fizesse m­eg! Ka jó­­ aranyat adtunk papirosért! Bérmentve küldjük „Perirat14 patkányirtót „Perimur" egérirtót Ön csak akkor fizessen, ha hatásos volt IMMUNITÁS R.-T. orvos-vegyészeti laboratórium Budapest, Párisi­ u. 4. Terefon 127-17 „„öl Üzletberendezésből egy szeszrény, egy nagy pult, 5 drb. szék, egy pad egy tételben! Só a ban teljesen uj, szesz, spiritusz, benzin részére, azonnal nagyon ízsz’nyosam Sapítaf*. Szabó Gyula műszaki nagykereskedő, Budapest, V. ker., Vilmos császár­ ut 72. Telefon: 54-33

Next